2019. szeptember 16., hétfő , Edit

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2003 április

Új Pedagógiai Szemle 2003 április

2009. június 17.

Napjainkban különös aktualitása van Alberto Manguel művelődéstörténeti, olvasásszociológiai és olvasás-lélektani könyvének, Az olvasás történetének. A szakértők egyre gyakrabban utalnak arra, hogy a ma felnövő gyerekek információszerzésében egyre kisebb szerepet játszik a könyvolvasás, s ennek következtében egyre több gyereknél nem alakul ki a lassú, sorról sorra követő, lineáris, értelmező olvasás képessége, a szöveg megértéséhez szükséges figyelemkoncentráció. Elsősorban azzal magyarázzák ezt, hogy a mai gyerekek hosszú időt töltenek klipszerű, gyors vágásokból álló képsorok nézésével. A szövegértés egyik legnagyobb gátja, hogy olvasás közben nagyon sok gyerek - és tegyük hozzá sok felnőtt - figyelme oszcillál, elkalandozik.

Manguel a könyvében egyrészt bemutatja, hogy az elmúlt évezredek, különösen a legutóbbi fél évezred során az olvasó ember milyen nehezen tudott ezzel a korántsem új keletű problémával megküzdeni. Másrészt utal arra, hogy az olvasásmegértéssel foglalkozó ókori és középkori tudósok - többek között Epikurosz, Arisztotelész, Leonardo da Vinci és mások - milyen fontosnak tartották, hogy a szöveg elsődleges megértése után az olvasó a frissen elolvasott gondolatot a korábban olvasottakhoz illessze, töprengjen el azon, mely gondolatokhoz kapcsolódik a megértett gondolat az elméjében, emlékezetében. Az olvasástudomány nagy arab művelője Al-Hajszam kifejezetten hasznosnak tartja, ha egy adott mű olvasásával egy időben más könyvek, forrásművek is a kezünk ügyében vannak, s a nem egészen világos gondolatoknak más művekben is utánanézünk.

A modern olvasáspszichológiai kutatások, amelyekről részletesen beszámol a könyv, megcáfolják azt a sokakban élő tévhitet, mely szerint olvasás közben tekintetünk folyamatosan, megszakítás nélkül siklik végig a sorokon. Emil Javal francia szemész egy évszázaddal ezelőtt fedezte fel, hogy szemünk másodpercenként háromszor-négyszer ugrál az oldalakon. Valójában csak a szemmozgások közötti rövid szünetekben "olvasunk". Eszerint az olvasás neurofiziológiai okokból nem folyamatos tevékenység. Persze ezt a ciklikusságot egy érdekes, izgalmas cselekményekkel teli regény esetében kevésbé érzékeljük, mint egy szakmai könyv böngészésekor.

Az interneten történő szövegolvasáskor, a szövegbe épített linkek (más honlapokhoz történő kapcsolódásra lehetőséget teremtő utalószavak) mintegy rá is kényszerítik az olvasót a szakaszos, nem folytonos szövegolvasásra. Épp ezért az internetes szövegek korántsem idegenek az olvasás, az ehhez szükséges figyelemkoncentráció neurofiziológiai természetétől. Bárcsak minél többet olvasnának gyerekeink ilyen oszcilláló módon, linkről linkre haladva a világhálón!

Egy adott tudományos problémát tárgyaló internetes szöveg kapcsolódási pontjai az adott tudással összefüggő más ismeretek gyors felidézésével ugyanis lehetőséget adnak arra, hogy az olvasóban széles asszociációs mező alakuljon ki, érdeklődése intenzívebbé váljék, és az adott probléma kapcsán ismeretek sokasága épüljön be gondolkodásába.

