2019. szeptember 18., szerda , Diána

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Konferenciák, rendezvények eredményei >> A tanulás fejlesztése (2002)

A gondolkodási és szocializációs készségek fejlesztése

2009. június 17.

Szakmai műhely

A gondolkodási és szocializációs készségek fejlesztése

Falus Katalin beszámolója

Az OKI-ban a ‘90-es évek végére kidolgoztunk egy módszertani programot, amely a közoktatás valamennyi szintjén alkalmas arra, hogy önálló fejlesztő (felzárkóztató) tananyagként működjön, ugyanakkor használható különböző tantárgyak keretében is. Ennek az általános fejlesztő programnak az alapja az ún. Gyermekfilozófia, amelyet az amerikai M. Lipman professzor dolgozott ki – amelynek alapján már több mint harminc éve, s immár 40 országban honosították meg a gyerekekkel folytatott beszélgetéseket. A módszer megalapozza és erősíti az önállóan, logikusan gondolkodó, a demokratikus és etikus viselkedés szabályait elsajátított személyiségek fejlődését. A nemzetközi felmérések eredményei szerint az így tanuló gyerekeknek a matematikai eredményei 33%-kal, az anyanyelvi és irodalmi eredményeik pedig 66%-kal jobbak, mint a kontrollcsoportoké.1
Lipman programjának hazai adaptálását a 90-es évek elején kezdtük el. Eleinte a Soros Alapítvány támogatásával, majd OKI-keretek között dolgoztunk. Tapasztalataink azt mutatták, hogy a program eredeti formájában – a nemzetközi tapasztalatokhoz hasonlóan – nálunk sem tudott széles körben elterjedni. Az alapját képező módszer viszont szinte minden tantárgyban és a képességek fejlesztésének igen tág körében is alkalmazható. A lipmani módszer lényege a ún. kérdező közösség, amelyben a kérdezés, vizsgálódás folyamata és a hozzá kapcsolódó vita, beszélgetés közben a gyerekek azokat a készségeket gyakorolják, amelyek révén hatékonyabbak lesznek majd a gondolkodásban, a tanulásban és általában az életben. A kérdező közösség kialakítása során fontos, hogy a diákok:

  • megtanuljanak a lényegre vonatkozó kérdéseket feltenni;
  • képesek legyenek a fogalomalkotásra, a fogalmak pontos használatára;
  • tudjanak egy álláspont mellett érvelni;
  • felismerjék az előfeltevéseket és a szándékokat;
  • képesek legyenek következtetéseket levonni és hipotéziseket felállítani;
  • képesek legyenek elfogadni az érveket, és felismerni a hamis okoskodást;
  • bízzanak abban, hogy képesek lesznek végiggondolni és másokkal megosztani saját értékeiket;
  • győződjenek meg arról, hogy valóban értik-e azokat az értékeket, amelyeken a meggyőződésük és a tetteik alapulnak2.

A kérdező közösség mint módszer jellemzőit R. Fisher a következőképpen fogalmazta meg:

