2019. augusztus 21., szerda , Sámuel, Hajna

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Felnőttoktatás, élethosszig tartó tanulás >> A tanulás kora

A távoktatás lehetőségei az iskolarendszerű felnőttoktatásban

2009. június 17.

Dr. Szabó József

Szent István Egyetem, Gödöllő

A távoktatás lehetőségei az iskolarendszerű felnőttoktatásban

A felnőttoktatás az 1990-es évek elejétől új megvilágításba került a világban. Ettől az időtől teljesedett ki az egész életen át tartó tanulás koncepciója. Ez szorosan kapcsolódik a gazdaságban végbement szerkezeti és gazdálkodás-technológiai változásokkal, általánossá vált, válik, hogy a munkaképes korban több munkahelyen, esetleg több szakmát kell művelnie az embereknek. Ez felértékeli a felnőttkori tanulás fontosságát és az oktató intézmények szerepét Magyarországon is.

Az iskolarendszerű felnőttoktatás alapvető céljai:

  • az iskolaköteles korból maradt műveltségi, alapismereti hiányosságok és végzettségek pótlása
  • a társadalmi beilleszkedés elősegítése
  • a szakmai ismeretek tanulásának megalapozása

A felnőttek oktatása korábban többnyire iskolarendszerben zajlott, de ma ez a tevékenység nagyon sok formában, sok szervezetben valósul meg. Az iskolarendszerű képzésben döntően a közismereti felkészítés folyik, a szakmai képzések (OKJ) tanfolyami, vállalati oktatásban zajlanak. A közismereti oktatás hosszának növelése és egységesítési irányzata rövid és hosszú távon is befolyásolja az iskolarendszerű felnőttoktatást. A feladat sajátosságaiból több probléma adódik mind az oktató intézményeknél, mind a felnőttként tanulóknál:

  • az iskolákban rendszeresen több a jelentkező, mint a tanulói férőhely
  • az iskolák felszereltsége elmarad a fiatalokat oktató intézményekétől
  • kevés az andragógiai végzettséggel rendelkező pedagógus az intézményekben, saját tapasztalataikból tanulnak
  • nincs, illetve kevés a felnőttek számára írt tankönyv
  • a tanulók nehezen tudják összeegyeztetni az iskola és a munkahely, család időbeosztását

A kiút keresésénél a potenciális tanulók lehetőségeiből, igényeiből és jellemzőikből lehet kiindulni. A célcsoport meghatározó jellemzését – statisztikai adatokkal való alátámasztás nélkül – vizsgálva láthatjuk, hogy a tanulók:

  • egyre fiatalabbak
  • sok tanulási kudarccal rendelkeznek
  • olvasási, szövegértési problémáik vannak
  • szóbeli és írásbeli kifejezőkészségük változó
  • tanulni tudásuk gyenge
  • tanulás iránti motiváltságuk vegyes és ingadozó
  • tanulási körülményeik előnytelenek (munkahely, család)
  • munkahelyi kiszolgáltatottságuk állandó veszélyt jelent a tanulásra
  • anyagi körülményeik nem kedvezőek
  • a szakmai képzésben való részvételhez szükséges alapvégzettséget kell megszerezniük

A társadalmi, gazdasági fejlődés, az EU-hoz csatlakozásból fakadó igények teljesítéséhez bizonyos mértékig módosítani kell az általános műveltséget megalapozó iskolarendszerű felnőttképzés céljait és az igényekhez kell igazítani a feladatait.

Talán a legfontosabb feladata az iskolának, hogy tanulóit felkészítse az egész életen át tartó tanulásra, azaz megtanítsa az önálló tanulást. Az általános műveltség megszerzésének, az emberiség értékeinek megismertetése, a gondolkodni tudás megtanítása továbbra is kiemelt szerepet kell, hogy kapjon. Az élethelyzetből adódó szocializációs folyamatok segítése, befolyásolása mind az iskola, mind a pedagógusok átgondolt feladata. Felnőttkorban a tanulók munkaerő-piaci helyzetének javítása kulcsképességeik fejlesztésével valósulhat meg.

Az iskola feladatainak teljesítésére többféle oktatási módszert alkalmaz. Általában egy-egy iskola csak egy-két oktatási forma működtetését tudja biztosítani. Az esti tagozatok mellett tért hódítottak a levelező képzések, majd a fiatalabb – munkanélküli – tanulók részére szervezett nappali formájú oktatás. Minden iskolában előfordulnak úgynevezett magántanulók, akik csak vizsgázni járnak az iskolákba. Mindegyik módszer több-kevesebb kompromisszummal tudja csak teljesíteni a kitűzött feladatokat, hiszen az erőforrás, az idő és a humán tényezők korlátait nem vagy csak nehezen lehet tágítani.

Az 1990-es évek elején indult hazánkban újból útjára a közel 20 évvel korábban kipróbált távoktatási módszer elterjedése. Ez a módszer is tartalmaz sok olyan elemet, amely sok felnőtt számára teheti lehetővé az eredményes tanulást. Az irányított önálló tanulás – távtanulás – pedagógiai elvei nem állnak távol a felnőttoktatásban dolgozó tanároktól. Akik ebben az oktatási formában dolgoznak, hivatásuknak tekintik az oktatást, a felnőttek tudásának gyarapítását, a személyre szóló segítést.

