2019. szeptember 23., hétfő , Tekla

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Intézményi szintű folyamatok >> Tartalmi változások a közoktatásban a 90-es években

Tartalmi modernizáció a gimnáziumokban és a vegyes középiskolákban

2009. június 17.

Imre Anna

Tartalmi modernizáció a gimnáziumokban és a vegyes középiskolákban

Bevezetés

Az 1990-es évek változásai az oktatási rendszer egészét nagymértékben átalakították, már az évtized elején spontán módon is komolyan próbára téve minden intézmény túlélési és megújulási képességeit. Az évtized végére ugyanakkor már egy központi szintről indított modernizációs folyamat is elérte az iskolákat, amely az innovációs törekvéseket beépítve és intézményesítve komoly szakmai megújulást is feltételezett. Az iskolák a kilencvenes években az oktatásirányítás átalakulásával sokat nyertek önállóságban, autonómiában, de hosszú ideig magukra is maradtak, csak az elmúlt néhány évben nyíltak meg a komolyabb segítségnyújtás szélesebb körben is elérhető csatornái. A tantervi modernizációs folyamat szakmai jellegű kihívásával párhuzamosan a középfokú oktatási intézményeknek az évtized második felében a tanulólétszám csökkenésével is szembe kellett nézniük. A közelmúlt változásai és a jelen kihívásai az egyes iskolatípusokat azonban nem egyformán érintették, mint ahogyan helyzetük ma sem egyforma. Jelen tanulmányunkban a gimnáziumot választottuk a középfokú intézmények közül, hogy körüljárjunk néhány kérdést: milyen kihívások érték, s milyen innovációs folyamatok jellemzik ezt az intézménytípust, hogyan zajlott, zajlik a tartalmi modernizáció, közelebbről mi jellemzi a pedagógiai programok és helyi tantervek készítésének körülményeit.

A gimnázium hagyományosan érettségit adó, felsőfokú továbbtanulásra felkészítő iskolatípus, ennélfogva meghatározó jellemzői közé tartozott a képzés általános jellege és a szelektivitás. Mára szelektív funkciójából sokat veszített, s az általános képzés kizárólagossága sem változatlan, mindazonáltal ma is ez az az iskolatípus, amely elsősorban általános képzést nyújt, és elsősorban a felsőoktatásban való továbbtanulásra készít fel. A jelenleg folyó, tartalmi munkát érintő oktatási reformok közül elvben a NAT, a pedagógiai programok és a helyi tantervek készítése érinti a gimnáziumok munkáját a 10. évfolyamig, s az érettségi vizsga követelményei a 11–12–(13). évfolyamokat. Az oktatást a 10. évfolyamig befolyásoló változások azonban a gimnáziumokat a gyakorlatban kevésbé érintik, mivel tananyaguk jóval meghaladja a NAT által előírt minimális követelményeket, s mivel tanulóikat legalábbis érettségire, az esetek többségében továbbtanulásra készítik fel, az alapműveltségi vizsga sem sokat változtat az életükön. A jövőben várhatóan a tartalmi szabályozás elemei közül az érettségi és a felvételi vizsga hat a leginkább a gimnáziumokra.

A tartalmi megújulás igénye és kezdetei a középiskolákban – így a gimnáziumokban is – még a 80-as évekre nyúlnak vissza, s a 90-es évek elején sokasodnak meg a gimnáziumi szerkezetváltási hullámmal egyidejűleg. A tartalmi megújulási törekvések okozta spontán sokszínűséget a pedagógiai programok és a helyi tantervek készítése már szigorúbb keretek közé fogta a NAT előírásai révén. A pedagógiai programoknak már többé-kevésbé hasonló felépítést kellett követniük: számba kellett venniük az iskolahasználók igényeit, át kellett tekinteniük az iskola személyi és tárgyi feltételrendszerét, meg kellett határozniuk saját oktatási és nevelési céljaikat, valamint konkrét oktatási szolgáltatásaikat, el kellett készíteni helyi tantervüket.

Ez a tanulmány közelebbről arra keres választ, hogy mi jellemzi 1997-ben a tantervkészítési folyamatot a gimnáziumokban, s az ezzel összefüggésbe hozható intézményi változásokat. Mivel a szakmai-politikai változások nemcsak a rendszeren belülről érkező kihívásokra válaszolva alakultak, hanem összefüggésben más, rendszeren kívüli tényezőkkel (pl. demográfiai változások), ezért igyekeztünk ezeket is bevonni az elemzésbe. A tanulmányban azonban csak a fenti folyamat egy részét tudjuk bemutatni: adataink az OKI 1997-es vizsgálatából származnak, amikor az iskolák még éppen csak elkezdték pedagógiai programjaik és helyi tanterveik kidolgozását. Így tehát annak bemutatására vállalkozhatunk, hogy feltehetőleg milyen kihívásokkal kellett a tartalmi modernizáció során az intézményeknek (elsősorban a gimnáziumoknak) szembenézniük, hol tartott a tantervkészítés 1997 őszén, és hogyan látták az igazgatók ekkor ennek jelentőségét saját iskolájuk működésének és az oktatási rendszer egészének szabályozásában. A tanulmány első részében a gimnáziumok legáltalánosabb jellemzőit tekintjük át a minta ismertetése kapcsán, és itt érintjük a tartalmi reformok mellett az intézményeket érő, az intézményrendszeren kívülről érkező talán legnagyobb kihívást, a tanulólétszám változását is. A tanulmány második részében a tartalmi munka főbb területeit és az ezeket érintő változásokat tekintjük át, s a NAT szerepéről alkotott igazgatói véleményeket mutatjuk be.

Az elemzés módszertani korlátját jelenti, hogy a gimnáziumokról csak kissé differenciálatlanul tudunk beszélni. Mivel csak intézményi szintű adatok állnak rendelkezésünkre, nem tudjuk elkülöníteni ezen intézményeken belül a különböző képzési irányokat egymástól, így kénytelenek vagyunk ezekre átfogóan érvényes elemzéseket végezni. Ilyenformán írásunk nem kizárólag a gimnáziumi oktatásról, hanem inkább a gimnáziumi oktatási programokat is kínáló intézményekről szól. Ezért az elemzés során elsősorban a gimnáziumi oktatást folytató intézményeket vetettük össze a nem gimnáziumi képzést folytató intézményekkel.

Intézményi és szervezeti keretek

Intézményhálózat

Elemzésünkbe 115 gimnáziumot tudtunk bevonni, 50 tiszta és 65 vegyes profilú iskolát.1 Az intézmények kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy azok az iskolák kerüljenek be az elemzésbe, ahol gimnáziumi oktatás folyik, s ezen belül elkülönítettük azokat, ahol csak ilyen képzés folyik (tiszta gimnáziumok) azoktól, ahol a gimnáziumi oktatás mellett más program is megtalálható (vegyes középiskolák). Ez utóbbiak olyan intézmények, ahol elsődlegesen pl. szakközépiskolai képzés folyik, de indítottak gimnáziumi osztályt is az elmúlt években. Elemzésünkben gimnáziumoknak tekintjük ezeket az iskolákat is, tudatában annak, hogy ezek sok esetben kevésbé gimnáziumok, dominánsan inkább szakképző iskolák lehetnek.

A minta főbb jellemzőinek áttekintése során kitűnik, hogy a gimnáziumok közt is megjelent az elmúlt években a fenntartói pluralizálódás: a tiszta gimnáziumok esetében az intézmények kétharmadának a helyi önkormányzat, 10%-ának a megyei önkormányzat és 16%-ának az egyház a fenntartója. A vegyes középiskolák esetében a fenntartók között a helyi önkormányzatok aránya kisebb, a megyei önkormányzatok az iskolák közel egyharmadát működtetik, egyházi fenntartású viszont csak elvétve fordul elő köztük. A szakképző intézmények nagyobb valószínűséggel fordulnak elő megyei önkormányzatok fenntartásában, mint az általánosan képző gimnáziumok. Ennek oka részben a szakképző intézmények nagyobb költségigénye, részben pedig az, hogy gyakrabban találhatóak kisebb településen (egyéb városban és községben), ahol az önkormányzat kevésbé képes vállalni az iskola fenntartását (lásd 1. és 2. táblázat).

1. táblázat: A középfokú iskolák fenntartók szerinti megoszlása, 1996/97
  Tiszta
gimnázium
Vegyes
középiskola
Szakközépiskola Szakközépiskola + szakmunkásképző Szakmunkásképző
N % N % N % N % N %
Helyi önkormányzat 35 71,4 41 67,2 34 61,8 54 68,4 19 70,4
Megyei önkormányzat 5 10,2 13 21,3 10 18,2 21 26,6 7 25,9
Egyház 8 16,3 3 4,8 1 1,3
Alapítvány 2 3,2 4 7,3 1 1,3
Egyetem 1 2,0 1 1,6 1 1,8 1 1,3
Egyéb 1 1,6 6 10,9 1 3,7
Együtt 49 100 61 100 55 100 78 100 27 100

A közoktatási intézményhálózat általános jellemzője, hogy a középfokú iskolák közül a leginkább egyenletes elterjedésű a gimnázium, a szakmai képzést nyújtóak területileg és településtípus szerint is szórtabban helyezkednek el. Adatainkból azonban településtípus szerinti bontásban az is kitűnik, hogy a vegyes középiskolák legnagyobb arányban az ún. egyéb városokban találhatóak, mivel az ilyen nagyságú településeken létszám- okokból nem tartható fenn oktatási programonként önálló intézmény, ezért itt a vegyes intézmények működtetése költségkímélő tényező. A tiszta profilú intézmények többsége, így a tiszta gimnáziumok is, legnagyobb arányban a megyei jogú városokban találhatók, a fővárosban és a városokban közel hasonló arányban vannak, és viszonylag magas a számuk a községekben. A vegyes középiskolák elsősorban a kisvárosokban, a legkevésbé pedig a fővárosban jellemzőek. A területi megoszlást tekintve mintánkban a tiszta gimnáziumok régiónként nagyon egyenetlenül oszlanak meg.2 A vegyes középiskolák esetében egyenletesebb a megoszlás, bár itt is nagyok a különbségek.

2. táblázat: A középfokú iskolák településtípus szerinti megoszlása, 1996/97
  Főváros Megyei jogú város Egyéb város Község Együtt
N % N % N % N % N %
Tiszta gimnázium 11 22,4 16 32,7 12 24,5 10 20,4 49 100
Vegyes középiskola 13 20,3 17 26,6 28 43,8 6 9,4 64 100
Tiszta szakközépiskola 16 29,1 19 34,5 16 29,1 4 7,3 55 100
Szakközépiskola+ szakmunkásképző 10 12,7 26 32,9 34 43,0 9 11,4 79 100
Szakmunkásképző 4 14,3 6 21,4 15 53,6 3 10,7 28 100

A tanulói létszám és összetétel alakulása

A tanulólétszám segítségével megvizsgáltunk a középfokú iskolatípusok közötti méretbeli különbségeket, illetve a tanulólétszám változásának különbségeit. Arra kerestünk választ, hogyan alakult a vizsgált időszakban (1994 és 1997 között) az egyes iskolatípusok iránti kereslet, s ebben a vonatkozásban változott-e és hogyan a gimnáziumok helyzete. Tudjuk természetesen, hogy a tanulólétszám alakulását a keresettségen kívül más tényezők is befolyásolhatják – pl. adott település, térség demográfiai, gazdasági helyzete, esetleges intézményi átszervezések stb. – mivel azonban nincs más, az intézményeket érő kihívásoknak ezt az oldalát mérő, egyéb alkalmas mutató, a tanulói létszámváltozást használjuk a továbbiakban az adott iskolatípus – jelen esetben elsősorban a gimnázium – iránti érdeklődés alakulásának mutatójául, fokozott óvatossággal, s egyes esetekben a kis elemszám miatt (például alapítványi, egyéb fenntartású iskolák) még nagyobb körültekintéssel.

