2019. szeptember 20., péntek , Friderika

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2003 június

Új Pedagógiai Szemle 2003 június

2009. június 17.

Régóta érzékeljük, hogy az iskola, a pedagógus egyre inkább elveszíti a tudásközvetítésben betöltött, korábbi meghatározó szerepét, és ehhez hasonlóan ma már a tudás megszerzésének sem kizárólagos forrása a tankönyv.

Főként a természettudományi tárgyakat tanító, de a történelmet előadó tanárok is egyre gyakrabban tapasztalják, hogy egy-egy téma kapcsán a tanulók olyan ismereteket idéznek fel, amelyeket az ismeretterjesztő kábelcsatornák műsorainak nézése közben, spontán módon szereztek meg. Hasonló a helyzet az ismeretterjesztő könyvek már-már áttekinthetetlenül gazdag piacán megjelenő - változó színvonalú és hitelességű, túlnyomó többségében azonban tudományosságot és értéket megjelenítő - kiadványokból nyert információkkal is. S mindehhez csatlakozik a világháló egyre rejtelmesebb ismeretszövevényével, a megannyi honlappal, adatbázissal, digitalizált könyvtár kínálta szolgáltatással.

Az iskola, a nevelés és a pedagógus szerepének jövője szempontjából döntő jelentősége van annak, hogy az oktatás világa - a tananyag kiválasztásától, a tanítási-tanulási folyamat szervezésén át a tankönyv- és taneszközfejlesztésig - hogyan képes alkalmazkodni ehhez az új helyzethez. A tantervekben, tankönyvekben - s tegyük hozzá, a pedagógusok fejében - rögzített tudás tartalma, szerkezete nagyon sok tekintetben eltér attól a meglehetősen sporadikus, diffúz tudáskonglomerátumtól, kulturális tartalomhalmaztól, amelyet a ma iskolába járó gyerekek birtokolnak, behoznak a tanítási órákra, a tanórán kívüli iskolai foglalkozásokra. S itt korántsem csak az értékek, az ismeretek jellegének másságáról van szó. A ma felnövő korosztályok számára a néhány évtizeddel ezelőtt még relevánsnak, fontosnak, nélkülözhetetlennek hitt tudásokból összeálló kánon, tudáskép számos vonatkozásban elvesztette jelentőségét, ha úgy tetszik, használati értékét. A gyerekek nagy hányada számára már-már elviselhetetlen az a kronologikus vagy tudomány-rendszertani felépítettség, az a fajta módszeresség, amely az iskolában közvetített tudásban, a tankönyvekben megjelenik. A gyerekek többsége úgy szeretne skippelni, lépkedni az ismeretek között, ahogyan az Animal Planet, a Spektrum vagy a Discovery Channel történettudományi, kémiai vagy éppen sejtbiológiai filmjei között lépked, szinte párhozamosan nézve egyszerre két-három témát. Vagy úgy, ahogyan az internetoldalak sokasága között szörföl egy békaszívről szóló, sok képpel illusztrált oldaltól a NASA valamelyik műholdjának űrből készített fotóira, majd onnan egy gyerekeknek szóló régészeti leleteket bemutató honlapra. Egy közelmúltban zajlott tankönyvkutatás eredményei azt mutatják, hogy a gyerekek szívesebben szereznek ismereteket az érdekes témákat részletesen kifejtő, nekik szóló ismeretterjesztő könyvekből, mint az adott tudomány, diszciplináris rendjét követő tankönyvekből. Hasonló következtetésekre jutnak a gyerekek internethasználatával foglakozó kutatások is. A mai 10-14 évesek közel egyharmada rendszeresen használja az internetet, s minden előzetes feltevéssel ellentétben korántsem csupán játékra. A mai tizenévesek, a középiskolás korosztály jelentős hányada ismeretek sokaságát szerzi meg az internetről.

A gyerekek által összegyűjtött, spontán módon megszerzett tudás tehát jelen van az iskolai órákon, a pedagógusnak feltett kérdésekben, s ilyen módon részévé válik az iskola által közvetített tudásnak. Nem is okozna ez az új helyzet különösebb problémát, ha a pedagógusok képesek lennének átlátni, megismerni azt az egyre hatalmasabbá váló információ- és tudáshalmazt, amely rendszerezetlenül, szétszórtan van a mai iskolások fejében. Sokunkban felidéződik a régi neveléselméleti, didaktikai tétel: a pedagógus feladata, hogy átfogja, szervezze a tanulókat érő összetett hatásrendszert. Ez a tétel az információs társadalom keretei között alapos átértelmezésre szorul. Már az is nagy eredmény, ha a pedagógus képes arra, hogy feltérképezze a tanulókat érő sokféle információs hatást.

