2019. december 05., csütörtök , Vilma

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2004 július-augusztus

Új Pedagógiai Szemle 2004 július-augusztus

2009. június 17.

Néhány évvel ezelőtt néhány nagy tekintélyű, a magyar közoktatást átvilágító európai uniós szakértővel beszélgettünk – pedagógiai újságírók, szerkesztők – egy festőien szép borsodi település hat tantermes iskolájának igazgatói szobájában. A szakértői csoport oktatás-gazdaságtannal foglalkozó angol tagja hosszan beszélt arról, hogy ezeknek a kisiskoláknak milyen drága és egyben ésszerűtlen a fenntartása, mivel a létezésükhöz szükséges többletnormatívák a hatékonyan működő intézményektől vonják el a forrásokat. Egyikünk megpróbálta elmagyarázni a brit kollégának, hogy az aprófalvas magyar településszerkezet mellett nem olyan egyszerű ezeknek a kisiskoláknak a megszüntetése. Az iskola ugyanis településmegtartó erővel bír. „Miért nem központosítják az iskolákat, a kistelepülési normatíva összegén miért nem vesznek speciális iskolabuszokat? Mennyivel hatékonyabb lenne a kistelepülések kisiskoláiban tanuló gyerekek képzése – mondta egyre hevesebben –, ha reggel egy iskolabusz bevinné őket a körzetközponti iskolába, ahol korszerűen felszerelt szaktantermek, számítógéplaborok, jól felkészült tanárok várnák őket.” Közben egy holland iskolaszociológus hölgy mindehhez hozzátette, hogy a 15-20 gyereket tanító kisiskola nem valódi iskolaközösség, nem jelent olyan szocializációs közeget, mint amilyet egy átlagos méretű iskola nyújt az odajáró tanulók számára a maga sokszínűségével, sokféle tanulási színterével, tanórán kívüli ismeretszerzési lehetőségeivel.

Az iskolaigazgató – tiszteletben megőszült, szinte egész életpályáját a falu iskolájában eltöltő vidéki tanító – egy ideig aggodalommal, de kellő visszafogottsággal hallgatta a szorgalmasan fordító tolmácsot. Egy ponton túl nem bírta fegyelmezni magát, s indulatosan ezt mondta: „Mi itt élünk, itt próbáljuk megadni a gyerekeinknek mindazt, amire szükségük van. Kérdezzék meg kedves vendégek a falubeli embereket, mit szólnának, ha elvinnék a falu iskoláját!” A tolmács pontosan fordította az idős igazgató szavait, de heves gesztikulációja fordítás nélkül is érthetővé tette mondanivalójának lényegét. A feszült hangulatot egy fiatal francia szakértőasszony törte meg, aki elmesélte, hogy a francia kistelepülések milyen ádáz küzdelmet folytattak iskoláik megtartásáért. A hosszú parlamenti és társadalmi vita eredményeként arra a következtetésre jutott az oktatáspolitika, hogy azokat az intézményeket nem zárják be, amelyek készek olyan innovációra, szervezetfejlesztésre, amely esélyt ad a felzárkózásra, a színvonal javítására. „A kisiskola nem eleve életképtelen intézmény, csak meg kell találni azokat a működési formákat, amelyek lehetővé teszik, hogy a szükséges többletforrások valóban a gyerekek érdekeit szolgálják, valóban növeljék az esélyeiket” – mondta a francia szakértő.

Figyelve a szakértők egymással folytatott vitáját azon tűnődtem, hogy egy oktatásügyi – ahogyan semmilyen más – problémára, így a kistelepülési iskolák ügyére sem lehet uniformizált, általánosan érvényes megoldást találni, már csak azért sem, mert minden intézmény és környezete egyedi helyzetek, sajátosságok sokaságát rejti magában. Azóta is sokat gondolkodom azon, mi legyen a sajnálatosan csökkenő gyereklétszám, a falvak elnéptelenedése, elöregedése miatt egyre nehezebben kezelhető kisiskolák sorsa. Bizonyosan vannak alacsony színvonalon tanító, csekély pedagógiai hozzáadott értéket „termelő” , nagyon drágán, pazarlóan működő kistelepülési iskolák. A hazai Monitor-vizsgálatok és az Országos kompetenciamérések eredményei jól mutatják ezt. Ugyanakkor vannak olyan iskolák is, ahol az ott tanuló tizenöt-húsz gyerek – épp a településméret és a szociális hátrányok egyre szorosabb korrelációja miatt – nagyon hátrányos helyzetből érkezik, de a pedagógusok mégis hatékonyan fejlesztik őket, pontosan azért, mert jut idő a velük való egyéni foglalkozásra. Európa hozzánk hasonló települési adottságokkal rendelkező országaiban a sikeresnek bizonyuló megoldást a kistérségi együttműködés, az iskolaszövetségek, iskolatársulások jelentik. Mindez azonban csak akkor lehet eredményes, ha nem csak gazdasági megfontolások „kényszerítik ki” a kistérségek oktatási feladatainak racionális megosztását. A társulások akkor vezetnek igazi eredményre, hatékonyan működő intézményhálózat kialakítására, ha az adottságok, az egyes intézményekben meglévő szervezeti, szakmai kompetenciabeli előnyök alapján alakul ki az oktatási feladatellátás szétosztása.

