2019. június 26., szerda , János, Pál

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Felnőttoktatás, élethosszig tartó tanulás >> A tanulás kora

A felnőttoktatás helye és szerepe a közoktatásban

2009. június 17.

Sipos János

Oktatási Minisztérium Helyettes államtitkár

A felnőttoktatás helye és szerepe a közoktatásban

Tisztelt Elnök Úr! Kedves Kollégák!

A tanulás kora az idei Felnőttoktatási Akadémia címe, az előadásom pedig A felnőttoktatás helye és szerepe a közoktatásban címet viseli. Ahhoz, hogy nagyobb rátekintésem legyen a felnőttoktatás helyzetére, segítséget kaptam a terület szakértőitől, és így nagyon fontos, hasznos kiadványok kerültek a kezembe. Többek között olvastam egy levelet, amely arról szólt, hogy „alulírtak kijelentik, hogy személyesen kívánnak hozzájárulni a népoktatás terjesztéséhez, miért is pártolják a népnevelési szövetség létrehozását, melynek kebelében semmi nemű vallási vagy politikai vélemény külön érdekei nem pártoltatnak. Kelt: Baján, 1868. szeptember 30-án Tűr István által.”1 Tűr István Baja egyik leghíresebb szülötte, egyébként a III. Béla Gimnázium egykori diákja (amely intézménynek magam is tanulója, majd tanára és igazgatója voltam). Tehát már az 1800-as években foglalkoztak komoly emberek azzal, hogy a felnőttoktatás terén kellene valamit tenni, és Eötvös József később tett is sok mindent. Ez volt az első felhívás, amely a felnőttoktatás érdekében jelent meg Magyarországon. E rövid múltba pillantás után nézzük a jelent!

Megállapíthatjuk, hogy az élethosszig tartó tanulás többé nem csupán az oktatás és a képzés egyik oldala, hanem annak az ellátás és a részvétel vezérlő elemévé kell válnia a tanulási tevékenység összességében. Az előttünk álló évtized e vízió megvalósításának jegyében kell, hogy teljen. Kivétel nélkül mindenkinek, aki Európában él, egyenlő esélyekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjon a társadalmi igényekhez és a gazdasági változásokhoz, hogy aktívan részt vehessen Európa jövőjének formálásában – hangoztatta az Európai Bizottság a Memorandum az egész életen át tartó tanulásról című, 2000-ben megjelent kiadványában.

A kérdés az, hogy a felnőttoktatás, a második esély iskolája milyen szerepet, funkciót tölthet be a közoktatás rendszerében?

A magyar iskola sok mindent kezelt az elmúlt években. Legnagyobb értéke az volt, hogy 18 éves korára a diákok fejét jó nagyra fel tudta fújni. Aztán, hogy mi történt ezzel a jó nagyra felfújt fejjel, az már keveseket érdekelt. Lehet, hogy nem mindenki ért egyet ezzel az értelmezéssel. Úgy hiszem, hogy ennél sokkal fontosabb lehetne az, hogy az életben való sikerességhez milyen képességeket biztosít, hogy ezen képességek oktatása, fejlesztése milyen szinten áll.

Egy kutató nem sokkal ezelőtt beszámolt friss kutatási eredményekről, amelyek azt mutatják, hogy az életben való sikerességhez körülbelül 90%-ban az érzelmi intelligencia (EQ) járul hozzá, és csak 10%-ban az IQ-nk.

Olyan képességeknek kellene magas szinten állniuk az élethez való sikerességhez, mint

  • az örömérzés átélésének képessége,
  • a szabadon nemet mondani tudás képessége,
  • az érzelmek szabad kifejezése,
  • az önbizalom, alkotókedv, kreativitás, kudarctűrés,
  • az együttműködésre való hajlandóság.

Az a tapasztalatom, hogy sem a diákok, sem a tanárok nem tartják fontosnak ezeket a képességeket 2002-ben Magyarországon. 2002 tavaszán a bajai III. Béla Gimnáziumban végeztünk egy értékelést egy olyan kérdőív segítségével, amit a diákönkormányzat és a tantestület közösen állított össze. Bekerült a kérdőív kérdései közé, hogy „Mennyire erősíti a tanár a Te önbizalmadat?”. Az egyik kolléga megkeresett és kérte, hogy vegyük ki ezt a kérdést, mert ennyi fizikaanyag megtanítása mellett nincs ideje azzal is foglalkoznia, hogy a gyerek önbizalmát erősítse. Azt hiszem, külön magyarázatot ez nem igényel.

Úgy gondolom, hogy aki fontosnak tartja ezek a képességeket, törekszik arra, hogy fejlessze őket.

