2019. október 19., szombat , Nándor

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2007 október

Tanulói vélemények a szaknyelvi előkészítésről az öt évfolyamos magyar–német két tannyelvű gimnáziumokban

2009. június 17.

A szerző szaknyelvi előkészítésben részesülő tanulók körében végzett kérdőíves felmérést magyar–német két tannyelvű gimnáziumokban a 2001/2002-es, illetve a 2002/2003-as tanév őszén. A vizsgálatban mindkét évben az akkor szaknyelvi előkészítésben részesülő 9. osztályos és a német nyelvű szaktantárgyak tanulását már megkezdett 10.-esek, valamint a szaktantárgyak idegen nyelvi előkészítését végző tanárok vettek részt. Az adatok elemzése során kiderült, hogy a nyelvi program jelentősen befolyásolja a diákokban kialakuló érzelmeket a tantárgyak idegen nyelven történő tanulása iránt, és felkészíti őket a következő tanévtől várható feladatokra.

Gálné Mészáros Beáta

Tanulói vélemények a szaknyelvi előkészítésről az öt évfolyamos magyar–német két tannyelvű gimnáziumokban

A szaknyelvi előkészítés

A szaknyelvi előkészítés az idegen tannyelven folytatott tantárgytanulás elősegítésére irányul. Tannyelv alatt azt az anyanyelvtől eltérő kódrendszert értjük, amelyen a megértés, a fogalomalkotás, a kommunikáció, az ellenőrzés és az értékelés folyik a két tannyelvű és a nemzetiségi iskolákban. Az idegen tannyelven történő tantárgytanulás alapja az a felismerés, mely szerint a nyelv egysége nem a mondat, hanem a szöveg. Egy nyelv tannyelvi használata során minőségileg más eredmény érhető el, mint célnyelvként való tanulása esetén. A tartalom/üzenet anyanyelvtől eltérő nyelvi kódokkal való megértése és kifejezése állandó szellemi igénybevételt jelent. A tannyelv fogalmának bevezetése a két tannyelvű programok vizsgálatának alapvető feltétele (Vámos 2000, 740).

A szaknyelv fogalmát úgy értelmezzük, mint valamely szakmai beszélőközösség specifikus célú nyelvhasználatát, amely egyértelműen és világosan tükrözi a valóságnak azt a részét, amellyel az adott terület közössége foglalkozik, és e keretek között a szóbeli és írásbeli kommunikáció jellegzetes megnyilvánulása (Hoffmann 1987, 298). Ez a specifikus célú nyelvhasználat interdiszciplináris összefüggések többszintű kölcsönhatásaiban ragadható meg. A szaknyelvoktatás – a szakmai nyelvhasználat, a szaknyelv értelmezéséből következően – specifikusan meghatározott idegennyelv-tanítási és -tanulási folyamat. Arra irányul, hogy olyan kompetenciák kialakítását segítse, amelyek lehetővé teszik, hogy a tanulók a különböző szakmák, foglalkozások, idegen nyelven folytatott tanulmányok feladatait végre tudják hajtani, illetve megfeleljenek specifikus követelményeknek.

A szaknyelvoktatást főleg a szaknyelvi kontextus iránti érzékenység és a nagyfokú rugalmasság különbözteti meg az általános nyelvtanítástól (Leisen 1999, 8.). Az oktatás tervezése különböző szintű és jellegű szükségletelemzésen alapul. A szaknyelvhasználati igények erősen eltérőek lehetnek. Minél pontosabb a szükségletelemzés, annál pontosabban határozhatjuk meg az oktatás távlati és közvetlen céljait, feladat- és követelményrendszerét, valamint a szaknyelvoktatás tartalmát. Ennek megfelelően kerül sor a tananyagok kiválasztására, a tanítási-tanulási folyamat megvalósítására, végül az értékelésre (Kurtán 2003, 189.).

Az ötéves két tannyelvű tagozat előkészítő osztályában a szakszókincsórákon olyan autentikus szövegeket dolgoznak fel a tanulók kissé leegyszerűsített formában, amelyekkel a következő tanévben a célnyelvű tantárgyak tanulása során találkoznak. A kurzus középpontjában a szakkifejezések helyes használatának elsajátítása, a tantárgyak specifikus nyelvezetének megtanulása áll.

