2019. november 21., csütörtök , Olivér

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1999 szeptember

Új Pedagógiai Szemle 1999 szeptember

2009. június 17.

Régi könyvek olvasása közben egyre gyakrabban döbbenek rá arra, hogy "nincs új a nap alatt", azaz jellegzetesen mainak hitt problémáink valójában meglehetősen régóta napirenden vannak. Ezt az élményt legutóbb akkor tapasztaltam meg, amikor kezembe vettem Felméri Lajos 1890-ben Kolozsvárott megjelent, A neveléstudomány kézikönyve1 című - az egyetemi tanárképzési stúdiumok számára írott - rendkívül érdekes és modern szemléletű művét.

A könyv tanúsága szerint a múlt század végén - csakúgy mint napjainkban - a pedagógiai gondolkodás egyik központi problémája volt az iskola túlzott akadémizmusa, a túlméretezett tananyag, a nevelés, a személyiségfejlesztés hiánya. "Sajátszerű, hogy a tudományokban való haladással nem jár együtt a műveltségben való haladás. A tudás sokoldalúságához képest elmaradott az érzés és akarat fejlettsége... A nevelésben vagy a tanuló elméjéből indulunk ki, vagy a tanítandó tananyagból; amaz az elme művelését tekinti megoldandó feladatnak, emez a tudás közlését. Amaz liberális, emez utilitarius irány; amaz a lehetségesre, emez a lehetetlenre vállakozik. Az értelmi nevelés fő kérdése, hogy vajon a tantárgyakat úgy tanítsuk-e, hogy kibővítsék az elmét, vagy csak, hogy megtöltsék. A fő az előbbi, mely az elmét erősíti, s később a legnehezebb problémákkal megbirkózásra alkalmassá teszi."

Felméri úgy látja, az utilitarius, pragmatikus szempontokat érvényesítő oktatás fő hibája, hogy "ki akarja itatni az ismerettengert, holott az azon való biztos evezésre, a zátonyok és partjai felől való tájékozódásra kellene a növendéket segíteni". Elemezve kora nemzetközi oktatási tendenciáit megállapítja, hogy "az európai iskolázás súlypontja (az angol kivételével) ma az ismeretközlés, az elmének a különböző ismeretágakból vett hasznos tudással való bebútorozása. Ma az iskolákban a tudós szerkezetű gép a fő, az értő és gondolkodó egyén mellékes dolog. Continensünk összes iskoláiban tömeg a tantárgy, gyarló az assimilatio: sok a tanulás, de kevés a műveltség..."

Végtelenül károsnak tartja ezt a rendszer mert "eltéveszti szem elől, hogy az élet célja főképp a cselekvés és nem a tudás. A tudásból annyit kell elsajátítani, ami az egészséges cselekvési alapra elégséges. Ami ennél több, csak túlterhelésre, és így butításra vezet. Ez a rendszer csömörrel és utálattal tölti el az ifjú szellemet, ahelyett, hogy rugalmassá tegye...

Az utilitarizmust, mint olyan rendszert, amely az iskolai nevelés színvonalát alászállítja, oktatásügyi materializmusnak is bátran nevezhetnők, mert az addig nem nyugszik, míg valamennyi ismeretet be nem könyvel, tankönyvekbe be nem iktat, s jól rosszul a tanulók elméjébe nem tölcsérez. Ám a különben legszebb tanulmányok tömege is túlterheli az elmét..."

Felméri szerint szemben áll ezzel a közoktatási liberalizmus szemlélete, "mely a tanultság helyére a műveltséget teszi... A liberális nevelés törekvése nem az ismeretek közlése, hanem az egyén nevelése, az elme alakítása, finomítása. Nem azzal törődik, hogy az elmét ismerettel megtöltse, hanem hogy az ismereteket megemészteni és használni tanítsa, hogy az ész a tanultakon uralkodni tudjon...Ez a nézet a műveltség fogalmát nem a sok könyvvel köti össze, hanem az elme erőteljességével és azokkal a megszokásokkal, amelyekkel az egyén a társadalomba könnyen beilleszkedik".

