2019. augusztus 23., péntek , Bence

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Az oktatás társadalmi-gazdasági környezete >> A tanulók munkaterhei >> A tanulók munkaterheinek vizsgálata

Ugyanaz, másként – szülők és diákok a terhelésről

2009. június 17.

Schmidt Andrea

Ugyanaz, másként – szülők és diákok a terhelésről

A tanulmány első részében „A Tanulók munkaterheiről” című kutatás tanórán kívüli tevékenységekre vonatkozó főbb összefüggéseit mutatom be. Az elemzés elsősorban arra irányul, hogy megismerjük a jellemző tevékenységeket, illetve megvizsgáljuk, hogy a különböző közoktatási intézménytípusokba járó diákok közötti különbségek milyen mértékben meghatározóak. A második részben a szülők és a diákok szubjektív véleménye alapján azokat a főbb csoportokat kívánom bemutatni, amelyek eltérően vélekednek a diákok terheléséről.

A kutatásról

Az elmúlt években a nemzetközi oktatáskutatásokban az oktatás minősége és eredményessége vizsgálata során egyre erőteljesebb hangsúlyt kapnak azok a kutatások, amelyek a diákok tanulással kapcsolatos attitűdjeit, illetve a tanulás iskolai és iskolán kívüli kereteit vizsgálják. A kutatás az Országos Közoktatási Intézet Felnőttoktatási és Kisebbségi Központjában az Oktatási Minisztérium felkérésére 2002 szeptembere és 2003 márciusa között zajlott.1

A kérdőíves vizsgálat során a kérdezőbiztosok 2702 háztartást kerestek fel. Az egyéni megkeresés lehetővé tette, hogy a tanulók munkaterheiről a diákok mellett a szüleiket is megkérdezzük. A diákok kiválasztása rétegzett, többlépcsős mintavétel segítségével történt. A rétegzési dimenziók a következők voltak:

  • az iskola programtípusa (általános iskola, gimnázium, szakközépiskola és szakiskola);
  • évfolyam (4., 6., 8., 10. és 12. évfolyam);2
  • településméret.

A kvantitatív vizsgálatot több kapcsolódó kvalitatív kutatás egészítette ki. Fókuszcsoportos vizsgálat segítségével ismertük meg a szülők és a diákok terhelésről alkotott véleményének főbb pontjait, amelyek a kérdőív kialakításához nyújtottak segítséget.3 A kérdőíves vizsgálatok Zala és Nógrád megye 30 intézményében interjúkkal és iskolai dokumentumok elemzésével egészültek ki, melyek lehetőséget biztosítottak arra, hogy a kvantitatív vizsgálat eredményeit árnyaltabban tudjuk bemutatni.

Kutatásunk elsősorban a tanulói munkaterhek megismerésére irányult. A tanórához kapcsolható elfoglaltságok mellett azt is vizsgálni kívántuk, hogy a diákok milyen más rendszeres tevékenységeket végeznek, illetve szabadidejüket mivel töltik. A kérdőíves adatfelvétel során nem volt lehetőség teljes körű időmérleg felvételére, kérdéseink az esetek többségében az „átlagos napok” időfelhasználására nyújtanak információt. Tanulmányom első részében a tanórához szorosan nem kapcsolódó rendszeres tevékenységeket kívánom bemutatni.

Tanórán kívüli rendszeres tevékenységek

Nyelvtanulás

A nyelvoktatás helyzete napjainkban viták kereszttüzében áll. A felnőtt lakosság idegennyelv-ismerete nemzetközi összehasonlításban is gyengének mutatkozik.4 Hazánk uniós csatlakozásának közeledtével egyre nagyobb hangsúlyt kap a nyelvtudás. A közoktatás felelőssége megkérdőjelezhetetlen, széles körben célként fogalmazódik meg a közoktatásból kilépők nyelvismeretének javítása.

