2019. július 23., kedd , Lenke

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Pedagógiai rendszerek fejlesztése >> A társadalomismeret- és etikaoktatás módszertana >> A társadalomismeret- és etikaoktatás európai gyakorlata

Az európai polgárrá fejlesztés iskolája (Keresztmetszet egy brit európai dimenziós társadalomismereti tanulmánykötetről)

2009. június 17.

Az európai polgárrá fejlesztés iskolája

(Keresztmetszet egy brit európai dimenziós társadalomismereti tanulmánykötetről
Összeállította: Zarándy Zoltán)1

Bevezető gondolatok a könyvről

Nagy-Britannia az egyik zászlós hajója a korszerű társadalomismereti oktatásnak, s ennek megnyilvánulása az, hogy számos felsőoktatási intézmény pedagógusképzésében több iskola alapult az elmúlt évtizedekben arra, hogy létrehozza a társadalomismeret egyik új diszciplínáját, amelyet az európai polgári nevelés, illetve az európai polgárrá nevelés pedagógiai iskolájának is nevezhetünk. Ennek a pedagógiai építkezésnek az egyik eredménye, hogy olyan kézikönyvek és tanulmánykötetek jelennek meg évről évre, amelyek az európai polgárrá nevelésnek mint társadalmi politikai kulturális fogalomnak a reflexióját, definícióját adják és megfogalmazzák e fogalmakhoz köthető pedagógiai programok építőköveit is. A most röviden bemutatásra kerülő kötet több mint egy tucatnyi tanulmányt tartalmaz, és „az európai polgár” brüsszeli-strassbourgi politikai definícióit mutatja be.

Az áttekintést az európai integráció intézményrendszeréhez, az európai társadalmi paletta jellemzőinek bemutatásához, valamint a különböző oktatási célrendszerek bemutatásához kapcsolja a szerkesztők megközelítése. A kötet rövid bemutatásában arra törekszünk, hogy összefoglaljuk az alapvető pedagógiai fogalmakra vonatkozó megállapításokat, és ízelítőt adjunk az általunk legizgalmasabbnak vélt fejezetekből, amelyek a projektalapú európai társadalomismereti pedagógia alapelemeit mutatják be különböző megközelítési módokat tükrözve. Az áttekintés végén idézünk néhány összefoglaló gondolatot a szerkesztő, Ian Davies megállapításaiból.

Kérdéskörök, fogalmi rendszerek

Az elmúlt évek legfontosabb politikai vitái közül nagyon sok foglalkozik az európai egyesülés kérdéskörével. Ez a könyv e kérdéskörök közül két fontos elemet emel ki: az európai polgárság fogalmát, ennek definíciós lehetőségeit, valamint az erre vonatkozó pedagógia kialakításának szerepét és a pedagógusok lehetőségeit. A kötetben megjelenő áttekintés alapvető célja, hogy a pedagógusokat, döntéshozókat, oktatáskutatókat megismertesse az európai polgárság politikai és pedagógiai fogalomrendszerével és bemutassa azokat a lehetséges gyakorlati pedagógiai stratégiákat, amelyek e fogalmak mentén bekapcsolhatók a társadalomismeret oktatásának gyakorlatába. A kötet szerzői oktatási vagy politológiai szakemberek, egyaránt jelentős, a felsőoktatás és közoktatás területén szerzett tudományos kutatási és pedagógiai gyakorlattal. A könyv szerzői arra tesznek kísérletet, hogy „az európai polgárság” (European citizenship) fogalmának történeti fejlődéstörténetét, az ehhez kapcsolódó oktatáspolitikai fejleményeket valamint a legfrissebb empirikus adatokat és az ehhez kapcsolódó praktikus pedagógiai gyakorlatot tekintsék át. Jean Monnet az európai integráció alapító atyja sokszor idézett, egyik kijelentése szerint: „ha újra kezdhetnénk mindazt, amit elvégeztem, az oktatással kezdenénk mindent”. A kötet szerzői abból indulnak ki, hogy az európai integráció alapvető pillére az oktatás és ennek fejlesztése.

