2019. augusztus 22., csütörtök , Menyhért, Mirjam

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Konferenciák, rendezvények eredményei >> A tanulás fejlesztése (2002)

Kistérségi együttműködés a tanulásfejlesztésben

2009. június 17.

Szakmai műhely

Kistérségi együttműködés a tanulásfejlesztésben

Loránd Ferenc beszámolója

A műhely munkájában 15-18 fő vett részt.
Két kistérségi társulás vezetője tartott részletes beszámolót, de több hozzászóló is említést tett iskolaközi együttműködésekről.
A műhely munkáját rövid bevezetővel nyitottam meg, amelyben a téma aktualitásáról szóltam. Ezt mindenekelőtt abban foglaltam össze, hogy sajnálatos módon egyre nő a különböző településtípusok iskoláiban nyújtott tanulói teljesítmények közötti különbség, más szóval az elmaradottabb térségek és községek iskoláiban a gyerekek hátrányosabb helyzetben vannak, mint a fejlettebb térségek nagyobb városainak iskoláiban. Településszerkezetünk sajátosságai miatt a kisiskolák csak akkor tudják behozni hátrányaikat, ha társulnak egymással és a körzetükbe tartozó városi középiskolákkal is. A tanuló- és tanárlétszám egy bizonyos kritikus nagysága szükséges ugyanis ahhoz, hogy az iskola elég széles választékot tudjon nyújtani a gyerekek érdeklődésének kielégítéséhez, a különféle adottságok képességgé-tehetséggé fejlesztéséhez, általában a differenciáláshoz, továbbá hogy szakszerű ellátást tudjon biztosítani a speciális szükségletekkel rendelkezőknek. Utaltam arra, hogy egyre több körzetben ismerik fel az iskolai összefogás szükségességét, előnyeit. Ezek az együttműködések mindenekelőtt szakszolgálati funkciók közös szervezésében és finanszírozásában történő biztosítására, a pedagógusok továbbképzésére, tanácskozások és tanulmányutak szervezésére, tanulók közötti versenyek bonyolítására, alkalmanként közös rendezvényeken való szereplésekre terjednek ki.
Arra kértem a megjelenteket, hogy szóljanak hozzá a felkért korreferálók beszámolóihoz és egészítsék ki azokat a saját tapasztalataikkal.
A műhely keretében két előadás hangzott el. Az eltérő társadalmi háttér, a keletkezések eltérő időpontja és motivációja módot ad arra, hogy egy szerényen értelmezett összehasonlító elemzés keretében fel tudjam vázolni a címben jelzett témát. Ez feltehetően a krónikási hűség rovására történik, de reményeim szerint a leszűrhető tanulságok javára. Elvégre ez volt a cél, s a konferencia záróaktusaként mint a műhely vezetője arra kaptam felszólítást, hogy néhány mondatban a műhelymunka „üzenetét” tolmácsoljam az egybegyűlteknek.
Megelőlegezve a két referátum főbb gondolatmenetének részletesebb ismertetését, a továbbiak pontos értelmezhetősége és fontos tanulságok levonása érdekében e rövid beszámolóban a legdöntőbb keletkezéstörténeti és motivációbéli különbségekre kívánom ráirányítani a figyelmet. Ez abban összegezhető, hogy míg az Ózd és Kistérsége Iskolatársulás primer módon gazdasági és társadalmi változásoknak (változási folyamatnak vagy akár „robbanásnak”) volt a terméke, illetve létezett egyfajta válasz ezekre a változásokra, addig a Klinger Ádám által ismertetett Kecskemét és Térsége Iskolatársulás primer indikátora iskolaszervezeti és ezen keresztül pedagógiai változásokban lelhető fel. Ezeknek a hátterében természetesen éppúgy – noha más konkrét tartalommal és viszonyrendszerrel – gazdasági és társadalmi változások álltak, mint az ózdi társulás esetében, de immár áttételesen, közvetetten.
Kovács Ottó, a Szabó Lőrinc Általános és Szakiskola igazgatója, az igazgatói munkaközösség választott vezetője az Ózd és Kistérsége Iskolatársulás történetét és munkáját ismertette. Mondandóját annak a társadalmi és történeti háttérnek vázolásával vezette be, amelyek közepette az iskolatársulás létrejött. Utalt arra, hogy a társadalmi-gazdasági rendszerváltás következtében az ország északi térségében drámai mértékű és hatású válságfolyamat indult meg már a ’80-as évek közepétől, amely a ’90-es években különösen felerősödött. A nagyüzemek leépültek, bezártak, a térségben az 1990. évi 32 ezer munkahelyből 1998 végére mintegy tizenhatezer maradt. A munkanélküliség ma is 40% körül mozog. A munkahelyek megszűntével megváltozott a lakosság összetétele. Elköltöztek a jobb helyzetű társadalmi csoportokhoz tartozók, elsősorban a műszaki értelmiség. Az üresen maradt házakba rosszabb helyzetű, iskolázatlan csoportokba tartozó emberek költöztek. Nagymértékben nőtt a roma népesség aránya. Az 1999/2000. tanévben az iskolások 32%-a roma volt, az első osztályosoknak pedig már 51%-a.