Különösen aktuálisak azok a gondolatai, amelyek a tantervek közoktatást alakító szerepére vonatkoznak. "Valójában nem a sokféle tudás sürgetése, hanem a helyes szellem nemzése a közoktatás minden fokán: a nemzeti munka. Hiszen a nevelés eredményei dynamicusok, s egyik nemzedékről a másikra csak az értelmi, aestheticai és erkölcsi erő növekedés...a hatványozott erejű elme öröklődik, de sohasem a betanult ismeretek. Nem tantervek tesznek egy nemzetet műveltté, ha mindjárt oly bő keretűek is; nem is az óratervek, legyenek bár a legjobban szerkesztve; s nem is a vizsgálatok, ha még egyszer oly behatóak is... hanem, hogy az iskola mennyire képes a... gyerekember erkölcsi természetének megalkotására, elméje élesítésére, s az értelmi érdeklődéssel való ellátására...

Ezzel az értelmezéssel megoldhatni sok kérdést, s főképp... azt a téves tant, hogy a tanultság nevelés. Hányan vannak, akik a nevelés jóságát a tantárgyak számával mérik, s azt tartják, hogy rossz az az iskola, ahol kevés a tantárgy, s nem jut eszükbe az a nagy igazság, hogy a kevésből sokat taníthatni; s hogy a tantervnek tárgyakban való gazdagsága és az iskolai munka eredményeinek szegénysége, mindig együtt járnak."

Ma is időszerű és megfontolandó gondolatok ezek, még akkor is, ha a 21. század küszöbére érkezett világ egy tudás alapú társadalom valóságával néz naponta farkasszemet, egy olyan valósággal, amelyben az értékalkotó munka az ismeretek eddig soha nem tapasztalt halmazára épül. Ez a társadalom azonban, éppen a tudomány által felhalmozott eszközök jellege és sokasága miatt, sokkal több emberi buktatót, választások, morális dilemmák eddig nem tapasztalt sorát tárja a kor embere elé. Mindez még hangsúlyosabbá teszi az emberi tartás, az ép személyiség kialakításának, a szilárd jellem formálásának fontosságára vonatkozó múlt századi gondolatokat.

Felméri könyve és mai nevelési problémáink természete felett tűnődve biztos vagyok abban, hogy vannak visszatérő, talán örök dilemmák. Ahogy a régi latin közmondás tartja: nil novi sub sole, azaz a lényeget illetően nincs új a nap alatt.


Tartalom

[3–6. oldal]

Nézőpontok

1999 júniusában az Országgyűlés módosította a közoktatásról szóló törvényt. A módosítások egyik legfontosabb eleme a kerettantervekkel történő szabályozási szint beiktatása a NAT és a helyi tantervek közé. A tartalmi szabályozásnak ez a változása már a törvénytervezet vitája során is megosztotta a szakmai közvéleményt. A pedagógusok és az intézményvezetők jelentős része - amint azt az erre vonatkozó kutatások eredményei mutatják - szükségesnek érzi azt, hogy a NAT értékeinek meghagyása mellett erősödjön az állam szerepe a tartalmi szabályozásban. Ugyanakkor nagyon sokan a megelőző évtizedek oktatásirányítási mechanizmusához való visszatérésnek és az oktatás újbóli államosításának veszélyét látják a kerettantervekkel történő szabályozás bevezetésében.
1999 tavaszán az Oktatási Minisztériumban megkezdődtek a kerettantervek kidolgozásának munkálatai. A miniszter létrehozta a kerettantervek készítésének elveivel foglalkozó szakértő bizottságot. 1999 májusában, még a törvénymódosításról való parlamenti döntés előtt a kerettantervekkel kapcsolatos kérdések megvitatására szerkesztőségi beszélgetésre hívtuk e bizottság két szakértőjét, Honti Máriát és Szebenyi Pétert, valamint Loránd Ferenc pedagógiai kutatót és Vass Vilmos tanár, tantervi szakértőt. 
[8–24. oldal]
1999. májusi számunkban közöltük Knausz Imre Az általános iskola deNATuralizálása című cikkét. Az alábbi írás ehhez a cikkhez fűz észrevételeket. 
[23–22. oldal]

