2019. szeptember 20., péntek , Friderika

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2003 július-augusztus

Új Pedagógiai Szemle 2003 július-augusztus

2009. június 17.

Bizonyára sokan emlékeznek arra, amikor a nyolcvanas évek közepén az iskolákban megjelentek az első számítógépek, a Commodore-ok, ZX Spectrumok és a magyar gyártású HT-k. Ezek az első kis teljesítményű gépek vitték el az iskola világába az informatikai forradalom hírét, üzenetét. Felvillantották diákok – és tegyük hozzá, az érdeklődő, nem informatikát tanító tanárok – előtt mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a Neumann Galaxis már akkor is felkínált a hétköznapi ember számára. Ezért is fogadtam értetlenül az akkori számítástechnika-tananyagok zömét. Hiszen a számítógép nyújtotta lehetőségek együttes felfedezése helyett a hardver részeit, a gépek működését s ennek betetőzéseként különböző programnyelveket (többek között a sokat emlegetett BASIC-et) oktattak a gyerekeknek.

Akkor biztosra vettem, hogy ez annak a gyakorlatnak az öröksége, amikor az iskolákban számítógép nélkül oktattak számítástechnikát, az informatika gyakorlatorientált világával tankönyvből ismerkedtek a diákok, s csak egy-egy nagyobb vállalati számítóközpontban tett látogatás alkalmával – távolról – szemlélhették meg a tanulás tárgyát, a számítógépet. Úgy tűnik – bár egyre csökkenő mértékben –, ez az örökség mindmáig kísért az informatikaoktatásban. Kétségtelen, hogy a fejlesztők a tantervek terén óriási lépéseket tettek meg két évtized alatt. A 2002 végén közzétett NAT-tervezet egy olyan modern, az információs társadalom világának igényeihez alkalmazkodó tananyagra tett javaslatot, amely a számítástechnika mindennapi alkalmazását, az információszerzés és -rendszerezés megtanulását állítja a tanítás középpontjába, ezért is kapcsolja össze az informatikát a könyvtárhasználatra vonatkozó ismeretek oktatásával. A 2000-ben készült kerettanterv is az alkalmazói szemléletet helyezte előtérbe, s az informatika tantárgy oktatására szánt rendkívül szűk időkereteket a kereszttantervi szemlélet erősítésével próbálta – meglehetősen eredménytelenül – kompenzálni.

A gondok a mindennapi iskolai gyakorlat szintjén jelentkeznek. Egy nemrégiben készült nemzetközi összehasonlító vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a magyar iskolák számítógép-ellátottsága – minden erre irányuló kormányzati erőfeszítés ellenére – elmarad a nemzetközi átlagtól. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy számos olyan iskola létezik, ahol egy gép előtt jó néhány gyerek kuporog. A számítógéppel végzett önálló információkeresés, a különböző tantárgyi témák feldolgozását segítő önálló internetes kutatás aligha képzelhető el ilyen feltételek között.

Mint minden téren, az informatika terén is nagyon vegyes képet mutat a tényleges iskolai gyakorlat. Léteznek kis falusi iskolák, ahol a teleház és az iskola együttműködése révén nagyon jó feltételek között, modern szemlélettel taníthatnak a pedagógusok, de létezik számos olyan kistelepülési iskola, ahol az internet elérhetetlen álom, s jó esetben egy-két leselejtezett 486-os számítógép áll a 20-30 gyereknyi intézmény rendelkezésére.

A korszerű informatikatanítási szemlélet terjedésének legfőbb gátja azonban nemcsak és nem is elsősorban az eszközök hiánya, hanem a pedagógusok lehetőségeinek a korlátozottsága. Az informatika mindaddig "egy" tantárgy lesz a sok között, amíg a biológiát, a kémiát, a történelmet vagy az idegen nyelvet tanító tanároknak nincs igazán módjuk megismerni a világháló – szakmájukhoz, illetve általában a mindennapi élethez, a kultúrához kapcsolódó – megannyi tartalmát. S ehhez nemcsak az kell, hogy az iskolai számítógéptermekben a gépek normális sebességgel kapcsolódjanak egy jól működő internethálózathoz, hanem szükség van arra is, hogy a pedagógus az iskolában és otthon is egyaránt használhassa a számítógépet, és az e-mail, valamint az interneten való tájékozódás, információkeresés épüljön be az életmódjába, a kultúrájába. Legyen ideje s igénye a szaktárgyával, illetve általában az oktatással foglalkozó honlapok folyamatos olvasásához, akarjon és tudjon feliratkozni azokra a levelezési listákra, amelyek segítségével módja van az őt érdeklő könyvekről, elektronikus publikációkról, multimédiás eszközökről tájékozódni. S persze az is fontos feltétel, hogy legyenek magyar nyelven elérhető digitális tartalmak, amelyek jól felhasználhatóak a különböző tárgyak tanításában.

