2019. október 14., hétfő , Helén

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Az oktatás társadalmi-gazdasági környezete >> A tanulók munkaterhei >> A tanulók munkaterhei Magyarországon

A tanulói munkaterhek alakulása a település- és iskolatípusok összefüggéseiben

2009. június 17.

Narancsik Ágnes (Expanzió Humán Tanácsadó Kft.)

A tanulói munkaterhek alakulása a település- és iskolatípusok összefüggéseiben

1. Bevezetés

Miután a kutatás céljaira kialakított minta intézménytípusra és évfolyamra is reprezentatív, ezért a településtípusra bontás is annak tekinthető. A felkeresett családok 19,6%-a (530) Budapesten él, 52,6%-a (1420) vidéki városi, 27,8%-a (752) pedig falusi család (1. ábra). A diákok 74,8%-a azon a településen lakik, ahová iskolába jár, 22,3%-uk naponta ingázik az iskola és az otthona között, 2,8%-uk pedig kollégista (csupán egy olyan diákot találtunk, aki albérletben, illetve egyet, aki rokonoknál lakik. – 2. ábra). Ezek az arányok természetesen változnak aszerint, hogy milyen intézményben tanul a diák. A megkérdezett diákok 8,9%-a veszi igénybe a napközit vagy a tanulószobát.


1. ábra, Településtípus bontás


2. ábra, Iskolába járók megoszlása

2. Normál tantervű általános iskolába járók

2.1. A szülők iskolázottsága

A szülők iskolai végzettségét tekintve elmondhatjuk, hogy az anyák magasabban képzettek az apákhoz képest, illetve hogy minél nagyobb településen vizsgálódunk, annál nagyobb eséllyel találunk felsőfokú végzettséggel, illetve gimnáziumi érettségivel rendelkező szülőket. Míg a megkérdezett budapesti anyák 28,2%-a rendelkezik felsőfokú diplomával, addig a vidéki városokban ez az arány 14,6%, a falvakban pedig 7,9%. Miközben nyolc általános iskolai végzettségű budapesti anya nem került a mintába, a vidéki városokban az ilyen végzettségűek aránya 7,3%, a falvakban élőké pedig 4,1%. A felkeresett családokban az anyák 25,8%-a, az apáknak viszont 46,3%-a rendelkezik szakmunkás bizonyítvánnyal, körükben feleannyi érettségizettet találunk, mint az anyáknál, és a diplomások aránya is Budapesten 26,9%, vidéki városban 11,9%, falun pedig 6%. Az általános iskolás korú gyermekek szüleinek gazdasági aktivitása az EU tagországok átlagához képest jobb (bár természetesen nagy különbségek vannak régiók, illetve megyék, kistérségek között, melyet jelen tanulmány keretei között nem állt módunkban megvizsgálni): az aktív apák aránya 85%, az aktív anyák aránya 67%, míg a 2001-es EU átlag 67,7%. A budapesti anyák között nem találunk munkanélkülit, a gyesen lévők aránya viszont nem éri el a 2001-es országos átlagot (országos: 13,1% minta Bp.: 11,8%). Míg a budapesti anyák 69,4%-a dolgozik teljes munkaidőben, addig ez az arány a vidéki városokban 62,4%, falun pedig 61,5%, ugyanakkor a városokban az anyák 7,3%-a, falun pedig 9,6%-a munkanélküli. Az apák munkanélkülisége ennél jelentősebb: Budapesten az apák 3,9%-a, a városokban 6,8%-uk, míg falun 11,6%-uk munkanélküli, sőt e két utóbbi településtípusban a nyugdíjasok aránya is a nőkhöz képest 2%-kal magasabb a férfiak körében. Az általános iskolás diákok szülei közül az anyák aktívabbak a tanulásban, a városi anyák 10,5%-a, a budapestiek 8,3%-a, a falusiaknak pedig csak 6,9%-a tanult az adatfelvétel idején is valamilyen formában. Ez az apák 5,6%-ára, 6,5%-ára, illetve 3,8%-ára jellemző. A legtöbben a budapestiek közül tervezik, hogy tanulni fognak valamit (anyák: 28,6%, apák: 19,5%), de a falun lakó anyáknak is 13,4%-a (apák: 5,7%) szándékozik tanulni valamit, míg ez a városi anyák 12,9%-ára, az apák 10%-ára jellemző.

Látható, hogy az általános iskolás korú gyermeket nevelő családokban ugyan az anyák szereztek magasabb végzettséget, közülük többen tanulnak jelenleg is, gazdaságilag azonban kevésbé aktívak az apákhoz képest, bár körükben valamivel kisebb a munkanélküliség.

2.2. Heti óraszám

A normál tantervű általános iskolások közül a vidéki városban lakóknak van naponta átlagosan a legtöbb órájuk: 5,36, ez azt jelenti, hogy van olyan diák, akinek kedden, szerdán és csütörtökön 9 órája van, de a vidéki városokban laknak olyan általános iskolások is, akiknek még pénteken is 8 kötelező tanórájuk van. A heti óraszámot tekintve a falvakban lakó diákok valamivel jobb helyzetben vannak (átlagosan napi 5,32 órájuk van), hiszen itt nem találtunk olyat, akinek 9 órája lenne, de a falusi diákok 3-4%-ának rendszeresen van 7.–8. órája. A legkevesebb tanórán a budapestiek vesznek részt, átlagosan naponta 5,29 órájuk van, szerdán 10,5%-uknak, csütörtökön 20,9%-uknak csak négy órája van, amit a vidéki diákoknak csupán 7-8%-a élvezhet. Ennek ellenére a 0. óra inkább budapesti iskolákban használatos tanítási forma, hiszen a vidéki városokban lakó iskolások 97%-ának, a falusiaknak pedig 89%-ának soha nincs 0. órája, míg a budapestiek 5,9%-a hetente egyszer élvezheti a korán kelés örömét, de a falvakban iskolába járók 4,1%-a is hetente kétszer jelenik meg 0. órán.

Az órákra való felkészüléssel a legtöbbet a budapesti általános iskolások foglalkoznak, míg ők átlagosan 88 percet tanulnak, addig a városiak 75 percet, a falusiak viszont 78,9 percet készülnek az órákra. Ez azt jelenti, hogy míg a budapestiek hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön átlagosan több mint 100 percet készülnek a tanórákra, addig a falvakban lakók csak hétfőn tanulnak 100 percet, a vidéki városban tanulók pedig egyik nap sem érik el az átlagosan 100 perces felkészülési időt. A diákok a legkevesebb időt szombaton fordítják tanulásra (falu: 39 perc, város: 38,7 perc, Bp.: 57,3 perc) (3. ábra).


3. ábra, Tanulással eltöltött idő megoszlása

Összegezve tehát, a normál tantervű általános iskolába járók közül a budapestiek átlagosan kevesebb tanórán kötelesek részt venni, mint vidéki társaik, viszont a fővárosiak otthon többet készülnek az órákra. A legnagyobb különbség a fővárosiak és a vidéki városiak között mutatkozik, a falvak iskolásai a két csoport között állnak a tanulásra fordított idő szempontjából.

2.3. Különórák

A normál tantervű általános iskolások közül kötelező nyelvórán kívül valamilyen más nyelvórára a budapestiek 15,1%-a, a falvakban lakók 13%-a, a vidéki városban lakóknak pedig 11%-a jár. Bár a falusiak aránya jobban megközelíti a budapestiek arányát, mégis a falusi diákok nyelvtanulása kevésbé intenzív a városiakéhoz, főként a budapestiekéhez képest. Míg a fővárosi diákok 31%-a hetente többször jár nyelvórára, addig a városiak 25,7%-a jár hetente kétszer, viszont a falusiak 7,9%-a heti három, 15,8%-a pedig két alkalommal jár külön nyelvórára. A legtöbb időt tehát (hetente 79,6 percet) a fővárosi diákok foglalkoznak iskolán kívül idegen nyelvvel, őket követik a vidéki városiak heti 77,4 perccel, majd a falvakban lakók heti 60,7 perccel. Míg a falvakban lakó diákok több mint fele szakkörön, 23,7%-uk pedig korrepetáláson vesz részt idegen nyelvből, addig a városiak egyötöde, a fővárosiak 15%-a felvételi előkészítőre jár, továbbá a városiak 60%-a, a fővárosiak 53,8%-a viszont magántanárt is fizet (4. ábra). Ez azt jelenti, hogy a falvakban lakók esetében a tanítási órán kívüli nyelvtanulás elsősorban a tehetséggondozás, felzárkóztatás feladatát rója az iskolára, míg a városokban lakó családok többsége maga vállalja át a nyelvtanulás extra költségeit (a városokban a szakkörre és korrepetálásra járók aránya 11-15%).


4. ábra, Tanulók idegennyelv tanulásra fordított heti ideje

A kötelező oktatáson kívül számítástechnikai szakkörre a legtöbben a falusi általános iskolások járnak: 11,6%, de alig kevesebb ilyen diákot találunk a budapestiek körében (10,5%), míg a legkevesebben a vidéki városokban foglalkoznak számítástechnikával iskolai tanórán, és az otthoni játékon kívül (6,7%). Számítástechnikai különfoglalkozásra – amely az esetek döntő többségében csak szakkört jelent – a fővárosiak hetente egyszer járnak, míg a vidékiek 15%-a hetente többször is részt vesznek ilyen foglalkozáson. Hetente összesen a legtöbb időt a falusiak töltik valamilyen számítástechnikai szakkörön, tanfolyamon (73,5 perc), a budapestiekkel (62,5 perc) és a városiakkal (60,75 perc) szemben (5. ábra).