Vizsgálatunk eredményei lehangoló képet festenek. A megkérdezett diákoknak kevesebb mint 10%-a rendelkezik nyelvvizsgával. A nyelvek között a legnépszerűbb az angol és a német; a nyelvvizsgával rendelkezők 60,9%-nak van angol, közel felüknek német nyelvvizsgája, a további nyelvekből (francia, spanyol, olasz, orosz és latin) nyelvvizsgával rendelkezők száma elenyésző. Az iskola típusa és a nyelvvizsga között szoros összefüggés figyelhető meg: az átlagosnál jóval magasabb arányban rendelkeznek nyelvvizsgával a gimnázium 12. évfolyamára járók, a 10. osztályos gimnazisták és a szakközépiskolák 12. évfolyamába járók kisebb mértékben felülreprezentáltak.

A diákok többsége fontosnak tartja a nyelvtudást, és céljai között szerepel, hogy a jövőben nyelvvizsgát szerezzen (1. ábra). A különböző iskolatípusba járók között ebben az esetben is jelentős eltérések figyelhetők meg. A gimnáziumokba járó 10 és 12 évfolyamosok nagyobb arányban gondolják azt, hogy a közeljövőben nyelvvizsgát szereznek, a 10. évfolyamosok mind a gimnáziumban, mind a szakközépiskolában inkább tervezik a középiskolai éveik alatt a vizsga letételét. Azok között, akik nem terveznek nyelvvizsgát tenni, nagyon magas a szakiskolások aránya.

  1. ábra

A kötelező iskolai nyelvoktatáson kívül a megkérdezett diákok 21,5% részt vesz valamilyen más nyelvórán. Az átlagosnál nagyobb arányban látogatnak külön nyelvórát a gimnáziumok 12. évfolyamára járók és szintén felülreprezentáltak a 10. és 8. (!) évfolyamra járó gimnazisták. A már korábban is jelzett iskolatípus-különbségek itt is megjelennek: inkább a felsőbb évfolyamos gimnazistákra és kisebb mértékben a szakközépiskolásokra jellemző a külön nyelvóra-látogatás, a szakiskolások itt is nagyon alacsony arányt képviselnek.

A diákok közel háromnegyede saját maga döntött úgy, hogy a tanórán kívül nyelvet tanul, csaknem negyedük szerint ez elsősorban a szüleik szándéka volt. Jellemzően az általános iskolások esetében meghatározó a szülői döntés, míg a diákok saját döntése az átlagosnál nagyobb arányban jelentkezik a 12. évfolyamon mind a szakközépiskolások, mind a gimnazisták esetében.

A nyelvtudás és a nyelvvizsga meglétét a különórára járó diákok kiemelten fontosnak tartják. Számukra motiváció emellett a külföldi tanulás lehetősége is, ami az uniós csatlakozással elvi lehetőségként mindenki számára nyitva áll (3. ábra). A diákok az indokok között megjelölték a legfontosabbat is, ebben az esetben a válaszadók 41%-a a nyelvvizsgát tette az első helyre. A tanulók részéről ez egy erős kritika az iskolai nyelvoktatással szemben: jelentős részük úgy gondolja, hogy a tanórán megszerzett tudás nem feltétlenül elegendő ahhoz, hogy megszerezzék az áhított nyelvvizsgát. Gyengébbnek inkább az általános iskolások érzik magukat, a nyelvvizsga inkább a 12. évfolyamra járó diákok esetében felülreprezentált. Érdemes megjegyezni, hogy a felvételire készülés a 12. évfolyamos gimnazisták mellett meglepően magas arányban jelentkezik a 8. osztályos általános iskolások esetében is.

  2. ábra

Informatika

Napjainkban az informatika egyre nagyobb szerepet kap, „behálózza” mindennapjainkat. A munkaerőpiacon ma már nemcsak speciális területekhez kötődik a számítástechnikai ismeret szükségessége, hanem általánosan megjelenő igény a munkaadók részéről, hogy az alkalmazottaik naprakész, korszerű informatikai ismeretekkel rendelkezzenek; külön kihangsúlyozzák a gyakorlati alkalmazhatóság fontosságát. Több esetben éri kritika a közoktatást részükről, mert a pályakezdők informatikai tudását nem tartják megfelelőnek, ez különösen élesen fogalmazódik meg a hazai szakképzés esetében.5

A diákok többsége számára ma még az informatikai ismereteket igazoló vizsgák nem jelentenek célt. Az általunk megkérdezett diákok kevesebb mint 5%-a rendelkezik valamilyen szintű informatikai tudást igazoló vizsgával, és közel felük a jövőben sem tervezi ilyen vizsga letételét (4. ábra). Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a tanulók nem érdeklődnek az informatika iránt, inkább a számítástechnikai tudásukat igazoló vizsga fontossága nem érzékelhető náluk.

