2019. szeptember 16., hétfő , Edit

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2006 május

Új Pedagógiai Szemle 2006 május

2009. június 17.

Könyvespolcaim egyikén békésen húzódik meg egymás mellett két régi tankönyv. A Természetrajz az elemi iskolák számára című tankönyvet anyai dédnagyapám, Bányay Jakab írta, és 1891-ben jelent meg a Wodiáner és fia Nyomda és Könyvkiadónál Budapesten. A másik egy német nyelvű tankönyv, amely a német gimnáziumok 5. és 6. évfolyamai számára íródott, a címe Die Thierwelt (Állatvilág), és 1862-ben Essenben jelent meg. Szerzője dr. Hermann Matius, a drezdai egyetem professzora. A két könyvet az kapcsolja össze, hogy dédnagyapám – a kolofon tanúsága szerint – ennek alapján írta saját tankönyvét. Bányay dédnagyapa bőrkötéses, gyönyörű, kalligrafikus írással írott naplójában 1888. január 7-i dátummal az alábbi fejtegetés olvasható: „Ez évi egyik tervem, hogy a Wodiáner és fia Kiadó tankönyvpályázatára elkészítsem az elemi népiskola Természetrajz tankönyvét. Minden szempontból új tankönyvet írnék, modern paedagógiai elvek szerint, nagy erőket és időt fordítandó a tapasztalásra, a natura obszervációjára, mivel a gyermeki elme Diesterweg didactikai elképzelései szerint is csak azt rögzíti, mi empirikusan megtapasztaltatik, minek in vivo alakzatai a maguk dinamizmusában válnak személyes élménnyé… Áttekintettem több gymnásiumi természettudományi tankönyvet, többek közt Herm. Matius 3 kötetes művét, (Gographie, Die Thierwelt, Chemie und Physik). Imponálóan nagy tudásanyag, de úgy vélem, emészthetetlen lenne ily tartalommal, ily didactikai és methodikai közelítéssel gyermeki lények számára tanleczkét, megtanulandó materiát írni. A Die Thierwelt itt van íróasztalomon, naponta olvasok egy-egy rövid fejezetet, nézem a rézkarczokat, melyen a rendszertani egységek illustratioinak szánt Matius. Egybevetem Pesten, majd Heidelbergben töltött egyetemi éveim stúdiumaival. Alig találhatni különbséget a mélység és a kifejtettség állapotát tekintendő a gymnasium és az universitas között. Mi okból kell a gymnasiumi években közelítőleg oly mélységben tanítani az állatrendszertant, mint azt tették az egyetemi kathedrán tanáraim, prof. Morgó vagy Heidelbergben prof. Ritter… 14-15 éves korban, a pubertációban lévő ifjú érdeklődése még nem éri el azon intensitást, mi szükségeltetik eme nagy memóriai terhelés elviseléséhez, s nem is vezet a gondolkodás oly szintre tornázásához, mi kívánatosnak tartatik e rendszertani komplexum systémájának megértéséhez. A tanítás czélja nemcsak memoriterek bevésése, hanem a természet dinamizmusainak, az abban rejtekező eszthetikumoknak átélése is… Oly művet szándékozom írni, mely nem akarja a természet minden objektumát a tudós akkurátusságával a gyermek elé tárni, inkább oly tanleczkék sorát kívánom megírni, amelyek mintegy történetek keretében ismertetnek meg a természettel. A tanleczke nem tudományos stúdium.”

Bányay dédapám természetrajzkönyve nem lett ilyen stúdium. A családi legendárium szerint Bácska Bánát elemi iskolásai két évtizeden tanultak ebből a „tanleczkék” sorát magában foglaló, „vezérfonal az élő és élettelen természet megismeréséhez” alcímet viselő 144 oldalas, sok rézmetszetet tartalmazó kis könyvből. A könyv tíz történetbe ágyazza a tanulókat körülvevő természeti környezet leírását, s minden történethez négy-öt feladatból álló, a tanulók megfigyelésére és gyűjtőmunkájára épülő feladatsor tartozik, ha úgy tetszik miniprojekt.