A két tannyelvű iskolában tanuló gyerekek anyanyelve többnyire a magyar, de a célnyelvet – többé-kevésbé – megfelelő szinten kell birtokolniuk ahhoz, hogy ezen a nyelven tanulhassanak az iskolai oktatás során. A nem anyanyelvi szintű célnyelvismeret tehát problémás helyzeteket idéz elő: tanulási és tanítási nehézségeket is, hiszen e tekintetben a pedagógusok is érintettek. Ilyen jellegű probléma több területen is felvetődik, mint például:

  • a tanulók nyelvi készsége, szókincse,
  • a tanár szókincskészlete, nyelvi kifejezőkészsége, attitűdje,
  • a szaktankönyvek nyelvezete.

A kutatás eszközei

A kutatás nagyrészt alapkutatásokra támaszkodik, ezek elsődleges eszközei interjúk és kérdőíves kikérdezések voltak. A felmérés során közel harminc személlyel készült rövidebb-hosszabb interjú, és 719 tanár és diák kérdőíves válaszait dolgoztuk fel. A nemzetközi vonatkozású adatok megszerzésének eszközei (a nyomtatásban megjelent kevés forráson kívül) az internet, az elektronikus levelezés és a személyes kommunikáció voltak. Másodlagos eszközként hazai oktatáspolitikai és intézményi dokumentumok (törvények, rendeletek, irányelvek, tantervek, pedagógiai programok, tantárgyfelosztások) elemzései szolgáltak. A kutatás eszközeinek harmadik csoportját a tapasztalati úton szerzett ismeretek jelentették, amelyekre két tannyelvű intézményekben tett látogatások alkalmával, felvételi beszélgetéseken vagy szülői értekezleteken, óralátogatások alkalmával, az ebben az oktatási formában tanuló diákokkal való kötetlen beszélgetés, valamint szakmai fórumokon való részvétel során tettünk szert.

A kutatás empirikus eszközei között megemlítjük az ötéves két tannyelvű gimnáziumban végzett tanítási gyakorlatunkat. A téma kutatása során sort kerítettünk a szaknyelvi előkészítő oktatás tényleges kipróbálására, egy előkészítő évfolyamban a földrajzot német nyelven oktattuk. Ennek során sok olyan hasznos tapasztalatot és információt szerezhettünk, amelyeket a kutatás egyéb eszközeivel nehéz lett volna megszerezni.

A felmérés résztvevői

Kutatásunk a szaknyelvi előkészítést vizsgálta a következő ötéves magyar–német két tannyelvű gimnáziumokban a 2001/2002-es, illetve a 2002/2003-as tanév őszén: Korányi Frigyes Gimnázium, Nagykálló; Kossuth Lajos Gimnázium, Budapest; Kossuth Lajos Gimnázium, Mosonmagyaróvár; Perczel Mór Gimnázium, Siófok; Petőfi Sándor Gimnázium, Mezőberény és Széchenyi Ferenc Gimnázium, Barcs. Felmérésünk a magyarországi ötéves magyar–német két tannyelvű gimnáziumok szaknyelvi előkészítésére irányult. Kérdőíves vizsgálatunkban mindkét évben az akkor szaknyelvi előkészítésben részesülő, 9. és a német nyelvű szaktantárgyak tanulását már megkezdett, 10. osztályos tanulók, valamint a szaktantárgyak szaknyelvi előkészítését végző tanárok vettek részt. A postai úton visszaküldött és értékelhető módon kitöltött kérdőívek aránya mind a tanárok, mind a tanulók esetében 87%-os volt, így végül 21 tanári és 698 tanulói vélemény állt rendelkezésünkre.

A tanulói kérdőív bemutatása

Az általunk elkészített tanulói kérdőívet a magyarországi ötéves magyar–német két tannyelvű gimnáziumok olyan diákjai töltötték ki, akik a szaknyelvi előkészítő („nulladik”) évfolyam, illetve a német nyelvű szaktantárgyak tanulását már éppen megkezdett, 10. évfolyam tanulói. Az ő észrevételeik, véleményeik és tapasztalataik alapján próbáltuk megismerni a hazai szaknyelvi előkészítés helyzetét, hogy az esetleges hiányosságokat kiderítve javíthassunk az eddigi hagyományokon. A felmérés elvégzését az indokolta, hogy hazánkban még senki sem végzett erre vonatkozó kutatást, pedig a szakszókincs elsajátítása meghatározza a német nyelvű tantárgyak tanulását.