5. ábra, Tanulók számítástechnikai szakkörre fordított heti ideje

Mint majd később látni fogjuk, nemcsak a normál tantervű általános iskolai osztályokba járók között, hanem más iskolatípusban tanulók körében is a matematika különórára van a legnagyobb kereslet. Az általános iskolások közül a fővárosiak 25,6%-a, a falusiak 25%-a, a városiaknak pedig 21,9%-a jár matematika külön- órára. A falvakban élő diákok 47%-a esetében ez a különóra szakkört jelent, ami a városiak 16%-ára, a fővárosiak 9%-ára jellemző. A matematika különórára járók közül a budapestiek fele, a városiak 56%-a korrepetálásra jár. A matematika felvételi előkészítő a budapestiek körében népszerűbb, oda a különórára járók 32%-a jár, míg vidéken ez az arány 27%, a falvakban pedig 18% csupán. A matematikából különórára járók közül magántanárt a budapestiek 18%-a fizet, ezek aránya a városokban 11%-ot, falun pedig 2%-ot tesz ki.

A budapesti, illetve a falusi diákok 11,6-11,6%-a jár nyelvtanból különórára, ez a vidéki városokban lakók 8,8%-ára jellemző. Irodalomból a városi diákok 6%-a, a fővárosiak 5,8%-a, a falusiaknak pedig 5,1%-a jár különórára, de a diákok 2-3%-a valamilyen más tárgyat is felsorolt, amikor a kötelező iskolai tevékenységeken kívüli elfoglaltságáról kérdeztük. Ezek a tantárgyhoz kapcsolódó külön foglalkozások a falusiak 17,8%-a számára egy tantárgyból heti egy alkalmat takarnak, 9,2%-uk azonban hetente egyszer-egyszer két tantárgyból is igénybe veszi a külön órát. Mind a városiak, mind a falusiak között van öt-tíz diák, aki hetente ugyan egyszer, de három tárgyból, egy-egy diák pedig négy-öt tárgyból is jár különórára.

A városiak 14,8%-a hetente egyszer, 4,4%-a kétszer jár különórára egy tárgyból. A fővárosiak 12,8%-a hetente egy alakalommal, 5,8%-uk viszont kétszer jár különórára egy tárgyból. A fővárosiakra kevésbé jellemző, hogy egyszerre több tárgyból is igénybe vennének iskolán kívül plussz órákat is. Ugyanakkor hetente átlagosan ők töltenek el több időt tantárgyhoz kötött különórára járással, ez az érintetteknél 78,22 percet jelent, míg a falvakban lakók hetente átlagosan 71,2 percet fordítanak különórákra, a városiak pedig csak 58,6 percet szánnak erre. Jellemző tehát, hogy míg a fővárosiak inkább csak egy-egy tárgyból vesznek különórát, addig a vidékiek, főként a falvakban lakók több tárgyból is kompenzálják az iskolai hiányosságokat, viszont kevesebb időt szánnak a különórákra, mint a fővárosiak (6. ábra).


6. ábra, Heti különórákra fordított időmennyiség

Az általános iskolás diákok közül a legtöbben a vidéki városban lakók járnak valamilyen sportfoglalkozásra (31%), de nem sokkal kevesebbekre jellemző az a budapestiek körében is (29,1%), míg a falusi fiataloknak csupán 27,4%-a sportol rendszeresen, viszont valamivel intenzívebben, mint a városiak (hetente átlagosan 87,6 perc falun, város: 86,3 perc, Bp.: 82,4 perc). Ugyanakkor a faluban lakó edzésre, sportfoglalkozásra járó iskolások 68,8%-a hetente csupán egyszer jár, míg a városiak 70%-a, a fővárosiak háromnegyede hetente többször vesz részt sportfoglalkozáson. Nem véletlen, hogy a szülők éppen ezt említették legtöbbször akkor, amikor azt kérdeztük, hogy mire nem jut ideje gyermeküknek a kötelező iskolai elfoglaltságok miatt, továbbá – főként középiskolásoknál – éppen a testnevelés az egyik olyan tárgy, aminek az óraszámát mind a szülők, mind a diákok felemelnék.

Ha a nem tantárgyhoz kötött délutáni elfoglaltságokat vizsgáljuk, látható, hogy a legtöbben (a sporttevékenységen kívül) a falvakban lakó gyerekek közül töltik szabadidejüket kötötten. Énekkarra a falusi általános iskolások közül járnak a legtöbben (9,9%), a fővárosiak 7%-a, a városiaknak pedig csak 6,7%-a énekkaros. Ez a városban átlagosan heti 68,5 percet, falun 55 percet, Budapesten 50 percet igényel utazással együtt. Zeneórára a falusiak 11%-a, a fővárosiak 9,3%-a, a városiaknak pedig 7,4%-a jár. Itt is azt tapasztalhatjuk, mint a tantárgyhoz kötött különórák vagy a nyelvórák esetében, hogy a legkevesebb időt a falusiak töltik el ezekkel a különórákkal, a legtöbben pedig a fővárosiak vagy a városiak, aminek egyik oka az is lehet, hogy az utazást is beleszámolták a kérdőív adatfelvételekor (bár a 20-30 perces eltérés azt jelezheti, hogy a fővárosiak gyakrabban vesznek igénybe kétszer 45 perces órát). Továbbá ugyan a városiak közül kevesebben járnak zenélni, viszont a fővárosiak 63%-a, a városiak 68%-a hetente többször is részt vesz zeneórán, míg a falusiak fele csak egyszer jár egy héten ilyen órára (7. ábra).


7. ábra, Zenével és sporttal eltöltött időszak megoszlása

Kiemelkedő az eltérés a művészeti tevékenységek tekintetében, hiszen a falvakban lakó általános iskolások 17,8%-a jár valamilyen művészeti foglalkozásra (rajz, tánc, dráma stb.), a városiaknál ez az arány 13,8%, ugyanakkor a fővárosban lakó diákoknak csupán 7%-a foglalkozik szervezetten szabad idejében ilyesmivel. A művészeti foglalkozások a falusi fiatalok idejéből hetente áltagosan 83,2 percet, a városiakéból 110 percet igényel, míg fővárosiak csupán hetente átlagosan 75 percet töltenek művészeti foglalkozáson.

A másik kiemelkedő eltérés a hittanra járásban mutatkozik vidék és város között. Míg a falusi általános iskolások egynegyede vesz részt iskolán kívül hittanórán, addig a városban lakók 11%-ára, a fővárosban élőknek pedig csupán 2,3%-ára jellemző a hittanra járás, mely átlagosan 50 percet igényel hetente, jobbára egyszer.

Mindezeken felül egyéb kötelezőn kívüli elfoglaltsága a falusi általános iskolások 9,9%-ának, a városiak 5,7%-ának, a fővárosiak 5,8%-ának van, amely a fővárosiak idejéből hetente átlagosan 162 percet, a városiaknak 101 percet, a falusiaknak pedig 83 percet vesz el.

A kötelező iskolai tanórákon kívüli foglalkozásokra összességében az jellemző, hogy a faluban lakó általános iskolások sokféle szabadidős tevékenységben vesznek részt, de rövidebb ideig és kevesebbszer mint a fővárosiak, városiak, hiszen ők arányaiban sokkal kevesebben járnak különórákra, de akik járnak, azok intenzívebben, hetente több alkalommal, hosszabb ideig foglalkoznak az adott tevékenységgel (kivétel ez alól az informatikai, számítástechnikai szakkör, foglalkozás). Az iskolában eltöltött idő és az otthoni felkészülés terén is markáns különbségek mutatkoznak a fővárosi és a vidéki normál tantervű általános iskolások között, hiszen a budapesti gyerekek kevesebb időt töltenek az iskolában a kötelező órákon, mint a vidéki városiak, viszont nagyságrendekkel többet tanulnak otthon. A vidéki városi diákok tanulnak otthon a legkevesebbet, viszont átlagosan több órát töltenek az iskolában a kötelező foglalkozásokon. A falusiak a két csoport között állnak, hiszen többet készülnek otthon a tanórákra, mint a városiak, de a budapestiekhez képest több órát is töltenek az iskolában.

3. Emelt szintű, tagozatos általános iskolába járók

3.1. Heti óraszám

Csak úgy, mint a normál tantervű iskolába járók esetében, az emelt szintű általános iskolai oktatásban részesülők közül is a legtöbb órája a vidéki városi diákoknak van, naponta átlagosan 5,67 tanórán vesznek részt, míg a budapesti diákok 5,53, a falusiak pedig 5,36 tanórát töltenek az iskolában. Ez azt jelenti, hogy a falusi emelt szintű oktatásban részesülőknek átlagosan naponta annyi órája van, mint a városi normál tantervű általános iskolába járóknak. A falusi emelt szintű általános iskolások 15,4%-ának kéthetente, 3,8%-ának hetente egyszer van 0. órája. Míg a budapesti diákok 7,7%-ának van hetente egyszer, 3,1%-ának kéthetente, 84,6%-ának viszont soha sincs 0. órája. A városi diákok 95%-a van abban a szerencsés helyzetben, hogy nem kell korán bejárnia az iskolába.