Az információs társadalom szociológiájával foglalkozók közül jó ideje többen figyelmeztetnek arra, hogy amennyiben az informatikai eszközök magas szintű alkalmazása egy szűk elit privilégiuma marad, akkor kísért annak a veszélye, hogy információs társadalom helyett az informatikusok társadalma alakul ki. Ez a negatív jövőkép iskoláink egy részében létező valóság ma. Ugyanis elsősorban az informatikát tanító tanárok rendelkeznek az információs társadalomban szükséges tudással, és a többi tanár tőlük várja, hogy megtanítsák nekik az informatika igazi célját, értelmét, az információgyűjtést, -kezelést, -rendszerezést. Amíg az iskola tanulási környezetét nem szövi át az informatika, amíg nem válik természetessé az, hogy a földrajztanár egy-egy ország tanításakor olyan feladatokat is ad, amelyek az adott ország internetes honlapjain való kutatással oldhatóak meg, vagy az irodalomtanár egy-egy író munkássága kapcsán a legjellemzőbb művek megismertetésén túl nem adja meg feladatként, hogy a diákok térképezzék fel, hogy a szerzőnek milyen egyéb művei olvashatóak a Neumann-ház vagy a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalain.

Lehet, hogy ma mindez álomvilág – egyébként nem az, sok helyen igenis létező iskolai valóság –, de e nélkül az informatika nem válik életmódot, gondolkodást meghatározó emberi szemléletté, nem valósul meg az információs társadalom, és csak a kiváltságosok hatalmi eszközeként funkcionál az az eszköztár, amellyel egyébként mindenkinek rendelkeznie kellene.


Tartalom

Tanulmányok

A közoktatás szerkezeti tagolásával összefüggő viták jelentős mértékben érintik a tanítóképzést, annak tartalmát, célrendszerét. A tanulmány első részében a szerzők történeti folyamatában elemzik az elmúlt egy-másfél évszázadban e téren bekövetkezett változásokat. A képzés közelmúltjának egyik fontos fejleménye a különböző szakterületekre történő szakosodás, továbbá a képzési intézmények integrálódása az egyetemi-főiskolai pedagógusképző intézményekbe. Rövid nemzetközi áttekintést adnak a tanítóképzés időkereteiről és intézményrendszerének alakulásáról, majd érintik azokat a lehetséges következményeket, melyek a tanítóképzés kompetenciahatárainak 5–6. évfolyamra történő kiterjesztésével járhatnak. 
[4–16. oldal]
Júniusi számunkban adtuk közre a tanulmány első részét. A most megjelenő második részben a szerző a ma létező oktatásban érvényre jutó minőségbiztosítási filozófiák kritikájaként megfogalmazza, hogy a kliensek elvárásaira, a környezet igényeire alapozó szemléletmódból többnyire hiányzik a szociokulturális hátrányok, az egyenlőtlenségek csökkentésének igénye, továbbá a kultúraközvetítés értékszempontjai. A szerző óva inti a magyar oktatási rendszert egy olyan minőségbiztosítási szemlélettől, amely csak és kizárólagosan a tudáspiaci igények, a kliensek, a felhasználók oldaláról közelít az oktatás minőségéhez, és nem veszi kellő súllyal figyelembe az oktatás klasszikus önértékeit. 
[17–34. oldal]
A vizuális nevelés egyik régi kérdése, hogy milyen módon hasznosíthatóak a művészettörténet során kialakult művészképzési modellek, paradigmák. Bodóczky István, a hazai vizuális nevelés szakértője tanulmányában ízelítőt ad ezekből a paradigmákból a görög-római korszaktól a reneszánsz kultúrán át egészen napjainkig. A tanulmány egyik alapkérdése, hogy a vizuális kultúra befogadását mi segíti jobban: mások látásmódjának másolása avagy az egyéni láttatás? Ugyanígy alapkérdésként jelenik meg az is, hogy a művészet, a vizualitás problémáinak megjelenítése egyetlen művészeti tárgy, a rajz feladata-e, vagy minden műveltségterületen van lehetőség ezek megjelenítésére. 
[35–43. oldal]