Ez a tanulmánykötet felismeri az oktatásnak az európai integrációban játszott fontos szerepét és annak megítélését, hogy az egyes oktatási projektek milyen politológiai, történeti, pedagógiai elemekkel járulnak hozzá ahhoz, amelyet a szakirodalom európai társadalomismereti nevelés címmel foglal össze. Egyre növekvő és gazdagodó irodalma van az európai egyesülési folyamat különböző társadalomoktatási együttműködési projektjeinek és az európai pedagógiai kultúrában megfogalmazott célrendszerének is. Ugyanakkor nem túl sok olyan szakmunka készült az utóbbi években, amely a politikai, pedagógiai, társadalmi, integrációs kontextust szintetizálni próbálta volna. Éppen ez ennek a tanulmánykötetnek az egyik különlegessége. Ennek a fogalmi szintézisnek a megteremtésére törekszik a szerző csapat a kötetben, hogy kitörjön abból az egyirányú megközelítési módból, amelyet számos integrációs oktatási kiadvány követ, nevezetesen, hogy csupán politikai vagy csupán pedagógiai megközelítést alkalmazzon.

Az elmúlt években a „polgárok”, a „polgárság”, a „társadalomismeret” fogalmának számos politikailag, ideológiailag túlterhelt megfogalmazását, meghatározását ismerhette meg a magyar pedagógus is, hiszen pedagógusok és oktatási szakemberek egyaránt inkább sokat hivatkozott közhelyként, mint átgondolt, pedagógiailag is értelmezhető fogalomként használták ezeket a terminusokat. Ebben a kötetben mindenképpen arra törekszik a szerkesztő (aki maga is pedgógusképzésben jártas egyetemi oktató és neveléstudományi szakember), hogy az elméleti fogalmak átgondolt definícióján túl pedagógiailag is, módszertanilag is hasznosítható gondolatokat fogalmazzon meg a társadalomismeret pedagógusai számára. Az a cél vezeti, hogy olyan koherens fogalmi konszenzushoz mutassa meg az utat, amely alapján önálló szakmai fejlesztő munkát lehet végezni a jövőben.

Európa realitás; ennek megfelelően az európai egység fontossága természetesen vett tény a mindennapi életben, még akkor is, ha sokan eltérően gondolkoznak arról, hogy az egyesülési folyamat miképpen menjen végbe. Politikai elemzők, kutatók és oktatási szakemberek nem engedhetik meg maguknak azt, hogy figyelmen kívül hagyják ezeket az európai integrációs folyamatokat. E folyamat jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy ezáltal olyan gazdasági térség jön létre, amelyben a nemzeti össztermék mintegy kétszerese Japánénak és meghaladja az Egyesült Államokét is, politikailag pedig egyre meghatározóbb szerepet kap a világpolitikában az Európai Unió. Az Európai Unióban az oktatásban résztvevők aránya is számottevő, több mint tíz millióan az európai polgárok közül részesülnek óvodai oktatásban, 59 millióan vannak a közoktatásban, 11 millióan tanulnak felsőoktatásban, mégpedig több mint 5 ezer felsőoktatási intézményben. Egyre inkább növekvő figyelem övezi azt az integrációban elért új fejlődési szintet, amelyben az „európai polgár” mint politikai, gazdasági kategória a Maastrichti Szerződés óta realitássá vált és jogilag is megfogalmazódott.

Az Európai Bizottság különböző rendelkezései az elmúlt évtizedben számos területen meghatározták azokat a sajátosságokat és mozgásszabadságokat, kereteket, amelyek ennek az új típusú polgári identitásnak a legfontosabb sajátosságait adják. Ezeket mindenféleképpen meg kell ismertetni az oktatásban résztvevőkkel, hiszen e nélkül az Európai Unió nem működhetne eredményesen. E tanulmánykötet összeállítása során az „Európai polgárrá fejlesztés iskolája” cím szándékosan többértelműen került megfogalmazásra.

