2019. szeptember 16., hétfő , Edit

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2003 május

Új Pedagógiai Szemle 2003 május

2009. június 17.

Az európai uniós csatlakozás időpontjához közeledve többféle vélekedés tapasztalható az iskola világában bekövetkező változásokat illetően. Az egyik nézet szerint az uniós csatlakozás gyökeresen új helyzetet teremt az oktatásban, átalakítja tartalmát, új, hatékonyabb módszereket visz be a tudásátadás, a személyiségformálás tevékenységeibe, szélesre tárja a különböző kapcsolatépítési lehetőségeket. A másik nézet szerint „nincs új a nap alatt”, azaz mindaz, ami az európai oktatási programokban mint elérendő jövőkép szerepel, régóta jelen van a magyar iskolában. Van egy harmadik vélekedés is – hiba lenne ezt pusztán konzervatívnak nevezni –, amely szerint a régi magyar oktatási tradíciókat, sőt a nemzeti értékeket, kultúrát veszélyezteti az európai közösségben közösen kialakított pedagógiai szemléletmódhoz, különösen az angolszász és a skandináv oktatási gyakorlathoz, szabadságra épülő nevelésfilozófiához történő közeledés.

Sajnos van egy negyedik reagálási mód is, ez a közöny és az érdektelenség. Egy nemrégiben végzett, a csatlakozás várható hatásaival kapcsolatos közvélemény-kutatás eredményei szerint a pedagógusok jelentős hányada még semmit sem hallott arról, hogy milyen változásokat hozhat, milyen új lehetőségeket nyithat meg a csatlakozás a köz- és felsőoktatásban, s nagyon magas azoknak az aránya is, akik úgy gondolják, hogy pedagógusi tevékenységük szempontjából egyelőre nem is fontosak ezek az ismeretek.

Valójában gyökeres fordulatot hoz-e az iskola mindennapi világában a csatlakozás, vagy az oktatásban - lévén, hogy ezen a területen semmilyen jogharmonizációs kényszer nincs, miután nemzeti keretek között hagyja az Unió – az uniós tagság tulajdonképpen nem eredményez olyan változásokat, mint a környezetvédelem vagy az adórendszer terén?

E kérdés nem válaszolható meg egyszerű igennel vagy nemmel. Ha végigtekintünk a magyar közoktatás elmúlt egy-másfél évtizedének fejlődési-fejlesztési folyamatain, láthatjuk, hogy az eredmények jelentős hányada mögött ott van az európai térség oktatási törekvéseihez történő kapcsolódás valamilyen formája: a tartalmi modernizációtól a projektmódszerek alkalmazásán át az iskolai menedzsment fejlesztéséig számos ilyen kezdeményezés indult el. Miközben a magyar oktatás számos elemében még mindig kötődik a régi porosz hagyományokhoz, több olyan modernizációs érték kristályosodott ki, amely a modern európai törekvésekkel van szinkrónban. Sok igazság van tehát abban, hogy az Unióhoz történő csatlakozás nem jelent gyökeresen új helyzetet a magyar közoktatásban és a felsőoktatásban, hiszen a modern európai törekvések legtöbbje valamilyen formában már hosszabb-rövidebb ideje érezteti hatását az intézmények jelentős hányadában. Így korántsem arról van szó, hogy „semmi új nincs a nap alatt”, azaz, mi magyarok évtizedekkel, sőt évszázadokkal ezelőtt kitaláltuk mindazt, amit a „Nyugat” most mint újdonságot fedez fel az oktatásban. A magyar közoktatásban bekövetkezett decentralizáció, a helyi, intézményi szint felértékelődése, a társadalmi aktivitásra alapozott, a mindennapi valóságot az iskolába beengedő szemlélet, a kooperációt igénylő tanulásszervezési formák, a partnerek, a megrendelők igényeihez alkalmazkodni akaró iskola fejlesztésének igénye mind olyan vonások, amelyek az európai közösséggel kialakuló egyre szorosabb kapcsolatok, illetve a közösség által kezdeményezett nagy oktatási programokba történő bekapcsolódásunk révén váltak egyre szélesebb körben jellemzővé.