  1. „Ülésrend: úgy helyezkedjünk el, hogy a tanár is a csoport egyik tagjaként legyen jelen, hogy mindenki lássa egymást, például patkó alakban vagy körben.
  2. Mindenki által elfogadott szabályok: például az, hogy „egyszerre csak egy valaki beszél” vagy „mindenki arra figyel, aki beszél”, ezeket a szabályokat előre meg kell vitatni, meg kell állapodni bennük, és ha szükséges, elhelyezni a tanteremben, hogy emlékeztetőül szem előtt legyenek.
  3. Közös gondolatébresztő: mindenkire sor kerül a kiválasztott szöveg olvasásában, ugyanakkor mindenkinek megvan az a lehetősége is, hogy kimaradjon, hasonlóképpen arra is, hogy megjegyzéseket fűzzön vagy ne fűzzön egy, a gondolkodás megindítására szánt képhez vagy videóhoz.
  4. Gondolkodási idő: elegendő idő legyen az elolvasott szövegen vagy azon gondolkodni, amit a többiek mondanak, a csendes gondolkodási idő fontos része a csoport reflektálási gyakorlatának.
  5. Kérdezés: a diákoknak javaslatot kell tenniük arra, hogy milyen kérdéseket kellene feltenni és milyen témákat kellene megvitatni. Ezeket felírják, hogy mindenki láthassa őket, majd a csoport választja ki azt, amelyet megvitatnak.
  6. Áttekintés: a vita végeztével a diákok áttekintik az egész beszélgetést, saját gondolatmenetüket, a többiek álláspontját és ötleteit, illetve azt, hogy mindebből mit tanultak.
  7. A gondolkodást kiterjesztő gyakorlatok: a gyakorlatok és feladatok a fő téma továbbgondolására ösztönöznek, a képzőművészet vagy a dráma irányába történő kitekintéssel fejlesztik az önkifejezési készséget és a kreatív kifejezési módokat.
    A kérdező közösségének egyaránt van kognitív és morális vetülete is. A morális vetületet azok az értékek jelentik, amelyeket a morális vizsgálódás folyamata során gyakorlunk. Annak megtanulása például, hogy figyeljünk oda másokra és tartsuk tiszteletben véleményüket; a másokkal való törődés vagy empátia fogalmának megvalósítása, amelyek gyakran állnak egy-egy iskola értékrendjének a középpontjában. Hasonló morális fontossággal bír az önálló gondolkodás vagy autonómia fogalma; a harmadik kulcsfontosságú érték pedig az igazságosság és méltányosság, illetve mindenki jogainak a védelmezése. Ezeket az értékeket az órai vita során fejleszthetjük is, egyúttal példát is adhatunk rájuk. A gyerekek sokat tanulnak a szülők és tanárok példájából. Ha gyerekeket gondozunk vagy tanítunk, a fontos értékeket saját példánkkal kell eléjük állítanunk. A gyermekekkel való vita során következetesnek kell lennünk, például az alábbiakban:
  8. Azzal bátorítsuk a részvételt, hogy minden gyerek véleménynyilvánítását egyaránt elismerjük, és nagyra értékeljük.
  9. Türelmet tanúsítunk, és figyelmesen hallgatjuk, amit mondanak.
  10. Fogalmakra építünk és segítünk nekik abban, hogy megközelítsék a bonyolult témákat.
  11. Elvárjuk, hogy megindokolják, miért gondolnak vagy mondanak valamit.
  12. Biztosítjuk, hogy a vitára vonatkozó szabályokat, amelyekben a csoport megegyezett, mindenki betartja.”3
A magyar tapasztalatok alapján a lipmani módszert összekapcsoltuk más alternatív pedagógiai tartalmakkal és eszközökkel (drámapedagógia, médiapedagógia stb.) és a legkülönbözőbb tartalmak feldolgozására alkalmaztuk (aktuális konfliktusok, irodalmi, film- és médiaszövegek, zenék feldolgozása). Az eredeti módszer segítségével a gyerekek megtanulnak kérdezni, írott szövegeket elemezni és értelmezni, kulturáltan vitatkozni, logikusan gondolkodni, érvelni, toleránsan viselkedni. A program kitágítása révén viszont – ebben nagy segítséget kaptunk Robert Fishertől, az angliai Brunnel Egyetem professzorától és Don Rowe-tól, a Citizenship Foundation igazgatójától – kialakult egy, a korábbinál komplexebb készségfejlesztő program, amely bármely korosztály számára alkalmas arra, hogy erősítse a kommunikációs, a gondolkodási, tanulási, együttműködési, szociális és morális készségeket.
Úgy látjuk, hogy ez a sokféle iskolai formában kipróbált, tanári továbbképzéseken is bevezetett komplex készségfejlesztő program számos lehetőséget tartalmaz:
  • önálló és általános készségfejlesztő tananyagként az óvoda nagy csoportjától a középiskola végéig alkalmazható és egyúttal megalapozza az élethosszig történő tanulás képességét is;
  • a kezdőszakaszban a régi „beszélgetés”-órákhoz hasonló heti rendszerességgel lehet gondolkodás és kommunikációfejlesztő órát tartani;
  • a magyar és a környezetismereti órák ilyen módszerrel való megtartása is elképzelhető;
  • felzárkóztató módszernek is kiváló: ragyogóan alkalmas például hátrányos helyzetű, illetve roma gyerekek társadalmi helyzetéből fakadó hátrányainak leküzdésére;
  • eszköze lehet a demokráciára nevelés megalapozásának;