A politikai kontextus természetesen nagyon fontos az európai polgári identitás, pedagógiai oktatási kultúra kereteinek megalkotásában, fejlesztési konstrukciójában, hiszen analógiaként említhető, hogy amikor a közbeszéd „fejlődő országokról” tesz említést, akkor olyan nemzetekről, államokról esik szó, amelyek egy adott politikai cél felé mozognak, haladnak, fejlődnek. Ezt a fejlődési dimenziót elemzi a kötet, bemutatva azt, hogy hogyan jött létre maga az Európai Unió, melyek a legfontosabb működési szabályai, és hogyan definiálták az európai polgár és európai polgárság fogalmát. Ugyanakkor a fejlesztés szó arra is utal a címben, hogy vannak kifejezetten fejlesztési pedagógiai kritériumai is annak, hogy a társadalomismeret oktatása során az „európai polgár” identitása kialakulhasson.

A polgárság fogalmának történeti kialakulása során mindvégig nagyon fontos volt az oktatás hozzájárulása a társadalom európai fejlődéséhez, éppen ezért a társadalomismeret-oktatás polgári attitűdöket kialakító vonásai, aspektusai külön hangsúllyal szerepelnek ebben a kötetben. Ugyanakkor a polgár fogalmának politikai többértelműségét több tanulmány is megvilágítja. A kötet megpróbál választ keresni arra is, hogy a civil társadalom és a politikai nevelés kapcsolata hogyan fogalmazható újra egy európai kontextusban, és melyek azok a kulcsfontosságú politikai és oktatási, neveléselméleti viták, amelyek hatással vannak az európai társadalomismeret új fejezetének megfogalmazására.

A kötet keresztmetszetének felrajzolásakor érdemes az egész kötet alapjául szolgáló három fogalomkört alapjában körbejárni, hiszen ezek tételek kidolgozása, kifejtése olvasható a különböző tanulmányokban. E három fogalom a polgárság (citizenship) fogalma, Európa fogalma, valamint az oktatás (education) fogalma.

A polgárság fogalma (citizenship)

Van néhány alapvető eleme a polgárság bármely fogalmi konstrukciójának. Ez a terület legalább három fő kérdéskör mentén ragadható meg; először is, hogy mennyire politikai töltetű a polgárság definíciója. Ebben az összefüggésben számos olyan vitát lehet nyomon követni Európában, amelyek az oktatáspolitika vagy általános társadalompolitikai kérdések kapcsán zajlanak. Természetesen nagyon sok ellentmondás és vitás pont merül fel azzal kapcsolatban, hogy a politika szférájának mely elemeit kell tanítani az iskolában. A második fogalmi konstrukciós elem az, hogy mennyiben kell a polgárság fogalmát gazdasági, társadalmi, politikai vagy morális fogalmak mentén tanítani. Többen úgy vélik a szakértők közül Európában, hogy végleges európai polgárság vagy európai polgár fogalom soha nem fog megfogalmazódni, hiszen a számos eltérő európai kulturális tradíció sokszínű értelmezési lehetőséget ad ezeknek az aspektusoknak.

Harmadszor azt emelik ki a szerkesztők, hogy melyek azok a nevelési célok, amelyek a társadalomismeretben a polgárság fogalmát integrálni kívánják. A válaszok között megfogalmazódik a tudományos gondolkodásra, társadalomtudományos gondolkodásra, az aktív társadalmi részvétre és a társadalom iránti pozitív cselekvő attitűdökre való nevelés igénye. Az elmúlt évtizedben a posztmodern gondolkodás megjelenésével a társadalomismeret és ezen belül a polgári nevelés fogalma a korábbinál is komplexebbé vált, amennyiben az individuum e fogalmat közösségi identitásának prizmáján keresztül vizsgálja, valamint az úgynevezett neo-felvilágosodási trend keretében, amely egyfajta racionális diskurzust jelent a modernista fejlesztési, történeti fejlődési célok elérése érdekében.

Európa fogalma

Örök kérdés az oktatás és a politika számára, hogy valójában „melyik Európáról” beszélünk diákjainkkal vagy szavazóinkkal, választóinkkal, melyek azok a célok, amelyek érdekében Európát mint fogalmat felhasználjuk, és milyen cselekvési sort indítanak el azok a gondolatok, amelyeket Európával kapcsolatban megfogalmazunk. A magabiztosság nyelvezete gyakran politikai szándékokat tükröz, számos politikus érvel úgy napjainkban, hogy nincs választásunk, csak az, hogy elfogadjuk az Egyesült Európai Államok fogalmát (annak ellenére is, hogy ez az Európa nem feltétlenül uniformizált). Számos euroszkeptikus véleménnyel is lehet találkozni a közbeszédben, amelyek éppen Európa egyesülésének lehetetlenségét hangsúlyozzák. Az oktatás számára valószínűleg nincs értelme a túlzott leegyszerűsítések átvételére ahelyett, hogy például a bővítés vagy az elmélyítés összefüggéseit kizárólagosan hangsúlyoznák.