Bár az emelt szintű általános iskolába járók a normál tagozatosokhoz képest jóval több időt töltenek a kötelező tanórákon az iskolában, otthon sokkal kevesebbet tanulnak. Feltűnően nagy a különbség a budapestiek esetében, hiszen míg a normál tantervű általános iskolások átlagosan naponta 88 percet készülnek az órákra, addig az emelt szinten tanulók a vidékiekhez képest a legkevesebbet, átlagosan napi 70 percet tanulnak. A vidéki városban tanulók esetében azonban éppen fordított a helyzet. Hiszen az emelt szintű általános iskolában tanulók nemcsak a legtöbb időt töltik az iskolában a tanórákon, hanem otthon is ők fordítják a legtöbb időt a felkészülésre: átlagosan napi 80,3 percet. Ez például azt jelenti, hogy szerdán az otthoni tanulás ideje meghaladja a 100 percet, miközben azon a napon átlagosan 5,77 órát töltöttek el az iskolában (tehát több esetben 8-9 órája is van a diáknak).

A falusi emelt szintű általános iskolába járók ezen a téren is a fővárosiak és a vidéki városiak között állnak, hiszen otthon valamivel többet készülnek az órákra (72,77 perc) mint a budapestiek, de átlagosan ők töltik a legkevesebb időt az iskolában (8. ábra).


8. ábra, Otthoni tanulásra fordított időmennyiség

3.2. Különórák

Amellett, hogy a városi emelt szintű oktatásban részesülők fordítják a legtöbb időt a tanulásra a budapestiekhez és a falusiakhoz képest, közülük járnak a legtöbben külön nyelvórára is. A városi gyerekek 27,8%-a vesz igénybe iskolai tanórán kívüli nyelvórát, míg a falusiak 19,2%-a, a budapestieknek pedig 17,9%-a tesz ugyanígy.


9. ábra, Külön nyelvórákra járó tanulók aránya

Az emelt szintű, tagozatos általános iskolába járó diákoknál ellenkező tendenciát láthatunk a normál tantervű iskolásokhoz képest. Az emelt szintű csoportnál ugyanis mind az átlagos heti óraszámot, mind az alkalmak számát tekintve a falvakban lakók több időt töltenek el a külön nyelvórákkal, mint a budapestiek vagy a városiak. Míg a faluban lakók 80%-a hetente kétszer, addig a városiak 47,5%-a, a fővárosiaknak pedig már csak egyharmada jár hetente kétszer külön nyelvórára, a többiek csak egyszer vesznek igénybe ilyen szolgáltatást. Ugyancsak a faluban lakók töltik el a külön nyelvórán a legtöbb időt, átlagosan hetente 117 percet, míg a városiak 84,7 percet, a pestiek pedig 90,4 percet áldoznak erre (9. ábra).

A nyelvből különórára járók közül a faluban élők egyötöde, a városiak 12%-a jár szakkörre, de korrepetálás céljából is inkább a falvakban élő tagozatos általános iskolások veszik igénybe a külön nyelvórát, közülük 40%, míg a városiak közül csupán 5%, a fővárosiak közül 8% jár korrepetálásra. Nyelvtanfolyamra csak a budapestiek járnak, a külön nyelvórát igénybe vevők negyedére jellemző ez a fajta tanulás, míg a városiak 12,5%-a felvételi előkészítés céljából vesz részt külön nyelvórán. Ellentétben a normál tagozatú általános iskolásokkal, az emelt szinten tanulók esetében külön nyelvórára járók között nemcsak a fővárosiak, hanem a falvakban élők is nagy arányban fizetnek magántanárt, míg a falusiak háromötöde jár magántanárhoz is, addig a fővárosiak fele, a városiaknak pedig 10,5%-a áldoz erre.

A számítástechnika szakkör esetében is az emelt szinten tanulók esetében a normál tantervű iskolába járókkal ellentétes viselkedést figyelhetünk meg. Itt ugyanis a legkevesebben a falusiak közül járnak ilyen külön foglalkozásra (3,8%), a városiak 9,7%-a, míg a budapestiek 10,4%-a jár külön számítástechnika foglalkozásra, amely az esetek döntő többségében szakkört jelent. Míg a falvakban mindenki hetente csak egyszer csupán 45 percet tölt ilyen különórán, addig a városiak 7,1%-a hetente kétszer is, átlagosan 81 percet, míg a budapestiek 14,3%-a hetente háromszor is átlagosan 92,1 percet töltenek számítástechnikai szakkörön.

Ha feltételezzük, hogy a különórákat az iskolai órák kiegészítése érdekében kompenzációs jelleggel veszik igénybe a diákok, akkor azt is feltételezhetjük, hogy a tagozatos általános iskolák Budapesten kevésbé jól ellátottak számítógéppel vagy számítástechnikai szakemberrel, mint a vidékiek, a vidéki iskolák viszont megfelelő nyelvtanárral rendelkeznek kevésbé a fővárosi emelt szintű intézményekhez képest. A képet árnyalja, hogy a falvakban lakók közül ugyan sokkal kevesebben járnak külön nyelvórákra a városiakhoz képest, viszont aki jár, az komoly anyagi áldozatokat is hoz érte, hiszen többségük magántanárt fizet. (Az öszszefüggések mélyebb bizonyítására további elemzéseket kellene végezni.)

A tantárgyhoz köthető különórák közül természetesen a legtöbben ebben a csoportban is a matematikafoglalkozásra járnak, a fővárosiak 40,3%-a, a vidéken városban lakók 18,8%-a, a faluban lakóknak pedig 19,2%-a.

A városiak 46%-a esetében a matematika különóra szakkört jelent, a budapestiek 30%-a, és a falusiak egyötöde számára azonban a külön foglalkozás korrepetálást takar. A matematika különóra a falusiak háromötöde, a fővárosiak egyharmada, a városiak negyede számára felvételi előkészítőt jelent. Ezenfelül matematikából magántanárhoz a legtöbben Budapesten járnak (30%), de a vidékiek 20-22%-a is igénybe veszi a magántanár segítségét matematikából.

Nyelvtanból a budapestiek 25,4%-a, a falusiak 11,5%-a, a városiaknak pedig csupán 5,6%-a jár különórára. Irodalomból a falvakban lakó, emelt szintű oktatásban részesülők közül senki nem jár különórára, míg a városiak 2,8%-a, a budapestieknek viszont 11,9%-a vesz igénybe különtanárt ebből a tantárgyból is. A tantárgyhoz köthető különórára járó budapestiek egyötöde hetente egy alkalommal egy tárgyból, 13%-a hetente egyszer két tárgyból, 6%-a pedig három tárgyból is jár különtanárhoz, míg a falvakban lakó diákok 11%-a egy tárgyból jár hetente egyszer, 7,7%-a pedig kettőből vesz igénybe magántanárt. A városiak döntő többsége hetente egyszer egy tárgyból, és csupán 5,6%-uk két tárgyból is felkeresi a magánfoglalkozásokat. A budapesti diákok 12%-a jár hetente kétszer is egy-két tárgyból magánórára. Így természetes, hogy ez az elfoglaltság az ő idejükből vesz el többet, átlagosan hetente 76,55 percet, míg a városiak 60,9 percet, a falusiak pedig 50 percet töltenek el hetente tantárgyhoz köthető magánfoglalkozáson.

Az emelt szintű általános iskolába járók közül mintegy 20 százalékkal többen sportolnak a normál tantervű általános iskolásokhoz képest. A budapestiek 54,7%-a, a vidéki városban lakók 43,1%-a, a falvakban lakóknak pedig 34,6%-a jár rendszeresen sportolni.

A falvakban a diákok 44%-a hetente egyszer, egyharmada pedig kétszer jár ilyen foglalkozásra, míg a városban élők 46%-a, a fővárosiaknak pedig 43%-a jár heti két alkalommal, egyharmaduk pedig többször sportolni, ami azt jelzi, hogy ennyien sportolnak intenzíven, versenyszerűen a városokban. Az emelt szintű általános iskolába járó falusi fiatalok között nincs olyan, aki hetente háromnál több alkalommal járna sportolni. Ugyanakkor ők majdnem annyi időt töltenek el sportolással, mint a vidéki városiak: 104, illetve 105 percet átlagosan hetente, míg a fővárosiak 111 percet fordítanak sportra.

Zeneórára a legtöbben a falvakban élők közül járnak: 18,8%, a fővárosiak 12,2%-a, a városiaknak pedig csak 5,8%-a jár külön zenét tanulni. Ezzel a legtöbb időt is a falvakban lakók foglalkoznak, hiszen hetente átlagosan 112,5 percet tanulnak zenét, míg a városokban ez csupán 50 perces elfoglaltságot jelent a diákok számára.

Kiemelkedően sokan járnak a falun élők közül valamilyen művészeti jellegű foglalkozásra nemcsak a normál tantervű általános iskolások, hanem az emelt szinten tanulók közül is. Míg a falusi diákok 23,1%-a foglalkozik művészetekkel, addig a fővárosiak 16,4%-a, a városiaknak pedig 14,6%-a tevékenykedik ilyen területen. Az ezzel töltött idő azonban egyaránt heti 82-85 perc, de míg a fővárosiak és a falusiak hetente egyszer-kétszer, a városban lakók több mint fele hetente többször is jár művészeti foglalkozásra. Énekkarra a legtöbben a budapestiek közül járnak (12,2%), a vidéki diákok 8%-a vesz részt ilyen foglalkozásokon. Ez a falvakban hetente átlagosan 45 perc elfoglaltságot jelent, míg a városokban 72,3 perc, a fővárosban pedig 100 percet töltenek énekkari próbákon a gyerekek. Markáns különbség látható a normál tantervű és a tagozatos diákok között a hittanra járás tekintetében is. Míg a normál tantervű iskolákba járó, faluban lakó diákok negyede jár hittanra iskolai tanórán kívül, addig a falusi emelt szintű iskolába járóknak csupán 3,8%-a, a városiak 15,3%-a, a fővárosiaknak pedig 4,5%-a tanul hittant tanórán kívül.