A tanulócsoportok vizsgálatából kitűnik, hogy igen jelentős különbség van az egyes középfokú iskolatípusok között az itt kiemelt két évben (1994,1997) az intézmények méretében, de az egy csoportra jutó tanulók számában is. Az átlagos létszámadatok szerint a gimnáziumok általában kisebbek, mint a szakmai oktatást végző intézmények, köztük a vegyes középiskolák is. Bár az intézmények méretének csökkenésével a 90-es években általában visszaszorultak az óriási méretű iskolák, az "iskolagyárak", a tiszta profilú szakmunkásképzők között – elsősorban a megyei jogú városokban és kitüntetetten az észak-magyarországi régióban – ma sem ritka az ezernél több tanulót befogadó intézmény (lásd a Melléklet 1. és 2. táblázatát). Az egy tanulócsoportra jutó tanulók számát tekintve pontosan fordított a helyzet: a gimnáziumi csoportok a legnagyobbak, a legkisebb csoportokban pedig a vegyes szakközépiskolában folyik az oktatás. Fenntartók szerinti bontásban az is szembetűnő, hogy a helyi önkormányzati fenntartásban működő tiszta profilú gimnáziumoknál jóval kisebbek a megyei fenntartású gimnáziumok – ami feltehetően a kisebb létszámú, nehezen finanszírozható kisvárosi és községi iskolák megyei fenntartásba történő átadásának következménye.

3. táblázat: A tanulócsoportok, illetve az egy iskolára és az egy tanulócsoportra jutó tanulók átlagos száma 1994 és 1997 között
  Átlagos tanulólétszám Tanuló csoportok átlagos száma Egy tanulócsoportra jutó tanulók száma
1994 1997 Különbség % 1994 1997 1994 1997
Tiszta gimnázium 458,2 448,6 97,9 16,3 15,8 28,1 28,9
Vegyes középiskola 533,5 544,4 102,0 21,8 21,4 24,5 25,0
Szakközépiskola 645,2 656,2 101,7 23,3 23,6 27,7 27,8
Szakközépiskola+ szakmunkásképző 636,7 600,0 94,2 26,9 25,8 23,7 23,3
Szakmunkásképző 610,1 602,7 98,8 25,1 25,5 24,3 24,0
Átlag 577,5 570,7 98,8 22,0 22,4 26,3 25,5

A tanulólétszám változásának vizsgálatára csak egy viszonylag szűk időintervallumban volt módunk, de a csökkenés, ha kismértékben is (átlagosan 98,8%) így is szinte minden iskolatípusban megragadható volt. A tanulmányban kiemelten kezelt gimnáziumi képzést (is) nyújtó két iskolatípus közül csökkent a tiszta gimnáziumok átlagos tanulólétszáma, és kismértékben bár, de nőtt a vegyes középiskoláké 1994 és 1997 között. A szakmai képzést nyújtó iskolák közül kizárólag a szakközépiskolákban tapasztalható növekedés.

A tanulólétszám változását megvizsgáltuk a különböző településtípusok, valamint a különböző térségek szerint is, abból a feltételezésből kiindulva, hogy ezek a meghatározottságok markánsan különböző feltételeket teremthetnek az intézmények számára, ami tartalmi munkájukra is jelentős hatással lehet. A jelzett bontásokkal arra kerestünk választ, hogy a gimnáziumok mely térségekben, illetve települési típusokon kerültek jellemzően kedvezőbb, illetve kedvezőtlenebb helyzetbe a tanulólétszám szempontjából.3 A tanulólétszám változását településtípusonkénti bontásban vizsgálva kitűnik a fővárosi gyerekek erőteljes fogyása. Budapesten demográfiai okokból szinte minden iskolatípusban csökkent a gyereklétszám, a legerőteljesebben a vegyes szakmunkás és szakközépiskolákban, csak a vegyes középiskolák tudták megőrizni létszámukat. A megyei jogú városokban szintén megfogyatkozott a tiszta gimnáziumokba és a vegyes szakképző intézményekbe járók száma, de fokozódott a szakközépiskolák népszerűsége. A tiszta gimnáziumban tanulók száma elsősorban a kisvárosokban és a községekben nőtt meg, a vegyes középiskolai tanulók aránya hasonlóképpen (lásd a 4. táblázatot és a Melléklet 1. táblázatot). Az adatok azt valószínűsítik, hogy a tiszta gimnáziumok iránt a kisebb településeken mutatkozik nagyobb érdeklődés, a legkevésbé pedig a megyei jogú városokban nőtt a gimnáziumi tanulólétszám. A vegyes középiskolák iránti kereslet valamivel kiegyensúlyozottabb az egyes településkategóriák között, de ez is a kisebb településeken mutatkozik erősebbnek. Ugyanakkor ahol csökkent a gimnáziumok népszerűsége, ott megnőtt a szakmai iskoláké: a megyei jogú városokban a szakközépiskola keresett.

4. táblázat: Az egy iskolára jutó átlagos tanulólétszám változása településtípusok szerint, 1994 és 1997 között (1994=100%)
  Tiszta
gimnázium
N=49
Vegyes
középiskola
N=62
Szakközépiskola
N=55
Szakközépiskola+
szakmunkásképző
N=79
Főváros 96,8 101,0 89,1 84,5
Megyei jogú város 92,3 101,5 108,6 91,6
Egyéb város 104,1 102,6 98,2 100,5
Község 106,6 106,3 110,2 103,9
Átlag 97,9 102,0 101,7 94,2

A tiszta gimnáziumok iránti érdeklődést térségenként is vizsgáltuk, ennek alapján az északi és a déli országrészben tapasztaltunk az átlagot meghaladó tanulólétszám-emelkedést. A vegyes középiskolákat is ebben a két térségben keresik a legtöbben. A szakközépiskolák iránt a tanulói létszám növekedéséből ítélve elsősorban a Dunántúlon és Kelet-Magyarországon volt érdeklődés az elmúlt években. A vegyes szakközépiskola iránti kereslet elsősorban Észak-Magyarországon kiugró, a szakmunkásképzés növekedése Dél-Dunántúl, Kelet-Magyarország és az Alföld déli része mellett kismértékben a központi országrészben is meghaladja az országos átlagot (lásd az 5. táblázatot és a Melléklet 2. táblázatát).

5. táblázat: Az egy iskolára jutó átlagos tanulólétszám változása régiók szerint, 1994 és 1997 között (1994=100%)
  Tiszta
gimnázium
N=49
Vegyes
középiskola
N=62
Szakközépiskola
N=55
Szakközépiskola+
szakmunkásképző
N=79
Szakmunkás-
képző
N=27
Budapest, központi országrész 100,3 100,1 90,2 90,4 103,8
Észak-Magyarország 104,8 106,0 105,9 110,7 84,9
Észak-Dunántúl 98,1 100,3 109,1 96,7 75,7
Dél-Dunántúl 85,2 96,5 109,1 94,2 118,9
Kelet-Magyarország 100,0 101,7 109,9 89,7 118,9
Dél-Alföld 106,3 107,5 94,7 103,4 110,9

A tanulók összetételében mutatkozó különbséget több szempontból vizsgáltuk: a szülők iskolai végzettsége, a család szerkezete, anyagi helyzete, a tanulók egészségi problémái, tanulási nehézségei szerint, valamint rákérdeztünk a nem magyarországi és nem magyar anyanyelvű tanulók arányára is. Az iskolatípusok között egyértelmű hierarchiát ebből a szempontból nem találtunk. Szinte minden intézményben igen magas (egyharmad feletti) arányban vannak a hátrányos helyzetű, valamilyen szempontból problémásnak tekinthető tanulók, ebben a vonatkozásban egyedül a tiszta gimnáziumok jelentek kivételt. Az anyagi gondokkal küzdő családok aránya a szakmunkásképzők mellett elsősorban a vegyes iskolákban magas, s ezekben az intézményekben szembetűnő a tanulási nehézségekkel küzdők magas aránya is.

6. táblázat: A valamilyen szempontból problémával küzdő tanulók aránya intézménytípusonként (%)
  Tiszta
gimnázium
Vegyes
középiskola
Szakközépiskola Szakközépiskola + szakmunkásképző Szakmunkás-
képző
Hátrányos helyzetű tanuló 26,7 35,4 34,1 35,3 29,6
8 osztályos végzettséggel nem rendelkező szülők gyereke 2,4 9,0 5,0 7,1 8,6
Elvált szülők gyereke 26,2 28,8 29,3 27,4 27,6
Anyagi gondokkal küzdő család 27,3 39,2 36,7 37,2 41,4
Tanulási nehézségekkel küzdő tanuló 16,8 30,0 24,4 30,0 30,0
Egészségi problémával küzdő tanuló 5,9 10,6 7,8 7,6 7,2
Állami gondozott tanuló 1,0 2,6 1,7 2,7 2,0
Külföldről érkezett tanuló 1,2 0,9 0,7 0,6 1,1
Nem magyar anyanyelvű tanuló 0,5 0,7 0,3 2,8 0,2

A gimnáziumok profilja

A képzési kínálat alakulása gyakran igen érzékenyen jelzi az iskolákat érő külső kihívásokat, illetve az ezekre adott intézményi válaszokat. Elemzésünkben elsősorban azt igyekeztünk megtudni, hogy az elmúlt években milyen lényeges, a tartalmi munkát jelentősen befolyásoló szerkezeti változások mentek végbe az egyes iskolatípusokban.

A tiszta gimnáziumok kivételével minden középfokú intézmény nagyon jelentősen átalakult profiljában, ezt jelzi, hogy nagyarányú elmozdulásokat tapasztalhattunk mind az általános, mind pedig a szakmai képzés arányában. Az iskolák arculatát meghatározó változások közül minden iskolatípusban a szerkezeti változás fordul elő a legnagyobb arányban, s ez nagymértékben átformálta az intézmények képzési kínálatát. Maga a szerkezetváltás azonban láthatóan mást jelent az egyes iskolatípusok esetében: a tiszta gimnáziumok számára elsősorban a 6 és 8 osztályos gimnáziumi képzés elindítását jelenti (ez az intézmények több mint felét érintette). A szakképző iskolákban a szerkezeti változás az általános és a szakmai képzés közeledését jelenti: a szakképzés megindítását az általános képzés mellett, vagy kisebb arányban megfordítva: a középiskolai képzés indítását a szakmai képzés mellett. A tiszta profilú gimnáziumokban, ahol a szerkezetváltás lényegesen szerényebb mértékű volt, mint a többi középfokú iskolatípusban, a fenntartóváltás minden ötödik intézményt érintett. A vegyes középiskolákban a nappali oktatás mellett a különböző felnőttoktatási formák, az esti, a levelező vagy az ifjúsági tagozatok indítása kiugró, hasonlóan a szakképző iskolákhoz.