A távoktatás néhány fontos jellemzője:

  • a tanulóközpontú pedagógia
  • a célcsoport igényei szerint kialakított képzés és tananyag, amely a legcélszerűbb médiumokon jut a tanulóhoz
  • a tanuló számára folyamatos és személyre szabott segítségnyújtás a tanulásban az iskola által
  • az önálló tanulási idő magas aránya
  • a tanuló felelőssége saját tanulmányaiért
  • egyéni haladási ütem
  • a folyamatos önellenőrzés lehetősége
  • kevés személyes találkozás a tanárral, tanulótársakkal

De nemcsak a távtanulókra vonatkozó jellemzői vannak a módszernek. Legalább ilyen mértékű szemléletváltást igényel az oktatóktól, szervezőktől is. Talán a legfontosabbak:

  • a hagyományos tanári főszerepből (a tanár az ismeretek forrása; ő dönti el, hogy mi történjen a tanulmányok során; ellenőriz, értékel stb.) a háttérbe kell vonulni és a tanuló munkáját kell segíteni tanácsokkal, iránymutatással, értékeléssel
  • munkamegosztás alakul ki a pedagógiai feladatok ellátásában (tananyagkészítés, konzultációs vezetés, segítői – tutori – feladatok ellátása, oktatásszervezés, képzési folyamat elemzése és értékelése stb.)
  • a tanulók folyamatos motiválása
  • magas fokú szervezettség biztosítása
  • sokféle eszköz alkalmazása az ismeretek átadásához

A távoktatás, távtanulás módszere lehetővé teheti, hogy a folyamatban résztvevők (tanulók, tanárok, szervezők) hatékonyabbá, eredményesebbé és örömtelibbé tegyék munkájukat.

A távoktatás elmélete szerint a módszer megfelelően alkalmazva bárhol, bármilyen képzési formában alkalmazható. A gondolattól vezérelve és látva – az elsősorban az érettségire felkészítő – felnőttképzés gondjait 1997-ben kísérletet indított három vállalkozó iskola – a Kodolányi János Felnőttoktatási Gimnázium1, Pécs; a Gépipari Közlekedési Középiskola, Szolnok és a Mikes Kelemen Felnőtt és Ifjúsági Középiskola, Tatabánya – valamint a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen2 működő Közép-magyarországi Regionális Távoktatási Központ.

A kísérlet célja az volt, hogy a képzést folytató iskolák és az érettségi vizsgát letenni szándékozó felnőtt tanulók számára egy hatékonyabb oktatásban való részvételt hozzunk létre.

Az iskolák alternatív megoldásként (a nappali, esti, illetve levelező képzés mellett) kínálták a tanulási formát. Az érvényes jogi szabályozás keretei között (levelező képzés, magántanulmányok, intézményi pedagógiai program) a felügyeleti szervek támogatásával megszervezhető volt a távoktatási forma.

A kísérleti képzési rendszernek négy pillére volt.

1. A tananyag

Az első távoktatási formájú képzés tananyagának kialakítására 8 hónap állt rendelkezésre. Ezért felmenő rendszerű fejlesztés kezdődött, azaz a 9. évfolyam tananyaga készült csak el, majd minden következő évben egy-egy új évfolyam tananyagai. A tananyagok szerves egységet, oktatócsomagot alkottak.

A tananyag a jóváhagyott gimnáziumi tanterv alapján készült. Minden tárgyból egy engedélyezett tankönyvcsalád mellé készítettek a fejlesztő munkacsoportok távtanulási útmutatókat, amelyek a tanulási tanácsokat, kiegészítő magyarázatokat, önellenőrző feladatokat és megoldásaikat, a beküldendő feladatokat tartalmazták.

Az oktatócsomag tartalmazott egy tanulói útmutatót, amely bemutatta a tanulmányokhoz szükséges ismereteket – időbeosztás, fontos címek, tanulmányi és vizsgaszabályzat, az oktatócsomag részeinek leírása – és általános tanulástechnikai tanácsokkal látta el a tanulókat.

A tanultakról való számadás eredményességének elősegítésére egy feladatkészítési útmutató is elhelyezésre került az oktatócsomagban.

A távtanulással való ismerkedésre, a megfelelő tanulási módszer megismerésére egy távtanulást ismertető, tanulási technikákat bemutató könyv is került a csomagba.

Az első évben csak nyomtatott médiumokat tartalmazott az oktatócsomag. A második évben a tapasztalatok alapján kisebb korrekciókat hajtottunk végre, valamint a fakultatív tantárgyként tanított számítástechnika tárgy tanulási útmutatóját számítógépes adathordozón elhelyezett mintapéldákkal és feladatokkal egészítettük ki. A harmadik évben magyar irodalom tárgyhoz videó- és audióanyag (kazetta, CD) készült, bár ezek tanulók általi kipróbálására nem kerülhetett sor.