Tantervfórum

A tartalmi szabályozás egyik legneuralgikusabb, legtöbb vitát kiváltó kérdése a tanítási idő felosztása az egyes műveltségterületek között. A nagy tekintélyű tantervelméleti szakember arra a felismert összefüggésre hívja fel a figyelmet, hogy az egyes tantárgyak tanítására rendelt idő mértéke nem vagy csak nagyon csekély mértékben függ össze az adott területen elért tanulói teljesítménnyel. A tantervben rendelkezésre álló idő felosztásában épp ezért jelentős szabadságot célszerű adni az egyes intézmények számára. Csupán a stratégiailag fontos műveltségterületek esetében szükséges bizonyos prioritásokat meghatározni. A szerző szerint - épp a PISA-eredményekre való tekintettel - ilyen az anyanyelvi kompetenciák fejlesztését szolgáló időkeret, továbbá az informatika és az idegen nyelv órakerete. 
[46–53. oldal]
A szerző a kollégiumi nevelés szakértője, és tanulmányában arra hívja fel a figyelmet, hogy a NAT felülvizsgálatával együtt szükség van a kollégiumi nevelés országos alapprogramjának kidolgozására is, amelynek alapján az egyes intézmények elkészíthetik környezetük sajátosságaihoz alkalmazkodó helyi programjaikat. Egy ilyen dokumentum léte felhívhatná a figyelmet a kollégiumi nevelés jelentőségére, az intézménytípus társadalmi, pedagógiai fontosságára. 
[54–59. oldal]
Tavaly decemberben látott napvilágot az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság által kiadott NAT-tervezet, amely a tartalmi szabályozás új struktúráját vázolta fel. Ezen elképzelés szerint az alap- és a helyi tantervek közötti átmenetet a programok biztosítják. A változtatás indoka az, hogy a felülvizsgált alaptanterv magtantervi struktúrában jelenik meg, amelyben nincsenek részletes követelmények, a tartalmak pedig csak a fejlesztési feladatokhoz kapcsolódóan jelennek meg. Mindezek részletes kifejtése az akkreditált kerettantervekben és a hozzájuk kapcsolódó programokban történik majd meg. Az iskolák helyi tantervük írásakor ezekből a tantervekből, programokból, programcsomagokból választhatnak. A beszélgetés résztvevői a programfejlesztés közvetítő szerepét és kritériumait értékelték a tartalmi szabályozás rendszerében. 
[60–69. oldal]

OKI-műhely

A hazai pedagógiai szakmai közvélemény régóta úgy érzi, hogy a tanulók iskolai munkaterhei jóval nagyobbak a kívánatosnál. Hasonló véleményeket fogalmaznak meg a szülők is. A legutóbbi időkig nem voltak olyan kutatási eredmények, amelyekből világos kép nyerhető a meglehetősen strukturált tanulói alapsokaság munkaterheinek sajátos szerkezetéről. 2002-ben az Oktatási Minisztérium megbízásából az OKI Felnőttoktatási és Kisebbségi Központja a hazai tanulói csoportok egészét lefedő reprezentatív mintán vizsgálatot végzett a tanulói munkaterhekről. A közreadott tanulmány valójában egy gyorsjelentés, amely a vizsgálat főbb tanulságait összegzi. Az eredmények nagy részben visszaigazolják a túlterhelésre vonatkozó közvélekedést, s arra figyelmeztetnek, hogy elengedhetetlen az iskola által közvetített tananyag mennyiségének és szerkezetének újragondolása. 
[70–87. oldal]