    1. a felső tagozatban és a középiskolában a kereszttantervi tananyagok (EU, környezetvédelem, demokráciára nevelés, tanulás, kommunikáció) és a szaktárgyak (pl. ember- és társadalomismeret, irodalom, történelem) tanításának módszertani kereteit bővítheti,
    2. osztályfőnöki órákon hasznosítható.
Az általunk kidolgozott társadalomismereti tananyag fő sajátossága az, hogy az alapvető ismereteket ( alapfogalmakat, együttélési szabályokat) konkrét történetek, esetek segítségével igyekszünk megtanítani. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a diákok az órákon egy-egy erkölcsi és jogi kérdést megjelenítő döntéshelyzet, történet feldolgozása révén ismerkednek meg a társadalmi viszonyokkal. Ezeknek a többnyire megtörtént eseteknek a megbeszélése, megvitatása, esetleg eljátszása során számtalan alapvető ismeretre tesznek szert, ugyanakkor erősíthetik gondolkodási, problémamegoldási és kommunikációs képességeiket is. Ezt a módszert mi röviden esettanulmánynak nevezzük.
Az általunk javasolt pedagógiai módszer tanításának célja az, hogy a diákokat önálló gondolkodásra és cselekvésre nevelje. Fontosnak tartjuk, hogy egyfajta közös végeredményként, közmegegyezésként a diákok megfogalmazzák az együttélési szabályokat, de úgy gondoljuk, hogy a pedagógiai folyamatnak legalább annyira fontos része a vitákra való felkészülés (ismeretszerzés, anyaggyűjtés), maga a beszélgetés, vita, dramatizálás (amikor különböző készségeiket gyakorolhatják a diákok), mint a közösen megfogalmazott (közvélemény) szabály, illetve norma. Ebből a szempontból különösen fontosnak tartjuk:
  • az egyéni szabadság(jogok) és a közösség érdekviszonyának együttes értelmezését,
  • a kulturális sokféleség tiszteletben tartásának felmutatását és gyakorlását,
  • az erkölcsi konszenzus szükségességének megvitatását,
  • a jogi viszonyok egyértelműségének bemutatását.
Az esettanulmányokra épülő tanítási formát tehát olyan módszernek tekintjük, amellyel össze lehet kapcsolni a személyes élményeket és az elvont tudományos ismereteket. Ennek a módszernek az az alapkérdése, hogy pedagógiailag miként lehet összehangolni a konkrét eseteket és az általános fogalmakat.
Ugyanakkor fontosnak tartjuk leszögezni, hogy az esettanulmányokra épülő módszer nem „parttalan” beszélgetéseket jelent a világ dolgairól, mivel nagyon pontosan meghatározott fogalmi és módszertani ajánlásokat fogalmaztunk meg a tanárok számára. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az órai munka során földolgozott esetek, történetek nem ötletszerűen kerültek egymás mellé, hanem egy előre meghatározott fogalmi rendszer alapján. Másként fogalmazva: ezt a fogalmi rendszert különböző esetekkel, történetekkel igyekszünk élményszerűen és átélhetően megjeleníteni a diákok számára. Tartalmát tekintve tehát ennek a – látszólag rejtett – fogalmi rendszernek az árnyalt, saját élményként felfogott elsajátítását tekintjük a tananyag alapvető pedagógiai céljának is. Az általunk használt erkölcsi és jogi fogalmak alapvetően nem szaktudományos igénnyel fogalmazódtak meg, hanem az adott korosztály nyelvén, ebben az esetben tehát a definíciókat a didaktikai szempontok határozták meg.
A tananyag alapvető módszertani újdonsága az, hogy a tanítási folyamatban ez a fogalmi háló látszólag háttérben marad, mivel a tananyagot a fogalmakhoz rendelt kisebb történetek, esettanulmányok hordozzák. Az órán tehát ezeknek az esettanulmányoknak, játékoknak a feldolgozása folyik, s csak az óra elején, illetve végén lép előre a fogalmi értelmezés, általánosítás, definiálás. Az esettanulmányok a diákok számára írt tankönyvben találhatóak – sok helyen ajánlunk különböző filmrészleteket is erre a célra -, a történetek feldolgozási módjára pedig a tanári segédkönyvben teszünk javaslatot, amelyet természetesen ajánlatnak tekintünk.
Az esettanulmányokra épülő tanítási módszernek a legfőbb előnye az, hogy a szükséges ismeretek mellett a gondolkodási és szociális képességek (problémamegoldó gondolkodás, döntésképesség, empátia, tolerancia stb.) fejlesztését is fontos célnak tekintik. Erkölcsi kinyilatkoztatások helyett sajátos példabeszédeket, a gyakorlati életre vonatkoztatható társadalmi mintákat, normákat jelenít meg, amelyeket az adott diákközösség és a tanár – mint közvélemény – is megerősít. Mindezt személyesen és élményszerűen kínálja a diákok számára.
A továbbiakban szeretnénk folytatni a már elkészült tananyagok iskolai kipróbálását és a megkezdett emberismeret-etika és társadalomismeret rendszerszerű fejlesztés-programcsomagot továbbfejleszteni. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a készségfejlesztés a tanárképzés és
-továbbképzés szerves részévé váljon.
Az OKI konferenciáján szervezett szakmai műhelyt gyermekfilozófia bemutató órával kezdtük, a budapesti Bajza utcai általános iskola 2. osztályos tanulói és tanáruk, Iván Márta játékát, beszélgetését követhettük nyomon.