4. Nyolcosztályos gimnázium 8. osztálya

4.1. Heti óraszám, tanulásra fordított idő

A nyolcosztályos gimnáziumba járó nyolcadikosok közül a legtöbb időt a falvakban lakók fordítják az órákra való felkészülésre, hetente átlagosan 106,3 percet tanulnak, míg a vidéki városokban lakók 94 percet, a fővárosiak pedig 77,2 percet készülnek átlagosan naponta a tanórákra. Ez azt jelenti, hogy a falusi „kisgimnazisták” kedden és szerdán 138 percet tanulnak a másnapi órákra, míg fővárosi társaik ezeken a napokon átlagosan 92-93 percig készülnek. Még szombaton is a faluban lakók átlagosan 80 percet tanulnak, szemben a városiakkal, akik átlagosan 50 percig készülnek a következő heti óráikra (10. ábra).


10. ábra, Otthoni tanulásra fordított idő településtípusok szerint

Átlagos óraszámaikat tekintve a nyolcosztályos gimnáziumba járók jóval több időt töltenek az iskolában kötelező tanórákon, mint emelt szintű vagy normál tantervű iskolába járó társaik. (Bár e két utóbbi csoportba a hatodikosok adatait is beleszámoltuk, tehát ez valamivel csökkentheti a nyolcadikosok átlagos óraszámait, az eltérés azonban olyan markáns, hogy még ezzel a megszorítással is érdemes szólni róla.) Míg a fővárosi „kisgimnazisták” átlagosan naponta 6,33 órát töltenek az iskolapadban, addig a vidéki diákok 6,14, a falun lakók 6,15 órán vesznek részt. A falusi diákok számára a legkeményebb nap a csütörtök, amikor többen hét-nyolc, kilenc órát töltenek az iskolában, majd hazaérkezve még átlagosan 113 percet készülnek a hét utolsó napjára is. A településtípus szerinti eltérések tekintetében a gimnáziumokban tanuló nyolcadikosok az emelt szintű általános iskolában tanulókhoz hasonlatosak, vagyis míg a normál tantervű általános iskolába járók közül a fővárosiak vidéki társaikhoz képest kevesebbet tartózkodnak az iskolában, de többet tanulnak otthon, addig az emelt szinten, illetve gimnáziumban tanuló fővárosiak többet ülnek az iskolapadban, de kevesebbet tanulnak otthon a vidéki diákokhoz képest.

Nem meglepő tehát, hogy a legtöbben a budapestiek közül járnak nulladik órára a gimnáziumba, 10,8%-uk hetente egyszer, 2,7%-uk hetente kétszer, 5,4%-uk pedig ennél ritkábban. A vidéki városokban azonban tanulnak olyan diákok (3,5%), akik hetente 3-5 alkalommal is 0. órával kezdik a napot, bár 83,6%-uknak soha nem kell ilyen korai órára bemenni az iskolába, míg ez a falun lakók 91,7%-ra igaz.

4.2. Különórák

A gimnazista nyolcadikosok közül a vidéki városban lakók 39,2%-a jár külön nyelvórára, míg a fővárosiak egyötödére, a faluban lakóknak pedig 16,7%-ára jellemző ez. Míg a fővárosiak 64%-a hetente csak egyszer jár külön nyelvórára, addig a városban lakók fele, a falvakban lakóknak pedig 62,5%-a heti két alkalommal tanul iskolán kívül is nyelvet. Ugyanakkor a nyelvtanulással eltöltött időben nem találhatóak nagy különbségek, míg a városiak hetente átlagosan 87 percet, addig a falusiak 75 percet foglalkoznak ezzel (11. ábra).


11. ábra, Nyelvtanulásra fordított idő településtípusok szerint

A tanórán kívüli nyelvi foglalkozásokra járók között a falun élők negyede, a vidéki városiak 15%-a szakkörre jár, míg korrepetálást csak a városiak közül 9% vesz igénybe. Nyelvtanfolyamra a különórát jelölők közül a városlakók 16%-a, a falvakban élők 12,5%-a jár. A nyolcosztályos gimnáziumba járó, tanórán kívül nyelvet tanulók 93%-a jár magántanárhoz Budapesten, de a vidéki városi diákok 56,7%-a, sőt, a falusiaknak is 37,5%-a fizet magántanárt. Látható tehát, hogy a városi kisgimnazisták elsősorban magántanárhoz járnak különórára, míg a falvakban lakók többsége inkább iskolai kereteken belül próbál plussz nyelvtudáshoz jutni, bár körükben is sokan hoznak ezért anyagi áldozatokat is.

Tanórán kívüli számítástechnikai foglalkozásra a legtöbben a falvakban lakók járnak, de közülük is csak 8,3%, akik mind szakköri foglalkozáson egészítik ki ismereteiket. A városokban lakók 5,9%-a, míg a fővárosiak 2,7%-a vesz részt fele-fele arányban számítástechnikai szakkörön, vagy tanfolyamon. Az erre fordított idő azonban hetente egy alkalommal Budapesten több, mint vidéken, a fővárosban átlagosan 112 percet, míg a vidéki városokban 103 percet, falun pedig 85 percet töltenek el ezzel a diákok – igaz, hogy az utazást is beleszámítottuk a foglalkozással eltöltött időbe (12. ábra).


12. ábra, Számítástechnika különórákra fordított idő településtípus szerint

A többi általános iskoláshoz képest kevesebben járnak külön foglalkozásra matematikából a gimnazisták. A gimnáziumban 8. osztályos falusi diákok 22,9%-a, a városiak 15,8%-a, a budapestieknek pedig 13,5%-a vesz részt matematika külön- órán hetente egyszer, kevesebben kétszer. A falusiak közül matematikafoglalkozásra járók 55%-a szakkörben gyarapítja tudását, ez a városiak 45%-ára, a fővárosiak kétötödére jellemző. Matematikakorrepetálásra a különórát jelölők közül a falusiak 18%-a, a városiak 15%-a jár, míg magántanárhoz a fővárosiak 70%-a, a városiak egyharmada, a falusiak 27%-a jár matematikából. A matematikatanulás esetében a helyzet hasonló a nyelvórákéhoz, a fővárosiak döntő többsége számára a különóra magántanárt jelent, míg a vidékiek számára a magántanáron kívül a többség iskolai keretek között próbálja megoldani a lemaradásának felszámolását, vagy a tehetségének kibontakoztatását.

A többi tárgyból a diákok nem igényelnek jelentős számban külön foglalkozást, egyedül a biológia emelkedett ki a sorból, de ezt is csak a diákok 4%-a jelezte. A tantárgyhoz kötött különórán a legkevesebb időt a falusi diákok töltik (45 perc), a városiak 50 percet, a fővárosiak pedig 78,7 percet töltenek ott.

Csakúgy, mint az emelt szintű általános iskolába járók között, itt is a diákok körében a legtöbben, 47,3% a budapestiek közül jár rendszeresen sportolni. A vidéki gimnazista nyolcadikosok 40,9%-a, a falusiaknak pedig csupán 27,1%-a vesz részt sportfoglalkozáson. Ez utóbbiak 61,5%-a hetente kétszer, míg a városiak egyharmada hetente kétszer, 23%-a háromszor, 11%-a pedig többször is jár sportolni. A fővárosiaknak csupán egyötöde jár hetente egyszer sportfoglalkozásra, 31%-uk hetente kétszer, 26%-uk háromszor, 17%-uk négyszer, 6%-uk pedig többször is jár. Míg a városiak hetente átlagosan 113 percet, addig a falusiak 98 percet sportolnak (13.ábra).


13. ábra, Sportra fordított idő településtípus szerint

Énekkarra a budapestiek 12,2%-a, a városiak 3,1%-a, a falusiaknak pedig 4,8%-a jár, többségükben hetente egyszer, bár a városiak 43%-a kétszer.

Zeneórára a faluban lakók 18,8%-a jár, a fővárosiak 12,2%-ával és a vidéki városiak 5,8%-ával szemben. Ez kétharmaduk számára heti egy alkalmat jelent, ami falun átlagosan 45 perces, városban pedig 65 perces elfoglaltság.

Iskolán kívül rendszeres művészeti foglalkozáson a vidéki városokban tanulók 15,2%-a vesz részt, míg a fővárosban ez az arány 6,8%, faluban pedig 8,3%. Időben a legtöbbet is a városban lakók fordítanak ilyen tevékenységre (147 perc).

Hittanra a falvakban lakó gimnazista nyolcadikosok 8,3%-a, a városiak 7%-a, a fővárosiak 5,4%-a jár.

Míg a fővárosi „kisgimnazisták” inkább sportolnak – nagyrészük annyira intenzíven, hogy valószínűleg ez már versenyszerű sportolást jelent –, illetve kevesebben énekkarra járnak, addig a vidékiek közül többen tanulnak zenét és foglalkoznak művészetekkel, bár nem érik el a fővárosi sportolók arányát.