Az általunk összeállított tanulói kérdőív rövid bevezető szöveggel és néhány demográfiai kérdéssel kezdődik. Ezeket húsz zárt és nyitott kérdés követi. Az első kérdés a gimnazisták véleményét kérdezi arról, hogy szerintük miért kell tantárgyakat németül tanulni. A 2–4. kérdés azt próbálja tisztázni, hogy mit értenek a megkérdezettek a szaknyelv, illetve a szakszó fogalma alatt (konkrét példákat felsorolva); ezenkívül a hétköznapi élet olyan területeinek megemlítését kéri, ahol szakszövegekkel dolgoznak. Majd közelebbről, a földrajz tananyaghoz tartozó szakszavak ismerete következik először magyar, utána német nyelven, hiszen ez az a tantárgy, amit szinte az összes két tannyelvű iskolában német nyelven oktatnak. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a diákok tudják-e, hogy eddigi tanulmányaik alatt összesen hány német szaknyelvi és köznyelvi szót ismertek meg.

A gimnazisták egy része szerint a szaknyelv tanulása nehéz. A problémás területekre vonatkozóan hét olyan állítást fogalmaztunk meg, amelyeknek igaz vagy hamis voltát kellett eldönteniük a válaszadóknak. Meg kellett jelölniük három, általuk a legnehezebbek közé tartozó területet is. Ezt követte a németül tanult tantárgyak fontossági sorrendjének felállítása a szaknyelvi előkészítésben. A 11. kérdés a szerző által lehetségesnek tartott érveket fogalmazza meg az előkészítés szükségességével kapcsolatban, ahol a diákoknak a legtipikusabban jellemző tantárgyaikat kellett beírniuk az előző feladat alapján.

A tanulók eltérő érzelmekkel várják a célnyelvű szaktantárgyak bevezetését. A 12. pont ilyenfajta érzések meghatározását kéri. A kezdeti, gyakran rossz érzések indokolhatók az általunk megadott állítások igaz vagy kevésbé igaz voltával. Fontosnak tartjuk annak megállapítását is, hogy a kezdeti érzések megváltoznak-e, és ha igen, mikorra tehető ez a fordulat. Jelentősnek gondoljuk azt is, hogy a megkérdezettek szerint léteznek-e speciális módszerek a szakszövegek tanulásában. Egy német nyelvű lecke elsajátításához különböző eljárási módokat adunk meg, és a tanulóknak ezek közül kell kiválasztaniuk a szerintük leginkább célravezetőket.

A záró (nyitott) kérdések egyike a szaknyelv idegen anyanyelvű, illetve magyar tanár általi tanításának esetleges eltéréseire kérdez rá. A diákok javaslatokat tehetnek a szakszókincs tanulásának időtartamára vonatkozóan is; végül pedig arról fejtik ki véleményüket, hogy tapasztalataik alapján befolyásoló tényezőnek számít-e, hogy az adott tantárgyat később magyar vagy idegen anyanyelvű tanár oktatja.

Az eredmények elemzése

A tanulói kérdőívek feldolgozásához leíró elemzést és összefüggés-vizsgálatot is végeztünk.

A szaknyelvi előkészítésben részesülő diákok néhány jellemzője

A kvantitatív megfigyelés során megállapítottuk, hogy a hazai ötéves magyar–német két tannyelvű gimnáziumok 9. és 10. osztályos tanulóinak közel két harmada lány volt a 2001/2002-es és a 2002/2003-as tanévben. A 698 tanuló 83%-a tanult már német nyelvet középiskolai tanulmányai megkezdése előtt, 97%-uk iskolai keretben. A célnyelvi előismerettel rendelkezők 39%-a pedig hosszabb-rövidebb ideig magánórára is járt (1. ábra). A gyerekek majdnem fele olyan családból származik, ahol valamelyik felmenő tud a célnyelven.

1. ábra • A német nyelv tanulása az általános iskolában

A szakterületek ismerete

A demográfiai adatok tisztázása után a kérdőív zárt kérdéseire adott tanulói válaszokat elemeztük. Ennek során az alábbi megállapításokra és következtetésekre jutottunk. A különböző területekről vett néhány (max. 6) magyar szaknyelvi szó felsorolásakor a hozzá tartozó szakterület megnevezésével együtt a 698 tanulóra vonatkoztatva 4,12-es átlagot kaptunk. A diákoknak a mindennapi életből olyan szakterületeket kellett megadniuk, ahol az emberek szakszövegekkel dolgoznak. Többségük értelmiségi foglalkozásokat említett meg, ami utalhat későbbi pályaválasztási szándékukra is. Az erre adott válaszok megoszlása a 2. ábrán látható a részt vevő gimnáziumi évfolyamok és a tanévek szerint.