7. táblázat: Az elmúlt években történt lényegesebb változások iskolatípusonként,
az említések százalékában
  Tiszta
gimnázium
Vegyes
középiskola
Középfokú
iskolák
átlaga
Az iskola szerkezetváltása 43,2 65,6 62,8
A fenntartó változása 21,7 16,1 13,7
Összevonás más iskolával 8,9 11,3 10,1
Tagozat indítása (esti, levelező, ifjúsági) 17,8 33,9 30,7
Tagozat megszüntetése 9,1 12,9 10,5
Általános képzés mellett szakképzés indítása 13,9 45,8 39,6
Szakmunkásképzés mellett általános képzés indítása 29,2 27,8
Szakmunkásképzés indítása középiskola mellett 24,5 17,0
Szakiskola indítása 12,8 16,9
6 vagy 8 évfolyamos képzés indítása 52,8 13,6 21,6

A kizárólag általános képzést nyújtó gimnáziumok átalakulásában – a 6 és 8 osztályos gimnáziumi osztályok indítása mellett – leginkább a speciális kínálatban bekövetkezett változások játszottak szerepet. A speciális kínálatot jelentő tagozatok, fakultációk és specializációk a tiszta gimnáziumokra inkább jellemzőek, a vegyes középiskolákban jóval ritkábban fordultak elő. A tiszta gimnáziumban a fakultáció a leggyakoribb sajátos képzési forma, a ma létező fakultációk kb. felét az elmúlt években indították, és még a következő években is tervezik ilyenek – csekélyebb számban történő – indítását. A tagozatok kb. felét szintén az elmúlt években indították, és még a jövőben is szeretnének ilyeneket – bár kisebb számban – indítani. A különleges, emelt óraszámú képzési formák közül a legkisebb arányban a specializációk fordulnak elő, ezek túlnyomórészt az elmúlt években jelentek meg a gimnáziumok kínálatában.

Az elmúlt években a tagozatok, fakultációk, specializációk vonatkozásában jelentősen szélesedett a gimnáziumi oktatási kínálat. Az iskola vonzerejét jelentősen befolyásoló, minőségibb oktatást ígérő, emelt óraszámú képzési formák kiterjedt expanziója mellett egyfajta átrendeződésnek is tanúi lehetünk, elsősorban a fakultációk közül szüntették meg azokat, amelyek kevésbé voltak keresettek. Az iskolaigazgatók prognózisai szerint a következő néhány évben az emelt óraszámú képzési kínálat további bővülésével lehet számolni, az indítani tervezett speciális oktatási formák mellett ezek megszüntetésére a jövőben még kevésbé fog sor kerülni. Ha abból indulunk ki, hogy a rendszerváltástól a kilencvenes évek közepéig szinte mindegyik kizárólagosan gimnáziumi képzést nyújtó oktatási intézmény indított átlagosan 1 új tagozatot, 1 új specializációt és 2 fakultációt, akkor rendkívül jelentősnek kell ítélni az oktatási kínálat változását, különösen a középfokú iskolák átlagához képest.

8. táblázat: A tantárgyi tagozatok, fakultációk, specializációk átlagos száma iskolatípusonként
  Tiszta
gimnázium
N=43
Vegyes
középiskola
N=60
Középfokú iskolák
átlaga
Tantárgyi tagozatok száma jelenleg (1996/97) 1,72 0,90 0,89
1990–1995 között indított tagozatok 0,87 0,48 0,58
1990–1995 között megszüntetett tagozatot 0,22 0,08 0,31
A következő 2-3 évben indítandó tagozatok 0,36 0,32 0,33
A következő 2-3 évben megszüntetendő tagozatok 0,13 0,05 0,04
Fakultációk száma jelenleg (1996/97) 4,1 2,1 2,44
1990–1995 között indított fakultációk száma 2,1 1,7 1,68
1990–1995 között megszüntetett fakultációk 0,84 0,23 0,27
A következő 2-3 évben indítandó fakultációk 0,51 0,55 0,56
A következő 2-3 évben megszüntetendő fakultáció 0,15 0,08 0,07
Specializációk száma jelenleg (1996/97) 1,38 0,68 0,90
1990–1995 között indított specializációk 0,81 0,54 0,71
1990–1995 között megszüntetett specializációk 0,07 0,07 0,83
A következő 2-3 évben indítandó specializációk 0,30 0,23 0,24
A következő 2-3 évben megszüntetendő specializációk 0,05 0,00 0,27

Látható azonban, hogy a változások "nagy korszaka" a középfokú oktatásban lezárulni látszik, az iskolák nem terveznek a képzési profilt mélyebben érintő változásokat a következő 2-3 évre, annak ellenére sem, hogy ez lesz a NAT és az érettségivizsga-szabályzat bevezetésére való felkészülés időszaka. A tiszta profilú gimnáziumok még említik ugyan a szerkezetváltást a jövendő terveik között, de ez már láthatóan nem jelent egyet a 6 és 8 évfolyamos gimnáziumi osztályok indításával (néhányan természetesen még erre is gondolnak), mert ezek az intézmények csaknem ekkora arányban tervezik szakképzés indítását az általános mellett. A vegyes középiskolákban az általános, illetve a szakképzés indítása egyaránt megjelenik a közeli tervek között, a szakképző iskolákban pedig a szakképzés mellett általános képzés bevezetését tervezi az intézmények közel egyötöde. Az említetteken kívül elvétve sok más elképzelés is szerepel még az intézmények/intézményvezetők terveiben, ezek azonban arányaikban jóval kevésbé jelentősek.

9. táblázat: A következő 2-3 évben várható változások az említések százalékában
  Tiszta
gimnázium
Vegyes
középiskola
Középfokú iskolák
átlaga
Az iskola szerkezetváltása 18,2 9,8 11,2
A fenntartó változása 4,3 1,6 6,3
Összevonás más iskolával 8,9 9,7 10,4
Tagozat indítása (esti, levelező, ifjúsági) 11,1 6,5 10,0
Tagozat megszüntetése 6,9 6,6 4,5
Általános képzés mellett szakképzés indítása 13,9 14,5 10,0
Szakképzés mellett általános képzés indítása 3,7 18,8 15,2
Szakmunkásképzés indítása középiskola mellett 6,5 6,1 15,2
Szakmunkásképzés mellett középiskola indítása 3,7 3,6
Középiskola mellett szakiskola indítása 6,7 3,1
6 vagy 8 évfolyamos képzés indítása 13,9 2,3 5,4

Összességében úgy tűnik, a középiskolák expanziója nem a gimnáziumi, hanem a szakközépiskolai és vegyes középiskolai képzéseken belül zajlik: a középfokú képzések iránti kereslet s az ebből fakadó tanulói létszámváltozás inkább a szakközépiskolának, illetve a vegyes iskoláknak kedvezett, s nem a tiszta gimnáziumoknak, különösen a nagyvárosokban és a fővárosban. A fejlettebb térségekben és a nagyobb lélekszámú településtípusokon a gimnázium iránti érdeklődés visszaszorulása, ugyanakkor a kevésbé kedvező helyzetű országrészek és kisebb települések gimnázium iránti érdeklődésének növekedése egy olyan átstrukturálódási folyamatot sejtet, aminek során éppen a kedvezőbb adottságú településtípusokon és térségekben csökken a gimnázium iránti kereslet, és nő a kevésbé kedvező adottságú településtípusokban és régiókban. Mindazonáltal a tanulói létszámalakulást tekintve úgy tűnik, a tiszta gimnáziumok összességében nem voltak sem drámai emelkedésnek, sem csökkenésnek kitéve, feltehetően ezt is igyekeztek kivédeni a végbemenő szerkezeti változások (a lefelé terjeszkedő osztályok indítása) s a kínálat általános szélesítése (fakultációk, tagozatok bevezetése) révén. A vegyes középiskolák a tagozatindítás mellett a szakképzés és a felnőttoktatási formák területén bővítették elsősorban a kínálatukat, és ezek az intézmények számos egyéb vonásukban is a szakközépiskolákhoz esnek közelebb. A középiskolai oktatáson belül a tanulói összetételből ítélve a tiszta gimnáziumok megtartották a többi iskolatípushoz képest kedvező helyzetüket, kérdés azonban, hogy a gimnáziumi szféra milyen mértékig tekinthető egységesnek a vegyes (gimnáziumi és szakközépiskolai képzést egyaránt kínáló) intézmények megszaporodását követően.

Tartalmi változások

Változások, innovációk

Kutatásunkban igyekeztünk feltérképezni azokat a tartalmi változásokat, melyek révén a kilencvenes években (különösen az alsó és felső középfokon) sokszínűvé, gazdag kínálatot nyújtóvá vált a magyar oktatási rendszer, s melynek révén az iskolák egy részének önálló, karakteres szakmai programja formálódott ki a NAT bevezetését – tehát a pedagógiai programok, helyi tantervek kötelezően elrendelt készítését – megelőzően. A tartalmi változások természetszerűleg összefüggnek már az iskolai profil alakulásával is, itt és most a finomabb, a pedagógiai programok és a helyi tantervek készítésével összefüggő változásokat elemezzük.

A pedagógiai munkát meghatározó változások – mint például a szerkezetváltás, a tankönyvek és a taneszközök kicserélődése – minden középfokú iskolatípusban magas arányban (47–85%) fordultak elő a kilencvenes évek első felében, átfogó – az adott oktatási intézmény egész szervezeti-vezetési rendszerét, teljes programját, képzési, szakképzési profilját érintő – változások azonban elsősorban a szakképző iskolákban következtek be.

10. táblázat: A kilencvenes években (1991–1996) történt innovációk iskolatípusonként (az említések százalékában)
  Tiszta
gimnázium
N=49
Vegyes
középiskola
N=62
Szakközépiskola
N=55
Szakközépiskola + szakmunkásképző N=79 Szakmunkásképző N=27
Iskolaszerkezetet érintő 47 69 67 67 82
Szervezetet, vezetést érintő 22 44 46 43 37
Képzési profilt érintő 29 61 55 61 85
Szakképzési profilt érintő 50 53 60 85
Teljes pedagógiai programot érintő 29 34 31 35 67
Tantervet érintő 37 52 66 63 82
Tankönyveket érintő 47 57 64 66 85
Egyéb taneszközt érintő 51 55 56 60 82
Értékelést-osztályozást érintő 20 16 13 25 33
Nevelési módszereket érintő 25 42 29 29 48

A gimnáziumi oktatásban az innovációk érzékelhetően kisebb arányban fordulnak elő, mint a többi középfokú iskolatípusban, de kitüntetetten óvatosak voltak mindenfajta változás bevezetésében a tiszta gimnáziumok. Miközben a vegyes profilú és tisztán szakképzést nyújtó középiskolák fele-háromnegyede – a NAT és az új érettségivizsga-szabályzat megszületését és életbelépését évekkel megelőzően – átalakította képzési profilját, tantervét, lecserélte azokat a tankönyveket, melyekből korábban évekig, évtizedekig tanítottak, a tiszta profilú gimnáziumok legalább felét érintő változás csak egyetlen kevésbé átfogó, bár nem jelentéktelen területen, a taneszközök használatában következett be. (Az igazgatók itt nyilvánvalóan a számítástechnikai eszközök megjelenésére utaltak.) A vegyes középiskolákban az innovációk jóval gyakoribbak voltak, mint a 4, 6, 8 évfolyamos gimnáziumokban. A szerkezet és a képzési profil változása miatt ezeket az intézményeket átfogó, a pedagógiai munka szinte minden részére kiterjedő változások jellemzik, feltűnő például, hogy a középiskolák közül a vegyes középiskolák voltak leginkább hajlandók átértékelni és megváltoztatni nevelési gyakorlatukat.

Bár köztudomású, hogy a tankötelezettségi korhatár felemelése és a középiskolai expanzió nyomán sokkal több problémás, kevésbé motivált, kevésbé iskolakonform gyerek tanul manapság a középfokú intézményekben, az igazgatók véleménye szerint szinte alig változtattak nevelési módszereiken a pedagógusok. Figyelmet érdemlő, hogy a tiszta gimnáziumoknak csak mintegy negyede reagált 1997-ig a tanuló-összetétel megváltozására azzal, hogy újragondolta a tanulókkal való foglalkozás kitüntetett területét, a nevelőmunkát.