A társadalomismeret oktatása során szinte szükségszerű, hogy hangsúlyozzuk: az Európai Unió egyszerre fejlődhet mindkét irányban. Ugyanez vonatkozik arra is, amikor az európai politikai fejlődés rugalmasságát vizsgáljuk. A társadalomismeret-oktatásban megfogalmazható a többsebességű Európa fogalma, amelyben minden ország ugyanarra az állomásra tart, de az állomást más-más időpontokban érik el. Megfogalmazhatjuk ugyanakkor azt is egy másik modellből kiindulva, hogy Európa változatos földrajzi tere a különböző országok számára különböző célokat, különböző fejlődési irányokat szab meg, és ennek megfelelően értelmezhető az európai fejlődés. Európa fogalma és az ehhez kapcsolódó európai polgár fogalma messze nem tisztázott egyértelműen sem politikailag, sem pedagógiailag. Ez a kötet három olyan értelmezési keretet kínál e fogalmak tisztázására, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a XXI. század elejének európai oktatáspolitikai diskurzusára. Az első az európai polgárság leírása, meghatározása az Európai Unió hivatalos állásfoglalásán keresztül, a második a társadalomismeret oktatása Európa különböző országaiban, figyelembe véve azokat a nemzeti tartalmi alapdokumentumokat, amelyek a nemzeti és európai sajátosságokat egyaránt tükrözik. Harmadszor, az európai polgárság fogalmának megfogalmazása a különböző nemzeti, európai civilszervezetek és politikai csoportosulások közvetítésével, amelyek közül kiemelkedő fontosságú az Európa Tanács.

Az első értelmezési keret tehát az Európai Unióé; természetesen politikailag ennek a legismertebb a fogalomrendszere, és erről zajlanak a legszélesebb körben politikai és pedagógiai viták. A másik két említett és a könyvben tárgyalt értelmezési keret is fontos, sőt a megközelítési módok változatossága miatt az olvasó kiemelt érdeklődésére tarthat számot. A szubszidiaritás alapelve, amely az Európai Unió egyik működési filozófiai és működési pillére, a társadalomismeret és az európai polgár fogalmának megalkotásakor is figyelembe veendő, hiszen mindenképpen ki kell tekinteni a különböző országokban folyó kezdeményezésekre, értelmezési lehetőségekre ahhoz, hogy ne váljon egysíkúvá ennek a kulcsfontosságú fogalomnak a meghatározása.

Ez annál is inkább időszerű feladat, hiszen számos európai ország (így Magyarország is) éppen ezekben az években folytat belső vitát és tárgyalási folyamatot az Európai Unióval a saját társadalmuk számára megfogalmazott Európa-fogalomról és az ehhez kapcsolható oktatáspolitikáról.

A tanulmánykötet összeveti az Európai Unió hivatalos iránymutatásait és az egyes tagállamokban, valamint tagjelölt országokban folyó társadalomismereti gondolkodásra, ezen belül az európai polgár pedagógiai fogalmának megalkotására vonatkozó kezdeményezések körét. Az európai polgár és polgárság fogalmának a Maastrichti Szerződésben szereplő definíciója számos pedagógiai kommentárt is kap a tanulmányokban, hiszen ezekre lehet igazán izgalmas pedagógiai programokat építeni.