Gyakorta fogalmazódik meg mostanában tanári szobákban, pedagógusokkal folytatott beszélgetésekben, hogy ez a sokféle információforrás lassan ellehetetleníti a pedagógus tevékenységét. Egy-egy jelentős természettudományi, földrajzi vagy éppen történelmi filmsorozat után szinte nem lehet órát tartani, mert a gyerekek - sokszor azok is, akik rendkívül alulmotiváltak, vagy a tankönyvből csak igen alacsony hatásfokkal sajátítják el a tananyagot - kérdések özönét zúdítják a tanárokra az órákon és a szünetekben egyaránt. S ezek a záporozó kérdések korántsem tekinthetők a felelést, a röpdolgozatot elodázó, jól ismert diáktrükköknek. A gyerekek valóban érdeklődnek, választ várnak a filmek, könyvek, internetoldalak által közvetített ismeretek kapcsán bennük felötlő kérdésekre.

S ez így van rendjén. Az iskola, a tanár nem térhet ki e hatalmas kihívás elől, amelyet az információs és kommunikációs eszközök terjedése, a sokasodó digitális tartalom könnyű elérhetősége jelent.

Új tudáskánon van kialakulóban a világban, s így az iskolában is. Amint utaltunk rá, ez az új tudáskánon sok ponton eltér az iskola hagyományosan tételezett tudásképétől, az is lehet, hogy ez az új tudásrendszer átmenetileg felülírja a didaktikai, fejlődés- és gondolkodás-lélektani szempontok mentén jól rendszerezett, felépített tananyagot. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy ez a hatalmas, sokszor valóban rendszerezetlen tudáskonglomerátum csak akkor válik kezelhetővé, ha az iskola, a pedagógus szembenéz létezésével. Ha megpróbálja a maga képére alakítani, megpróbálja beilleszteni a hagyományos tudáselemek rendszerébe, és megtanít arra, hogy az egyre gyorsabban szaporodó könyvek, csatornák, honlapok információi között miként kell válogatni, miként kell újra és újra rendezni a már-már áthatolhatatlannak tűnő tudás Molochot.

Nem csekély feladat ez sem, legalább olyan nehéz, mint a tudásközvetítés egyedüli letéteményesének lenni.

 


Tartalom

Tanulmányok

A szerző tanulmányának első részében áttekinti az ipari minőségfogalom tartalmat, és párhuzamba állítja azt az oktatási-képzési minőség lehetséges értelmezéseivel. Részletesen taglalja azt a gyakorta megjelenő minőségfilozófiai problémát, hogy mely minőségi kritériumoknak kíván megfelelni egy oktatási intézmény. Fő kérdése: milyen forrásai lehetnek e kritériumok meghatározásának. Rámutat az oktatás-képzés, még inkább a nevelés azon bizonytalansági tényezőire, amelyek korlátozzák azt, hogy a minőségbiztosítás ipari-szolgáltatási értelmezését közvetlenül átplántálhassuk az oktatási intézmények szervezeteire.
A tanulmány második részét nyári dupla számunkban közöljük. 
[3–21. oldal]
A roma gyerekek iskolai beilleszkedése és eredményes tanulása szempontjából meghatározó jelentőségű az óvodába járás. A szerző egy közelmúltban lezárult kutatás eredményei alapján mutatja be a roma gyerekek óvodáztatásának helyzetét. Az adatok azt mutatják, hogy a roma gyerekek jóval kisebb hányada jut el az óvodába, s nagy részük jóval rövidebb ideig részesül azokban a fejlesztő eljárásokban, amelyek meghatározó jelentőségűek iskolaéretté válásuk szempontjából. A roma óvodások körében az átlagot messze meghaladó arányban találhatóak veszélyeztetett gyerekek. A tanulmány részletesen elemzi a roma gyerekeket nevelő óvodák és az őket befogadó iskolák kapcsolatát is. Általában azokon a településeken befogadóbbak az iskolák, ahol a gyereklétszám drasztikus csökkenése miatt a roma gyerekek jelentik az iskola fennmaradásának biztosítékát. 
[22–39. oldal]

Tantervfórum

A közoktatási törvény értelmében a Nemzeti alaptantervet háromévente felül kell vizsgálni. 2002 végén az Eötvös Társaság NAT 2002 tervezetének vitájával egy időben megkezdődött az 1996-ban elfogadott tantervi dokumentum felülvizsgálata. A szerző leírja azokat a főbb szempontokat, követelményeket, amelyeknek egy ilyen tartalmi szabályozó dokumentumnak mindenképpen meg kell felelnie. A tanulmány egyben felvázolja, hogy egy lehetséges új NAT milyen szabályozási szinteket von maga után. 
[40–44. oldal]

