2019. június 20., csütörtök , Rafael

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Konferenciák, rendezvények eredményei >> A tanulás fejlesztése (2002)

Tanulásfejlesztés és oktatáspolitika

2009. június 17.

Sipos János

Tanulásfejlesztés és oktatáspolitika

Kinek/minek a tanulásfejlesztéséről van szó? (A tanulók tanulásfejlesztése és/vagy a felnőttek tanulásfejlesztése és/vagy a pedagógusok és/vagy a szervezetek tanulásfejlesztése a téma?)

Mi volt a célja a magyar közoktatásnak?

A több mint két évtizedes pedagógusi – ebből hétévi igazgatói, ötévi szakértői, tanácsadói – tapasztalat birtokában kialakított véleményem jól tükrözi az az ábra, amit 1998 őszén egy korábbi diákunk készített az én instrukcióim alapján, amikor azt a felkérést kaptam, hogy a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok országos konferenciáján húsz percben mutassam be azt a hat évfolyamos gimnáziumi képzési modellt, amelyet a bajai III. Béla Gimnázium tantestülete saját koncepció szerint alakított ki és indított el 1991-ben. Azóta négy év telt el, de sajnos az ábrát ma legalább annyira aktuálisnak érzem, mint akkor.
Mi is volt a célja a magyar közoktatásnak? Szerintem az, hogy jó nagyra felfújja 18 éves korukra a tanulók fejét. Utána meg már igazából nem sokakat érdekelt, hogy mi lesz azzal a jó nagyra felfújt fejjel. A kérdés persze az, hogy önmagért van a magyar közoktatás vagy inkább a társadalom, a gazdaság fejlődését, a foglalkoztatáspolitikát kell-e szolgálnia?

Mi legyen a célja a magyar közoktatásnak?

Létezhet egy másik cél, ami lehet, hogy sosem fog jogszabályban megjelenni, de talán értelmesebb cél lenne. A közoktatás segítse elő a tanulók életben való sikerességét!
Ezt nem úgy értem, hogy feltétlenül üzletember, jól menő vállalkozó legyen belőle. Azt tekintem sikeresnek, aki jól érzi magát a bőrében: a családjában, a munkahelyén, a barátai között, ott, ahol van. No persze, nem árt tudni, hogy mi kell ehhez.
A kutatások szerint kb. 90%-ban az érzelmi intelligencia (EQ) és csak kb. 10%-ban az a bizonyos értelmi intelligencia (IQ) a meghatározó. Nézzük meg konkrétabban, hogy mely képességeknek, készségeknek kell magas szinten állniuk ahhoz, hogy sikeresek legyünk!
Például:

  • az örömérzés átélésének képessége;
  • a szabadon nemet mondani tudás képessége;
  • az érzelmek szabad kifejezése;
  • önbizalom;
  • a szükséges határok elfogadása;
  • alkotókedv, kreativitás;
  • problémamegoldó gondolkodás;
  • kudarctűrés;
  • frusztrációtűrés;
  • együttműködés.

Tapasztalataim szerint a lista első felében láthatóakat a tanárok (és a diákok) alig tartják fontosnak, míg második felében találhatóakat a többségük fontosnak tartja és valószínűleg tudatosan fejleszti saját magában, illetve tanítványaiban is.