A foglalkozás vázlata

  1. Játékok: karmester (koncentráció fejlesztése),
    • kérdezz-felelek (gyors kérdésfelfogás, válaszadás),
    • veled szívesen… (kapcsolattartás az esetleges szomszéddal).
  2. Így is kezdhetsz kérdést (a megszokott sztereotípiák mellett újabb kérdéstípusok bevezetése):
    • Lehet-e…,
    • Mi az…,
    • Hogy-hogy…,
    • Biztos….
  3. Mi lenne, ha nem könyv lenne (képzelet fejlesztése)?
  4. Hallgasd meg a történetet! A TITOKDOBOZ (Kerek egy esztendő című második osztályos olvasókönyvből):
    • Tegyetek fel kérdéseket!
    • Csoportosítsuk a kérdéseket:
      • az olvasmány alapján megválaszolható (reproduktív),
      • az olvasmány alapján nem válaszolható meg egyértelműen (rácsodálkozó)!
    • Melyikről beszélgessünk?
    • A kiválasztott kérdésről újabb kérdések feltétele, véleményalkotás, esetleg vita, érvelés.
  5. A témával kapcsolatos személyes élmények meghallgatása.
A foglalkozás a gyerekeknek megszokott módon, játékokkal kezdődött. Tanáruk kedves játékaikat tervezte, hogy ezzel is oldja kissé a szokatlan helyszín és a nagyszámú közönség okozta elfogódottságot.
A gyerekek a történet meghallgatása után számos kérdést tettek föl, elsősorban persze reproduktív jellegűeket:
  • Miért akarta Gyuszi elvenni a dobozt?
  • Mi volt a dobozban?
  • Mi az a titok?
  • Miért nem mutatta meg a dobozt Karolinka?
  • Miért nem akarta már Karolinka?
  • Miből készült a doboz?
  • Lehet-e titka egy kislánynak?
A kérdéseket úgy válogatták szét, hogy megpróbálták sorban meg is válaszolni azokat. Így „megmaradtak” a rácsodálkozó kérdések, amelyek közül a „Mi az a titok?” volt a kedvükre való.
A beszélgetés során először – természetesen szándékosan – általánosabban járták körül a kérdéseket. Példákat mondtak arra, hogy számukra mi lehet titok. Elsősorban ajándékozással, köszöntéssel kapcsolatos, illetve a felnőttek által a gyerekek elől elzárt információk kerültek sorra.
Ennél sokkal aktívabbak voltak, amikor a saját titkaikról beszélhettek. Véleményt alkottak a titok megőrzésével, illetve másokkal való megosztásával kapcsolatban. A beszélgetés megható pillanata volt, amikor az egyik kisfiú szinte elhaló hangon osztotta meg a jelenlevőkkel régen őrzött titkát azzal az indoklással, hogy már nem bírja tovább eltitkolni.
Szerettem volna beszélgetni erről, de a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt a „Lehet-e olyan titkom, amit meg kell osztanom másokkal, illetve kivel oszthatom meg az ilyen titkokat?” kérdések már a további iskolai foglalkozás kiindulópontjai lettek.
Iván Márta így értékelte az elhangzottakat:
„Nem tudom, mennyire látszott a fejlődés, amin kis tanítványaim már keresztülmentek. Én a napi gyakorlatban természetesen jobban érzékelem ezt. Az azonban meggyőződésem – s tapasztalataim is ezt bizonyítják -, hogy a kisgyermekekkel folytatott rendszeres filozófiai beszélgetések jelentősen elősegítik a gondolkodás, az érvelési készség, a tolerancia fejlődését, az etikus és demokratikus magatartás alakulását, de közvetetten – az írott szövegekkel való foglalkozáson keresztül – a szövegértés, a szövegfeldolgozó képesség fejlődését is.”
A szakmai műhely második részében – a Pedagógiai Műhelyben második éve folyó, az emberismeret, etika rendszerszerű fejlesztésén velünk dolgozó kollégák segítségével – kisebb, 3-8 főből álló csoportokban dolgoztunk. A továbbiakban szeretnénk néhány feldolgozott anyag bemutatásával érzékeltetni, hogy a program milyen széles körben, mennyire változatos tartalommal és sokféle módon használható.

Víz fölött, víz alatt?4

Csoportvezető: Bodnárné Moldován Éva

A középiskolai vízilabdakupa döntőjében súlyos szabálytalanság történt az utolsó percben. Az egyik csapat hátvédje nem tudott uralkodni magán és olyan súlyosan megütötte az ellenfél mellette elúszó játékosát, hogy az illetőt súlyos sérülésekkel kórházba kellett szállítani. A szabálytalanság miatt megítélt büntetőt az ellenfél belőtte, s ezzel megnyerte a versenyt. Ráadásul a fegyelmi bizottság a durván szabálytalankodó sportolót egy évre eltiltotta a játéktól, a csapatot pedig súlyos pénzbírsággal sújtotta.
A fegyelmi bizottság ülése után a vétkes fiú egyik csapattársa megpróbált lelket önteni barátjába.

