2020. június 01., hétfő , Pünkösd, Tünde

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Pedagógiai rendszerek fejlesztése >> Testvéri tantárgyak

Dr. Dankó József :: Természettudományos tárgyak integrálásának lehetőségei a környezeti nevelésben

2009. június 17.

Tartalom

 1. Egy meghatározó elem – Tokaj és környezete
 2. Egy másik meghatározó elem – a hagyományok
 3. Tevékenységeink helyszíne – az ökoiskola
 4. Az integrált oktatás egyik lehetősége – Ifjúsági Öko-Kísérleti Projekt (Junior Öko-Expert Projekt)
 5. Amikor iskolánk volt a házigazda – a III. Ifjúsági Öko-kísérleti Projekt
 6. Röviden módszerünk jellemzőiről
 1. sz. melléklet: az egyik projektterv III. Junior Öko-Exper Projekt. Tokaj, 2001. május 7–11. Téma: a víz (vízminőség-védelem) (Pdf, 123 KB)

Hazai és nemzetközi viszonylatban is ismert környezeti nevelési tevékenység folyik a tokaji Tokaji Ferenc Gimnázium és Szakközépiskolában. Esettanulmányunkban azt kívánjuk bemutatni, hogy a környezeti nevelésben keretében milyen lehetőség adódik a természettudományos tárgyak integrálására.

1. Egy meghatározó elem – Tokaj és környezete

Talán nemzetközi összehasonlításban is páratlan természeti adottságokkal rendelkezik Tokaj, hiszen igen eltérő tulajdonságú tájak (középhegység, síkság, folyók) metszéspontjában épült.

A Bodrogköz és a Taktaköz alluviális síkság, a Tisza és a Bodrog hajdani árterületei. Biológiai szempontból csodálatos nedves élőhelyek: láprétek, mocsarak, holtágak, morotvák, ártéri erdők, kaszáló rétek. A Nyírség futóhomok dombjai a rakamazi kapunál egészen a Tiszáig nyúlnak. Maga a Tokaji-hegy az Eperjes – Tokaji hegyláncnak az Alföldre mélyen előreugró része, csupán a bodrogkeresztúri nyereg biztosítja az összeköttetést. Így lényegében minden oldalról 100 méter körüli tengerszint feletti magas síkságból meredeken emelkedik ki az 514 méter magas vulkáni kúp. A fő tömegében piroxéndácitból álló alaphegyet a jégkorszakban lösz borította be. A szigethegy az Eperjes-Tokaji-hegység előretolt állásaként a Kárpátokat az Alfölddel köti össze. A különböző flóra- és fauna-elemek keverednek a hegyvidék és az Alföld ütköző zónájában, így a hegy növényvilága annyira sokszínű és egyedi, hogy a Magyar flóratartomány (Pannonicum) középhegységi flóravidékének (Matricum) önálló flórajárása (Tokajense). Különleges társulások bizonyítják a biológiai sokféleséget (melegkedvelő tölgyes, sajmeggyes, molyhos tölgyes, törpemandulás löszgyep, lejtősztyepprét, szilikát sziklagyep, hegyi kaszálórét, stb.).

Csodálatos a fajgazdagság, például vadon élő orchideáinkból 18 félével találkoztunk a hegyen. Olyan növény is van, ami Magyarországon már csak itt található meg (gyapjas őszirózsa). A 930 éves történelmi múlt, a világhírű borkultúra, az épített környezet értékei (Rákóczi-pince, görög kereskedőházak, zsinagóga, ortodox templom, katolikus és református templom, stb.) szintén egyedülállóak.

  Nehéz lenne olyan helyet találni az országban, ahol a környezet ilyen sokszínű. Iskolánkból indulva, 10-15 perc gyalogos séta után a legkülönbözőbb élőhelyek érhetők el (Tisza, Bodrog 50 m, nedves élőhelyek 150-200 m, száraz élőhelyek 15 m (!), erdős társulások 500 m, ártéri erdők 200 m).

A sok helyen még meglévő csaknem érintetlen természeti környezet mellett – pl. Bodrogzug – szerencsénkre hiányoznak a jelentősebb környezetkárosító tényezők (pl. ipar). Nem véletlen, hogy ilyen adottságok birtokában, iskolánkban központi helyre került a környezeti nevelés és 1996. szeptemberétől elindítottuk a környezetvédelmi szakközépiskolai képzést is.