A tudás- és a minőségfogalom átalakulása

Magyarországon évtizedes hagyományai vannak a lexikális ismeretek, az akadémikus tudás hangsúlyozásának. A közvélemény és a szakma is az elmúlt évtizedekben azokat az intézményeket tartotta jónak, azoknak volt magas a presztízse, amelyek a legtehetségesebb gyerekekkel foglalkoztak, foglalkozhattak. Ezt erősítette az aktuális oktatáspolitika is, például azzal, hogy rendszeresen csak az elitképzésről jelentek meg eredmények, hogy a gimnáziumokból a tanulók hány százalékát vették fel valamelyik egyetemre, főiskolára. Pedig már a 90-es évek közepén kimutatták az oktatáskutatók, hogy a rendszerváltás óta elképesztő mértékben nyílt a „tudásolló” a nagyvárosok és a kistelepülések gyerekeinek tudásszintje között. A kutatási eredmények szerint Magyarországon a gyerek iskolai előremenetelét elsősorban nem az iskola teljesítménye, hanem a családi, települési háttér határozza meg. Vannak olyan oktatási rendszerek a fejlettebb világban, amelyek jelentősen tudják csökkenteni a tanulók otthonról hozott hátrányait, de sajnos a magyar nem ilyen, sőt, a legutóbbi nemzetközi kutatások szerint komoly mértékben növeli ezeket a hátrányokat.
Az utóbbi években azonban elindult valami. Készültek és megjelentek olyan kimutatások is, hogy mi a középiskolák rangsora például a szülők iskolázottsága alapján. (A középiskolai munka néhány mutatója című könyvet utoljára 2001 tavaszán kapták meg a középiskolák, de érdekes módon ez a könyv és ennek tartalma nem kapott különösebb nyilvánosságot a médiában.) Van Magyarországon kb. 300 gimnázium, de alig találni köztük olyat, amelynek a felvételi rangsorokban, illetve a szülők iskolázottsága alapján felállítottakéban meglévő sorszám 50-nél jobban eltérne egymástól. Azt a kevés kivételt azért érdemes lenne tanulmányozni…
Az egy szempontú intézményértékelést mostanában valami más kezdi felváltani. A többek által szidott Comenius 2000 minőségfejlesztési programnak már eddig is számos komoly szakmai hozadéka volt, ami lassan-lassan elindít egy másfajta gondolkodást. Én például kifejezetten örültem annak, hogy júniusban a Közoktatás Minőségéért Díj (KMD) átadásán az egyik kategóriában annak a kerecsendi általános iskolának adhattam át az arany fokozatot, ahol a gyerekek 87%-a roma családból származik. Azóta már volt szerencsém egy személyes látogatás keretében is meggyőződni arról, hogy a helyi társadalom összefogásával sikerült a helyi körülményekhez igazodva egy nagyon jó iskolát csinálniuk. Biztos vagyok abban, hogy Kerecsenden a következő években nem lesz Jászladány.

Hogy áll a magyar közoktatás nemzetközi viszonylatban? Mire lehetünk büszkék?

Arra feltétlenül büszkének kell lennünk, hogy hosszú évek óta a nemzetközi diákolimpiákról – főként a természettudományokból (fizikából, kémiából, matematikából) – egyéniben és többször csapatban is dobogós helyezésekkel térnek haza diákjaink. Köszönhető ez a pedagógusok és a diákok szűk rétege által folyó áldozatkész, kimagasló munkának. Minden elismerés ezért. De azért ne feledkezzünk meg az olyan véleményekről sem, hogy egy társadalom fejlettségét elsősorban nem a „felső”, hanem az „alsó” húsz százalék teljesítménye határozza meg. Márpedig az utóbbi évek teljes korosztályra kiterjedő nemzetközi méréseinek magyar vonatkozású eredményeire nemigen lehetünk büszkék. (A félreértések elkerülése végett előre szeretném megjegyezni, hogy a szerény eredményekért nem a pedagógusokat, és nem is csupán az elmúlt egy-két év oktatásirányítását okolom, hiszen évtizedes folyamatok vezettek ide!)
Például a 15 évesek körében végzett PISA 2000-kutatás szerint a fejlettebb országok rangsorában olvasás-szövegértésben az utolsó harmadban, a matematika és a természettudományok alkalmazásában is a mezőny második felében végeztünk. Igaz, ezek a kutatások nem a lexikális ismeretek mennyiségét állították a középpontba, hanem az ismeretek alkalmazni tudását, azokat a képességeket vizsgálták, amelyek az életben való boldoguláshoz kellenek. (Azt csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy amikor a korábbi években a különböző korú iskolás gyerekek lexikális ismereteinek mennyiségét tekintve a világ élvonalában voltunk, az ismeretek alkalmazni tudásában akkor is 8-10 hellyel hátrébb végeztünk, de persze ez akkor a kutyát sem érdekelte.) Egy másik kutatásból ismerjük, hogy a 18%-nyi felnőtt diplomás rétegünk olvasás-szövegértési képessége csak olyan szinten áll, mint a skandináv államokban a teljes 18 éves korosztályé.
Vannak, akik megkérdőjelezik a PISA 2000-kutatás eredményeit, mondván, hogy nem azt mérte, amit nálunk tanítunk. Úgy gondolom, nem az a baj, ha nem azt mérik, amire a magyar közoktatás felkészít, hanem az a nagyobb baj, ha a magyar közoktatás nem arra készít fel, ami az életben való boldoguláshoz kell. Ha valami, akkor a PISA-felmérés és például az elmúlt tanévi ötödikes és kilencedikes országos mérés sokkoló eredménye kiváló eszköz arra, hogy szembenézzünk oktatásunk hibáival. (A kilencedikeseink körében 2001 novemberében matematika alkalmazás terén végzett országos mérés feladatsorában szerepelt például a pizzás feladat: egy pizza 30 cm átmérőjű és 30 koronába kerül, egy másik – egyébként ugyanolyan pizza – 40 cm átmérőjű és 40 koronába kerül. Melyiket éri meg jobban megvásárolni? Amikor pedagógusközösségekben megkérdezi az ember, hogy mit gondolnak, kilencedikeseink hány százaléka oldotta meg jól ezt a feladatot, akkor a nagy többség 10% és 50% közötti teljesítményt jósol. Hangos morajlás fogadja mindig, amikor megtudják, hogy mindössze 3%-uknak sikerült. Ez a „pizza-sokk” a PISA-sokk után.)
Hazai eredményekből tudjuk, hogy nyolcadikosaink fele nem érti rendesen az olvasott szöveget, a szakiskolások fele megbukott kilencedikben félévkor.
2004-ben csatlakozunk az Európai Unióhoz, és kitárulnak előttünk a munkavállalási lehetőségek. No de kell-e majd az uniós munkaerőpiacon az a büszke magyar munkaerő, amelyik nem beszél idegen nyelven, nem tudja használni az informatikát, és – uram bocsᒠ– még az olvasott szöveget sem érti?!?! Márpedig az életben való boldoguláshoz alkalmazható ismeretekre, folyamatos tanulásra, ehhez pedig biztos alapkészségekre van szükség.
Kétféle magatartás létezik. Az egyik szerint hagyjuk a problémákat magukra, majd az idő megoldja őket. (Azt már láthattuk, hogy ha a problémákat állandóan a szőnyeg alá söpörjük, akkor előbb-utóbb akkora kupacot alkotnak, hogy átesünk rajtuk.) A másik magatartás szerint – én is ezt vallom – nézzünk szembe bátran a problémáinkkal, keressünk megoldási módokat, és a legjobbnak látszót valósítsuk is meg! (Egy szervezetet nem az minősít, hogy van-e problémája vagy nincs, hanem az, hogy miként kezeli azokat.)

