2019. június 20., csütörtök , Rafael

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Konferenciák, rendezvények eredményei >> A tanulás fejlesztése (2002)

A kisgyermekkori tanulás értelmezése

2009. június 17.

Szakmai műhely

A kisgyermekkori tanulás értelmezése

Villányi Györgyné beszámolója

A műhelymunka szervezésekor feladatul tűztük ki, hogy a kisgyermekkori tanulás jellemző jegyeinek felelevenítése mellett a szakterületen folyó kutató-fejlesztő munkák bemutatásával foglalkozunk.
A kisgyermekkori tanulás mai értelmezése érdekében két előadás hangzott el, amelyek felölelték a 0-3 éves bölcsődei és a 3-7 éves óvodai korosztály sajátosságainak feltérképezése alapján a téma kifejtését. A tanulás szemszögéből mutatták be a kisgyermekkori intézményes nevelés folyamatában megnyilvánuló gyermeki fejlődési jellemzőket és a nevelői tevékenységek specifikumait. Mindkét előadás elvek és fontos értékek kiemelésével a kisgyermekkori tanulásról való felfogás szemléletformálását célozta meg.
Ezt követően két speciális témában folyó kutató-fejlesztő munka bemutatására került sor.

  • A három évre tervezett állampolgári nevelés kisgyermekkorban című kutatás első fázisának célja az volt, hogy képet kapjunk az óvodapedagógusok állampolgári neveléssel kapcsolatos gondolatainak tartalmáról, az írott és íratlan szokásokról, a tartalmi szabályozókban fellelhető tartalmakról és az óvodai nevelés gyakorlatáról. Reprezentatív vizsgálat keretében, véletlenszerű mintavétel alapján választották ki az óvodákat. 6 megyében és a fővárosban kaptak kérdőívet az óvodapedagógusok. A begyűjtött adatok elemzése után fejlesztő műhelymunkát és továbbképzési tervet készítünk. Ahhoz, hogy boldog, kiegyensúlyozott gyermekkort éljenek meg gyermekeink, szükség van a helyzetfelmérésre épített korszerű kisgyermekkori állampolgári nevelés tartalmának kidolgozására és megvalósítására. A harmadik előadás a kutatómunka Tolna megyei eredményeiről számolt be.
  • A „játékszer nélküli” kisgyermeknevelési program híre eljutott hazánkba is. A program megismerése és adaptálási munkálata évekkel ezelőtt elkezdődött Győr-Moson-Sopron megyében. A kornak és az egyénnek megfelelő életvezetés kialakítása érdekében egészséges önbizalommal való rendelkezésre, kezdeményezőkészségre, kudarc- és frusztrációtűrő képességre stb. van szüksége a ma, illetve a jövő állampolgárának ahhoz, hogy sikeresen tudjon élni, cselekvési alternatíváját majd maga tudja meghatározni. A többéves előkészítő munkálatok és az erre épített programadaptálási és beválásvizsgálati tevékenységek óvodai programtárunkat egy alternatívával gazdagíthatják. Az új, más nevelési eljárás adaptálásának, alkalmazásának kutató-fejlesztő munkálatairól adott tájékoztatást a negyedik előadás.

A következőkben röviden ismertetjük a szakmai műhely keretében elhangzott előadásokat.

Tanulás az élet első három évében

Nyitrai Ágnes főiskolai docens, Apor Vilmos Katolikus Főiskola, Zsámbék, pedagógiai szakreferens, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet Gyermekvédelmi Főosztály

Miért fontos ez a téma a kisgyermekneveléssel foglalkozó szakemberek számára?

  • Az utóbbi évek kutatási eredményeinek köszönhetően többet tudunk a fejlődésről: a megismerési folyamatok fejlődésének egyes állomásait korábban érik el a gyermekek.
  • A kognitív pszichológia eredményeinek köszönhetően többet tudunk a tanulás folyamatáról.
  • A tanulás fogalmának értelmezése is változott, gazdagodott. Ez a bővülés azonban tovább fokozta a korábban is meglévő értelmezési különbségeket, illetve az ebből fakadó esetenkénti zűrzavart.
Felvetődik a kérdés: jó-e, amit csinálunk? Kell-e valamit változtatnunk?

