2019. szeptember 23., hétfő , Tekla

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Konferenciák, rendezvények eredményei >> A tanulás fejlesztése (2002)

A tanulás és tanítás értékelése

2009. június 17.

4. szekció

A tanulás és tanítás értékelése

Csala Istvánné Ranschburg Ágnes beszámolója

A téma iránti érdeklődés nagysága, a jelenlévők viszonylag nagy száma mutatta, hogy az értékelés terén fontos és ma még megoldatlan problémákkal kapcsolatban vártak tisztázó, feloldó vitát, talán segítséget is a konferencia résztvevői.
A szekció előzetes ismertetője felhívta a figyelmet arra, hogy két közelmúltban zajlott vizsgálat eredményéről is beszélgethetnek majd a résztvevők: a PISA tapasztalatai mellett a tantárgyak hazai helyzetfelmérésével kapcsolatos vizsgálat eredményeinek első bemutatására is sor kerül. Lehetséges, hogy ez vonzott ilyen sok érdeklődőt. Valószínűbb magyarázat azonban a beszélgetés lehetősége az ismertetőben is jelzett témákban. A szekció munkáját az elnök, Kerber Zoltán, az OKI PTK tudományos munkatársa négy tartalmi csomópont köré szervezte. A tantervi szabályozás hullámai és az iskolai gyakorlat ellentmondásai témájában Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesületének választmányi tagja, a szemléletváltás követelménye a tantárgyak tanításában témájáról Radnóti Katalin, az ELTE Tanárképző Főiskola tanára tartott korreferátumot. A módszertani kultúra helyzete és a mérés, értékelés viszonya a módszertanhoz témában Varga Attila, az OKI PTK munkatársa és Gálosné Szűcs Emília, a főváros XXII. kerületének értékelési szaktanácsadója készített vitaindítót. A tanárok helyzetével, az iskolai ellenőrzés és értékelés kérdéseivel kapcsolatban Fernengel András, az ELTE Trefort Gimnázium vezető tanárának korreferátumát hallhattuk.
A PISA nemrég ismertté vált és azóta sokszor idézett eredményei mindnyájunkban kérdéseket vetnek fel. Mi az oka a gyenge teljesítménynek? Horváth Zsuzsa, a KÁOKSZI Értékelési és Vizsgaközpontjának tudományos munkatársa szerint a PISA követelményei elsősorban nem az iskolai tudásra építettek. Az eredmények mögött ott van az adott ország írásbeli kulturáltsága és a civil öntudatos állampolgáriság szintje is. A posztkommunista országok gyerekeinek teljesítménye ezért nem egyszerűen gyengébb, hanem a demokratikus hagyományok terén létező különbségek miatt nem hasonlítható a skandináv országokéhoz – legalábbis a szövegértés területén.
Bevezető előadásában Horváth Zsuzsa az értékelés dimenzióit egymással való összefüggésükben mutatta be. A segítő, kommunikációra épülő humanisztikus, alapjában iskolai értékelés mindig a környezethez képest értékel, míg a kognitív pedagógia strukturálja, majd adattá alakítja át és a kritériumokhoz viszonyítja a teljesítményről szóló információkat. A kettő egymás mellett él évtizedek óta és nem bántja egymást, sőt, az értékelés társadalmi dimenziójában egyesül. Ez az a dimenzió, ahol nálunk a minősítés és szelekció a kulcsszavak, és elfeledkezünk arról, hogy az értékelésnek fejlesztő jellege is lehetne. Eltérő értékelési stratégiákra volna szükség a hazánkban erőteljesen eltérő szociokulturális háttér méltányos kezeléséhez. Más problémát is említett, amely a PISA-vizsgálattal is összefügg. A nemzetközi és hazai mérések eredményeit a társadalmi folyamatok szintjén elemezzük csak és még nem jutottunk el a tanóra szintjéhez. 1985 óta nincs Magyarországon szakfelügyelet, így a tanóra szintjén jelentkező problémák nem is tematizálódhatnak. Valójában nem tudhatjuk, hogy a tanítás és a tanulói teljesítmény között milyen az összefüggés, van-e egyáltalán kapcsolat. Így nincs igazán válaszunk arra sem, mekkora a pedagógus felelőssége eredménytelenségünkért a nemzetközi színtéren.
Az OKI Program és Tantervfejlesztési Központjában Kerber Zoltán, a szekció elnöke témavezetésével folyó tantárgyi obszervációs projekt nemrégiben lezajlott kérdőíves vizsgálatának első eredményeit Varga Attila mutatta be korreferátumában.
