2019. szeptember 16., hétfő , Edit

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2006 április

Új Pedagógiai Szemle 2006 április

2009. június 17.

Ifjúkorom egyik fontos könyve William Golding bestsellerré vált regénye, A legyek ura pontos képet nyújt a gyerekközösségekben kifejlődő erőszak természetéről. Angol iskolás gyerekek egy kis csendes–óceáni szigetre vetődnek az őket ért repülőszerencsétlenség után. Teljesen magukra vannak utalva, mivel tanárkísérőik nem élték túl a katasztrófát. Élelem és víz bőven található a szigeten, de ahhoz, hogy az életük működőképes maradjon, társadalmat, közösséget kell szervezniük, szabályokat, törvényeket kell alkotniuk. Az átélt tragédiák ellenére kezdetben idillien alakul a gyerekek élete. Aztán az idill szinte észrevétlenül szertefoszlik. Eleinte csak viták, később súlyosabb konfliktusok zavarják a kialakított rendet, nyugalmat. A csoport idősebb tagjai egyre nehezebben tudják fenntartani a fegyelmet. Homályos félelmek lepik meg őket, a lelkükben feltámadó sötét erőket maguk teremtette szertartásokkal próbálják féken tartani. A kis közösség mind jobban polarizálódik. Félelmeik, szorongásaik, rossz érzéseik elől sokan a barbárságba menekülnek. Kialakul a vadak csoportja, s az elaljasodó, kegyetlenségeket elkövető társasághoz lassan a közösség minden tagja csatlakozik. Van, aki önként, van, aki kényszerítve. Egyetlen kisfiú, a szemüveges Malacka próbálja megőrizni azt az erkölcsi értékrendet, amelyet a repülőszerencsétlenség előtt a csoport minden tagja magáénak vallott. Végül a nem behódoló Malacka ellen hajtóvadászatot rendeznek, és brutális kegyetlenséggel agyonverik. Az elvadult gyerekközösség véletlenül felgyújtja a sziget növényzetét. A lángba borult földdarab fényeit az utolsó pillanatban látja meg egy kis angol hadihajó személyzete, és kimenti az eltűntnek hitt gyerekeket.

Húszéves korom óta, amikor először olvastam A legyek urát, minden újabb olvasás megerősít abban, hogy robinzonádszerű ifjúsági regényében Golding valójában a társadalomban kialakuló erőszak, brutalitás, elembertelenedés, elvadulás anatómiáját írta meg bonyolult szimbólumok sorát felhasználva. Példázata arról szól, hogy kiélezett helyzetekben a félelmek és szorongások felmorzsolhatják a személyiség mélyrétegeibe bevésődött szilárd erkölcsi normákat, humanisztikus attitűdöket. A regény megjelenésekor sokan sokféleképpen magyarázták Golding írói szándékát. Voltak, akik az elvadulást, a barbárságba süllyedést, a hagyományos erkölcsi viselkedési normák megtagadását a fasizmus példázatának gondolták, mások az atomháborús fenyegetettséggel terhes akkori világ teljes erkölcsi züllésének fenyegető képét vélték felfedezni a szigetlakó közösség morális ellehetetlenülésének történetében. De voltak olyan kritikusok is, akik „csak” az emberi természetben rejlő, bármikor felszínre törő barbárság veszélyére való figyelmeztetésként értelmezték a könyvet.

Magam is ez utóbbi értelmezést tartom a regény legfőbb üzenetének. Ezért emeltem le a könyvespolcról néhány héttel ezelőtt, amikor a médiában felröppent a hír arról, hogy egy debreceni általános iskola egyik osztályában néhány fiú hónapokon át kegyetlenül bántalmazta egyik gyengébb, visszahúzódó osztálytársát. És erre csak azért derült fény, mert egy kislány mobiltelefonjának kamerájával rögzítette, amint a „vadak” rugdosták, ütötték–verték társukat.

A Golding–regényben azért szabadulhatott el a gyermeki terror pokla, mert a felnőttek a repülőgép lezuhanásakor meghaltak, a debreceni történetben azonban ott kellett/kellett volna lenniük a tanároknak. Vajon miért nem tudták, nem merték, vagy nem akarták megfékezni ezt a brutális erőszakot? A történet ugyancsak érdekes fejleménye, hogy a folyamatosan bántalmazott, megalázott fiú egyetlen szóval sem jelezte szüleinek, tanárainak, hogy az erőszak céltáblájává vált. Hogy létezik, hogy a gyermekét féltő, a nyilatkozataik alapján őt gondosan nevelő szülők egyetlen kék foltot sem vettek észre gyermekük testén? Ami ennél is fontosabb a történetben: milyen indítékok váltották ki a debreceni iskola „vadjaiból” a videofelvételen látható kegyetlenséget? Milyen sérelmek, frusztrációk vezettek oda, hogy négy–öt „erős” fiú terror alatt tarthassa gyengébb társát, milyen érzelmi elhanyagoltság, szeretethiány kellett ahhoz, hogy „csak” egy jó balhét lássanak abban a kegyetlenségben, amelynek csontokba ivódott nyomain a látleletet felvevő orvos is megdöbbent?