Az innovációk eredőjeként az igazgatók többsége – minden iskolatípusban közel azonos arányban – a saját, intézményi kezdeményezést nevezte meg. A szakképző intézményekben általános a minisztériumi kezdeményezések említése is, a szakközépiskoláknál és szakmunkásképzőknél pedig a másik iskolák szerepe jelentős. A gimnáziumok esetében a saját kezdeményezés, illetve emellett jóval kisebb arányban más intézmény (tiszta gimnáziumok) és a minisztérium vagy országos pedagógiai szolgáltató intézmény (vegyes középiskola) szerepe volt számottevő a változások megindulásában. Szembetűnő azonban, hogy a gimnáziumok jóval kevésbé voltak rákényszerülve arra, hogy tartalmi vagy egyéb tekintetben megújuljanak, különösen a tiszta gimnáziumok számára volt viszonylag kismértékű a változás kívülről jövő kényszere.

11. táblázat: Az innovációk forrása iskolatípusonként (az említések százalékában)
Innovációk Tiszta
gimnázium
Vegyes
középiskola
Szakközépiskola Szakközépiskola + szakmunkásképző Szakmunkás-
képző
N % N % N % N % N %
Saját kezdeményezés 35 71,4 58 93,5 45 81,8 72 91,1 26 96,3
Országos pedagógiai szolgáltató intézet kezdeményezése 5 10,2 14 22,6 7 12,7 11 13,9 8 29,6
Területi, helyi szolgáltató intézet kezdeményezése 2 4,1 12 19,4 4 7,3 14 17,7 8 29,6
Minisztérium kezdeményezése 5 10,2 17 27,4 19 34,5 25 31,6 11 40,7
Másik iskola kezdeményezése 10 20,4 10 16,1 14 25,4 20 25,3 9 33,3

Pedagógiai program, helyi tanterv

Az innovációk között jelzik az intézmények a tantervekben végbemenő változásokat is. A pedagógiai programról és a helyi tantervről sokat elárulnak a készítés körülményei. A pedagógiai program elkészítésében elsősorban az igazgatók vettek részt, 98%-ban a tiszta profilú gimnáziumokban, 93%-ban a vegyes iskolákban és 100%-ban a szakképző iskolákban. Az igazgatóhelyettesek többsége szintén bekapcsolódott a programkészítés munkálataiba. Az iskolavezetés gyakran bevonta a tanulókat és a szülőket is. Az iskolaszékek és a diákönkormányzatok szintén sok helyen részt vettek a munkában, minden valószínűség szerint a helyzetelemzés, az igényfelmérés szakaszában, s legnagyobb mértékben a vegyes profilú középiskolákban. A kérdezés időpontjáig – a NAT-implementáció félidejéig – a pedagógiai programok elkészítésében a tanárok 20-40%-a vett részt, legnagyobb arányban a tiszta profilú gimnáziumokban, s legkevésbé a szakmunkásképző iskolákban. Tovább elemezve adatainkat a legnagyobb tanári aktivitást a megyei jogú városokban, illetve a helyi önkormányzat fenntartásában működő gimnáziumokban tapasztaltuk.

12. táblázat: A pedagógusok részvétele a pedagógiai program szakmai előkészítésében, 1997. január
  Tanárok átlagos
száma (fő)
Tanárokon belüli
arány (%)
Tiszta gimnázium 16,8 43,7
Vegyes középiskola 14,5 32,2
Szakközépiskola 14,5 29,2
Szakközépiskola + szakmunkásképző 14,9 31,3
Szakmunkásképző 10,3 22,1

Vizsgálatunk szerint a középfokú intézmények pedagógiai programja jellemzően tartalmazza az oktatás célját, az egyes évfolyamok kötelező tananyagát, nagy valószínűséggel a tanulók értékelését és a tantervet a választható, illetve a tanórán kívüli foglalkozásokkal együtt. Valamivel ritkábban tartalmazza a tanárok értékelését és a belső továbbképzési rendszert. Jelentős különbség van a választható és a tanórán kívüli foglalkozások említési gyakoriságában a tiszta és a vegyes középiskolák között: mindkettőt inkább a tiszta gimnázium pedagógiai programja tartalmazza, ugyanakkor a tanárok belső továbbképzési rendszerének pedagógiai programba emelése a gimnáziumokat jellemzi legkevésbé.

A helyi tanterv munkálatai 1997 januárjában láthatólag még csak kezdeti fázisban voltak: a tiszta gimnáziumok 16,7%-ában, a vegyes középiskolák 14,3%-ában, a szakközépiskolák 32,7%-ában, a vegyes szakközépiskolák 24,7%-ában és a szakmunkásképzők 25,9%-ban mondták, hogy már elkészült a helyi tanterv. Ahol még nem készült el, ott az iskolák többsége az év (1997) folyamán tervezte, hogy elkészíti. A helyi tanterv kialakításában elsősorban az iskolavezetés vett részt, az igazgatók szinte kivétel nélkül, s a helyettesek is többségükben. Ami a tanárokat illeti, gyakori, hogy az egész tantestület részt vett a kidolgozásában. Ahol nem készítenek saját helyi tantervet, ott a legtöbben mások által készített adaptált tantervet terveznek használni: a tiszta gimnáziumok több mint háromnegyede, a vegyes középiskolák, szakközépiskolák közel 60%-a és a szakmunkásképzők 38%-a. Saját fejlesztésű tantervet a legnagyobb arányban a szakmunkásképző iskolák terveztek használni, legkisebb mértékben pedig a tiszta gimnáziumok. Ez összességében arra utal, hogy az iskolák közül a gimnáziumok tekintették a legkevésbé önmegvalósítási lehetőségnek a pedagógiai programok készítését, és ők halogatták a leginkább a munka elkezdését is.

13. táblázat: A saját helyi tantervet nem készítő intézmények megoszlása iskolatípus és az átveendő tanterv típusa szerint (%)
  Tiszta
gimnázium
Vegyes
középiskola
Szakközépiskola Szakközépiskola + szakmunkásképző Szakmunkásképző
Minősített ajánlott tantervet 15,0 22,0 27,0 25,4 20,8
Más iskola által készített tantervet 4,2
Mások által készített, adaptált tantervet 80,0 62,0 59,5 59,3 37,5
Teljesen saját fejlesztésű tantervet 5,0 16,0 13,5 15,3 37,5

A helyi tanterveknek leggyakrabban anyagi kihatásai is vannak, az intézmények csak kisebb része mondta, hogy ez nem jár többletkiadással. A költségnövekedés legnagyobb a vegyes középiskolák és a szakképző iskolák esetében, s a legkisebb a tiszta gimnáziumokban. A tiszta gimnáziumokban a költségnövekedés átlagos, 10-20% közé esik a legjellemzőbben.

14. táblázat: A helyi tanterv bevezetésének anyagi konzekvenciái az egyes iskolatípusok vezetői vélekedése szerint (%)
A többletköltség
mértéke
Tiszta gimnázium
N=38
Vegyes
középiskola
N=56
Szakközépiskola
N=39
Szakközépiskola + szakmunkásképző
N=71
Szakmunkás-
képző
N=27
Nem jár többletköltséggel 18,4 14,3 10,3 18,3 11,1
10% alatti 18,4 12,5 17,9 21,1 18,5
10–20% közötti 42,1 35,7 33,3 39,4 44,4
20% feletti 21,1 37,5 38,5 21,1 25,9
Együtt 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Anyagi konzekvenciái azonban nemcsak a helyi tantervek bevezetésének lesznek, hanem magának a helyi tanterv készítésének is voltak. A helyi tantervek készítését az oktatásügyi kormányzat központi költségvetési forrásból támogatta, szerény mértékben. Ezt igyekeztek az iskolák kiegészíteni, lehetőségeikhez mérten más forrásokból. A pedagógusok tartalmi munkáját legnagyobbrészt pályázati összegekből, az alapköltségvetésükből, alapítványi befizetésekből honorálták. A középfokú iskolák közül a gimnáziumok voltak kénytelenek a legnagyobb mértékben az alapköltségvetésből fizetni ezeket a munkákat, de ők kaptak nagyobb gyakorisággal önkormányzati támogatást is. A szakképző iskolák vállalati támogatásból vagy egyéb külső forrásból jelentősebb mértékben tudták a közreműködőket támogatni.

15. táblázat: A pedagógusok munkája elismerésének forrásai intézménytípusonként (ötfokú skála átlagértékei)
  Tiszta gimnázium Vegyes középiskola Szakközépiskola Szakközépiskola + szakmunkásképző Szakmunkásképző
Az iskola alapköltségvetéséből 3,23 3,14 2,97 3,07 2,80
Önkormányzati támogatásból 2,30 2,25 1,70 1,81 1,62
Alapítványi bevételekből 2,26 2,31 2,71 1,94 2,15
Tandíjakból 1,40 1,35 1,40 1,33 1,86
Az elkészült fejlesztési termék eladásából 1,07 1,04 1,86 2,00 1,84
Vállalati, vállalkozói támogatásból 1,92 2,87 3,17 3,03 3,19
Pályázatokon nyert összegből 2,97 3,22 3,39 3,39 3,28
Egyéb forrásból 2,78 3,06 2,70 3,40 3,43

A pedagógiai program készítésében, az intézményi innovációkban részt vevő pedagógusok honoráriumát többféle módon tudták kiegészíteni az iskolák, leggyakrabban iskolán belüli külön megbízással, valamivel ritkábban kitüntetéssel. Kevésbé volt általános megoldás az alkotószabadság, a pótlék, a jutalomutazás, a fizetésemelés. A tiszta gimnáziumok az iskolán belüli külön megbízások mellett elsősorban fizetésemeléssel és kitüntetéssel, a vegyes középiskolák inkább iskolán belüli és külső megbízással, illetve kitüntetéssel honorálták a szakmai munkát.

16. táblázat: A pedagógusok szakmai-fejlesztő munkájának ösztönzési formái iskolatípusonként (az említések százalékában)
  Tiszta gimnázium Vegyes középiskola Szakközépiskola Szakközépiskola + szakmunkásképző Szakmunkásképző
Kitüntetéssel 45,8 54,7 47,3 47,5 63,0
Szerzői honoráriummal 16,7 36,5 39,3 31,3 37,0
Fizetésemeléssel 46,8 35,9 37,5 28,8 37,0
Pótlék adásával 44,7 21,9 46,4 41,3 26,9
Külső megbízások szerzésével 29,8 45,2 42,6 42,8 33,3
Iskolán belüli külön megbízással 68,1 76,6 54,5 50,0 66,7
Óraszámcsökkentéssel 34,0 31,3 27,3 28,8 40,7
Alkotószabadsággal 21,3 7,8 7,5 16,3 14,8
Jutalomutazással 33,3 43,0 41,0 36,3 51,9
Könyvjutalommal 31,9 42,9 37,5 40,0 37,0
Nem tudták honorálni 32,0 15,4 17,9 21,8 21,4

Óraterv, tantárgyi változások

Az óratervi, tantárgyi változások jelzik talán legtisztábban az iskolák szakmai-pedagógiai megújulási törekvéseit, azokat a válaszokat, amelyekkel a megváltozott körülményekre igyekeztek reagálni. Az óraterv a gimnáziumok többségében (a tiszta gimnáziumok 100, a vegyes középiskolák 60%-ában) hetes beosztású. A tiszta szakközépiskolák többségében szintén hetes (67,9%), a vegyes szakközépiskolák esetében emellett jelentős a ciklusos beosztásúak aránya (55,1 és 43,6%), a szakmunkásképzőkben pedig ismét a hetes beosztás a gyakoribb (64,3 és 35,74%). A tiszta gimnáziumok több mint fele, öndefiníciója szerint normál, közel 30%-a kísérleti vagy speciális rendszerben oktat, míg 10% körüli a tagozatos vagy más rendszerben oktatók aránya. A vegyes középiskolákban a normál tanterv mellett gyakran fordul elő tagozatos és kísérleti program. A szakmai iskolákra a normál oktatás mellett elsősorban szintén a kísérleti oktatási program a jellemző.