A másik kérdés az, hogyan áll a magyar közoktatás nemzetközi viszonylatban? Mire lehetünk büszkék azokból az eredményekből, amelyeket mutattak a kutatások? Biztosan nem arra, hogy 15 éveseink körülbelül fele nem érti az olvasott szöveget, ismereteit nem tudja megfelelő szinten alkalmazni. Ezt mutatta a sokak által már valamennyire ismert PISA-kutatás.

Egy másik kutatásból pedig az derült ki, hogy a korábbi évtizedekben diplomát szerző 18%-nyi rétegünkkel a 80-as években Európában csak Albániát előztük meg. A 18%-nyi diplomás rétegünk szövegértési képessége azonos szinten áll a skandináv államokban élő teljes 18 éves korosztály szövegértési képességével. Ez mindenképpen elgondolkodtató.

Ezekkel a problémákkal Önök is találkoznak, hiszen a szakiskolák 9. évfolyamán a gyerekek fele megbukott. Az iskolarendszerből végzés előtt kieső gyerekek előbb-utóbb rákényszerülnek arra, hogy próbáljanak újra bekapcsolódni az oktatásba, és úgy tűnik, hogy nem sok esélyük lehet, ha nem értik az olvasott szöveget.

A szövegértéssel kapcsolatos problémákra világítanék rá. Előkerestem néhány matematikafeladatot. Ezek a feladatok a magyar közoktatási gyakorlatban előfordulnak, valamennyi iskolatípusban megjelennek valamilyen szinten.

Az egyik feladat:

Egy 20 méter hosszúságú kerítéssel téglalap formájú konyhakertet kerítenek el. Ha a kert szélessége 4 méter, akkor mekkora a hosszúsága?

Úgy hiszem, hogy idáig a szöveg sem nehéz, és talán nem igényel túlságosan nagy gyakorlati ismeretet sem. Matematikai előismeretek nélkül a problémát türelmesen, lépésről lépésre, következtetéssel is meg lehet oldani. Természetesen, aki tudja, hogy a téglalap kerületéhez van köze a feladatnak, és még ismeri is a kerület kiszámítási módját, annak könnyebb dolga van.

A feladat sikeres megoldásában nagy eltérés tapasztalható a különböző nagyságú települések iskoláiba járó tanulók között. Ebből az következik számomra, hogy Magyarországon a rendszerváltás óta a nagyvárosok és a kistelepülések gyerekeinek tudásszintje közötti különbség folyamatosan nő, a rendszerváltás egyik következményeként.

A másik feladat:

Melyik pizzát gazdaságosabb megvenni? Azt a pizzát, amelynek az átmérője 30 cm és 30 tallérba kerül, vagy azt a pizzát, amely ugyanolyan vastag, de az átmérője 40 cm és 40 tallérba kerül?

Magyarországon a kilencedik évfolyamos tanulók 3%-a tudta a jó megoldást. Gimnáziumokban 6%, szakközépiskolákban 2% és szakiskolákban 1%. Pongrácz László, az OKÉV igazgatóhelyettese ezt egy előadásában „pizza-sokknak” nevezte.

El kell dönteni, hogy mire való a közoktatás?! Milyen ismereteket adjon, milyen készségeket fejlesszen? Úgy hiszem, hogy ezek annyira megdöbbentő adatok, hogy mindenkinek el kell gondolkoznia azon, hogy maradhat-e így, ahogy van?

Végeztek kutatásokat Magyarországon és az Amerikai Egyesült Államokban, ugyanazt a feladatsort 18 éves diákokkal megoldatták. Elsősorban az ismeretek mennyiségére kérdezett rá ez a mérés. A magyarok háromszor annyit tudtak 18 évesen, mint az amerikaiak. Nevezzük ezt a tudásmennyiséget a matematika nyelvén 3x-nek, viszont ugyanezekkel a személyekkel felnőttkorukban, tíz évvel később megcsináltatták ugyanazt a mérőlapot. Megkérdezték őket, mit tudnak még ebből 28 éves korukban. A magyarok már csak 10%-át tudták, tehát ez 0,3x. Az általunk gyakran lekicsinyelt amerikai oktatási rendszer „termékei” tudták még annak a kevésnek a 70%-át, azaz 0,7x-et. Tehát 28 éves korukra megváltozott a helyzet, megváltoztak az erőviszonyok: az amerikaiak több mint kétszer annyit tudtak a lexikális ismeretekből is.

Az ötvenes évek után folyamatosan nőtt azoknak az aránya, akik az általános iskolát elvégezték. De azért elég sokan kiestek az általános iskoláztatásból és felnőttoktatás keretei között szereztek általános iskolai végzettséget.