2.  Egy másik meghatározó elem – a hagyományok

Iskolánkat 1952-ben alapították, az intézmény az 1960-as évek elejére túljutott a kezdeti nehézségek szakaszán. Megtörtént a normaállítás, az 1970-es évek elejétől számítható az igazi teljesítés időszaka. Az első két évtized alatt igazolódott, hogy az intézmény életképes, folyamatos és fokozatos fejlődés és fejlesztés jellemezte. A későbbiek során is jól alkalmazkodott a mindenkori változásokhoz és reformokhoz. Állta a versenyt olyan konkurensekkel is, mint a híres sárospataki református gimnázium, a hegyaljai gimnáziumok (Sátoraljaújhely, Szerencs), vagy a közelinek tekinthető miskolci, nyíregyházi neves intézmények. A vegyes profilú iskolák (gimnázium és szakközépiskola) országos listáján a 140 intézmény közül a 20. hely körül áll a továbbtanulásra jelentkezett és felvett tanulók számát tekintve. Pedig a tanulók igen hátrányos térségekből érkeznek, (Nyírség pereme, Taktaköz, Bodrogköz, Hegyköz). A rurális térség, a magas munkanélküliség, a kedvezőtlen szocio-kultúrális háttér negatív hatásait próbálja az iskola kompenzálni, az esélyegyenlőtlenséget csökkenteni.

Alkalmazkodva a partnerek igényeihez sokprofilú, összetett intézményt működtetünk: általános gimnázium, hatosztályos gimnázium, számítástechnika orientált osztály, pedagógiai szakközépiskola, környezetvédelmi szakközépiskola, egyedi tantervű biológiai képzés, település környezetvédelmi technikus és gazdasági informatikus képzés.

Ez a „sok lábon állás” igazi pedagógiai kihívást jelent. Át kell hidalni mindazt a nehézséget, amit a különböző életkorú (12-22 éves), előképzettségű és szakmai orientáltságú diákok együttes képzése és nevelése jelent. Jó megoldásként adódott az egységes nevelési elvek megfogalmazásakor az ökológiai szemlélet középpontba állítása, a környezeti nevelés hangsúlyozása, a helyi pedagógiai program meghatározó elemévé tétele. Túl a már említett közvetlen környezet predesztináló hatásán hagyományaink is ezt erősítették. Tanulóink vidéki gyerekek, természet közelben élnek, az érzelmi motiváció – kötödés a szülőföldhöz - adott.

Iskolánkban biológiai tagozatot működtettünk mindaddig, amíg központi utasításra fel nem számolták a tagozatokat. Ekkor egyedi tantervű biológiai képzést indítottunk tanáraink által kidolgozott tervek alapján. Már az 1970-es évek közepétől hidrológus napokat tartottunk az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság munkatársaival és a Magyar Hidrológiai Társasággal közösen. Ebből a rendezvénysorozatból nőtt ki a 80-as évek közepétől a Föld napjához kapcsolódva a környezet- és természetvédelmi hét. Ezt segítette az iskolánkban létrehozott természetvédelmi oktatóközpontunk is. Bekapcsolódtunk a PHARE-programba, környezetvédelmi szakközépiskolai képzésünket ennek segítségével, világbanki támogatással készült tantervek alapján indítottuk. Tanáraink folyamatos hazai és nemzetközi továbbképzéseken fejlesztik környezeti nevelési ismereteiket, bekapcsolódtak a különböző egyesületek, civil szervezetek munkájába is (Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, Körlánc, Ökológiai Kultúra Fejlesztéséért Alapítvány, Természet- és Környezetvédő Tanárok Egyesülete, E-Misszió Egyesület, stb.). 1998-ban elnyertük a környezeti nevelési mintaiskola címet, bekapcsolódtunk a Zöld Iskola hálózatba, részt veszünk a GLOBE-programban, és a BISEL programban is.  Eredményesen fut nemzetközi ifjúsági öko-kísérleti projektünk (Junior Öko-Expert Projekt).

3. Tevékenységeink helyszíne – az ökoiskola

Az előző részt olvasva adódik a kérdés, hol lehet ezeket a tevékenységeket folytatni, milyen lehetőséget nyújt az iskolaépület, hogyan biztosít a miliő magas motiváltsági szintet?

Ebben a tekintetben alighanem egyedülálló adottságokkal rendelkezünk. Ugyanis 1996-ban vehettük birtokba iskolánk új épületét, ami a Magyar Parlament címzett támogatásából és Tokaj város önkormányzatának támogatásából épült.

A gyönyörű, modern épület tervezésében, kivitelezésében és a felhasznált anyagok tekintetében egyaránt tükrözi az ökológiai szemléletet. Bodonyi Csaba Széchenyi- és Ybl-díjas építész már a tervezés stádiumába bevonta a későbbi használókat, konzulenseket kért az iskola részéről.

A három főből álló team véleményezhette a terveket, nyomon követhette a kivitelezés fázisait, javaslatokat tehetett, ellenőrizhetett, kifogásokat emelhetett, stb. A közös munka eredményeként egy 7000 m2-es hasznos alapterületű épület született.

