2019. szeptember 23., hétfő , Tekla

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Intézményi szintű folyamatok >> Tartalmi változások a közoktatásban a 90-es években

Az idegennyelv-oktatás kiterjedésének hatása a nemzetiséginyelv-oktatásra

2009. június 17.

Imre Anna

Az idegennyelv-oktatás kiterjedésének hatása a nemzetiséginyelv-oktatásra1

Hazánkban a közelmúltban igen gyors és nagyon jelentős mértékű változások mentek végbe a nyelvoktatás területén. Ezek értelmezéséhez és elemzéséhez már az elemzési keret megválasztásánál körültekintőnek kell lennünk, mivel a változások több dimenzióban értelmezhetőek egyidejűleg: egyaránt rendelkeznek politikai, ezen belül oktatáspolitikai dimenzióval (az orosz nyelv kötelező oktatásának bevezetése, illetve kötelező voltának eltörlése, az oktatási rendszer saját belső érdekeltségi viszonyainak alakulása), gazdasági dimenzióval (adott nyelvek le- vagy felértékelődése a munkaerőpiacon) és társadalmi dimenzióval (adott nyelvek presztízsértéke, illetve adott, magasabb értékkel bíró nyelvek ismerete vagy az oktatásához való hozzáférés társadalmi különbségei). Ugyanakkor a nyelvek terjedésének dinamikája feltehetően más tényezőkkel is összefügg (pl. nemzetközi folyamatok, az oktatási rendszer változásának saját logikája, dinamikája). S ha az idegennyelv-oktatás és a nemzetiséginyelv-oktatás egymásra hatását is vizsgálni szeretnénk, a fenti dimenziók egyfajta helyi értékrendszerét, helyi szintű érvényesülését is vizsgálnunk kell. Az alábbiakban ezt kíséreljük meg: egyfelől a főbb, országos tendenciák figyelemmel kísérését, másfelől – az egymásra hatások vizsgálata érdekében – a helyi szinten érvényesülő tendenciák eredményeképpen a nyelvek konkrét találkozási pontjainál a következmények feltárását.

Tendenciák a nyelvoktatásban

Tendenciák a nemzetiséginyelv-oktatásban

A nemzetiségi oktatás változási tendenciáit s jelenlegi helyzetét a tanulók, a tanárok és az intézmények számának alakulásával igyekeztünk mérni, miután ezek tekinthetőek az ellátottság legfontosabb mutatóinak.

A statisztikai adatok tükrében a nemzetiségi oktatás látványos fejlődést s mára igen kedvező helyzetet mutat. 1996-ban 20 368 gyerek vett részt nemzetiségi óvodai foglalkozásokon, 373 óvodában, 51 379 tanuló a 404 nemzetiségi általános iskolában, 2049 tanuló pedig a 25 nemzetiségi középiskolában folytathatta tanulmányait (lásd Melléklet 1. táblázat). Az intézmények, a pedagógusok száma s a tanulók létszáma minden oktatási szinten bővült az elmúlt évtizedekben, ami a nemzetiségi oktatás iránti érdeklődés élénkülését jelzi. Az adatok közelebbi elemzése azonban kissé differenciáltabbá teszi ezt a kedvező képet.

Az 1960-as években a nemzetiségi óvodák száma még igen alacsony, s az évtized folyamán még visszaesés is tapasztalható az intézmények, az óvodapedagógusok és a gyerekek számában egyaránt. A 1970-es években kezdődő fellendülés minden téren érzékelhető: az intézmények száma 1960 és 1975 között megkétszereződött, a gyerekek és a pedagógusok száma pedig még erősebb növekedést mutat (lásd Melléklet 1. táblázat). 1990 és 1996 között az intézményeknél dinamikusabb fejlődést mutat az óvodai foglalkozásokon részt vevő gyerekek száma, amely ez idő alatt másfélszeresére nőtt (lásd 1. táblázat). Az óvodák száma 1980 és 1996 közt másfélszeresére nőtt, az óvodapedagógusoké több mint két és félszeresére, a nemzetiségi óvodai foglalkozásokon részt vevő gyerekek száma pedig kétszeresére (lásd Melléklet 1. táblázat).

Nemzetiségenként a fenti növekmény azonban nem egyenletesen oszlik meg. Némi növekedés – a szlovén kivételével – minden nemzetiségi csoport esetében tapasztalható, de ez igen különböző mértékű: míg a szlovák, a román esetében nagyon szerény, a szerb-horvátoknál az állandósulás érzékelhető, addig a német óvodai foglalkozásokon részt vevő óvodások száma több mint kétszeresére növekedett. Az intézmények számának alakulásában is a növekedés a meghatározó tendencia, különösen kiugró a német nemzetiségi óvodák esetében. A 70-es évek második felétől a német veszi át a szlováktól a vezető szerepet a nemzetiségi csoportok közül, s fejlődése ettől kezdve töretlen. 1996-ra már az összes iskolás kor előtti nevelést folytató nemzetiségi intézmények 72%-át teszik ki a német óvodák (lásd Melléklet 2. táblázat).

1. táblázat
A nemzetiségi óvodák gyermeklétszámának alakulása, 1990–1996 (1990=100%)
Év Német Román Szerb-horvát Szlovák Szlovén Összesen
% % % % %
Forrás: MKM közoktatási statisztikái
1990 9 187 100 453 100 1 684 100 2 584 100 101 100 14 009
1991 12 953 140,1 504 111,2 1 814 107,7 3 067 118,7 94 93,0 18 432
1992 13 783 150,0 511 112,8 1 869 110,9 3 009 116,4 82 81,2 19 254
1993 13 937 151,7 543 119,9 1 689 99,7 3 190 123,4 75 74,2 19 434
1994 13 230 144,0 683 150,7 1 741 103,4 3 163 122,4 72 71,3 18 889
1995 14 589 158,8 647 142,8 1 787 106,1 3 234 125,1 79 78,2 20 336
1996 14 658 159,5 651 143,7 1 761 104,5 3 211 124,3 87 86,1 20 368

Az általános iskolák esetében nincs olyan látványos növekedés az 1960-as évektől kezdődően, mint az óvodáknál, sőt, a német dinamikus előretörésétől eltekintve inkább csökkenés vagy stagnálás tapasztalható a többi nemzetiségnél. Az általános iskolák száma 1960 és 1996 közt 44-gyel nőtt, a pedagógusoké és a tanulóké közel kétszeresére emelkedett (lásd Melléklet 1. táblázat). Az általános iskolai tanulók létszámát erősen befolyásoló demográfiai tendenciákat is figyelembe véve a nemzetiségi oktatásban részt vevő tanulók aránya az összes általános iskolai tanuló arányában is növekedést mutat: míg 1960-ban csak az általános iskolák 5,7%-a, addig 1993-ban már 10,42%-uk vett részt nemzetiségi oktatásban. A tanulóknál a növekedés még erőteljesebb: míg 1960-ban csak az általános iskolai tanulóknak 2,09%-a, addig 1996-ban már 5,34%-a vett részt nemzetiségi oktatásban (lásd Melléklet 3. táblázat).

Közelebbről vizsgálva azonban e növekedés nemzetiségenként ismét igen differenciált képet mutat. Egyértelmű növekedés csak a német esetében mutatkozik (0,81%-ról 4,45%-ra), a román és a szerb-horvát oktatást inkább az állandóság jellemzi, a szlovén és a szlovák esetében egyértelmű és folyamatos csökkenés tapasztalható (lásd Melléklet 5. táblázat). Érezhetően eltolódtak az arányok az egyes nemzetiségi csoportok között a nemzetiségi oktatás szerkezetében: míg 1960-ban a szlovák nemzetiségi oktatás jelentette a nemzetiségi oktatáson belül a legnagyobb arányt mind az óvodák, mind az általános iskolák esetében (a nemzetiségi oktatásban résztvevők ekkor 48,4%-át, illetve 39,6%-át a szlovák nemzetiségi iskolákban tanulók tették ki), addig 1996-ra arányuk számottevően lecsökkent. Másfelől, míg 1960-ban a nemzetiségi oktatás 24%-át, illetve 39%-át adták a német nemzetiségi (óvodai és általános iskolai) oktatásban résztvevők, addig 1993-ra ők jelentik a többséget: 71,7%-kal, illetve 80,7%-kal (lásd Melléklet 2. és 4. táblázat). 1990 és 1996 között is a német növekedése a legdinamikusabb: 28%-os. Emelkedést a német mellett csak a román nemzetiségi oktatás adatai mutatnak, míg a legnagyobb veszteség a szlovén nemzetiségi oktatást érte, ahol a tanulók száma hét év alatt a felére csökkent, az utóbbi egy-két évben azonban némi növekedés is tapasztalható (lásd 2. táblázat).

2. táblázat
Az általános iskolai nemzetiségi oktatásban résztvevők létszámának alakulása, 1990–1996 (1990=100%)
Év Német Román Szerb-horvát Szlovák Szlovén Összesen
% % % % %
Forrás: MKM közoktatási statisztikái
1990 33 550 100 961 100 3870 100 5879 100 235 100 44 495
1991 35 463 105,7 1006 107,7 3677 95,0 5527 94,0 197 83,8 45 870
1992 38 268 114,1 980 101,9 3624 93,6 5118 87,0 183 77,8 48 173
1993 39 260 117,0 947 98,5 3389 87,6 4875 82,9 144 61,3 48 615
1994 40 240 119,9 945 98,3 3198 82,6 4765 81,0 134 57,0 49 273
1995 41 029 122,3 1041 108,3 2938 75,9 4317 73,4 116 49,3 49 441
1996 42 940 127,9 1069 111,2 2795 72,2 4444 75,6 131 55,7 51 379

A középiskolák száma 1960 és 1990 között nem változott számottevően, 1990 és 1996 között viszont 2,5-szörösére nőtt. Itt a növekedés a tanulók körében szintén a német oktatásban résztvevők növekményéből adódik, akik – az óvodásoktól és az általános iskolásoktól eltérően – már 1960-ban is több mint felét adták a nemzetiségi oktatásban résztvevőknek, s akiknek száma ezen az iskolafokon a két időpont közt megháromszorozódott (lásd Melléklet 1. és 6. táblázat). A létszámnövekedés különösen szembeötlő az utolsó vizsgált évben, ami vélhetően a két új német nemzetiségi középiskola indulásának következménye lehet. A többi nemzetiség esetében a létszám ingadozott, de lényegében változatlan maradt, kivéve a szlovákokat, ahol kismértékű, de tartós csökkenés tapasztalható, és a szlovéneket, ahol a kis létszámnál fogva tendencia nem értékelhető.