5. A gimnáziumok 10. és 12. évfolyamán tanulók

5.1. Szülők iskolázottsága, gazdasági aktivitása

A gimnazisták szülei közül az anyák esetében nincs akkora eltérés falu és város között, mint amekkorát a normál tantervű általános iskolásoknál tapasztaltunk, az eltérés inkább Budapest és vidék viszonylatban látható. Míg a budapesti gimnazisták anyáinak 51%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel, addig ez a vidéki városban lakók 35,7%-ára, a falvakban lakóknak pedig 34,2%-ára jellemző. Gimnáziumi érettségije a budapesti anyák 23,8%-ának, a városiak 19,3%-ának, a falusiak 19,7%-ának van. A szakmunkás anyák aránya a falvakban a legnagyobb: 22,2%, de a városban lakó gimnazisták anyái között találjuk a legtöbb nyolc általánost vagy azt sem végzettet (7,4%). Az apák esetében a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya között már ugyanolyan nagy eltérés mutatkozik város és falu között, mint az általános iskolások esetében. Míg a fővárosi apák 52%-a diplomás, addig a vidéki városiak 29,6%-a, a falusiaknak pedig 20,8%-a rendelkezik diplomával. Míg az érettségit a városi apák 18%-a, a fővárosiak 13%-a gimnáziumban szerezte meg, addig a falvakban lakó apák 21,7%-a ezt technikumban, szakközépiskolában kapta meg, de a fővárosiak közül is 10%-kal többen szerezték meg itt érettségijüket (23%), mint gimnáziumban. A gimnazisták apái között a szakmunkások a legnagyobb arányban a falvakban laknak (47,2%), a városi apák 30%-a szakmunkás, míg a Budapesten élők között csupán 11,8%-ot tesznek ki a szakmunkás végzettségűek.

A legtöbben a fővárosi anyák közül tanulnak, illetve tervezik, hogy tanulni fognak (20%). Az adatfelvétel idején 16%-os volt az arányuk, míg a városokban az anyák 14,4%-a, a falvakban pedig 13%-a tanul. Ugyanakkor a fővárosi apák 11,8%-a, a városiaknak pedig 10,7%-a folytatott tanulmányokat, és ugyanennyien tervezték is, hogy tanulni fognak valamit, amikor a kérdezőbiztosok felkeresték őket.

Az általános iskolás gyerekek szüleihez képest a gimnazisták szüleinek gazdasági aktivitása nagyobb, hiszen a fővárosi anyák 82,2%-a, a városiak 85,7%-a, a falusiaknak pedig 76,7%-a dolgozik teljes állásban, de a részmunkaidőben alkalmazottak aránya is a falvakban 6%. Ebből következik, hogy a gimnazisták anyái közül kevesebben munkanélküliek (és a háztartásbeliek, gyesen lévők aránya is elenyésző) az általános iskolásokhoz képest: a falvakban 6%-os, a városokban 2%-os a munkanélküliség körükben. Az apák körében még kevesebb inaktívat találunk, munkanélküli nincs a fővárosban, de vidéken is csak 2% körül mozog az arányuk, miközben a fővárosi apák 90,8%-a, a városiak 87,3%-a, a falusiaknak pedig 86,7%-a teljes állásban foglalkoztatott. (A regionális különbségeket nem vizsgáltuk meg, valószínűleg vannak eltérések a régiók között.)

A végzettségüknek megfelelően a fővárosi gimnazisták anyáinak 31,5%-a alkalmazott értelmiségi, ez az arány a vidéki városokban 24,9%, a falvakban lakók körében pedig 26,3%. A városi anyák egyötöde, a fővárosiak 18,2%-a irodai alkalmazott, míg a falvakban lakók 16,7-16,7%-a irodai alkalmazott, illetve szakmunkás. Az önálló vállalkozók aránya a budapesti anyák körében ugyanannyi, mint az alkalmazott közép-, vagy felsővezetőké: 12,2%, ez a szám a városokban 8,2%, illetve 7%, a falvakban pedig 5,3%.

A vidéki gimnazisták apái döntő többségükben szakmunkások, falvakban 42,9%, városokban 35,2%, míg a fővárosi apák 22%-a alkalmazott értelmiségi, és csak 16%-uk szakmunkás. A vállalkozó apák aránya a fővárosban 18,7%, vidéki városokban 16,2%, falvakban pedig 10,5%. A közép- és felsővezető apák aránya Budapesten 17,3%, vidéki városokban 10,3%, míg a falvakban 13,3%.

A fővárosi gimnazisták 98,4%-a természetesen lakóhelyén tanul, de a vidéki városban lakók 85%-ának sem kell messze utazni ahhoz, hogy középiskolába járhasson (naponta ingázik 9,7%, kollégista 5%), nem úgy, mint a falvakban lakóknak, akiknek 78,8%-a naponta bejár lakóhelyéről a gimnáziumba, 14,4%-a pedig kollégiumban él. Érdekes azonban, hogy a fővárosban lakók átlagosan nem sokkal kevesebbet utaznak falvakban lakó társaiknál, hiszen míg a falusi diákoknak átlagosan fél órát vesz igénybe bejutni a gimnáziumba, addig a budapestieknek ez 26,6 percébe telik, míg a legkedvezőbb helyzetben a városiak vannak a maguk 19 perces utazási idejével.

5.2. Heti óraszám, tanulásra fordított idő

A gimnazisták közül a legtöbb időt a falvakban lakók fordítják tanulásra, mind a heti átlagos tanórák számát, mind az otthoni felkészülés idejét tekintve. Az óraszámokban mégsincs akkora eltérés a településtípusok között, mint amekkorát az előző esetekben tapasztalhattunk. Míg a falusi diákok naponta átlagosan 6,37 órát, addig a fővárosiak 6,35 órát töltenek iskolapadban, a vidéki városokban lakók pedig 6,3 tanórán vesznek részt. Míg a falusi diákok naponta átlagosan 122 percet készülnek a tanórákra, addig a vidéki városiak 108,9 percet, a budapestiek pedig csupán 90,7 percet tanulnak. A falvakban lakó gimnazisták átlagosan hétfőn tanulnak a legtöbbet otthon: 145 percet, míg a városiak 130 percet szerdán, a gimnazisták pedig ugyanezen a napon 106 percet készülnek otthon (14. ábra).


14. ábra, Otthoni tanulás településtípus szerint

Ugyanakkor 0. órája a fővárosiak 54%-ának van, 36,7%-uknak hetente egyszer, 11,2%-uknak hetente kétszer, 3,2%-uknak többször. A vidéki gimnazisták 78-79%-ának soha nem kell 0. órára beérnie az iskolába, a többiek jobbára hetente egyszer kényszerülnek korábban kelni.

5.3. Különórák

A vidéki városi gimnazisták 37,5%-a jár külön nyelvórára, a falvakban lakók 32,2%-a, a fővárosiak 31%-a tanul iskolán kívül is idegen nyelvet. A városiak 56%-a hetente többször, a fővárosiak 45%-a és a falusiak 47%-a hetente csak egyszer jár külön nyelvórára. A legtöbb időt a budapestiek töltik külön nyelvórán, hetente átlagosan 122,3 percet, míg a városiak 97,2 percet, a falun lakók pedig 86,7 percet tanulnak iskolán kívül is idegen nyelvet (15. ábra).


15. ábra, Idegennyelv-tanulásra fordított idő településtípus szerint

A külön nyelvórára járók közül a falusiak 18%-a szakkörre jár, korrepetálást a fővárosiak 9%-a vesz igénybe, felvételi előkészítőre a vidéki városokban élők 16,5%-a, a budapestiek 12%-a jár. A nyelvi különóra tanfolyamot takar a fővárosi gimnazisták 17,5%-a, a városiak 10%-a számára, míg egyaránt magántanártól vesz órát a városiak 68,5%-a, a falusiak 60,5%-a és a fővárosiak 54,4%-a. Ha figyelembe vesszük, hogy a tanfolyam is pénzért megszerezhető tudást ad, akkor még mindig az általános iskolások körében tapasztalt tendencia uralkodik a gimnazistáknál is, vagyis elsősorban a fővárosiak veszik meg a plusztudást az oktatási piacon, bár itt már a vidékieknek is több mint a fele alkalmazza ezt a stratégiát.

Külön számítástechnikai foglalkozásra a gimnazisták töredéke jár, a falun lakók 6,8%-a, míg a városlakók 5%-a, a fővárosiaknak pedig 2,7%-a vesz igénybe ilyen foglalkozásokat. Ezzel a legtöbb időt a városiak töltik: átlagosan hetente 102,6 percet szemben a fővárosiakkal, akik 93 percet, és a falusiakkal, akik 69,2 percet foglalkoznak szervezett keretek között iskolán kívül is számítástechnikával. A falvakban élők 88%-a számára az informatika különóra szakkört jelent, a városiak 24%-a, a fővárosiak egyötöde számára felvételi előkészítőt jelent, de a fővárosiak kétötöde, a városiak 29%-a tanfolyami keretek között is gyarapítja számítástechnikai ismereteit (16.ábra).


16. ábra, Számítástechnika-tanulásra fordított idő településtípusok szerint

A tantárgyhoz kötött különórák rangsorában természetesen a matematika vezet, hiszen a városi gimnazisták 26,3%-a, a falun élők 23,7%-a, illetve a fővárosiak 23,4%-a jár matematikából különórára, sőt minden csoportban találunk három-négy olyan diákot, aki kettő, illetve három különféle matematikafoglalkozásra is jár. A különórát jelölő vidékiek 14-15%-a, a fővárosiak csupán 9%-a jár szakkörre matematikából. Ugyanakkor a korrepetálást a legtöbben a budapestiek közül értik a különóra alatt: 27%, míg a falusiak egyötöde, a városiak 15%-a jár korrepetálásra. Felvételi előkészítőre jár a különórát jelölők 30%-a Budapesten, 28%-a a vidéki városban és 25%-a falun. Magántanárt a városiak 45%-a, a fővárosiak 43%-a, a falusiak 39%-a fizet matematikából. A gimnazisták között tehát nincs akkora különbség a matematika magánórák igénybevétele szempontjából, mint amekkora különbségeket láttunk az általános iskolások esetében.