A hely megválasztása sem véletlen. Tokaj elkeskenyedő középső részén, közvetlenül a Tokaji-hegy lábánál, 50 méternyire a Tisza jobb parti töltésétől emelkedik a tájba harmonikusan illeszkedő épületegyüttes. A hagyományokhoz való kötődést az épület várszerű megjelenése jelzi. Tokajnak ugyanis a honfoglalástól 1704-ig volt vára a Tisza és a Bodrog összefolyásánál, de azt ekkor Rákóczi leromboltatta. Mi felépítettük Tokaj újkori várát a tudásnak és a kultúrának szentelve. A négy részből álló épület ívesen hajló bejárata kör alakú bástyákban végződik. Ölelésre tárt karokra emlékeztetve fogadja a beérkezőket. A bástyák tetején örökzöld cserjék nőnek, a hatalmas üvegablakokon beárad a fény a közoktatási szárnyba. A két torony tetején a nyitott tantermek fölött gólyafészkek magasodnak. A közismereti szárnyban vannak a tantermek, valamennyi délnek néz. Az északi oldalon a kiszolgálóhelyiségek (könyvtár, csoportszobák, tanári szoba, stb.) találhatók. A két részt összekötő körfolyosó és első aula fölé üvegtető került. A napfény, a felhők, az időjárási elemek vagy éppen a vonuló madarak egyaránt megfigyelhetőek.

A folyosókon körbe 150 m hosszú virágtartórendszer fut.

Valamennyi diák hozott egy tő virágot. A több mint 600 növény mögött egy-egy diák – általuk egy-egy család – van. Ők gondozzák, locsolják a virágokat nyári szünetben is. Valamennyi nyílászáró natúr fenyőfából készült, a közeli Zempléni-hegység faanyagának felhasználásával. A diákok szekrényei, a kiállító vitrinek anyaga körtefa, az ajtófelek olívazöld színűek. A falak fehérek, csak természetes színek vannak az épületben. A bejáratot a Tokajtól nem messze – Mádon – bányászott fűrészelt riolittufával burkolták. A természetes kőzet rusztikus hatásán túl jó hőszigetelő is. A közismereti szárnyból az 560 m2-es aulába jutunk. Ez az egyik legnagyobb közösségi terme az épületnek. Két sziklafalat építettünk a Tokaji-hegyet felépítő jellemző vulkánitokból, az andezitből és a riolittufából. A sziklafalakon is növények díszlenek. Az aula nyugati kijárója legyezőszerűen szétnyíló ablakával remek panorámát nyit a szőlőhegyre. Az aulából nyílik a nemzetközi méretű sportcsarnok és az ökológiai szárny. Az ökológiai szárny egy hangulatos belső udvart zár közre. A belső udvaron – körben – középkori kolostorok kerengőjére emlékeztető fedett árkád húzódik. Az ökológiai szárny sziluettje a XVII. századi Tokaji-várat idézi. Ez az épületrész közvetlenül a hegy tövében épült. A hegy ráfolyni látszik a tetőre. A hegy alól kiemelkedő „bástyák és tornyok” valójában a fizikai, kémiai és biológiai előadókhoz tartoznak. Az épületnek ez a része észrevétlenül megy át a Tokaji- hegybe, mivel 1500 m2-es tetőkertet alakítottunk ki rajta.

A tetőkertben építettük meg a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet tanösvényét a Soros Alapítvány támogatásával. A tájvédelmi körzet legjellemzőbb társulásait (löszpuszta, törpemandulás) lejtősztyepprét, melegkedvelő tölgyes, stb.) és védett növényeit mutatjuk be diákjainknak és a látogatóknak.

A kívülről földdel felrézsűzött falak mögött laboratóriumok (kémiai, biológiai, műszeres), szertárak, előkészítők, számítógéptermek találhatók, de itt van a kör alakú, kézzel faragott riolittufából készült rajztanterem, a nyelvi laboratórium és a személyiségfejlesztő nyelvi kommunikációs központ is. Az ökológiai szárny folyosóját, a belső udvart, a kerengőt és az oszlopokat is fűrészelt riolittufa borítja. A tetőkert korlátja gyalulatlan nyúzott fenyőgerendákból készült.

A sok természetes anyagnak és a környezetbe simulásnak köszönhetően az épületnek természetes flórája és faunája alakult ki.

Az egyik gólyafészek már lakott volt az elmúlt nyáron, sok fecskefészek épült, kerti rozsdafarkú és sok veréb lakik az épület falaiban. Ízeltlábúak, békák, gyíkok is nagy számban élnek már a tetőkertben. A járófelületek és a szigetelő rétegek riolittufa őrleményében a természetes növénytakaró kialakulása – szukcesszió – figyelhető meg. Az épület többi részét borító zöld színű cserép harmonikusan illeszkedik a környezetbe, a Tokaji-hegy sok-sok zöldjébe, a Bajcsy-Zsilinszky utca fasorainak és a Tisza-part évszázados fáinak zöld zuhatagába.

Az ökológiai szemlélet központi szerepét erősítik a szülők, vendégek, látogatók által az iskolának felajánlott és behozott nagy méretű növények és virágok. Hasonlóképpen az iskola udvarában kialakított emlékpark, ahol a Tokaji Írótábor már elhunyt hajdani résztvevői emlékére egy-egy fát ültetünk és gondozunk.