  • Nem olyan nagy dolog, hidd el nekem, másokkal is megtörtént már. Egy kupadöntőn előfordul az ilyesmi. Senki nem ítél el, mindenki tudja, hogy a csapatért tetted, előfordult már velem is, hogy nem tudtam uralkodni magamon. Meg hát tudod, hogy minden csoda három napig tart. Elfelejtik ezt is hamar! Jövőre megint együtt játszunk majd! Addig is gyere le az edzésekre!
  • Nem is arról van szó, hogy mit mondanak az emberek – mondta a vétkes fiú. – Igazából azt nem értem, hogyan tudtam így megfeledkezni magamról, a lelkiismeretem nem hagy nyugodni. Korábban sohasem volt súlyosabb fegyelmi ügyem. Nem mondhatja senki rólam, hogy az átlagnál durvábban vagy szabálytalanabbul játszom. Annak azért örülök, hogy volt lelkierőm bemenni a kórházba bocsánatot kérni tőle. …Azt mondják az orvosok, hogy néhány hónap múlva már újra játszhat.
  • Te meg majd csak egy év múlva, igaz? – csattant fel a barátja. – Nem, öregem, te a Holdon élsz! Már többször mondtam, hogy ne így csináld, de te sohasem figyelsz oda. Nem az az igazi vétek, amit tettél, hanem az, ahogy tetted, az, hogy lebuktál. A víz alatt kell mindent csinálni, hogy lehetőleg ne vegyék észre. Ha győzni akarsz, akkor nem az a fontos, hogy ne szabálytalankodj, hanem hogy ne lássák meg. Ha senki nem veszi észre akkor senki sem szólhat egy szót sem, nem büntethetnek meg, akkor nincs semmi baj. Mindenki így csinálja! Most már legalább te is megtanultad a magad kárán.
Kérdések, feladatok
  1. Mi a véleményetek a szabálytalankodó fiú cselekedetéről?
  2. Egyetértetek-e a fegyelmi bizottság döntésével? Ti megbüntetnétek-e a fiút?
  3. Helyesen tette-e a fiú, hogy meglátogatta a kórházban az ellenfél sérült játékosát? Indokoljátok meg véleményeteket!
  4. Mire gondolhatott a fiú, amikor azt mondta, hogy a lelkiismeretem nem hagyott nyugodni?
  5. Mi a véleményetek a fiú barátjának tanácsairól? Véleményetek szerint
    • lehet-e a csapat, illetve a győzelem érdekében szándékosan szabálytalankodni;
    • megbocsátható-e, ha valaki a csapat, a győzelem érdekében súlyosan szabálytalankodik;
    • igaz-e, hogy nem az a fontos, hogy ne szabálytalankodj, hanem, hogy ne lássák meg;
    • igaz-e, hogy mindenki így csinálja?
  6. Értelmezzétek a következő idézetet!
    • Az én vezérem bensőmből vezérel, emberek vagyunk, nem vadak!(József Attila)
    • Ne ítélj, hogy ne ítéltessél!
    • Nekem tiszta a lelkiismeretem.
    • A bíróság ugyan felmentett, de a lelkiismeretem nem.

Válasszunk iskolát!5

Csoportvezető: Szántó Judit

A diákok iskolája

Hirdetés
Eleged van a szabályokból és korlátokból? Abból hogy olyan tantárgyakkal untatnak, amelyek nem érdekelnek? Hogy nem viselhetsz bármit, amihez kedved van? Akkor a Szabadság utcai iskolát neked találták ki! A Szabadság utcai iskola nem olyan, mint a többi. Itt Te, a Diák döntheted el, hogy miként tanítsanak Téged. Feltéve, hogy semmi törvénybe ütközőt nem teszel.
Szabadon
  • viselhetsz bármilyen öltözéket, amihez kedved van,
  • megválaszthatod, hogy milyen órára akarsz járni,
  • járhatsz ki és be az órán,
  • bármikor hiányozhatsz az órákról,
  • megválaszthatod a tanáraidat,
  • eldöntheted, hogy a tanárok mit tanítsanak neked,
  • eldöntheted, hogy megcsinálod-e a házi feladatot vagy sem,
  • visszautasíthatsz minden olyan büntetést, amely nem tetszik.
ÉS MÉG SOK MINDEN EGYÉB!
Ha érdekel, akkor írj vagy telefonálj, hogy megtudd a további részleteket!

 

A tanárok iskolája


Hirdetés

Elege van a lusta, rendbontó diákokból? Unja a dolgozatjavítást? A nagy létszámú osztályokat, az iskolai kötöttségeket?
Akkor az Ifjúság utcai iskolát Önnek találták ki! Az Ifjúság utcai iskola más, mint a többi. Itt Ön, a Tanár dönti el, hogy pontosan hogyan akar tanítani. Feltéve, hogy nem tesz semmi törvénybe ütközőt.
Szabadon
  • járhat bármilyen öltözékben,
  • eldöntheti, hány diák legyen az óráján,
  • visszautasíthatja, hogy tanítson egy olyan osztályban, amelyet nem szeret,
  • kiválaszthatja a diákokat, akiket tanítani akar,
  • eldöntheti, milyen tantárgyat akar tanítani,
  • választhat, hogy kijavítja vagy nem javítja ki a diákok dolgozatait,
  • alkalmazhat bármilyen büntetést.
ÉS MÉG SOK MINDEN EGYÉB!
Ha mindez felkeltette az érdeklődését, akkor írjon vagy telefonáljon, hogy megtudja a további részleteket.