Ezzel együtt azonban sok igazság van abban a vélekedésben is, amely szerint a magyar oktatásban mindig jelen voltak az európai értékek. A legjobb magyar iskolák, egyetemek mindig is szoros kapcsolatot ápoltak Európa nyugati felének intézményeivel. A híres magyar alma materek közül jó néhány mintázott német, angol, francia és nem utolsósorban olasz intézményeket. Mindehhez persze hozzá kell tenni, hogy az äeurópai dimenzió”, a fogalom mögött lévő sokféle pedagógiai, kulturális tartalom, érték, szemléletmód többnyire csak az elitiskolázás intézményeiben volt jellemző. Az európai oktatási tartalmak, módszerek jelentősebb mértékű, az intézmények viszonylag nagyobb körére jellemző elterjedése csak a rendszerváltást követően, az uniós orientációra vonatkozó politikai konszenzus megszületése, a társult tagság brüsszeli kodifikálása után vált érzékelhetővé.

Utaltam arra, hogy a csatlakozás küszöbén még mindig sokan vannak azok, akik szülőként, pedagógusként viszonylag keveset vagy szinte semmit tudnak arról, hogy mit jelent az oktatás európai dimenziója általában s az iskolai mindennapokban. Nagyon fontos lenne, hogy ez a jelentős számú csoport minél rövidebb idő alatt megismerje, milyen közös célok megvalósítására törekszenek az európai közösség országai, mit jelent valójában az a lassan egy évtizede megfogalmazott, Tudás Európája gondolat, melynek jegyében a közösség oktatási programok sokaságának keretében próbálja megőrizni az „öreg” kontinens egykori vezető szerepét.

Ússzegzésképpen válaszolni kellene arra feltett kérdésre, hogy gyökeres fordulatot hoz-e az oktatás világában a csatlakozás. Ha gyökeres fordulatot nem is, de a lehetőségek kiszélesedését mindenképpen. Részben azzal, hogy sokak számra lehetővé teszi az európai térben történő tanulást, tapasztalatszerzést, részben azzal, hogy olyan modernizációs források megszerzésére teremt esélyt, amelyek növelhetik Magyarország versenyképességét.

Ennél is fontosabbnak érzem azonban azt, hogy a csatlakozással az oktatás még nagyobb szerephez juthat egy olyan polgári értékrend és kultúra megerősödésében, amelyben a „polgár” fogalmának tartalmában alapvetően a társadalmi ügyekben való részvételre, az ügyekért érzett felelősségre és az autonóm létezésre helyeződik a hangsúly.

Az európai iskola hagyományai ebben a tekintetben termékenyíthetik meg talán legjobban a magyar alma matert, s ha ez a nem távoli jövőben érezhetővé válik a közbeszédtől az utcai magatartáson át a véleménynyilvánítás kultúrájáig, akkor gyökeres fordulatnak is tekinthetjük a csatlakozás utáni történéseket.

 