Az oktatás fogalma Európában

Nagyon fajsúlyos kérdéskörök kapcsolódnak a társadalomismeret oktatásának fejlesztési és implementációs vitáihoz. Az implementációs viták nagy része számos korábban említett politikai és pedagógiai dimenziót vet fel. Nem lehetséges az európai pedagógusok számára figyelmen kívül hagyni Európa vagy az európai polgár fogalmának összetevőit a tanítási gyakorlatban. Azok, akik úgy érvelnek, hogy ez lehetséges, nem őszinték magukkal és a diákokkal szemben sem, hiszen minden pedagógus, aki Európában dolgozik, definíció szerint maga is európai polgár, vagy legalábbis egy olyan világban, olyan környezetben tevékenykedik, amelyben Európa több, mint földrajzi egység. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy Európáról oktatni nagy kihívást jelent, hiszen annak ellenére, hogy jogilag az európai polgár fogalma például létrejött és megfogalmazódott, alapvető kérdések Európáról, az európai nemzetállamok közötti kapcsolatról vagy éppen a polgárok szabadságjogairól összetett módon vannak definiálva, és számos ponton tudatosan tisztázatlan e fogalmak meghatározása még a legfontosabb dokumentumokban is. Erre példa Európa fogalmának használata, hiszen az európai politika gyakran nagyon távol esik a mindennapi ember döntéshozatalától, és sokan azt gondolják (és sokszor joggal), hogy nincsen befolyásuk az európai döntéshozatalra egyáltalán. A nemzeti sokszor nacionalista gondolkodás megerősödése, az idegengyűlölet megjelenése, a politikában és gyakran a médiában joggal vetette fel az európai társadalomismeret pozícióinak megerősítését vagy legalábbis az erre való igény megfogalmazását, ugyanakkor ezek a körülmények rávilágítanak az európai pedagógusok és társadalomismeret oktatók helyzetének néhány nagyon fontos kihívására is. Ám még ha ezektől az objektív politikai vagy társadalmi tényezőktől eltekintünk is, van átgondolandó kérdéskör éppen elég a pedagógusok számára. Ezek közül a kötet kiemeli azt, hogy e fogalmak, tehát az európai polgárság vagy polgár fogalmának kialakításakor vagy fejlesztésekor miből induljon ki a pedagógus. Abból-e, hogy az aktív polgároknak lehetőséget kell adni bizonyos polgári attitűdöknek a kifejtésére a kötelező oktatási folyamatban vagy abból, hogy lehetséges-e bármilyen, a „jó polgárságra” kondicionáló oktatási kezdeményezés a demokrácia ellen való paternalizálás nélkül, és éppen ezért elkerülendő-e alapvetően.

Ugyanakkor felvetődik az a kérdés is, hogy a polgári identitás kialakításában kognitív vagy affektív cselekedtető pedagógiai elemekre, illetve összetevőkre kell építeni. Átgondolandó, hogy az európai társadalomismeret oktatásában „az európai polgár” és „az európai polgárság” fogalma elsősorban mely dimenziókban és mely hagyományos tantárgyi keretekben jeleníthető meg, s ennek megfelelően a kötet szerzői szerint elsősorban idegennyelv-tanulási, közgazdasági, társadalomismereti, történeti, politikai, művészeti aspektusokat kell kiemelni.

Eldöntendő az is, hogy vajon a már kialakult akadémikus vagy integrált kérdésekre alapozott nevelési forma-e az ajánlott, illetve mennyiben lehet e nevelési folyamatban diákcseréket, órán kívüli tevékenységeket bevonni, szükséges-e ez, vagy csupán egy lehetséges luxus fiatal európaiak számára például a nemzetközi kapcsolatépítés mint európai társadalomismereti nevelési forma. Bármely irányban dönt a pedagógus, mindenképpen arra törekszik majd, hogy diákjai számára érdekes, érdekfeszítő és tanulságos pedagógiai programot állítson össze.

Ugyanakkor maga az Európai Bizottság megállapítja, hogy „a színes személyiségek, drámai események, politikai csaták tárháza viszonylag szegényes az európai integrációs fejlődésben, éppen ezért nehéz tanítani”. E kérdéskörök áttekintése után végül ejtsünk szót a kötet felépítéséről.

A kötet struktúrájáról

Négy fő egységre oszlik a kötet, az első egység egyetlen fejezetből áll, amelyik Derek Heater tollából a polgárság fogalmát elemzi. Az elemzés a polgárság sokszintű megvalósulási gyakorlatát, az identitások egymásra rétegződését, a társadalomfejlődés történeti és kortárs fejlődési irányait éppúgy bemutatja, mint ahogyan elvégzi az európai társadalmi csoportoknak a különböző nemzetállamokban létező nemzeti polgár fogalmakra vonatkozó összehasonlítását, valamint ezek kapcsolatát olyan speciális integrációs fogalmakhoz, mint amilyen a szubszidiaritás és a multikulturalizmus.