S van még egy fontos tényező, amire a felidézett történet oktatás-gazdaságtani szakértője nem gondolt: a helyi társadalom ragaszkodása a helyi iskolához. Azért kell nagyon jó, magas szinten oktató, jelentős mértékű pedagógiai hozzáadott értéket termelő kistérségi társulási rendszereket teremteni, mert a szülők döntő többsége bölcs, s a gyerekei javát akarja. Minden falugyűlési agitációnál, erőszakos körzetesítésnél hatékonyabb, ha a szülők érzékelik, hogy a másik faluban lévő iskola felső tagozatán van angoltanár, vagy ha gyerekük a társulás számítógéplaborjában megtanult internetezni, e-mailt küldeni.

Nincs más megoldás, ugyanis ezen ismeretek nélkül a 21. századi uniós Magyarországon lehetetlen létezni, gazdálkodni, otthon lenni a világban, s megőrizni azt az otthont, azt a faluközösséget, vele együtt azt a természeti környezetet, amelynek szépsége az európai uniós szakértőcsoport tagjait is magával ragadta azon a pár évvel ezelőtti feszült délutánon.


Tartalom

Tanulmányok

Az OKI OPEK második nyilvános közpolitikai elemzése a magyar közoktatás költséghatékonyságáról, a hatékonyságot javító fejlesztési lehetőségekről szól. Az eredmények és a finanszírozás összekapcsolásával, ennek módszeres végiggondolásával arra keres megoldásokat, hogy a jelenlegi, GDP-arányos európai összehasonlításban sem alacsony ráfordítások mellett hogyan javítható a közoktatás eredményessége a szabályozás eszközével. A szemelvényeket azért tárjuk a nyilvánosság elé, mert szeretnénk, ha minél szélesebb körben vita, közös gondolkodás indulna a felvetett kérdésekről. A teljes szöveg letölthető az OKI honlapjáról. 
[4–21. oldal]
A szerző az OM közigazgatási államtitkára, az oktatásjog hazai szakértője. Az alábbiakban közreadott tanulmány a nevelési intézmények egyik fontos működési dokumentumának, a házirendnek a jogi problémáit elemzi. A tanulmány nemcsak ismerteti és értelmezi a házirendek alapjául szolgáló jogszabályokat, hanem részletesen elemzi a szabályozás mögötti értékválasztásokat, jogfilozófiai alapvetéseket. A tanulmányból kibontakozó kép arra utal, hogy a házirend akkor töltheti be az intézmények életének szabályozó funkcióját, ha mind készítése, mind végrehajtása liberális, a személyiség autonómiáját védő, az egyén törekvéseinek szabad kibontakozást engedő pedagógiai gondolkodásmódra alapozódik. 
[22–38. oldal]
A tanulmány a magyar közoktatás egyik neuralgikus kérdésével foglalkozik, a 16. életév – a tizedik évfolyam – után leteendő alapműveltségi vizsga problémáit tárja az olvasó elé. A szerző bemutatja a vizsgát szabályozó jogszabályi környezetet, a vizsga dokumentumok által kijelölt funkcióit, és megrajzolja azt a pedagógiai valóságot, amelyben ma kell/kellene megszervezni a vizsgát az általános képzést 16 évesen befejező, zömében halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok számára. Áttekinti az alapműveltségi vizsga nemzetközi gyakorlatát, s javaslatot tesz a hazai bevezetést szolgáló iskolakísérletek megindítására, amelyekben valóságos pedagógiai és társadalmi funkciókat tölthetne be ez a megmérettetés. 
[39–60. oldal]
A szerzők az európai dimenzió iskolai megjelenítését elemző vizsgálat főbb eredményeit adják közre. Azt elemezték, hogy Csongrád megye iskoláinak pedagógiai programjaiban milyen módon jelenik meg az európaiság, a polgári léthez szükséges értékek közvetítése, mennyire valósulnak meg az iskolák mindennapi gyakorlatában azok az ajánlások, amelyeket az Európai Unió és az Európa Tanács fogalmazott meg annak érdekében, hogy az oktatás-képzés hozzájáruljon ahhoz, hogy az európai közösség a világ egyik legversenyképesebb térségévé váljék. 
[61–75. oldal]
A magyar közoktatás egyik jelentős problémája a kistelepülési iskolák fenntartásának finanszírozása, valamint a minőségi oktatás tárgyi és személyi feltételeinek biztosítása. A tanulmány olyan feladatellátási modelleket mutat be, amelyek magasabb színvonalú oktatást, gazdaságosabb működést tesznek lehetővé azáltal, hogy több kistelepülés közös közoktatási feladatellátásra társul. A bemutatott modellek mindegyike törekszik arra, hogy a társult intézmények megőrizhessék önállóságukat, sajátos pedagógiai arculatukat, de eközben megteremtődnek a minőségi oktatás feltételei, könnyebben biztosítható a szaktárgyi oktatáshoz szükséges személyi-szakmai háttér, s gazdaságosabbá válik az intézmények működtetése. 
[76–90. oldal]