Informatikai nevelés

Az előadás arról tudósít, hogy egy 6 és 10 év közötti gyerekeket tanító norvégiai általános iskola miképpen tett eleget a tanulás megtanítására összpontosító elvárásoknak, beleértve az IKT-használatot is. Az országos program szerint ugyanis a tanulóknak meg kell tanulniuk az IKT-használatot, különösképpen annak tanulásban való alkalmazhatóságát. Ezért bátorítani kell a diákokat arra is, hogy aktívak legyenek saját tanuló társadalmuk létrehozásában, ahol a partnerség, a rácsodálkozó tanulás vagy tanítás is az osztálytermek mindennapos élménye lehet. Ez a beszámoló tehát olyan iskolát mutat be, ahol a megtanulni tanulni a megtanulni az IKT-használatot speciális ismereteinek elsajátításával társul. 
[88–93. oldal]
Az irodalom otthoni tanulmányozása sokkal érdekesebb és élvezhetőbb az internet segítségével, a különböző iskolák tanulóinak együttműködésével. A weboldalak lehetővé teszik, hogy a tanulók a kiválasztott rendszerek (chat, IRQ, e-mail és www) révén kommunikáljanak egymással, illetve kritikusan értékeljék az interneten rendelkezésre álló anyagokat. Az ilyen megközelítés időigényes, nem valósítható meg a tantervi megszorítások közepette. 
[94–98. oldal]
E beszámoló a matematikai problémamegoldás metakognitív segítése céljából a tanárok és a tanulók között alkalmazott e-mail kapcsolat hatásait tárja föl. Háromféle tanulási környezetet hasonlít össze: (a) metakognitív oktatással egybekötött e-mail kommunikáció (META+EMAIL); (b) metakognitív oktatás nélküli e-mail kommunikáció (EMAIL); (c) hagyományos, szemtől szembeni kommunikáció (CONT kontrollcsoport). 
[99–105. oldal]
A beszámoló az ún. eDIHO-program történetét, eredményeit és oktatási tapasztalatait mutatja be, amelyet alkotói egy olyan pedagógusképző modellnek szántak, amellyel felkészíthetik a tanárszakos hallgatókat az on-line tanításra. A cikk elemzi és értékeli a projekttevékenység során szerzett gyakorlati tapasztalatokat, valamint áttekinti az általános iskolai pedagógusok, illetve általában azok számára nyújtott on-line támogatás módszertani távlatait is, akik részt vesznek a tanárképző kurzusokon. 
[106–111. oldal]
Az oktatási reform részeként a chilei kormány 1991-ben kezdte meg az Iskolai Információs és Kommunikációs Technikák (IKT) programjának bevezetését. Ennek célja az volt, hogy az IKT alkalmazását teljesen beépítsék a közoktatásba. Több mint tízéves fejlesztő munka eredményeként a chilei középiskolák 100%-ában, az általános iskoláknak pedig 50%-ában már használják az IKT-t. A program most új szakaszához érkezett; határozottabb tantervi orientációval 2005-ig minden falusi kisiskolában is alkalmazni kívánják ezeket az eszközöket. 
[112–119. oldal]
Az előadás olyan projektet mutat be, amely az információs és kommunikációs technikát (IKT) arra használja fel, hogy – a 7–11 éves általános iskolás gyerekeket aktivizálva – segítse történelemtanulásukat a történelmi források megtervezésében, azok létrehozásában és felhasználásában. 
[120–124. oldal]
A hazai informatikatanítás egyik legnagyobb, megoldásra váró problémája, hogy minél szélesebb körű alkalmazásokat tárjon a diákok elé, továbbá lehetőséget teremtsen az internet és a multimédia felhasználására az önálló tanulásban, ismeretszerzésben, továbbá a mindennapi feladatok megoldásában. A tanulmány egy olyan internetes játékot mutat be, amely egy osztálykirándulás megszervezését, tartalmi előkészítését állítja feladatként a tanulók elé. A leírásból kirajzolódik, hogy milyen széles lehetőségeket kínál a világháló a problémamegoldó képességek sokoldalú fejlesztésére.  
[125–133. oldal]