 

A szülők iskolája


Hirdetés
Elege van a színvonaltalan és gyereknyomorító iskolákból? Szeretne olyan iskolát, ahol gyermekét jó irányban nevelik, ahol biztosítják a jó tanulmányi előmenetelt? Akkor a Biztonság utcai iskolát Önnek találták ki! A Biztonság utcai iskola más, mint a többi. Itt Ön, a Szülő dönti el, hogy miként működjön az iskola. Feltéve, hogy nem tesz semmi törvénybe ütközőt.
Szabadon
  • meghatározhatja, hogy mit tanuljon gyermeke,
  • eldöntheti, hogy ki tanítsa gyermekét,
  • meghatározhatja az iskola céljait és házirendjét,
  • beleszólhat abba, hogy milyen érdemjegyet adnak gyermekének,
  • ön döntheti el, hogy mennyit hiányozhat gyermeke,
  • ha úgy látja, hogy gyermekének tanulását zavarják a társai, akkor eltanácsolhatja a rendetlenkedő diákot az iskolából,
  • eldöntheti, hogy a tanár milyen büntetéseket, illetve jutalmakat adhat a gyermekének,
  • amennyiben úgy látja, hogy az iskola nem jól működik, akkor visszakérheti azt az összeget, amelyet gyermeke iskoláztatására költött.
  • ÉS MÉG SOK MINDEN EGYÉB!

 

Kérdések, feladatok
  1. Olvassátok el a hirdetéseket és hasonlítsátok össze a különböző iskolák
    • céljait,
    • érdekviszonyait,
    • előnyeit és hátrányait!
  2. Melyik iskolába járnátok legszívesebben a három közül? Indokoljátok meg véleményeteket!
  3. Fogalmazzátok meg, hogy milyen jellegű szabadságot kínálnak a különböző iskolák
    • a diákoknak,
    • a tanároknak, a szülőknek!
  4. Gondoljátok végig azt is, hogy amennyiben valaki (pl. a diák) szabad ebben az iskolában, az milyen kötöttséget, korlátot jelent a többiek (szülők, illetve tanárok) számára! Mennyiben méltányos tehát mások szabadsága a többiek számára?
  5. Véleményetek szerint jelentkeznének-e mindhárom iskolába diákok? Ha igen, szerintetek milyen diákok jelentkeznének az egyes iskolákba?
    • Milyen értékrendje lenne az iskolának?
    • Milyen magatartást jutalmaznának, illetve büntetnének?
    • Milyen lenne a „jó diák”, illetve a „rossz diák” eszménye?
    • Milyen tudással, milyen eredménnyel kerülnének ki az egyes iskolákból a diákok?

Korlátozhatóak-e az állampolgári jogok?6

Személyes meggyőződés

Csoportvezető: Kövesi Györgyi
A szöveget szerepjáték módszerrel dolgozták fel.

Jolán már hat hónapja súlyos beteg. Az orvosok megmondták a férjének, Lászlónak, hogy ha nem kap hamarosan vérátömlesztést, akkor valószínűleg meg fog halni. A baj az, hogy Jolán azt mondja, hogy neki ne adjanak vért. Jolán ugyanis egy olyan vallási csoport tagja, amely azt vallja, hogy a vérátömlesztés Isten parancsa ellen való vétek. Hite szerint a Biblia Isten szava és ez kell, hogy irányítsa őt minden cselekedetében. Jolán számára az összes kötelességei közül az a legfontosabb, hogy teljesítse Isten parancsát.
Jolán nagyon nehezen tudta döntését megmagyarázni férjének, aki ugyan szintén istenhívőként nőtt fel, de nem olyan vallási csoport tagja, mint Jolán. László mindig tiszteletben tartotta felesége nézeteit, de képtelen volt elhinni, hogy valóban az lenne Isten parancsa, hogy valaki viszszautasítsa az orvosi kezelést, különösen olyasvalaki, akinek két kiskorú gyerekére és a férjére is gondolnia kell. Jolán azt mondta, Isten kezébe kell tenniük a sorsukat és ő majd gondoskodik róluk: „Ő majd felszárítja a könnyeket.” [Jelenések (21:4)] Ha mégis bekövetkezne a legrosszabb és meg kellene halnia, Isten akkor is örök életet ígért azoknak, akik teljesítik a parancsait: „A világ mulandó, és vele együtt a vágyak is, de aki teljesíti Isten parancsát, az örökké él.” [János (2:17)]
Mióta Jolán kómába esett, már nem volt képes képviselni a saját érdekeit. Mint legközelebbi hozzátartozóját, Lászlót kérték meg a kórházban, hogy írja alá a teljes körű orvosi kezelésről – beleértve a vérátömlesztést is – szóló engedélyt. László még nem tudja, mitévő legyen, az idő pedig lassan lejár…