4. Az integrált oktatás egyik lehetősége – Ifjúsági Öko-Kísérleti Projekt (Junior Öko-Expert Projekt)

Ma már általánosnak mondható, hogy a magyar iskolák nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek. A különböző EU-s programok (Socrates, Linqua, Erasmus, Leonardo, stb.) bőven nyújtanak anyagi és szakmai támogatást. Ezeken túl igen sokféle egyéb lehetőség is adódik határainkon túli kitekintésre, saját tevékenységünk nemzetközi mércével történő megmérettetésére. Esetünkben azt a projektünket mutatjuk be, amelyet teljes egészében önállóan hoztunk létre, és így saját lehetőségeinkhez, igényeinkhez és elképzelésünkhöz maximálisan alkalmazkodik.

Már az új iskolaépület tervezésekor és a környezetvédelmi szakközépiskolai képzés indításának ötlet színtű felvetésekor nem volt kétséges, hogy az Európai Unióban szokásos gyakorlatot és az ott alkalmazott standardokat kívánjuk alapul venni. Már túl voltunk a politikai és gazdasági rendszerváltáson, megszületett a magyar közoktatás modernizációjának törvényi kerete, sikeres startot vettek a PHARE-program keretében indított világbanki projektek.

Az első programokba még nem tudtunk bekapcsolódni, mivel a régi iskolaépület ehhez nem adott megfelelő kereteket.

Az új épületet minden tekintetben egyedinek szerettük volna megépíteni, ezért tanulmányoztunk hazai és néhány európai új iskolát. Roppant vonzó volt az organikus építészet néhány csodálatos alkotása, de a funkció alárendelését a látványnak és az attrakciónak nem tudtuk elfogadni. A Nyugat-Európában megismert olcsó panel és blokképítésű iskolákat kifejezetten taszítónak éreztük. Hogy mennyire igazunk volt mi sem bizonyítja jobban, mint a napjainkban kiteljesedő „iskolazöldítési” mozgalom – Schulökologisierung – Európa szerte. A véletlennek köszönhetően egy más program keretén belül – Alpha Plan, segélyprogram a rendszerváltásban élenjáró országok részére – az alsó-ausztriai Yspertal környezetgazdálkodási szakközépiskolájának pedagógiai programját, helyi tantervét ismerhettük meg, illetve hozhattuk haza ingyen a teljes dokumentációt. (Mindez 1994-ben volt, amikor még a nemzeti alaptanterv és a helyi tantervek készítése a heves szakmai vitákon sem jutott túl). A dokumentumok tartalma, újszerűsége annyira megragadott bennünket, hogy keresni kezdtük a kapcsolatfelvétel lehetőségét. A hűvös és tartózkodó magatartásuk nem riasztott bennünket attól, hogy felkeressük az intézményt, tanulmányozzuk a pedagógiai programban és a helyi tantervben foglaltak gyakorlati megvalósítását. (1990-ben készült új iskolaépületük is sok adaptálható ötletet adott sajátunk tervezésekor és építésekor). Ami különösen tetszett az a gyakorlatorientáltság, a projektoktatás, a magas szintű kommunikációs készség-fejlesztés és a digitális technika sokrétű alkalmazása volt. Tudtuk, hogy ezen a téren komoly a lemaradásunk, itt kell feltétlen előre lépnünk. Szomorított bennünket az is, hogy a környezeti nevelés más területein (szelektív hulladékgyűjtés, hulladékanalízis, újrahasznosítás, komposztálás, alternatív energiaforrások – napelemek – igénybevétele, biogazdálkodás, bio-büfé üzemeltetése, reform konyha, stb.) mekkora a lemaradásunk. Nem véletlen, hogy saját pedagógiai programunk elkészítésekor sok adaptálható elemet átvettünk az osztrákoktól. A következő évben terveinkről, épülő iskolánkról tájékoztattuk őket.

(Később bevallották, ekkor még álmodozó idealistáknak tartottak bennünket, és nem hitték, hogy Kelet-Magyarországon – „Ukrajnától 90 km-re” – egy ilyen program valaha is megvalósul.) Az iskolaavatóra küldött meghívónk 1996-ban kis híján sokkolta őket.

