2019. július 21., vasárnap , Dániel, Daniella

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Az oktatás társadalmi-gazdasági környezete >> A tanulók munkaterhei >> A tanulók munkaterhei Magyarországon

1. Függelék: A kutatás célkitűzése és módszertana

2009. június 17.

Mayer József–Szénay Márta

A kutatás célkitűzése és módszertana

A tanulói iskolai teljesítményekkel kapcsolatos nemzetközi mérések Magyarország számára kedvezőtlen eredményei ráirányították a figyelmet – sok egyéb mellett – a tanulói munkaterhek kérdésére. Az Oktatási Minisztérium megbízásából adatgyűjtésre került sor a tanulói munkaterhek objektív mérésére, illetve azok szubjektív megítélésére az érintettek, tehát a diákok és szüleik körében.

A 2002. november 15-e és 2003. január 3-a között végzett közvélemény-kutatás személyes interjúkon alapult, amelyek az országos reprezentatív mintába bekerült tanulóval és édesanyjával készültek a kérdezettek otthonában.

A vizsgált korosztályok a következők voltak:

  • általános iskolák 4., 6. és 8. évfolyamos tanulói
  • gimnáziumok 8., 10. és 12. évfolyamos tanulói
  • szakközépiskolák 10. és 12. évfolyamos tanulói
  • szakiskolák 10. évfolyamos tanulói

Az országos reprezentatív minta előállítása kétlépcsős véletlen mintavételi eljárással történt, az alábbiak szerint:

  • első lépcső: iskolatípusonkénti iskolaminta előállítása az iskolák országos listájából véletlen kiválasztással
  • második lépcső: az iskolák által beküldött tanulói névsorokból tanulói minta előállítása véletlen kiválasztással.

Annak érdekében, hogy a kétlépcsős mintavételből eredően a kis tanulólétszámú általános iskolák, illetve középfokú képzési helyek ne kerülhessenek aránytalanul túlsúlyba, az egészen kicsi iskolákat/képzési helyeket, ahol az összes évfolyamon tanuló diákok együttes létszáma nem haladta meg a 100 főt, eleve kizártuk az adott iskolatípus mintájából. Ezzel az eljárással iskolatípusonként a diákoknak kevesebb mint 4 százalékát zártuk ki az adatgyűjtésből.

A mintába került tanulók 194 iskola diákjait reprezentálták. Ha egy iskola belekerült valamelyik iskolatípus mintájába, akkor onnan mindegyik megcélzott évfolyamból azonos számú tanuló került kiválasztásra. Ez a mintaválasztási módszer az évfolyamok közötti különbségek mérésénél kizárja az iskolák közötti különbségek torzító hatását. Ugyanabból az iskolából évfolyamonként maximum 10 fő kerülhetett a mintába. Az iskolánként vett tanulói minta nagyságának meghatározása az iskola méretének figyelembevételével történt.

A kutatás során 2702 családban készültek el a tanulói és szülői interjúk. Az alminták elemszáma a következőképpen alakult:

1. tábla, A mintába került családok száma az egyes almintákban
általános iskola gimnázium szakközépiskola szakiskola
4. évf. 6. évf. 8. évf. 8. évf. 10. évf. 12. évf. 10. évf. 12. évf. 10. évf.
tervezett 300 300 300 300 325 325 300 300 250
tényleges 310 302 306 293 320 325 311 291 244

Mindegyik kiválasztott címhez eleve pótcímet is rendeltünk arra az esetre, ha a családban válaszmegtagadás vagy valami más ok miatt1 a két interjút nem lehet elkészíteni. Ha az interjú a pótcímen is meghiúsult, akkor a régió terepmunka-felelőse a már lekérdezett főcímekhez tartozó pótcímekből biztosított további pótcímeket. A kérdezés az esetek háromnegyedében már a főcímen sikeres volt. A pótcímek nagyobb mennyiségű felhasználására csak Budapesten került sor, ahol nehezebb volt otthon találni a kérdezetteket, és több volt a válaszmegtagadás is. Sikertelen kérdezés a lakóhelyen történő felkeresés következtében a mintába került kollégisták esetében volt a leggyakoribb, így azt lehet mondani, hogy a mintában a kollégiumban lakó diákok alulreprezentáltak.2

A mintából származó aránybecslések hibahatára 95 százalékos megbízhatósági szint mellett, attól függően, hogy a becslés hány alminta összevont mintájából készült, 1-5 százalékpont.