Sokan ezért úgy vélik, hogy a hagyományos lineáris, sorról sorra követő olvasási technikára épülő könyv - legalábbis az ismeretterjesztő és a tudományos témák esetében - egyre inkább eltűnik az életünkből. Ebben kevéssé hiszek, hiszen az információtechnikai fejlődés felgyorsulása óta annyiszor próbálták eltemetni a könyvet, a hagyományos olvasást.

Már csak azért sem teljesülhet be ez a jóslat, mert az internet által "neki dobott" kesztyűt a könyvkiadás felvette: egyre több olyan könyv jelenik meg, amelyet a benne lévő "linkszerű" utalások révén az internetes szöveghez hasonlóan, ide-oda "szörfölve" lehet olvasni. A napokban olvastam bele James Burke ilyen szellemben és technikával megírt új könyvébe, amely jellemző módon a Tudásháló címet viseli. A könyv - a szerző megelőző, Biliárdeffektus címen megjelent könyvéhez hasonlóan - kilenc lineárisan megírt utazás keretében vezeti végig az olvasót különböző tudományos problémák történetén, mai értelmezésén a visszacsatolástól, az energiaproblémákon és evolúcióelméleten át a fenntartható fejlődés problémáiig. A könyvoldalak margóján egy-egy gondolat, név, fogalom mellett a szerző jelzi, hogy a könyv mely más oldalain talál az olvasó az adott témához kapcsolódó egyéb szövegrészeket. Vagyis a margón lévő oldalszámok az internet linkjeihez hasonlóan az olvasó számára alkalmat adnak a nem lineáris olvasásra. A könyv ezzel a sajátos utalási rendszerrel is elő szeretné segíteni azt, hogy az egyes fejezetekben leírt ismeretek hálózatot alkossanak, szervesen összekapcsolódjanak, mivel ez alkalmazásukat is nagymértékben katalizálja.

Fontos üzenetet tartalmaz Burke Tudáshálója az olvasás átalakulóban lévő természetéről, még inkább a tudományok egykori elkülönülését még mindig leképező iskolai tudás átalakításának szükségességéről. Olyan tantárgyi szerkezetre, olyan tantervekre van szükség, amelyek képletesen szólva kapcsolódási pontok sokaságával segítik azt, hogy az iskolába járó gyerekek fejében létrejöjjön az a tudásháló, amely nélkül egyre kevésbé értelmezhető a világ.

Tehát nem az a baj, hogy olvasás közben gyerekeink kalandozó figyelemmel követik lineárisan írott könyveink, újságjaink szövegét, hanem ha nem alakulnak ki bennük azok a képességek, amelyek az olvasottakat értelmezhetővé, hálóba szervezhetővé teszik.

Ezért fontos, hogy minden most felnövő gyerek megtanulja az értő és a szellemi kalandozások örömét átélni engedő olvasás technikáját.

 


