2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1997 június

Település-iskola-társadalom

2009. június 17.

Település-iskola-társadalom

- Tanulmányok Győr-Moson-Sopron megye és Burgenland iskolatörténetéből 1777-1996 -

1996 a magyarság történetének, az iskolatörténetnek jeles, soha meg nem ismétlődő éve volt. Egyszerre ünnepeltük a honfoglalás 1100. és a magyar iskolaügy 1000. évfordulóját.

Az évfordulók sok rendezvényt, műalkotást, kiadványt ihlettek. A Magyar Pedagógiai Társaság Győr-Moson-Sopron Megyei Tagozata maradandó módját választotta a megemlékezésnek. Egy nagy ívű és példa nélküli vállalkozás kezdetének eredményeit összefoglaló munkát, vaskos és egyben fajsúlyos kötetet jelentettek meg a megye és Burgenland (Várvidék) iskoláinak történetéről. A nagy múltú civil szakmai szervezet területi egységének mai tagjai - egyéb szakmai tevékenységek mellett - arra vállalkoztak, hogy belátható időn belül feldolgozzák a megye valamennyi települése iskolájának, feltárják iskoláztatási gyakorlatát az első Ratio Educationis megjelenésétől napjainkig. Egy csak erre a feladatra specializálódott - és központi költségvetési forrásból finanszírozott - szakmai műhelynek is évtizedes programot jelent e vállalás. Az első kötet tanúsága alapján bízhatunk abban, hogy a társasági aktivitás szakmai igényességgel párosulva olyan eredményt fog produkálni, melyre méltán lehetünk mindannyian büszkék.

A kötet bevezető tanulmánya a szerkesztőbizottság elnökének, Kovátsné Németh Máriának a munkája. Egyetemi hallgatóként a magyar nevelés története kollokvium előtt mit nem adtam volna egy ilyen összefoglalásért! A szerző a lehetetlenre tesz kísérletet, amikor tizenkét oldalban foglalja össze a magyar iskola ezeréves történetét. Természetesen hiba lenne monografikus aprólékosságot várni a bevezető tanulmánytól. E dolgozat funkciója a folyamat fő elemeinek felvázolása. Mintha az anatómia-tankönyvben ő a csontváz fő szerkezeti elemeit rajzolná meg, míg kollégái egy-egy anatómiai egység részleteit tárnák fel. A tanulmány sikeresen kerüli el a napjainkban sajnos gyakran megfigyelhető ideologizáló felhangokat. A történeti tények az iskolatörténet vonatkozásában is mindennél fontosabbak - ez a dolgozat "rejtett tantervi üzenete".

A magyar iskola bölcsője Szent Benedek hegyén ringott. A magyar neveléstörténet helyénvalóan sokat foglalkozott a bencés rend tevékenységével. A kötet első települési iskolatörténeti tanulmánya, Mészáros Attila munkája mégsem a kolostori iskolával foglalkozik, hanem a hegy alján lévő falu, Győrszentmárton - mai nevén Pannonhalma - népiskoláival. Nem lehet ebben véletlent vélni, a tudatos szerkesztői szándékot csak dicsérni lehet. A magyar iskolatörténet ugyanis a népiskolák története nélkül nem teljes. Sőt. Számosságuk, tevékenységük, hatásuk alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy a népiskolák, a népiskolai tanítómesterek érdeme a nemzet általános kulturális színvonalának folyamatos és töretlen emelése. Még akkor is, ha - ahogy azt Mészáros levéltári források alapján bemutatja - a falu, Győrszentmárton lakói nem méltányolták szegény tanítóik munkáját.

Nem volt sokkal jobb a helyzet Dör községben sem. Szalay Béla vizitációs jegyzőkönyvet idéz. "A döri iskolaház újonnan épült, még nincs teljesen befejezve. Minden felszerelés nélkül van." Így indult 1714-ben a döri népiskolai nevelés. Egy 1829. évi jegyzőkönyv alapján a döri tanító kötelezettségeiről kaphatunk képet. "Első és fő kötelessége az ifjúság oktatása. Egyúttal nótárius is. Harangozó is. Van a (templom)toronyban óra is, melynek felhúzása és igazítása az ő kötelessége. ... köteles minden írásbeli munkát a közösség részére elvégezni."