  3. ábra

Informatikával foglalkozó különórára csak a megkérdezettek 6,5%-a jár. Jellemzően iskolai szervezésű elfoglaltság, az esetek jelentős többségében szakköri foglalkozást jelent. Ha iskolatípusok szerint vizsgáljuk a kérdést, megállapítható, hogy ezek a foglalkozások az általános iskolai évfolyamokon népszerűbbek; mind a 6., mind a 8. évfolyamos tanulók felülreprezentáltak ebben a kategóriában. Ennek oka az is lehet, hogy az általános iskolai tantervekben szereplő kötelező informatika oktatás a diákok számára nem elegendő, szeretnének a tantárggyal többet foglalkozni. Az informatikával foglalkozó különórák látogatása a diákok csaknem 100%-a számára saját döntés eredménye. Motivációik között minden általunk kiválasztott indok magas arányban szerepel, ami általános érdeklődést jelez az informatika iránt. Ezt erősíti az a tény is, hogy az informatikai különórára járók több mint fele fő motivációként a téma iránti érdeklődést jelölte meg (4. ábra).

  4. ábra

Tantárgyakhoz kapcsolódó tanórán kívüli rendszeres foglalkozások

A diákok tanórán kívüli rendszeres foglalkozásait két nagy csoportba soroltuk. Az első csoportba tartoznak azok a különórák, amelyek valamelyik iskolai tantárgyhoz kapcsolódnak,6 a másodikba pedig az egyéb tantárgyakhoz kevésbé kapcsolható rendszeres elfoglaltságok, mint például a sport és a művészeti elfoglaltságok.

A megkérdezett diákok közel fele jár valamilyen tantárgyhoz kapcsolódó különórára, esetükben az átlagos heti különóraszám 1,64. Az általános iskolai évfolyamokra járók jellemzőbben iskolai különórákat vesznek igénybe, míg a középiskolások esetében magas azoknak az aránya, akik csak iskolán kívüli különórákra járnak. A szakközépiskolások és a szakiskolások 10. évfolyama az a csoport, ahol a legkevésbé veszik igénybe a tantárgyhoz kapcsolódó különórákat.

A tantárgyak között kiemelkedő szerepe van a matematikának (a különórára járók 72,7%-a említette ezt), de viszonylag magas a magyar irodalom, magyar nyelvtan és történelem aránya is (6. ábra). Irodalomból és történelemből a felvételihez köthető évfolyamokban találunk az átlagosnál nagyobb arányt, az általános iskola 8. osztályában és a gimnázium és a szakközépiskola 12. évfolyamán. A matematika esetében más a helyzet: kevésbé a felvételi a meghatározó, inkább a lemaradás leküzdése a cél. A szakközépiskolások és a szakiskolások 10. évfolyamára és az általános iskola 6. osztályába járók az átlagot jóval meghaladó mértékben járnak különórára ebből a tárgyból, míg a gimnáziumok 12. évfolyamában ez az arány viszonylag alacsony.

  5. ábra

A diákok által említett különórák többsége iskolai szervezésű. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a különórák legnagyobb része felvételi előkészítő, akkor feltételezhetjük, hogy maguk az intézmények is szerveznek saját diákjaik számára külön csoportokat a sikeres továbbtanulás elősegítése reményében. Iskolai szervezésűek jellemzőbben a korrepetálások is, az általános iskolai évfolyamokon és a szakiskolában mértékük meghaladja az átlagot, az iskolán kívüli órákat pedig a gimnáziumi évfolyamokra járók választják nagyobb arányban.

A különórák választása többségében a diákok saját döntése volt, de ezekben az esetekben már a szülők és a tanárok hatása is megfigyelhető (7. ábra). Az általános iskola 6. évfolyamán és a szakiskolákban jellemzőbben a tanár döntése a különórai részvétel, a szakközépiskolák és a gimnáziumok 10. évfolyama esetében az átlagosnál több szülői döntés figyelhető meg.