Tanulmányok

A szerző tanulmányában az elmúlt évtizedben készült hazai és nemzetközi empirikus kutatások alapján a közoktatással kapcsolatos közvélekedés legfőbb sajátosságait ragadja meg. A kutatásokból kirajzolódik, milyennek látják az iskolát és mit várnak az iskolától a társadalom különböző csoportjai, köztük a pedagógusok. 
[27–43. oldal]
Az oktatási jogok biztosa intézményének a létrehozása a magyar oktatásügy jövőbeni fejlődése szempontjából sok pozitív hatás lehetőségét hordozó lépés. Olyan időszakban történik, amikor a közoktatás-politika prioritásává válik az oktatás minőségének a biztosítása és fejlesztése. Fölmerül az a kérdés, vajon e kormányzati prioritás és az oktatási jogok biztosa intézményének a létrehozása között van-e kapcsolat. Vajon a létrehozandó intézmény játszhat-e valamilyen közvetett vagy közvetlen szerepet az oktatás minőségének javításában? Az oktatási biztos jelenléte a magyar közoktatásban minden bizonnyal erősíteni fogja a jogszerűséget, méghozzá éppen azon a ponton, amely a legjelentősebb az oktatás minősége szempontjából. Ez a pont az intézmények és a szolgáltatásaikat igénybe vevők közötti kapcsolatok rendszere. 
[43–52. oldal]
Napjaink legtöbbet emlegetett témája a közoktatásban a minőségfejlesztés, minőségbiztosítás. A tanulmány a minőségbiztosítás lehetőségeit vizsgálja a magyar közoktatásban. Áttekinti a jelenlegi kutatásokat és a kezdeti gyakorlati lépéseket ezen a területen, hangsúlyozva az intézményértékelés és a minőségbiztosítás kapcsolatát, egymásra épülését. 
[52–61. oldal]

Múltunkból

Oktatásügyünk egyik sokat vitatott kérdése a középiskolai oktatás. A kívánatosnál kevesebb 14-18 éves tanuló jár érettségit adó középiskolába, és nem csekély a tartalmi problémák száma sem. Az általános műveltség fontosságáról ugyan számos deklaráció hangzik el, mégis évtizedek óta sokkal többen tanulnak a szakközépiskolákban, mint a gimnáziumokban. Az érettségi vizsga és általában a különféle záróbizonyítványok presztízse csökkent, hiszen az elért eredmények elvesztették a hitelüket, azaz az egyetemek, főiskolák - sőt már a gimnáziumok is - felvételi vizsgán győződnek meg újból a már elért és bizonyítványban dokumentált eredményekről.
A megoldáskeresés egyik feltétele a gyökerek feltárása. A régi tantervek és utasítások jellegének, módszertani kulturáltságának, neveléstudományi felfogásának, igényes kidolgozottságának ismerete nélkül ugyanis nem lehet színvonalas új dokumentumokat létrehozni. Ez volt az oka annak, hogy a magyar középiskolai oktatás egyik legfontosabb forrása, az Entwurf magyar nyelven is megjelent. A következőkben erről a munkáról kap áttekintést az olvasó. 
[62–71. oldal]

Látókör

Külföldön tanulni ma már csak pénz kérdése. Üzletté vált közvetíteni a tanulni vágyó diákok és a külföldiek oktatására vállalkozó iskolák között. Az ötlet nem új. Minden korban szokás volt, hogy az iskola elvégzése után, a mesterlevél megszerzését követően a fiatal ember elindult világot látni, hogy külhonban gyarapítsa tudását, ott is tapasztalatot szerezzen. Így terjedhetett el egy-egy új módszer, új technológia. Mit tanulhatnak ma a világ fiatal vándorai? Milyennek látják más országok iskoláit, és hogyan hasznosítják az ott szerzett tapasztalatokat? Erről kérdeztünk külföldön tanult középiskolásokat és szüleiket. 
[74–83. oldal]

Műhely

A szerző a rövid írásában kísérletet tesz az esélyegyenlőség sokat használt fogalmának értelmezésére. Választ keres arra is, hogy az egyenlőségteremtés pedagógiai eszközei mennyire töltik be nekik szánt szerepüket. 
[83–82. oldal]