Delegációk sora – iskolavezetés a fenntartóval, tanári küldöttség, szülői szervezet, közös projektet előkészítő tanári team – látogatott el hozzánk, és fejezte ki elismerését, azért amit létrehoztunk. Már ők voltak kezdeményezői a közös projekthétnek. Örömmel éltünk a lehetőséggel, hiszen tanulóink számára igazi kihívás együtt dolgozni más országbeli fiatalokkal, idegen nyelven kommunikálni, az európai igényeknek megfelelni. Ausztriából a teljes 11. évfolyam részt vesz a tokaji projekthéten. Tokaj és környéke környezeti állapotát, gazdálkodását ismerik meg, üzemet látogatnak, ökológiai méréseket és megfigyeléseket végeznek (vízminőség, zajszint, levegőszennyezés, erózió, hulladékanalízis, szennyvízkezelés, tájvédelmi körzetek, nemzeti parkok, stb.). Ebben a munkában a mi diákjaink vannak a segítségükre. Az adatok összegyűjtésétől a feldolgozásig, a bemutató előkészítéséig, a projektjelentés megfogalmazásáig és kinyomtatásáig minden fázisban együtt dolgoznak. Ők egy évfolyammal fiatalabbak, itt szereznek kellő jártasságot a következő évben sorrakerülő nemzetközi projektben való eredményes részvételhez. Ugyanis az első két tokaji projekthét sikere arra ösztönözte az osztrák partneriskolát, hogy továbblépjünk. 1999-ben indítottuk az első nemzetközi ifjúsági öko-kísérleti projektet. A mi iskolánkon kívül a csehországi Veseliből is meghívtuk a 11. évfolyamot, így három ország diákjai dolgoztak együtt. A helyszín Ausztria volt, a téma az éghajlatvédelem (Klimabündnis, Klimaschutz). A közel száz tanuló 10 csoportban dolgozott. Egy-egy csoportot 4 osztrák, 3 cseh és 3 magyar diák alkotott. A munkanyelv angol és német volt. A legkülönbözőbb témákat dolgozták fel közösen. Az elméleti ismereteken túl (pl. a szén körforgása, emisszió, immisszió, globális felmelegedés, stb.) sok gyakorlati megfigyelést és mérést is végeztek. Érdekes volt, amikor kimutatták az iskolába autóval járó tanárok és diákok által naponta levegőbe juttatott különböző szennyező gázok, nehézfémek mennyiségét, a közeli mezőgazdasági üzemek energia felhasználását, a tágabb környezetben lévő fémfeldolgozó üzemek légkört terhelő gáz és por kibocsátását.

Foglalkoztak a légkört kevésbé terhelő alternatív energiaforrások tanulmányozásával (dunai vízierőművek, szélerőművek), a biogazdálkodás elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Mindehhez üzemlátogatások kapcsolódtak. Három nap kemény munka után rendszerezték a gyűjtött információkat, felkészültek a bemutatóra.

Minden csoport sokoldalúan illusztrált (számítógépes program, poszter, írásvetítő, stb.) kiselőadásokon mutatta be az eredményeket. A rövid összefoglalókat angol nyelven és anyanyelven is elmondták. A következő napokon konkrét megvalósítható terveket kellett kidolgozniuk a légkört leginkább terhelő energiafelhasználás csökkentésére az iskolában és a háztartásokban. A sok kiváló ötlet – pl. biciklis nap, amikor mindenki, tanár, diák és szülő kerékpárral megy iskolába, munkahelyre, hővisszaverő sztanioltükrök felhelyezése a radiátorok mögé, az üvegház hőjének felhasználása meleg víz előállítására, stb. – valóban kivitelezhető, kis ráfordítással megvalósítható. Így valamennyien hozzájárulhatunk az energia felhasználás csökkentéséhez, áttételesen a légkör védelméhez. A munka befejezését a projektjelentés – zárótanulmány – elkészítése jelenti és hazai körülmények között a gyakorlati megvalósítás. Ezt a következő évben, a házigazda iskolában a két vendég iskola tanulói ellenőrzik és értékelik. Ugyanis minden évben más iskola a projekt helyszíne. Két projekt között folyamatos az információcsere, közösen választanak feldolgozandó témát, beszámolnak egyéb eredményekről is. Itt az Internet biztosítja a gyors információcserét. Alakulnak személyes kapcsolatok is, mivel a szakmai programhoz kulturális események kapcsolódnak (nemzeti est, disco, túra, múzeumlátogatás, sportverseny, stb.). 2000-ben, Csehországban volt a második ifjúsági öko-kísérleti projekt. Dél-Csehország környezetvédelmi problémáival foglalkoztak a résztvevők. Tanulmányozták a középkor óta folyamatosan létrehozott 560 halastó ökológiáját, a Vltaván kiépített vízerőmű-rendszereket, a biodiesel gyártás technológiáját, a mikrobiológiai intézet veszélyeztetett fajok megmentése érdekében végzett kutatásait, a bioszféra rezervátumot, stb. A többi tevékenység (bemutatás, tanulmányi kirándulás, üzemlátogatás, kulturális és sportrendezvények, projektjelentés, stb.) az ausztriaihoz hasonlóan történt. Aligha kell hangsúlyoznunk tanulóink megelégedettségét, a fárasztó, de sikeres munka jelentette élményt.

Két dolgot szeretnénk még hangsúlyozni. A nemzetközi projekthét a részt vevő iskolák számára igazi „nagy eseménnyé” lépett elő. Ugyanis a bemutatókon részt vesznek az iskolafenntartók, a városok politikai és társadalmi vezetői – pl. a három település polgármestere – a szülői szervezetek képviselői, a szakminisztériumok – oktatási és környezetvédelmi – és a külképviseletek képviselői is. Valójában politikai, kulturális és társadalmi esemény egyszerre a projekthét.