Nézőpontok

A kerekasztalvita alapvetően arra kíván választ keresni, hogy mi a különbség az információ és a tudás között. A vita résztvevői, a magyar szellemi élet jeles képviselői szerint az oktatás, sőt a tudásszociológia szempontjából fontos megkülönböztetni a teoretikus, úgynevezett szubsztanciális tudást és a gyakorlatban alkalmazandó, procedurális tudást. A beszélgetés résztvevői szerint a tanulási motivációban ma jelentkező problémák részben azzal magyarázhatók, hogy az iskola kevés olyan ismeretet közvetít, amelynek fontosságát visszaigazolja az élet. 
[45–58. oldal]
2003. áprilisi számunkban beszélgetést közöltünk az általános iskolák első évfolyamán végzett DIFER-mérés tapasztalatairól, fogadtatásáról. W. Mikó Magdolna ehhez a beszélgetéshez szól hozzá. Véleménye szerint a Nagy József által kidolgozott eljárás jó, de nem szabad óvodás vagy az óvodából épp kilépett gyerekek körében alkalmazni. 
[59–61. oldal]

In memoriam

[62–65. oldal]

Műhely

A tanulmány egy konkrét történelmi téma kapcsán mutatja be azt, hogy milyen módon lehet a történelmi programok fejlesztésében megtervezni az új fogalmak elsajátítását és a különböző kompetenciák fejlesztését. A tanulmány arra is rávilágít, hogyan lehet és kell megtervezni egy-egy tananyagrész helyét az adott műveltségterületen belül, illetve milyen módon teremthetőek meg az adott téma tartalmának más műveltségterületekkel való kapcsolatai. 
[66–71. oldal]
A Deák Diák Iskola egy évtizeddel ezelőtt keltette fel a sajtó érdeklődését, mivel évtizedekig használt épületét az eredeti tulajdonos, evangélikus egyház visszakapta, és az iskolának új épületet kellett szereznie, hogy a pedagógus- és gyermekközösség együtt maradhasson. Erről a sokféle hagyományt ápoló, sajátos belső világot jelentő iskoláról készített esettanulmányt Császár Adrienn, az iskola egyik pedagógusa. A beszámoló kísérletet tesz annak bemutatására, hogy milyen nevelési értékek, módszerek, milyen szervezeti formák teszik vonzóvá az iskolát a szülők, a gyerekek és nem utolsósorban a pedagógusok számára. 
[72–154. oldal]
A baktakéki Körzeti Általános Iskola Borsod északkeleti részén működik. A baktakéki és a hozzá tartozó többi kisiskola mind olyan településen működik, ahol igen nagy számban élnek halmozottan hátrányos helyzetű roma tanulók. Az írásaiból már jól ismert igazgatónő azt a programot mutatja be, amely eredményesen képes segíteni a hátrányos helyzetű tanulók fejlesztését, szocializációját. Áttekintést ad mindazokról a kezdeményezésekről, amelyeket az elmúlt években dolgoztak ki az etnikai sajátosságokhoz illeszkedő neveléshez. 
[83–92. oldal]
A tanulmány a magyar reformpedagógia egyik legjelentősebb iskolai kezdeményezésének, a Domokos Lászlóné vezette Új Iskola tevékenységének egy részletét mutatja be. Amint az ismert, az Új Iskola pedagógiai koncepciója nagy jelentőséget tulajdonított a közösségszerveződésnek, a kooperációnak. Az iskola pedagógusai korszerű csoportelemzési módszerrel vizsgálták a közösség szerkezetének alakulását, a gyerekek közötti kapcsolatok fejlődését. Az iskola tapasztalatai számos vonatkozásban, ma is hasznosíthatóak. 
[93–102. oldal]

Világtükör

Az elmúlt esztendőben folyóiratunkban már ismertettük az OECD 1997-ben elindított projektjének eredményeként összeállított kötet tanulmányait. E kiadványban a különböző látásmódot képviselő szerzők – akik között volt pszichológus, filozófus, szociológus, nyelvtudós is – részint a kompetenciafogalom kialakulásának történetével, az élethez, a társadalmi beilleszkedéshez szükséges legfontosabb kompetenciák jellegzetességeivel, részint a felnőttek és a gyerekek eredményes oktatásához, valamint a csoportmunkához szükséges kompetenciák tudományos elemzésével foglalkoztak. 
[103–112. oldal]

Kritika-figyelő

[113–115. oldal]
[116–120. oldal]

TKA-melléklet

A Tempus Közalapítvány számos olyan pályázatot hirdetett az elmúlt évben, amely az Európai Közösség forrásainak felhasználásával járult hozzá a hazai közoktatás modernizációjához, az európai tapasztalatok összegyűjtéséhez és hazai terjesztéséhez. Az alábbi összeállítás részletesen bemutatja, hogy a magyar pályázók mely programokban, milyen témákban voltak sikeresek. Érdekes adatok ismerhetőek meg arról, hogy milyen utazási, beruházási és tartalmi fejlesztési forrásokhoz jutottak hozzá a hazai intézmények, illetve pályázó tanárok, diákok. 
[121–131. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.