A kérdezéshez használt strukturált kérdőív két alkérdőívből állt: az egyik a tanulóknak, a másik a szülőknek szánt kérdéseket tartalmazta. A kérdőívek kidolgozását kvalitatív kutatás előzte meg, amely feltárta az oktatással kapcsolatos tanulói és szülői vélemények és attitűdök dimenzióit, összefüggéseit és azok kvantifikálásának lehetőségeit. A kérdőív tesztelésére próbakérdezés keretében került sor.

A kérdezőbiztosok az interjúkat lehetőség szerint négyszemközt készítették a válaszadókkal, tehát a tanulók kérdezésekor nem voltak jelen a szülők, és a szülők kérdezésekor nem voltak jelen a gyermekek. Ettől eltérő kérdezésre csak az általános iskola 4. osztályos tanulói esetében került sor, ahol az életkori adottságokat figyelembe véve a gyermekek szüleikkel együtt válaszoltak a tanulóknak szánt kérdésekre. Ebben az almintában a tanulói kérdőív rövidített változata került lekérdezésre, amelyből hiányoztak a tanulóknak szánt, vélemény jellegű kérdések.

Abban az esetben, amikor a gyermek nem az édesanyjával élt együtt, vagy az édesanya kérdezésére nem volt lehetőség, a gyermekkel együtt élő felnőttek közül az válaszolhatott a szülőknek szánt kérdésekre, aki a mintába került gyermek tanulói pályafutását a legjobban követte. Az interjúk 93 százalékában az édesanyával sikerült elkészíteni a szülői interjút.

A válaszadásból az édesapák nem voltak kizárva, tehát az édesanyák mellett részt vehettek az interjúban. Minden tizedik család esetében a szülők együtt válaszoltak a kérdésekre.

A 2. tábla a kutatás mintájának összetételét mutatja néhány társadalmi-demográfiai változó mentén. A minta reprezentativitásából adódóan a kutatás az egyes iskolatípusokba járók társadalmi hátterének összehasonlító bemutatására is alkalmas. Ez alapján jól megfigyelhető a különböző társadalmi-demográfiai háttérrel rendelkező gyerekek továbbhaladása az általános iskolából a szelektív jellegű középfokú oktatásba.

A közölt társadalmi-demográfiai alapmutatók összevetése alapján3 az alábbi, talán nem túl meglepő, de számszerűsítve kevésbé ismert megállapításokat tehetjük:

  • A gimnáziumokban tanuló gyerekek a szülők iskolai végzettségével és a háztartásban lévő könyvek számával mért kulturális háttere jóval kedvezőbb, mint a szakközépiskolásoké. Azonban a szubjektív életszínvonal-érzet alapján a gyerekek anyagi hátterében nincsenek szembeötlő különbségek, ami azzal a kedvező körülménnyel is együtt jár, hogy mindkét iskolatípusban a tanulók háromnegyedének otthonában van személyi számítógép.
  • A tanulók nemek szerinti összetétele alapján még mindig elmondható, hogy a családok a fiúk esetében valamelyest jobban preferálják a szakmát adó iskolákat. Ennek következtében a gimnáziumokban magasabb a lányok aránya, míg a szakközépiskolákban a fiúk vannak többen. A szakiskolákban megfigyelhető fiúdominancia az ilyen jellegű képzések „fiús” jellegével is összefügghet, de szerepet játszhatnak benne a nemek szerinti iskolai megfelelés különbségei is, amely a gyengébb iskolai teljesítmények miatt több fiút juttat az érettségi bizonyítványt nem nyújtó szakiskolai képzésbe.
2. tábla, A minta szerkezete főbb demográfiai változók szerint
  általános
iskola
(N=918)
gimnázi-
um 8. évf.4
(N=293)
gimná-
zium
(N=645)
szakkö-
zépiskola
(N=602)
szakiskola
(N=244)
teljes
minta
(N=2702)
nem  
  fiú 50%   45%   38%   53%   65%   49%  
  lány 50%   55%   62%   47%   35%   51%  
a lakóhely települése  
  Budapest 17%   25%   29%   16%   8%   20%  
  a többi város 48%   58%   53%   56%   53%   52%  
  község 35%   16%   18%   28%   39%   28%  
az iskola települése  
  Budapest 18%   27%   31%   19%   8%   22%  
  a többi város 51%   73%   69%   79%   86%   67%  
  község 31%   -   -   2%   6%   11%  
az anya isk. végzettsége  
  diploma 19%   41%   40%   14%   3%   24%  
  érettségi 35%   44%   40%   43%   24%   38%  
  nincs érettségije 46%   15%   20%   43%   73%   38%  
az apa isk. végzettsége  
  diploma 18%   45%   34%   11%   3%   22%  
  érettségi 26%   27%   36%   33%   17%   29%  
  nincs érettségije 56%   28%   30%   56%   80%   49%  
könyvek a háztartásban  
  több, mint 500 db 25%   48%   44%   24%   10%   30%  
szubjektív életszínvonal5  
  gond nélkül élők aránya 49%   60%   58%   52%   36%   52%  
van szem. számítógépük 60%   76%   76%   72%   39%   65%  
  • A hat- és nyolcosztályos gimnáziumok 8. évfolyamából vett minta alapján arra lehet következtetni, hogy ebbe a képzésbe a kulturálisan még egy fokkal kedvezőbb körülmények között felnövő gyerekek kerülnek, mint ami a gimnáziumi átlagot jellemzi. Ez elsősorban abban mérhető, hogy az ide járó gyerekek édesapjai között igen magas a diplomával rendelkezők aránya: 45%, szemben a gimnáziumi átlagot jellemző 34%-kal.6
  • A szakiskolába járó gyerekek mind anyagi, mind kulturális szempontból erőteljesen hátrányos helyzetűnek tekinthetők. Az itt tanuló diákok még a lakóhelyük jellege miatt is hátrányosabb helyzetben vannak: közöttük jóval magasabb a kistelepüléseken élők aránya, mint ami az érettségi bizonyítványt adó iskolatípusokat jellemzi.

A tanulói munkaterhek mérése

A kutatás a tanulói munkaterhek vizsgálatát objektív és szubjektív dimenziók együttes mérésével közelítette meg.

Az objektív megközelítés azt próbálja mérni, hogy a diákok napirendjében mennyi az az idő, ami az iskolába járáshoz, tanuláshoz és különórákra járáshoz kötődik, tehát mekkora a diákmunkaidő.

A diákmunkaidő hossza alapján kialakíthatunk álláspontokat a túlterheltséggel vagy éppen a megfelelő mértékű terhelés hiányával kapcsolatban, azonban a tanulói munkaterhek tényleges teherként való megélése nem pusztán a diákok időbeli kötöttségeitől függ. Szerepet játszanak benne az egyéni adottságok, a teherbíró képesség, a befektetett energiák eredményessége, a családi háttér értékátadó mechanizmusa, az iskolai környezet szellemisége. Ezért fontosnak tartottuk a kérdés szubjektív oldalának a megvizsgálását is, tehát azt, hogy vajon a diákok tehernek, és ha igen, mekkora tehernek élik meg az iskolai életüket, és vajon a szülők hogyan látják ezt a kérdést.

Az országos kutatást megelőzően, a diákok és szüleik körében végzett kiscsoportos beszélgetések arra világítottak rá, hogy a diákok nagy általánosságban nem tartják magukat túlterheltnek, vagy legalábbis ezt a megfogalmazást nem vállalják gyakran akkor sem, amikor a szülők már kifejezetten aggasztónak tartják gyermekük iskolai terhelését.