Évtizedes tendenciák a magyar közoktatásban és a felsőoktatásban

Egy évtizeddel korábban egy korosztály 40%-a járhatott csak érettségit adó középiskolába, ma már közel 75%-a! Lehet-e, kell-e, szabad-e ugyanazt és ugyanúgy tanítani a középiskolákban egy korosztály 75%-ának, mint egy korosztály 40%-ának? Az utóbbi évtizedben tömegesedett az érettségit adó középiskoláztatás. Ezzel küszködik a középiskolákban tanító pedagógusok jelentős része, és sokuk még mindig nem érti, mi a különbség a szaktárgy, illetve a diák tanítása között. „Az érettségi és felvételi követelmények miatt nem merek változtatni!” – hallatszik gyakran a felfelé mutogatás. (A tanulói munkaterhek októberi országos reprezentatív vizsgálata segíti majd a tisztán látást.)
Megoldást a kétszintű érettségi követelményeinek alapos – a felsőoktatással közös – átgondolása jelenthet. No meg a módszertani megújulás.
Korábban egy korosztály 18%-a kaphatott csak diplomát Magyarországon, ma már közel fele. Lehet-e, kell-e, szabad-e ugyanazt és ugyanúgy tanítani a felsőoktatásban egy korosztály felének, mint egy korosztály 18%-ának? Tömegesedett a felsőoktatás. Ezzel küszködik a felsőoktatásban tanítók jelentős része. „Védeni kell a felsőoktatást, a diploma minőségét!” – de ki ellen? Nem jobb-e az a társadalomnak, ha a munkaerőpiacon szélesebb réteg jelenik meg alkalmazható tudással?
Megoldást a többszintű egyetemi képzés bevezetése jelenthet – no meg a módszertani megújulás.

Az új oktatáspolitika válaszai a kihívásokra

Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT)

A Nemzeti Fejlesztési Terv humánerőforrás-fejlesztési területén lesz a következő években lehetőségünk az oktatás pozícióit jelentősen javítanunk. A nagyságrendek elképzeléséhez nézzük a következő számokat! A közoktatásra szánt költségvetési összeg (ha levonjuk a béreket, amelyek a belügyminisztériumon keresztül jutnak el a fenntartókhoz) 2002-ben 8,4 milliárd Ft volt, 2003-ban várhatóan 14 milliárd Ft körül lesz. Az NFT keretében 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban évente az európai strukturális és a kohéziós alap bevonásával több mint 10 milliárd Ft fordítódik oktatásra a humánerőforrás-fejlesztés területén!