A bölcsődei gondozás-nevelés módszertana a tanulás szempontjából

A bölcsődei gondozás-nevelés területén a tanulás fogalmát a lehető legtágabban értelmezzük: minden olyan tapasztalat- és/vagy információszerzési folyamat tanulás, amely tartós változást idéz elő a viselkedésben és/vagy a gondolkodásban. A tanulási folyamatban különböző intenzitással fejlődnek a személyes, a szociális, a kognitív és a speciális kompetenciák de valamiféle koherencia irányába mutatva. A tanulás tevékenység által, illetve tevékenységbe ágyazottan történik. A gyermek környezetének, a szeretett személyeknek, kiemelten a családnak (felnőtteknek és kortársaknak egyaránt) ebben a folyamatban meghatározó szerepe van.
A tanulás folyamatjellegéből következik, hogy az előzetes tapasztalatoknak és tudásnak döntő befolyása van arra, hogy mi az, amit képes a gyermek megtanulni a szó lehető legtágabb értelmében. A tanulás legfontosabb irányítója a személyes kíváncsiság, az érdeklődés.
A pszichikum energiája véges, azaz konstans: ezért az azonos időben zajló tanulási folyamatok intenzitása különböző. A gyermekek között érdeklődés, tanulási stratégia, tanulási típus tekintetében megmutatkozó különbségek léte természetes. A tanulás folyamat, amelyben vannak megtorpanások, stagnálások, sőt, visszaesések is. Ebben a tanulásfelfogásban Piaget, Bruner és Vigotszkij nézetei együttesen vannak jelen.

A kisgyermekkori tanulás színterei a természetes élethelyzetek: a gondozás és a játék

Ezekben a helyzetekben a bölcsődei gondozónők szerepe, feladatai, lehetőségei sokrétűek:

  • Elsődleges a fizikai és az érzelmi biztonság megteremtése az alap ahhoz, hogy a kisgyermek érdeklődéssel forduljon környezete felé, kedve legyen az őt körülvevő világgal ismerkedni, tevékenykedni abban.
  • Az optimálisan ingergazdag környezet kialakítása fontos feltétele annak, hogy a gyermek által biztonságosan használható, próbálkozásokra, ismerkedésre csábító, az önállósodást és a kompetenciaélményeket segítő, kellemes élettér jöjjön létre.
Kiemelten fontosak a játékkészlet összeállításának pedagógiai szempontjai, például:
  • minden tevékenységformához legyenek megfelelő játékok (manipuláció, konstruálás, utánzó- és szerepjáték, mozgásfejlesztő stb.),
  • a játék színe, nagysága, formája keltse fel és tartsa ébren a gyermek érdeklődését,
  • a játékot többféle tevékenységre lehessen felhasználni,
  • legyenek más nemzetek szokásait tükröző játékok is,
  • fontos a nemek közötti egyenlőség elvének betartása (a kislányoknak is legyen autó, a kisfiúknak is baba).
  • A jól szervezett, folyamatos és rugalmas napirend kiszámíthatóvá teszi a mindennapokat, elég időt biztosít a próbálkozásokra, a tapasztalatszerzésre.
  • A gondozónő az élményszerzés lehetőségének biztosításával, az egyes élethelyzeteknek a gyermek számára átláthatóvá, befogadhatóvá, kezelhetővé tételével, a tapasztalatok feldolgozásának segítésével, az egyes viselkedésformákkal való próbálkozások bátorításával, közös tevékenységekkel, konkrét ötlet- vagy segítségadással stb. segíti a tanulást. Kiemelten fontos a kompetenciaélmény átélésének segítése.
  • A gyermekekről vezetett dokumentációnak részét képezi a percentiltáblázat, a fejlődési lap vagy napló vezetése. Az ezekben található bejegyzések jellemzik, de semmiféleképpen nem minősítik a gyermekeket. A gondozónőnek viszont nagyon sok segítséget jelentenek ahhoz, hogy az előbb említetteket a gyermek egyéniségéhez, pillanatnyi fejlettségéhez, a helyzethez igazítottan, az élményekre támaszkodva, a megerősítés, a továbblépés irányába mutatóan tudják alkalmazni.