A humán tárgyak esetében a falun élő gimnazisták veszik igénybe a legnagyobb számban a különórákat, így történelemből 10,2%-uk – szemben a városiakkal, akik 8,3%-a, illetve a fővárosiakkal, akik közül 5,3% vesz részt ilyen foglalkozáson –, irodalomból 9,3%-uk (város: 8,8%, Bp.: 5,9%). Fizikából a budapestiek igényelnek több különórát, közülük 8,5% jár iskolán kívüli foglalkozásra, de a falun élők 7,6%-a és a városiak 6,2%-a is igényel fizikából különórát. Kémiából a városlakó gimnazisták 5,9%-a, nyelvtanból pedig 5%-a jár különórára. Egyéb tantárgyhoz kötött elfoglaltsága a budapestiek 7,4%-ának van, a vidékiek töredéke jár más különórára. Ezek a külön foglalkozások a gimnazisták 20-23%-a számára egy tárgyból heti egy alkalmat, míg 9-10%-uk számára két tárgyból jelent heti egy alkalmat. Hetente kétszer a fővárosiak és a falun élők 11,9%-a, a városiak 8%-a jár külön órára egy tárgyból. Tantárgyhoz kötött különórán a legtöbb időt a fővárosi gimnazisták töltik, hetente átlagosan 110 percet, míg a falusiak 74,2 percet, a vidéki városban lakók pedig 64,1 percet áldoznak idejükből külön foglalkozásokra (17.ábra).


17. ábra, Tantárgyakhoz kötődő különórákra fordított idő településtípus szerint

Összegezve tehát, nyelvből és matematikából a legnagyobb arányban a vidéki városi gimnazisták egészítik ki különórákkal az iskolai keretek között megszerzett tudásukat, mégis a budapestiek fordítják a legtöbb időt ezekre a tevékenységekre. Humán tárgyakból inkább a vidékiek között, míg a reál tárgyakból a fővárosiak között találunk több olyan gimnazistát, aki különórára jár.

Míg az általános iskolások körében a nem tárgyhoz kötött délutáni elfoglaltságok közül a nem sportjellegű tevékenységeket főként a falun élő diákok űzik, a sportolásban pedig a fővárosiak emelkednek ki, addig a gimnazisták délutáni tevékenységei tekintetében nincs meghatározó különbség vidék és város között. A vidéki városi gimnazisták 30%-a sportol rendszeresen, ez a fővárosiak körében 26,1%, a falun élőknél pedig 21,2%. Itt is jellemző, hogy míg a fővárosiak 80%-a hetente többször, 18,4%-uk ötször jár edzésre, addig a falun élők 40%-a hetente csak egy alkalommal, 44%-a pedig két alkalommal vesz részt sportfoglalkozáson. A városiak 30%-a hetente egyszer, 26%-a kétszer, 28%-a háromszor, a többiek többször sportolnak rendszeresen. A városiak tehát többen és intenzívebben sportolnak, ami megmutatkozik a sporttal töltött heti átlagos időben is, hiszen míg a budapestiek 137 percet, addig a vidékiek 116 percet foglalkoznak sporttal hetente.

Az énekkarra járás terén nincs nagy különbség a vizsgált csoportok között, a fővárosiak 8%-a, a falusiak 7,6%-a, a városiaknak pedig 5%-a jár rendszeresen énekkarra, többségük hetente egyszer, ami 71-76 percet vesz el szabad idejükből.

Zeneórára a falvakban lakók 8,5%-a jár, míg a fővárosiak 6,9%-a, a vidéki városiak 5,9%-a tanul zenét. A fővárosiak 54%-a hetente kétszer-háromszor jár ilyen foglalkozásra, miközben a vidékiek 60%-a, a falusiak 80%-a csupán heti egy alkalommal tanul zenét. Ezzel is a legtöbbet a fővárosiak foglalkoznak: hetente átlagosan 93 percet, míg a városiak 85 percet, a falusiak pedig 64 percet töltenek zenéléssel szervezett keretek között.

Művészeti tevékenységgel a gimnazisták közül a vidéki városiak 10%-a, a falvakban élők 9,3%-a, a fővárosban lakók 8%-a foglalkozik. Míg a vidékiek hetente átlagosan 111-112 percet, addig a fővárosiak 104 percet töltenek valamilyen művészeti foglalkozáson, többségük hetente egy alkalommal. Autó- vagy motorvezetési tanfolyamra a fővárosiak 5,9%-a jár, ez az arány vidéken nem éri el a 3%-ot. Hittant a gimnazisták töredéke tanul iskolán kívül. Egyéb elfoglaltsága a fővárosiak 7,4%-ának van, a vidéki városban lakók 6,2%-a, a falvakban lakóknak 1,7%-a fordítja szabad idejét egyéb rendszeres tevékenységre.

Nem tantárgyhoz kötötten a gimnazisták nagyjából ugyanolyan arányban múlatják szabad idejüket vidéken és városban, ám itt is látható, hogy a fővárosiak intenzívebben sportolnak, többet foglalkoznak azzal a tevékenységgel, amit kiválasztottak.

6. A szakközépiskolák 10. és 12. évfolyamain tanulók

6.1. Szülők iskolai végzettsége, gazdasági aktivitása

A szakközépiskolások szüleinek végzettségét tekintve hasonló eltéréseket látunk az anyák és az apák között, mint az általános iskolások esetében. Míg Budapesten az anyák 31,5%-a rendelkezik szakközépiskolai, technikumi érettségivel, addig a falusi szakközépiskolások anyáinak 32%-a szakmunkásképzőt végzett. A fővárosi anyák 22,8%-a rendelkezik felsőfokú diplomával, ez az arány a vidéki városiaknál 15%, a falvakban pedig 8,3%. Ugyanakkor gimnáziumi érettségizett anya a falun élők körében él több, ott arányuk 17,2%, míg a városiak között 15%, a fővárosiak között 14%. A szakközépiskolában, technikumban érettségizettek aránya falun 24,3 %, vidéki városokban 27,8%. A szakmunkások aránya az anyák körében a városiak között 26,9%, a fővárosiak között 20,7%. A legtöbb nyolc általános iskolát végzett anyát is a falun élők között találjuk, arányuk 17,2%, míg a városi szakközépiskolások anyáinak 14,4%-a, a fővárosiaknak 10,9%-a rendelkezik csupán nyolc általános iskolai osztállyal.

A falun élő szakközépiskolások apáinak 62%-a szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezik, míg a vidéki városban lakók 45,7%-ának, a fővárosiak 36,8%-ának a legmagasabb végzettsége ugyancsak szakmunkás. A vidéki városban lakó apák 29,7%-a szerezte meg érettségijét szakközépiskolában, ez az arány Budapesten 22,1%, falun pedig 19,6%. A fővárosi szakközépiskolások esetében a legnagyobb a szórás az apák végzettségét tekintve, hiszen 19,1%-uk diplomás, viszont 11,8%-uk csak a nyolc általános iskolai osztályt végezte el, miközben ez utóbbiak aránya falun 6,5%, városban 5,1%. Gimnáziumi érettségivel is a fővárosi apák körében rendelkeznek a legtöbben: 10,3%, míg vidéken 7% ez az arány.

Az előző csoportokhoz képest itt az apák elenyésző része tanul jelenleg is (a legtöbben a falusiak között: 3,9%), míg a városi anyák 9,5%-a, a fővárosiak 7,6%-a, a falusiaknak pedig 8,8%-a tanult az adatfelvétel idején is. Ugyanakkor az apák 7-9%-a, az anyák 16-20%-a tervezi, hogy a jövőben tanulni fog valamit.

Az anyák gazdasági aktivitása közelebb áll az általános iskolásokat nevelő anyákéhoz: A falvakban élők 67,6%-a, a városiak 78,5%-a, a fővárosiak 80,2%-a foglalkoztatott teljes állásban, a részmunkaidőben dolgozók aránya 4%. A falusi szakközépiskolások anyáinak 7,6%-a munkanélküli, ez az arány a városiak körében 5,1%, a fővárosiak esetében 4,4%. A legtöbb háztartásbelit szintén a falvakban találjuk: 9,4% (Bp.: 6,6%, város: 3,9%).

A szakközépiskolások apái esetében az előző csoportokhoz képest jelentős eltérés mutatkozik, hiszen a főállásban a legkevesebben a Budapesten lakók közül dolgoznak: 73,1%, hiszen itt a legnagyobb a nyugdíjasok aránya: 16,4%, bár a munkanélküliség elenyésző körükben (3%). Az apák között a legtöbben a vidéki városiak dolgoznak teljes állásban: 86,9%, de a falusi apáknak is 82,4%-a foglalkoztatott. A munkanélküliek aránya vidéken 4,5%, a falvakban élők esetében 9,2%, a városiak 6,6%-a nyugdíjas.