Nézzük, melyek az NFT oktatást legjobban érintő területei:

  • az alapkészségek fejlesztése az iskolarendszerű oktatásban;
  • szociális és életviteli kompetenciák fejlesztése az oktatási, képzési rendszer teljes vertikumában, különös tekintettel a kommunikációs készségekre;
  • szakképzettséghez szükséges készségek és képességek fejlesztése;
  • a környezettudatosság erősítése és a környezeti nevelés fejlesztése az oktatás minden szintjén;
  • az idegen nyelvi képzés feltételrendszerének fejlesztése;
  • a képzési igényeknek megfelelő tananyagfejlesztés, különös tekintettel a kevésbé elterjedt nyelvekre; verdei iskolák támogatása;
  • fogyatékkal élő fiatalok integrált oktatása;
  • leromlott műszaki állapotú közoktatási épületek rekonstrukciója, valamint új épületek kialakítása; gyógypedagógiai és integrált nevelésben-oktatásban részesülő gyermekek, tanulók megfelelő elhelyezési feltételeinek megteremtése;
  • komprehenzív iskola modelljének kidolgozása és megvalósítása;
  • a hátrányos helyzetű, elsősorban roma gyerekek integrációját segítő Országos Integrációs Központ és hálózat fejlesztése;
  • szelekciós/diszkriminációs mechanizmusok folyamatos jelzőrendszerének felállítása;
  • átlátható közoktatási minőségértékelési rendszerek kialakítása, támogatása;
  • az informatikai infrastruktúra átfogó fejlesztése az oktatás teljes vertikumában; az informatika tartalmi fejlesztése (projektmunkaformák alkalmazása);
  • az informatikai oktatás fejlesztése a közoktatásban – különös tekintettel a kistelepüléseken és ritkán lakott térségekben;
  • ellátási feszültségek csökkentése;
  • kollégiumi férőhelyek korszerűsítése.

Sok embernek szerez majd munkát a programok megtervezése és lebonyolítása. Csak győzzük kiépíteni a szigorú uniós kritériumoknak megfelelő fogadórendszert!

A közoktatási stratégia

A nyáron szakemberek és minisztériumi dolgozók bevonásával elindult és lassan befejeződik a közoktatási stratégia kidolgozása. Ősszel a berlini PISA 2000-konferencián jóleső érzés volt látni, hogy az európai ajánlásokkal szinte teljesen összecseng az a stratégia, ami elkészült nálunk.

Nézzük, melyek a stratégia legfontosabb részei:

  • az élethossziglan tartó tanulás megalapozása a kulcskompetenciák fejlesztése révén;
  • az oktatás minőségének fejlesztése és biztosítása;
  • az oktatási egyenlőtlenségek mérséklése;
  • a pedagógus szakma rangjának helyreállítása, a pedagógusok szakmai fejlődésének támogatása;
  • az oktatás költséghatékonyságának javítása;
  • az információs társadalom kialakulásához szükséges kompetenciák fejlesztése;
  • az oktatás tárgyi feltételeinek javítása.

Megvalósítási lehetőségek

A pedagógusok életfeltételeinek jelentős javítása

50%-os béremelés 2002 szeptemberétől

Annak biztosan örült a pedagógusok nagy többsége, hogy ezúttal nemcsak választási ígéret volt a párját ritkító mértékű 50%-os béremelés, hanem szeptemberben ténylegesen meg is valósult. A kezdő főiskolai végzettségű pedagógusok bére – a diplomás minimálbér 100 000 Ft-ra emelésével – 64%-kal nőtt, és a túlóradíjak náluk 80%-kal, a többi pedagógus többségénél 65%-kal nőttek. Úgy gondolom, ez a szeptemberi 50%-os béremelés már nemcsak szépít a bérarányokon, hanem arra is alkalmas, hogy valóban segítsen a pedagógusok anyagi helyzetén. Abban a családban például, ahol két pedagógus van, különösen jelentős a növekedés. Ez a béremelés már érdeminek nevezhető, reálértékének megőrzésével, folyamatos növelésével alkalmas arra, hogy növelje a pálya megtartó erejét, társadalmi elismertségét. Reménykedem abban, hogy néhány éven belül a középiskolás fiatalok is elhiszik, hogy a pedagóguspályával nemcsak egy szép hivatást, hanem egyúttal egy olyan munkát is választanak, amiből tisztességesen meg lehet élni. Az egész társadalomnak az az érdeke, hogy a tehetséges, rátermett fiatalok is elmenjenek pedagógusnak, hiszen a pedagógusok munkája a jövőnk építését, a diákok céljainak elérését szolgálja.