Tartalom

Tanulmányok

A 2001–2002-es tanévben az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala megbízásából országos szociológiai vizsgálat zajlott, mely a szülők jogainak érvényesülését, a szülők közoktatással kapcsolatos kötelezettségeinek teljesítését, valamint a kötelességszegések okait volt hivatva feltárni. A kutatási beszámoló teljes terjedelmében a megrendelőnél olvasható el, jelen írásunkban csak szemelvényeket közlünk belőle, melyek azonban egymással összefüggnek, s kis terjedelmük ellenére is rávilágítanak arra a társadalmi problémakötegre, mely a közoktatás és a szülők kapcsolatának vizsgálatakor kerül felszínre. 
[3–10. oldal]
Napjaink oktatáspolitikai törekvéseinek egyik központi fogalma a gyakorlatias tudás. A szerző megkísérli megadni a gyakorlatiasság lehetséges értelmezéseit. A gyakorlatias tudás alapvető jellemzője a valósághoz kötöttség, az alkalmazhatóság, a tapasztalattal alátámasztott tudás, ismeret. A tanulmány egyik fő gondolata, hogy a gyakorlat mint fogalom nem keverhető össze az egyszerűvel, a konkréttal. Ez ugyanis az oktatás számára olyan csapdát jelenthet, amely a gyakorlatiasságra törekvés jegyében száműzheti a tananyagból a világ, a valóság megértéséhez szükséges teoretikus elemeket. 
[11–20. oldal]
A PISA 2000 eredményei alapján a szerző az oktatáspolitika és az oktatásirányítás számára fogalmaz meg néhány következtetést és ajánlást. Az időszerű szakmai és szervezési teendők számbavételét követően feladatokat jelöl meg a tartalmi szabályozás, a pedagógiai kultúra fejlesztése és az egyenlőtlenségek kezelése terén. A tanulmány záró fejezetében a közoktatás távlati fejlesztési stratégiájának megújításához ad olyan szempontokat, amelyek segíthetik a PISA 2000 által jelzett problémák kezelését. 
[21–33. oldal]
A PISA 2000 vizsgálat eredményeinek napvilágra kerülése óta a pedagógiai és olvasáskutatók, pszichológusok érdeklődésének középpontjába került az olvasás, annak technikája. A tanulmány az olvasásproblematika egyik legújabb fejezetét, a számítógép monitorán való olvasás sajátosságait elemzi. A szerző alaptétele, hogy a számítógép, illetve általában az információtechnikai eszközök használata gyorsolvasó technikákat kíván, de a használat egyben fejleszti az olvasáshoz szükséges különböző képességeket is. A szerző részletesen elemzi, hogy a képernyőn történő olvasásnak milyen sajátos formái léteznek, s ezek milyen gondolkodási, absztrahálási, tömörítési műveleteket hívnak elő és fejlesztenek. Az a következtetése, hogy a számítógép hatékonyan segítheti az olvasástanítást. 
[34–45. oldal]

Tantervfórum

Az Orbán-kormány oktatási minisztere kétrészes tanulmányában számot vet a magyar oktatás általa érzékelt problémáival. Politikai indulatoktól mentesen tesz kísérletet azoknak a főbb kérdéseknek a megválaszolására, amelyek napjaink oktatáspolitikai vitáinak középpontjában állnak, s amelyeknek megoldási módjai meghatározzák azt, hogy milyen jövő vár a 21. század magyar társadalmára. Többek között kifejti véleményét az alapképességek tartalmáról, az ismeret-központúság kontra gyakorlatiasság problémájának általa tételezett értelmezéséről, a pedagógiai ciklusok hosszú ideje viták tárgyát képező gondjairól. Írását egy olyan lehetséges párbeszéd nyitányának tekintjük, amely évek óta hiányzik az oktatásügyi nyilvánosságból. 
[46–59. oldal]
Az Oktatási Minisztérium „A magyar közoktatás fejlesztési stratégiája 2002” dokumentum keretében megfogalmazott NAT-felülvizsgálathoz kapcsolódóan célul tűzte ki, hogy a Nemzeti alaptanterv koncepcióját és szövegét újra kell gondolni. E munka kiindulópontjául az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság által készített „Nemzeti alaptanterv 2002” című munkaanyag szolgál. 164 szakember kapta meg ezt a szöveget, hogy a megadott kérdések szerint értékelje. Válogatásunk második részében további véleményeket adunk közre. 
[60–70. oldal]

Nézőpontok

2002 szeptemberében mintavételes eljárással diagnosztikus mérést végeztek a magyar általános iskolák első évfolyamaiban. A mérés elsősorban arra kívánt választ adni, mennyire fejlettek az óvodából iskolába lépő gyerekek tanuláshoz szükséges képességei. A mérés nagyon ellentmondásos fogadtatásra talált a tanítók, iskolaigazgatók és óvónők körében. 2002 novemberében, az OKKER Pedagógiai Szolgáltató Intézete által rendezett óvodapedagógiai napokon pódiumbeszélgetést tartottak az iskolakezdéssel egyidejű mérés létjogosultságáról, céljairól. E beszélgetés érdekesebb részleteit adjuk közre. 
[71–78. oldal]