Nem lenne korrekt a recenzenstől, ha az iskolatörténeti tanulmányok forrásfeldolgozásaiból, gazdag dokumentációjából csak a mai problémáink történeti illusztrációját mazsolázná ki. Annál is inkább, mert e tanulmányok a magyar történelmet metszetekként mutatják be úgy, hogy e metszetekben benne van teljes történelmünk. Szalay Béla munkája - vélem - karcsúbb, mint lehetne, de a kis Csorna menti falu - Dör - iskolája történetének megrajzolásához a szerzőnek talán kevesebb forrás állt rendelkezésére. Ezt nem tudjuk pontosan megítélni, mert erre vonatkozó utalás munkájában nincs, tanulmánya nélkülözi a történeti szakirodalomban elvárható jegyzeteket, hivatkozásokat, tanulmányához nem csatolt forrásjegyzéket, irodalomjegyzéket.

Varga László bevallottan hiánypótló munkára vállalkozott. Munkájában az egyházmegyei tanügyigazgatás tükrében vizsgálja a Szent Benedek- rend Győr megyei népiskoláit, általános iskoláit. Kár, hogy vállalkozása csak a XX. század három évtizedének (1919-1948) viszonyaira korlátozódik. Alapossága arra enged következtetni, hogy kutatómunkájának eredményeként még sok érdekességgel, újdonsággal tud szolgálni. Nem tudok ellenállni, hogy ne idézzem tanulmányából a pedagógia Kelemen Krizosztom-féle értelmezését. A főapát 1943-ban az Országos Köznevelési Tanács elnökeként a Tanács megnyitó ülésén bemutatkozó beszédében a következőket mondta: "Az oktatás célja az, hogy a tanulók értelmi meglátása előtt nyilvánvalóvá legyen az igazság. Ha elég pusztán az igazság bebizonyítása, akkor az oktatás önmagában is célhoz vezetne. Minthogy azonban az igazság ismerete még nem egyenlő annak követésével, ezért szükséges a nevelés." A recenzió kereteit szétfeszítené e gondolat elemzése. Marad hát a figyelem felkeltése, a felhívás töprengésre.

Nem rontja Varga László tanulmányának értékét, hogy összefoglalójának első bekezdésében (44. o.) sommásan, s ennek következtében - véleményem szerint - pontatlanul fogalmaz. "Hazánkban évszázadokon keresztül egyedül a katolikus egyház foglalkozott a neveléssel és oktatással, közvetítette a kultúrát, gondoskodott a tudományok fejlődéséről." (Kiemelés tőlem. - F. B.) Minden kétséget kizáróan a katolikus egyház a legjelentősebb kultúraközvetítő intézmény volt évszázadokon keresztül, de éppen a kötet tanulmányai bizonyítják, hogy nem volt az egyedüli letéteményese is az iskolarendszerű nevelésnek-oktatásnak.

Somogyi Imre a kiegyezés polgári fellendülésétől, a kapitalizálódás követelményeitől indítja a csermajori szakképző iskola történetét. A tejipari szakiskola, később mezőgazdasági szakiskola, majd ismét tejipari technikum története jól példázza, hogy az iskola - esetünkben egy szakképző iskola - hogyan igyekszik megfelelni a mindenkori társadalmi követelményeknek. A szakmai képzés intézményei az általánosan képző iskoláknál érzékenyebben reagálnak változásokra. A több mint százesztendős múltat felmutatni tudó iskola története ma már Somogyi Imre jóvoltából feldolgozva ismerhető meg.

A kötetben két tanulmány is Burgenland (Várvidék) iskoláinak történetével foglalkozik. Gerald Schlag munkája összefoglaló elemzés a burgenlandi iskolák 1921-62 közötti történetéről, Hans Paul pedig három burgenlandi település iskolatörténetét rajzolja meg az átfogó kutatási szándék szerinti időben, 1777-1996 között.

Érthető a szerkesztők törekvése. Bár Nyugat-Magyarország több kisebb földrajzi egység, kultúrtörténeti szempontból a Pannonhalmától nyugatra, északnyugatra lévő részek, beleértve Burgenlandot is, egy szervesen fejlődött egységnek tekinthetők. Ezt a tételt egyébként Hans Paul tanulmánya igazolja. Gerald Schlagtól az elágazás utáni időkről kapunk képet. Érdekes összevetésre ad alkalmat az ausztriai iskolapolitika fő áramát bemutató munkája. Elemzése azonban befejezetlen. Az osztrák közoktatásban fordulópontot jelentő 1962-es oktatási törvényre Schlag hivatkozik, említi, hogy ez a burgenlandi oktatásban áttörést jelentett, de ennek elemeit nincs módunk interpretálásában megismerni. Talán majd a következő kötetben.