Környezeti nevelés

A környezeti nevelés fogalma mára közismertté vált a pedagógusok között, sőt sokan napjaink legkorszerűbb pedagógiai irányzatának tartják. A Nemzeti alaptanterv közös követelményként valamennyi műveltségi területbe lehetővé teszi a beépítését. Céljaival, feladataival és módszereivel tanártovábbképzéseken ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Gyakran rangos külföldi előadók - elsősorban Nyugat-Európából és az Egyesült Államokból - tartanak előadásokat arról, miként neveljünk környezetünk megóvására s a fenntartható fejlődés lehetőségeinek megteremtésére. Minden esély megvan arra, hogy a környezeti nevelés belátható időn belül széles körben elfogadott pedagógiai irányzattá és gyakorlattá váljék valamennyi iskolában. Kérdés azonban, hogy hosszú távra tekintve, bolygónk jövőjét illetően várhatunk-e gyökeres változást a környezeti nevelés eredményeképpen. Célja-e a környezeti nevelésnek a valódi változást hozó szemléletformálás, vagy csak addig merészkedik, ameddig emberi érdekeinket nem sérti? Mi hozhatna igazi áttörést? A szerző ezekre a kérdésekre igyekszik választ adni. 
[85–94. oldal]
Az Új Pedagógiai Szemle 1998. 6. számában A társadalomismeret és a médiaismeret integrációja című tanulmányban már bemutattuk a "Társadalmi esettanulmányok" címet viselő társadalomismereti tananyagot. Ennek keretében most egy újabb eset részleteivel ismerkedhetnek meg az olvasók: először egy természetvédelmi mozgalom szerveződéséről, majd pedig a környezetvédelmi és gazdasági érdekek ütközéséről olvashatnak. 
[94–93. oldal]

Európa-melléklet

Európa-mellékletünkben olyan európai oktatási programokat kívánunk bemutatni, amelyeket az európai közösség országainak iskoláiban évek óta eredményesen alkalmaznak. Törekszünk arra, hogy amennyiben egy-egy programban a hazai iskolák is részt vesznek, közreadjuk az alkalmazás tapasztalatait is. A Természettudományokkal Európán keresztül (Science Across Europe) program az egyik ilyen közös európai és most már világkezdeményezés, amelyet számos magyar iskola is kipróbált. A programról szóló összeállításunk a kereszttantervi projekt ismertetésén túlmenően közreadja annak az összehasonlító vizsgálatnak az eredményeit is, amelyet 1998 novemberében végeztek 320 olyan magyar diák bevonásával, akik a program alapján ismerkedtek meg a környezeti és globális problémákkal. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy ez a közös európai és világprogram pozitívan hatott a magyar diákok környezeti attitűdjeire, s bővítette a témára vonatkozó ismereteiket. 
[103–105. oldal]
[106–122. oldal]
[111–110. oldal]

Kritika-figyelő

Az ezredforduló sokféle áttekintésre ad lehetőséget az irodalomtudomány és az irodalomtanítás vonatkozásában is. Az utóbbi évszázadban az irodalomelmélet egyre nagyobb szerepet kapott az irodalmi művek megközelítésében. Az elmúlt évtizedekben pedig a sokszor egymással szöges ellentétben álló irodalomelméleti irányzatok virágzását figyelhetjük meg, melyek különböző szempontokból próbálják az irodalom és az irodalmi mű mibenlétét meghatározni. Középpontba került az irodalmi művek értelmezése, s ennek lehetőségeit és érvényességi körét a különböző elméletek eltérő módon értékelik. A magyar könyvkiadás igyekezett pótolni mindazt a lemaradást, amit az évek során felhalmozott, és a kilencvenes években sorra jelentek meg irodalomelméleti művek és összefoglalók. Az irodalomtankönyvek piacán is óriási kínálat alakult ki. Talán egy tantárgynak sincs annyifajta tankönyve, nincs annyi tankönyvcsaládja, tankönyvcsoportja, mint a magyar irodalomnak.
Kerekasztal-beszélgetésünk témája a Pauz-Westerman Kiadó tavaly megjelentetett Irodalomtanítás az ezredfordulón című tanulmánykötete. E kötet kapcsán beszélünk a magyarországi irodalomtanítás helyzetéről. A beszélgetés résztvevői: Sipos Lajos, a kötet főszerkesztője és szerzője; Fűzfa Balázs, a kötet egyik szerkesztője és szerzője; Forgács Anna és Pála Károly, a kötet szerzői. 
[118–127. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.