2019. szeptember 23., hétfő , Tekla

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Az oktatás társadalmi-gazdasági környezete >> A tanulók munkaterhei >> A tanulók munkaterhei Magyarországon

A kutatás eredményei nyomán megfogalmazható ajánlások

2009. június 17.

A kutatás eredményei nyomán megfogalmazható ajánlások

1. A kutatás eredményei egyértelművé teszik, hogy a tanulói munkaterhek csökkentése nem oldható meg egyetlen dimenzió megváltoztatásával. Kézenfekvőnek látszik az, hogy a kötelező tanórákat csökkenteni kell(ett), ám ez nem képzelhető el az egyes tantárgyakra fordítható óraszámok újbóli átgondolása és újraelosztása nélkül.

Mindennek együtt kell járnia a tantárgyi tartalmak csökkentésével, valamint ezzel párhuzamosan az így kialakított tantárgyi feltételekhez rendelt új követelményrendszer létrehozása is szükségesnek látszik.

2. A tantárgyi struktúra átgondolása minden iskolatípusban ajánlott, mégpedig oly módon, hogy az oktatás világának szinte minden résztvevője által „akadémikusnak”, sok szempontból „valóságidegennek” tartott tartalmakat (tantárgyakat) praktikus, az „életben” jobban hasznosítható, a munkába állást és az élethosszig tartó tanuláshoz történő alkalmazkodást jobban elősegítő tartalmakkal váltsák fel. Ezzel függ össze az is, hogy önmagában átgondolást igényel a tanulók és a szülők túlnyomó többsége által egyaránt szükségtelennek ítélt és elutasított kémia és fizika tantárgy helyzete.

3. Az idegennyelv-tanítás helyzete – noha más szempontból, mint a fentebb említett tantárgyaké – szintén kritikus. Többnyire ennek a tantárgynak az iskolai oktatása az, amely olyan minőségi és hatékonysági problémákat vet fel, amely a szülőket arra kényszeríti, hogy gyermekeiket iskolai időn túl, az esetek többségében piaci feltételek mellett különórákra, nyelvtanfolyamokra járassák. Jelen kutatás szempontjából ennek az idődimenzió-következményei kerülnek a figyelem fókuszába. Az informatika tantárgy esetében törekedni kell(ene) az eszköztudás biztosítására. Nem lehet cél az informatika „önmagáért történő” tanítása. A tárgy tanulása során elsajátított kompetenciák azok, amelyek a felhasználás során megkönnyítik más tantárgyak esetében is a szükséges tartalmak elsajátítását.

4. A tanulókat számos esetben megterhelő, sok esetben szükségtelenül és indokolatlanul felduzzasztott lexikális ismeretanyag átadása és számonkérése helyett a hangsúlyokat – összhangban a nemzetközi mérések tapasztalataival – a készségek, képességek, (kulcs)kompetenciák fejlesztésére kell helyezni. Mindez nem képzelhető el a közoktatásban dolgozó pedagógusok módszertani kultúrájának megújulását célzó, azt szem előtt tartó és megvalósítani tudó, a jelenleginél hatékonyabban működtetett továbbképzési-rendszer átalakítása nélkül. Átfogó stratégiát kell kialakítani egy olyan finanszírozási rendszer létrehozására és működtetésére is, amely ezt a módszertani programot – kivétel nélkül – minden pedagógus számára biztosítani tudja.

5. Az előző ponttal függ össze az, hogy újra kell gondolni a tanulók számára biztosított taneszközöket, tartalmi és módszertani szempontból egyaránt. Itt kulcsfontosságúnak tartjuk azoknak a törekvéseknek a támogatását, amelyek a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben, gazdagabb módszertani apparátus alkalmazásával képesek eredményesen támogatni a tanórai, valamint az iskolai környezeten kívüli, egyéni felkészülést feltételező tanulást.

6. A tanulói terhek egy része abból a negatív közérzetből fakad, amelynek forrásait az iskolai életben, valamint a tanórán kialakult, a pedagógus és a tanuló kapcsolatrendszerét számos tekintetben meghatározó történésekben kell keresnünk. A sok esetben a nyilvánosságot nélkülöző, ott nem artikulálható konfliktusok feloldása, a kialakult stresszhelyzetek kezelése mind a pedagógusok, mind pedig a tanulók szempontjából szükségessé tenné az iskolák számára a területhez értő professzionális szakemberek nem alkalomszerű, hanem az iskolához rendelt, állandó foglalkoztatását. Ugyanezt erősíti azoknak a konfliktusoknak a kezelésére vonatkozó igény is, amelyek a szülők és az iskola között alakulnak ki.

7. Mindenképpen átgondolandó az egyes iskolafokozatok közötti továbbhaladást biztosító, a felvételi eljárásokkal összefüggő szituációk kérdése is. A felvételiző évfolyamokon, mint ezt bemutattuk, egyrészt ugrásszerűen megnő a tanulók iskolai tevékenységeivel kapcsolatos munkaterhek mennyisége, másrészt pedig ez a helyzet kedvezőtlenül befolyásolja, egysíkúvá, felvétel-orientálttá teszi a kibocsátó iskolában zajló, komplexitásra törekvő pedagógia tevékenységet.1

8. Mindenképpen szembe kell nézni a tantervekből adódó kihívásokkal. Ez azt jelenti, hogy a tanterveket úgy célszerű összeállítani, hogy az tükrözze a különböző tantárgyak és témakörök építőelemeinek kapcsolatát, és ugyanakkor a diákok számára világossá tegye a tananyag és a valós élet közötti összefüggéseket, rámutatva, hogy a tanulás jó befektetés. A nemzetközi tapasztalatok nyomán megfogalmazható, hogy a tanulók túlterheltsége oktatáspolitikai eszközökkel közvetlenül nagyon nehezen orvosolható. Az óraszámok és tantervi követelmények csökkentése általában nem vezet sikerre, mivel sok esetben a felszabaduló idő vagy tantárgyi lobbiérdekek martalékává válik, vagy a pedagógusok maguk okozzák a tanulók leterheltségét azáltal, hogy közvetve lehetőség nyílik számukra tantárgyuk mélységi bővítésére.

9. A magyarországi iskoláztatás egyik megoldatlan problémája a tanulók korai iskolaelhagyása, lemorzsolódása. Alapelvnek kell lennie, hogy egyetlen diákot sem szabad kizárni az oktatásból vagy átküldeni egy másik iskolába. Ezt az alapelvet követve a tanmenet és a tanórák tartalmi felépítésének megtervezése, a tankönyvek megválasztása, a tanulási stratégiák, módszerek és értékelési eljárások kidolgozása során figyelembe veszik az egyes diákok érdekeit és képességeit. Mindez megköveteli egy olyan rugalmas iskolai tanrend kialakítását, melyben diákközpontú oktatás folyik. Ez a kutatás tükrében azt jelenti, hogy az egyéni adottságok és képességek, valamint az egyén szociokulturális helyzetének a legteljesebb figyelembevételével célszerű kialakítani a tanulók – számukra optimális – iskolai „munkaterheit”.

10. A másik fontos nemzetközi tapasztalat, hogy elkerülhetetlen a kompetencia- standardok kidolgozása és bevezetése. Ellentétben a korábbi tantervi eszközök által dominált reformfolyamatokkal, az új szakmapolitikai orientáció teljesítménystandardok formájában mérhető eredményekre helyezi a hangsúlyt, és ez alapján kíván minőségellenőrzést megvalósítani. A kompetenciastandardoknak alapját kell képezniük a tanulók motivált fejlesztésének.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.