Látókör

A nemzetközi konferenciákon és különösen az angolszász szakirodalomban számos ismert szakember foglalkozik a nyelvi tesztelés etikai kérdéseivel, a hazai fórumokon azonban eddig kevés szó esett erről. A tanulmány rövid áttekintést ad a tesztelés, értékelés társadalompolitikai és oktatáspolitikai problémáiról, az idegen nyelvi teszteléssel foglalkozó szakemberek társadalmi felelősségéről (etikus-e egy tökéletlen mérési eszköz, a teszt felhasználása). Ezt követően a szerző vizsgálja a tesztelés elszámoltathatóságának (accountability), a teszt visszahatásának (washback), a teszt kihatásának (test impact) etikai vonatkozásait, és röviden bemutatja az idegen nyelvi tesztelésre vonatkozó Etikai Kódexet, melyet az ILTA adott ki 
[134–145. oldal]
Az iskolai oktatással szemben gyakorta fogalmazódik meg az a jogos kritika, hogy a diákoknak nagyon kevés lehetőségük adódik ismereteik gyakorlati hasznosítására, olyan tevékenységek végzésére, amelyekből a mindennapi életről szerezhetnek tapasztalatokat. A Demokratikus Ifjúságért Alapítvány évek óta szervezi a diákok iskolán kívüli, de az iskolai élethez, ismeretszerzéshez szorosan kapcsolódó, a diákok által önkéntesen végzett munkára alapozott tanulást szolgáló tevékenységeket. A tanulmány bemutatja az önkéntességen alapuló munka, tanulás fogalmát, pedagógiai funkcióit, s néhány példát is közread az alapítvány eddigi sikeres iskolai kezdeményezéseiből. 
[146–157. oldal]

Nézőpontok

A szerkesztő mindig örömmel veszi, ha írására reflektál az olvasó. Külön öröm, ha olyan témában kap hozzászólást, amelyet fontosnak érez. A magyar oktatásügy szakmai nyilvánosságának hiánya, az oktatáspolitikai viták elitista jellege olyan kérdések, amelyekről folyamatosan beszélni kell. Füle Sándor a hazai szakmai közélet egyik legneuralgikusabb pontjára tapint rá, amikor folyóiratunk és más szakmai lapok, könyvek vitatható gondolatai feletti eszmecsere hiányáról ír.
Örömmel vennénk, ha Füle tanár úrhoz hasonlóan mások is reflektálnának folyóiratunk vitatható gondolataira. 
[158–161. oldal]

Befogadó pedagógia

A Fővárosi Főpolgármesteri Hivatal Oktatási Ügyosztálya 2003. február 21-én konferenciát rendezett a nehezen nevelhető, különleges bánásmóddal szocializálható gyerekek problémáiról. A konferencián előadások hangzottak el arról, hogy egyrészt mit tesznek a főváros nevelési-oktatási intézményei a nehezen nevelhető gyerekek iskolai beilleszkedésének segítése, eredményes fejlesztése érdekében, másrészt az előadók ismertették, hogy e téren milyen megoldásra váró feladatok vannak. A rendezvényt pódiumbeszélgetés zárta, amelyen gyakorló szakemberek vitatkoztak az együtt-nevelés lehetőségeiről. 
[162–176. oldal]
A hazai pedagógiában az utóbbi évtizedben fokozott mértékben előtérbe került a tanulási zavarokkal küzdő hiperaktív, túlmozgásos gyerekek iskolai nevelésének problémája. A pedagógusok egy része ma sem ismeri igazán a tanulási zavarok, a magatartási rendellenességek személyiségen, idegrendszeren belüli okait, s alapvetően rossz magatartású, tanulni nem akaró gyereket lát az ilyen jellegű problémával küzdő gyerekekben. A tanulmány bemutatja azokat az akadályokat, amelyek e tanulók iskolai integrációját akadályozzák. A szerző szerint az egyik legnagyobb gondot az jelenti, hogy a pedagógusok képzésük során nem ismerkedtek meg azokkal a módszerekkel, amelyek segítségével egyénileg fejleszthetőek a nehezen nevelhető, problematikus személyiségű tanulók. Ugyancsak problémát jelent az, hogy az iskola nem tud igazán alkalmazkodni e tanulók sajátos személyiségfejlesztési igényeihez. 
[162–176. oldal]
A sérült, fogyatékos gyerekek ép, egészséges kortársaikkal történő együttnevelése fontos pedagógiai és társadalompolitikai cél. Az elmúlt néhány évben a korábbi integrált nevelés kiegészült egy új fogalommal, az inkluzív neveléssel, amelyet magyarra leginkább befogadó pedagógiának lehetne fordítani. Ez a nevelési szemlélet nemcsak a sérültek, hanem a hátrányaik miatt szegregálódó rétegek együttnevelését is szorgalmazza a többségi gyermektársadalommal. A szerzők érveket sorakoztatnak fel az inkluzív szemlélet elterjedésének szükségessége mellett. Következtetésük szerint a befogadó pedagógia fontos szerepet játszik a szegénység, a kirekesztettség elleni harcban, továbbá elősegíti a szolidaritás erősödését. 
[177–182. oldal]