Kérdések, feladatok
  1. Vitassátok meg, hogy milyen állampolgári jog korlátozása merül fel a fenti eset kapcsán!
  2. Írd le röviden, hogy te hogyan döntenél László helyében! Indokold meg döntésedet, és azt is írd le, hogy milyen erkölcsi megfontolások játszottak szerepet benne!
  3. Osztályszinten vitassátok meg a különböző döntési variációkat!
  4. Beszéljétek meg, hogy mi a véleményetek az alábbi kijelentésekről:
  5. Ha van élethez való jog, akkor van halálhoz való jog is.
  6. A gyerekeknek joguk van a szüleikről való gondoskodásra, Jolán nem teheti meg velük, hogy visszautasítja a vérátömlesztést.
  7. Jolánnak bármilyen áron joga van a vallása parancsai szerint élni.

Nézni is szörnyű7

Csoportvezető: Csaba Attila
A szöveget szerepjáték módszerrel dolgozták fel.

Koni lassan éhen hal. Vele együtt az egész családja is. Két héttel ezelőtt kezdett elfogyni az élelmük. S mindenkivel ugyanez a helyzet a faluban.
Régebben másképpen volt minden. Pár évvel ezelőtt Koni hazájának kormánya arra biztatta az embereket, hogy ne gabonát ültessenek saját használatukra, hanem inkább termesszenek kávébabot. A kormány nagyon sok pénzzel tartozott nyugati bankoknak és azt gondolta, hogy a kávétermesztés majd megoldja a gondokat, segít kifizetni az adósságokat. Koni és a falusiak többsége hitt a kormánynak, abbahagyták a gabonatermesztést és átálltak a kávébab termesztésére. Azt hitték, ha majd eladják a kávét, több pénzük lesz élelemre. Ahol ilyen sok az éhes száj, nem könnyű abból megélni, amit maguk termelnek maguknak. A világ nagy kereskedelmi vállalatai is lelkesen támogatták, hogy Koni hazájában kávét termesszenek. Így jóval olcsóbban tudták megvásárolni a kávét a Konihoz hasonló falusiaktól, mint a világ tehetősebb részein lévő nagy ültetvényekről.
Minden rendben is volt addig, amíg a kávé ára csökkenni nem kezdett. Koni egyre kevesebb pénzt kapott azért, amit termesztett. Ma már a keresetéből nem képes magának és a családjának elegendő élelmet vásárolni. A faluban majdnem mindenki hasonló helyzetben van, de azért továbbra is termesztik a kávét abban a reményben, hogy az ára egyszer majd ismét felmegy. Különben sincs se vetőmagjuk, se pénzük ahhoz, hogy újra elkezdjék megtermelni a saját gabonájukat.
A kávéfelvásárló vállalatok kifejezték megdöbbenésüket és részvétüket a helyzet miatt. Ugyanakkor azt mondják, nincs mit tenni az ügyben. Túl sok kávét termesztenek a világon, és ahhoz, hogy megtarthassák érdekeltségeiket, alacsonyan kell tartaniuk az áraikat. Ha ismét felemelnék áraikat, akkor a világ nagy élelmiszeráruházaiban a vásárlók valaki másnak a kávéját vennék meg olcsóbban. Akkor be kellene zárniuk, melynek következtében rengeteg munkahely szűnne meg.
Koni honfitársai nagyon dühösek. A kormányt hibáztatják. Kitört a polgárháború, amelynek célja az, hogy maguknak szerezzék meg a hatalmat az országban. Ehhez azonban fegyverekre van szükségük, amelyek nagyon drágák. Hogy pénzt szerezzenek, néha kirabolják a segélyszállítmányokkal érkező teherautókat, amelyeket a kormány és a nemzetközi segélyszervezetek küldenek a falvakba. A háború sokba kerül, ezért a kormánynak egyre kevesebb pénze marad élelmiszersegélyekre az olyanok számára, mint Koni és családja.
…Ötezer kilométerre mindettől István bekapcsolja a tévét, hogy megnézze a híradót. István családjának mindig is rengeteg ennivalója volt. Apjának jó állása van egy kereskedelmi konszernnél. István egy éven belül érettségizik. Az a terve, hogy egyszer majd ő is belép az apja munkahelyére. A Koni országában uralkodó állapotok semmit sem jelentenek neki. Már sokszor látta mindezt a tévében. Ma a híradóban Koni faluját mutatják. István látja Konit, amint egy pokrócba burkolózva kinyújtja kezét az operatőr felé, segítségért könyörög. István elfordítja a tekintetét. Az ilyesmit még nézni is szörnyű.

Kérdések, feladatok

Véleményetek szerint kik tehetnek arról, hogy Koni éhen hal?
Szerinted miért találja István túl szörnyűnek a látványt a tévében?