Tanulságok

Arra az alapkérdésre, hogy kell-e mást tennünk, jelenlegi tudásunk szerint az a válasz, hogy módszertanilag nem kell, de azt, amit csinálunk, tehetjük alaposabb felkészültséggel, nagyobb tudatossággal, árnyaltabban és mélyebben. Fontos, hogy a gyermek fejlődését kedvezőtlenül befolyásoló elképzelésekkel szemben meg tudjuk védeni a gyermekeket és magunkat. A két leggyakoribb tévhit:

  • A direkt, erőltetett ismeretgyarapításra vonatkozó elképzelések nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, mert nem veszik figyelembe a gyermek érdeklődését, fejlettségét. Az a felnőtt, aki ily módon tanítja a gyermeket, olyasmit erőltet rá, ami nem érdekli, amihez nincs alapja, nincs szüksége. Elveszi a gyermektől a tanulás örömét, ugyanakkor elmegy az élet nyújtotta lehetőségek mellett.
  • A spontán, felnőtt nélküli tanulás mítosza megdőlt: a tanulás csak fizikai-érzelmi biztonság esetén lehetséges. A gyermek igényli a számára fontos felnőtt szeretetteljes, kompetenciát erősítő jelenlétét, figyelmét.

A gyermekek érdeklődésének és aktivitásának megőrzése, a kompetenciaélmények gyarapítása alapvető annak érdekében, hogy a tanulás minél több örömet (flow-t) okozzon, örömforrás legyen, nemcsak kisgyermekkorban, hanem a későbbi életszakaszokban is. Ez az eredményesség záloga.

Az óvodai tanulás sajátos értelmezése

Bakonyi Anna, főiskolai docens, Apor Vilmos Katolikus Főiskola, Zsámbék

Az óvodai tanulás értelmezését napjaink kihívásainak megfelelően újra kell gondolnunk, hiszen a tudásalapú társadalom, az élethosszig tartó tanulás, a tudás minőségének ellenőrzése és értékelése, a versenyképesség, az önérvényesítés össztársadalmi szempontból vet fel új helyzetet.
Mindezek ellenére azt kell mondanunk, hogy alapvetően nem a gyerek lett más, aki tanul, hanem a helyzet változott, amiben tanul.
Az Óvodai nevelés országos alapprogramja által felsorolt tanulási változatok tehát érvényben vannak: utánzásos, minta- és modellkövetéses tanulás, spontán játékos tapasztalatszerzés, gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés, óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, gyakorlati probléma- és feladatmegoldás, óvodapedagógus által kezdeményezett foglalkozásokon megvalósuló tanulás.
Az óvodás korú gyerek tanulásának útja sokféle és igen differenciált. Csak felsorolásszerűen: cselekvő, szinkretikus, sajátos, gyermeki világkép jellemzi, affektív, a régi és az új, valamint a spontán ismeretek egyedi koherenciát alkotnak, szükséges, de nem kizárólagos a felnőtt magyarázata, segítsége, az érdeklődés, a figyelem és az emlékezet irányultsága elsősorban élménycentrikus, szükség van az állandó motivációra stb.
Az óvodai tanulást csak a szó tág értelmében lehet használni.Így a tanulási folyamatnak szociális, mozgáson alapuló és értelmi képességeket mozgató összetevői vannak. Az, hogy éppen melyik dominál, az mindig az adott tanulási helyzettől, valamint a gyerek általános és pillanatnyi állapotától függ. (Pszichológiailag: az érési folyamat irányától és tempójától, amiről tudjuk, hogy nem egyenletesen alakul. És azt is tudjuk, hogy igen erősen befolyásolja a tanuláshoz való viszonyt, a tanulás közbeni magatartást a család.)
Mindezekből látható, hogy az óvodai tanulás körébe „minden” beletartozik. A kisgyereknek szinte minden, amit csinálnia kell, újnak tűnik, és ezért azt meg kell tanulnia. Mit jelent ez a gyakorlatban? Újra csak felsorolva: információk beépülése, értelmi képességek és pszichikus funkciók fejlődése (gondolkodás, figyelem, emlékezet, logikai műveletek stb.), készségek gyakorlása (zenei, manuális, mozgásos stb.), verbális és nonverbális kommunikáció (szociabilitás), erkölcsi képességek gyakorlása (döntések, konfliktusok kezelése stb.). Miután a felsorolt területeken minden gyerek a saját szintjén kerül óvodába, ezért elsősorban önmagához mérten kell fejleszteni saját képességeinek sokoldalú és teljes kibontakoztatása céljából, egyéni módszerekkel és eszközökkel segítve és motiválva, a cselekvései során kialakult tempóban. Ezért olyan fontosa gyerek megismerése, nyomon követése és a tanulás egyéni útjának tudatos megtervezése.
A korszerű igények követése - amelyben újragondoljuk a tanulás tartalmát, módszereit, eszközeit - azt is jelenti, hogy továbbra is szem előtt tartjuk a kisgyerekkori tanulás - főként a játéba integrált, örömteli, cselekvésen alapuló, egyéni és sajátos módját.