OECD-dokumentumok

A 32 országban elvégzett PISA 2000 vizsgálat hivatalos jelentését folyóiratunkban már részletesen bemutattuk,<$FPISA 2000 – a hivatalos OECD-jelentés tanulságai. Új Pedagógiai Szemle, 2002. 7–8. sz.> mint ahogy korábban több ízben helyt adtunk a jelentés alapján készült különféle elemzéseknek is. Időközben az olvasással kapcsolatos feladatokat összeállító, az olvasási teljesítményeket elemző szakértői csoport újabb, kizárólag az olvasásra vonatkoztatható megállapításokat tartalmazó kötetet tett közzé. 
[192–200. oldal]

Világtükör

A PISA 2000-vizsgálat óta a hazai közvélemény érdeklődésének középpontjába került az, hogy miért olvasnak a nemzetközi átlagnál jóval gyengébben a magyar gyerekek. 2001-ben az IEA szintén végzett olvasásvizsgálatot 35 ország 9-10 éves tanulói körében. Érdekes módon a magyar tanulók ebben a vizsgálatban lényegesen jobb eredményeket értek el. Az alábbi tanulmány ismerteti a PIRLS 2001 vizsgálat legfontosabb eredményeit. A kutatás talán legérdekesebb eredményei azok, amelyekből kiderül, hogy milyen sokféle szociokulturális és pedagógiai, módszertani tényezőtől függ a tanulók olvasási, szövegértési teljesítménye. 
[201–211. oldal]

Határainkon túl

Magyarországon természetesnek vesszük, hogy távoli földrészekre szakadt honfitársaink olykor kimagasló sikereket érnek el az élet különböző területein. Külföldön is jól ismert, magyar származású tudósok és művészek sokasága öregbíti hazánk hírnevét. Szerencsére az iskola sem maradt ki a sorból. Talán kevésbé közismert, hogy dél csillaga alatt, a távoli Dél-Amerikában is működik két, nagy hírű magyar iskola, a Buenos Aires-i Escuela Del Sol (Napiskola) és a most bemutatásra kerülő Saão Pauló-i, Colégio Santo Américo, vagyis a Szent Imre Gimnázium. 
[212–217. oldal]

Múltunkból

A tanulmány áttekinti a hazai cserkészet táborozási és turisztikai tevékenységének történetét. Bemutatja, hogy a cserkészet milyen gazdag tevékenységrendszerrel alapozta meg a felnövő nemzedékek természetszeretetét, mozgás iránti igényét. A táborozások, kirándulások különböző, egymásra épülő fajtái jól mutatják, hogy milyen átgondolt nevelési, pedagógiai rendszer alapján folyt a cserkészcsapatok tevékenysége. Számos olyan hagyomány teremtődött, amelyet a mai ifjúsági turizmusban mindenképp hasznosítani érdemes. 
[218–227. oldal]

Műhely

Mikortól, ki és hogyan előzze meg az iskolai tanulási, magatartási és beilleszkedési zavarokat? Milyen szakemberekre és milyen együttműködésekre van szükség? Mit tesz és tehet az óvodapedagógus, a pszichológus és más speciális szakember? Mi az, amit az óvodában és amit az óvodán kívül tehetünk? Aktuális kérdések. „Nem tudom, mi a szabadság, ha nem tudom, mi a törvény...” – gondolkodott Mészöly Miklós Saulusa. 
[228–242. oldal]

Kritika-figyelő

[243–245. oldal]
[246–247. oldal]
[248–249. oldal]
[250–253. oldal]
[254–255. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.