A magyarázat és frontális munka túlsúlyáról, a pedagógusok által fejleszteni kívánt tanulói képességek között a szilárd alapismeretek hangsúlyozottságáról szóló riasztó adatok mintha azt támasztották volna alá, amit két későbbi vitaindító is állított: évtizedek óta nem változott a tanítási gyakorlat Magyarországon. A rendszerváltás csak a jog szintjén érintette a magyar közoktatást. A pedagógusok többsége szerint az utasítások követése a leginkább jellemző képessége a magyar diákoknak, míg azok a képességek, amelyeknek fejlesztését a válaszolók célul tűzték ki, alig jellemzőek rájuk. A vitaindító ezt úgy kommentálta, hogy a pedagógusok kudarcként élhetik meg a tevékenységüket: amit szeretnének, nem érik el, a munkájuk eredménye kifejezetten más, talán az ellenkezője annak, amit elképzeltek.
A differenciálást segítő eszközöket a válaszoló több mint 1000 pedagógus közül mindöszsze 6 szerette volna csupán fejleszteni. Az internettel kapcsolatos fejlesztést a megkérdezettek 1 százaléka javasolta.
Fenyő D. György szerint sem változtattak a tanítási gyakorlaton a közelmúlt tantervi változásai. A NAT bizonytalan szabadsága elől a tanárok többsége korábban is az 1978. évi tanterv biztonságos menedékéhez fordult. A kerettanterv nem tett mást, mint megerősítette ezt a menedéket; legálissá tette az 1978. évi tantervet.
Mindezek után érthető, hogy a szűk időkeretek közé szorított vita fő témája az lett, szabad-e a pedagógust felelőssé tenni azért, hogy nem alkalmaz modern módszereket. Egyáltalán modernek-e ezek a módszerek? Az ismeretdömping, amely évtizedeken át agyonnyomott gyereket és tanórát, elfeledtette ezeknek a használatát a köz- és – sajnos – a felsőoktatásban is. A pályakezdők gyakorlatlanul kerülnek ki onnan. De lehet-e a kontraszelektált és többségében még csak nem is pedagógusnak készülő hallgatóknak oktatási módszereket tanítani?
Egy igazgató véleménye az volt, hogy az iskola dolga az, hogy megtanítsa a pályakezdőt tanítani: legyen alma mater a fiatal pedagógusok számára.
A tanterv, az értékelés, a módszertan irányában is motivált vita az idő rövidsége miatt is a felvetett témák közös nevezőjére szorítkozott: „Kényelmes, biztos, bár – sajnos – még mindig gyengén fizetett állás pedagógusnak lenni”, vagy szakma, hivatás? Ez a kérdés közvetlenül Fernengel András vitaindítójában hangzott el. Fernengel szerint az iskolák mindegyikére az jellemző, hogy néhány pedagógus, aki hivatásnak érzi a mesterségét, „viszi a hátán” az intézményt. Ők dolgoznak a többiek helyett is, gyöngyszemek abban a mocsárban, amellyel az átlag pedagógus munkakedve, hivatásszeretete, talán tudása is szemléletesen ábrázolható.
Érdekelt a munkájában a pedagógus vagy érdekeltté kell tennünk benne? Szakma ez vagy hivatás? A jelenlévők egyértelműen a tanítás szakmaiságát hangsúlyozták.
Ezt támasztotta alá egy innováció is: az értékelés új módszeréről, egy fővárosi kerületi kísérletről beszélt Gálosné Szűcs Emília. Beszámolója azt sugallta, hogy a kerület felismerte, hogy az értékelési módszereket tanítani vagy talán újratanítani kell a pedagógusoknak. A kerület ezen a téren tanfolyammal, szaktanácsadással folyamatosan képzi a pedagógusokat. Feladatokat szerkesztenek és elemeznek iskolai, tanórai szinten is, és azzal is törődnek, hogy az értékelések alapján a módszertanra vonatkozó következtetéseket is megfogalmazzák.
Az ITEM-programok iskolai és kerületi használatával egységes értékelési rendszert hoznak létre a kerületben. Ennek már ma is látható néhány eredménye.
Radnóti Katalin vitaindító előadásában szó volt a szaktárgyi tanításban végbement szemléletváltozásról. A fizika példáján láthattuk, hogy a tantárgyi célok között az ismerettanítás csak arra szolgál, hogy az értelmes állampolgári létezéshez, kritikus gondolkodáshoz, döntésekhez alapul szolgáljon, fogalomkészletet adjon. A szemlélet változásairól is beszélt, amely a gyakorlat évtizedes rutinjaitól való megszabadulást, a képességfejlesztés arányának növelését, a tanítás helyett a tanulás folyamatának előtérbe kerülését diktálja a 21. század iskolájában.
A technika és életvitel, valamint a környezeti nevelés tantárgyak az egyik hozzászóló szerint éppen arra az alkalmazni tudásra nevelnek, amelyet a PISA is vizsgált, és amelynek megvalósulásához az említett pedagógusvizsgálat adatainak fényében – a legtöbb területen szükség volna szemléletváltozásra.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.