Az esetről szóló publicisztikák – mint mostanában annyiszor – a médiát elöntő erőszak gyerekekre gyakorolt hatásával magyarázzák a történetet. A videofelvételen társukat rugdosó fiúk mozdulatai valóban az akciófilmek hőseinek mozdulatait idézik. Ennek ellenére a történések lényegi okait elfedő, nagyon felszínes magyarázatnak tartom a médiabeli erőszak leképeződésével indokolni a gyerekek kegyetlenkedését.

Golding robinzonádjának gyerekhősei – még a legvadabbak is – időnként félnek, hiányzik számukra az otthon melege, a szülők rájuk figyelő tekintete, hiányzik egy meleg kéz, amelyben még a tizenhat éves kamasznak is jó lenne megkapaszkodnia néha. A szigetre vetődött fiúk eleinte szertartásokkal próbálják elnyomni félelmeiket, amelyek aztán odavezetnek, hogy a kezdeti rendet felváltja az egyre brutálisabb erőszak, a nyers kegyetlenség.

A társukat folyamatosan bántalmazó, elvadult debreceni diákok nemcsak és nem is elsősorban a médiában eluralkodó erőszak hatására cselekedtek, ökölcsapásaik mögött ugyanaz a félelem, szeretethiány munkált, mint a csendes–óceáni szigeten rekedt gyerekek lelkében.

A földön fekvő fiúba rúgó lábakon márkás edzőcipők elmosódott körvonalait láthattuk, egy ökölcsapásokat mérő karon formatervezett óra körvonalai tűntek fel. A gyerekek valószínűleg sok mindent megkaphattak szüleiktől. De hány olyan este adódik az életükben, amikor lelkük rejtett világáról beszélgethetnek az édesanyjukkal, amikor kamaszodó dacosságuk ellenére önfeledten örülhetnek apjuk szelíd szavának?

Lehet, hogy épp olyan elvadult emberi környezetben élnek, mint A legyek ura bozótvilágába szakadt kis Robinsonok?


Tartalom

Tanulmányok

A szerző több országos kutatás alapján mutatja be a középiskolás diákok ismereteit és attitűdjeit a jogállam intézményeivel és a politika világával kapcsolatban. A tanulmány képet ad a középiskolások politikai érdeklődésének jellegéről és politikával kapcsolatos ismereteinek a szintjéről. Az írás amellett, hogy igen kritikusan mutat rá a különböző kérdőíves kutatásokkal kapcsolatos problémákra, síkraszáll az iskolakutatás mellett, s néhány javaslatot is megfogalmaz a továbblépés érdekében. 
[3–14. oldal]
A szerzők a pedagógusok munkaerő-piaci helyzetének és keresetének alakulását vizsgálják nemzetközi összehasonlításban. Alaptételük, hogy a II. világháború után Magyarországon mesterségesen alacsonyan állapították meg a pedagógusbéreket. A pedagóguspálya a maga relatív kötetlenségével mégis népszerű maradt. Rámutatnak arra, hogy egy idő után az alacsony bér erős kontraszelekciót eredményezett a pályára kerülésben és a pályán maradásban. A szerzők szerint az oktatás minőségi fejlesztésének egyik legfőbb gátját az alacsony pedagógusbérek jelentik. 
[15–31. oldal]
Az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára az új kétszintű érettségi oktatáspolitikai jelentőségének bemutatásán túl arra vállalkozik, hogy összegezze a 2005. évi érettségi vizsgák tapasztalatait. Ezek szerint az új érettségi jól vizsgázott, alaptalannak bizonyultak a kudarcát előrevetítő álláspontok, előzetes félelmek. Az eredmények tükrében azokat a véleményeket is cáfolja, amelyek szerint az új érettségi túlságosan könnyű lett volna, s mint ilyen nem felel meg a tanulók tudásának, kompetenciáinak mérésére. Szerinte az emelt szintű érettségi is beváltotta a szakértők és az oktatáspolitika reményeit, mivel alkalmas arra, hogy jól differenciáljon a jó képességű tanulók között, akik a középiskolai követelményekhez igazodó érettségi vizsga teljesítésével bekerülhetnek a felsőoktatásba. 
[32–49. oldal]
A tanulmány szerzője a tevékenység-központú pedagógia egyik fontos eszközének, a feladatnak a fejlesztő funkcióit elemzi. Ezek közül a legmagasabb rendűnek a normaközvetítést tekinti. Az igazán személyiségfejlesztő feladatok erőteljesen hatnak a szociális érésre, a szokások beidegződésére. A szerző rendszerezett képet nyújt a feladatokban rejlő fejlesztési lehetőségekről. Egyik érdekes megállapítása, hogy a tanórai keretek rendszerében szervezett oktatást lassan fel kell váltania a különböző feladatokra orientálódó, tömbösített időkeretekben történő tanulásszervezésnek, mivel ez lehetővé teszi a feladatok személyiségfejlesztő hatásainak minél hatékonyabb kiaknázását. 
[50–60. oldal]