3. táblázat
A középiskolai nemzetiségi oktatásban résztvevők létszámának alakulása 1990–1996 (1990=100%)
Év Német Román Szerb-horvát Szlovák Összesen
% % % %
Forrás: MKM közoktatási statisztikái
1990 746 100 128 100 251 100 176 100 1301
1991 754 101,7 131 102,3 228 90,8 183 103,9 1296
1992 855 114,6 135 105,4 235 93,6 187 106,2 1412
1993 682 91,4 122 95,3 245 97,6 168 95,4 1217
1995 701 94,0 114 89,1 289 115,1 133 75,6 1237
1996 1490 199,7 70 54,7 266 106,0 186 105,7 2012

A nyelvoktatás módja2 szerint vizsgálva a nemzetiségi oktatás ma túlnyomórészt az ún. nyelvet oktató iskolákban folyik: az általános iskolás nemzetiségi tanulók 86%-a tanul ebben az iskolatípusban, s csak 14%-a kétnyelvű vagy tannyelvű iskolatípusban. A tannyelvű oktatás aránya a legmagasabb a románoknál (57%) és a szerbeknél (54%), a legalacsonyabb a németek (11%) és a szlovákok (17%) esetében.

A nemzetiségi pedagógusellátottság alakulására leginkább az egyes tantárgyak, köztük a nemzetiségi nyelv oktatása esetében is, a szakos tanítás alakulásából lehet következtetni. 1964 és 1994 közt ennek aránya folyamatosan javuló tendenciát mutat a tantárgyak többségében: míg az 1960-as évek közepén a szakos ellátottság összességében 63,6%-os volt, addig 1994-re már 93%-os. A tantárgyak közt a nemzetiségi nyelv az átlagnál valamivel rosszabb helyzetet mutat, így az átlagnál kedvezőtlenebb pedagógusellátottságra lehet következtetni. Különösen nagy a lemaradás az 1970-es évek első felében, amikor a 76,7%-os szaktanári ellátottsággal szemben a nemzetiséginyelv-oktatás szakos ellátottsága 71%. Ebben az időszakban a pedagógusképzés láthatólag elmaradt a meglendülő nemzetiségi oktatás iránti igényektől, s a nemzetiségi oktatás egyéb feltételeinek megteremtésétől. 1994-ig a nemzetiségi oktatás szakos ellátottságának lemaradása a többi szaktárgy átlagához mérten (93%) nem jelentős mértékben (88,2%), de megmaradt. A lemaradás ekkor már hasonló vagy nagyobb a többi nyelv (angol 87,2%, francia 88,4%), s elsősorban a német (74,3%) esetében (lásd Melléklet 7. táblázat).

Az oktatás személyi feltételeinek alakulását „mennyiségi megközelítésben” vizsgálva a nemzetiségi nyelvek közül szintén a német mutatja a legkedvezőtlenebb képet: míg itt 48,5 tanulóra jut egy pedagógus, addig a szlovén oktatásban 12, a szerb oktatásban 17 tanulóra. Az egy csoportra jutó tanulók száma is kedvezőtlen a német oktatásában, részben a viszonylag alacsony szakos ellátottság, részben az ilyen iskolák iránt megnyilvánuló nagyobb érdeklődés miatt. Az egy csoportra jutó tanulók száma legalacsonyabb a szerb nyelv esetében, s e tekintetben a többi nemzetiségi nyelv oktatása is kedvezőnek mondható.

A területi elhelyezkedést vizsgálva a nemzetiségi oktatás intézményhálózata többé-kevésbé illeszkedik a nemzetiségi lakosság megoszlásához: a nemzetiségi iskolák és óvodák nagyobb sűrűségben Pest, Baranya, Békés, Nógrád, Komárom-Esztergom, Tolna, Bács-Kiskun és Veszprém megyékben fordulnak elő. A nagyobb településeken több iskola is található, nagyvárosokban azonban – Budapest, Pécs, Békéscsaba kivételével – csak elvétve. A nemzetiségi iskolák kisebb méretére, illetve a nagyobb iskolákon belül csak részlegesen – általában évfolyamonként csak egy tanulócsoportot érintően – folyó nemzetiségi oktatásra utal az a tény, hogy az oktatási rendszer egészén belül az intézmények 10,5%-át, a tanulóknak azonban csak 5,3%-át érinti a nemzetiségi oktatás.

Tendenciák az idegennyelv-oktatásban

Az oktatási rendszerben egyszerre figyelhető meg az idegennyelv-oktatás szerkezeti átalakulásának és gyors expanziójának a folyamata. Bár a változások közvetlen kiváltó oka az orosz nyelv oktatásának eltörlése volt, a háttérben régóta jelenlévő okok, igények húzódtak. Már a 80-as évek közepén-végén érzékelhető volt az a fokozatos politikai nyitás, melynek következtében kibővült a külföldi utazások lehetősége, s már ekkor mód nyílt egyes szakmacsoportok számára hosszabb-rövidebb ideig tartó külföldi munkavállalásra. Ezzel párhuzamosan az idegen nyelvek iránti fokozott érdeklődést jelezte a nyelviskolák számának gyors emelkedése, illetve az 1987-ben induló két tannyelvű iskolák iránti kereslet tartóssá válása. Az 1990-es évektől az oktatási rendszeren belüli intézkedések is ösztönözték az expanziós folyamatot: az állami nyelvvizsga elfogadása idegen nyelvi érettségiként és pluszpontokkal történő beszámítása a felsőoktatási felvételi vizsgákon.

Az iskolarendszerű nyelvoktatás „szerkezetváltása” és terjedése még a fenti várakozásokat is meghaladó mértékben indult be, a rendszerváltással minden felgyorsulni látszott. A változások üteme feltehetőleg a társadalmi igények és az oktatási intézmények érdekei sajátos egybeesésének volt köszönhető. Központilag a folyamat nem volt szabályozva sem a választandó nyelv, sem a javasolt óraszám tekintetében, a központi szabályozás jelentősége magának a szabad nyelvválasztás lehetőségének a bevezetésében volt. A folyamatok sokkal inkább a szülői igények és az iskolai lehetőségek eredőjeként, semmint a központi elképzelések szerint zajlottak. Az iskolák szempontjából a 90-es évek elején voltaképpen kettős érdekeltség működött az idegennyelv-oktatás gyors bevezetésében: a tanulólétszám megtartása vagy növelése mellett az óraszám növelésének, s ezzel a tanárok megtartásának lehetőségét rejtette néhány évig a csoportbontásban is oktatható idegen nyelv. A szülők józan felismerése pedig – a nyelvtudás minden körülmények között kulcsfontosságú gyerekük boldogulásában, s ezt minél korábbi életkorban tudják megszerezni, annál inkább tudnak másra koncentrálni a későbbiekben – a 90-es évekre sok helyen szinte irracionális módon felerősítette az idegennyelv-oktatás iránti igényeket: a szülők még a félmegoldásokat is szívesebben fogadták el, mint a nyelvoktatás hiányát.

A folyamat maga több oldalról jellemezhető, illetve több mutatóval is mérhető: a nyelvoktatás expanziója egy nyelv esetében jelentheti az adott nyelvet tanulók, az órák és a tanárok számának növekedését egyaránt. Ezek természetesen többnyire egymást is feltételezik, mégsem törvényszerű a párhuzamosság a változásokban.3

A tanulók számának alakulását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a folyamat leglátványosabb eleme kétségkívül az oroszul tanulók számának csökkenése, s ezzel párhuzamosan 1990-től a nyugati nyelvet tanulók számának növekedése volt, minden iskolatípusban és minden iskolafokozaton. Abban azonban, hogy milyen gyorsan csökkent az oroszul tanulók száma, illetve hogy milyen nyelv került a helyébe, már nagy különbségek voltak iskolai fokozatok, iskolatípusok közt, sőt településtípusok és területi elhelyezkedés szerint is. Az 1996/97-es tanévben mintegy 60%-kal kevesebben tanulták ezt a nyelvet, mint 1990-ben. Az orosz helyébe fokozatosan két nagy nyelv, az angol és/vagy a német lépett, a többi nyelv jóval szerényebb arányban volt képviselve minden oktatási formában. Az általános iskolában a nyugati nyelvet tanulók közt a német volt túlsúlyban, előnye 1996-ig változatlanul fennállt (lásd 4. táblázat). Ez a helyzet nem feltétlenül az igények miatt, azaz a német nyelv iránti nagyobb kereslet következtében alakult így, valószínűbb, hogy erősen befolyásolták az általános iskolák nyelvi kínálatát a meglévő adottságok, különösen a nyelvtanításnak helyben megnyerhető tanárok nyelvtudása.

4. táblázat
Az idegen nyelvet tanulók száma és a tanult nyelvek aránya az általános iskolákban, 1996/97, illetve a változások mértéke 1990 és 1996 között
  1990/91 1996/97 Változás
Tanulók száma Nyelvenkénti aránya (%) Tanulók száma Nyelvenkénti aránya (%) 1990 és 1996 között
Forrás: Imre, 1995; Vágó, 1997
Német 165 923 21,6 339 664 50,8 204,7
Angol 107 799 14,0 305 853 45,7 283,7
Orosz 476 286 61,8 10 688 1,6 22,4
Francia 7 864 1,0 9 882 1,5 125,6
Egyéb 12 128 1,6 2 732 0,4 n.a.
Összesen 770 000 100,0 668 819 100,0  

Ha a változások dinamikáját is elemezzük, és összevetjük a növekedés ütemét a két nagy nyugati nyelv esetében, egyértelműen kitűnik, hogy 1990 és 1996 között az általános iskolákban az angol nyelv elterjedése lényegesen gyorsabb, mint a németé. A középiskolákban a két nyelv egymáshoz viszonyított helyzete is jóval kiegyensúlyozottabb, és a változások is szerényebbek, mert a középfokon (szemben az általános iskolákkal) soha nem volt kizárólagos az orosz nyelv tanítása.