A kisgyermekkori tanulás értelmezése az állampolgári nevelés helyzete című oki kutatási program tükrében

Badics Tiborné, intézeti munkatárs, Tolna Megyei Humán Szolgáltató Intézet

A tanulás fejlesztése országos szakmai konferencia színes programjában a kisgyermekkori tanulásfejlesztés is helyet kapott, ami azért fontos, mert ezáltal is megerősítést nyert az a tény, hogy a tanulási szokások, a tanulásra szocializálódás szokásai ebben az életkorban alapozódnak meg.
Az Állampolgári nevelés az óvodában kutatási program tartalmát meghatározó gondolat, hogy vajon egy gyermek megszületésénél, óvodai nevelőmunkánk megtervezésénél mennyire gondolunk tudatosan arra, hogy:

  • A családok által ránk bízott apróság felcseperedik, állampolgár lesz?
  • Milyen állampolgár lesz?
  • Milyen magatartási, tanulási szokások kialakítása járulhat hozzá, hogy felnőttként, állampolgárként érett, önmaga döntéseit felvállaló személyiségként hasznos tagja lehessen a társadalomnak?
  • A helyi nevelési programokban megfogalmazódnak-e az állampolgári neveléshez tartozó értékek?
  • Mit gondolnak minderről az óvodapedagógusok?
A fenti kérdések megválaszolására keresett választ az Országos Közoktatási Intézet kutatási programja.
Az összefoglalóban a Tolna megyei eredményeken keresztül kívánjuk bemutatni a kapcsolódási pontokat a tanulásfejlesztés és az óvodai állampolgári nevelés között. (A kiküldött kérdőívek száma 50, amelyből 42 kitöltött kérdőív érkezett vissza.)

A kérdőív kérdései

  1. A helyi nevelési program fő célkitűzései hogyan segítik az állampolgári nevelést?
  2. Hogyan vélekednek a másság, a problémás viselkedés, az elfogadható, elfogadhatatlan viselkedés tekintetében?
  3. Óvodapedagógusként mit gondolnak a felelősség kérdéseiről?
  4. Milyen értékeket tartanak állampolgárként a legfontosabbaknak az óvodapedagógusok?
  5. Jellemezzék gyermekcsoportjuk közösségi magatartását, megnyilvánulását!
  6. Miben van véleménynyilvánítási lehetőségük a gyerekeknek?
  7. Miben dönthetnek a gyermekek önállóan saját személyükkel kapcsolatosan?
  8. Óvónőként miben kérik ki a gyerekek véleményét?
  9. A családok szociális helyzete hogyan befolyásolhatja a gyermekek óvodai viselkedését?
  10. Mit tehet az óvónő a gyermekek közötti egyensúly megteremtéséért?
  11. Milyen tulajdonságokkal ruháznák fel az ideális gyermeket?
  12. Milyen jellemzői vannak a nevelőközösségnek?

A beszámoló szűk kerete nem ad módot valamennyi kérdés kifejtésére, csak az alapvetően meghatározó válaszok összegzésére vállalkozunk.
Az óvoda felelőssége a nevelésben, az „állampolgárság tanulásában” nagy, mivel a gyermekek 95%-a jár óvodába, ahol „tanulja, gyakorolja” a másokkal való együttélés szabályait, mégpedig a mindennapok részeként.
Fontos, hogy óvodapedagógusként mit gondolunk a gyermeki személyiségről, az ideális óvodás gyermek jellemzőiről (11. kérdés). Az ideális óvodásról alkotott képünk befolyásolja a napi nevelőmunka gyakorlatát, miközben eltérő szemléletű családokból eltérő szokásokkal rendelkező óvodásaink együttélését szervezzük intézményes formában.