Bizonyára dédnagyapám modern, felvilágosult szemlélete is hozzájárult ahhoz, hogy a Délvidék s kitüntetetten Nagybecskerek – ahol tanárként, majd népiskolai igazgatóként működött – a magyar reformpedagógia egyik központjává vált. Amint naplójegyzete mutatja, az eötvösi, treforti reformok és persze a Monarchia eszmevilágának elkötelezettjeként, valamint a népiskola eszméjének gyakorlati megvalósítójaként a 19. század végén már jól érzékelte azokat a problémákat, amelyek napjaink természettudományi nevelésében jelentkeznek. Eötvös-pártisága ellenére naplójegyzeteiben élesen bírálta a gimnáziumi természettudományi nevelés tudomány-központúságát, s a népiskolák tapasztalásra, a természet megfigyelésére épülő természetrajz oktatását tekintette az eredményesebb tanítási módszernek. „Nem kellene oly éles szakadékot építeni a népiskola, polgári iskola versus a gymnasium tanczéljai közé. A népiskola azért képes a gyermek elméjének megfelelőbb tanczélokat kitűzni, mert nem az universitas, a tudomány czéljainak rendeli alá tevékenységét. Czélja az alacsonyabb néposztályok életének megfelelő, könnyen megérthető tanleczkék átadása, s ez szabadabbá teszi az e helyütt alkalmazható didactikai, methodíkai ténykedést. Ezzel szemben a gymnasium, különösen Trefort nézeteitől vezettetve az universitasra veti szemét. Amíg a humanisztikus cultura és a mathematika terén ésszerű keretek között vezeti az ifjú elmefejlődését, addig a natura világába való bevezetést komprimált tankeretek között rögtön a magas természeti disciplínák sulykolásával kezdi. E hiba elkövetése terén nem honunk az egyetlen, osztrák és német tanodai plánumok és tankönyvek áttanulmányozása alapján megállapítható, hogy ezen országok tanügye is hasonló tévutakon jár. A természettani oktatás oly tanleczkék sorát kell hogy magában foglalja, amelyek érzelmi vonzódást gerjesztenek a természet megismerése, eszthetikai értékének felfedezése iránt. A mai tankönyvek s tancélok épp ellenkezőleg hatnak! Mindez csak azért, hogy a gymnásium kiszolgálja az egyetemi magasságok kívánalmait.”

Nincs új a nap alatt – mondjuk gyakorta, amikor évtizedekkel, évszázadokkal korábbi szövegeket olvasunk. Elődeink mai gondjaink szinte mindegyikével szembesültek saját korukban is. 1888-ban az akkor éppen tanítóképző intézeti igazgatóként működő, szakmai naplójegyzeteket író, érzékeny szemű tanárember még csak az egyetem és a gimnázium között érzékelte a felülről lefelé építkező iskolarendszer természettudományi nevelésre gyakorolt hatását. Napjainkra az általános iskola „tanleczkéit” is átszövi a diszciplínák sulykolása, s ezért egyre kevesebb idő jut arra, hogy a gyerekek felfedezzék a természetben rejlő sokféle érdekességet, átéljék „a természet dinamizmusait, az abban rejtekező eszthetikumokat”.

Jó lenne, ha változtatni tudnának ezen az idestova százhúsz-százötven éve kezdődött és mind jobban terebélyesedő anomálián. Az ország versenyképessége függhet attól, hogy a ma iskolásaiban kialakul-e valódi érdeklődés a természet világa iránt. A modern technológiák alkalmazása ugyanis elképzelhetetlen a természeti törvényszerűségeket jól ismerő, azok lényegét értő emberek nélkül. Olyan tananyagokra, módszerekre van szükség, amelyek figyelembe véve a tömegesedő középiskolai oktatásban részt vevő többség igényeit, felkeltik a természet megismerése, értékeinek felfedezése iránti érdeklődést.