Csak dicsérni lehet, hogy a két osztrák szerző tanulmánya németül is, magyarul is olvasható. Ez nagymértékben fokozza a kötet szakirodalmi használhatóságát. E szempont alapján érdemes megfontolni, hogy a további kötetekben a tanulmányok idegennyelvi összefoglalói is kapjanak helyet.

Csorna iskoláinak történetét Pájer Imre dolgozta fel, a kapuvári iskolákról Varga József ír. Mindketten eredeti kutatási eredményeket összegeznek, s mindkét tanulmányra igaz, hogy mint cseppben a tengert láttatják településük iskoláinak történetében a magyar történelmet. A két szerző jártassága a forrásfeldolgozásban példamutató. Levéltári anyagok, plébániahivatali iratok, múzeumi dokumentumok, iskolai irattári források, a későbbi korokból jubileumi évkönyvek, statisztikai adatok és egyéb eredeti dokumentum alapján vázolják fel a két település iskolatörténetét.

Hasonló szakmai igényesség jellemzi a soproni középiskolák, illetve a soproni szakiskolák történetét feldolgozó tanulmányokat. Az köztudomású, hogy a hűség városa iskolaváros (is), de hogy a történeti időkben ez mit jelentett, az csak most, Mastalirné Zádor Márta és Horváth Csaba munkáiból körvonalazódik. A gazdagon adatolt tanulmányok méltán kerülhetnek a téma kutatóinak érdeklődési körébe.

A győri oktatás történetével négy tanulmány foglalkozik. Sáry István a népiskolák irányítását, igazgatását és felügyeletét vizsgálja az 1870-es években. Témaválasztása - mind a tartalmi, mind az időbeni behatárolást tekintve - a kötet többi tanulmányához képest szűkebb, de egyben alkalmasabb arra, hogy a kötet címének megfelelően a település-iskola-társadalom kapcsolatrendszer elemeit bemutassa.

Mónus Imre a polgári iskolák 1900-1944 közötti történetét választotta témájául. A polgári iskolák történetét kutató szakemberek számára kikerülhetetlen Mónus tanulmánya. Az öt győri polgári iskola értesítőinek adatait - és egyéb adatokat - sziszifuszi munkával több mint húsz táblázatban összesítette s eredeti módon elemezte. A középosztály iskolatípusa, az értelmiségivé válás "hátsó lépcsője" tanulmánya alapján plasztikusan jelenik meg előttünk.

Szolnoky Erzsébet az ipariskola 1884-1952 közötti történetét dolgozta fel. A szervezett ipariskolai képzés Magyarországon - párhuzamosan az ipari fejlődés késői kibontakozásával - viszonylag későn alakult ki. Ennek megfelelően, míg a többi iskolatípus történetét sokan és sokféle módon dolgozták fel, addig az iparoktatás történetének szerény a szakirodalma. Úttörő és hiánypótló munkák közé tartozik tehát Szolnoky Erzsébet tanulmánya. A szerkesztő e tanulmányra biztosan gondolt, amikor az előszóban új kutatási eredmények bemutatására hívta fel az olvasó figyelmét.

A kötet sorban utolsó anyaga - Kovátsné Németh Mária munkája - Győr középszintű iskoláinak történetét foglalja össze 1627-től napjainkig. A mű - mert ez több mint egy tanulmány - csak egy hosszabb kutatói korszak munkája eredményeként jöhetett létre. Imponáló adatgazdagság jellemzi a tudományos értekezést, mely - paradox kifejezéssel élve - forrásértékű feldolgozás. Kovátsné Németh Mária összegzi mindazt, aminek alapján a Magyar Pedagógiai Társaság Győr-Moson-Sopron Megyei Tagozatán belül létrejött iskolatörténeti iskoláról beszélhetünk. Forráskutatás és -feldolgozás, kutatásmódszertani sokszínűség, szakirodalmi tájékozottság, a pedagógiai és történeti szempontok egyidejű érvényesítése jellemzik ezt az iskolát.

Várjuk a következő kötetet!

Fábry Béla

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.