17. táblázat: Az egyes intézménytípusokban használt óratervek megoszlása (%)
  Tiszta
gimnázium
N=46
Vegyes
középiskola
N=60
Szakközépiskola
N=47
Szakközépiskola+
szakmunkásképző
N=64
Szakmunkásképző
N=25
Normál 54,3 58,3 59,6 51,6 52,0
Tagozatos 13,0 26,7 2,1 7,8 8,0
Kísérleti 13,0 18,3 12,8 26,6 20,0
Speciális 15,2 13,3 19,1 10,9 20,0
Egyéb 4,3 3,3 6,4 3,1

A középfokú oktatási intézményekben használt óratervek forrása az intézmények nagy számában a kérdezés időpontjában még az 1978-as tanterv volt – legnagyobb arányban éppen a tiszta gimnáziumokban –, a második leggyakoribb óratervtípus, a saját fejlesztésű előfordulása elsősorban a szakmunkásképző iskolákra jellemző. Az a tény, hogy a 78-as óraterv különösen nagy arányban volt "élő" a gimnáziumokban, ezen belül is elsősorban a tiszta gimnáziumokban, arra utal, hogy az általánosan képző középiskolák jóval kevésbé estek át átfogó tartalmi átalakuláson, mint a szakképző iskolák.

18. táblázat: A használt óraterv forrása, eredete (%)
  Tiszta
gimnázium
N=48
Vegyes
középiskola
N=57
Szakközépiskola
N=44
Szakközépiskola + szakmunkásképző
N=66
Szakmunkásképző
N=26
78-as óraterv 68,8 59,6 45,5 54,5 44,0
Saját fejlesztésű óraterv 25,0 14,0 34,1 22,7 40,0
Más intézmény által kifejlesztett óraterv 4,2 10,5 9,1 1,5 4,0
Más intézménnyel közösen kifejlesztett óraterv 2,1 5,3 6,8 6,1 4,0
Egyéb eredetű óraterv 10,5 4,5 15,2 8,0

A tantervi változások között vizsgáltuk az új tárgyak megjelenését, a kötelező tárgyak számának változását, illetve az évfolyamok közötti esetleges elmozdulását. A középfokú iskolákban a legáltalánosabb változás az új tárgyak megjelenése volt, ez láthatóan a szakképzésben volt meghatározó, a gimnáziumokat kisebb mértékben érintette. Jól mutatja a gimnáziumok lefele építkező törekvéseit, hogy a tantárgyak nagy részének tanítása korábbi életkorra tevődött. A szakképző iskolákban a világbanki modell, majd az általános képzés 16 éves korig történő kiterjedése miatt, jellemzően inkább későbbi életkorra tolódott egyes tárgyak oktatása. A tantárgyak tartalmi átalakulása a leginkább a szakképző iskolákra jellemző, s a legkevésbé a gimnáziumokra, ezen belül is a tiszta gimnáziumokra. A kötelező tárgyak számának növekedése is itt fordult elő a legritkábban. A fakultatív tárgyak köre minden középfokú iskolatípusban bővült, de a leginkább ezek is a szakképző iskolákban, s a legkevésbé a tiszta gimnáziumokban (lásd 19. táblázat).

19. táblázat: Az elmúlt 5 évben (1992–1997) a tantárgyi rendszerben előforduló változások (az említések százalékában)
  Tiszta gimnázium Vegyes középiskola Szakközépiskola Szakközépiskola + szakmunkásképző Szakmunkásképző
Új tantárgyak megjelenése 47,9 79,4 90,9 81,7 85,7
Hagyományos tárgyak megszűnése 20,8 37,2 30,9 36,6 35,7
Tantárgyak tanítása korábbi életkorra tevődik 45,8 44,4 40,0 30,9 32,1
Tantárgyak tanítása későbbi életkorra tevődik 35,4 33,3 36,4 42,7 38,3
Tantárgyak tartalma változik 27,1 46,6 52,7 52,4 64,9
Kötelező tantárgyak száma nő 25,0 29,0 30,8 28,0 42,9
Kötelező tantárgyak száma csökken 4,2 11,5 9,1 6,2 7,3
Fakultatív tantárgyak köre bővül 39,6 52,5 54,5 50,0 60,7
Fakultatív tantárgyak köre szűkül 29,8 23,2 13,0 5,2 14,3
Szakmai elméleti tantárgyak aránya növekszik 35,3 34,0 34,7 23,1
Szakmai elméleti tantárgyak aránya csökken 13,7 17,3 20,0 26,9
Szakmai gyakorlati tantárgyak aránya nő 22,0 23,1 31,3 23,1
Szakmai gyakorlati tantárgyak aránya csökken 26,0 26,9 16,2 25,9

Az intézmények saját megítélése szerint várhatóan a jövőben is a korábbi tendenciák érvényesülnek: a változás a szakképző iskoláknál lesz a legerőteljesebb, a gimnáziumok inkább meg tudják őrizni hagyományos tartalmi jellemzőiket. Általában a jövőre nézve szintén az új tárgyak megjelenését tartják az iskolák a legvalószínűbbnek, emellett bizonyosak esetében a későbbi életkorban való kezdést és a választhatóak körének bővülését. A gimnáziumok és a szakmai iskolák között lényeges különbség van azonban: a hagyományos tantárgyak megszűnése a gimnáziumok várakozásait kevésbé jellemzi, ez inkább a szakképző iskolákban fordul elő. A tantárgyak tartalmi változását is legkevésbé a tiszta gimnáziumokban, s leginkább a szakképző iskolákban jelezték előre. A szakmaspecifikus változások természetszerűen a szakképző iskolákat jellemzik, de szerényebb mértékben megjelennek a vegyes középiskolákban is. A tantárgyi rendszerben már lezajlott és még várható változások összevetése azt mutatja, hogy a jövőben minden középfokú iskolatípusban a fakultáció bővülése és a tantárgyak tanításának későbbi életkorra történő eltolása lesz a jellemző tendencia. Ez utalhat mind a szakképzés kezdetének kitolódására, mind az intézmények felfelé törekvő építkezésére. A gimnáziumokat a jövőben is valamivel kevésbé érinti az új tantárgyak megjelenése vagy a hagyományos tárgyak megszűnése. Ők ugyanakkor a jövőben azzal számolnak, hogy a tantárgyak egy része korábbi életkorra tevődik a tantervben, ami a lefelé építkező szerkezeti átalakulások fennmaradását vagy egyes tárgyak óraszám-növelési szándékát jelentheti (pl. idegen nyelv). Emellett a fakultatív tárgyak körének bővülésével és szűkülésével egyaránt kiugró arányban számolnak. Az új tárgyak megjelenése mellett a vegyes középiskolák a tiszta profilúaknál nagyobb mértékben számítanak a hagyományos tantárgyak megszűnésére és a tantárgyak tartalmi változására (lásd 20. táblázat).

Az oktatási kínálat gazdagodásának igen jó mutatója a választható tárgyak száma és a speciális oktatási formák megléte. A választható tárgyak száma a középfokú oktatási intézményekben ma 1,03 és 2,72 közé esik, és fokozatosan növekszik az évfolyamokon felfelé haladva. Minden évfolyamra jellemző, hogy a legtöbb fakultatív tárgy a gimnáziumokban van, a legkevesebb pedig a szakmunkásképzőben. A vegyes középiskolák ebben a vonatkozásban azonban a tiszta gimnáziumokhoz esnek közelebb, mert a 10. évfolyamtól azokhoz hasonló vagy akár azoknál is több tárgyból választhatnak a tanulók.

20. táblázat: A következő 2-3 évben a tantárgyi rendszerben várhatóan előforduló változások (az említések százalékában)
  Tiszta gimnázium Vegyes középiskola Szakközépiskola Szakközépiskola + szakmunkásképző Szakmunkásképző
Új tantárgyak megjelenése 71,1 88,9 74,5 92,6 92,6
Hagyományos tárgyak megszűnése 34,0 59,7 49,6 49,2 53,0
Tantárgyak tanítása korábbi életkorra tevődik 48,9 44,4 32,7 32,9 40,7
Tantárgyak tanítása későbbi életkorra tevődik 59,6 63,0 60,2 65,4 63,0
Tantárgyak tartalma változik 53,2 65,1 56,7 59,3 77,9
Kötelező tantárgyak száma nő 31,9 33,9 25,9 32,9 29,6
Kötelező tantárgyak száma csökken 31,9 32,3 22,2 23,8 23,3
Fakultatív tantárgyak köre bővül 72,5 65,1 69,1 70,9 81,5
Fakultatív tantárgyak köre szűkül 19,1 11,3 5,6 11,4 3,7
Szakmai elméleti tantárgyak aránya növekszik 29,2 38,3 42,3 42,3
Szakmai elméleti tantárgyak aránya csökken 33,3 20,0 31,4 30,5
Szakmai gyakorlati tantárgyak aránya nő 40,8 35,3 40,8 46,2
Szakmai gyakorlati tantárgyak aránya csökken 34,7 24,5 32,9 38,5
21. táblázat: A választható tantárgyi kínálat iskolatípusonként (átlagok)
Választható
tárgyak
Tiszta
gimnázium
Vegyes
középiskola
Szakközépiskola Szakközépiskola + szakmunkásképző Szakmunkásképző
9. évfolyamon 2,15 2,00 1,66 1,75 1,44
10. évfolyamon 2,00 2,09 1,73 1,89 1,40
11. évfolyamon 2,61 2,69 2,13 2,17 1,96
12. évfolyamon 2,72 2,72 2,35 2,18 1,03

Az egyes tantárgyak óraszámát tekintve a múlthoz képest az emelkedés jellemző minden középfokú intézményben átlagosan 1-2 tárgy esetében, csökkenés csak ritkán fordul elő. A jövőben is hasonló tendencia várható: magasabb óraszámban oktatott tárgy valamivel gyakrabban fordul majd elő, mint az óraszámcsökkentést elszenvedő. A tiszta gimnáziumokban a végbement óraszámváltozások kismértékben meghaladták a legjellemzőbb arányt, úgy tűnik, az óraszámcsökkentéssel ők éltek a leginkább. A jövőbeli változásokban a tiszta gimnáziumok igazgatóinak várakozásai alatta maradnak a vegyes középiskolák vezetőinek, akik pedig jóval meghaladják a többi iskolatípus átalakulási prognózisát.