Tartalom

Tanulmányok

A szerző kísérletet tesz arra, hogy nevelésfilozófiai megközelítéssel keressen filozófiai támpontokat a nevelés mibenlétének, természetének meghatározásához, a nevelésben ma jelentkező gondok általánosabb érvényű leírásához. Történeti áttekintést nyújt azokról a kísérletekről, amelyekben a neveléselmélet jeles képviselői megpróbálták tisztázni a nevelés, a nevelhetőség filozófiai hátterét. De nem ragad meg teoretikus síkon, hanem olyan gyakorlati problémák tisztázásának igényével is közelít a témához, mint a nevelés és a szocializáció viszonya vagy a bűn és a szankcionálás, pontosabban a bűn elkerülése és a törvény visszatartó ereje közötti kapcsolat. 
[3–15. oldal]
Egy gyakorta felvetődő oktatáspolitikai probléma, a pedagógusok jövedelmi viszonyainak kutatása kapcsán a szerző bemutatja, milyen kutatás-módszertani problémák jelentkeznek az oktatásstatisztikai adatok anomáliái miatt. Elemzés tárgyává teszi, hogy a pedagógusok problémája milyen módon jelenik meg a szélesebb szakmai nyilvánosságban és a szaksajtóban. Végül érinti azt is, hogy a pedagógusok bérezési viszonyait milyen lehetséges indikátorok mentén lehet valamelyest standard módon elemezni a hazai és nemzetközi összehasonlító vizsgálatokban. 
[16–24. oldal]
A humor életolajozó. Ha az iskola tudatosan a „nem rajtad, hanem érted, veled nevetek” eszméjét hirdeti, akkor a derű, a vidámság és a játék otthonává válhat. Tanulmányok sokasága bizonyítja, hogy a tanulók kognitív és affektív képességeihez igazított pedagógiai humor bearanyozhatja dolgos hétköznapjainkat – tanárét, diákét egyaránt. Természetesen a felelősség a tanáré. Neki kell eldöntenie, képes-e a felszabadított csikókedvet egészséges keretek között tartva tartalmas munkát végezni. Teljesebb, hitelesebb személyiséget nevelhetünk, ha nyitottság, őszinteség és gyengéd humor jellemzi óráinkat. Ehhez azonban nekünk, tanároknak is tanulnunk kell humorul. 
[25–34. oldal]
Folyóiratunk 2005. januári számában már bemutattuk a Komplex Instrukciós Programot, melyben a heterogén csoportszervezés és a több megoldási lehetőséget tartalmazó feladatok révén a gyengébb teljesítményű tanulók is aktivizálódnak. A hejőkeresztúri iskolában folytatott vizsgálat kimutatta, hogy a programmal dolgozó alacsony státusú tanulók aktivitása, órai beszédgyakorisága jelentősen nőtt, míg a frontális óravezetésű kontrollcsoportokban jóval alacsonyabb szintű a hátrányos helyzetű tanulók iskolai aktivizálása. Vizsgálták a program egyik elemének, a tanulók kistanári szerepének pozitív fejlesztő hatását is. Ez a szerepváltás a kompetenciafejlesztés egyik leghatékonyabb eszköze, amelyet minél szélesebb körben célszerű alkalmazni. 
[35–45. oldal]
Napjaink átalakuló/átalakulásra ítéltetett önkormányzati, helyi közigazgatási rendszerében fontos társadalmi, pedagógiai funkciót töltenek be a szakmai szakszolgálatok. A városias és a kevésbé urbanizált települések között talán a szolgáltatások elérhetőségében van a legnagyobb különbség. A tanulmány áttekinti, milyen társulási megoldások segíthetik a ma még jelentős különbségek csökkenését ezen a téren. Egy konkrét társulási modell leírásával pedig bemutatja, hogy a mikro- vagy kistérségben milyen pedagógiai feladatokat tud vállalni egy-egy szakmai szolgáltató szervezet, továbbá milyen módon oldható meg e sokrétű szakmai tevékenységrendszer közös önkormányzati finanszírozása. 
[46–52. oldal]
[53–54. oldal]

Nézőpontok

Miért nem tölti be igazán küldetését, miért nem tudja teljesíteni céljait a hazai természettudományi oktatás? Miben rejlenek e tárgyak oktatásának problémái, kudarcai? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keres választ a szerkesztőségi beszélgetés. A vitapartnerek egyetértettek abban, hogy a hazai természettudományi és matematikai nevelés nem tudott igazán alkalmazkodni a középiskola expanziójához, ahhoz a tényhez, hogy a középfokú oktatásban sok olyan gyerek vesz részt, aki nem kíván felsőfokon tovább tanulni. A vita egyik fontos következtetése, hogy jelentős mértékű tananyagreformra és a természettudományi tárgyak módszertanának megújítására volna szükség. 
[55–70. oldal]

LLL

Az élethosszig tartó tanulásról szóló rovatunkba látszólag rendhagyó módon került be a tömegoktatás kialakulásának történetéről, a gazdaságfejlődés és az oktatás kiszélesedésének kapcsolatáról szóló interjú, amelyet Székely Gábor és Majoros István történészekkel készített Mayer József. Az interjú egyik legfőbb gondolata, hogy a gazdaság, az alkalmazott technika és technológia fejlődésének szükségszerű kísérője az oktatás tömegesedése, ám ez a kapcsolat nem mindig organikus, mivel gyakran politikai igények is közrejátszanak az oktatás expanziójában. 
[71–78. oldal]