Az általános iskola eltömegesedése azt jelentette, hogy olyan fiatalokat (illetve fiatal felnőtteket) is el kell vagy el kellett volna juttatni az általános iskolai végzettséghez, akikről korábban el sem tudták a tanárok képzelni, hogy erre képesek lesznek.

Azóta két másik folyamat is lejátszódott Magyarországon. Az egyik a középiskola eltömegesedése. A kilencvenes évek előtt egy korosztály 40%-a kaphatott érettségit, járhatott érettségit adó középiskolába Magyarországon, ma már közel 70%-uk. A kilencvenes évek előtt egy korosztálynak mindössze a 18%-a kaphatott diplomát, ma már közel a fele járhat egyetemre, főiskolára és szerezhet diplomát. Milyen problémákkal jár ez?

A tanárok közül még mindig sokan nem értik, hogy mi a különbség a szaktárgy tanítása, illetve a gyerek tanítása között. Mutogatnak fölfelé az érettségi és a felvételi követelmények miatt, „nem tudunk, nincs jogunk változtatni, mert elvárják tőlünk, hogy a gyerekeket juttassuk el oda” – hangoztatják. Kérdés, hogy van-e esély a korosztály 75%-ának olyan szintre eljutni, mint volt esetleg a korosztály 40%-ának?

A másik folyamat a felsőoktatás eltömegesedése. Lehet-e, kell-e, szabad-e ugyanazt és ugyanúgy tanítani a felsőoktatásban egy korosztály közel felének, mint valamikor egy korosztály 18%-ának? Hallani a felsőoktatásban dolgozók részéről, védeni kell a felsőoktatást, védeni kell a diploma minőségét, de kitől? Saját gyerekeinktől? Ezzel küszködnek a felsőoktatásban oktatók és nem nagyon hajlandók változtatni. Márpedig hittel vallom, hogy az oktatás nem lehet öncélú. Az oktatásnak a társadalmat, a gazdaság fejlődését, a munkaerőpiacot kell szolgálnia.

A felsőoktatásban megoldást jelenthet a több szintű egyetemi képzés bevezetése és mindenképpen a módszertani megújulás. A közoktatásban is a módszertani megújulás jelentheti az egyik legnagyobb lehetőséget. 10 megyében tettem fel a kérdést a kollégáknak: tanítottak-e valakit arra egyetemen, főiskolán, hogyan kell matematikát, történelmet és egyéb tantárgyakat tanítani a kilencedik évfolyamon? Hogyan és mit kell tanítani egy elitgimnáziumban, és hogyan és mit kell tanítani egy szakiskolában? A válasz nyilvánvalóan negatív volt.

A felnőttoktatás presztízse hol áll a közoktatás struktúrájában? Az OKI-ban készült kutatások arról számolnak be, hogy a közel 500 iskolarendszerű felnőttoktatást folytató intézmény csupán 1/3-ának fő profilja a felnőttoktatás. Egy másik adat szerint: az intézmények 55%-a átvett helyi tanterv alapján dolgozik. Én magam nem láttam olyan pedagógiai programot az elmúlt évben, ami a felnőttoktatással kapcsolatban helyi tanterven kívül akár csak egy mondatot is megfogalmazott volna arról, hogy mi a céljuk a felnőttoktatás keretében? Hogyan bánnak azokkal az emberekkel, akik bent vannak az iskolában? Milyen pedagógiai módszereket használnak a célok eléréséhez?

Ha nincsenek célok, akkor nyilvánvalóan azokhoz vezető módszerek sincsenek. Viszont reményt keltő, hogy határozottan megjelentek a programokban azok a területek, amelyek korábban nem voltak a felnőttoktatásban, ilyen például az idegennyelv-oktatás, az informatika, a továbbtanulást segítő programelemek, amelyek lehetővé teszik, hogy a következő években az itt végzettek tényleges esélyt kaphassanak a munkaerőpiacon való elhelyezkedéshez.

A tudásfogalom, a minőségfogalom jelentősen átalakult az elmúlt években az oktatással kapcsolatban is. A statisztikák szinte kizárólag arról szóltak, hogy a diákok hány százaléka jut be az egyetemre, főiskolára? Hogy szerepeltek OKTV-n, tanulmányi versenyeken?

A felnőttoktatás esetében természetesen más mutatók lesznek a fontosak, de lényegesnek tartom, hogy lehet találni eredményességi mutatókat a felnőttoktatással foglalkozó intézményekben is. Úgy vélem, hogy ma már elengedhetetlen, hogy az oktatás minőségével foglalkozzunk, és ennek első lépése az intézményi önértékelés. Ehhez kellenek célok, olyan célok, amelyek megvalósítása esetén elégedettek lesznek az elért eredményekkel.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.