Tartalom

Tanulmányok

Az oktatás világában is megjelent két évtizede a kognitív pszichológia és az erre épülő pedagógia. A kognitív pszichológia az emberi információfeldolgozó folyamatok sajátosságait kutatja. A szerző áttekinti azokat a kutatási irányokat, amelyekből leglényegesebbnek a megértési folyamatok modellezését, számítógépes szimulálását tartja. A tanulmány arról a kísérleti irányról ad áttekintést, amelyben azt vizsgálják, hogy milyen különbségek tapasztalhatók a szakértők, a jól felkészültek és a kezdők problémamegoldási modelljei között. A már kialakult kognitív struktúrák nagymértékben gyorsítják az új problémák megoldását, illetve az új ismeretek elsajátítását és beillesztését a meglévő ismeretek rendszerébe. 
[3–15. oldal]
A szerző áttekinti a nagy pedagógiai kutató műveltségfelfogásának leglényegesebb elemeit. Érzékletesen mutatja be, hogy Kiss Árpád a hetvenes években megfogalmazott műveltségkoncepciójában már milyen nagy jelentőséget tulajdonított az európai dimenzió jelenlétének, az európai identitás fejlesztésének, erősítésének. Részletesen elemzi Kiss Árpád egyik legjelentősebb pedagógiai művének, a Műveltség és iskola című könyvnek a tudás- és műveltségértelmezését, s bemutatja, hogy a jeles hazai neveléstudós milyen tág horizonton gondolkodott a tudás tartalmáról, annak társadalmi, gazdasági meghatározottságáról. 
[16–23. oldal]
A tehetségkutatás meglehetősen régi alapkérdése, hogy az egyes területeken jelentkező tehetségek milyen más területeken éreztetik transzferhatásukat. A szerző a matematikai és a nyelvi tehetség közötti összefüggés vizsgálatának tapasztalatait írja meg tanulmányában. A vizsgálat eredményei alapján arra a következtetésre jut, hogy nincs szoros kapcsolat a két tehetség között. Elemzi a lányok és a fiúk nyelvi és matematikai képességei közötti különbségeket, továbbá beszámol arról, hogy milyen kapcsolat van a valóságos nyelvi és matematikai tehetség és a tanárok értékelése között. 
[24–37. oldal]
Az információs és kommunikációs technikák oktatási alkalmazása világszerte kedvelt témája az oktatáskutatóknak. Az OECD CERI koordinálásával nemzetközi összehasonlító kutatás folyt annak megismerésére, hogy a különböző országokban milyen iskolán belüli és kívüli feltételektől függ az informatikai kultúra meghonosodása. A lillafüredi konferencián elhangzott előadás alapján készült tanulmányban Kárpáti Andrea hazai esettanulmányok alapján azt mutatja be, hogy mennyire igazolódtak be Magyarországon a kutatás hipotézisei. A szerző úgy látja, nálunk korántsem csak az innovatív iskolákban terjed gyorsan az IKT, hanem sok, kevésbé innovatív iskola is viszonylag hamar befogadta ezt a kultúrát. A kutatás fontos tanulsága, hogy a digitális eszközök megjelenése és alkalmazása alapvetően átalakítja a hagyományos tanulási környezetet. 
[38–49. oldal]
A lillafüredi konferencián elhangzott előadás alapján készült tanulmány arra keres választ, hogy milyen szerepe van a pedagógusnak a hatékony tanulást segítő tanulási környezet kialakításában. A szerző szerint a pedagógus emberi és szakmai autonómiája az alapvető feltétele annak, hogy a tanulási környezet segítse a tanulók autonóm személyiségének kialakítását, fejlesztését. A pedagógus autonómiájának fejlesztésében jelentős szerepe van a pedagógusképzésnek, melynek keretében meg kell tanítani a leendő tanárokat arra, hogyan éljenek a tantervek, módszerek terén nekik adott szabadsággal. 
[50–54. oldal]

OKI-műhely

A tanulmány nemzetközi összefüggésben tárgyalja, hogy a környezeti nevelés, illetve általában a fenntarthatóság pedagógiája milyen módon illeszkedik a nevelés-oktatás nagy fejlesztési trendjeibe. Ezt követően részletesen bemutatja, hogy a hazai környezeti nevelés mennyiben követte és követi folyamatosan azokat a nagy európai és világprogramokat, amelyek a fenntarthatóság érdekében szerveződtek. Megismertet a magyar ökoiskolai hálózat tevékenységével, illetve azzal a hálózatépítési munkával, amellyel ez a hazai rendszer a nagy nemzetközi fejlesztő programokhoz kapcsolódik, többek között az ENSI-hez, ahhoz az OECD-szervezethez, amely az iskolai környezeti nevelési programokat egy ernyő alá fogja össze. Látható, hogy az ökoiskola nem egyszerűen a környezeti nevelés szervezeti kerete, hanem új pedagógiai minőség létrehozásának eszközrendszere. 
[55–67. oldal]

Tantervfórum

Az Oktatási Minisztérium a „A magyar közoktatás fejlesztési stratégiája 2002” dokumentum keretében megfogalmazott NAT-felülvizsgálathoz kapcsolódóan célul tűzte ki, hogy a Nemzeti alaptanterv koncepcióját és szövegét újra kell gondolni. E munka kiindulópontjául az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság által készített „Nemzeti alaptanterv 2002” című munkaanyag szolgál. 164 szakember kapta meg a szöveget, hogy a megadott kérdések szerint értékelje azt. A véleményekből válogató sorozatunk utolsó részéhez érkeztünk. 
[68–77. oldal]
A nagy tekintélyű tantervfejlesztő arra figyelmeztet írásában, hogy a NAT 2002 tervezet jó kiindulási alapot jelenthet egy olyan alaptantervi dokumentum kidolgozásához, amely hosszú távon alkalmas a tartalmi fejlesztés irányainak kijelölésére. Egyik alapvető kritikai észrevétele, hogy a tervezet nem válaszolja meg azt a sokakat izgató kérdést, hogy miként lehet az 1–6., illetve a 7–12. évfolyamokra lebontott pedagógiai ciklusok problémáját összehangolni a nyolc évfolyamos általános iskola kereteinek megőrzését célzó oktatáspolitikai szándékokkal. A szerző kifejti álláspontját a tervezetben felvázolt tantárgyi integráció lehetséges problémáival kapcsolatban is, külö-nös tekintettel annak tanárképzési feladataira. 
[78–82. oldal]