Minőségi bérpótlék jelentős emelése

Ennek összege 1998-ban 3750 Ft volt fejenként, majd a rákövetkező évben 7500 Ft lett volna, de az akkori új kormány nem tartotta ezt fontosnak, így azután 7500 Ft helyett 1500 Ft-ra csökkentette, és – talán szégyenében – el is nevezte másnak, a kimondhatatlanul hosszú nevű „kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítés”-nek. Ugyanakkor a pedagógusok számára külön anyagi elismerés nélkül kötelezően bevezette új plusz feladatként a minőségbiztosítást. Jelenleg, 2002-ben a KIMUKI összege még mindig csak havi 3900 Ft/fő. Sajnos az 50%-os alapbéremelés olyan nagy forrásokat igényel, hogy 2003-ra már nem maradt fedezet a minőségi bérpótlék emelésére, pedig szükség lesz erre, hiszen a bérpolitika másik fontos eleme az, hogy legyen anyagi következménye is annak, ha valaki többet tesz az adott intézményi közösségért. Egyébként ha az 1998-ra kidolgozott helyi pedagógusértékelési rendszernek csak erkölcsi következményei vannak, akkor a jelenlegi körülmények között nem jelent komoly motivációt a pedagógusok számára.

Osztályfőnöki és egyéb pótlékok jelentős emelése

Szerintem az osztályfőnöki pótlék – havi bruttó kettőezer párszáz Ft – olyan megalázóan alacsony, hogy inkább akkor már nem is kellene semmit sem fizetni. 2004-ben elengedhetetlenül fontos lesz a vezetői pótlékok emelése is, hiszen például igazgatónak sem nagyon tolonganak már a pedagógusok, mert anyagilag sem éri meg vezetőnek lenni. Pedig az igazgató személye alapvetően meghatározza az intézmény munkáját, eredményességét.

A tanárképzés megreformálása

A kutatási pénzek többszörösére növelése

Az a Finnország, amelyik két évtizeddel korábban hasonló közoktatási gondokkal küszködött, mint ma Magyarország, az elmúlt húsz évben évente 50-szer, 100-szor nagyobb pénzeket költött tanárképzéssel kapcsolatos kutatásokra, és ma világelső a 15 évesek olvasás-szövegértésében. Nálunk – ezt mondják a felsőoktatásban dolgozó szakemberek – alig van olyan egyetem, amelyiken pedagógiai kutatások folynának, így hiába adnánk jövőre erre a célra több milliárd forintot, nem tudnák megfelelő hatékonysággal felhasználni. Arra van esélyünk, hogy ha – ez a terv – jövőre két és félszeresére növeljük a tanárképzéssel kapcsolatos kutatásokra szánt forrásokat, és ezt a fokozatos növelést megtartjuk a későbbi évekre is, akkor 4-5 év múlva olyan lesz a magyar tanárképzés, ami már megfelel a mai kor kihívásainak, és akkor 10 év múlva olyan pedagógusok kerülnek az iskolákba, akik már jobban értik a szaktárgy és a gyerek tanítása közti különbséget.

Együttműködés a felsőoktatással

Megkezdődtek az egyeztetések a köz- és a felsőoktatás között a tanárképzés megújítására, és bízunk benne, hogy eredménnyel is zárulnak. Ez az együttműködés lehet a garancia a tanárképzés megújítására. Az egészen biztos, hogy jelentős forrásokat kell mozgósítani!

A pedagógus-továbbképzés

A felhasználható anyagi források jelentős emelése 2003-tól

Bár néha ugyan zavaró tényezőnek tűnik, de az iskolában ma is vannak gyerekek, akiknek ma kell nyújtanunk a lehető legjobbat. Ezért a rendszerben dolgozó 160 000 pedagógus folyamatos továbbképzése elengedhetetlenül fontos. Sajnos, a modernizációhoz szükséges pedagógus-továbbképzési normatíva az elmúlt években szép lassan csökkent. Igaz, 2003-ra nem fogy tovább, de nem is nagyon növekszik. Viszont más csatornákon keresztül (pl. informatikai, idegen nyelvi képzések) sokkal több pénz áramlik erre a célra, mintha csak a normatíva emelkedett volna.)

A pedagógusmesterségbeli tudás folyamatos növelése

Az egyetemek, főiskolák pedagógusképzése nem túl gyakorlatias. Az óvónőképzőkben 30%, a tanítóképzőkben 20%, a tanárképzőkben 10%-nál kevesebb a gyakorlati órák aránya. A pszichológia gyakorlati alkalmazása, a módszertani fegyvertár gazdagabbá tétele elengedhetetlenül fontos, a pedagógusmesterségbeli tudás megszerzése és növelése folyamatos teendő. Ma már nagyon sok önismeretre, konfliktuskezelésre tanító akkreditált továbbképzés létezik, amelyek lehetővé teszik, hogy a pedagógustársadalom fokozatosan egyre nyitottabbá váljon. „A gyereket tudd!” – így fogalmazta meg az egyik oktatáskutató a pedagógus legfontosabb feladatát.

