2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 február

Tudja, de nem teszi

2009. június 17.

Tudja, de nem teszi

Fenyő D. György hosszú évek óta jelen van a szakmában, tankönyvéből tanítanak, bemutató foglalkozásaira járnak, folyóirat-közleményeit érdeklődéssel várja az olvasó. Aki személyesen is ismeri, tudja, hogy növendékei, sőt kollégái közt is népszerű, csendes szavú, mosolygós középkorú, életkoránál mindig fiatalabbnak tűnő, szemüveges férfiú. Az ezredforduló irodalomtanára. Az én iskolám címmel esszékötetben adja közre gondolatait.

Mit tekint Fenyő az "ő" iskolájának? A bevezetőből megtudjuk, hogy a szerző - kollégáival azonosulva - nincs nagy véleménnyel az "írott" pedagógiáról. Úgy véli - némi szelíd populizmussal -, hogy nem a pedagógiai kutatók tudományos nyelvezetére és megállapításaira kíváncsi a gyakorlópedagógus (így egyszóban!) olvasó, hanem arra a kollégiális dialógusra, melyet ő kíván indukálni kötetében. A sorsazonosság, az a tény, hogy ő is naponta - képletesen szólva - kiáll a katedrára, nos ez a tény teremti meg olvasóit. Persze, nagyon is képletesen szólva! Hiszen - tudjuk, s hát e kötetben olvassuk is - Fenyő nem a katedrára álló tanár, jobban érzi magát a padsorok között, olyan osztályteremben, ahol nem dúl a "nyolcéves háború" (hogy egy másik sikeres "esszéíró", Karácsony Sándor egykori könyvcímét idézzem), ahol nincs demarkációs vonal az iskola ifjúsága és felnőttsége között. Vagyis: praxisában és rejtett gondolataiban Fenyő régen eljutott a "bilincses iskolák" szükségességének tagadásáig. Ám mégsem alternatív pedagógus! Józanul, mértéktartással, a mindennapi katedrára állás kötelességtudatától vezetve, ideologikusan mégsem vállalja fel az iskola világa azon feldúlását, melyet az alternatívok, az "iskolátlanítók", az "antipedagógusok" - ezek mind világszerte létező nevelési ideológiák - hirdetnek és gyakorolnak immár legalább száz éve. Ahogyan a "tudóskodó" szakirodalomtól elhatárolja magát, úgy határolja el magát a "világfelforgató" iskolai gyakorlattól is. Nyilván ez a gesztusa is az olvasó, a napi praxisban helytálló kolléga megnyerésének retorikai fogása, amolyan captatio benevolentiae.

Ugyanakkor az írásokból mégiscsak az tűnik elő, hogy Fenyő nemcsak jól ismeri a kutatói nyelvet és diskurzusokat, hanem maga is hozzájárul e tudományos ismeretek felhalmozásához, gondolkodjék, írjon akár az osztályfőnöki munkáról, az osztályok rejtett szerkezetéről, akár az irodalomtanításról általában, akár József Attila tanításáról. S az is kiderül - bár roppant óvatosan, szelíden fogalmaz -, hogy nagyon is világosan látja: az iskola, az osztályterem, az irodalomtanítás, József Attila osztálytermi interpretációja régen megérett a radikális változásra.

Romantikus konzervatív? Óvatos progresszív? Ne keressük a találó jelzőt! Ha javasolhatom, Tisztelt Olvasó! Fenyő írásaiban a tapasztalatok nyomán szőtt morfondírozást, az önreflexió folyamatosan jelen lévő igényét keressük és kövessük. Megtaláljuk a másnapi munkánkhoz szükséges biztatást. S megtaláljuk a tegnapi munkánk eredményeiben való kételkedést. Mint ahogy megtaláljuk megtartott óráink, pedagógiai gesztusaink igazolását, s az előttünk álló feladatokhoz szükséges kételkedést is. Ami nehéz: Fenyő D. György "iskoláját" rekonstruálni. "Az én iskolámról" szóló esszék voltaképpen a szerzőnek az utóbbi tíz évben szakfolyóiratokban - így az Új Pedagógiai Szemlében is - megjelent írásainak gyűjteményes kötete. Érdekes dolog így végigolvasni, újraolvasni őket, ráhümmögni, ha egyetértek, méltatlankodni, ha azt érzem, hogy a szerző visszafogta tollát. De ami elvárható Fenyő D. Györgytől: egyszer valóban írja meg, rajzolja meg eredeti szövegben - akár esszéisztikus kötetben - saját iskolaképét. Mondhatnám azt is, elvárjuk tőle. S akkor majd ki-ki eldöntheti: követi-e kalandjain (kortársa és barátja szavaival szólván) az "iskola vaskos bástyáinak" lebontásában, vagy furcsa Kőműves Kelemennéként magával falazza. Vissza a falba. Hiszen a dilemma megválaszolása - akár jól, akár rosszul - megkerülhetetlen. Vállaljuk-e napjaink iskoláját megannyi diszfunkciójával, vagy folytatjuk - ugyan mélységes megértéssel - kíméletlen kritikáját? Miközben nap mint nap - mint Fenyő D. - odaállunk a katedra elé, a padsorok, tanulói munkaasztalok közé.

Fenyő D. György: Az én iskolám. 2000, Krónika Nova Kiadó, 120 p.

Trencsényi László

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.