2. ábra • A német szaknyelvet használó szakterületek ismerete (%)

KFG = Korányi Frigyes Gimnázium, Nagykálló
KLG BP = Kossuth Lajos Gimnázium, Budapest
KLG MM = Kossuth Lajos Gimnázium, Mosonmagyaróvár
PMG = Perczel Mór Gimnázium, Siófok
PSG = Petőfi Sándor Gimnázium, Mezőberény
SZFG = Széchenyi Ferenc Gimnázium, Barcs

A megkérdezettekhez legközelebb álló feladatot, a földrajz tantárgyhoz tartozó magyar nyelvű szakszavak felsorolását a gyerekek közel 70%-os arányban teljesítették (3. ábra).

3. ábra • A földrajzi szakszakszavak aránya (%)

Nagyobb nehézséget jelentett a tanulók számára saját szókincsük értékelése, hiszen iskolánként csupán átlagosan 4,8 diák tudta meghatározni, hogy hány német nyelvű szakszót ismer (4. ábra). A köznyelvi szavak esetében az átlag 7,8 fő gimnáziumonként (5. ábra).

4. ábra • A német szakszavak ismerete (%)

 

5. ábra • A német köznyelvi szavak ismerete (%)

A 14-15 évesek megítélése szerint a szaknyelv tanulása nehéz. Ennek alátámasztására különböző, általunk előre megadott érveket állítottak sorrendbe a tanulók. A legfontosabb indokok a következők: pontos jelentés, sok új szó, tantárgyi szükséglet. Néhányan kiemelik még a magyar kifejezés hiányát és az azonnali alkalmazás szükségességét (6. ábra).

6. ábra • A szaknyelv tanulásának nehézségei (említések gyakorisága)

E nehézségek leküzdése érdekében vezették be a szaknyelvi előkészítést a 9. osztályosok számára a kutatásban részt vevő gimnáziumok mindegyikében. A felmérésben részt vevő évfolyamok tanulói a történelem, a földrajz és a matematika tantárgyak esetében tartják a legfontosabbnak a szakszókincs oktatását (7. ábra).

7. ábra • A szakszókincs tanulásának fontossága tantárgyak szerint (említések gyakorisága)

A diákok érzelmei

Mint már említettük, a diákok eltérő érzelmekkel várják a szaktantárgyak idegen tannyelvű tanítását. Előzetes félelmük és szorongásuk indoklásaként a következőket említették: pontos szövegértés, sok új szó, szó szerinti tanulás, nyelvi hiány, sok szótározás. Felmerült továbbá, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy milyen teljesítményt várnak el tőlük, mennyire számít a nyelvtani hiba, illetve mennyire fontos a külső segítség, valamint az új tanulási módszerek köre (8. ábra).

8. ábra • A tanulók félelmei (említések gyakorisága)

A tanulást megkönnyítő módszerek

E felsorolásból következően a megkérdezettek fele nyilatkozott úgy, hogy a szakszövegek tanulásának speciális módszerei vannak. Egy német nyelvű lecke elsajátítása során alkalmazható néhány hasznos segítő eszköz, illetve eljárás az előzetes elképzelések és tapasztalatok alapján: a szótározás, a német nyelvű vázlatírás, a lényegkiemelés és az órai jegyzetkészítés (9. ábra).

9. ábra • A tanulást megkönnyítő módszerek (említések gyakorisága)

Az összefüggés-vizsgálat eredményei

A tanulói populációban a rendelkezésünkre álló statisztikai adatok alapján az összefüggések szorosságának ellenőrzésére korrelációs vizsgálatokat is végeztünk. Kutatásunkban a 2001/2002-es tanév őszén 9. osztályos diákok eredményeiben magas koefficiens értéket találtunk az alábbi esetekben: Ha a tanuló meg tudja fogalmazni, hogy miért kell németül tanulnia a tantárgyakat, akkor felismeri szókincsében a már előforduló célnyelvű szakszavakat, illetve kevesebb félelemmel várja a német nyelvű szaktantárgyak bevezetését. A különböző témakörökből vett magyar szaknyelvi szavak felsorolása szorosan korrelál annak a feladatnak az eredményével, hogy soroljanak fel a földrajz tantárgyhoz tartozó magyar szakszavakat. Az egyes szakterületekről származó magyar szakszavak ismerete jelentős mértékben összefügg azzal az eltéréssel, amely a tanárok szaknyelvi tanítása és a köznyelv oktatása között figyelhető meg. Ennek függvényében a magyar földrajzi szakszavak felsorolása is szorosan kapcsolódik a tanításbeli különbségekhez. Végül megállapítottuk, hogy azokat a gyerekeket, akik tisztában vannak azzal, hogy hány német köznyelvi szót ismernek, jobban befolyásolja, hogy a későbbiekben magyar vagy idegen anyanyelvű tanár tanítja-e a tantárgyat.