Nézőpontok

A szerkesztőségi beszélgetés keretében az oktatás finanszírozhatóságával foglalkozó, OPEK által készített elemzés néhány főbb következtetését, megoldási javaslatát vitatták meg a résztvevők. Szó esett egyrészt arról, hogy az oktatás világában milyen lehetséges értelmezése van a hatékonyságnak, másrészt, hogy szabad-e pusztán gazdaságossági szempontokat érvényesíteni az intézményrendszer működtetésére vonatkozó fenntartói döntésekben. Ennek kapcsán vetődött fel az iskolák méretgazdaságosságának, valamint a mérés-értékelésre alapozott differenciált finanszírozás lehetőségének kérdése. 
[91–108. oldal]
Az Új Pedagógiai Szemle szerkesztőségi beszélgetésre hívta meg néhány kistérségi együttműködésben részt vevő társulás, illetve iskolaszövetség képviselőjét. A beszélgetés szerkesztett változatában a résztvevők egyrészt elmondják, milyen indítékok, körülmények hozták létre az adott kistérségekben az iskolák társulását. Szólnak arról is, milyen problémákkal kell megküzdeniük a társuló, szövetségbe szerveződő kisiskoláknak. A beszélgetés egyik fontos következtetése, hogy a jól működő társulások nemcsak gazdasági megtakarításokat eredményeznek, hanem az egymástól való tanulás lehetőségének kiszélesedésén keresztül hozzájárulnak a minőségi oktatás megteremtéséhez is. 
[109–117. oldal]
Eiben Ottó a humánbiológia – s ezen belül a növekedéstudomány, az auxológia – világszerte ismert szakembere, az ELTE embertani tanszékének nyugalmazott vezetője. A vele készült beszélgetésben szó esik a humánbiológiának és az auxológiának a pedagógiára gyakorolt hatásairól, s a professzor részletesen szól arról, hogy milyen jelentősége van a gyerekek fizikai fejlettségét feltáró vizsgálatoknak. Ezek a mérések hozták először felszínre, hogy a diákok életmódjában bekövetkezett változások milyen módon hatnak testük alakjának korántsem kedvező irányú változásaira, továbbá sokat segítettek az akcelerációs folyamat sajátosságainak megismerésében. 
[118–125. oldal]

Helyzetkép

Az OKI Program- és Tantárgyfejlesztési Központja 2002-ben vizsgálatot végzett az általános iskolákban az egyes tantárgyak helyzetének megismerése céljából. 2003-ban a középiskolákban folytatódott a kutatás. Az alábbi tanulmány ennek a középiskolai helyzetképnek az eredményeit mutatja be. Az elemzés alapvetően a tankönyvek, taneszközök alkalmazására, az egyes tantárgyak tanítása során alkalmazott módszertani eljárások szerkezetének feltárására, továbbá az IKT-eszközök alkalmazásának helyzetére terjedt ki. A beszámolóból kirajzolódó kép arra utal, hogy a módszertani megújulás terén az igazi áttörés még mindig várat magára a középiskolákban. 
[127–151. oldal]