A kötet második egysége három fejezetből áll, az első tanulmány Roger Scully tollából az Európai Unió intézményrendszerét és működési szabályait vizsgálja, a második tanulmány Andreas Sobisch tollából a polgárság fogalmát új európai kontextusba állítja. A tanulmány a polgárság fogalmának alapelemeit vizsgálja gyakorlati és politikai szempontokból egyaránt. A harmadik tanulmány Ian Davies a kötet főszerkesztője tollából áttekintést ad a 90-es évek oktatáspolitikai kezdeményezéséből, amelyek arra vonatkoznak, hogy kialakítsák az európai társadalomismeret diszciplínáját.

A kötet harmadik része empirikus megközelítési módokat tárgyal. Az első két fejezet politikatudományi megközelítésből vizsgálja azt a kérdést, hogy az európai társadalomismeretben az európai polgár és polgárság fogalma mennyire jelenik meg mint pusztán hivatkozási fogalom, referencia-kategória abban az összefüggésben, hogy kialakuljon egy koherens oktatáspolitika. A két első fejezet ebben a részben azt vizsgálja, hogy a társadalomismeret az egyes tagállamokban mennyiben mutatja be az európai integrációs tudásanyagot és az európai politikai identitás különböző aspektusait. A második tanulmány azzal foglalkozik, hogy mennyiben definiálható sajátos európai társadalmi értékek fogalmi rendszere, mint amilyen a demokrácia, az emberi jogok, a társadalmi igazságosság, és hogy mennyiben köthetők ezek egy európai identitás fogalomhoz a társadalomismeret pedagógiai rendszerében. Végezetül a kötet záró része kifejezetten pedagógiai megfontolásokat és gyakorlati esettanulmányokat tartalmaz pedagógusok és tanulók visszajelzéseit is magában foglalva. Hat esettanulmányról van szó, amelyek különböző kérdéseket vetnek fel az olvasó számára. Az esettanulmányok kiválasztásában a diákok korát, a különböző tantervi területeket és Európa különböző földrajzi övezeteit vették fő szempontként, éppen ezért viszonylag tömör formában, nagy változatosságú és sokszínű áttekintést kapunk erről a pedagógiai kísérletsorozatról, amely az elmúlt évtizedben bontakozott ki az európai társadalomismeret gyakorlatában. Ugyanakkor a szerzők tudatában vannak annak, hogy e kötetből sok minden kimaradt. Nincs például esettanulmány a történelemoktatás társadalomismereti kapcsolódási pontjairól, holott az európai polgári identitás kialakításában ennek kitüntetett szerepe van, és erről a főszerkesztő külön említést tesz egyik tanulmányában. Nem jutott hely például az európai politika tanítási és tanulási stratégiáinak elemzésére sem. A legtöbb, a kötetben vizsgált oktatási projekt a politika és társadalomismeret néhány kérdéskörét járják körül, de kevés hely jutott – a szerzők szerint is – például az órán kívüli tevékenységek bemutatására. Ugyanakkor a projektmódszer, a kooperatív oktatási és tanulási forma mint sajátos pedagógiai eszköz széles teret kap ebben az áttekintésben, és a kötet – bár semmiképpen nem kíván kimerítő válaszokat adni az európai polgárság fogalmi rendszerére és az ehhez kötődő pedagógiára – nagyon sok példát ad Európa különböző országaiból, így Franciaországból, Németországból, Portugáliából és elsősorban az Egyesült Királyságból e kérdéskör pedagógiai vizsgálatára és megvalósulására.

A tanulmánykötet zárásaként a szerkesztők megvonják áttekintésük mérlegét, s hangsúlyozzák, hogy bár az európai polgárrá nevelés fejlesztőpedagógiája nem választható el a mindenkori európai és nemzeti politikai kontextustól (hiszen a polgár is definíció szerint politikai kategória), éppen az összeurópai integrációs gondolkodásban megfogalmazandó „polgárfogalom” kialakításában kell alapvető szerepet adni a társadalomismeret-oktatás európai dimenziójának kialakításához.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.