A fővárosi anyák 28,7%-a irodai alkalmazott, míg a vidéken lakók közül a legtöbben szakmunkásként dolgoznak (város: 21,4%, falu: 24,1%). Az anyák között a betanított munkások aránya a vidéki városokban a legnagyobb: 17,4%, falun 13,9%, a fővárosban 11,5%. A legnagyobb különbség az alkalmazott értelmiségiek esetében van vidék és a főváros között: míg Budapesten az anyák 19,5% értelmiségi, addig a városokban 8%, falun pedig 6,6% az ilyen munkakörben foglalkoztatottak aránya.

A falun lakó apák 54%-a szakmunkásként dolgozik, a városokban ez az arány 44%. Ugyanakkor a városok és a falvak között nincs különbség az önálló vállalkozók arányában: 14-15% körül mozog ez a szám. Vidéken az apák között kevesebb a betanított munkás az anyákhoz viszonyítva, annak ellenére, hogy az anyák végzettsége általában magasabb. Így a fővárosban ugyancsak 11% az arányuk, míg a vidéki városokban csupán az apák 6,7%-a, a falvakban lakóknak pedig 9,2%-a dolgozik betanított vagy segédmunkásként.

A gimnazisták szüleinek adataihoz képest látszik, hogy a szakközépiskola a legnépszerűbb mobilitási csatorna a vidéki, főként a falusi fiatalok számára, többek között ezért sem lényegtelen kérdés, hogy az elmúlt mintegy tíz év szakközépiskolai fejlesztései a gyakorlatban hogyan valósulnak meg.

6.2. A tanulás körülményei

A szakközépiskolásoknak többet kell utazniuk az iskolába való beéréshez a gimnazistákhoz képest, de még a településtípusok között is nagyobb különbségeket láthatunk. Míg a falun élők átlagosan 40 perc alatt érnek be az iskolába, addig ez Budapesten 33,7 percet, a városokban pedig 25,2 percet vesz igénybe. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy a falun élő szakközépiskolások a gimnazistákhoz képest nagyobb arányban ingáznak naponta a lakóhelyük és az iskola között, hiszen 88,8%-uk bejáró, a kollégisták aránya pedig csak 5,9%. A vidéki városban lakók 22,7%-a ingázik naponta, míg természetesen a budapestiek 96,8%-a lakóhelyén tanul.

6.3. Tanulásra fordított idő

Csakúgy, mint a gimnazisták esetében, a szakközépiskolások körében sincs nagy eltérés a tanórák átlagos száma között. Míg a városiak naponta átlagosan 6,49 órát töltenek az iskolában, addig a fővárosiak 6,45 órát, a falusiak 6,39 órát töltenek az iskolapadban. Látható, hogy a szakközépiskolásoknak átlagosan több tanórájuk van, mint a gimnazistáknak, ami azt jelenti, hogy többször van 8, 9 órájuk. Ugyanakkor a szakközépiskolások jóval kevesebbet készülnek otthon a tanórákra, mint a gimnazisták. A legtöbbet itt is a falun élő diákok tanulnak otthon, átlagosan naponta 99,8 percet, míg a vidéki városi társaik 92,5 percet, a fővárosiak pedig csupán 77,5 percet tanulnak otthon (18. ábra). Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a falusiak utaznak naponta a legtöbbet az iskola és a szülői ház között, akkor láthatjuk, hogy az ő idejük a leginkább kötött. Ez megmutatkozik abban is, hogy mind a diákok, mind a szülők között a falun élők nyilatkoztak úgy, hogy egy átlagos hétköznapon a diákoknak csupán 130 perc szabad idejük van, ami a vidéki városokban élőknél 163 perc, a fővárosban lakóknál pedig 174 perc (a szülők szerint 179 perc – 19. ábra).


18. ábra, Otthoni tanulásra fordított idő naponta településtípus szerint


19. ábra, Szabad idő egy átlagos hétköznapon településtípus szerint

A gimnazistáknál láthattuk, hogy a 0. órát főként a fővárosi iskolák vezették be, ebben az esetben azonban nincs túl nagy különbség a szakközépiskolák 0. órával kapcsolatos gyakorlatában a vidék és a város között. A fővárosi szakközépiskolások 12%-a hetente háromszor-ötször is bejár 0. órára, míg ilyen sűrűn a vidéki városiak 9,4%-a, a falusiak 7,7%-a kénytelen korán kelni. Míg a városokban élők 65,5%-ának soha sincs 0. órája, addig ez a falusiak 64%-ára, a fővárosiak 60,9%-ára igaz.

6.4. Különórák

Iskolán kívül nyelvórára a szakközépiskolások közül a városiak járnak a legtöbben: 21,2%, de nem sokkal kevesebben vesznek igénybe külön nyelvtanítást a falun élők sem: 18,2%, míg a fővárosiak 15,1%-a jár nyelvórára tanórán kívül is. Az előző csoportoknál láthattuk, hogy minden külön elfoglaltságra a fővárosiak több időt fordítanak a vidékiekhez képest, ám a szakközépiskolások esetében inkább a vidéki városokban élők foglalkoznak többet iskolán kívül nyelvtanulással. Hiszen míg a falun élők 73,3%-a hetente csak egyszer, átlagosan 81 percet tölt külön nyelvórán, addig a városokban lakók egyharmada hetente kétszer, de van, aki hatszor is jár nyelvórára, és ott átlagosan 96 percet tölt el. A fővárosiak 64%-a heti egy alkalommal, 28,6%-a két alkalommal átlagosan 89 percet tanul ilyen formában nyelvet. Egyedül a szakközépiskolásoknál tapasztalhattuk, hogy a fővárosiak jelentős arányának a nyelvi különóra szakkört jelent (35,7%), és ez annál is inkább meglepő, mert a vidéki városokban különórára járók esetében ez az arány csak 4%, a falvakban lakóknál 13%. Korrepetálásra a vidéki különórára járók 12%-a, a budapestiek 14%-a jár. Felvételi előkészítés céljából külön nyelvórára a budapestiek 21%-a, a városiak 19%-a, falusiak 13%-a jár. Nyelvtanfolyamon a fővárosiak 14%-a vesz részt. A gimnazistákhoz képest nagy eltérés mutatkozik a szakközépiskolások körében a magánnyelvtanár igénybevételénél is, hiszen ez elsősorban a vidéki városiakra jellemző: 71%-uk jár magántanárhoz, míg a falusiak 54,8%-a, és a budapestieknek csupán 14,3%-a vesz igénybe ilyen szolgáltatást az oktatási piacon. Ugyan mélyebben nem vizsgáltuk meg ezt a jelenséget, de az adatok alapján feltételezhető, hogy nagy különbség lehet egyrészt a gimnáziumok és a szakközépiskolák nyelvoktatásának minősége, másrészt a vidéki és a budapesti szakközépiskolák nyelvoktatásának minősége között. Mással nehéz magyarázni, hogy miért maradnak meg a fővárosi szakközépiskolások az iskola falain belül külön nyelvoktatáson, a vidékiek, illetve a gimnazisták pedig miért fizetnek ezért az oktatási intézményen kívül (20. ábra).


20. ábra, Nyelvtanulásra fordított idő településtípusok szerint

A gimnazistákhoz képest kiemelkednek a fővárosi szakközépiskolások az iskolán kívüli számítástechnikai képzésen való részvétellel, hiszen közülük 13%, míg a falusiak közül csupán 5,3%, a vidéki városiak közül 3,5% vesz részt ilyen foglalkozásokon. Bár itt most fordított a tendencia, hiszen a legtöbb időt a falusiak töltik számítástechnikai különórán (132 perc), a városiak hetente átlagosan 107 percet, a fővárosiak pedig 85 percet foglalkoznak ezzel, bár gyakoriságot tekintve a legtöbbször a városiak vesznek részt számítástechnikai foglalkozáson. Míg a fővárosiak döntő többsége számára az informatika különóra szakkört jelent, addig a vidékieknek csak a fele jár szakkörre, a városiak 42%-a, a falusiak 22%-a tanfolyamra jár (21. ábra).


21. ábra, Számítástechnikára fordított idő hetente településtípusok szerint

Már megszokhattuk, hogy a tantárgyhoz kötött különórák közül a legnagyobb arányban matematikából vesznek igénybe a diákok kötelező tanórán kívüli szolgáltatást. Így van ez a szakközépiskolások esetében is. Hiszen a városiak 30,4%-a, a falusiak 29,4%-a, a fővárosiaknak pedig 24,7%-a jár matematikából külön foglalkozásra is. A matematikából különórára járó diákok egyharmada, a fővárosban 35%-a számára ez elsősorban korrepetálást jelent, felvételi előkészítőre 22%-uk jár, míg magántanárt a városiak 40%-a, a falun élők 28%-a fizet.

Irodalomból a városi szakközépiskolások 8,6%-a, a falun élők 4,1%-a, a fővárosiak 3,2%-a jár különórára. Történelemből pedig a fővárosiak 9,7%-a vesz igénybe külön foglalkozásokat, míg ebből a tárgyból a városiak 6,2%-a, a falusiaknak pedig 5,3%-a jár tanórán kívüli foglalkozásra.

Ezek az elfoglaltságok az esetek többségében heti egy alkalommal a falun élők 66,4 percét, a városiak 71 percét, a fővárosiak 75,8 percét igénylik.