A válaszok pontértéke alapján az ideális óvodás:

  • Legyen érdeklődő, nyitott, motiválható, kezdeményező, kíváncsi (34).
  • Életvidám (érzelmileg stabil, derűs, boldog, felszabadult, jókedvű) (24).
  • Kiegyensúlyozott (egészséges, érzelmileg, fizikailag) (20).
  • Társaival szemben toleráns, segítőkész, udvarias (15).

Ami kevésbé legyen jellemző az ideális óvodás gyermekre:

  • becsületes (1), játékait megóvó (1);
  • szófogadó (2), fegyelmezett (2), aki örül, ha sikeres a tevékenysége (2), tevékenységeiben önálló (2), észreveszi a mindennapok csodáit (2).
A szélső értékek alapján elgondolkoztató, hogy mindez mennyire jellemző a fentiek a ma óvodására. Az „ideális” tulajdonságok nem egyöntetűséget és egyformaságot jelentenek, de jelzik-e az együttélés, együttműködés cselekvésre késztető légkörét?

Az „ideális” jellemzők hatnak-e akkor, amikor a gyermekek különböző tulajdonságait:

  • szélsőséges érzelmi megnyilvánulások (26), sok sírás (18) problémás viselkedésnek minősíttettek és a felsoroltak mellett 88 más viselkedési problémátlistázhattunk az óvodapedagógusok felsorolásából a 2. kérdésre adott válaszok alapján;
  • amikor arra kerestük a választ, hogy a családok szociális helyzete befolyásolja-e a gyermekek óvodai viselkedését, és hogyan?
A nyitott kérdésre adott válaszok sokszínűek, gyakran sejtetnek egy-egy konkrét példát, esetet a leírások. Különböző mértékben, de megfogalmaznak összefüggést a családok szociális helyzete és a gyerekek óvodai viselkedése között, negatív, pozitív vonatkozásban egyaránt. Figyelemre méltó, hogy viszonylag kevesen emelik ki a családi nevelés elsődlegességét, a szülői attitűd, a család értékrendje, a család szokásmeghatározó szerepét az „állampolgárrá érés és tanulás” folyamatában.

A helyi óvodai nevelési programok fő célkitűzéseinek elemzéseazt mutatja, hogy jelen vannak az állampolgárrá nevelődés (tanulás) feltételei:

  • a szemléletformáló értékekben (erkölcsi értékek alakítása, hagyományápolása, tisztelete, erősítése, környezet értékeinek megbecsülése, másság tiszteletére nevelés);
  • a képességekre vonatkozó megállapításokban (egyéni képességfejlesztés lehetőségeinek megteremtése, gyermeki ismeret alapján fejlesztés, együttmunkálkodási képességek fejlesztése);
  • a személyiségi jellemzőkben (szocializáció, érzelmi nevelés, társas kapcsolatok fejlesztése).
    A kérdőívek összesítése alapján megállapítható, hogy az óvodapedagógusok a nevelési programok megalkotása során érzékenyen reagáltak az össztársadalmi, helyi társadalmi problémákra és nevelési programjukba beépítették azokat. A programok életbelépése óta eltelt rövid időszak pedig azt jelzi, hogy a szakmai célkitűzések gyakorlati megvalósítását a maihoz hasonló konferenciáknak, szakmai programoknak változatlanul segíteniük kell a jövő állampolgárai érdekében.

„Minden rendben?!”