  6. ábra

A különórák motivációit vizsgálva színes képet kapunk. A legtöbb különóra oka a felvételi, de aránya a többihez képest nem kiugróan magas. A gyenge iskolai teljesítmény javítását jellemzőbben a szakiskolások és az általános iskolák alsóbb évfolyamaira járók választották, a jobb jegy reményében a 10. évfolyamosok választják a különórát, a felvételire készülő diákok évfolyamai természetesen ezt tartják a legfontosabb indoknak.

A tanulók terhelésének vizsgálatakor nem szabad elfelejtkezni azokról a tevékenységekről sem, amelyek nem kapcsolhatók szorosan valamely iskolai tantárgyhoz. Ezek a különórák ugyan nem iskolai jelleggel terhelik a tanulókat, de felfoghatóak úgy, mint a szabadidő rovására végzett rendszeres tevékenységek. A megkérdezett diákok közel fele jelezte azt, hogy jár ilyen jellegű foglalkozásra, ez átlagosan 1,46 elfoglaltság-fajtát jelent számukra. A sporttevékenységet említették a legtöbben, és népszerűek még a művészeti foglalkozások is (7. ábra).

  7. ábra

Az iskolatípus és az elfoglaltságok között szoros összefüggés figyelhető meg. Általánosságban megállapítható, hogy minél fiatalabb valaki, annál valószínűbb, hogy valamilyen tantárgyhoz nem kapcsolódó rendszeres tevékenységet végez. Másként fogalmazva: a diákoknak az alsóbb évfolyamokon még van idejük arra, hogy ilyen dolgokkal foglalkozzanak, a későbbiek során azonban megjelennek a tantárgyhoz kapcsolódó különórák, illetve csökken az erre fordítható idő. A különböző elfoglaltságok közül egyetlen kivétel a sport. A szakközépiskolások és a szakiskolába járó 10. évfolyamosok nagyobb arányban jelezték, hogy valamilyen rendszeres formában sportolnak. Összességében vizsgálva azonban ugyanezek az évfolyamok azok, akik az átlagot meghaladó mértékben jelezték azt, hogy semmiféle tantárgyhoz kapcsolódó tevékenységet nem végeznek.

A diákok tanórán kívüli rendszeres elfoglaltságait összevontan kezelve négy csoportot különböztethetünk meg. Az első csoportba tartoznak azok, akik semmilyen tanórán kívüli rendszeres foglalkozásra nem járnak, a másodikba azok, akik csak tantárgyhoz kapcsolódó különórán vesznek részt, a harmadikban olyan tanulók vannak, akiknek csak nem iskolai tantárgyhoz kapcsolódó rendszeres elfoglaltságaik vannak, a legutolsó kategóriába pedig azok kerültek, akik mind a két fajta elfoglaltságra járnak.

A diákok közel 70%-a jár valamilyen különórára, az előbb említett tipológia szerinti eloszlásuk egyenletesnek tekinthető. Az iskola típusa és ezzel együtt a diákok életkora szoros kapcsolatban áll a különóra-stratégiák közötti választással. A rendszeres elfoglaltsággal nem rendelkezők jellemzőbben 10. évfolyamos szakiskolások és szakközépiskolások, csak tantárgyhoz kapcsolódó különórára a gimnáziumok és szakközépiskolák végzősei járnak, a tantárgyhoz nem kapcsolódó különórák az általános iskolai évfolyamokon népszerűbbek, míg a mindkét fajta különórát választók a 8. évfolyamokon és a gimnázium 12. évfolyamán felülreprezentáltak.

Szintén szoros összefüggés figyelhető meg a szülők iskolai végzettsége és a különóra-stratégiák között. Minél magasabb a szülő iskolai végzettsége, annál valószínűbb, hogy gyermeke jár valamilyen különórára, valamint a mindkét fajta különórára járó diákok esetében nagyon magas a felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők aránya. Feltételezhető tehát, hogy a társadalmi státus alapvetően befolyásolja a stratégiát, a magasabb státussal rendelkező családokban nagyobb lehetőség van a stratégiák közötti választásra.