A beszámolón – hol explicit módon kimondva, bár tartalmi elemzéssel nem alátámasztva – végigvonult a cigány tanulók iskoláztatásának és ezzel együtt vagy emellett társadalmi integrálásának hallatlanul nehéz problematikája.
Ami pedig e térségi együttműködés keletkezéstörténeti sajátosságát, egyediségét adja, az a viszonylag régi, a társadalmi-gazdasági rendszerváltás előtt időszakra visszanyúló gyökereiben lelhető fel. Vagyis nem új gondolatról és gyakorlati kezdeményezésről van szó ebben az esetben, hanem egy olyan folyamatról, amely még a tanácsi irányítás viszonyai között kezdődött és igyekezett választ találni az adott térség sajátosságaira. Ezt elöljáróban azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert nagyon fontos tanulság rejlik a mélyén. Nevezetesen az, hogy a mégoly nagy horderejű változások sem olyan gyökértelenek, mint amilyenek az iskolázás feltételrendszerében és reakciómódjában a rendszerváltással végbementek. S hogy mindjárt a tanulságot is megelőlegezzem: nagyon fontos több figyelmet fordítanunk az organikus folyamatokra, vagyis nem hinnünk, hogy az „időszámítás” azzal kezdődött, amikor mi vagy a mi gondolataink és kezdeményezéseink színre léptek. Különösen a pedagógiában, az iskolaügyben van nagy szükség a folytonosság vonalainak vagy akárcsak mozzanatainak a feltárására és tudatosítására. Kovács Ottó beszámolója ebből a szempontból is példaértékű volt.
Az előadó – csakúgy, mint a társulásról készített tanulmányában a társulás szakértő támogatója, Bognár Mária – fontosnak tartotta kiemelni, hogy a községi színtű társulásoknak a térségben immár húsz évre visszanyúló hagyományai vannak. Már a ’80-as évek elején kialakult az ún. „városkörnyéki” rendszer, vagyis községek társulása városokkal. Megyei kezdeményezésre 12 közoktatási társulás jött létre, elsősorban irányítási, igazgatási feladatok ellátására.
A rendszerváltással ezek a felülről szervezett társulások megszűntek. A községek önállósodni akartak abban a reményben, hogy el tudják látni az igazgatással, irányítással járó feladatokat. Hamarosan bebizonyosodott, hogy az önkormányzatok többsége nem képes erre. Ezért már a ’90-es évek első felében elkezdődött az önkormányzatok társulása: együttműködési megállapodások születtek a közoktatási feladatok ellátására. Eleinte azonban lassan haladt előre ez a folyamat. Ennek egyik oka az volt, hogy a kisebb települések féltették önállóságukat a nagyobbaktól. 1997-re azonban mégiscsak létrejött Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a Megyei Fejlesztési Terv alapján és a Megyei Közoktatási Közalapítvány segítségével 12 közoktatási feladatot ellátó társulás. Ezek a közoktatással összefüggő, körzeti jellegű szolgáltatásokat láttak el, amelyekhez hamarosan a szakmai szolgáltatások nyújtása is hozzákapcsolódott. Ennek az a sajátossága, hogy egy iskola, a Szabó Lőrinc Általános és Szakiskola bázisán alakult ki. Az innen kiinduló és az igazgatói munkaközösség által felkarolt innovációs folyamatok kíséreltek meg szakmai választ adni a társadalmi-gazdasági változások következtében kialakult helyzetre. A leglényegesebb szakmai kezdeményezésekkel kapcsolatban az mondható el, hogy megkezdődött a halmozottan hátrányos helyzetű roma gyerekek szakképzésbe való bevonása, méghozzá a házi gondozás és ápolás témakörében. „Feltételeztük – mondotta Kovács Ottó -, hogy a régió hátrányos helyzetű, nyugdíjas korú és roma származású lakosságának nagy aránya miatt ilyen típusú képzésre hosszú távon lesz szükség.” Ez a felismerés is az iskolatársulás kifinomult problémaérzékenységére utal.
Ennek egyik alapvető jellemzője a „fentről” és a „lentről” jövő kezdeményezések folytonos találkozása, egybefonódása. Életükben nagy szerepet játszanak a pályázatok: a Phare irodája által kiírtak éppúgy, mint a Soros Alapítvány által kezdeményezettek.
A társulás iskoláinak együttműködése kiterjed:

  • az intézmények tárgyi feltételrendszerének érdekében a kölcsönös előnyökre építő eszközcserére, eszközhasználatra;
  • közös pályázásra;
  • a térségi munkalehetőségek feltárására;
  • a pedagógusok szakmai együttműködésére a szakmai munkaközösségeken túli érdeklődésre építő körökben is;
  • az iskolavezetők együttműködésére, folyamatos tapasztalatcseréjére, tanulmányutakon való részvételre, amelyek közül jelentőségében és nagyvonalúságában is kiemelkedett a Dél-Yorkshire-ban tett tanulmányút. Erre a British Council támogatásával került sor egy nemzetközi együttműködési projekt keretében. Erről a projektről, gondos szakmai előkészítéséről és szakmai hasznáról, no meg a közös élmények nyújtotta örömről az előadó részletesen és nagy élvezettel számolt be.
Végezetül a műhely résztvevői megismerkedhettek a kistérségi együttműködés újabb fejleményeivel a közös tevékenységek gazdagodásával: a Roma Phare-programba való bekapcsolódással, az iskola és a családok közötti kapcsolat erősítésére irányuló tervekkel és tevékenységekkel (ez a fejlesztés egyik alprojektje), A képzésből a munka világába való átmenet támogatása a című Phare-projektbe való bekapcsolódás keretében tett lépésekkel, a BAZ Megyei Munkaügyi Központtal való kapcsolat keretében szervezett ún. Pedellus-programmal, amely 18-35 év közötti, tartósan munkanélküli lányok, illetve fiatalemberek, apák óvodákban, általános iskolákban való foglalkoztatása valósult meg a közhasznú munka keretei között.
A műhely résztvevői között kiosztott füzet, Bognár Mária Partnerség iskolán innen és túl című esettanulmánya széles körben ismertté teheti ennek a nagyszerű társulásnak az eredményeit.
Klinger Ádám, a kecskeméti Bólyai János Gimnázium igazgatója, a Kecskemét és Térsége Iskolatársulás elnöke azzal kezdte referátumát, hogy felsorolta azokat az iskolákat, amelyek jelenleg a nevezett társulás tagjai. Négy középiskoláról van szó, ezeket azért érdemes felsorolni, hogy látszódjék: a társulás az ipari szakképzés kivételével gyakorlatilag lefedi a hazai munkaerőképzés és a felsőfokú oktatás utánpótlásának nevelését (Bolyai János Gimnázium, Kada Elek Közgazdasági Szakközépiskola, Széchenyi István Idegenforgalmi, Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet, Szent-Györgyi Albert Egészségügyi és Szociális Szakközépiskola és Szakképző Intézet, Kocsis Pál Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakiskola). A társulásban hat kecskeméti általános iskola mellett részt vesznek Kerekegyháza, Lajosmizse, Izsák, Helvécia, Ladánybene, Szabadszállás, Szentkirály általános iskolái.
