2019. szeptember 20., péntek , Friderika

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2003 november

Új Pedagógiai Szemle 2003 november

2009. június 17.

Vannak fogalmak, amelyek jelentéstartalma, értelmezési kerete együtt formálódik az idővel. Jellegzetesen ilyen fogalom az európai dimenzió, amellyel először a kilencvenes évek közepén, a Szemle uniós rovatának indításakor találkoztam. Az akkor közölt, elsősorban a közös európai kultúrkincs megismerésének fontosságát méltató, a közös Európa Ház felépítését szorgalmazó írások nyomán az oktatás európai dimenziója sokunk számára az európai tartalmakat közvetítő tananyagrészeket jelentette. Úgy gondoltuk, hogy az európaiságra nevelés egyet jelent a közös gyökereket kifejező európai irodalom és művészet, valamint az európai múlt örökségét megjelenítő történelem átadásával. Majd ahogy megindult a csatlakozásra történő felkészülés, ahogy a legkülönbözőbb szakemberek elkezdtek az Európai Unió joganyagával, a különböző európai intézmények működésével foglalkozni, az európai dimenzió fogalmában egyre hangsúlyosabbá vált az Európa-ismeret, “a hogyan működik az Unió típusú tudás” jelentősége. S ahogy kezdtük megismerni az európai iskola működésének lényegi elemeit, ahogy egyre több személyes tapasztalatot szereztünk az európaiság iskolai megnyilvánulásáról, úgy töltődött meg az európai dimenzió fogalma az európai polgár nevelésének céljaival, az európai értékrend pedagógiai értelmezésével.

Az európai dimenzió a kilencvenes évek közepén meglehetősen patetikusan hangzó, érzelmekkel átszőtt, eszményített fogalom volt. Ezért ennek kapcsán sokunkban az európai kultúra nagy alakjai idéződtek fel – Erasmustól Herderen, Goethén át Thomas Mannig –, s európai utazásaink, megélt európai pillanataink villantak fel bennünk. Olyanok, mint a firenzei Signoria, a polgárok modern agórája egy napsütéses tavaszi délelőttön, vagy a szép fabetétes polgárházakkal övezett terek Weimarban, alig néhány lépésre a Goethe-háztól, vagy Barcelona gótikus negyede az ódon, boltíves, kőcsipkés házakkal néhány lépésnyire a nyüzsgő, fényben úszó Ramblától. Akkor úgy véltük, hogy ezeknek a nagy európai gondolkodóknak a megismerése, ezeknek az európai hangulatoknak a megélése tesz európai polgárrá, az évezredes kulturális közösség részesévé.

Persze Máraitól és Bibótól már akkor is tudtuk, hogy az európai polgár fogalma nemcsak a kulturális örökség birtoklását, nemcsak műveltséget, hanem tartást, gerincességet, önérzetet, toleranciát, a másság tiszteletét, a másokért érzett felelősséget is jelenti. Gyakorta mondtuk, hogy Európába való visszatérésünk nemcsak a holland, dán vagy német GDP szintjének elérésétől függ, hanem attól is, hogy mennyire leszünk képesek alattvalóból felelősen cselekvő állampolgárrá válni, érdekeinket érvényesíteni, megvédeni, mennyire merjük leváltani a nekünk nem tetsző, az érdekeinket figyelmen kívül hagyó polgármestereket, önkormányzati testületeket, kormányokat, mennyire tudunk élni a nyilvánosság erejével.

A kilencvenes években már pontosan ismertük a polgári értékrend jellemzőit, a polgári léthez szükséges kompetenciák sorát, azt azonban kevésbé tudtuk, hogy ezek miként alakíthatók, fejleszthetők. Eleinte sokat beszéltünk a polgári értékekről, ahogy évtizedeken át a szocialista emberről. Aztán rá kellett döbbennünk, hogy az európai polgár felnevelése nem lehetséges verbális pedagógiával. Felismertük – elsősorban nyugat-európai példák tanulmányozása alapján –, hogy az európai polgár értékeinek átadása valójában olyan végtelenül egyszerű nevelési tartalmakkal indul, mint az óvodás gyerekek játék közbeni együttműködésének elősegítése, motiválásuk arra, hogy a környezetükről, a körülöttük lévő emberekről (óvónők, szülők) alkotott véleményüket egyszerű mondatokban ki tudják fejezni. Az érdekeit érvényesítő, véleményét bátran megfogalmazó polgár nevelésének elemi feltétele olyan óvodai, iskolai légkör teremtése, amely segíti, hogy a gyerekek az őket övező világról alkotott gondolataikat bátran megfogalmazzák. De megértettük azt is, hogy az európai polgárrá nevelést szolgálja, ha a cseperedő kisgyerek megtanulja, hogyan bánjon a környezettel, hogyan óvja a fákat, madarakat, s hogyan kezelje a tevékenysége közben keletkező hulladékokat. Mint ahogy az is világossá vált, hogy a másság elfogadása olyan szerepjátékokkal alapozható meg, amelyekben a hat-nyolc évesek eljátsszák egymás személyiségét, úgy, hogy elfogadják egymás másságát, és megértik azt, ha társuk valamiről mást gondol, másként érez.