Jó szívvel ajánlom például a kollégák figyelmébe dr. Spencer Kagan A kooperatív tanulás című könyvét. Csak egy kutatási eredményt idézek a gazdag módszertant kínáló könyvből: az Amerikai Egyesült Államok egyik városában – akik most az ország miatt nem akarják a példát elfogadni, azoknak szeretném jelezni, hogy az általunk az elmúlt években lekicsinyelt amerikai oktatási rendszer termékei nálunk azért jobban szerepeltek a PISA 2000-kutatásban(!) -, egy belvárosi iskolában, ahol nagy arányban tanultak a bevándorlók gyerekei, végeztek egy kutatást. 12 héten keresztül egy osztályt angol nyelvtanból hagyományos, egy másikat kooperatív módszerekkel tanítottak. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy mennyit változott a gyerekek tudásszintje. Jól látható, hogy a kooperatív módszerekkel történő tanítás esetén – különösen a bevándorlóknál – mennyivel többet nőtt a tudásszint.

1. ábra - hagyományos vagy kooperatív módszerek hatása

Számomra legalább ennyire fontos, hogy a kooperatív módszerekkel tanított csoportban 12 hét együttdolgozás hatására majdnem 40%-kal nőtt a barátkozás az eltérő etnikumhoz tartozó gyerekek között! Joggal bízhatunk abban, hogy a gyermekkorban átélt élmények hatására felnőttként is kevesebb probléma lesz számukra a társadalomban.)

A 21. század iskolájának programja

Az előző kormány által 2002 tavaszán végzett országos felmérés szerint a magyar közoktatás épületeinek fele felújításra, közel 10%-a teljes lebontásra és újjáépítésre szorul. Az ehhez szükséges 100 milliárd forint nagyságrendű forrást egy évben természetesen nem lehet biztosítani. Viszont európai uniós pénzek bevonásával a Phare 2003-program („Információs technológia az általános iskolákban”) keretében 6,5 milliárd forint áll majd rendelkezésre ahhoz, hogy a pályázatba bekerülő mintegy 100 hátrányos helyzetű térségben lévő iskola tényleg európai színvonalú legyen. Nemcsak épületfelújítások, hanem informatikafejlesztések és multimédiás beruházások is lesznek. (A pályázati kiírás várhatóan 2003 elején jelenik meg.) A következő években is 10 milliárd forint nagyságrendű forrásokat tervezünk intézményfelújításokra.

Az Európai Bizottság ajánlásai

Az Európai Bizottság ajánlásai között szerepel, hogy önértékelésre épülő, külső értékeléssel támogatott minőségfejlesztési rendszereket építsenek ki az európai kormányok.

A társadalmi egyenlőtlenségek oktatáson keresztül történő csökkentése

  • 2003 szeptemberétől felmenő rendszerben megszűnik a cigány felzárkóztató normatíva, helyette a hátrányos helyzetűek integrált oktatásához lesz normatíva.
  • Integrációt segítő programok, pályázatok kerülnek kiadásra, kiírásra.
  • A kistérségi együttműködéseket, társulásokat kiemelten támogatjuk.
  • Létrejött és 2003-tól megkezdi működését egy, a hátrányos helyzetűek oktatását segítő Integrációs Hálózat.

Az érettségi megreformálása

Ésszerű követelmények kellenek

A felfelé mutogatást és következményeit meg akarjuk szüntetni. Nem tartható tovább az az állapot, hogy az elképesztő mennyiségű egyetemi, főiskolai felvételi követelmények miatt már a középiskolába való bejutáshoz nagyon sok szaktárgyi ismerettel kell rendelkeznie a diákoknak. Ennek persze előfeltétele, hogy már alsó tagozatban szaktárgyakat tanítsanak, amihez az a jó tanító néni, aki karácsonyra valamennyi diákját megtanítja írni, olvasni. Ehhez persze az szükséges, hogy az óvodában legalább a háromujjas ceruzafogás rejtelmeivel biztonsággal rendelkezzenek a kicsik, ahelyett, hogy az óvoda az lenne, amire való: szabad játékkal, mesével teljen az életük, hogy a szocializáció terén kapjanak sokat. Az elmúlt hónapok konferenciáin meggyőződtem arról, hogy az óvónők már partnereim a kétszintű érettségi követelményeinek értelmessé és teljesíthetővé tételében. Bízom benne, hogy a szülői társadalom és a pedagógusok többsége is támogatja ezt az oktatáspolitikát.