5. táblázat
Az egyes idegen nyelveket tanulók számának és arányának alakulása a középiskolában4, 1992/93 és 1996/97
Nyelvek 1992/93 1996/97 Változás
1992–1996
Tanulószám % Tanulószám %
Forrás: Imre, 1995; Vágó, 1997
Angol 171 232 53,0 209 734 63,9 122,5
Német 148 922 46,1 184 045 56,1 123,6
Orosz 56 657 17,5 13 183 4,0 23,3
Francia 29 380 9,1 27 267 8,3 92,8
Olasz n. a. n. a. 11 712 3,5 n. a.
Latin n. a. n. a. 12 479 3,8 n. a.
Egyéb n. a. n. a. 7 677 2,3 n. a.
Összesen 406 191   466 079    

Az oktatási szintek különbségei mellett a tanult nyelvek szerkezetében régiónként is markáns különbségek mutatkoznak. Az általános iskolai adatok tanúsága szerint a rendszerváltás időszakában az orosz nyelv tanulása erősen összefüggött az adott országrész fejlettségével. Különösen látványos volt az ország kettészakadása ebből szempontból az 1990/91-es tanévben: amikor az idegen nyelvet tanulóknak országosan már csak 61%-a tanult oroszul, az ebből a szempontból egységesnek tűnő keleti országrészben 70% felett volt ez az arány. Két évvel később, az 1992/93-as tanévben az általános iskolásoknak már csak átlagosan 19,5%-a tanult oroszt, viszont mindenütt 20% feletti volt ez az arány a keleti országrészben, és 30% feletti három alföldi megyében (Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg). Újabb két év elteltével az ország térképén már nem szemléltethető az oroszul tanulók aránya (1,6%), de Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ez az arány még számottevő (15%), és feltehetően nem csak Ukrajna szomszédsága miatt (lásd Melléklet 8. táblázat).

Abban, hogy a fokozatos kiszoruló orosz nyelv helyébe milyen más nyelv lépett, szintén jelentős területi különbségek vannak Magyarországon. A német nyelv elterjedtsége azokban az országrészekben volt és van átlag felett, ahol a szomszédos Ausztria közelsége miatt a németnyelv-tudás jelent komolyabb tőkét. A német nyelvet már 1990-ben az általános iskolai tanulók több mint 30%-a tanulta az ország hat nyugati megyéjében (kettő ezek közül közvetlenül Ausztriával szomszédos). Két évvel később, az 1992/93-as tanévben a fentiek közül négy megyében 70% fölé nőtt a németet tanulók aránya, újabb két év elteltével pedig az említett megyékben elérte a 80%-ot, és az egész Nyugat-Dunántúlon meghaladta a 70%-ot. 1996/97-re további lényeges változás már nem következett be, a németet legnagyobb (80% feletti) arányban oktató megyék továbbra is az osztrák határ közelében találhatóak, s ezektől kb. 15%-kal elmarad a Dunántúl északi, déli és keleti része (lásd 6. táblázat).

Az angol nyelv oktatása 1990/91-ben Budapest mellett (27,1%) Csongrád megyében (20,7%) haladta meg jelentősen az országos átlagot (14,1%), két év elteltével előnyük megmaradt, de a helyzet valamivel kiegyenlítettebbé vált, az egész Duna–Tisza köze és a Tiszántúl átlagos (31%) vagy átlag feletti (Szabolcs-Szatmár-Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok megyék kivételével). 1994-ben a fővárosban és Csongrád megyében az angolul tanulók száma 60% körülire emelkedik, az országos átlagot (40%) még mindig jelentősen meghaladja, újabb két év elteltével az angolul tanulók számának növekedése is lelassul, ennélfogva mérséklődik a különbség a megyék közt a keleti és központi országrészekben is. Mostanra úgy tűnik, a nyelvi szerkezetváltás befejeződött, a növekedés megállt, a különbségek mérséklődőben vannak, és területi, földrajzi értelemben egyaránt állandósultak.

6. táblázat
Az idegen nyelvet tanulók száma és százalékos aránya az általános iskolákban régiók szerint, 1996
  Angol Német Orosz Francia Latin Olasz Egyéb Összes
Forrás: MKM közoktatási statisztikái
Közép-Magyarország 104 316 60 197 628 3 866 2 747 1 046 918 173 718
Közép-Dunántúl 24 677 48 883 232 613 413 72 75 74 965
Nyugat-Dunántúl 13 061 60 659 32 274 790 225 54 75 095
Dél-Dunántúl 18 951 39 315 205 418 88 428 230 59 635
Észak-Magyarország 47 298 39 464 1 517 1 376 1 341 26 18 91 040
Észak-Alföld 50 580 50 431 7 222 1 771 550 150 0 110 704
Dél-Alföld 47 091 40 657 590 1 471 668 435 129 91 041
Összesen 305 974 339 606 10 426 9 789 6 597 2 382 1 424 676 198
  % % % % % % % %
Közép-Magyarország 60,05 34,65 0,36 2,23 1,58 0,60 0,53 100
Közép-Dunántúl 32,92 65,21 0,31 0,82 0,55 0,10 0,10 100
Nyugat-Dunántúl 17,39 80,78 0,05 0,36 1,05 0,30 0,07 100
Dél-Dunántúl 31,78 65,93 0,34 0,70 0,15 0,72 0,39 100
Észak-Magyarország 51,95 43,35 1,67 1,51 1,47 0,03 0,02 100
Észak-Alföld 45,69 45,55 6,52 1,60 0,50 0,14 0 100
Dél-Alföld 51,73 44,66 0,65 1,62 0,73 0,48 0,14 100

Más nyelvek általános iskolai oktatása az előbb ismertetettekhez képest elenyésző Magyarországon (mára már az orosz is ebbe a kategóriába tartozik). Az orosz Szabolcs-Szatmár-Beregben, a francia Budapest mellett négy megyében (Csongrád, Hajdú-Bihar, Baranya és Szabolcs-Szatmár-Bereg), feltehetőleg az ottani nagyvárosok intézményszerkezete miatt fordul elő az átlag feletti arányban.

Az expanzió folyamatának területi különbségei a nyelvoktatásban – az egységes központi szabályozás hiányának következményeképpen – az egyes nyelvek iránti különböző keresletet, az egyes nyelvek piaci helyzetét mutatják egyfelől, a lehetőségeket, a helyben meglévő nyelvtudás, az elérhető nyelvtanárok különbségeit másfelől. Arra a kihívásra, amit a szabad nyelvválasztás jelentett a magyar közoktatási rendszer intézményei számára, az ország nyugati része tudott leghamarabb válaszolni: elsőként, 1990-ben Győr-Moson-Sopron megyében ugrott meg (40% fölé) a németül tanulók száma, és általában is a Nyugat-Dunántúlon volt a nyugati nyelvet tanulók számának növekedése a legerőteljesebb.

A kihívásra legkésőbb az ország keleti része tudott válaszolni: a legtovább Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében tanultak-tanulnak oroszul az általános iskolai tanulók. Az alapfokú oktatásban néhány év alatt bekövetkezett totális idegennyelv-csere területi terjedése, első látásra úgy tűnik leképezi az ország egyenlőtlen területi fejlettségét, s a kulturális minták nyugat-keleti irányú terjedését is. Tudnunk kell azonban, hogy ebben a fejlettségen kívül más tényezők is szerepet játszhatnak. Egyfelől tény, hogy a nyugati országrészben élnek a német nemzetiségi lakosság nagyobb csoportjai, másfelől például az ukrán határ közelsége a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei adatok más értelmezési lehetőségét is megengedi.

A nemzetiségi nyelv és az idegen nyelv találkozása

Azt a kérdést, hogy érintheti-e és milyen mértékben érintheti a szabad nyelvválasztás bevezetése, illetve az idegennyelv-oktatás terjedése a nemzetiségi nyelvek oktatását, a nemzetiségi oktatásban érintettektől a keresleti és a kínálati oldaltól egyaránt igyekeztünk megtudni: a nemzetiségi szülők véleményét elemeztük ebből a szempontból, majd a nemzetiségi iskolákra jellemző folyamatokat vizsgáltuk. Az előbbi forrása egy kutatás5 adatainak másodelemzése, az utóbbi kérdés körüljárásához esettanulmányokat készítettünk.

A kereslet: a szülői igények

A nemzetiségi szülők igényeit bemutató korábbi kutatási adatok másodelemzésével azt kívántuk feltárni, hogy mi befolyásolja iskolaválasztásukat, mit várnak el az iskolától, s ezen elvárások között milyen helyet foglal el a nemzetiség nyelvének, illetve az idegen nyelveknek az oktatása.

A szülőknek az oktatással kapcsolatos általános elvárásait olyan módon igyekeztünk feltárni, hogy néhány, általában fontosnak ítélt dologgal kapcsolatban az iskola lehetőségeinek megítélését kértük tőlük.