Egyedül a szakközépiskolások esetében tapasztalhatjuk, hogy a fővárosban és a falvakban lakók közül hasonló arányban: 21-21%-ban sportolnak a diákok. A városokban a rendszeresen sportfoglalkozásra járók aránya csupán 17,1%. A falvakban lakók 38,9%-a, a városiak egyharmada, a fővárosiak egynegyede hetente kétszer jár sportolni. A fővárosiak 45%-a, a városiak 41%-a, míg a falusiak 36%-a jár hetente háromszor vagy annál több alkalommal sportolni. Vagyis itt is igaz, hogy a városiak, főként a fővárosiak intenzívebben sportolnak a falusiaknál. A többi szabadidős tevékenységek közül kiemelkedik a falusiak körében az autóvezetés, bár közülük is csupán 5,9%-uk számára jelent ez átlagosan hetente 147 perces elfoglaltságot. Művészeti foglalkozásokra a fővárosi szakközépiskolások 5,4%-a, a falusiak 4,7%-a, a városiak 3,5%-a jár csak.

7. Szakiskola 10. évfolyamán tanulók

7.1. Szülők iskolai végzettsége, gazdasági aktivitása

A falun élő szakiskolások anyáinak 37,5%-a, a városlakók egyharmada, a fővárosiaknak 36,8%-a nyolc általános iskolai osztályt végzett. Ugyanakkor szakmunkás bizonyítvánnyal is a falusiak közül rendelkeznek a legtöbben: 36,8%, a városiak 30,9%-ának, a fővárosiak 31,6%-ának a legmagasabb végzettsége ez. Magasabb iskolai végzettségű anyákat a budapestiek között találunk: 21,1%-uknak szakközépiskolai érettségije, 10%-uknak főiskolai, egyetemi diplomája van. A városi anyák 14,6%-a szakközépiskolában, 13%-a gimnáziumban szerezte meg érettségijét. A falvakban lakó szakiskolások anyáinak 10,5%-a szakközépiskolában, 9,5%-a gimnáziumban érettségizett.

A szakiskolások apái a fővárosban és falun jórészt szakmunkásképzőt végeztek maguk is. A fővárosi apák 63,6%-a, a falusiak 54,9%-a, míg a vidéki városi apák 46,3%-a rendelkezik szakmunkás bizonyítvánnyal. A szakközépiskolásokhoz képest tehát éppen ellentétes folyamatot figyelhetünk meg, míg ott a falun élő apák többségének van szakmunkás bizonyítványa, a szakiskolások apái közül a fővárosiak rendelkeznek legtöbben ilyen végzettséggel. A szakközépiskolákra azt mondtuk, hogy ezek adják a legnagyobb esélyt a vidéki szakmunkás családból érkező fiataloknak a felfelé mobilitásra, magasabb iskolai végzettség megszerzésére. A szakiskolákban tanuló falusi fiatalok apáinak 31,7%-a azonban nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezik, 11%-uk pedig szakközépiskolában érettségizett. A szakmunkásréteg legnagyobb arányban a fővárosban termeli újra magát, a falusi társadalomban viszont látnivaló, hogy a szakmával nem rendelkező családok gyermekei főként a szakiskolákban próbálnak szakmához jutni. Másfelől viszont a vidéki városokban és főleg Budapesten megindult a lefelé tartó mobilitás is, hiszen a városi szakiskolások apáinak 23%-a érettségizett, a fővárosi apák 18,2%-a pedig diplomás. Vagyis a szakiskolák feladata, hogy két irányból érkező nyomásnak is megfeleljenek: szakmához juttassák az alulképzett szülők gyermekeit, ugyanakkor biztosítsanak esélyt a szakmaszerzés után a továbbtanulásra a magasabban képzett szülők gyermekei számára is, hogy korrigálják a kedvezőtlen társadalmi folyamatokat.

A szakiskolások apái közül elenyésző számban tanultak az adatfelvétel idején, bár a fővárosi apák 27%-a tervezi, hogy a jövőben tanulni fog. Az anyák közül viszont a falvakban lakók 8,4%-a, a fővárosiak 5,3%-a, a városiak 4,1%-a tanul, és itt is a budapesti anyák közül tervezik a legtöbben a tanulást (21%).

Jelentős különbség van a szakiskolások szüleinek gazdasági aktivitása között aszerint, hogy hol élnek. Míg a fővárosi anyák 78,9%-a, az apák mindegyike teljes állásban dolgozik (háromnegyedük szakmunkásként, a többiek betanítottként), addig a vidéki városban lakó anyák 63,4%-a, az apák 74%-a dolgozik teljes állásban (anyák 32%-a, apák 43%-a szakmunkásként, a többek betanítottként). A falusi anyák 60%-a, az apák 61%-a dolgozik csak teljes állásban, viszont az apák 49%-a, az anyák 31%-a szakmunkás munkakörben. Esetükben a részmunkaidős foglalkoztatás csupán 3-5%-uk helyzetét javítja, ugyanakkor a nyugdíjasok aránya az eddig vizsgált csoportok között kimagaslóan nagy. A városokban az anyák 10%-a, a falvakban 14,7%-a nyugdíjas, míg a vidéki városi apák 16%-a kap nyugdíjat. A munkanélküliek aránya az anyák között vidéken 7%, az apák között a vidéki városokban 5,2%, a falvakban 12,2%. A szakiskolák helyzete tehát nemcsak a fent leírtak miatt nem egyszerű, hanem azért is, mert itt találhatóak a legbizonytalanabb egzisztenciájú, valószínűleg legnehezebb anyagi helyzetben lévő családok gyermekei is.

7.2. Heti óraszám, tanulásra fordított idő

A heti óraszámokat tekintve nincs számottevő különbség településtípus szerint, átlagosan naponta a fővárosiak 6,17, a városiak 6,12, a falun élők 6,1 órát töltenek az iskolapadban. Az összes eddig vizsgált csoport közül a szakiskolások készülnek a legkevesebbet a tanórákra, a városiak átlagosan naponta 59,7 percet, a falun élők 52,4 percet, míg a fővárosiak 40,65 percet. A fővárosiak és a vidékiek közötti különbség még inkább szembetűnő, ha megnézzük, hogy míg például kedden a városban élők átlagosan 76 percet készülnek a másnapi órákra, addig a falusi tanulók 70 percet, a fővárosiak viszont 35,6 percet (22.ábra).


22. ábra, Otthoni tanulásra fordított idő naponta, településtípus szerinti bontásban

Ugyanakkor – mint már megszokhattuk – a fővárosiak 35%-ának van 0. órája, 10%-uk hetente kétszer, 15%-uk hetente egyszer jár be korábban az iskolába. A falun élők 11,5%-a viszont hetente 3-5 alkalommal is megjelenik órarendje szerint a 0. órákon, míg 13,5%-uk hetente egyszer élvezheti a korán kelés örömét. A városi szakiskolások 77%-ának nincs 0. órája, de 9,4%-uk szintén majdnem minden nap kénytelen korábban iskolába menni.

7.3. Különórák

Az eddig vizsgált csoportok közül egyedül a szakiskolások között találjuk a legkevesebb olyan diákot, akik külön nyelvórára járnak, arányuk elenyésző: 2-5%, ők is jobbára egyszer egy héten, városban 90 percet, falun 65 percet, Budapesten 45 percet tanulnak nyelvet, de magántanárnál, tehát nem iskolai keretek között (23.ábra).


23. ábra, Nyelvtanulásra fordított idő hetente, településtípus szerint

Külön számítástechnikai szakkörre viszont a fővárosiak 15%-a jár, míg a vidékiek aránya itt is 3-4% csupán. A fővárosiak többsége hetente többször, a városiak inkább egyszer járnak számítástechnikára, ahol a falusiak 187 percet, a fővárosiak 90 percet, a városiak 75 percet töltenek el (24. ábra).


24. ábra, Számítástechnika tanulására fordított idő hetente, településtípus szerint

A tantárgyhoz köthető különórák közül egyedül matematikára járnak a szakiskolások közül a városiak 8%-a, a falusiak 7,8%-a, ami jobbára heti egy alkalommal 60 percet vesz igénybe utazással együtt. A matematikából különórára járó falusiak negyede, a városiak 18%-a magántanárt fizet, a többiek korrepetáláson vesznek részt.

Sportfoglalkozásra a fővárosi szakiskolások 35%-a jár, míg a vidéki városiak 15,6%-a, a falusiak 16,7%-a sportol rendszeresen. Ez a városiak 47%-ánál heti két alkalmat jelent, a falvakban lakók 56,3%-ánál, a fővárosiak felénél heti háromszori elfoglaltságot jelent. Budapesten átlagosan 130 percet töltenek sportolással a fiatalok, míg vidéki városokban 142 percet, falun pedig 129 percet (25.ábra).


25. ábra, Sportolásra fordított idő hetente, településtípus szerint

A legtöbb szabad ideje a fővárosi szakiskolásoknak van, a diákok szerint egy átlagos hétköznapon 246 percet, a szülők szerint 218 percet tölthet el kötelezettségek nélkül a diák, míg városi társai 196 perccel, a falusiak viszont csak 181 perccel rendelkezhetnek szabadon (26. ábra).

Ennek a különbségnek nem az az oka, hogy a ház körüli munkákkal megy el az ideje a vidéki szakiskolásoknak, hiszen míg a fővárosiak egy hétköznapon átlagosan 90 percet foglalkoznak ilyesmivel, addig a vidéki városiak 62 percet, a falun élők 80 percet foglalkoznak ház körüli munkával. A fővárosi szakiskolások kiemelkedően sokat foglalkoznak takarítással, főzéssel, bevásárlással, mosással, míg a falusi szakiskolások kertészkedéssel, állatgondozással foglalkoznak a városiakhoz képest többet.


26. ábra, Szabadidő-mennyiség egy átlagos hétköznapon településtípus szerint

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.