22. táblázat: Az egyes tantárgyak óraszámainak végbement és várható változása (átlagok)
  Tiszta gimnázium Vegyes középiskola Szakközépiskola Szakközépiskola + szakmunkásképző Szakmunkásképző
Most nagyobb óraszámban tanulják 1,2 1,1 1,1 1,1 1,6
Most kisebb óraszámban tanulják 0,5 0,4 0,3 0,2 0,2
Nagyobb óraszámban fogják tanulni 0,5 1,0 0,7 0,6 0,8
Kisebb óraszámban fogják tanulni 0,3 0,4 0,2 0,2 0,2

A bontott csoportokban oktatott tárgyak aránya jelezheti az adott iskola szakmai, pedagógiai megújulási törekvéseit, de azt is, hogy az esetleg feleslegessé váló tanáraikat, státusaikat – feladatbővítés útján – így kívánják megőrizni. Vizsgálati adataink szerint már a 90-es évek elején-közepén is, amikor a tanulói létszám csökkenése még kevéssé érintette a középfokú oktatási intézményeket, általános tendencia volt a bontott csoportban oktatott tárgyak számának növekedése a korábbi állapothoz képest. Míg régebben átlagosan csak egy-két tárgyat oktattak ilyen formában, addig az 1996/97-es tanévben jellemzően kettőt-hármat. A bontott csoportban oktatott tárgyak száma nem növekszik feltétlenül a felsőbb évfolyamokon. A jövőben a mai helyzethez képest csökkenés várható ebben a vonatkozásban, az elképzelések szerint azonban az így oktatott tárgyak száma a korábbi (a kérdezés időpontját megelőző) állapotot mindenképpen meghaladja. Napjainkban a tiszta gimnáziumokban oktatnak a legnagyobb arányban ilyen formában, s a változás is a régebbi és a jelen állapot között az ő esetükben volt igazán jelentős. A jövőben viszont inkább a szakmunkásképzésben és a vegyes szakközépiskolákban várhatóak további csoportbontások. Úgy tűnik, a gimnáziumok ebben a vonatkozásban jóval korábban meglépték, amit akartak (vagy amit tudtak), s ma már nincsenek a csoportbontással kapcsolatosan komolyabb terveik (lásd 23. táblázat).

Külön kérdeztünk rá a speciális igényű tanulócsoportokkal való foglalkozásra is. A tehetséggondozásba az iskolák a tanulók 15-25%-át vonják be, legnagyobb arányban a tiszta gimnáziumokban, s legkevésbé a szakközépiskolákban. Szembeötlő e szempontból a két gimnáziumtípus különbsége: a tiszta láthatóan jóval nagyobb hangsúlyt fektet a tehetségekkel való foglalkozásra, mint a vegyes, amely inkább a lemaradókkal való foglalkozást részesíti előnyben. Az eltérést a két iskolatípus célja(i) közötti különbség magyarázza, de nyilvánvalóan a tanulók összetételében mutatkozó különbség is.

23. táblázat: A csoportbontásokban oktatott tárgyak száma átlagosan a múltban, jelenleg és várhatóan
Bontott csoportban
tanított tárgy
Tiszta
gimnázium
Vegyes
középiskola
Szakközépiskola Szakközépiskola + szakmunkásképző Szakmunkásképző
1996/97-ben
9. évfolyamon 2,9 2,2 2,6 2,0 2,6
10. évfolyamon 2,7 2,0 2,4 2,8 2,6
11. évfolyamon 2,6 2,2 2,6 2,0 2,3
12. évfolyamon 2,7 2,5 2,5 2,9 2,3
13. évfolyamon 0,3 1,1 2,0 2,2 1,4
Az 1996/97 előtti 5 évben
9. évfolyamon 0,5 2,3 2,9 1,7 1,7
10. évfolyamon 0,5 1,3 1,7 1,6 2,2
11. évfolyamon 0,4 1,0 1,5 1,6 2,0
12. évfolyamon 0,2 1,1 1,5 1,9 2,0
13. évfolyamon 0,0 0,4 1,5 1,0 0,5
Az 1996/97 utáni 2-3 évben
9. évfolyamon 1,1 1,4 2,0 2,4 2,4
10. évfolyamon 1,2 1,5 2,1 2,5 2,6
11. évfolyamon 1,1 1,3 2,0 2,4 2,6
12. évfolyamon 1,1 1,3 2,0 2,5 2,6
13. évfolyamon 0,2 0,7 2,0 1,0 3,0
24. táblázat: A tehetséggondozásban és a hátrányos helyzetűekkel való foglalkozásokban részt vevő tanulók aránya (%)
  Tehetséges tanulók Lemaradó tanulók
Tiszta gimnázium 24,1 18,8
Vegyes középiskola 21,9 27,7
Szakközépiskola 16,6 20,0
Vegyes szakközépiskola 21,2 23,3
Szakmunkásképző 19,1 21,4

Lemaradó tanulóként a diákok átlag egyötödével foglalkoznak valamilyen speciális formában a középfokú iskolák. A nekik biztosított külön foglalkozások formái, módszerei iránt is érdeklődtünk. Mind a gimnáziumokban, mind a szakképző iskolákban előfordulnak a legközismertebb hátránykompenzálási formák, elsősorban a korrepetálás és a konzultációk, de némi eltéréssel. A szakmai iskolákban inkább a konzultációs lehetőség és a tanórán kívüli csoportos korrepetálás gyakori, a tiszta gimnáziumban a fentiek mellett a differenciált tanulásszervezéssel oldják meg a leszakadó gyerekek problémáit, míg a vegyes középiskolákban a csoportos korrepetálás a legjellemzőbb.

Tankönyvek

A tantervi változások nagy része feltételezi a tankönyvek kicserélődését is. A tankönyvrendelésben az iskolákban sok személy érintett, a középfokú iskolák többségében ennek megfelelően magas az ebben a folyamatban résztvevők aránya. Az intézmények, igaz csak szerény százalékában, még az iskolahasználók (szülők, tanulók) is valamilyen formában bekapcsolódnak a tankönyvválasztás folyamatába. A döntés maga már jóval szűkebb körre korlátozódik, elsősorban a szaktanár és a szakmai munkaközösség határozza meg, hogy milyen könyvet használnak.

A tiszta gimnáziumokban azonban a döntések meghozatalában jellemzően részt vesz az igazgató (75%), az igazgatóhelyettes (70%), a tantestület (62,5%) és a munkaközösség-vezetők (60%), a vegyes középiskolákban inkább csak az igazgatóhelyettes (74,2%) és az igazgató, a munkaközösség-vezetők és a tantestület szerepe is kisebb (53, 56, illetve 40,3%).

25. táblázat: A tankönyvek cseréjének végbement és várható alakulása iskolatípusonként (az említések százalékában)
  Tiszta
gimnázium
Vegyes
középiskola
Szakközépiskola Szakközépiskola + szakmunkásképző Szakmunkásképző
1990–1997 között
Közismereti könyvek 47,7 47,8 40,0 51,8 44,6
Nyelvkönyvek 67,8 63,0 69,1 65,3 72,8
Szakmai tárgyak könyvei 7,3 34,9 48,0 44,1 42,8
A következő 2-3 évben
Közismereti könyvek 41,4 44,5 42,5 44,9 45,0
Nyelvkönyvek 39,7 29,7 32,5 20,1 31,1
Szakmai tárgyak könyvei 14,2 38,1 44,5 43,5 37,7

A tankönyvek az elmúlt években jelentős, 40–70% közötti arányban cserélődtek le a középiskolákban. Legnagyobb mértékben a korábban alkalmazott nyelvkönyveket váltották fel újakkal az elmúlt években, ezek kb. kétharmadát érintette a csere, de a közismereti tárgyak tankönyveinek is közel felét, szinte minden iskolatípusban. A nyelvkönyvcsere a tiszta profilú iskolákban, a szakmai könyvek cseréje értelemszerűen a szakképző intézményekben volt jellemző. A következő években még számolnak az intézmények további cserékkel, de valamivel kisebb arányban és más összetételben. Ez várhatóan már kisebb mértékben érinti majd a nyelvkönyveket, bár a tiszta gimnáziumok közel 40%-a jelzi ezt. Új közismereti és szakmai tankönyvek bevezetésével inkább azok az intézmények számolnak, amelyek elsősorban szakmai képzést (is) folytatnak. A gimnáziumok viszont úgy tűnik, túlestek mind a közismereti, mind a nyelvkönyvek cseréjének nagyobb részén, legalábbis saját megítélésük szerint.

Vizsgák

A vizsgák egyfelől a tartalmi változások szerves részét képezhetik, másfelől alkalmasak lehetnek az iskola eredményességének mérésére is. Ebből kiindulva elemzésünk a felvételire, a tanulmányi versenyekre, a belső és nyelvvizsgákra, illetve a továbbtanulási mutatók alakulására terjed ki.

A középiskolai beiskolázásban igen fontos szerepe van a felvételinek: a tiszta gimnáziumokban általánosnak mondható, a vegyes középiskolákban a szakközépiskolai osztályokba való bejutáshoz szükséges inkább.

26. táblázat: Felvételi vizsga előfordulása a beiskolázásnál (az említések százalékában)
  Gimnáziumi osztályokba Szakközépiskolai osztályokba
Tiszta gimnázium 82,9
Vegyes középiskola 36,4 69,7

Valamilyen fajta belső vizsgát, illetve saját eszközökkel történő teljesítménymérést gyakran alkalmaznak az iskolák (50-70%-uk), különösen a tiszta gimnáziumok (69%-ukra jellemző). Ahol nincsenek meg ennek a saját eszközei, ott átvett mérőeszközöket használnak (az iskolák 30-50%-a). A belső kontroll erősítésének intézményi szándékát, a mérés-értékelés jelentőségének felértékelődését jól mutatja, hogy jelenleg a belső vizsga a tanulók 50-60%-át érinti (legtöbben a szakmai iskolákban vesznek ezeken részt). 2-3 év múlva azonban az intézmények kétharmada növelni tervezi a résztvevők arányát. A teljesítménymérésben a tanulók 40-50%-a érintett, 2-3 év múlva ez az arány a tervek szerint kb. 10%-kal emelkedne meg.

27. táblázat: A belső vizsgán, illetve felmérésben részt vevő tanulók megoszlása iskolatípusonként (%)
  Tiszta gimnázium Vegyes középiskola Szakközépiskola Szakközépiskola + szakmunkásképző Szakmunkásképző
1990–1996
Belső vizsgán résztvevők 53,0 55,3 59,9 58,2 58,6
Felmérésben résztvevők 47,2 56,9 39,5 47,2 45,2
2-3 év múlva
Belső vizsgán résztvevők 65,5 64,8 71,4 61,9 68,5
Felmérésben résztvevők 56,4 6,6 54,1 52,3 56,0

A különböző szintű és témájú versenyeken való részvétel jó mutatója lehet az iskolai munkának, kutatásunk a tanulmányi, a művészeti és a sportversenyeken való részvételre vonatkozóan kért adatokat. Az iskolai szintű versenyek – a művészeti kivételével – népszerűek a diákok körében. A megyei versenyeken már jóval kisebb, de még mindig jelentős – különösen a sportversenyek esetében – a résztvevők aránya. Mind a megyei, mind az országos tanulmányi és művészeti versenyeken kiugróan magas a tiszta gimnáziumok diákjainak részvétele, a vegyes gimnáziumok e tekintetben inkább a szakmai iskolákhoz esnek közelebb. A megyei sportversenyeken jóval kiegyenlítettebb az iskolatípusok képviselete, az országos versenyeken azonban ismét a tiszta gimnáziumba járó diákok vannak felülreprezentálva.

28. táblázat: A tanulók részvételi aránya a tanulmányi, művészeti és sportversenyeken (az említések százalékában)*
  Tiszta gimnázium Vegyes középiskola Szakközépiskola Szakközépiskola + szakmunkásképző Szakmunkásképző
Iskolai tanulmányi versenyen 134,5 112,5 104,5 126,5 134,3
Megyei tanulmányi versenyen 63,3 23,3 24,6 26,2 46,3
Országos tanulmányi versenyen 49,3 15,6 12,1 10,5 14,1
Iskolai művészeti versenyen 32,0 25,9 18,2 35,8 11,4
Megyei művészeti versenyen 22,1 8,7 6,2 7,3 5,8
Országos művészeti versenyen 19,5 4,9 2,3 2,0 0,3
Iskolai sportversenyen 195,9 109,3 198,0 326,2 240,3
Megyei sportversenyen 50,1 47,6 58,8 55,4 96,4
Országos sportversenyen 28,7 9,8 13,3 7,2 11,1
* A 100% feletti részvételi arány egy tanuló több versenyen való részvételéből adódik.