Az utóbbi csoportot jellemző nagyon negatív koefficiens a szaknyelv fogalmának ismeretével áll összefüggésben. Ennek alapján megfigyelhettük, hogy az a diák, aki pontosan értelmezi a szaknyelv fogalmát, nem biztos, hogy fel tud sorolni különböző területekről származó néhány magyar szaknyelvi szót. A szaknyelvfogalom pontos meghatározása nem segít abban sem, hogy a tanuló meg tudja állapítani, hogy hány német köznyelvi szót ismer. A pontos fogalomismeret nem segíti a célnyelvű szaktantárgyak oktatásának megkezdéséhez fűződő pozitív érzelmek kialakulását.

A vizsgált korcsoport a következő tanévre némileg módosította véleményét, ez derült ki vizsgálatunk longitudinális részéből 2002 októberében. Néhány esetben náluk is található szoros összefüggés. Ezek a következők: az a diák, aki meg tudta fogalmazni, hogy bizonyos tantárgyakat miért kell célnyelven tanulni, többnyire azzal is tisztában van, hogy hány német köznyelvi szót ismer. A tanárok szaknyelvi és köznyelvi tanítása között található különbség miatt fontos befolyásoló tényező, hogy a későbbiekben magyar vagy idegen anyanyelvű tanár tanítja-e az adott tantárgyat.

A korábbi szoros összefüggést mutató tényezők ebben a tanévben a rendkívül alacsony korrelációs értékbe csúsztak. A megkezdett célnyelvű tantárgytanulás tapasztalatainak hatására már egyáltalán nem egyértelmű az a tény, hogy ha valaki fel tud sorolni néhány, különböző területekről származó magyar szaknyelvi szót, akkor földrajzi szakszavakat is képes említeni. Másik lényeges megállapításunk, hogy azoknak a diákoknak a véleménye szerint, akik meg tudtak adni földrajzi szakszavakat, nem fedezhető fel különbség a tanárok szaknyelvi tanítása és a köznyelv oktatása között.

Az eddig elemzett kimagasló pozitív vagy negatív koefficiens értékek mellett néhány egyéb fontos eltérés is megfigyelhető a 2002-es 10. osztályosoknál az előző tanévhez képest. (1) Csökkenő erősségű korrelációt mutat az, hogy azok a tanulók, akik pontosan megfogalmazták, hogy szerintük miért kell németül tanulniuk a tantárgyakat, tisztában lennének az általuk ismert célnyelvű szakszavak számával. (2) Emelkedés állapítható meg abban, hogy aki meg tudja határozni a szaknyelv fogalmát, az általában több magyar szaknyelvi szót tud felsorolni a különböző területekről. (3) A pontos szaknyelvfogalom hozzájárul ahhoz, hogy a 10. osztályosok meg tudják határozni, hogy hány német köznyelvi szót ismernek. (4) A szaknyelvfogalom pontosságának hiánya segíti elő a célnyelvű szaktantárgyak tanulásának bevezetését megelőző negatív érzelmeket, a félelmet. (5) A német szakszavak számának ismerete nem befolyásolja, hogy fedezhető-e fel különbség a tanárok szaknyelvi és a köznyelv tanítása között. (6) A németül oktatott tantárgyak bevezetését kísérő érzések kisebb mértékben függnek attól, hogy az adott tantárgyat a későbbiekben magyar vagy idegen anyanyelvű tanár tanítja-e.