5. Amikor iskolánk volt a házigazda – a III. Ifjúsági Öko-kísérleti Projekt

2001-ben, Tokajban folytatódott a közös munka. A téma a víz (vízvédelem) volt. (Szomorú aktualitást adott a téma választásának az előző évi cián- és nehézfémszennyezés). A projekt céljainak meghatározásakor már tudatosan koncentráltunk a tantárgyi integrációra (1.sz. melléklet). A célkitűzések itt csupán két elemét emelném ki: „A víz témakörének feldolgozása interdiszciplinárisan történjék, kapcsolódjon  a biológia, a kémia, a fizika, a földrajz, a matematika, az idegen nyelv és az informatika tantárgyakhoz és a társadalomtudományokhoz.” „Elmozdulni a világ jelenlegi oktatásfejlődési irányába, a természettudományos, a környezeti, az idegen nyelvi és az újabb technikai ismeretek és készségek egy csomagban történő fejlesztése irányába.” Jól látható, hogy törekvésünk meghatározó eleme a tantárgyi integráció. Ezt támasztják alá a csoportok által feldolgozott témakörök is: a víz körforgása, felszín alatti vizek, felszíni vizek (felszíni vízfolyások, tavak), Magyarország vízrajza, a víz mint élettér (növény- és állatvilág), vízgazdálkodás (folyószabályozás, árvízvédelem, jégkárelhárítás, belvízvédelem, renaturalizáció), ivóvíz ellátás, szennyvíz, csatornázás, a víz ökológiai értékelése. Az általános tudnivalók után – amelyek biológiai, fizikai, kémiai, földrajzi, technikai és műszaki, történeti információk együttes használatát igényelte – a konkrét feladatokat hasonló módon dolgoztuk fel.

A teljesség igénye nélkül emeljünk ki néhányat, a diákok által elvégzett érdekes feladatok közül.

Vízminőség vizsgálatot minden csoport végzett. A Tisza, a Bodrog, a Taktaközi Főcsatorna és néhány közeli morotva vízminőségét vizsgálták.

A mintavétellel indult a feladat. Meghatározták a minta pontos helyét (GPS, térkép), leírták a helyszín földrajzi jellemzőit (domborzat, növényzet, környezet), rögzítették a pillanatnyi időjárási jellemzőket (szél, felhőzet, léghőmérséklet, csapadék), vízhőmérsékletet mértek és elvégeztek a helyszínen néhány gyors tesztet (Ph, oldott oxigén, nitrát és nitrit tartalom, stb.). A begyűjtött mintákat aztán a laboratóriumban elemezték tovább. Itt került sor különböző analitikai mérésekre (biológiai oxigénigény, ciántartalom, nehézfémtartalom, stb.) mérésére. A vizsgált folyókból, morotvákból és csatornákból három különböző helyről vettek mintát. Az adatokat számítógép segítségével dolgozták fel, minden jellemző adatot grafikusan is megjelenítettek. Az adatok birtokában került sor az elemzésekre, összehasonlításokra, a következtetések levonására. A konszenzus alapján elfogadott eredményeket mutatták be a bemutatón (prezentáción). Aligha kell hangsúlyoznunk milyen erős természettudományos integrációra került sor egy ilyen feladat elvégzésekor. A mintavétel helyének meghatározásakor, a környezeti jellemzők számbavételekor földrajzi ismereteiket kellett alkalmazni. A vízminőségi mérések eredményes elvégzése elképzelhetetlen kellő színtű kémiai ismeret nélkül. A gyors tesztek egyszerű kezelése ellenére szükségesek kémiai, fizikai ismeretek. A laboratóriumi mérésekhez a kémián túl analitikai ismereteket is alkalmazni kellett. Az adatokkal, mennyiségekkel, határértékekkel való bánás matematikai ismereteket igényelt. Mindehhez a számítógép megfelelő szintű kezelése is kellett. A kapott adatok birtokában biológiai következtetéseket kellett levonni (toxikus közeg, az élővilágra gyakorolt hatás, stb.) Ha meggondoljuk, hogy mindezt idegen nyelven folytatták a résztvevők, nyugodtan beszélhetünk tantárgyi integrációról.

Legalább ilyen érdekes volt és hasonlóan sok természettudományos ismeret egyidejű alkalmazását igényelte a bioindex meghatározás ízeltlábúakkal, illetve a bioindikálás mollusca és hínár segítségével. Az előzőekben említett folyók, morotvák és csatornák voltak ez esetben is a helyszínek. A begyűjtött mintákból az indikátor élőlények (makro gerinctelenek, molluscák, hínárok) segítségével következtettek a tanulók a vízminőségre. A pontos fajismereten túl tudni kellett az érzékenységet, a gyakoriságszámítást, a vízminőségre vonatkozó adatokat, a környezeti tényezőket, stb. Itt főleg biológiai, földrajzi ismeretek integrációjára került sor.