  • 2002 októberében sor került a tanulói munkaterhek országos, reprezentatív mintán történő vizsgálatára. (Jó-e az valakinek is, ha egy végzős gimnáziumi osztály heti munkaideje 50-60 óra?)
  • A meglévő (részben már kiadott) részletes érettségi követelményeket – különösen az emelt szintű érettségiét – 2003 tavaszára átgondoljuk, csökkentjük. Le akarjuk venni a pedagógusok és a tanulók válláról azokat a terheket, amelyek eddig állandó frusztrációt okoztak, és ezzel akadályozták a megújulást.
A bevezetésnek vannak nehézségei (2005-ben vagy később egyaránt)

A jelenleg hatályos érettségi szabályozás már hosszú évekkel ezelőtt megszületett. Ezt is figyelembe véve az iskolák előbb 1998-ra elkészítették, majd 2001-ben a kerettantervhez igazították helyi tantervüket, pedagógiai programjukat. Mindenféle változásnak mindig sok ellenzője van. Pedig a legnagyobb dolog, hogy önmagunkban és tanítványainkban is kialakítsuk a változásra való képességet. Szakemberek mondják, hogy akik ma óvodába járnak, azoknak fele olyan munkahelyen és munkakörben fog dolgozni, ami ma még nem is létezik. Tehát nem az a fontos, hogy milyen lexikális ismeretet tanítunk, hanem inkább az, hogy ki tudjuk-e alakítani diákjainkban az egész életen át való tanulás képességét, azt, hogy ha kell, akkor 30, 40, 50 éves korban is képesek legyenek új dolgokat megtanulni.
2005-ben végre elérjük azt, hogy a felsőfokú továbbtanuláshoz a diákoknak egy tantárgyból csak egy vizsgát kelljen tenniük. A sikeres érettségi azt fogja tanúsítani, hogy az illető alkalmas a továbbtanulásra, megfelelő szintű teljesítés esetén pedig vízumot jelent az egyetemre, főiskolára. (Az egyetemek, főiskolák maguk döntik majd el, hogy melyik tantárgyból milyen – közép vagy emelt – szintű vizsgát írnak elő a bejutáshoz.)
2005-ben a kerettantervi követelmények a mérvadóak az érettségin. A tartalmi modernizáció fokozatosan kerül bevezetésre, az érettségi a teljesen megújított formáját várhatóan 2008-ban éri el.

Felkészítés a kétszintű érettségire

A képességfejlesztő oktatás felé történő elmozdulást nemcsak a középiskola utolsó két évfolyamán kell elkezdeni. Több kérdést kell rendezni ehhez a hosszú folyamathoz.

  • Alapkészségek fejlesztése:
    • programminták felkínálása (a NAT kötelező – az előző kormány idején elmaradt – felülvizsgálata folyamatban van, tavaszra befejeződik);
    • multiplikátorképzés tantárgyanként, műveltségi területenként (szükség lesz arra, és jövőre sor is kerül rá, hogy a lexikális ismereteket túlhangsúlyozó oktatás felől a képességfejlesztő oktatás felé történő elmozdulást a gyakorlatban is megmutassuk a szaktanároknak a szakma elismert embereinek felkészítésén keresztül);
    • feladatbankok (a itt honlapon a közoktatás érettségi rovatában szinte minden tárgyból van már sok mintafeladat, ami segíti a tájékozódást azok számára, akik 2005-ben érettségiznek, illetve az őket felkészítő pedagógusok számára);
    • országos mérések (Minden tanulóra kiterjedő és reprezentatív mintán történő mérésekre sor kerül ezután is. Ebben a tanévben a 6. és a 10. osztály végén lesz olvasás-szövegértésből, illetve a matematika alkalmazásából minden iskolára és minden diákra kiterjedő országos mérés, angol és német nyelvből pedig csak a reprezentatív mintába bekerült és az önként csatlakozó iskolákban. Minden iskola számára ajánlom, hogy a 2001 novemberében az 5. és a 9. évfolyamon végzett országos mérések mérőeszközeit, továbbá a 2002. tavaszi 1. osztályos feladatlapot használják a következő években is a megadott évfolyamokon. Nem lesz pénzünk arra, hogy minden évfolyamon minden évben országos méréseket végeztessünk, de a kiadott mérőeszközt és a 2001/2002. tanévi eredményeket éveken keresztül jól lehet használni önértékelésre, majd önfejlesztésre. Remélem azt is, hogy a feladatok befolyásolják a hétköznapok tanítási óráin való történéseket.)
    • Vizsgarendszer.
    (Várhatóan ebben a tanévben eldől, hogy a tanítási-tanulási folyamat közben melyik kimeneti pontokon lesz vizsga. A vizsgakövetelmények közvetlenül visszahatnak a tanítási gyakorlatra. Fontos változás, hogy azok számára, akik most az általános iskola 5. osztályába járnak, már 18 éves korig szól a tankötelezettség.)
  • Tankönyvek.
    (Szükség lesz a tankönyvek, a tankönyvi leckék végén levő feladatanyag folyamatos korszerűsítésére is.)
  • Elektronikus tankönyvek, elektronikus tananyag.
    (2002 őszén szakemberek bevonásával gőzerővel indult el az elektronikus tananyagfejlesztés. Az eredmények hamarosan mindenki számára – tanárnak és diáknak egyaránt – hozzáférhetők lesznek.)
  • Pedagógusok képzése, továbbképzése.
    (A fentiekben már részleteztem a fontosságát.)
  • Vezetőképzés.
    (A vezetők csuda dolgokat tudnak keresztülvinni a tantestületen, és csudára meg tudják akadályozni azt is, hogy a változások behatoljanak az intézmény falai közé. Ezért kiemelkedő jelentőségű a vezetőképzés megújítása. Sajnos kevés vezetőképző elvégzése jelent igazi szemléletváltozást az igazgatóknak, helyetteseknek, a leendő vezetőknek.)