Sorolhatnánk tovább azokat a magunktól felfedezett, valamint másoktól átvett módszereket, játékokat, szimulációs tréningeket, amelyek nagyon egyszerű eszközökkel alapozzák meg az europolgárt jellemző kompetenciákat, értékeket. Lehet, hogy sokak számára ma is meglepően hat, hogy milyen „egyszerű” eszközökkel, módszerekkel fejleszthetők a polgári lét gyakorlásához, a demokráciával való élni tudáshoz szükséges kompetenciák. Az európai kultúrán felnövők némi csalódottsággal kérdezhetik: akkor hát nem az európai kulturális örökség birtoklása tesz bennünket igazán európaivá?

Bizonyosan ez is nélkülözhetetlen, de korántsem az egyedüli feltétel. Ahhoz, hogy valaki tizenévesen vagy még inkább felnőttként megértse e kulturális hagyományrendszer mának szóló üzenetét, tudja, hogy a társadalmi kohézió megteremtésének elengedhetetlen feltétele a szegényebbek, a gyengébbek, a sérültek segítése, szüksége van arra, hogy kisgyermekkorában megtanulja a tolerancia alapjait, elsajátítsa az együttélés kultúráját, megtanulja, hogy saját önérvényesítésének ott vannak a határai, ahol még nem sérti társai autonómiáját. Lehet, hogy az európai dimenzió egykori patetikus értelmezéséhez képest ez egy leegyszerűsített, ha úgy tetszik, elszegényített fogalmi keret. ...m a napjaink közéletében és magánvilágában zajló történéseket figyelve úgy tűnik, nem is olyan egyszerű megtanulni mindazt, amit az európaiság kezdő leckéi közvetítenek a világra rácsodálkozó kisgyerekek számára.


Tartalom

Tanulmányok

A szerző a polgári léthez szükséges kompetenciák fejlettségét vizsgáló kutatás eredményeit (2002. május) ismerteti két részben megjelenő tanulmányában. Az első részben a téma alapvető fogalmi kereteit mutatja be történeti megközelítésben. Áttekintést ad olyan fogalmak értelmezéséről, mint polgár, állampolgár, nemzet, és összegzi a polgári lét gyakorlásához szükséges kompetenciákról kialakult nézeteket. A második rész az empirikus kutatás eredményeit összegzi, ezt egy későbbi számunkban közöljük. 
[3–16. oldal]
A tanulmány röviden áttekinti az európai dimenzió, illetve a hozzá kapcsolódó demokratikus polgári értékek vizsgálatának elméleti és módszertani megközelítéseit, az európaisághoz kapcsolódó ismeretek és értékek tananyagban szereplő tanítására összpontosítva, a hangsúlyt a csoportfoglalkozások bemutatására helyezve. A szerzők két csoportfoglalkozási technikát mutatnak be: a csoportvitát és a csoportban történő problémamegoldást. Ezek elemzése révén kiderül, hogyan megy végbe a középiskolások körében a demokratikus értékek fejlődése.  
[17–32. oldal]
Sokak számára meglepő lehet, hogy az óvodai nevelésben is jelen van az állampolgári nevelés. A szerző tanulmányában bemutatja, hogy konkrétan mit jelent ez a terület az iskoláskor előtti nevelésben, milyen nevelési feladatok tartoznak ide, és ezek hogyan fogalmazódnak meg az óvodai nevelési programokban. A toleráns, fejlett vitakultúrával rendelkező, önálló, nyitott gondolkodású gyerekek nevelésének óvodáskori feladatairól a tanulmány alapját képező kérdőíves vizsgálat során megkérdezték az óvodapedagógusokat is. A vizsgálatból kiderül, mennyire érzik feladatuknak az óvónők ezeknek a készségeknek, személyiségvonásoknak a megalapozását. 
[33–46. oldal]
A tanulmány kísérletet tesz a multikulturalitás fogalmának értelmezésére. A különböző megközelítések közös vonása a kultúrák közötti interakció, a különböző kultúrák értékeinek befogadása, beépítése saját kultúránkba. A szerző szerint a multikulturális nevelésnek a különböző nyelvek tanításán túl ki kell terjednie a kulturális sokszínűség megismertetésére. A különböző kultúrák elfogadásában jelentős szerepe van az utazással nyert személyes tapasztalatoknak. A tanulmány részletesen elemzi a multikulturális nevelés Európai Unióban betöltött szerepét, továbbá foglalkozik a nyelvoktatásnak a multikulturalitás kialakulásában betöltött szerepével. 
[47–57. oldal]
Az utóbbi években világszerte megnőtt az érdeklődés a gondolkodás- és tanulásfejlesztő módszerek iránt. A kétrészes tanulmányban a szerző összegzi a gondolkodás folyamatáról és taníthatóságáról felhalmozódott pedagógiai és pszichológiai tudást. Kísérletet tesz a gondolkodás fejlesztésével összefüggő fogalmak (intelligencia és gondolkodás, információfelvétel és problémamegoldás, az ész és a bölcsesség különbözősége) tisztázására. Az egyik legérdekesebb fejezet, amelyben a metakognitív intelligencia fejlesztésével, azaz a saját gondolkodásunkra való reflektálás képességének fejlesztésével foglalkozik. A tanulmány első része az alapvető gondolkodási típusok jellemzésével zárul. 
[58–66. oldal]
Napjaink közoktatási vitáinak egyik központi kérdése az alternatív módon történő osztályozás és főleg a buktatásmentes iskola. Az alábbi tanulmány empirikus adatokra alapozva áttekinti az osztályozás pedagógiai-pszichológiai problémáit, tanulási motivációra gyakorolt hatását. Bemutatja az osztályozás nélküli értékelés történetileg kialakult és ma is működő formáit, az értékelés európai gyakorlatát, és felvázolja a hazai értékelési kultúra fejlődésének távlatait. 
[67–76. oldal]
A szakiskolai tankönyvek elemzésével foglalkozó sorozatban a szerző a könyvek illusztrációs anyagának összehasonlító elemzését mutatja be. A tanulmány érdekes különbözőségeket tár fel az egyes tantárgyak tanításához készült könyvek között. 
[77–84. oldal]