Világtükör

Április számunkban közöltük Tóth Teréz tanulmányának első részét. A második részben az Európa-fogalom két, sok tekintetben eltérő értelmezését mutatja be a szerző. Az Európai Unió Európa-képe a más világbeli térségekkel szemben gazdasági és kulturális értelemben versenyképes régiót állítja a középpontba. Az Európa Tanács (ET) Európa-képe a közös kulturális gyökerek erősítését, az interkulturalitást s ezzel együtt az európai térben élő népek, nemzetek kulturális identitásának megőrzését tekinti meghatározónak. A szerző részletesen elemzi, hogy milyen lehetőségei vannak az európai dimenzió tantervi implementációjának. 
[83–91. oldal]
2003. február 24–25-én a Tempus Közalapítvány konferenciát rendezett az európai integrációról. A konferencia témája annak a stratégiai munkaprogramnak a megvitatása volt, amelyet az Európa Tanács ajánlásként fogalmazott meg a tagországok és a csatlakozni szándékozó országok számára. Az alábbiakban a dokumentum legfontosabb részleteit adjuk közre annak érdekében, hogy a konferencia két előadásának szövege értelmezhetőbbé váljék az olvasó számára (Halász Gábor és Bernd Wächter előadása). A munkaprogram három fontos stratégiai célt jelöl meg: az oktatás minőségének javítását, az oktatáshoz való hozzáférés megkönnyítését, továbbá az oktatásban részt vevők körének szélesítését, különös tekintettel az élethosszig tartó tanulásra. 
[92–97. oldal]
A szerző előadásában az oktatás minőségének és hatékonyságának növelésével kapcsolatos stratégiai cél tartalmát fejti ki. A bevezető részben megvilágítja azt az új politikai irányítási mechanizmust, amelyet a nyitott koordináció elvének neveznek az Európai Unió gyakorlatában. Ennek lényege, hogy a közösség különböző szervezetei ajánlásokat fogalmaznak meg a tagországok számára, amelyek követéséhez fontos érdekeltségi, ösztönzési rendszereket társítanak. Halász Gábor felvázolta, hogy a munkaprogram alapvető céljának megvalósítása – nevezetesen, hogy Európa 2010-re váljék a világ egyik legfejlettebb, gazdaságilag legversenyképesebb térségévé – milyen konkrét minőségfejlesztési célokon keresztül érhető el. Az előadás/tanulmány fontos része azoknak az indikátoroknak, határköveknek a bemutatása, amelyek segítségével értékelhetővé válik a kitűzött célok megvalósulása. 
[98–104. oldal]
A szerző előadásában először a Munkaprogram második, az oktatás elérhetőségének szélesítésére vonatkozó célját értelmezte a konferencia résztvevői számára. Szerinte a tanuláshoz való széles társadalmi hozzáférés a tanulási környezet minél nyitottabbá tételével valósítható meg. Az oktatási rendszereket a nyitottság érdekében minél átjárhatóbbá kell tenni az egyes országokon belül, de az egyes országok között is. Wächter fontosnak tartja, hogy a tanulást minél vonzóbbá tegyék mindenki számára, s kapjon elismerést a nem formális képzésben szerzett tudás, képzettség. 
[105–109. oldal]

Határainkon túl

[110–110. oldal]

Kritika-figyelő

[111–113. oldal]
[114–115. oldal]
[116–117. oldal]
[118–120. oldal]

TKA-melléklet

Az Európai Bizottság 2002 végén nyilvános konzultációs anyagot tett közzé, hogy az érintettek tapasztalataikkal, ötleteikkel segítséget nyújtsanak a Bizottság oktatási és képzési programokra vonatkozó, 2004-ben előterjesztésre kerülő javaslatainak részletes kidolgozásához. A 13 kérdést tartalmazó dokumentum nemzeti szintű konzultációjának megszervezésével az Oktatási Minisztérium a Tempus Közalapítványt bízta meg. A konzultációkban részt vettek a Socrates és a Leonardo da Vinci programokkal bírálóként, tanácsadó bizottsági tagként, programértékelőként vagy bármilyen más módon kapcsolatba került szakértők, az Oktatási Minisztérium különböző szakterületeiről az érintett munkatársak, pályázók, valamint a programokat koordináló Tempus Közalapítvány munkatársai. A tanulmány azt vázolja fel, hogy az eddigi tapasztalatok alapján 2006 után milyen jellegű pályázatokra kellene helyezni a hangsúlyt. 
[121–127. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.