A szülők és a diákok a terhelésről

A kérdőíves vizsgálat során az egyéni megkeresésből fakadóan lehetőségünk volt arra, hogy a diákok terheléséről az „érintetteken” kívül szüleik véleményét is megtudjuk.7 A megkérdezés nem az iskolában, tanórai keretek között történt, hanem a kérdezőbiztosok lakóhelyükön keresték fel a diákokat. A kérdőívek összeállítása során törekedtünk arra, hogy az információk többségét mindkét féltől megkapjuk, így arra is volt lehetőség, hogy a diákok és szüleik véleményét összehasonlítsuk. Az alábbiakban a diákok és szüleik terheléssel kapcsolatos attitűdjeinek különbségeit vizsgálom meg. Hipotézisem szerint a terhelés szubjektív megítélése nem feltétlenül azonos minden családban. Ezek a különbségek vagy azonosságok jellemző csoportokba sorolhatók, amelyek társadalmi státus alapján is megkülönböztethetőek.

A terhelésről alkotott szubjektív vélemények vizsgálatát azért tartom fontosnak, mert hipotézisem szerint a diákok mentális állapota és terhelésről alkotott véleménye között összefüggés figyelhető meg. A diákok egy részénél az objektív mutatókkal „terheltnek” tekintett tanulók nem érzik ezt, míg előfordulhat az is, hogy objektív mutatók alapján nem terheltnek tekintett tanulók saját magukat annak ellenére a terhelt kategóriába sorolják.8 Hipotézisem szerint ugyanazokról az objektív terhelési mutatókról a diákoknak és szüleiknek is lehetnek eltérő véleményei, ezek dimenzióit és főbb jellemzőit szeretném bemutatni a továbbiakban.

A diákok esetében főkomponens-elemzés segítségével egy indexet készítettem, ennek elemeit és a főkomponensen belüli részvételük erősségét mutatja az 1. táblázat.

  

1. táblázat: Diákvélemény-index
Jellemző Score
Annyi a tanulnivalóm, hogy hétköznap szinte semmi szabadidőm nincsen 0,787
Az iskolában eltöltött idő nagyon kifáraszt 0,787
Hétvégére mindig nagyon elfáradok 0,71
Nekem nagyon megerőltető az iskola 0,721
Az iskola elveszi az időt azoktól a dolgoktól, amik fontosak nekem 0,666

Az index elemeit a terheléshez kapcsolható negatív attitűdök segítségével állítottam össze. Az indexben csak azok az elemek maradtak, melyek statisztikailag elfogadható mértékben befolyásolják a főkomponenst. Feltételezésem szerint minél jellemzőbb egy diákra ez az index, annál valószínűbb, hogy saját szubjektív megítélése szerint terheltnek érzi magát.

A szülők terhelésről alkotott véleményét jellemző indexet faktorelemzés segítségével próbáltam meg létrehozni. A faktorelemzés során csak azok az elemek kerültek be a faktorstruktúrába, amelyek statisztikailag elfogadható mértékben jellemezték azt. Az elemzés során két eltérő faktor kialakítására volt lehetőség, ezek összetevőit és értékeit mutatja a 2. táblázat.

  

2. táblázat: Szülői vélemények faktorstruktúrája
Jellemző 1. faktor 2. faktor
Annyi a gyerek tanulnivalója, hogy hétköznap semmi szabadideje nincsen 0,724 0,279
Sokszor előfordul, hogy a gyerek még késő este is tanul 0,705 0,294
Elég lazán veszi az iskolát -0,558 0,336
Mindig a szórakozáson, a haverokon jár az esze -0,422 0,528
Sok feszültség van amiatt, hogy nem tanul eleget -0,254 0,603