Befogadó pedagógia

Nyári számunkban közöltük Szücs Marianna tanulmányát, amelyben a hiperkinetikus zavarokkal küzdő gyerekek iskolai integrációjának iskolai akadályaira vonatkozó vizsgálat főbb következtetéseit összegezte. A szerző mostani tanulmányában általános és középiskolás HKZ-s gyerekek szüleivel készült interjúk alapján arról ad képet, hogy a szülők miként látják az iskola, a pedagógus viszonyulását a magatartási és tanulási zavarokkal küzdő tanulókhoz. A tanulmányból kibontakozó kép azt mutatja, hogy a pedagógusok zöme nincs felkészülve ezeknek a nehezen nevelhető, az átlagosnál több odafigyelést igénylő gyerekeknek a normál iskolai feltételek közötti, eredményes integrációjára. 
[85–94. oldal]

Mentálhigiéné

A 14-18 éves korosztály szexuális viselkedésére vonatkozó adatok arra utalnak, hogy a fiatalok egyre nagyobb hányada – egyes becslések szerint több mint fele – 16-17 éves korában kezdi meg a nemi életet. Ez a hosszabb ideje érzékelhető tendencia szükségessé teszi, hogy az iskola az eddiginél is hatékonyabban vállaljon szerepet a szexuális felvilágosításban, a párkapcsolatok alakításához szükséges ismeretek, készségek, attitűdök formálásában. A szerkesztőségi beszélgetésben a Szülészeti–Nőgyógyászati Prevenciós Tudományos Társaság kezdeményezését mutatjuk be, amelynek célja, hogy orvosok, kortárs segítők lépjenek kapcsolatba az iskolákban az érintett korosztállyal, és adjanak számukra folyamatos segítséget problémáik megoldásához. 
[95–103. oldal]
A szerző visszatekint a szexuális nevelés történetére, majd ismertet egy német kezdeményezést, amely irányelveket fogalmaz meg az iskolák szexuális felvilágosító tevékenysége számára. Az irányelvekből kirajzolódik, hogy a szexuális nevelés nem korlátozódhat a nemi működés és a védekezés technikáinak megtanítására, hanem szerepet kell vállalnia a társas kapcsolatok és az érzelmi kultúra pozitív alakításában is. 
[104–107. oldal]

Világtükör

A tanulmány egy nemzetközi kutatáshoz kapcsolódva áttekintést ad arról, hogyan határozzák meg a speciális tanulási igényű tanulók fogalmát az OECD tagországaiban. Információkat kaphatunk arról is, hogy milyen intézményi szerkezetben történik e tanulók nevelése, oktatása. A tanulmány egyik fontos megállapítása, hogy a speciális tanulási szükségletű tanulók jelentős hányada a vizsgált országok szinte mindegyikében integráltan és az alapnormatívánál jobb anyagi feltételek között tanul. 
[108–114. oldal]

Műhely

A hosszú pedagógusi múlttal rendelkező szerzőpáros a tanulmány első részében a rugalmas, a környezet igényeihez alkalmazkodó iskola ismérveit veszi számba. A második rész a minőségbiztosítás egyik fontos elemével, az iskola partnereinek meghatározásával foglalkozik. A szerzők az iskolai minőség egyik legfontosabb kritériumának az iskola által nyújtott termékkel – a magas szintű iskolai működéssel – való vevői elégedettséget tartják. Írásuk befejező részében a vevői elégedettség meghatározásának problémáit elemzik. 
[115–122. oldal]

Kritika-figyelő

[123–128. oldal]
[129–131. oldal]
[132–133. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.