Az iskola eredményességének mutatója lehet a sikeres középfokú nyelvvizsgát tett tanulók száma. Elsősorban azok a tanulók igyekeznek nyelvvizsgát tenni már a középiskolában, akik szeretnének továbbtanulni, illetve akik nyelvigényes szakmában terveznek munkahelyet találni. A nyelvtudás kitüntetett szerepe egyértelműen megkülönbözteti a kifejezetten továbbtanulásra felkészítő tiszta gimnáziumokat a vegyes középiskoláktól: a középfokú nyelvvizsgát letevők aránya a tiszta gimnáziumban a legnagyobb (20%), jóval szerényebb mértékű (7-8%) a vegyes középiskolában és a szakközépiskolában, a legalacsonyabb a szakmunkásképzőkben (közel 5%). Jelentős különbségeket találunk azonban az egyes iskolatípusokon belül is, ha településtípus, fenntartó, illetve régiók szerinti bontást használunk. A tiszta gimnáziumokat vizsgálva kitűnik a megyei jogú városok és a főváros jelentős előnye a kisebb településekkel szemben: az egyéb városokban csak az előbbiek harmada tesz vizsgát idegen nyelvből, s csak töredékük a községekben tanulók közül. Az egyes településtípusok közötti különbség a többi iskolatípus esetében is megragadható, ha nem is ilyen drámai mértékben. Fenntartók szerint a helyi és a megyei önkormányzathoz tartozó iskolák kb. hasonló arányt mutatnak mindkét gimnáziumi típus esetében. Jelentős mellettük az egyházi iskolák eredménye, s kiugróak az alapítványi és az egyetemi fenntartású iskolák, ezek azonban mintánkban csak egy-két intézménnyel vannak képviseltetve.

29. táblázat: Az iskola tanulóinak hány százaléka tesz középfokú nyelvvizsgát, iskola- és településtípusonként?
  Főváros Megyei jogú város Egyéb
város
Község Átlag
Tiszta gimnázium 27,5 28,7 9,3 1,7 19,7
Vegyes középiskola 8,6 17,6 2,1 0,0 7,6
Szakközépiskola 12,1 6,7 4,5 0,5 7,7
Szakközépiskola+ szakmunkásképző 12,3 6,1 2,3 0,7 4,8
Szakmunkásképző 2,3 13,0 4,6 40,0 9,3

Térségenként is tetemes különbségek tapasztalhatók: a tiszta gimnáziumok esetében az észak-dunántúli iskolák tanulói az átlagot kétszer meghaladó arányban tesznek nyelvvizsgát, de a többi térséghez viszonyítva jelentős a központi országrész és a dél-alföldi iskolák tanulóinak körében is a nyelvvizsgát tevők aránya (az északi térség adatai az alacsony elemszám miatt nem értékelhetőek). A vegyes középiskolák esetében szintén a dunántúli iskolák bizonyulnak legerősebbnek, a szakközépiskolák esetében viszont az ország központjában lévő iskolák.

Önmagában szintén többnyire vizsgát feltételez, és az intézmények tartalmi munkájára utal vissza a továbbtanulás alakulása is. A végzősök 30-70%-a tanul jellemzően tovább – iskolatípustól függően – az iskola elvégzését követően (lásd 30. táblázat). A tiszta profilú gimnáziumok nagyobbik csoportját jellemzi, hogy tanulóik több mint fele tovább tanul, e gimnáziumok közel harmadában – az elit gimnáziumokban – a tanulók túlnyomó többségére a felsőfokú tanulmányok folytatása jellemző. A vegyes középiskolákból sikeresen felvételizők aránya jóval szolidabb, itt a tanulók legfeljebb fele jut tovább. A szakképző iskoláknál a helyzet annyiban sajátos, hogy a továbbtanulásba belejátszhat más középfokú iskolatípusba való átlépés/továbbtanulás is (feltehetőleg ez történik a szakmunkásképző iskolák esetében is).

Nagy különbségek vannak a kibocsátó intézmények továbbtanulási arányai között fenntartó és településtípus szerinti bontásban is. Iskolafenntartók szerint vizsgálva a továbbtanulók aránya minden iskolatípusban a helyi önkormányzati iskolákban a legmagasabb, a tiszta gimnáziumok közül ezek mellett még az egyházi iskolák emelkednek ki. A megyei fenntartású iskolák továbbtanulási eredményei minden esetben elmaradnak az előbbiektől, s az iskolatípusonkénti minta átlagától, ez megerősíti azt feltevést, miszerint a gyengébb iskolák kerültek át megyei fenntartásba. (Az alapítványi és az egyetemek által fenntartott intézményeket – bár adataikat bevontuk a táblázatba, s kiemelkedő eredményeket is mutatnak helyenként a mintába került ilyen intézmények – a kis elemszám miatt az értelmezésből már ki kellett hagynunk.)

30. táblázat: A továbbtanulók aránya a középfokú iskolatípusokban fenntartók szerint (%)
  Helyi
önkormányzat
Megyei önkormányzat Egyház Alapítvány Egyetem Egyéb Átlag
Tiszta gimnázium 70,6 38,3 69,1 67,6
Vegyes középiskola 52,7 26,4 45,3 80,0 65,0 100,0 47,2
Szakközépiskola 37,8 27,5 100,0 20,0 30,0 90,0 30,0
Szakközépiskola+ szakmunkásképző 36,3 12,2 13,3 70,0 36,4
Szakmunkásképző 43,9 37,3 40,1

A településtípus szerinti bontásban vizsgálva szembetűnő, hogy kiugróan magas a községi intézményekből továbbtanulók aránya. Ennek magyarázata, hogy továbbtanulás alatt ez esetben nem pusztán az egyetemi és főiskolai képzésbe való belépést értjük, hanem tágabban értelmezve, minden, az érettségit követő iskolarendszerű, esetleg azon kívüli oktatásban való részvételt. A tiszta gimnáziumok esetében a községeket követően a megyei jogú városi iskolák bizonyulnak a legjobbnak, s a legkevésbé a fővárosi gimnáziumok. (A következtetések levonásával óvatosaknak kell lennünk, mert egyáltalán nem biztos, hogy a továbbtanulási arány az intézményekre, az ott folyó szakmai munkára nézve jelent kizárólag értékítéletet, nagy valószínűséggel közrejátszik a továbbtanulási arányok alakulásában az egyéb lehetőségek, például a munkahelyek megléte vagy hiánya is.) A fővárosi intézmények közül sajátos módon a vegyes középiskolák bizonyultak kiemelkedőnek a továbbtanulási arányok szempontjából.

31. táblázat: A továbbtanulók aránya a középfokú iskolatípusokban, településtípusonként (%)
  Főváros Megyei jogú város Egyéb
város
Község Átlag
Tiszta gimnázium 45,2 68,3 65,0 94,4 67,6
Vegyes középiskola 56,4 46,1 36,0 83,8 47,2
Szakközépiskola 17,7 28,5 30,4 82,5 30,0
Szakközépiskola+ szakmunkásképző 39,9 33,0 34,3 49,1 36,4
Szakmunkásképző 48,8 62,0 29,6 40,0 40,1

Vélemények

A vélemények kapcsán elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a középfokú intézmények vezetői szerint a kérdezés időpontjában és a jövőben – elsősorban a NAT bevezetéséig tartó időszakban – várhatóan ki és mi határozza meg az oktatási rendszerben zajló folyamatokat, s mi ebben a tartalmi szabályozás szerepe. A kérdezés időpontjában, 1997 januárjában a vélemények többsége szerint a központi tanterv, a pedagógusok egyéni tanmenete, illetve az országos vizsgakövetelmények, 2-3 év múlva a pedagógiai programok és a helyi tanterv, valamint változatlanul az országos vizsgakövetelmények határozzák meg az oktatást. Míg az iskolaigazgatók 1997-ben közel azonos súlyúnak értékelték a központi tantervet és az országos vizsgakövetelményeket, addig megítélésük szerint 2-3 év múlva egyértelműen átveszi a központi tanterv szerepét a pedagógiai program és a helyi tanterv.

Iskolatípusonként azonban jelentős különbségek vannak: a kérdezés pillanatában a NAT várható hatását jobban érzékelik a szakképző iskolák, s a 2-3 év múlva bekövetkező változások közt az OKJ hatását is természetszerűleg inkább ők emelik ki. A tiszta gimnáziumok vezetői 1997-ben a többiekhez képest meghatározóbbnak ítélték a pedagógusok egyéni tanmenetét, de nagy jelentőségét tulajdonítottak a tankönyveknek is, s ez véleményük szerint megmarad a jövőben is. A közeli jövőben már a helyi tantervek szerepét vélik a gimnáziumok igazgatói is legerősebbnek, de a pedagógusok és az országos vizsgakövetelmények szerepét szintén meghatározónak vélik az oktatómunka alakulásában. A vegyes középiskolák igazgatói valamivel kevésbé ítélték jelentősnek a tanárok szakmai munkáját, számukra a központi tanterv volt a legmeghatározóbb befolyásoló tényező a kérdezés idején, ezek mellett az országos vizsgakövetelményeknek és az OKJ-nak tulajdonítottak még nagy szerepet.

32. táblázat: A különböző dokumentumok szerepe az oktatás tartalmának meghatározásában iskolatípusonként (ötfokú skála átlagértékei)
  Tiszta gimnázium Vegyes középiskola Szakközépiskola Szakközépiskola + szakmunkásképző Szakmunkásképző
1992–1997
Központi tanterv 2,63 2,66 2,51 2,67 2,80
NAT 1,48 1,56 1,38 1,62 1,52
Pedagógiai program 2,52 2,30 2,31 2,24 2,59
Pedagógusok egyéni tanmenete 2,66 2,54 2,52 2,44 2,71
Iskolák helyi tanterve 2,00 2,01 2,00 2,03 2,18
Tankönyvek 2,38 2,27 2,29 2,23 2,36
Helyi vizsgakövetelmények 2,09 2,00 2,00 2,07 2,21
Mérési eredmények 1,67 1,65 1,04 1,64 1,82
Gyerekek egyéni fejlesztési programja 1,76 1,61 1,78 1,67 1,78
Országos vizsgakövetelmények 2,48 2,47 2,59 2,47 2,53
OKJ 1,41 2,32 2,37 2,30 2,53
2-3 év múlva
Központi tanterv 2,08 2,15 2,15 2,19 2,26
NAT 2,45 2,67 2,46 2,72 2,79
Pedagógiai program 2,60 2,82 2,85 2,90 3,00
Pedagógusok egyéni tanmenete 2,67 2,54 2,80 2,82 2,82
Iskolák helyi tanterve 2,72 2,79 2,60 2,80 2,92
Tankönyvek 2,43 2,26 2,42 2,26 2,18
Helyi vizsgakövetelmények 2,49 2,39 2,43 2,43 2,53
Mérési eredmények 1,93 1,00 2,09 1,96 2,25
Gyerekek egyéni fejlesztési programja 1,91 2,98 2,15 1,84 2,00
Országos vizsgakövetelmények 2,65 2,92 2,74 2,73 2,92
OKJ 1,68 2,84 2,76 2,83 2,96

1997-ben az oktatást leginkább meghatározó aktorok az igazgatói vélemények szerint az iskolavezetés, a tantestület, a munkaközösségek és a külső megmérettetést jelentő következő iskolafokozat elvárásai a gimnáziumok, illetve a munkaerő-piaci elvárások a szakképző iskolák esetében. 2-3 év múlva a vélemények alapján a főbb meghatározó elemekben nem lesz lényeges változás, de a jelenlegi hatások felerősödésével számolnak. A tiszta gimnáziumokban már a kérdezés idején is a felsőoktatás hatása emelkedik ki, ennek befolyásoló ereje az iskolavezetői várakozások szerint erősödni fog. Sajátos és egyértelmű a két gimnáziumtípus közötti különbség ebben a vonatkozásban is: a vegyes középiskola láthatóan sem ma, sem a jövőben nem a továbbtanulást befolyásoló tényezőt tartja a maga számára jelentős erejűnek, hanem a munkaerő-piaci elvárások alakulását, ami arra utal, hogy tanulóikat kisebb mértékben készítik fel a hagyományos gimnáziumi funkcióknak megfelelően a továbbtanulásra, sokkal inkább az érettségit követő elhelyezkedés lehetőségei határozzák meg a munkájukat. Szembeötlő még az intézményi szintű aktorok döntő szerepe, és az, hogy közülük a tantestületek befolyását az iskolavezetésnél is meghatározóbbnak ítélték az általunk felkeresett igazgatók.