De az adatoknak a kémiai mérések adataival történt egybevetésekor már újra a komplexitás (kémia, biológia, földrajz, fizika) volt a jellemző. Csupán egyetlen konkrét eredményre utalnék. Az egyik holtág rossz vízminőségi adatait határozottan alátámasztották a bioindexek is. A terepi bejárás során derítettek fényt a tanulók a közeli sertéstelep hígtrágya tárolójából származó szennyezésre, minden negatív adat legfőbb okára. Természetesen megoldási javaslatokat is megfogalmaztak a vízminőség javítása és a kisebb környezetterhelés érdekében.

A rétegtani vizsgálatokon, kémiai fizikai, biológiai ismereteken túl geológiai, történelmi jártasság is kellett (üledékképződés, szemcseösszetétel, fontosabb gazdaságtörténeti változások). Például a réz nagyságrendekkel történt növekedésének oka a 19. század végéből származó bodrogi üledékekben kapcsolatba hozható a filoxéra vészt követően intenzívebbé vált réz tartalmú permetszerek alkalmazásával Tokaj-Hegyalján. Hasonlóan az ipari forradalom hatására intenzívebbé vált erdélyi színes- és nemesfémbányászat következményeként a tiszai üledékekben egyre növekvő mennyiségben jelentkező nehézfém előfordulásokhoz.

A holisztikus környezetszemlélet egyik legszebb megnyilvánulásának tekinthetjük a Rakamaz és Tiszanagyfalu között húzódó holtág renaturalizációs tervét, illetve a tanulók erről készített elemzését. Ebben ugyanis feltárták a természetes úton lefűződött morotva morfológiai jellemzőit, pillanatnyi vízminőségi adatait, növény- és állatvilágát, a feltöltődés és az eutrofizáció mértékét. Megismerték a tervezett műszaki beavatkozásokat, vizsgálták az élővízzel való ellátás várható következményeit. Véleményt fogalmaztak meg a tervezett jóléti beruházások – horgász stégek, csónakázó építés, evezős pálya stb. – környezetre gyakorolt hatásáról is. Ehhez a munkához újra egy időben kellett biológiai, kémiai, fizikai, technikai és műszaki információs bázisukat mozgósítani. Földrajzi, geológiai ismereteik segítségével, oldották meg a morotva kialakulásának problémáját.

Biológiai ismeretek kellettek a növény- és állatvilág meghatározásához (felvételezés, társulások, A-D érték meghatározás, védett fajok stb.), kémiai, fizikai ismeretek a vízminőségi paraméterek megállapításához, megméréséhez. Mindezek birtokában tudtak ökológiai jellemzést adni a holtágról, következtetni a beavatkozás utáni környezeti változásokra. Ezek után az is természetes, hogy a projekt szerves részét képező tanulmányi kirándulás lényegében terepgyakorlat, mivel az előzőekhez hasonlóan, csak más helyszínen folyik a munka. A Tiszalöki Vízlépcső megtekintése során nemcsak a műtárgyakat (erőmű, hajózsilip, duzzasztómű) ismerték meg, hanem tájékozódtak azok ökológiai hatásairól is. A Hortobágy és Debrecen vízellátásában, a tiszai hajózásban, az áramszolgáltatásban játszott szerepéről, a talajvízszint emelkedésről, a tokaji pincék egy részének elvizesedéséről, a módosult hidrológiai viszonyok élővilágra gyakorolt hatásáról. A hortobágyi halastavak tanulmányozása esetén is egyaránt sor került hidrológiai, gazdasági, ornitológiai megfigyelésekre, adatgyűjtésre és feldolgozásra.

A tanulók közösen végzett munkájukról kétféleképpen adnak számot. Az egyik a bemutatás (prezentáció), ahol csoportonként – angol nyelven – a nyilvánosság elé tárják a legfontosabb eredményeket, tényeket. A másik a projektjelentés, ami az egész tevékenységről készült írásos összefoglaló. Ez utóbbi szakdolgozatszerű tanulmány. Mindkét esetben integráltan, a természettudományos ismereteket komplexen alkalmazva lehet csak eredményt elérni.

A korlátozott terjedelem miatt nem áll módunkban kitérni a projektjeink során megvalósuló tantárgyi integráció minden részletére. Hiszen számtalan lehetőségével találkoztunk a következő – Ausztriában megrendezett – projekt esetén is. Itt a téma az erdő volt. Csupán igazolásként néhány érdekes elvégzett tanulói feladat: életformák az erdőben; az erdők, fák új betegségei; tápanyagok az erdő talajában; faanyag és gazdaság; a fajok diverzitásának eltérései a monokultúrában és a vegyes összetételű erdőkben; fa, egy természetes energiaforrás; a fa, mint alapanyag; szennyező anyagok a levelekben és tűlevelekben.