Világtükör

A tanulmány összefoglalja, hogy 2000 és 2003 között mi történt az Európai Unió csúcsértekezletén Lisszabonban (2000-ben) elhatározott, a közösség jövője szempontjából meghatározó jelentőségű Munkaprogram megvalósítása terén. Megtudhatjuk, miként valósul meg az oktatásban az EU úgynevezett nyitott koordináción alapuló, az egyes országok törekvéseinek összehangolását célzó tevékenysége, valamint hogyan működik az oktatás koordinációjáért felelős brüsszeli adminisztráció, s milyen ellentmondások érzékelhetőek a koordinációs munka hétköznapjaiban. 
[153–174. oldal]
A közelmúltban jelent meg az IEA SITES kutatás egyes eredményeit elemző tanulmánykötet, amelyben az 1998–2002 között folytatott vizsgálatok tapasztalatait összegzik a szerzők. A kutatás első szakaszában az egyes részt vevő országok IKT-politikáját, fejlesztési irányait vizsgálták, a második szakaszban pedig a konkrét iskolai gyakorlatot, a legjobb alkalmazási területeket, példákat („best practices”) próbálták feltárni. A tanulmány ennek a kötetnek a leghasznosabb, legérdekesebb megállapításait tekinti át és elemzi. A tanulmány felépítésében a szerző a könyv szerkezetéhez hasonló felosztást követett. 
[175–185. oldal]
A tanulmány áttekintést ad a játék pedagógiai szerepének értelmezéséről, az egyes korok játékfelfogásáról. Érinti a játék fejlődésben betöltött szerepének pszichológiai, pedagógiai értelmezését, továbbá szól arról, hogy a játék miként válhat az iskolai nevelés egyik fontos pedagógiai eszközévé. A tanulmány egyik érdekes megállapítása, hogy a tehetségesebb, tanulásban sikeresebb gyerekek inkább a szellemi játékok iránt vonzódnak, s kevésbé szeretik a fizikai erőfeszítést igénylő játékokat. A tanulmány megismertet a bridzs és a sakk hasznosíthatóságának lehetőségeivel a tanításban, a gondolkodásfejlesztésében. 
[186–191. oldal]

Visszalapozó

Az emberiség számára több ezer éves kérdés, hogy honnan erednek az erkölcsi szabályok. Az alábbiakban közreadott osztályfőnöki órán egy nyolcadikos általános iskolai osztály tanulói próbálják megfejteni a kérdésre adandó választ. Az óraleírásból kibontakozó kép azt mutatja, hogy a gyerekek leképezik a felnőtt társadalom ez irányú vélekedésében tapasztalható megosztottságot. A mai tizenéveseknek határozott igényük van arra, hogy vitatkozzanak ilyen és ehhez hasonló morális, filozófiai kérdésekről. Arra is fény derül, hogy mekkora jelentősége van a vitakultúra fejlesztése szempontjából annak, hogy az iskolában legyen megfelelő idő és tér arra, hogy a tananyagtól némileg függetlenedve fejthessék ki véleményüket a diákok. 
[193–203. oldal]

Műhely

Az esettanulmány a Hunfalvy János Fővárosi Gyakorló, Kéttannyelvű Külkereskedelmi, Közgazdasági Szakközépiskolában folyó iskolai innováció mindennapjairól szól. A tanulmány a maga történetiségében mutatja be, miként vált egy nagy hagyományokkal rendelkező szakképző intézmény – a törvényi lehetőségek fokozatos tágulásával – olyan fejlesztőműhellyé, amely a tananyagfejlesztésen túl képessé vált a legjobb nemzetközi szakképzési gyakorlat hazai adaptációjára is. A szerző bepillantást enged abba a munkába is, amelynek révén a szervezet alkalmassá vált az innovációra, az ehhez szükséges források megszerzésére és a magas szintű pályázati kultúra elsajátítására. 
[203–222. oldal]
A szerző Szabolcs-Szatmár megyében végzett vizsgálata alapján elemzi az iskolai agresszió, az úgynevezett bullying-jelenség hátterét, előfordulásának gyakoriságát. A vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy a társaiktól agressziót elszenvedőknek az aránya magas, s a tanulóknak több mint egytizede rendszeresen agresszív módon terrorizálja gyengébb társait. A támadók között szignifikánsan magasabb a fiúk aránya, ezzel szemben az agresszió áldozatai között mindkét nem szinte azonos arányban fordul elő. Az életkor előrehaladtával jelentősen nő az agresszív magatartást tanúsítók előfordulásának gyakorisága. 
[223–228. oldal]
A gyakorló pedagógusként dolgozó szerző saját iskolájának osztályfőnökei körében végzett mikrovizsgálat tapasztalataira építve összegzi az osztályfőnöki tevékenység konkrét feladatait. A tanulmánynak az ad különös jelentőséget, hogy a szerző saját iskolája eredményeit összeveti az osztályfőnöki munkáról végzett országos vizsgálat főbb tendenciáival. Egyik legfontosabb következtetése, hogy az osztályfőnök akkor sikeres, ha túl tud lépni az iskolai színtereken, ha képes a tanulókkal, szüleikkel minél gazdagabb személyes kapcsolatok kialakítására, továbbá arra, hogy minél több olyan alkalmat teremtsen, ahol a tanulók az iskola megszokott formáitól eltérő keretek között nyilvánulhatnak meg. 
[229–237. oldal]

Kritika-figyelő

[240–243. oldal]
[244–246. oldal]
[247–249. oldal]
[250–251. oldal]
[252–256. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.