2019. november 14., csütörtök , Aliz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2007 november

Új Pedagógiai Szemle 2007 november

2009. június 17.

Tartalom

Tanulmányok

A szerző az Országos Közoktatási Intézet által az alap- és középfokú iskolák országos reprezentatív mintáján 2001-ben végzett kutatás szervezeti és vezetési szempontból történő másodelemzését ismerteti. Mit állapíthatunk meg a vizsgált intézményi kör változásokhoz való viszonyáról, illetve erre való képességéről; hogyan működik a felelősségmegosztás, a döntéshozatal; mit tudunk az ösztönzés és jutalmazás lehetőségeinek megítéléséről; a problémamegoldásról; az intézményi klímáról? Végül a szerző a kutatás eredményei alapján röviden elemzi az iskolák eredményességét, hatékonyságát. 
[3–16. oldal]
A szerzők két magyarországi régióban vizsgálták az óvoda-iskola átmenet kérdéseit a teljes második osztályos népesség körében. A kutatás eredményei arra engednek következtetni, hogy a rugalmas beiskolázás alapvetően nem orvosolja az óvodából iskolába történő átlépés nehézségeit, és a problémát súlyosbítja az óvodák és az iskolák közötti együttműködés és az egységes szemléletmód hiánya. A késői beiskolázás elmélyíti az oktatási szakadékot, hiszen míg az azonos képességű, magasabb társadalmi státusú gyerekek profitálnak a későbbi iskolakezdésből, mivel jobb iskolai teljesítményt nyújtanak fiatalabb társaiknál, addig a hátrányos helyzetű csoport esetében az összefüggés éppen ellentétes irányú, azonos képességek esetén az iskolai előmenetel prognózisa rosszabb, mint fiatalabb társaiknál. 
[17–41. oldal]
A szerző az ELTE-n fizikát tanít, és a tanév elején már második éve diagnosztikus dolgozatot írat a belépő, első évfolyamra felvett BSc-s hallgatókkal. A tanulói teljesítmények összegezése alapján lehangoló következtetésre jutott a középfokú oktatás hatékonyságáról a természettudományok terén. Megállapításait konkrét adatokkal támasztja alá, amelyek messze túlmutatnak a fizikaoktatás problémáin, mert szinte valamennyi természettudományi tantárgy esetében hasonló következtetések vonhatók le. Ezt követően javaslatokat fogalmaz meg, amelyek nemcsak a természettudományi tárgyakat tanító tanárok, hanem az igazgatók, osztályfőnökök és a diákok számára is fontosak lehetnek, hiszen minden iskolának elemi érdeke, hogy ne csak bejutassa a tanulókat a felsőoktatásba, hanem olyan tudásrendszerrel lássa el a őket, amelyek segítségével képesek arra, hogy a felsőoktatási követelményeket teljesítsék. 
[42–48. oldal]
A problémaorientált történelemtanítás abból a felfogásból indul ki, hogy miközben a tanulók megtanulják összekapcsolni saját megélt tapasztalataikat a tanult történelmi tényekkel, a távoli múlt történeti problémái valódi problémákká válnak. A problémaorientált tanítás három lépésben valósulhat meg: a probléma felvetése, megoldása, majd az eredmény reflexiója. A tanulók ennek során olyan multiperspektivikus szemléletmódot sajátítanak el, amelynek segítségével megértik, hogy ami korábban probléma volt, ma nem az, és hogy mai problémáink a múltban gyökereznek, valamint hogy ami az egyik csoportnak, népnek, súlyos probléma, a másiknak nem az. A tanulók érintettségére apelláló történelemtanítás jó eséllyel pályázhat arra, hogy a tanulók „problémaérzékenyek” és „problématudatosak” lesznek. 
[49–59. oldal]

Nézőpontok

Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársai beszélgetéssorozatot szerveztek, hogy a különböző szakterületek képviselőivel eszmecserét folytassanak az intézet jelenéről és jövőjéről, az oktatás világában betöltött szerepéről. A harmadik alkalommal szakértők, szakmai szolgáltatók és tudományos intézmények munkatársai voltak az intézet vendégei. A beszélgetést Eszik Zoltán, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársa vezette. 
[60–72. oldal]

Látókör

Michel Foucault életműve az elmúlt kétszáz év európai társadalmi intézményrendszerének bemutatása és kritikája, amely elemző feltárása a nevelés és intézményrendszere történetének is. A felvilágosodás korától, amelyet a szerző a közoktatás elméletének és legitimációs kísérletének koraként tárgyal (Condorcet, Herder), megpróbálja az akkor kialakított fogalmi készlet – igazságosság, értékelés, kizárás – mai napig érvényes és elfogadott interpretációját adni. A nevelésben kialakuló technikai és normalizáló eljárásokat a többi társadalmi intézményben kialakított eljárásokkal való összefüggésében tárgyalja, a kialakított diskurzusok, fogalmi rendszer és az intézményekhez kapcsolódó tevékenység függvényében. 
[73–80. oldal]