A személyiségfejlesztő prevenciós program műhelymunkálatairól 2001-2004

Skerlanitz Annamária, pedagógiai főmunkatárs, Győr-Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Intézet

Kutatások bizonyítják, hogy azok az emberek sikeresek az életben, akik egészséges önbizalommal rendelkeznek, ismerik saját erősségeiket, gyengeségeiket, személyközi kapcsolataikban kezdeményezőkészek, kudarc- és frusztrációtűrő képességük fejlett, cselekvési alternatívájukat maguk tudják meghatározni.
Fontos tehát, hogy a gyermekek már az óvodában olyan, a későbbi életvezetéshez szükséges eszköztár alapjait ismerhessék meg és alkalmazhassák, amelyek később megvédik őket az életük nehezebb időszakaiban s nem érzik szükségét pótszerek használatának.
Meg kell tehát tanítanunk a gyermekeket arra, hogy saját erősségeiket és gyengeségeiket, személyiségük működésének minden csodáját megismerhessék és bánni tudjanak vele.
Mindezeknek a képességeknek az alapjait már az óvodában kell kialakítani.
A program Németországból ered - Játékszermentes óvoda címmel -, ahol 1992-ben próbálták ki először Penzberg városában. A program alkotói, Elke Schubert és Rainer Strick a drogprevenció területén dolgozó szakemberek. Programjuk nem a játékszerek ellen irányul, hiszen azok fontosak és szükségesek az óvodai élethez, hanem egy lehetséges alternatívát kínál az óvodai nevelési munkában ahhoz, hogy az egészséges, stabil személyiség kibontakoztatásához szükséges ún. életkompetenciákat elősegítse, megerősítse.

Előzmények

Az Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat Győr-Moson-Sopron Megyei Intézete és a Burgenlandi Pszichoszociális Szolgálat szakembereinek együttműködése során ismerték meg megyénk óvodapedagógusai a programot. E szakmai közösség az ÁNTSZ Győr-Moson-Sopron Megyei Intézetének Egészségvédelmi Osztálya, a Győr-Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Intézet és az Országos Közoktatási Intézet támogatásával kezdte meg a program hazai adaptációja érdekében a munkát.

A műhelymunka célja

  • Az óvodapedagógusok prevenciós szemléletének formálása, eszköztárának gazdagítása.
  • Választható adaptált program kidolgozása.
  • Támogató környezet kialakítása (bázis óvodák, tanácsadói kör).

A program gondolati kerete

Az óvodai nevelés általános alapértékeivel összhangban a gyermekek személyiségfejlesztését, az óvodai nevelés általános kereteit megtartva, a spontán játék adta saját élményű tapasztalatszerzés fejlesztő erejét állítja a középpontba „más”, játékszer nélküli tárgyi környezet létrehozásával.
A program megvalósítása során az óvodai nevelés olyan általános alapelvei, célkitűzései, feladatai érvényesülnek, mint:

  • az élet szeretete és tisztelete,
  • ember és kapcsolatközpontúság,
  • önismeret, önkifejezés, önmegvalósítás,
  • élmény és tevékenységközpontúság.

A 2000/2001-es nevelési év eredményei

A program hazai kipróbálásának előkészületeit szülőknek kezdtük meg információs anyagok készítésével, 30 órás felkészítő tanfolyam, burgenlandi tanulmányút szervezésével. Az eddigi ismeretek birtokában segédanyag készült a bevezetés segítéséhez.
A bázis óvodai szerepet felvállaló intézmény óvodapedagógusai a „kezdettől”, 1997-től ismerik a programot. Szakmai elhivatottságuk, sokoldalú felkészültségük, innovatív készségük megfelelő a bázis óvodai szerepének felvállalásához.

2002/2003 nevelési év céljai

A program hazai kipróbálása, elemzése, összehasonlító vizsgálata, a szükséges korrekciók elvégzése a képzési program tananyagában és a segédanyagban.
Feladatok:

  • folyamatmenedzselés,
  • a gyakorlati kipróbálás szakaszaihoz igazított (előkészületi szakasz, fő rész, záró szakasz), programspecifikus szempontok alapján történő önértékelés, mérés,
  • a szükséges korrekciók beépítése a segédanyagba és a képzési programba.