Világtükör

A tanulmány egyrészt történeti áttekintést ad arról, hogy az alapvetően gazdasági célokból létrejött Európai Unióban miként vált az egyik fontos közös céllá az oktatás közös európai dimenziójának érvényesítése, másrészt összegzi az európai dimenzió ideológiai tartalmát, illetve bemutatja azt a folyamatot, amely a közös szellemi európai ház létrehozásához vezetett. Az európai dimenzió oktatásbeli érvényre jutását segítő uniós tevékenység mellett érinti a másik nagy európai integrációs szervezet, az Európa Tanács multikulturális és interkulturális nevelésről alkotott elképzeléseit, illetve az ennek megvalósítását szolgáló konkrét tevékenységét is. A tanulmány második részét, amely az Európa-fogalom két lehetséges értelmezését világítja meg, májusi számunkban közöljük. 
[79–91. oldal]
A modern oktatási rendszerek egyik fő jellemzője, hogy az iskola mind jobban átfogja a tanulók egész élettevékenységét, s ennek jegyében gazdag lehetőségeket biztosít a szabadidő értelmes eltöltésére. A tanulmány azt a vizsgálatot ismerteti, amelyet az Európai Unió 15 tagállamában a 15–25 év közötti fiatalok szabadidő-eltöltési szokásairól végeztek. A felmérés érdekes bepillantást enged abba, hogy a nyugat-európai és az amerikai iskolák milyen módon próbálják vonzó, az életkori sajátosságokhoz illeszkedő módon segíteni a diákokat abban, hogy szabadidejükben sportoljanak, pihenjenek, játsszanak, és sokféle, az iskolai tananyagot kiegészítő ismeretet szerezzenek. 
[92–99. oldal]

OECD-dokumentumok

A tanulmány az OECD egyik legjelentősebb összehasonlító oktatásstatisztikai vállalkozásának az Education at a Glance, Pillantás az oktatásra című sorozatnak a legújabb, 2002-ben megjelent kötetét mutatja be. A kötet középpontjában, a PISA 2000 vizsgálat eredményei kapcsán az oktatás és a tanulás hatékonyságára utaló összehasonlító elemzések állnak. Ugyancsak érdekes összehasonlító adatokat tartalmaz az ismertetés az oktatásba befektetett pénzügyi eszközök és emberi erőforrások hatékonyságáról. A tanulmány részletesen ismerteti azokat az elemzéseket is, amelyek az iskolarendszerben történő továbbhaladásra vonatkozó adatokból rajzolják meg az egyes országokra jellemző iskoláztatási és pályaválasztási tendenciákat. 
[100–211. oldal]

Műhely

A világháló terjedésében jelentős állomás volt a kistelepülések lakói számára internetezési lehetőséget biztosító teleházak megjelenése. A tanulmány az iskola és a teleház összekapcsolódásának lehetőségeit mutatja be. A két intézmény informatikai infrastruktúrájának és szakmai kompetenciáinak együttes fejlesztése jelentősen meggyorsíthatja a kistelepüléseken az informatikai kultúra fejlesztését. A szerző konkrét javaslatokat fogalmaz meg az összekapcsolódás programjának végrehajtására. 
[112–116. oldal]

Kritika-figyelő

[117–121. oldal]
[122–123. oldal]

TKA-melléklet

Az Oktatási Minisztérium, a Tempus Közalapítvány koordinálásával indul a Világ–Nyelv program, amely mindenekelőtt a közoktatásban kívánja segíteni a hazai nyelvoktatás hatékonyabbá tételét. A program bemutatása mellett rövid körképet ad a melléklet a hazai felnőtt lakosság nyelvismeretéről, illetve a nyelvtudás nyelvenkénti megoszlásáról. 
[124–127. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.