Nézőpontok

A szerzők Bognár Anikó tanulmányához – A tartalom fontossága az idegen nyelvek oktatásában (ÚPSZ, 2005. 9. sz.) – is kapcsolódva írják le gondolataikat az általános iskolai nyelvoktatásról. Alapgondolatuk, hogy a nyelvtanulás problémáit az általános iskolában is a két tannyelvű oktatás elterjedése oldhatja meg. Véleményük szerint az alapozó szakaszban és a felsőbb évfolyamokon is a tartalom alapú tankönyvek hiánya jelenti a legnagyobb problémát. Gondot okoz a két tannyelvű képzésre felkészült nyelvtanárok hiánya is. A szerzők bemutatják az általuk megvalósított két tannyelvű német nemzetiségi oktatás tanórai és tanórán kívüli gyakorlatát. 
[61–64. oldal]

Látókör

A szerzők ismertetik a mozgássérültek iskolai integrációjának nehézségeit és azokat a tárgyi, infrastrukturális feltételeket, amelyek ma még hiányoznak az eredményes együttnevelés megvalósításához. Írásuk második részében bemutatják a Berzeviczy Gizella Általános Iskola gyakorlatát és azt a szervezetfejlesztési folyamatot, amely a pedagógusokat fogékonnyá tette az integrációra, továbbá beszámolnak azokról a fejlesztésekről, amelyek eredményeként az iskola épülete alkalmassá vált a mozgássérült gyerekek befogadására. 
[65–71. oldal]
A szerzők a vállalkozásoktatás, a vállalkozási készségek fejlesztésének szakértői. Tanulmányukban a budapesti Corvinus Egyetemen folyó oktatómunkájuk tapasztalatait írják le. Képet adnak a vállalkozási kultúra fejlesztését szolgáló európai uniós folyamatokról, valamint az elmúlt másfél évtized fejleményeiről a vállalkozásoktatás terén, így a középiskolai vállalkozás iránt érzékenyítő programokról és az ezek keretében fejleszthető kompetenciákról. A bemutatott egyetemi vállalkozásoktatási programot azért ajánljuk az olvasó figyelmébe, mert jól adaptálható a közoktatás keretei között is. 
[72–83. oldal]

LLL

A Pécsi Egyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar vezetőjével készült interjúban végigkísérheti az olvasó azt a folyamatot, amelyben megteremtődött a hazai andragógusképzés. Az interjúból kiderül, hogy a hagyományos kultúraközvetítő, népművelő szakemberek képzése miként szélesedett ki, s vált az intézmény a hazai humánerőforrás-fejlesztési szakértők képzésének bázisává. 
[84–89. oldal]

Világtükör

A cikk az immár nyolcéves múltra visszatekintő brit oktatási reform eredményeiről, illetve a reform keretében alkalmazott eszközökről szól. Röviden bemutatja az oktatási rendszer hatékonyságának és eredményességének korábbi problémáit, majd kitér arra, hogy nyolc év alatt radikálisan javították az iskolák működésének anyagi, tárgyi és személyi feltételeit. A reform egyik fontos eleme volt, hogy külön juttatásokban részesítették a jól teljesítő iskolákat, s ezek az intézmények az átlagosnál nagyobb önállóságot is kaptak. A reformok nemcsak a tanulási teljesítmények javulásához, hanem a gyerekek egészségesebb életmódjának kialakítása terén is jelentős sikerekhez vezettek. 
[90–94. oldal]

Műhely

A szerző gyakorlóiskolai igazgatóként ír a módszerek fontosságáról. Gondolatmenetének kiinduló tétele, hogy a pedagógus akkor tud megfelelni a hatékony tudásközvetítés követelményének, ha képes a jó módszerek alkalmazására és módszertani kultúrájának megújítására. A legfőbb problémát abban látja, hogy az iskola nehezen veszi tudomásul a tanulók közötti különbségeket, s nem megfelelő eszközrendszert alkalmaz a különbségek kezelésében. Az írás egyik fő következtetése, hogy az iskola pedagógiai, hatékonysági problémáit a tanárképzés megújításával kellene orvosolni, melyben a mainál sokkal kiemeltebb szerepet kapna a leendő pedagógusok módszertani képzése. 
[95–99. oldal]
A tanulmány az IKT alkalmazásáról és a jó gyakorlatokról készült kutatás tapasztalatait mutatja be az iskolai kezdő szakaszban. Az eredmények szerint az általános iskolák alsó tagozatán kezd prioritássá válni az IKT alkalmazása, az információs társadalom világára történő felkészítés, a számítógépes környezethez szoktatás, és megjelenik az alkalmazott informatika is, amely az alsó tagozatos tanulók alapkészségeit az IKT lehetőségeinek a felhasználásával kívánja fejleszteni. A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy az IKT-eszközök alkalmazása az egész iskola gyakorlatában szorosan összefügg a pedagógusok ez irányú érdeklődésével és ismereteivel. 
[101–114. oldal]

Kritika-figyelő

[115–117. oldal]
[118–120. oldal]
[121–123. oldal]
[124–126. oldal]
[127–128. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.