A kutatásunkban vizsgált 2002/2003-as tanév 9. osztályos tanulóinak véleményalkotásában néhány helyen szintén szoros összefüggést sikerült kimutatnunk a változók között. Szoros korreláció fedezhető fel ott, hogy aki meg tudja fogalmazni azt a célt, amiért németül kell tanulnia a tantárgyakat, az többnyire tisztában van azzal is, hogy mennyi lehet az általa ismert német köznyelvi szavak száma. E tanulóknál a különböző területekről vett néhány magyar szaknyelvi szó felsorolása rendkívül magas korrelációs értéket mutat a földrajz tantárgyhoz tartozó magyar szakszavak megadásával, tehát az, aki több eltérő szakterületet ismer, többnyire meg tud adni néhány szaknyelvi szót, illetve kifejezést egy bizonyos tantárgy esetében is. Megállapítható az is a megkérdezett tanulók többségéről, hogy azokat, akik tisztában vannak az általuk ismert célnyelvű szakszavak számával, kevésbé befolyásolja, hogy a későbbiekben magyar vagy idegen anyanyelvű tanár tanítja-e őket.

Az elemzés során azt is megfigyeltük, hogy bizonyos tényezők között rendkívül negatív a kapcsolat. Ilyenek a következők: azok a diákok, akik tisztában vannak az általuk ismert német szaknyelvi és köznyelvi szavak számával, nem tudnak különbséget felfedezni a tanárok szaknyelvi és köznyelvi tanítása között. A célnyelvű tantárgyak oktatásának bevezetését pozitív érzelmekkel várók sem tapasztalnak eltérést a kétféle tanítási típus között. Az általunk feltételezett különbség meglétét tagadják azok a tanulók is, akik szerint nem léteznek a szakszöveg tanulásának speciális módszerei.

Végül az utolsó korcsoport, a 2001/2002-es tanév 10. évfolyamának statisztikai elemzésére került sor. Vizsgálatunk náluk is kimutatott néhány érdekes összefüggést. Azok többsége, akik meg tudják határozni, hogy miért kell célnyelven tanulniuk különböző tantárgyakat, azzal is tisztában vannak, hogy mennyi lehet az általuk ismert német köznyelvi szavak száma. Lényeges összefüggés állapítható meg ott, hogy akik meg tudják adni azt a számadatot, hogy hány célnyelvű szakszót ismernek, azok többnyire az elsajátított német köznyelvi szavak számát is képesek megbecsülni. Azok a gyerekek, akik pozitív érzelmekkel várták a célnyelvű tantárgyak oktatásának bevezetését, nem sok különbséget vélnek felfedezni a tanárok szaknyelvi és köznyelvi tanítása között. A 10. osztályosok nagy részét, akik szerint a szakszövegek tanulásának vannak speciális módszerei, nem befolyásolja, hogy a későbbiekben magyar vagy idegen anyanyelvű tanár tanítja-e a tantárgyat, hiszen véleményük alapján az adott tananyagot a tanártól független célnyelvű tanulási stratégia segítségével sajátíthatják el.

Alacsony koefficiens értéket a következő esetekben találtunk: azoknak a megkérdezetteknek a véleménye szerint, akik meg tudták határozni a tantárgyak németül tanulásának értelmét, nem léteznek a szakszövegek elsajátításának speciális módszerei. Egyáltalán nem biztos, hogy azok a gyerekek, akik pontosan meg tudják fogalmazni, hogy mit jelent a szaknyelv kifejezés, fel tudnak sorolni különböző területekről származó magyar szaknyelvi szavakat. Végül megállapítható, hogy a korrekt fogalommeghatározás nem mutat semmiféle összefüggést a magyar nyelvű földrajzi szakszavak megadásának képességével sem.

A felmérésben részt vevő hat gimnáziumban elemeztük a különböző vizsgák eredményeit is a 2002/2003-as tanév végén. Megállapítottuk, hogy nem minden iskola szervezett év végi vizsgát az akkori előkészítő évfolyam számára, de ha szervezett is, akkor eltérő tantárgyakból. A vizsgák átlagai harmas és négyes érték között mozogtak, és az abban a tanévben érettségiző diákok átlageredményei is hasonlóak voltak. Így felmerül bennünk az iskolák felelősségének és a pedagógiai hatékonyságnak a kérdése, hiszen a tanulók teljesítménye csaknem azonos szinten marad.

Irodalom
Hoffmann, L. (1987): Kommunikationsmittel Fachsprache. Akademie Verlag, Berlin.
Kurtán Zsuzsa (2003): Szakmai nyelvhasználat. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Leisen, J. (1999): Methoden-Handbuch deutschsprachiger Fachunterricht (DFU). Varus-Verlag, Bonn.
Vámos Ágnes (1998): Magyarország tannyelvi atlasza. Keraban Kiadó, Budapest.
Vámos Ágnes (2000): A tannyelv iskolai fogalma. Educatio, 4. sz. 729–742.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.