A negyedik évben az APERTUS közalapítvány anyagi támogatásával matematikából és történelemből a tananyag összefoglalására egy-egy multimédia anyag készült, előkészítve a számítógép-használati kompetencia fejlesztésének lehetőségét.

A 10–12. évfolyamok tananyagfejlesztése egy-egy év késéssel, de hasonló módon történt a 9. évfolyaméhoz.

2. A támogatási rendszer

Három elemből álló támogatási rendszert alakítottunk ki, amelyben a tutor volt a döntő fontosságú. A tanuló alapvetően vele tartotta a kapcsolatot, illetve a tutor követte tevékenységét, mint egy sok idővel rendelkező osztályfőnök. A tantárgyi segítséget és a személyes jelenlétű foglalkozások vezetését konzulens tanárok biztosították. Ők javították, véleményezték a tanulók által beküldött feladatokat. A harmadik segítő személy a képzés adminisztrátora volt, akihez az oktatásszervezés nyilvántartási ügyeivel fordulhattak.

3. Az értékelési rendszer

Az értékelési rendszenek két területe volt.

Az egyik a tanulók teljesítményének értékelése, a másik a távoktatási képzés folyamatának figyelemmel kísérése, elemzése.

A tanulók értékelési rendszerében a hagyományos elemek mellett az önellenőrzés, önértékelés jelentős súllyal szerepelt. Ezt a tananyagfejlesztők a tanulási útmutatók készítésekor már betervezték és elkészítették. A beküldendő feladatok értékelése, a zárthelyi dolgozatok és a félévi vizsgák rendszere a többi tagozat gyakorlatát követte, azzal a különbséggel, hogy bizonyos időbeli szabadság és kiváltási lehetőség biztosított volt.

A képzés értékelésére folyamatosan került sor. Kérdőívek és személyes interjúk segítségével a tanulók, tutorok, konzulensek, adminisztrátorok, iskolavezetés tapasztalatait, észrevételeit, tanácsait összegyűjtöttük és elemeztük. A kérdések az általános tapasztalatoktól a tananyag egyes fejezeteinél alkalmazott közlésmód megítéléséig terjedtek. Elemzésük alapján folyamatosan fejlesztettük a tananyagokat és az oktatási folyamat elemeit.

4. A szervezési, adminisztrációs rendszer

Ki kellett alakítani azokat a segédanyagokat, amelyek a tutori, konzulensi munkához szükségessé váltak és a tanulók munkájának, haladásának nyomon követését biztosították.

Kialakult a távoktatásban tanulók tanulmányi és vizsgaszabályzata, amely tartalmazza a speciális eljárásrendet a képzéshez.

Az oktatás megkezdését egyéves előkészítő munka előzte meg. A koncepció kialakítása után megalakultak a tananyagfejlesztő munkacsoportok, amelyeknek tantárgyi szakértői többnyire a három iskola tanáraiból kerültek ki. Minden munkacsoportban részt vett egy távoktatás-módszertani szakértő és egy kiadványszerkesztő munkatárs. A tananyagírók felkészítő tanfolyamuk alatt folyamatosan készítették a 9. évfolyam tananyagát, fejlesztés közben tanulva a módszereket.

Az oktatás megkezdése előtt kiválasztásra kerültek a tanulókat segítő tutorok, konzulens tanárok. Az ő részükre három hónapos képzés keretében biztosítottuk a speciális ismeretekre való felkészülést.

És eljött a nap! 1998 szeptemberében a három iskolában 222 fővel elindult a Távoktató Középiskola.

Néhány adat a távtanulókról:

Életkori megoszlásuk
19 éves vagy fiatalabb 5%
20–25 éves 44%
26–30 éves 25%
31–40 éves 20%
41 éves vagy idősebb 5%

 

Iskolai végzettségük:
8 általános 31%
magasabb 69%

 

Állandó lakóhelyük:
Az iskola székhelyén 43%
Más településen 57%

 

A tanulás családi támogatottsága
nagyon segítő 59%
közömbös 34%
nem nézi jó szemmel 5%
nem válaszolt 2%

 

Munkahelyi támogatottsága
nagyon támogató 10%
közömbös, nem akadályoz 68%
nem nézi jó szemmel 8%
kötelezi a tanulásra 2%
41 éves vagy idősebb 5%
munkanélküli 11%
GYES-en van 1

 

2002 júniusában Magyarországon először érettségiztetett a három iskola távoktatásban tanult diákokat!

Az ötéves munka, illetve a négyéves oktatási kísérlet tapasztalataként leszűrhető, hogy a távoktatásnak, távtanulásnak van lehetősége az érettségit nyújtó középfokú képzésben, a felnőttoktatást folytató iskolák keretein belül is. A kiforratlanság és a kezdeti nehézségek ellenére mind a tanulók, mind a tanárok kedvezően nyilatkoztak a távtanulással töltött időszakról. Az is beigazolódott, hogy ez az oktatási forma sem old meg minden iskolai és tanulói problémát. Nem minden diáknak alkalmas a távtanulás.

A módszer bevezetése alternatív lehetőségként valamennyi felnőttoktatással foglalkozó iskolának javasolható.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.