Műhely

A szerző arra a kérdésre keres választ, hogy a környezeti nevelést, a fenntarthatóság pedagógiáját miként lehet összekapcsolni az Ember és társadalom műveltségterülettel. A kapcsolódás lehetőségét az teremti meg, hogy ez a műveltségterület hivatott növelni a tanulók társadalmi, közéleti érzékenységét, feladata fejleszteni a helyi közéleti aktivitáshoz szükséges képességeket. A szerző utal arra, hogy a fenntarthatóság pedagógiája csak a jelenismeret-orientált történelemoktatásban érvényesíthető a maga teljességében. 
[79–91. oldal]
A szerző olyan kommunikációoktatási, kommunikációs készségfejlesztési kísérletről számol be, amely a középiskolás diákok kifejezőkészségének, nyelvi és metakommunikatív közlési technikáinak alakításán túl személyiségük fejlesztését tekinti céljának. A kommunikációfejlesztés azért is jelentős, mert e „tárgy” tanítása lehetővé teszi a facilitálás, a mentorálás felé elmozduló, újfajta tanárszerep kimunkálását is. A szerző olyan konkrét feladatokat is bemutat, amelyek műalkotások és élethelyzetek bevonásával, egyszerű, hétköznapi megoldásokkal segítik a diákok érzékenységének, empátiájának és önkifejezésének fejlődését. 
[92–98. oldal]

Világtükör

A világban, különösen Európában rohamosan terjed a két tannyelvű oktatás. A tanulmány körképet nyújt az e téren érvényesülő tendenciákról, irányokról. Kiderül, hogy a két tannyelvűségben mindenütt a tartalom alapú nyelvoktatás hagyományait követik, s szinte mindenütt prioritást élvez az angol nyelven történő oktatás. A középfok felső szakaszában többnyire természet- és társadalomtudományi tananyagokat visznek be a tanításba, alsó fokon pedig a sportban és a környezeti nevelés terén használják az idegen nyelvet. A tanulmány egyik legérdekesebb része a két tannyelvű programokban részt vevő pedagógusok helyzetének, szakképzettségének bemutatása. 
[99–106. oldal]

Határainkon túl

A tanulmány arra keres választ, hogy az oktatás, a tanulás, az iskola „életszerűvé” tétele hogyan jelenik meg a mindennapi romániai magyar oktatás gyakorlatában, és milyen lehetőségeket, fogódzókat kínálnak a közoktatás tartalmi szabályozásának alapdokumentumai ezen a téren. A kérdés azért érdekes, mert a hazai tapasztalatok is arra utalnak, hogy a mindennapi élet jelenségeinek, az emberről való tudásnak a beáramlása az iskolába szorosan összefügg a társadalom nyitottságával, a demokrácia kultúrájával s ezzel összefüggésben az iskola autonómiájával. A szerző azt is elemzi, hogy milyen oktatási-nevelési keretek szükségesek ahhoz, hogy az önismeret kialakulását segítő kötetlenebb nevelési-oktatási módszerek, mint például a tanulók közötti vita, az egymás személyiségének megismerését szolgáló beszélgetések beépülhessenek a pedagógiai gyakorlatba. 
[107–115. oldal]

Internetkalauz

Milyen a tökéletes természettudományi tanterv? Megoldható-e, hogy a tanulók alapos, általános természettudományi műveltséget sajátítsanak el, és egyazon óra keretén belül a tovább tanulni vágyók is megfelelő szaktárgyi tudáshoz jussanak? Vajon a tantárgyi orientációnak vagy az integrációnak kedvez-e a jövő? Milyen trendet mutatnak a nemzetközi természettudományi projektek? Ezekre a kérdésekre keres választ a szerző, aki a természettudományok tanításának roppant gazdag háttéranyagából, az interneten elérhető nemzetközi természettudományi projektek, tantervarchívumok és online-fórumok, közösségek releváns elemei között kutatva emel ki néhány érdekes példát. 
[116–121. oldal]

Kritika-figyelő

[122–124. oldal]
[125–126. oldal]
[127–128. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.