33. táblázat: Különböző, az oktatás tartalmát befolyásoló tényezők szerepe iskolatípusonként az elmúlt 5 évben (1992–1997) és a következő években
  Tiszta gimnázium Vegyes középiskola Szakközépiskola Szakközépiskola + szakmunkásképző Szakmunkásképző
1992–1997
Tantervfejlesztők 1,62 1,79 1,80 0,87 1,85
Tankönyvírók 2,20 2,14 1,96 2,05 2,07
Iskolavezetés 2,58 2,57 2,75 2,62 2,81
Tantestület 2,70 2,62 2,73 2,57 2,70
Munkaközösségek 2,46 2,67 2,64 2,47 2,64
Egyes pedagógusok 2,57 2,51 2,41 2,35 2,82
Az iskolafenntartók elvárásai 1,78 1,87 1,73 1,74 1,88
A szülők elvárásai 1,69 1,76 1,59 1,60 1,78
A tanulók elvárásai 1,75 1,92 1,86 1,73 1,89
A munkaadók elvárásai 1,25 1,62 1,91 1,02 1,93
A következő iskolafokozat elvárásai 2,77 2,32 2,26 2,17 2,39
Munkaerő-piaci elvárások 1,91 2,36 2,40 2,43 2,44
Külföldi minták 1,80 1,72 1,87 1,79 2,00
Hasonló iskolák 2,17 2,08 2,04 1,98 2,29
Minisztériumok és háttérintézet 1,65 1,94 2,93 1,89 2,14
Pedagógiai szolgáltató intézetek 1,73 1,78 1,54 1,70 1,85
Vizsgakövetelmények 2,43 2,50 2,78 2,40 2,68
2-3 év múlva
Tantervfejlesztők 2,42 2,53 2,43 2,41 2,32
Tankönyvírók 2,42 2,31 2,23 2,26 2,10
Iskolavezetés 2,72 2,75 2,75 2,73 2,85
Tantestület 2,71 2,81 2,84 2,72 2,92
Munkaközösségek 2,60 2,81 2,02 2,72 2,82
Egyes pedagógusok 2,57 2,70 2,52 2,50 2,71
Az iskolafenntartók elvárásai 2,11 2,21 2,18 2,15 2,11
A szülők elvárásai 2,06 2,03 1,89 2,01 2,18
A tanulók elvárásai 1,96 2,1 2,02 2,01 2,10
A munkaadók elvárásai 1,54 2,04 2,27 2,20 2,14
A következő iskolafokozat elvárásai 2,83 2,53 2,40 2,45 2,42
Munkaerő-piaci elvárások 2,07 2,57 2,64 2,73 2,57
Külföldi minták 1,78 2,06 1,96 1,93 2,26
Hasonló iskolák 2,13 2,20 2,09 1,98 2,14
Minisztériumok és háttérintézet 1,70 2,10 2,12 2,16 2,11
Pedagógiai szolgáltató intézetek 1,87 2,17 2,02 2,98 2,14
Vizsgakövetelmények 2,71 2,81 2,83 2,79 2,93

Az intézményvezetők megítélése szerint a tartalmi szabályozás változásai már az 1990-es évek közepén is intézményi szinten zajlottak döntően, s ebben a folyamatban a szakma, azaz a tanárok, a munkaközösségek, a tantestületek váltak meghatározó szereplőkké. A pedagógiai programok és a helyi tantervek végső soron az ő munkájuk. A pedagógusok mellett nagy meghatározó ereje van a kimeneti követelményeknek, a gimnázium esetében a vizsgáknak és a következő iskolafokozat elvárásainak, a szakképző iskolák esetében a munkaerő-piaci elvárásoknak. A központi szint, az iskolafenntartók, illetve az iskolahasználók közvetlenül nem alakítják a tartalmi munkát, mint ahogy nem nagyon befolyásolják a pedagógiai szolgáltatók, tantervfejlesztők sem.

Összességében úgy tűnik, a tartalmi változások tekintetében a gimnáziumok láthatóan kevésbé estek át lényeges átalakuláson: kisebb volt a külső kényszer, kisebbek és kevésbé átfogóak maguk a változások. A kérdezés időpontjában még igen nagy arányban használták az 1978-as tantervet, a saját fejlesztésű óraterv körükben volt a legkevésbé gyakori, a tantárgyi változások is (eltekintve egyes tárgyak korábbi életkorban kezdődő tanításától) elmaradtak a többi iskolatípusban bekövetkezett változásoktól. Ugyanakkor azokat a tartalmi változásokat, melyeket az iskolák nagy része a jövőre tervez, a gimnáziumok jórészt már korábban véghez vitték, ezért az ő terveikben igazán jelentős átalakítások nem szerepelnek (óraszámváltozás, csoportbontás, tankönyvcsere). Idegenkedni látszanak a gimnáziumok a felülről jövő változásoktól, változtatásoktól is, a pedagógiai programok és helyi tantervek kidolgozását is ők kezdték el legkésőbb. A vélemények elemzése arra enged következtetni, hogy a fentiek összefüggésben lehetnek a tartalmi változások során a szakmai értékek, s az ezt képviselő tanári csoportok előtérbe kerülésével, akik erősen igyekeznek védeni a gimnáziumban megtestesülő hagyományos tanulmányi értékeket, s ennek érdekében ellenállni minden, ezeket esetlegesen "kikezdő" változásnak. A gimnáziumok versenyelőnye tanulmányi szempontból valóban vitathatatlan: a tanulmányi versenyeken való részvétel, illetve a továbbtanulás és a nyelvvizsga területén mutatkozó eredményesség a tiszta profilú gimnáziumok előnyét mutatja minden téren.

Összegzés

A gimnáziumok számára az elmúlt évek, a 90-es évtized egésze nagyon jelentős változásokat hozott, bár úgy tűnik, összességében kisebbeket, mint a szakképző intézmények esetében. A gimnáziumi oktatás tartalmát befolyásoló (elsősorban a vertikális szerkezetet érintő) változások valamivel korábban megindultak mint a többi intézményben, a vizsgált időszakban már úgy tűnik, ismét "beállt" a gimnázium a saját régi-új pályájára. A jövővel kapcsolatban sem terveznek nagyobb, csak szerényebb átalakításokat. Mivel a 90-es évek végének és a következő évtized elejének kihívásai nem igazán érintik őket, úgy tűnik a változásoknak már nem igyekeznek elébe menni, inkább valamelyest visszafogják azokat, feltehetően nagyrészt a hagyományos tudásközpontú tanulmányi értékek védelme érdekében.

Ugyanakkor máris elérte a gimnáziumokat egy még komolyabb kihívás: a középiskolai oktatás kiszélesedése, ezzel párhuzamosan egyes tanulócsoportok, például kisvárosi, községi diákok arányának megnövekedése, azaz a gimnáziumi tanulók összetételének átstrukturálódása. Bár a tiszta gimnáziumok láthatóan tartják több vonatkozásban is előnyüket, a gimnázium a maga egészében tömegesedő intézmény, s sejthetően a szektor belső differenciáltsága is megnőtt az elmúlt években. A gimnáziumok egy kisebb, a vizsgálatban igazán jól nem elkülöníthető része minden bizonnyal képes lesz megtartani kivételes helyzetét, s fenntartani zártságát és oktatási színvonalát. Ezt biztosíthatja az intézményi autonómia, a szakmai értékek és a szakmai munka felértékelődése, s ennek révén az ezt képviselő – jellemzően gimnáziumi – tanárcsoportok megerősödése.

Egyes jelek azonban megkérdőjelezik a tiszta gimnáziumok konzervativizmusának fenntarthatóságát. A szakközépiskola iránti igény látható megnövekedése ugyanis arra utal, hogy a továbbtanulásra való felkészítést szakmai (elő)képzéssel párosító, gyakorlatiasabb, rugalmas életstratégiák megvalósulását elősegítő iskolatípus láthatólag komoly vonzerőt jelent a népesség széles rétegei számára. A gimnáziumok másik csoportja – a vegyes középiskolák – jobban ki van téve a középiskolai expanzió hatásainak, s ezáltal a komprehenzív típusú középiskolává válásnak.

Melléklet

1. táblázat: Az egy iskolára jutó átlagos tanulólétszám alakulása településtípusonként a középfokú iskolákban, 1994 és 1997
  Tiszta
gimnázium
Vegyes
középiskola
Szakközépiskola Szakközépiskola + szakmunkásképző Szakmunkásképző
Főváros 508,5 492,2 650,0 656,4 485,8 433,1 562,2 475,0 557,2 560,0
Megyei jogú város 622,2 574,2 518,4 526,1 860,0 934,4 801,9 734,4 1129,5 991,8
Egyéb város 423,6 441,0 553,6 567,8 561,7 551,8 579,8 582,9 455,1 506,5
Község 195,1 208,3 270,0 287,0 373,0 411,0 476,8 495,4 365,7 330,0
Átlag 458,2 448,6 533,5 544,4 645,2 656,2 633,6 600,0 610,1 602,7
2. táblázat: A középfokú iskolák átlagos tanulólétszáma régiónként, 1994 és 1997
  Tiszta
gimnázium
Vegyes
középiskola
Szakközépiskola Szakközépiskola + szakmunkásképző Szakmunkásképző
  1994 1997 1994 1997 1994 1997 1994 1997 1994 1997
Budapest, központi országrész 440,0 441,3 608,3 609,1 445,5 401,9 525,0 474,6 492,0 510,8
Észak-Magyarország 237,0 248,3 604,5 640,9 972,0 1029,0 771,0 853,8 1510,0 1282,0
Észak-Dunántúl 572,2 561,2 340,0 341,1 502,3 548,0 620,9 600,2 914,5 692,5
Dél-Dunántúl 489,7 417,0 447,8 432,3 621,4 682,8 601,8 566,8 562,3 669,0
Kelet-Magyarország 700,2 700,5 652,6 663,8 687,3 750,3 807,4 724,4 352,5 419,3
Dél-Alföld 247,2 262,8 427,5 459,5 929,5 880,0 556,3 575,0 445,4 449,3
Átlag 458,2 448,6 533,5 544,4 645,2 656,2 633,6 600,0 610,1 602,7

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.