7. táblázat
Az oktatás feladatai a nemzetiségi szülők szerint, 1995 (%)
Az oktatás feladatai Nem Részben Teljes mértékben
A feltett kérdés: „Mennyire tekinti az oktatás feladatának az alábbiakat?”
Képességfejlesztés 0,8 70,7 27,6
Vallásos nevelés 28,1 60,6 9,8
Nemzeti örökség átadása 2,1 59,4 36,7
Nyelvtanítás 0,7 31,6 67,4
Erkölcsi nevelés 6,5 74,2 19,3
Továbbtanulás biztosítása 0,8 43,2 55,7
Jó szakmát adni 2,9 38,6 56,9
Rendre nevelés 5,5 78,2 16,2
Állampolgárrá nevelés 2,4 63,1 33,4
Közösségre nevelés 0,8 59,2 39,0

A nemzetiségi szülők véleménye szerint az oktatás feladata mindenekelőtt a gyerekek későbbi boldogulásának elősegítése, a szakma- és a továbbtanulás biztosítása. Az említetteket csak a nyelvtanítás fontosságának hangsúlyozása előzi meg. A közösségi, nemzeti, kulturális integráció biztosítása véleményük szerint csak részben az iskolarendszer feladata. Az erkölcsi nevelés és a rendre való nevelés területén még kevésbé kaphat szerepet az oktatás, a vallásos nevelés pedig a szülők többségének megítélése szerint szinte egyáltalán nem tartozik az iskolára.

A fentiektől némiképp eltérő a szlovák, a szerb és a szlovén szülők véleménye: a nemzeti örökség átadásának biztosítását a szlovákok (44,6%) és a szerbek (42,2%) az átlagnál nagyobb mértékben várják el az iskolától, ezzel szemben jóval kevésbé igénylik a szlovének (29,2%). Ugyancsak a szlovákok és a szerbek azok, akik a továbbtanulás (61,2% és 63,3%) és a munkába állásra való felkészítés (62,2% és 64,4%) elősegítését az átlagnál jobban elvárják, s ismét csak a szlovének azok, akiknek elvárásai jóval szerényebbek e tekintetben is (továbbtanulás 39,9%, jó szakma 34,8%).

A konkrét iskola választását firtató kérdésre válaszolva a szülők többsége pragmatikus okot jelölt meg: nem volt más iskola, közel volt a lakáshoz. Kifejezetten a nemzetiségi oktatás miatt a szülők negyede választotta az iskolát, a többség számára azonban láthatólag inkább adottság volt a nemzetiségi iskola, semmint tudatos választás eredménye. A választás tudatos tényezői közt a nemzetiségi oktatás és az idegennyelv-oktatás ténye azonos súllyal szerepelt.

8. táblázat
A nemzetiségi szülők iskolaválasztás motívumai, 1995 (%)
Iskolaválasztási motívum %
Nincs más iskola a környéken
Közeli az iskola 37,0
Ismeri az iskolát 13,8
Jó az oktatás 16,6
Nemzetiségi oktatás 25,1
Idegennyelv-oktatás 25,1
Biztosított a továbbtanulás 2,4

A szülői véleményekből a nemzetiségi nyelvek és a nyugati nyelvek „értékének” összevetése révén próbáltunk felállítani egy nyelvek közötti sorrendet, és ebben megállapítani a nemzetiségi nyelv helyét.

9. táblázat
Az egyes nyelvek hasznossága a nemzetiségi szülők véleménye szerint (ötfokú skálán*)
Nyelv 1 2 3 4 5
* Az ötfokú skálán az egyes azt jelentette, hogy az adott nyelv egyáltalán nem hasznos, az ötös pedig azt, hogy nagyon hasznos.
Német 1,5 0,9 3,8 25,7 67,5
Angol 3,6 1,7 7,8 23,5 62,4
Francia 12,5 17,1 44,7 18,0 5,5
Orosz 27,6 27,1 31,7 9,4 3,0
Nemzetiségi nyelv 3,3 6,6 19,1 24,5 46,0
Latin 22,6 25,7 30,0 13,1 5,7
Spanyol 25,7 28,0 31,0 9,3 2,8

Az adatok alapján kirajzolódó rangsorban feltűnő a világnyelvek előnye a nemzetiségi nyelvekkel szemben. A szülők véleményében az angol és a német egyértelműen a nagyon fontos nyelvek közé kerültek minden nemzetiségi csoportnál. Ha nem is hasonló mértékben, de nagyon fontos nyelvnek tekintették kérdezetteink a nemzetiségi nyelvet is. A többi nyelv a közepesen fontos kategóriába esett, igaz itt is van különbség az egyes nyelvek között. A legkevésbé hasznos nyelvnek az általunk kérdezettek körében az orosz bizonyult, megelőzve a spanyolt és a latint is.

Ugyanakkor az egyes világnyelvek, illetve a saját nemzetiségi nyelv megítélése nemzetiségi hovatartozás szerint különbségeket mutat. A szerbek és a románok a francia nyelvet ítélték meg az átlagnál hasznosabbnak (előbbiek valószínűleg magas iskolázottságuk, utóbbiak inkább nyelvi rokonságuk miatt). Az angol tanítását minden csoportban kétharmad körüli arányban ítélték nagyon hasznosnak, az átlagnál kissé jobban preferálták a szerbek, illetve a szlovákok (78,6% és 70,5%). A kisebbségi csoportok között egyedül a szlovének voltak azok, akik az angol egyértelmű hasznosságát megkérdőjelezték: mindössze 31,5%-ban válaszolták, hogy nagyon hasznos, s 11,8%-ban, hogy egyáltalán nem hasznos (a többi csoportban ez utóbbi arány 2-4% közé esett).

Az orosz nyelv minden csoport részéről meglehetősen alacsony értékeket kapott a hasznosság szempontjából, de szintén lényeges nemzetiségek közti különbségekkel. A szerbek 26,7%-ban igen hasznosnak találták a nyelvet, s csak 14,9%-uk (a szlovákoknak és a románoknak is csak 19, illetve 20%-a) állította, hogy egyáltalán nem fontos az orosz nyelv, a szlovéneknek ugyanakkor 61,4%-a vallotta ezt!

A vélemények a nagy nyelveket illetően leginkább a német esetében esnek közel egymáshoz: a kérdezettek 68%-a tartja nagyon fontosnak, ettől felfelé kisebb mértékben a szlovének (72,1%) és nagyobb mértékben maguk a németek (82,4%) térnek el.

10. táblázat
A német nyelv hasznossága a különböző nemzetiséghez tartozó szülők véleménye szerint (ötfokú skálán*)
Nemzetiség 1 2 3 4 5
* Az ötfokú skálán az egyes azt jelentette, hogy az adott nyelv egyáltalán nem hasznos, az ötös pedig azt, hogy nagyon hasznos.
Német 0 0,2 1,1 16,4 82,4
Szlovák 4,3 0,7 5,6 32,5 57,0
Román 3,1 3,1 6,1 29,0 65,0
Horvát 0,6 0,8 4,6 27,5 66,5
Szerb 2,1 3,1 6,2 32,0 56,7
Szlovén 0,6 0,6 2,8 24,0 72,1

A nemzetiségi nyelv megítélésében szintén nagy különbségek vannak. Érthető okokból (anyanyelvük világnyelv) a németek azok, akik a legnagyobb arányban állították, hogy a nemzetiségi nyelv nagyon hasznos (78,1%), s az átlagnál hasznosabbnak ítélik meg nyelvüket a szerbek is (46,5%-uk szerint nagyon hasznos). Saját nyelvükről legkevésbé a szlovének nyilatkoznak pozitívan, közülük mindössze 16,9%-nyian állították, hogy hasznos a nemzetiségi nyelv, s közel ugyanennyien (15,3%), hogy egyáltalán nem az.

11. táblázat
A nemzetiségi nyelv hasznossága a különböző nemzetiséghez tartozó szülők véleménye szerint (ötfokú skálán*)
Nemzetiség 1 2 3 4 5
* Az ötfokú skálán az egyes azt jelentette, hogy az adott nyelv egyáltalán nem hasznos, az ötös pedig azt, hogy nagyon hasznos.
Német 1,3 1,0 2,6 17,0 78,1
Szlovák 5,6 11,0 32,2 28,0 23,3
Román 2,0 16,6 32,7 21,6 27,1
Horvát 0,2 5,4 23,9 30,7 39,8
Szerb 4,0 14,1 20,2 15,2 46,5
Szlovén 15,3 6,8 23,7 37,3 16,9

Összességében a válaszoló nemzetiségi szülők 70%-a tartotta nagyon (5. fokozat) vagy igen fontosnak (4. fokozat) a nemzetiségi nyelvet, azaz hasznosabbnak tartják a nemzetiségi nyelvet a kérdezettek, mint más, nagy vagy klasszikus nyelveket: a latint, a spanyolt és az oroszt.

Hasznossági szempontból csak két nyelv, a német és az angol előzi meg a nemzetiségi nyelvet – szinte inkább egymással versenyben –, 85–92%-ban tartják ezeket a nyelveket nagyon, illetve igen hasznosnak a nemzetiségi szülők. A nemzetiségi csoportok közül a szlovénok mindegyik esetben a fentiektől szélsőségesen és következetesen eltérően reagáltak: ők amellett, hogy nagyon erősen kiemelik a német nyelv hasznosságát, a többi idegen nyelvet – az angolt is ideértve – inkább alulértékelik. Szembetűnő emellett, hogy a szlovéneknél a nemzetiségi nyelv is a kevésbé értékeltek közé kerül, esetükben a nemzetiségi nyelv erős leértékelése feltehetően összefügg a német nyelv átlagon felüli felértékelésével.

Érthető a két nagy nyelv előnye a nemzetiségi nyelvvel szemben minden nemzetiségi csoportnál, hiszen mindkét nyelv ismerete komoly előnyt jelent a munkaerőpiacon, illetve idővel nem tudásuk komoly hátrány lehet. A nemzetiségi nyelv a helyi nemzetiségi közösségekben elsősorban szimbolikus értékkel rendelkezik, de a mindennapi életben, adott térségben, településen, a „helyi nyelvi piacokon” gyakorlati értékkel is bírhat, így egyértelműen megelőzi a térben vagy időben távol eső nyelvek (spanyol, francia, latin, orosz) hasznosságát.

