2019. december 05., csütörtök , Vilma

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1999 január

Tanulmánykötet a magyar iskolaügy ezredik évfordulóján

2009. június 17.

Tanulmánykötet a magyar iskolaügy ezredik évfordulóján

"1000 éves a magyar iskola" címmel 1996 tavaszán Győrött nemzetközi művelődés- és neveléstörténeti szimpóziumot rendeztek az Apáczai Csere János Tanítóképző és a Széchenyi István Főiskolákon. A háromnapos rendezvénysorozattal a győriek szűkebb pátriájuk iskolatörténetének millenniumára is emlékeztek. A konferencia anyagát az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola kötetben adta ki, mely a közelmúltban jelent meg. Az emlékkötet kiadását a Honfoglalás 1100 éves évfordulója emlékbizottság és a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete támogatta. A kötet szerkesztőbizottságának elnöke Mészáros István, tagjai: Markó Endre, Marton Károly, Király Tibor és Wappel Kálmánné voltak.

"Az egyes írások által felölelt korszakok a hazai és a határon túli magyar pedagógiatörténet egy vékony szeletét jelentik, de jelzik azt is, hogy a neveléstörténeti gondolkodás látóhatára napjainkban lényegesen kitágult" - írja Cseh Sándor, a rendező és kiadó intézmény főigazgatója a kötetet ajánló soraiban.

A kötet első része a tudományos felolvasóülés anyagát tartalmazza, a második válogatást ad az ezeréves iskolaügy alkalmából meghirdetett nemzetközi művelődés- és neveléstörténeti egyetemi és főiskolai hallgatói pályázat dolgozataiból.

A szimpóziumon nyitóelőadásként hangzott el Mészáros István Győri iskolatörténeti millennium címet viselő munkája, mely a kötetben is megelőzi a fent említett két fejezetet. Mészáros felvázolja a magyar iskolaügy ezeréves történetét, nevelés- és oktatásügyét, elhelyezve azt az európai kultúrában, s kimutatja, hogy "Győrben található hazánk legrégibb, majdnem ezer esztendőn át folyamatosan létező, ma is működő iskolája". Ez a tény mintegy igazolását adja annak, hogy a szimpózium megrendezésének lehetséges helyszínei közül a legalkalmasabbnak Győr városa kínálkozott.

A kötet első részében 14 dolgozat található, melyek többsége a magyar nyelvterületeken - határon innen és túl - folyó tanítóképző intézmények, egyházi iskolák, tanítórendek XVIII-XIX., de főként XX. századi történetével foglalkozik. A történeti jellegű munkák mellett megtalálható egyéb tanulmányok - a szimpózium természetéből adódóan - a magyar iskolaüggyel foglalkoznak. Így például: egy-egy munka Kármán Mór tevékenységével, a XIII. században a veszprémi jogi egyetemen végzett oktatómunkával, az 1968. évi népoktatási törvény Győr megyében történt megvalósításával vagy a győri királyi mesterképző intézet felállításakor kiírt tanári pályázat nevelési tanulságaival foglalkozik. Egyetlen munka az iskolán kívüli nevelés területéről választotta témáját. Címe: A szabadművelődés kora Győr-Moson vármegyében (1945-1949). Az iskolán kívüli felnőttoktatás (ismeretterjesztés). A dolgozatok Szlovákia és Ausztria, a Somlóvidék, Komárom és Győr-Sopron megye, valamint Győr, Nyitra, Zalaegerszeg, Komárom, Veszprém, Debrecen iskolaügyének egy-egy fejezetét tárják az olvasó elé.

A megjelent tanulmányok többségének terjedelme - valószínűleg az előadás szabta korlátok miatt - csupán néhány oldalnyi. Talán ebből is adódóan többségük tömör tényanyag, egy-egy témán belül általában rövidre szabott időhatárok között. A legtöbbet a győri iskolaügyről tudhatunk meg, mivel e témakörrel más-más megközelítésben öt dolgozat is foglalkozik. De minden munka érdeklődésre tarthat számot: a szerző egyéniségétől, kutatási területétől függően a kötet tanulmányainak mindegyike sok országos és helyi érdekességet, adatot, idézett dokumentumot, irodalom- és jegyzetanyagot tartalmaz.

Mivel ilyen jellegű kiadványokból egy-két dolgozatot kiemelni roppant nehéz, s az csupán mások kárára történhetne, inkább következzék a szerzők nevének felsorolása, mintegy jelezve a témát ismerőknek és a téma iránt érdeklődőknek az anyag minőségét is: Alabán Ferenc, Gönczöl László, Hóbor József-Hóborné Kiss Gabriella, Idei Miklós, Koncsol László, Markó Endre, Marton Károly, Nyéki Lajos, Sidó Zoltán, Sipőcz László, Stefan Szecsenyi, Tölgyesi József, Varga Gábor, Wappel Kálmánné.