Az idegen nyelv oktatásának fejlesztése

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk eredményességét jelentősen csökkenti a magyar társadalom idegennyelvtudásának alacsony szintje. Az Oktatási Minisztériumban elkészült az idegen nyelv oktatásának fejlesztését szolgáló koncepció, ami kiterjed a diákok, a pedagógusok és a felnőtt társadalom idegennyelvtudásának fejlesztésére egyaránt, és a 2003. évi költségvetésben meg is lesz a megvalósítás anyagi fedezete.

Informatikai fejlesztések

Tanárok és diákok számítógéphez jutásának támogatása

Az adótörvények módosításán keresztül 2003-tól lehetővé válik, hogy ne csak az a tizenvalahányezer tanár, aki az idén pályázat keretében sikeres volt, hanem gyakorlatilag mind a 160 000 pedagógus számítógéphez jusson úgy, hogy három éven keresztül évente 60 000 Ft-ot visszaigényelhet az adójából, így gyakorlatilag három év után ingyen jut hozzá a számítógéphez. (Ugyanez a lehetőség meglesz az iskolás gyereket nevelő családok számára is!)

Intézmények Sulinet-hálózatra kötése

A telefonhálózat miatt az intézmények 20%-ába nem tud eljutni az internet, de egy hatalmas mennyiségű elektronikus könyvtárat a Sulinet-program keretében műholdakon, kábeleken valamennyi magyar iskolába (a határon túliakba is) eljuttatunk. Mivel az iskolai szervergéphez való hozzáférést a diákok számára otthonról is biztosítjuk, így lehetővé válik, hogy a tanítási órán az elektronikus tananyaggal felkeltett motiváció után a tanulók otthon is elmélyülten tanulmányozzák az őket érdeklő dolgokat. Ehhez természetesen párosul a szaktanárok informatikai felkészítését szolgáló kedvezményes pedagógus-továbbképzés is, hiszen csak így várható el, hogy egy-két éven belül a multimédiás oktatás beépüljön a mindennapok gyakorlatába.

A tanulók ingyenes ECDL-vizsgája

A sikeres számítógépvizsgát tett végzős középiskolások már 2003-ban visszakapják a vizsgadíjat.

Valódi párbeszéd a szakmával

A komoly szaktekintélyekből álló Országos Köznevelési Tanács (OKNT) a kormányváltás után a legfontosabb szakmai kérdésekben visszakapta egyetértési jogát, így a miniszter a továbbiakban nem hozhat kénye-kedve szerinti döntéseket.
Szolgáltató minisztériumot akarunk működtetni. Ennek érdekében sok mindent teszünk. Kiszélesítjük a szakmai kapcsolatokat. A kozoktatas@om.hu e-mail címre érkező leveleket, kérdéseket rövid határidőn belül megválaszoljuk. (A nyáron derült ki, hogy betelt a postafiók: az előző minisztérium utolsó két évében létezett ez a kérdezési lehetőség, és a beérkezett 1800 e-mail mindegyike megválaszolatlan maradt.) Megújítjuk és felhasználóbaráttá tesszük a minisztérium honlapját (itt). Karácsony előtt kitesszük a honlapra a közoktatási törvény készülő módosítástervezetét is, hogy mielőtt még az államtitkári értekezlet elfogadja az anyagot, a szakemberek, a pedagógusok elküldhessék véleményüket.

Komolyan hiszem, hogy jó iskolát csak együtt lehet csinálni! Ebbe az együttbe beletartoznak a szülők, a pedagógus és a nem pedagógus dolgozók, a gyerekek, a fenntartók, a szakmai szolgáltatók, a szakszolgáltatást nyújtók, a szakértők, a tanácsadók és talán egy kicsit az Oktatási Minisztérium is.
Az egész életen át szükséges tanulás, a megújulás során mindig vannak nehézségek, de kérek mindenkit, hogy adott esetben jusson majd eszébe a mondás:

„Akár elhiszed, hogy képes vagy rá,
akár nem – igazad lesz!”

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.