A szülők vélemény-indexének kialakításakor – ellentétben a diákokkal – nemcsak a terheléshez kapcsolható negatív attitűdöket vettem figyelembe, hanem megpróbáltam olyan jellemzőket is bevonni, amelyek ennek pont az ellenkezőjét hivatottak jelezni. Így az indexbe olyan elemek is bekerültek, amelyek lehetőséget biztosítottak arra, hogy a szülők terhelésről alkotott véleményét ne csak a „terheltnek érzi gyermekét-nem érzi terheltnek gyermekét” skála végpontjai között helyezhessük el, hanem kitágítva a skálát, egy „nem terhelt, sőt” végponttal pontosabb képet festhessünk ezekről az attitűdökről. Mint a táblázatból is látható, az első két jellemző jeleníti meg a terhelt attitűdöt, míg az azt követő három, szülői szempontból inkább az „alulterheltség” jellemzőjének tekinthető. A kialakított két faktor is ezen szempontok mentén argumentálható. Az első faktorral jellemezhető szülői vélemények terheltnek tekintik gyermeküket, amelyet a „terhelt” faktorelemek magas pozitív faktorsúlya mellett az „alulterhelt” faktorelemek magas negatív súlya is jelez. A második faktor interpretálása már nem ennyire egyértelmű, csak árnyaltabb megfogalmazásokat tehetünk. A második faktorral jellemezhető szülők kevésbé gondolják terheltnek gyermeküket, amelyet a terhelés alacsony, de pozitív faktorsúlya mellett az alulterheltség viszonylag magas értékei is jeleznek.

A diákok és szüleik véleményének összevetése klaszter-elemzés segítségével történt. Az elemzés során csak a statisztikailag is releváns eredményeket használtuk fel. A csoportosítás eredményeként négy egymástól jól elkülöníthető csoport jött létre, ezek elemeit és a klaszteren belül elfoglalt helyét mutatja a 3. táblázat.

  

3. táblázat: Klaszterek a szülők és a diákok véleménye alapján
  1 2 3 4
Szülők véleménye 1. faktor („terhelt”) 0,15275 -0,69032 -0,45895 1,11783
Szülők véleménye 2. faktor („kevésbé terhelt”) -0,38849 -0,268556 0,89863 0,08592
Diákok véleménye (index) -0,7967 -1,1922 0,44194 1,00304
Klaszterek elemszáma (N) 716 596 552 520

Az egyes klaszterek jellemzését az összetevők bemutatása mellett háttérváltozók segítségével is megtehetjük. A kérdőíves vizsgálat számos háttérváltozó bevonására biztosít lehetőséget, ezek közül azokat választottam ki, amelyek az előzetesen felvázolt hipotézisek megítéléséhez segítséget nyújthatnak. Az elemzés során csak a statisztikailag szignifikáns összefüggések bemutatására kerül sor. A klaszterek jellemzéséhez használt háttérváltozók az alábbiak voltak:

  • az iskola típusa és évfolyama;
  • a diák neme, a település mérete;
  • a szülők iskolai végzettsége;
  • szubjektív vagyoni helyzet (a diákoknak saját véleményük alapján kellett családjukat kategóriába sorolni, illetve szintén megtették ezt az alapján is, hogy osztálytársaik szerintük hogyan vélekednek erről);
  • tanórán kívüli különórák (tantárgyhoz kapcsolódóak és nem kapcsolódóak egyaránt), a tanórák, a különórák, az otthoni készülés az alvás és a szabadidő mennyiségének szubjektív megítélése a diákok szerint.

1. klaszter

Az első és egyben legnépesebb klaszterba9 azok a diákok tartoznak, akik saját magukat kevésbé tartják terheltnek, ezzel szemben szüleik inkább gondolják ezt róluk. A diákok véleménye ebben a csoportban eltér szüleikétől, az eltérés mértéke viszonylag nagy. Nézzük meg, hogy mi jellemző erre a csoportra! A diákok nagyobb arányban járnak a szakközépiskola 12., és a gimnázium 8. évfolyamára, szüleik iskolai végzettsége átlagosnak tekinthető (érettségi). Tantárgyakhoz kapcsolódó különórákra járnak, véleményük szerint a tanórákra, különórákra, otthoni készülésre alvásra és szabadidőre fordított idő megfelelő. Jellemzőbben lányok, városokban laknak, és jobb anyagi körülmények között élnek, bár ez utóbbi esetekben arányuk nem tér el jelentősen az átlagtól. Ebben a csoportban a diákok nem érzik rosszul magukat, inkább szüleik azok, akik megerőltetőnek tartják a gyerekek erőfeszítéseit.