A szlovéneknek a többi nemzetiségi csoportétól eltérő véleményét minden valószínűség szerint elsősorban lakóhelyük magyarázza. Az osztrák határ közelében, Szentgotthárd környékén élő szlovénség lakóhelyén a határok megnyílása óta Ausztria közelsége miatt a német nyelv használati értéke oly mértékben megnövekedhetett, hogy mellette a helyi nyelvi piacon mind az angol, mind a nemzetiségi nyelv, a szlovén, gyakorlati értéke eltörpül.

Összességében a nemzetiségi szülők az iskolától elsősorban az életre, a munkára és a továbbtanulásra való felkészítést várják el, s csak másodsorban gondolják az iskola feladatának a nemzeti, közösségi integráció vagy az egyéni integráció (erkölcsi értékek, rendre való nevelés) biztosítását. A nemzetiségi oktatástól mindenekelőtt a nemzetiségi nyelv megtanítását várják el, de fontosnak tartják a nemzetiségi és a helyi hagyományok átörökítését is. Az iskolaválasztásban azonban mindezek nem jelennek meg, azt nagyobbrészt pragmatikus okok irányítják, a nemzetiségi és az idegennyelv-tanulás lehetősége abban azonos súllyal szerepel. Úgy tűnik, a nagy nyelvek hirtelen megnövekedett jelentősége a természetes nyelvi asszimiláció mellett a nemzetiségi német nyelv megmaradására pozitív hatással van, a nemzetiségi nyelvek közül veszélyt csak a szlovén nyelvre jelent.

A kínálat: az iskolarendszerű nemzetiségi oktatás

Az iskolahasználói igények várható alakulásának feltárását követően a kínálati oldalról, az oktatási intézmények oldaláról is feltérképeztük, hogy milyen hatással volt a szabad nyelvoktatás bevezetése a nemzetiségi iskolák oktatási programjainak alakulására, azaz azt, hogy az általunk vizsgált két térségben hogyan alakult a helyi nyelvoktatási piac.

A kérdés megválaszolására esettanulmányokat készítettünk két megyében, három nemzetiség oktatására vonatkozóan. Minden esetben elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a német nyelv oktatásának terjedésével összefüggésben milyen változások mentek végbe a nemzetiségi oktatásban. Ezért az esettanulmányok készítéséhez egy olyan terepet választottunk, ahol jelentős intenzitással folyik németnyelv-oktatás (Vas megye), s egy olyat, ahol feltehetőleg szerényebb a német iránti kereslet (Bács-Kiskun megye). A nemzetiségi nyelvek és az élő nyugati nyelvek „találkozását” a közoktatásban ilyenformán a német és a horvát, a német és a szlovén, illetve a német és a német nyelvek vonatkozásában próbáltuk nyomon követni. Bács-Kiskun megyében három településen öt iskolát kerestünk fel. A három település egyike Baja, egy 30 000-es lakosságú város, a másik két település kisebb község a város közelében. Mindegyik iskolában folyik horvát és/vagy német nemzetiségi oktatás. Vas megyében, az osztrák határ közelében szintén három települést vizsgáltunk, köztük Szentgotthárdot, egy 87 000 fős várost, s három községet szintén a város közelében. Az e településeken működő iskolákban szlovén és/vagy német nemzetiségi oktatás folyik. Az esettanulmányok készítése mellett feldolgoztuk a vizsgált iskolák nyelvoktatásának idősoros statisztikai adatait is. Az összegyűjtött információkat több szempontból elemeztük: részben az idegen nyelvi kereslet, illetve az intézményi kínálat alakulásával összefüggésben, részben az egyes nyelvek közti különbségek szempontjából. Az elemzés révén több ponton találunk a vizsgált nyelvek oktatása között tényleges vagy potenciális érdekkülönbséget: mind a nagyobb idegen nyelvek, mind az idegen nyelvek és a kis nemzetiségi nyelvek, mind a kis nemzetiségi nyelvek között. Sajátos módon egyfajta érdekellentét nemcsak a nyelvoktatáson belül, hanem a nyelvoktatás és más tárgyak tanítása közt is felmerül.

Idegen nyelv versus idegen nyelv

Már a korábbi elemzésekből is kitűnik a kereslet erős differenciáltsága. Itt két szempont mentén tudtuk vizsgálni a különbségeket: a földrajzi helyzet és a településtípusok következtében eltérő kereslet alakulását figyeltük. Az adatok futó áttekintéséből is kitűnik a földrajzi helyzet egyértelmű jelentősége a nyelvoktatásban: míg a Bács-Kiskun megyei iskolákban mind az angol, mind a német nyelv jelen van a nemzetiségi nyelv, a horvát (és a nemzetiségi német) mellett, addig a Vas megyei iskolákban csak a német jelent kihívást a nemzetiségi oktatásra, az angol nyelv egyszerűen nincs jelen a helyi nyelvi piacon. A Bács-Kiskun megyei városi adatok közelebbi vizsgálata során az is kitűnik, hogy a városi iskolákban angol és német nyelvet is oktatnak, az intézmények egy része a kettő közül az egyikre igyekszik specializálódni, más részük mindkettőt oktatási profiljában tartja. A kereslet együttesen a német iránt tűnik nagyobbnak. Az adatokból azonban az is kikövetkeztethető, hogy a nagy nyelvek versenye nemcsak a két nyelv között folyik, hanem a németnyelv-oktatást folytató egyes iskolák között is. Ezt nem tudjuk a rendelkezésünkre álló adatok alapján megnyugtatóan bizonyítani, de a németnyelv-oktatásban résztvevők helyenkénti csökkenése, illetve más helyeken történő növekedése alátámasztja ezt a feltételezést.

12. táblázat
Angol és német nyelvet tanulók néhány Bács-Kiskun megyei általános iskolában, 1993 és 1996
  Angol nyelvet tanulók Német nyelvet tanulók
1993
1996
1996
1993=100%
1993
1996
1996
1993=100%
Gara 0 0   214 168 79
Csikéria 33 30 91 47 58 123
Baja 1 464 425 92 0 57  
Baja 2 0 29   255 265 104
Baja 3 0 16   490 370 76
Baja 4 227 189 83 136 188 138
Baja 5 88 80 91 152 83 55
Baja 6 283 257 91 336 184 55
Baja 7 26 75 288 609 65 11
Baja 8 0 12   197 124 63
Baja 9 0 0   50 0 0
Baja 10 0 51   0 76  
Baja 11 0 93   0 0  
1
3. táblázat
Angol és német nyelvet tanulók néhány Vas megyei általános iskolában, 1993 és 1996
  Angol nyelvet tanulók Német nyelvet tanulók
1993
1996
1996
1993=100%
1993
1996
1996
1993=100%
Felsőszölnök 0 0   5 19 380
Szentgotthárd 3 0 0   389 292 75
Szentgotthárd 4 23 0 0 349 371 106

Idegen nyelvek versus kis nemzetiségi nyelvek

A településtípus hatása a helyi nyelvi piacra a Bács-Kiskun megyei horvát nemzetiségi oktatásban volt megragadható: a városi iskolában a nemzetiségi oktatásban résztvevők aránya – amennyiben megmaradt a nemzetiségi oktatás – erősebben csökkent (Bajai 4. és 7. számú iskola), mint a községekben, azaz feltételezhetően a városi közegben kevésbé tud hasznosulni a nemzetiségi nyelv ismerete, illetve fordítva, inkább érezhetőek az idegennyelv-ismeret előnyei. A szlovént is oktató Vas megyei városi iskolában a vizsgált időszakban már nem csökkent lényegesen a nemzetiségi oktatásban résztvevők száma. A folyamat itt korábban, a 90-es évek elején zajlott le, és az évtized közepére már megállni látszik, sőt kismértékű (talán csak átmeneti) növekedés is tapasztalható.

14. táblázat
Nemzetiségi nyelvet tanulók néhány Bács-Kiskun megyei általános iskolában, 1993 és 1996
  Horvát nyelvet tanulók Nemzetiségi németet tanulók
1993
(fő)
1996
(fő)
1996
1993=100%
1993
(fő)
1996
(fő)
1996
1993=100%
Gara 42 32 76 135 130 96
Csikéria 22 0 0 0 8  
Baja 4 169 112 66 0 0  
Baja 7 37 10 27 411 538 131
Baja 9 0 0   50 153 306
Baja 11 0 0   0 221  

 

15. táblázat
Nemzetiségi nyelvet tanulók néhány Vas megyei általános iskolában,
1993 és 1996
  Nemzetiségi németet tanulók Szlovén nyelvet tanulók
1993
1996
1996
1993=100%
1993
1996
1996
1993=100%
Felsőszölnök 22 19 86 50 43 86
Szentgotthárd 1 0 0   0 0  
Szentgotthárd 2 44 34 77 0 0  
Szentgotthárd 3 0 0   0 0  
Szentgotthárd 4 36 30 83 35 39 111
Apátistvánfalva 0 0   42 38 90
Szakonyfalu 0 0   17 11 65

A vizsgált iskolákban folyó idegennyelv-oktatás alakulásában meghatározó szerepe van a kereslet alakulásának, a nemzetiségi nyelvoktatás alakulását (elsősorban a megmaradását) azonban nemcsak a földrajzi helyzet és a település nagysága által erősen befolyásolt kereslet alakítja, hanem jelentős szerepe lehet a helyi vagy intézményi szintű döntéseknek, s ezzel az oktatási kínálat alakításának is. Ebben a vonatkozásban elsősorban az a kérdés, hogy a nemzetiségi oktatáshoz – a csökkenő érdeklődés ellenére is – ragaszkodik-e az iskola, igyekszik-e ezt életben tartani, vagy inkább a szülői igényeknek elébe menve azt leépülni engedi esetleg leépülni segíti. S van-e ebben különbség a kelendőbb nemzetiségi nyelv és a kevésbé kelendő nemzetiségi nyelv oktatása között?