6.  Röviden módszerünk jellemzőiről

Az iskolánkban alkalmazott módszerek alapvetően célkitűzéseinkből fakadnak. Lényegében minden tevékenységünk az elérendő cél függvénye. Pedagógusként céltudatos, tervezett, szervezett, irányított, folyamatjellegű tevékenységet, nevelést folytatunk. Nevelésünk lényegének az értékteremtést, értékközvetítést tekintjük. Értéknek tekintjük azt a kettős funkciót betöltő produktomot, amely egyrészről hozzájárul a tágabb és szűkebb emberi közösségek fejlődéséhez, másrészről az egyén fejlődését is elősegíti. Tehát egyaránt rendelkezik közösségfejlesztő és individuális fejlesztő funkcióval egyaránt. A szociálisan értékes, egyénileg eredményes, konstruktív életvitelt tartjuk pedagógiai, nevelési értéknek. Alkalmazott módszereink sajátossága, hogy egyformán szolgálja a közösség és az egyén fejlődését is.

A mi iskolánkban diákközpontú oktatást folytatunk. Diákközpontúság alatt mi a diákoknak a tanulás folyamatában való aktív tevékenységének részvételének biztosítását értjük. Nem mondunk le a teljesítmény fontosságáról sem. A hangsúly a diákok tevékenységére helyeződik, a tanárnak „kísérő” szerep jut. Probléma-orientált oktatásunk jellemzője a csoportos munka, adottak az önálló tanulás feltételei, összefüggés van a tananyagok, tantárgyak között. A feladat minden esetben összetett, több problémát is magában foglal. A megoldáskor nemcsak a diákoknak, hanem több tanárnak is egyeztetni kell, illetve együtt kell dolgozni. A diákok önállóan, csoportban dolgoznak, rendkívül fontosak a kommunikációs kézségek. A munka elvégzéséhez eszközök kellenek (számítógép, audiovizuális eszközök, fénymásoló, irodai eszközök stb.). A tanár partnerként segítő, koordináló szerepet játszik. Projektjeink központjában mindig egy probléma van, amit a tanulóknak meg kell oldani. Minden esetben gyakorlati probléma, valóságos feladat végrehajtására szervezi és egyesíti a tanulókat és a tanárokat. A valóságos szó azt jelenti, hogy a feladat természetesen pedagógiai – nevelési és oktatási – célból kerül a tevékenységi programba, mégis mindig közvetlen, reális, a tanulók által a maga konkrét egyediségében is teljes értékű, átlátható és számukra fontos – vagy legalábbis elfogadható – értékkel bír. A projekt mindig komplex feladat, csak interdiszciplinálisan oldható meg. A komplexitásban kivételes pedagógiai-didaktikai érték van, segíti a tágabb összefüggések megértését, a jelenségek együttes megtapasztalását, a teljességben megmutatkozó szépség élvezetét. Aligha kell hangsúlyoznunk ennek a fontosságát a környezeti nevelésben, ahol alapelv a „minden mindennel összefügg” elfogadása, a globális szemléletmód.

Adódhat a kérdés, hogyan lehet a projekteket értékelni, a diákok teljesítményét osztályozni. Egyelőre mi is a hagyományos értékelési rendhez vagyunk kötve, tehát a bizonyítványba, ellenőrzőkönyvbe, naplóba valamilyen érdemjegy kerül. Ez az érdemjegy hívatott tükrözni a tanulók tudását, teljesítményét, eredményességét. Valamennyien tisztában vagyunk vele, hogy a merev rendszer nem mindig felel meg annak a funkciónak, amire alkalmazzuk. A memória, az intelligencia mérésére esetleg alkalmas lehet, a kreativitást már nem tükrözi. A projekt értékelését igen nehéz lenne elvégezni hagyományos érdemjegyekkel. Itt sokkal több szempontot veszünk figyelembe, ami aztán – ha nem is könnyen – érdemjegyre váltható. Bevált értékelési módszer az ún. SWOT-elemzés. Egyre szélesebb körben alkalmazzák, elméletileg általánosan ismert értékelési módnak tekinthető. Ezt minden résztvevővel elvégeztetjük. A kapott véleményeket összesítjük. Hamar látszani fog melyik sajátossága dominált a projektnek (erősség, gyengeség, lehetőség, veszély). Előnye ennek az értékelési módnak, hogy a résztvevők önértékelését is tartalmazza. Természetesen a projekteknek az irányító személy – projektmenedzser vagy a szaktanárok – kritériumainak, követelményeinek is meg kell felelni. A célok között szerepelnek az értékelés alapjául szolgáló követelmények is. Az ellenőrzés történhet hagyományos feladatlapokkal, tesztekkel, a témából íratott dolgozattal, beszámolóval, de szóbeli feleltetéssel is. Ha hozzávesszük a prezentáción elhangzottakat, a projektjelentés értékelését, a munka során készített jegyzőkönyveket, méréseket, jól látszik, hogy lényegesen több információ birtokában tudunk osztályozni projekttanítás esetében. A több oldalról kapott elismerő értékelés, sikerként megélt feladatteljesítés igen jelentős motiváló tényező.

 1. sz. melléklet: az egyik projektterv III. Junior Öko-Exper Projekt. Tokaj, 2001. május 7–11. Téma: a víz (vízminőség-védelem) (Pdf, 123 KB)

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.