2. klaszter

A második csoportba tartozó diákok saját magukat egyáltalán nem tartják terheltnek, szüleik véleménye hasonló az övékhez, szintén inkább elutasítóak a terhelésre vonatkozó attitűdöket tekintve. A diákok jellemzőbben a szakiskola 10. évfolyamára, az általános iskola 6. és 8. évfolyamára járnak. Fiúk, szüleik iskolai végzettsége alacsonyabb. A tanórákra, különórákra fordított idő véleményük szerint lehetne több is, az alvás mennyiségét megfelelőnek tartják, a szabadidejüket inkább sokallják. Kevésbé térnek el az átlagtól, de azért jellemzőbb, hogy kisebb városokban élnek, jobb vagyoni körülmények között, és az otthoni készülésre fordított időt is keveslik.

3. klaszter

A harmadik klaszterba tartozók esetében a szülők és a diákok véleménye között markáns eltérés figyelhető meg. A gyerekek terheltnek érzik magukat, ezzel szemben szüleik ezt nem így gondolják, sőt, jellemzőbbek az alulterheltségre vonatkozó attitűdök. A diákok jellemzően a szakközépiskolák és a szakiskolák 10. évfolyamára járó fiúk. Szüleik iskolai végzettsége nagyon alacsony, rossz anyagi körülmények között élnek, nem járnak semmiféle különórára. Túl soknak tartják a tanórákat, a különórákra és az otthoni készülésre szívesen fordítanának több időt, az alvás és a szabadidő mennyiségét inkább soknak tarják. Ha megfigyeljük a háttérjellemzőket, felvetődhet bennünk az a kérdés, hogy ha ezek a gyerekek az objektívebbnek tekinthető terheltségi mutatók tekintetében kevésbé terheltek, akkor mi okozza azt, hogy ők saját maguk mégis ezt érzik. Erre a kérdésre jelen tanulmány keretei között csak felvetéseink lehetnek. A társadalmi státusjellemzők alapján kifejezetten hátrányos helyzetűek a hátrányból fakadóan is érezhetik terheltnek magukat. A terhelésük lehet mentális jellegű, és fakadhat abból is, hogy pontosan a státusukból fakadó hátrányok miatt nem a számukra elfogadható intézményben végzik tanulmányaikat. A kérdés körültekintőbb megválaszolása további elemzéseket igényel, melyre jelen tanulmány keretei között nem kerül sor.

4. klaszter

A negyedik klaszterba tartozó diákok és szüleik véleménye csaknem teljes mértékben megegyezik: mindkét fél határozottan terheltnek tartja a diákot. A diákok jellemzőbben a gimnáziumok 10. és 12. évfolyamára, és a szakközépiskolák 12. évfolyamára járnak. Lányok, szüleik iskolai végzettsége magas, átlagos anyagi körülmények között élnek. Elsősorban tantárgyakhoz kapcsolódó különórákra járnak, de magas azoknak az aránya is, akik emellett még nem tantárgyi különfoglalkozásokat is vállalnak. A tanórákat hatalmas mértékben sokallják, szintén soknak tartják a különórákat és az otthoni készülést. Szubjektív megítélésük szerint keveset alszanak és kevés a szabadidejük is. Ha összevetjük a jellemzőket a különórákról korábban leírtakkal is, megállapíthatjuk, hogy ezek a diákok már a továbbtanulás lázában éghetnek, véleményük szerint az általuk választott intézmény megfelelhet a célnak, de ahhoz, hogy ott számukra megfelelő módon teljesítsenek, rengeteg többletmunkára van szükség.

Összegző megállapítások helyett jelenleg csak annyit tehetünk, hogy ismételten megállapítjuk: a tanulói terhelés rengeteg összetevőjét ismerhettük meg, ezek kapcsolatát azonban csak részben sikerült feltárnunk. További elemzések és kutatások szükségesek ahhoz, hogy a hiányzó láncszemeket is be tudjuk illeszteni. Itt elsősorban olyan vizsgálatotokra és elemzésekre gondolok, amelyek a terhelés objektív mérőeszközei, és a szubjektív megítélés mellett a diákok pszichikai és mentális állapotát is vizsgálja, hiszen a vizsgálat eddigi eredményei arra engednek következtetni, hogy ez a tényező nem elhanyagolható. Hasonlóan fontos lehet az intézmények „terhelési stratégiájának” megismerése is, véleményem szerint ez is fontos szerepet játszhat a tanulók munkaterheinek mennyiségében és megítélésében is.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.