Tapasztalataink szerint a kereslet jelentős átalakulása mellett igen nagy a jelentősége az igazgatók nyelvválasztásának is. A szabad nyelvválasztás által kínált lehetőségre, illetve a nyelvoktatási kereslet átalakulására az igazgatók többféleképpen reagáltak, s ennek megfelelően az igazgatók nyelvválasztása a nemzetiségi nyelv – idegen nyelv dimenzióban is többféle módon alakult. Erre a kihívásra adott válaszaik többek között abban különböztek, hogy mennyire érezték magukat kényszerhelyzetben, mennyire igyekeztek megtartani a nemzetiségi oktatást, s mennyire tekintették egymással szembekerülő, s hosszú távon egymást kizáró alternatívának a nagy nyelvek oktatásnak bevezetését és a nemzetiségi oktatás fenntartását. Adataink segítségével négy típust tudtunk a fentiek alapján megkülönböztetni.

– Az az iskola, amelyik eleve kedvezőbb helyzetben lévő településen működik, a nemzetiségi oktatásban is vannak ambíciói, minden további nélkül fenntartja magas színvonalú nemzetiségi két tanítási nyelvű oktatását, s biztosítja tanulóinak egy nyugati nyelv (angol) kötelező oktatását. Ebben az iskolában – amely nagy hagyományokkal rendelkezik a nemzetiségi kultúra ápolása s az oktatás terén – fel sem merült a nemzetiségi oktatás és az idegennyelv-oktatás szembeállítása, természetes folytonosságban oktatják a horvát nyelvet, és vezették be az orosz helyett az angol oktatását.

– Az az iskola, amely meg szerette volna tartani a nemzetiségi nyelvoktatást, bevezette az idegennyelv-oktatást a nemzetiségi tagozaton is, ilyenformán a szülőknek nem kellett lemondaniuk az idegennyelv-oktatásról, nem kerültek választás elé. Bár a nemzetiségi oktatási programban résztvevők száma lecsökkent, de a megszűnés veszélye eddig nem merült fel. Hosszabb távon nem érezvén megnyugtatónak a nemzetiségi oktatás helyzetét, az iskola általános művelődési központtá (ÁMK-vá) való átalakulás esetén tudná kiegészíteni profilját olyan tevékenységekkel, amelyek a nemzetiségi oktatás fennmaradását is segíthetik.

– Abban az iskolában, amelyik a szülői igényeket igyekezett minél teljesebben kielégíteni, az igazgató nem ragaszkodott a nemzetiségi nyelv oktatásához, engedte a nemzetiségi és az idegen nyelv szembekerülését. Itt 1989-ben indult utoljára nemzetiségi osztály, ezt követően a kellő érdeklődés hiányában ez elmaradt. Az iskola bár formálisan megtartja nemzetiségi elnevezését, az utolsó nemzetiségi osztály kifutásával 1997-ben a nemzetiségi oktatás a gyakorlatban tényelegesen megszűnt.

– Az az iskola, amelyik erősen preferálta az idegennyelv-oktatás minél teljesebb bevezetését, igyekezett minden egyebet ennek szolgálatába állítani. Ebben a megközelítésben szintén szembekerült egymással a nemzetiségi oktatás és az idegen nyelvek oktatása. Az iskola tulajdonképpen jócskán elébe ment a szülői igényeknek, amikor az 1995/96-os tanévben választás elé állította őket: vagy német és horvát oktatást tudnak kínálni tanulóik számára, vagy németet és angolt együtt. Ezzel az iskola voltaképpen nyíltan lemondott a nemzetiségi oktatásról, de döntését a szülőkkel mondatta ki.

Nemzetiségi nyelv versus nemzetiségi nyelv

Nagy különbségek vannak az igazgatók nyelvválasztásában abban a tekintetben is, hogy milyen nemzetiségi nyelvet oktatnak iskoláikban. A nemzetiségi szülők véleménye is tükrözi, hogy némileg más a három vizsgált nemzetiségi nyelv piaci értéke, s ebből következően az oktatási rendszeren belüli státusa is.

A horvát nyelv ismerete egy települést leszámítva mindenhol szerény tőkét jelent a helyi oktatási és munkaerőpiacon. A továbbtanulást nemigen segíti, helyben nincs középfokon további tanulására lehetőség, de egy-két ágazatot kivéve, nem sokat segít az elhelyezkedést illetően sem. A német nyelvvel szemben mindenképpen hátrányosabb helyzetben van, s ebben a tekintetben nincs különbség abban, hogy a németet nemzetiségi vagy idegen nyelvként hirdeti-e meg az iskola. A horvát nemzetiségi oktatás láthatóan csak külön odafigyelés és áldozatok árán tartható meg a jelenlegi keretek között az általunk vizsgált településeken.

Míg a horvát nemzetiségi oktatásban nagy különbségek figyelhetőek meg az igazgatói stratégiákban az idegennyelv-oktatás bevezetésével összefüggésben, a német nemzetiségi nyelv oktatásának kiterjedését természetes módon segítette mindegyikük. Az adatokból is kitűnik a nemzetiségi német nyelv oktatásának virágzása. Az azonban számos helyen kétséges, hogy milyen mértékben tekinthető ténylegesen nemzetiségi oktatásnak a nemzetiségi német, akár az oktatásban résztvevők összetételét, akár az oktatás tartalmát vizsgáljuk. Az esettanulmányok segítségével sem deríthető ki (mivel maguk az iskolák sem kötelezettek rá, hogy nyilvántartsák), milyen nemzetiségi hátterű tanulók vesznek részt a nemzetiségi oktatásban. Számos helyen közismert tény, hogy a nemzetiségi oktatásban résztvevők között csak szerény mértékben vannak jelen a valóban nemzetiségi származású tanulók, a gyerekek többsége egyszerűen csak németül szeretne tanulni. Szintén kétséges, hogy az oktatás tartalma mennyire tekinthető nemzetiséginek, több helyen ugyanis németországi tankönyvekből tanítanak irodalmi nyelvet. Ilyenformán persze az is kétséges, hogy a nemzetiségi létre, a nemzetiségi identitás megmaradására van-e bármilyen hatással a valójában idegennyelv-oktatásként működő nemzetiséginyelv-oktatás virágzása, hogy képes-e a nemzetiségi lakosságot elérni, s számukra a nyelv, a kultúra behatóbb ismeretét s a nemzetiségi identitás megmaradását/erősítését biztosítani, vagy csupáncsak a német oktatás kedvezőbb feltételek között történő kiterjedését segíti.

A szlovén nyelv ismerete szintén csekélyebb hasznot jelent a némethez viszonyítva a továbbtanulási lehetőségeket és a munkaerő-piaci helyzetet illetően. Bár a vizsgált helyszínen van a szlovén további tanulására lehetőség középfokon is, kevesen élnek ezzel. A munkaerő-piaci helyzet szempontjából viszont a német ismerete ebben a térségben szinte elengedhetetlen. Földrajzi helyzeténél fogva a szlovén nemzetiségi oktatás került szembe először, mindjárt az 1990-es évek legelején a nagy nyelvek minden mást kiszorító hatásával. Mostanra azonban úgy tűnik, a szlovén nyelv helyzete a német oktatása mellett stabilizálódott, egy nemzetiségi osztályt indít a városi általános iskola, s megmaradt a környékbeli községi iskolákban is a szlovén oktatása.

Nyelvoktatás versus szakmai tárgyak oktatása

Az igazgatók az oktatási programok kialakításánál egy másik dilemmával is szembe találták magukat (tekintet nélkül a nemzetiségi és/vagy idegen nyelvként oktatott nyelvekre): a nyelvoktatás az óraszámok kialakításánál szembekerült a többi tárgy oktatásával. A nemzetiségi oktatás irányelvei és a NAT által biztosított óraszám (heti öt óra) kétségkívül kedvező a kisebbségi oktatás számára, ám ezt az előnyt csak a többi tárgy rovására lehet érvényesíteni. Ebben a helyzetben a magyar nyelv, illetve a szak- és a készségtárgyak közül kényszerülne óraszámot csökkenteni az intézmény, ezt azonban úgy tűnik, már sem az igazgatók, sem a szülők nem szívesen vállalják még a nyelvoktatás érdekében sem, mert ez már az iskola egész működésének színvonalát kedvezőtlenül befolyásolhatja, ronthatja a továbbtanulási eredményeket. A szülők is a továbbtanulási esélynövekedést részesítik előnyben, akkor is, ha az nem az idegennyelv-tanulás hiánya miatt, hanem a szaktárgyak oktatásának hiánya miatt válik kérdésessé. A kulturális megmaradás vagy az egyéni versenyképesség növekedése dilemmájában az utóbbit részesítik előnyben az iskolák és a szülők is.

Összegzés

Az 1990 utáni nyelvoktatást befolyásoló tényezők egyik legfontosabb jellemzője, hogy kötelező nyelvoktatás van ugyan Magyarországon, de kötelezően oktatott nyelv nincs, ezért nagyrészt spontán módon alakulhatnak a nyelvoktatásban a keresleti és a kínálati viszonyok. Ennek eredménye, hogy valóban piaci módon működő terjedési és visszaszorulási, azaz versengési folyamatokat tudtunk – reményeink szerint – megragadni. Az egymással is versengő két expandáló nagy nyelvet (angol, német) eltérő területi megoszlásban oktatják hazánkban több, csekélyebb súllyal bíró nyelv mellett. A nyelvcsere – az orosz helyett a nyugati nyelvek oktatására való áttérés – a kilencvenes évek közepére befejeződött Magyarországon, de a világnyelvek közötti verseny folytatódik.