2003-2004 nevelési év céljai: a terjesztés előkészítése, a program lektorálása

Feladatok:

  • a választható, adaptált kiegészítő program véglegesítése műhelymunka keretében,
  • a képzési program akkreditálása,
  • a programhoz való csatlakozás előkészítése.
Reményeink szerint a program sikeres adaptációja alternatívát kínál az óvodai nevelési munkában ahhoz, hogy az egészséges életvezetéshez szükséges képességek, készségek kialakulását a prevenciós tevékenység eszköztárának gazdagításával az óvoda hatékonyan megalapozza.
Az előadások elhangzása után a műhelymunka résztvevői hozzászólásaikban először a kérdéseiket fogalmazták meg: milyen tartalmi és eszközbeli változtatást igényel a bemutatott alternatív program, milyen pedagógusi szerepváltozást igényel és mikor, hol lehet többet megtudni az új kezdeményezésről. A hozzászólók kifejtették aggályaikat a másfajta, vagyis a tárgyi környezeti változtatás negatív hatásainak következményeire való tényezők kiemelésével. A biztonság, a követve vezetés, a nyomon követés, a kreatív játék, a tapasztalatszerzés kapott megerősítést a szakmai vitában.
A bölcsődei nevelésben a mozgás és a nyelvi nevelés, a játékszer és a játéktevékenységre figyelés kapott kiemelt figyelmet. Az óvodai nevelésben a tanulási módok sokféleségében a fontossági sorrend elvetését és gyermekközeli alkalmazását fogalmazták meg a hozzászólók.
Több területen jeleztek a résztvevők odafigyelésre fontosnak tartott jelenségeket.
Mit mutat a valóság? Mi van a gyakorlatban? Milyen problémákkal küszködnek az iskolavezetés alatt, óvodaösszevonások miatt óvodaigazgatóság vezetésével működő óvodák? A heterogén és a homogén csoportszervezés milyen szakmai problémákat jelent? A nagy létszámú és ingerszegény környezetben élő gyermekek fejlesztése hogyan valósul meg? Az óvodahasználók vevőköre számára mit igényel és mit nyújt az óvodai nevelés? Mi jellemzi az óvoda-iskola átmenetet?
Tudomásul kell vennünk, hogy a kisgyermekek környezete, életük tartalma, az őket érő hatások sokat változtak. Ezekre oda kell figyelni: a gyermek nyitott, befogadó egyéniség, és hatékony tanulásának megvalósítása érdekében az éréshez igazított fejlesztő munka megvalósítására van szükség. Mindez csak akkor valósítható meg, ha gyermekismeretre, a családi nevelés ismeretére épített, differenciált egyéni bánásmód alapján őrizzük meg és erősítjük a gyermeki kíváncsiságot, befogadást. A gyermeki vélemények, a döntési helyzetek, az önállóságra nevelés, az alapképességek fejlesztése és kiemelten a kommunikációfejlesztés az óvodai nevelés alapvető feladataként jelen van a helyi nevelési programokban, ezen területek kiemelt elemzése a mai korban tapasztalható jelzések alapján fontos feladat.

Kutató-fejlesztő munkára több területen lenne igény - írták le ajánlásaikban a kiosztott postit- lapra a résztvevők:

  • pedagógusi pályára való alkalmasság, pedagógusi szakma szabadságfoka;
  • kisgyermekkori tanulási módok hatásvizsgálata, tanulásfejlesztési módszerek, eljárások terjesztése, társadalmi változások hatása a kisgyermekkori tanulásra, az érzelmi befolyásoltság, örömszerző tevékenységek a tanulásban, 7 évesek tanulása az óvodában;
  • esélynövelő tevékenységek lehetőségei kisgyermekkorban, kistérség-nagyváros esélynövelő lehetőségei az intézményes nevelésben;
  • óvoda-iskola átmenete: kapcsolatok, intézményi egymásraépítettség, óvodai-iskolai környezeti hatások.

A műhelymunkában részt vett 23 kolléga képviselte az óvodapedagógus és tanítói pedagógusréteget, a vezetés és a szolgáltatás, valamint a főiskolai alapképzés területeit Budapestről, Pest-, Győr-Moson-Sopron, Borsod-Abaúj-Zemplén, Tolna megyéből.
A felvetett kérdések és a résztvevők írásban kifejtett igényei mutatják, hogy szükségesnek tartják a kutató-fejlesztő tevékenységek, amelyek terjesztése, továbbképzésekbe való beépítése segítheti a kornak megfelelő intézményes kisgyermekkori tanulási folyamatok hatékony megvalósítását.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.