Világtükör

Az OECD Oktatási Igazgatósága a sajátos nevelési igény meghatározásában azt a dologi, személyi vagy anyagi kiegészítő támogatást veszi alapul, amely az oktatás-nevelés céljait segíti. Az adatok megbízhatóságát és összevethetőségét szolgálja a sajátos nevelési igényeknek az A (organikus eredetű fogyatékosságok), B (magatartási, érzelmi rendellenességek, speciális tanulási nehézségek) és C (hátrányos helyzet) kategóriák szerinti besorolása. Az OECD-kiadványokban is ezt a csoportosítást alkalmazzák a nemzeti kategóriák mellett. Hamarosan megjelenik a 2002–2003-as tanév adatait feldolgozó monográfia. Az egyes országok adatai között fennálló eltérések valószínűleg a nemzeti definíciók eltéréseiből adódnak. Jól tükröződik az is, hogy nagyok az eltérések a fogyatékos tanulók integrált nevelése terén. Egyezés mutatkozik viszont azon a téren, hogy a fogyatékos fiúk száma minden országban meghaladja a lányokét. 
[81–85. oldal]

Határainkon túl

A tanulmány ismerteti a kárpátaljai főiskola tíz évének történetét, működésének fontosabb mozzanatait, amelyek támpontot adhatnak az intézmény belső életének és szakmai fejlődésének megértéséhez. A főiskola létrehozásának egyik legfontosabb célja az volt, hogy tanárokat képezzen Kárpátalja magyar tannyelvű iskoláiba a tanárhiány problémájának megoldására. Az itt végzett hallgatók közel 71%-a a szakmájának megfelelően helyezkedett el, legtöbbjük (91%) ugyanabban az évben, amikor befejezte a tanulmányait. A végzettek kb. 80%-a nem is próbálkozott külföldi álláskereséssel, hozzájárulva a kárpátaljai magyar oktatás megmaradásához és fejlődéséhez. A főiskola segíti a magyar fiatalok képzettségi szintjének növelését, javítja felsőoktatásba kerülésük esélyét. 
[87–108. oldal]

Múltunkból

A témáról szóló áttekintő tanulmány hiánypótló: argumentumai egyrészt a klasszikus neveléstörténetből, másrészt a különböző műfajú filozófiai és szépirodalomból származnak (értekezések, esszék, utópiák, naplók, levelek, útirajzok, regények). A „Grand Tour” során mi mindent nézzenek meg az ifjak, egyedül utazzanak-e vagy kísérővel, kiknek az ismeretségét keressék, hogyan viszonyul mindez az iskolai tanuláshoz stb.? Az e kérdésekre adott válaszok (F. Bacon, Milton, Comenius, Morus Tamás, Locke, Rousseau, Rabelais, Montaigne, Darwin, Emerson, Csernisevszkij, Ellen Key, Széchenyi István, Wesselényi, Szemere, Jókai Mór) ütköztetéséből kerekedik ki a probléma 16–19. századi komplex tükörképe. 
[109–117. oldal]

Műhely

A gazdasági élet szereplői mind gyakrabban fogalmazzák meg a szakképzés olyan irányú átalakításának szükségességét, hogy a szakközépiskolákból kikerülő munkaerő megfeleljen a hazai kis- és középvállalkozói szektor elvárásainak. Magyarország uniós csatlakozásával az EU-ra vonatkozó ismeretek bekerültek a mindennapokat érintő tudástartalmak közé. Az uniós ismeretek oktatása lehetőséget teremt a diákok társadalmi-kulturális tájékozottságának bővítésére, a vállalkozói kompetenciák és az infokommunikációs készségek fejlesztésére. Ezek a kulcskompetenciák az oktatási rendszerből a munkaerőpiacra történő átmenet szempontjából jelentősek. 
[118–121. oldal]
A szerzők sportolók személyiségjegyeit vizsgálták az Eysenck-féle személyiség- és az impulzivitás-, kockázatvállalás-, empátiakérdőívekkel. Arra kerestek választ, hogy mutatnak-e eltérést bizonyos személyiségjegyekben a sportolók a nem versenyszerűen sportolókkal szemben. Feltételezték, hogy a sportnak nevelő hatása van, és jelentős mértékben hozzájárul a pozitív személyiségjegyek fejlődéséhez, valamint a sportolók bizonyos személyiségjegyei eltérő sajátosságot mutatnak a nem sportoló egyénekhez képest: befelé fordulók, zárkózottabbak, kevésbé ingerlékenyek és aggodalmaskodók, érzelmeik kontrolláltabbak. 
[122–128. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.