A kötet második része az egyetemi, főiskolai hallgatók pályázatainak válogatását adja. A tizenkilenc kisebb-nagyobb terjedelmű tanulmány, bár változó színvonalú, de többségük tudományos kutatáson alapuló értékes munka. A kötet nagyobb részét - az előző rész 120 oldalával szemben, több mint 200 oldal - ezek a tanulmányok teszik ki, mintegy aláhúzva, jelezve és elismerve alkotóik tevékenységét és felkészültségét.

A nevelés-, oktatás-, iskola-, tantárgy- és tankönyvtörténeti munkák mellett a honvédtiszti képzéssel is foglalkozik három dolgozat. Átfogóbb jellegű tanulmányok mellett - mint például "A cselédség tanítása Magyarországon 1830-1930 között" - a dolgozatok többsége egy-egy intézmény hosszabb-rövidebb korszakát mutatja be, vagy egy-egy tantárgy anyagával foglalkozik részletesebben. Egy tanulmány - "A sárospataki ifjak könyvtára (1848-1896) - az iskolai könyvtárat mutatja be. A tanulmányok írói Bakonybél, Sopron, Kassa, Sárospatak, Miskolc, Körmend, Dombóvár, Debrecen, Szászrégen, Gyöngyös és Budapest helységekbe kalauzolják el az olvasót. A dolgozatokat - miként a kötet első részében is - irodalomjegyzék és jegyzetanyag egészíti ki, bár a kétféle megjelölést a szerzők nem egyértelműen használják.

Mivel a kötet a nemzetközi pályázat eredményéről nem tudósítja olvasóját, elismerés és vigaszként álljanak itt a megjelenés sorrendjében a szerzők nevei: Mészáros Attila, Rázó László, Bőör Roland, Praznovszky Bence, Nagy Júlia, Szőke Erika, Venczel Ildikó, Peszeki Elvira, Szutorcsik Erika, Geosics Edit, Goda Mátyás, Nagy Angelika-Sárai Katalin, Horváth Virág, ifj. Bertényi Iván, Vissy Balázs, Kató Albert, Merth Balázs, Tolnainé Faluvégi Emese, Turányik Hedvig.

A tartalmas mű - elsősorban szerkesztői gondatlanságból - adós maradt egy "utószóval", egy fejezettel vagy legalább egy jegyzetrésszel, amely a kötet szerzőinek kilétéről adna felvilágosítást. Tanárok esetében a képviselt intézmény neve, az illető tudományos fokozata, a diákság esetében pedig az intézmény, az évfolyam, esetleg a segítséget nyújtó tanár neve is a kötetbe kívánkozna. A fentieken kívül az olvasó szívesen értesülne a nemzetközi pályázat eredményéről is.

Szerkesztési elvként foghatjuk fel, hogy a kötet első részében a dolgozatok szerzőik névsorának rendjében követik egymást. Ez elmarad a második rész anyaga esetén, s így az olvasó nem feltételezve minőségi sorrendet - mert ilyen jelzést nem kapott - esetlegességre gondolhat. Egyáltalán, szívesen értesülne arról az érdeklődő, hogy ez a válogatás milyen szempontok alapján történt, egyáltalán milyen számú pályázatból.

A fentieken kívül néhány igazán zavaró tördelési hibát is szóvá kell tenni. A legszembetűnőbbek: semmiképpen sem illik a fejlécet elválasztani - külön az előző oldalon nyomtatni - az alája tartozó táblázattól, s éppen így elkerülendő hasonlót tenni ábrás számtani feladatok esetén.

Ezen apró megjegyzéseken túl a kötet a magyar iskolaügy ezeréves történetének, dokumentum- és tanulmányanyagának újabb értékes tárháza. Haszonnal forgatható a művelődéstörténeti, a művelődés intézménytörténete, a nevelés- és oktatástörténeti főiskolai és egyetemi oktatásban, szemináriumokon. Ezenkívül jó szívvel ajánlható minden, a magyar múlt történelme és kultúrtörténete iránt érdeklődőnek. A kötet sokoldalúsága, részlegessége mellett is - vagy éppen ezért - átfogó képét nyújtja az ezeréves magyar iskolaügynek.

Győri iskolatörténeti millennium 96. Tanulmánykötet. Győr, 1996, Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola, 332 p.

Méry Éva

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.