E verseny az oktatásban érdekeltek döntéseiben ölt testet, s az oktatásügy szereplőinek érdekeltségi viszonyaival és a nyelvek piaci értékének alakulásával együttesen írható le. Mivel az oktatási rendszerben nincs kötelezően oktatott nyelv, és a nyelvválasztásban mind a mai napig nincsenek korlátozva az intézmények (csak az óraszámokban, a csoportlétszámokban ad meg korlátokat az oktatási törvény, s a költségek tekintetében jelenthet problémát a fenntartó hozzájárulása), az idegen nyelv oktatási kínálatának kialakítása az intézmények, az intézményvezetők kezében van. Ennek következtében az igazgatói döntéseknek az oktatási rendszer egészében meghatározó szerepe van a fenti folyamatok alakulásában. Az iskolák azonban döntéseikben a szülői igényeket képezik le, amelyek végső soron gazdasági megfontolásokat preferálnak (a továbbtanulási és a munkaerő-piaci esélyek biztosítását). E komplex folyamatok eredményeképpen a nyelvoktatás minden más tantárgyhoz viszonyítva érzékenyebb jelzőértékkel bír mind a kínálat, mind a kereslet oldalát tekintve, azaz mind a nyelvoktatás feltételeinek meglétét, kialakulását, mind a munkaerőpiacon értékesíthető nyelvtudást tekintve.

A nemzetiségi nyelvek ebben a folyamatban a német kivételével fokozatosan visszaszorulni látszanak. A nemzetiségi nyelvoktatás már a 60-as évektől jelentősen visszaszorult, akkor oktatáspolitikai döntés, a magyar nyelvű szaktárgyi oktatás biztosítása következtében. A hetvenes évek második felében kezdődő fellendülés után, 1990-től az idegen nyelvek nagyrészt spontán módon történő terjedésének következtében a nemzetiségi nyelvek ismételten hátrányba kerültek. Ma a keresett idegen nyelvekkel szembekerülve nagy valószínűséggel veszítenek újabb pozíciókat, igaz, nagy területi különbségekkel, a sokrétű helyi igény által meghatározott eltérések mellett. Újabb konfliktuslehetőség is kirajzolódni látszik azonban ott, ahol részben a kisebbségi nyelvek védelme, illetve óraszám igénye már nem a nyugati nyelvekkel kerül szembe, hanem a szaktárgyak oktatásával. Ez esetben a kultúra megmaradásának, illetve az egyéni versenyképesség növelésének dilemmájában már nagy valószínűséggel csak az utóbbi győzhet.

Irodalom

Az idegen nyelvek oktatásának alakulása az utóbbi tíz évben. 1973–1982. (1984): Statisztikai adatgyűjtemény. Tudományszervezési és Informatikai Intézet, Budapest.

Bourdieu, P. (1991): Language and Symbolic Power. Polity Press.

Garami Erika–Imre Anna (1995): Nemzetiségi szülők iskolázási stratégiái. Kutatási zárótanulmány, TÁRKI, Budapest.

Imre Anna (1995a): A nyelvtudás társadalmi háttere. Iskolakultúra, 1-2. sz.

Imre Anna (1995b): Tendenciák az elmúlt évek nyelvoktatásában. Iskolakultúra, 15-16-17. sz.

Imre Anna (1994): Nyelv, tudás, kutatás. Társadalomkutatás, 1-4. sz.

KSH (1992): 1990. évi népszámlálás. 3. összefoglaló adatok. Budapest.

Medgyes Péter (1992): Angol Ĺ a kommunikáció pótnyelve: Körkép az angol nyelv magyarországi oktatásáról és terjedéséről. Magyar Pedagógia, 4. sz.

Swaan, A. de (1993): The Evoloving European Language System. International Political Science Review, July.

Vágó Irén (1997): Az élő idegen nyelvek oktatása: Egy modernizációs sikertörténet. Kézirat, Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központ.

Wardhaugh, R. (1991): Languages in Competition: Dominance, Diversity and Decline. Basil Blackwell.

Melléklet

1. táblázat
A nemzetiségi oktatás alapadatai, 1960–1996
Év Óvodák Általános iskolák Középiskolák
Intézmények Pedagó-
gusok
Gyerekek Intézmények Pedagó-
gusok
Tanulók Intézmények Pedagó-
gusok
Tanulók
Forrás: MKM közoktatási statisztikái
1960 62 68 2 223 360 636 29 057 8   633
1969 36 40 1 340 277 509 20 275 7   717
1975 139 199 5 856 323 637 25 341 7   630
1980 211 367 11 082 316 712 35 482 7   790
1985 265 537 12 920 317 862 44 388 8   835
1986 273 574 13 011 317 882 44 853 10   1064
1987 269 619 13 705 317 907 44 444 10   1060
1988 290 595 13 108 319 928 43 501 10   1114
1989 295 650 13 763 323 994 43 300 10   1187
1990 287 680 14 009 322 1048 44 495 10   1301
1991 343 824 18 432 345 1059 45 870 9   1296
1992 364 878 19 254 359 1098 48 173 9   1412
1993 364 892 19 434 393 1181 48 615 10 137 1217
1994 355 882 18 889 397 1210 49 273 n. a. n. a. n. a.
1995 364 935 20 336 371 1255 49 441 23 160 1237
1996 373 959 20 368 404 1338 51 379 25 112 2012

 

2. táblázat
A nemzetiségi óvodák gyereklétszámának alakulása nemzetiségenként, 1960–1996
Év Német Román Szerb-horvát Szlovák Szlovén Összesen
% % % % %
Forrás: MKM közoktatási statisztikái
1960 539 24,2 290 13,0 318 14,3 1076 48,4 0 0 2 223
1969 230 17,2 228 17,0 249 18,6 633 47,2 0 0 1 340
1975 3 147 53,7 309 5,3 753 12,9 1617 27,6 30 0,5 5 856
1980 6 336 57,2 419 3,8 1702 15,4 2526 22,8 99 0,9 11 082
1985 7 747 60,0 491 3,8 1824 14,1 2766 21,4 92 0,7 12 920
1986 7 905 60,8 488 3,8 1737 13,4 2801 21,5 80 0,6 13 011
1987 8 581 62,6 434 3,2 1822 13,3 2773 20,2 95 0,7 13 705
1988 8 253 63,0 445 3,4 1780 13,6 2524 19,3 106 0,8 13 108
1989 8 850 64,3 482 3,5 1789 13,0 2530 18,4 107 0,8 13 763
1990 9 187 65,6 453 3,2 1684 12,0 2584 18,4 101 0,7 14 009
1991 12 953 70,5 504 2,7 1814 9,9 3067 16,7 94 0,5 18 432
1992 13 783 71,0 511 2,6 1869 9,6 3009 15,5 82 0,4 19 254
1993 13 937 71,7 543 2,8 1689 8,6 3190 16,2 75 0,4 19 434
1994 13 230 69,4 683 3,6 1741 9,1 3163 16,6 72 0,4 18 889
1995 14 589 71,4 647 3,2 1787 8,7 3234 15,8 79 0,4 20 336
1996 14 658 71,6 651 3,2 1761 8,6 3211 15,7 87 0,4 20 368

 

3. táblázat
A nemzetiségi oktatás aránya az általános iskolai oktatáson belül 1960–1996
  Általános iskolák Nemzetiségi általános iskolák
Intézmények Pedagógusok Tanulók Intézmények Pedagógusok Tanulók
db % % %
Forrás: MKM közoktatási statisztikái
1960 6 307 57 290 1 392 360 360 5,71 636 1,11 29 057 2,09
1970 5 480 63 125 1 115 993 277 5,05 509 0,81 20 275 1,82
1975 4 468 66 861 1 051 095 323 7,23 637 0,95 25 341 2,41
1980 3 633 75 422 1 162 203 316 8,70 712 0,94 35 482 3,05
1985 3 546 88 066 1 297 818 317 8,94 862 0,98 44 388 3,42
1986 3 540 89 611 1 299 455 317 8,95 882 0,98 44 853 3,45
1987 3 540 90 925 1 277 257 317 8,95 907 1,00 44 444 3,48
1988 3 526 90 620 1 242 672 319 9,05 928 1,02 43 501 3,50
1989 3 527 90 602 1 183 573 323 9,16 994 1,10 43 300 3,66
1990 3 548 90 511 1 130 656 322 9,08 1048 1,16 44 545 3,94
1991 3 641 89 276 1 081 213 345 9,48 1059 1,19 46 166 4,27
1992 3 717 88 917 1 044 164 359 9,66 1098 1,23 48 255 4,62
1993 3 771 89 655 1 009 416 393 10,42 1181 1,32 48 712 4,83
1994 3 814 89 939 985 291 397 10,41 1210 1,35 49 679 5,04
1995 3 809 86 891 974 786 371 9,74 1255 1,44 49 821 5,11
1996 3 860 83 658 965 998 404 10,47 1338 1,60 51 627 5,34

 

4. táblázat
A nemzetiségi általános iskolák tanulólétszámának alakulása nemzetiségenként, 1960–1996
Év Német Román Szerb-horvát Szlovák Szlovén Összesen
% % % % %
Forrás: MKM közoktatási statisztikái
1960 11 217 38,6 1559 5,4 4269 14,7 11 500 39,6 512 1,8 29 057
1969 9 484 46,8 1043 5,1 3949 19,5 5 355 26,4 444 2,2 20 275
1975 13 546 53,5 857 3,4 3710 14,6 6 846 27,0 382 1,5 25 341
1980 22 109 62,3 1035 2,9 4099 11,6 7 893 22,2 346 1,0 35 482
1985 29 913 67,4 1304 2,9 4369 9,8 8 474 19,1 328 0,7 44 388
1986 30 635 68,3 1317 2,9 4312 9,6 8 279 18,5 310 0,7 44 853
1987 30 761 69,2 1275 2,9 4278 9,6 7 827 17,6 303 0,7 44 444
1988 30 660 70,5 1190 2,7 4153 9,5 7 166 16,5 277 0,6 43 501
1989 31 439 72,6 1009 2,3 4045 9,3 6 551 15,1 201 0,5 43 300
1990 33 550 75,3 961 2,2 3870 8,7 5 879 13,2 235 0,5 44 495
1991 35 463 76,8 1006 2,2 3677 8,0 5 527 12,0 197 0,4 45 870
1992 38 268 79,3 980 2,0 3624 7,5 5 118 10,6 183 0,4 48 173
1993 39 260 80,7 947 1,9 3389 7,0 4 875 10,0 144 0,3 48 615
1994 40 240 81,0 945 1,9 3198 6,4 4 765 9,6 134 0,3 49 273
1995 41 029 82,4 1041 2,1 2938 5,9 4 317 8,7 116 0,2 49 441
1996 42 940 83,2 1069 2,1 2795 5,4 4 444 8,6 131 0,3 51 379