Mint bevezetőmben már említettem, ennek a társulásnak a létrejöttében a rendszerváltás közvetetten, az iskolarendszer átalakulási folyamatával összefüggésben játszik csak szerepet, mégpedig akkor, amikor még a politikai rendszerváltást megelőzően megszűnt az általános iskola általános jellege azzal, hogy lehetővé vált 8 és 6 évfolyamos gimnáziumok létesítése. Ezzel egyidőben nagyfokú volt az egyházi iskolák előretörése. A szerkezetváltást sürgető iskolák részéről egyértelmű volt a törekvés, hogy az egyházi iskolák által támasztott versenyhelyzet kihívására az ő struktúrájához igazodó szerkezettel reagáljanak. Ez a 8 és 6 évfolyamos gimnáziumok áradásszerű elterjedésével járt.
Ebben a helyzetben fogtak össze kecskeméti általános és középiskolák egy olyan rendszer kidolgozásában és működtetésében, amely az általános iskolából a középiskolába való átmenetet volt hivatott megkönnyíteni. A társulásba belépő általános iskolák növendékei közül azok, akik, illetve akiknek a szülei úgy döntöttek, hogy a társuláshoz tartozó középiskolák valamelyikében kívánnak továbbtanulni, bizonyos tudás- és képességfelmérő teszteléssel már a 6. évfolyamra kiválasztattak, magyarból és matematikából többlettámogatást kaptak. Teljesítményeiket a 7-8. évfolyamon többször tesztelték, és akik bizonyos követelményszintnek megfeleltek, azok számíthattak arra, hogy felvételi nélkül bejutnak a kiválasztott középiskolába. Ennek megfelelően a középiskolák összehangolták bemeneti követelményeiket.
Kétségtelen előnnyel járt ez a rendszer azok számára, akik a társulás középiskoláiba már a 6. évfolyamon jelentkeztek, ugyanis itt szervezett segítséget kaptak a középiskolába való bejutáshoz. Ezzel azonban a társulás nem szüntette meg, sőt, időben előbbre hozta a szelektálást. Nem zárta ugyan ki, hogy a hatodikban nem jelentkezettek később jelentkezhessenek hasonlóan azokhoz, akik nem a társulás általános iskoláiból kívántak valamelyik társuláson belüli középiskolába bejutni. Ezek számára viszont megmaradt a felvételi.
A döntő lépést – hangsúlyozta az előadó – egy komprehenzív jellegű együttműködés felé a társulás az OKI KOMP-csoportjával való kapcsolatfelvétellel kezdte megtenni. A változás lényege, hogy immár nem egyénenként kell a gyerekeknek a társulásba felvételüket kérni, hanem minden társult iskola minden tanulója tagja a társulásnak. Az általános iskolákban a nevelők erre irányuló továbbképzésével, a KOMP-csoport által kidolgozott, differenciálást segítő taneszközökkel, az ún. kapcsos könyvekkel már az 1. évfolyamtól megkezdődik a tanulókkal való differenciált foglalkozás. A felsőbb évfolyamra járók pedig egyre több közös programban vesznek részt a számukra kiszemelt középiskola tanulóival.
Ami a tanárokat illeti: szakmai munkaközösségeik – az iskolai munkaközösségek mellett – iskolaközi szervezésben, egyeztetett programmal is létrejöttek.
A legújabb munkaforma az iskolaközi szervezésben kivitelezésre kerülő projektek szervezése, amelyekben mód adódik a különböző képességű és érdeklődésű tanulók közös tevékenységére, kinek-kinek adottságai kifejlesztésére.
A műhelymunka során lehetőség nyílt néhány egyéb iskolai együttműködés vázlatos megismerésére is.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.