Ennek egyik oka, hogy a diákok ezen a kérdésen természetszerűen nem gondolkodnak el, hanem egyszerűen és magától értetődően élik a diákéletet, amit többnyire szeretnek is, hiszen nincs is más alternatíva számukra. Másrészt az iskolarendszer tudásátadó funkciója, amelyhez a felnőtt társadalom „teher”, „terhelés” megfogalmazása kapcsolódik, csak az egyik összetevője a diáklétnek. Az iskola egy másik lényeges funkciója, a szocializáció legalább ennyire fontos a diákok számára, akik többsége szeret iskolába járni, szereti az osztályát, és voltak, akik a velük készített interjú során még azt sem „szégyellték” bevallani, hogy szeretnek tanulni, annak ellenére, hogy az iskolában nem divat beismerni, hogy valaki erőfeszítéseket tesz a jó eredményért. Ez utóbbi attitűd lepleződik le abban a diákok 42 százaléka által képviselt véleményben, hogy osztálytársaik között sokan tesznek úgy, mintha lazán vennék a dolgokat, de valójában rengeteget tanulnak. Ez a tipikus diákattitűd a másik fő oka, hogy a diákok, még ha valóban sokallják is a terhelést, akkor sem lehet arra számítani, hogy nyíltan is képviselni fogják ezt a véleményt. Ezért kutatásunkban a diákok esetében az iskolai terhelés megélését közvetett módon próbáltuk feltárni.

A tanulói munkaterhek szubjektív megítélésében erőteljesen támaszkodtunk a szülők véleményére is, mivel a kvalitatív kutatás tapasztalatai alapján a szülőknek általában jól körvonalazott elvárásaik vannak az oktatási rendszerrel, gyermekük iskolájával szemben, határozott véleményt fogalmaznak meg a témakörben, és többségük jól tájékozott gyermekeik iskolai pályafutását illetően. A szülők nyilatkozata alapján a családok háromnegyedében a gyerekek rendszeresen beszámolnak az iskolában történtekről. Emellett a családok nagy többsége legalább egy-egy szülői értekezlet meglátogatásával személyesen is tartja a kapcsolatot az iskolával. A szülőkkel való beszélgetést a diákok 84 százaléka jelölte meg olyan tevékenységként, amire legalább hetente 3-4 alkalommal sor kerül, a nagy többség esetében a kapcsolattartás a szülőkkel folyamatos napi szinten valósul meg (3. tábla).

3. tábla, Mennyire követik a szülők gyermekük iskolai pályafutását7
  általános
iskola
gimná-
zium
szakközép-
iskola
szak-
iskola
teljes
minta
milyen gyakran számol be a gyermek az iskolában történtekről:  
  rendszeresen 79%   73%   71%   62%   74%  
  alkalmanként 18%   23%   25%   29%   22%  
  ritkán/soha 3%   4%   4%   9%   4%  
  összesen 100%   100%   100%   100%   100%  
kapcsolattartás az iskolával:  
  részt vesznek szülői értekezleten 96%   96%   95%   89%   95%  
  járnak fogadóórára 59%   57%   51%   32%   54%  
  járnak iskolai rendezvényre (évnyitó, évzáró, nyílt nap) 74%   38%   29%   29%   49%  
  részt vesznek iskolai rendezvények szervezésében 28%   16%   9%   3%   17%  
  részt vesznek a szülői munkaközösség munkájában 19%   11%   7%   7%   13%  
  részt vesznek az iskolaszék munkájában 6%   3%   3%   1%   4%  
milyen gyakran beszélget a gyermek a szüleivel:  
  szinte minden nap 77%   66%   73%   65%   71%  
  hetente 3-4 alkalommal 13%   13%   12%   11%   13%  
  hetente 1-2 alkalommal 5%   14%   8%   14%   9%  
  ritkábban/soha 5%   7%   7%   10%   7%  
  összesen 100%   100%   100%   100%   100%  

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.