 

5. táblázat
A nemzetiségi általános iskolai oktatásban résztvevők száma nemzetiségenként, s ezek aránya az összes általános iskolai tanulóhoz képest, 1960–1996
Év Német Román Szerb-horvát Szlovák Szlovén Összes
általános
iskolai tanuló
% % % % %
Forrás: MKM közoktatási statisztikái
1960 11 217 0,81 1559 0,11 4269 0,31 11 500 0,83 512 0,04 1 392 360
1969 9 484 0,85 1043 0,09 3949 0,35 5 355 0,48 444 0,04 1 115 993
1975 13 546 1,29 857 0,08 3710 0,35 6 846 0,65 382 0,04 1 051 095
1980 22 109 1,90 1035 0,09 4099 0,35 7 893 0,68 346 0,03 1 162 203
1985 29 913 2,30 1304 0,10 4369 0,34 8 474 0,65 328 0,03 1 297 818
1986 30 635 2,36 1317 0,10 4312 0,33 8 279 0,64 310 0,02 1 299 455
1987 30 761 2,41 1275 0,10 4278 0,33 7 827 0,61 303 0,02 1 277 257
1988 30 660 2,47 1190 0,10 4153 0,33 7 166 0,58 277 0,02 1 242 672
1989 31 439 2,66 1009 0,09 4045 0,34 6 551 0,55 201 0,02 1 183 573
1990 33 550 2,97 961 0,08 3870 0,34 5 879 0,52 235 0,02 1 130 656
1991 35 463 3,28 1006 0,09 3677 0,34 5 527 0,51 197 0,02 1 081 213
1992 38 268 3,66 980 0,09 3624 0,35 5 118 0,49 183 0,02 1 044 164
1993 39 260 3,89 947 0,09 3389 0,34 4 875 0,48 144 0,01 1 009 416
1994 40 240 4,08 945 0,10 3198 0,32 4 765 0,48 134 0,01 985 291
1995 41 029 4,21 1041 0,11 2938 0,30 4 317 0,44 116 0,01 974 786
1996 42 940 4,45 1069 0,11 2795 0,29 4 444 0,46 131 0,01 965 998

 

6. táblázat
A nemzetiségi középiskolák tanulólétszámának alakulása nemzetiségenként, 1960–1996
Év Német Román Szerb-horvát Szlovák Összesen
% % % %
Forrás: MKM közoktatási statisztikái
1960 348 55,0 96 15,2 116 18,3 123 19,4 633
1969 396 55,2 72 10,0 105 14,6 144 20,1 717
1975 292 46,3 115 18,3 106 16,8 137 21,7 630
1980 367 46,5 132 16,7 144 18,2 147 18,6 790
1985 468 56,0 121 14,5 106 12,7 140 16,8 835
1986 536 50,4 118 11,1 226 21,2 184 17,3 1064
1987 560 52,8 102 9,6 234 22,1 164 15,5 1060
1988 578 51,9 108 9,7 260 23,3 168 15,1 1114
1989 661 55,7 120 10,1 234 19,7 172 14,5 1187
1990 746 57,3 128 9,8 251 19,3 176 13,5 1301
1991 754 58,2 131 10,1 228 17,6 183 14,1 1296
1992 855 60,6 135 9,6 235 16,6 187 13,2 1412
1993 682 56,0 122 10,0 245 20,1 168 13,8 1217
1995 701 56,7 114 9,2 289 23,4 133 10,8 1237
1996 1490 72,7 70 3,4 266 13,0 186 9,1 2012

 

7. táblázat
Szakos ellátottság a nemzetiséginyelv- és az idegennyelv-oktatásban, 1964/65–1996/97
  1964/65 1970/71 1981/82 1990/91 1991/92 1993/94 1994/95 1995/96
Forrás: MKM közoktatási statisztikái
Nemzetiségi nyelv 62,9 71,0 82,6 89,2 81,4 88,2 84,7 85,6
Angol n. a. n. a. n. a. 86,1 80,3 87,2 78,9 83,8
Német n. a. n. a. n. a. 74,4 72,4 74,3 67,5 76,2
Francia n. a. n. a. n. a. 96,8 93,0 88,4 93,3 96,2
Egyéb n. a. n. a. n. a. 81,1 90,6 90,5 94,2 95,7
Az összes szaktárgy országos átlaga 63,6 76,7 86,9 90,5 90,0 93,0 89,2 90,5

 

8. táblázat
Az általános iskolai tanulók megoszlása a tanult idegen nyelv és megyék szerint 1990/91, 1992/93 és 1996/97
  1990/91 tanév kötelező nyelv %
Megye Angol Francia Német Orosz Egyéb Összesen
Budapest 27,12 2,66 18,04 50,79 1,39 100
Baranya 16,53 1,52 33,49 46,47 2,00 100
Bács-Kiskun 14,08 0,45 26,88 57,18 1,41 100
Békés 9,56 0,78 15,40 71,42 2,84 100
Borsod-Abaúj-Zemplén 14,32 0,40 12,78 71,77 0,73 100
Csongrád 20,74 1,75 15,51 60,88 1,12 100
Fejér 11,89 0,42 23,72 63,90 0,07 100
Győr-Moson-Sopron 7,77 0,06 40,68 51,37 0,12 100
Hajdú-Bihar 12,17 2,30 9,62 75,54 0,37 100
Heves 15,67 0,26 11,78 72,29 0,00 100
Komárom-Esztergom 8,29 0,26 28,52 62,51 0,41 100
Nógrád 11,65 0,53 9,97 75,93 1,92 100
Pest 16,62 0,66 24,32 57,10 1,30 100
Somogy 8,19 0,07 28,41 62,60 0,73 100
Szabolcs-Szatmár-Bereg 5,50 0,90 8,37 85,23 0,00 100
Jász-Nagykun-Szolnok 6,27 0,00 10,22 83,51 0,00 100
Tolna 4,49 0,13 36,46 58,32 0,60 100
Vas 3,63 0,54 37,70 56,19 1,95 100
Veszprém 6,94 0,82 35,41 55,91 0,91 100
Zala 9,30 0,40 37,62 49,50 3,17 100
Együtt 14,08 1,03 21,67 62,19 1,04 100

 

  1992/93 tanév kötelező nyelv %
Megye Angol Francia Német Orosz Egyéb Összesen
Budapest 52,32 3,77 33,65 8,40 1,86 100
Baranya 28,34 2,75 53,44 12,59 2,88 100
Bács-Kiskun 30,23 0,77 49,17 16,54 3,29 100
Békés 30,68 1,75 34,42 29,01 4,15 100
Borsod-Abaúj-Zemplén 34,93 1,51 34,75 28,19 0,62 100
Csongrád 48,31 3,17 31,26 15,80 1,46 100
Fejér 26,84 1,07 54,22 17,63 0,23 100
Győr-Moson-Sopron 10,72 0,34 77,65 11,00 0,29 100
Hajdú-Bihar 34,24 3,44 26,91 34,95 0,46 100
Heves 39,47 0,92 34,73 24,72 0,16 100
Komárom-Esztergom 23,59 0,61 56,03 18,04 1,74 100
Nógrád 31,25 0,65 41,61 24,85 1,64 100
Pest 37,65 0,77 47,42 12,74 1,42 100
Somogy 16,18 0,43 65,33 16,71 1,36 100
Szabolcs-Szatmár-Bereg 18,85 1,98 28,37 50,57 0,22 100
Jász-Nagykun-Szolnok 29,95 0,33 36,96 32,68 0,08 100
Tolna 9,97 0,23 72,76 17,04 0,00 100
Vas 7,12 0,84 76,60 13,63 1,82 100
Veszprém 16,09 0,88 68,33 14,34 0,36 100
Zala 14,16 0,63 75,06 8,48 1,66 100
Együtt 31,59 1,71 45,88 19,49 1,33 100

 

  1996/97 tanév kötelező nyelv %
Megye Angol Francia Német Orosz Egyéb Összesen
Forrás: MKM közoktatási statisztikái
Budapest 64,8 2,6 31,2 0,2 1,3 100,0
Baranya 40,2 1,4 56,7 0,3 1,4 100,0
Bács-Kiskun 43,4 0,4 55,4 0,6 0,2 100,0
Békés 51,8 0,9 46,5 0,5 0,3 100,0
Borsod-Abaúj-Zemplén 53,0 1,6 43,4 1,6 0,4 100,0
Csongrád 63,1 3,3 31,6 0,6 1,5 100,0
Fejér 35,8 1,8 62,1 0,3 0,0 100,0
Győr-Moson-Sopron 14,9 0,0 85,0 0,1 0,0 100,0
Hajdú-Bihar 54,2 1,6 40,7 3,1 0,3 100,0
Heves 56,0 1,0 40,3 2,5 0,1 100,0
Komárom-Esztergom 36,2 0,3 63,2 0,0 0,3 100,0
Nógrád 46,7 1,2 51,7 0,4 0,0 100,0
Pest 55,5 0,9 43,3 0,2 0,2 100,0
Somogy 25,4 0,2 73,6 0,2 0,6 100,0
Szabolcs-Szatmár-Bereg 36,1 1,9 48,5 13,2 0,3 100,0
Jász-Nagykun-Szolnok 49,6 0,6 48,6 1,2 0,1 100,0
Tolna 19,7 0,4 79,4 0,4 0,0 100,0
Vas 9,1 0,5 90,1 0,0 0,4 100,0
Veszprém 23,5 0,2 76,0 0,0 0,3 100,0
Zala 19,8 0,1 80,0 0,0 0,1 100,0
Együtt 45,3 1,3 51,5 1,5 0,5 100,0

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.