  • Mert szörnyű dolog látni, hogy valaki meghal?
  • Tehetetlennek érzi magát, mert nem tudja, hogyan segíthetne?
  • Bűntudata van?
  • Tudja, hogy segítenie kellene, de lusta hozzá, ezért úgy tesz, mintha az egész meg sem történne?
  1. Szerinted Istvánnak felelőssége (joga és kötelessége), hogy segítsen Koninak? Indokoljátok meg véleményeteket!
  2. Ha igen, honnan származik a felelőssége?
  3. Szerintetek István tudatában van annak, hogy mivel ő is iszik néha kávét, ezért bizonyos mértékben ő maga is közvetlen hasznot húz abból, hogy Koniéknak keveset fizetnek a kávébabért, s ebből adódóan ő is felelős Koni szenvedéseiért?
  4. Ha tudja mindezt, akkor mi következhet ebből számára?
    • Nem iszik többet kávét.
    • Mindenkinek elmondja Koni szenvedéseit.
    • Felajánlja zsebpénze egy részét Koniék megsegítésére.
    • Úgysem tehet semmit, ezért igyekszik elfelejteni Koni arcát.
    • Egyéb következtetést von le.
  5. Ha látunk egy filmet a tévében, amelyben emberek halnak éhen, kötelességünk-e, hogy megpróbáljuk kideríteni, mindez miért történik és hogy tudnánk-e valahogy segíteni? Indokoljátok meg véleményeteket!
  6. Milyen felelőssége van a Koni szenvedéseit bemutató tévériporternek?

A közlegelők tragédiája

Csopotvezető: Bede Jenő

A „fenntartható fejlődés”, illetve „környezettudatosság” problémakörét járták körül a Közlegelők tragédiája című szemelvény (Garret Hardin azonos című művéből) alapján.
A résztvevőket a csoportvezető 4 csoportra osztotta:

  • „egytehenesek”,
  • „többtehenesek”,
  • „szakértő”,
  • „hatóság”.
A szemelvényben fölvetett problémahelyzet megoldására „falugyűlést” hívtak össze. A szereplők a fenti érdekcsoportok nevében érveltek, illetve keresték a megoldást. Különösen „élőre” sikerült a „többtehenesek” és a „szakértő” szereplése.
A vita befejezése után a felvetett problémával analóg aktuális szituációkat gyűjtöttek, amelyeket a tanórán hasonló módszerrel fel lehet dolgozni.

A kábítószer és az iskola viszonya8

Csoportvezető: Hadházi Lívia

Kb. 20 perc állt rendelkezésükre, hogy a fent említett témát egy 8 fős, véletlenszerűen szerveződött csoporttal feldolgozzák. A cél az volt, hogy két különböző iskolatípus kábítószerhez való hozzáállását szemléltessék két drámajátékban. Az egyik iskola elzárkózik a problémától, nem vesz róla tudomást, a másik viszont segítő szándékú.

A csoportfoglalkozást az alábbi mottóval kezdték:

„A felnőttek, ha valaki narkózik, egyből rányomják a bélyeget, hogy „na, ez drogos”, de nem jut eszükbe megkérdezni, hogy vajon miért csinálja.” (18 éves lány)

„Nagyon nehéz hitelesnek lenni egy olyan témában, amiről semmiféle saját élményem nincs.” (40 éves tanár)

  • A jelenlévők közül négy önként jelentkező szerepkártyát húzott. A szereplőkön kívül senki nem tudta, hogy mit tartalmaz a kártya.
  • A két kétszereplős jelenet előadása következett a szerepkártyákon megadott instrukciók alapján. Akik nem szerepeltek, kívülállóként figyelték a jeleneteket.

Első jelenet
Szerepek:
Tanár:
Az iskolában ügyeletes tanár vagy. A szünetben benyitsz a mosdóba és észreveszed, hogy az egyik diákod füves cigarettát szív. A diák tagadja a történteket. Nem tudsz a helyzettel mit kezdeni. Kétségbeesetten fenyegetőzöl, zsarolsz stb.
Drogos diák:
Az iskolád mosdójában füves cigarettát szívsz. Az ügyeletes tanár benyit a mosdóba. Természetesen tagadod a történteket. Nem bízol a tanárodban, a legrosszabbat feltételezed. Tudod, hogy semmiképpen nem vallhatod be.

Második jelenet
Szerepek:
Tanár:
Az iskolában ügyeletes tanár vagy. A szünetben benyitsz a mosdóba és észreveszed, hogy az egyik diákod füves cigarettát szív. Semmiképpen nem hagyhatod szó nélkül a látottakat. A diák mindent tagad. Feladatod, hogy biztosítsd segítő szándékodról, bizalmadról és megpróbáld rávenni arra, hogy éljen a segítségeddel.
Drogos diák:
Az iskolád mosdójában füves cigarettát szívsz. Az ügyeletes tanár benyit a mosdóba. Természetesen tagadod a történteket, de tisztában vagy azzal, hogy megbízhatsz a tanárodban, aki segítséget szeretne nyújtani neked.
A jeleneteket nagy beleéléssel adták elő a szereplők, majd ezután a két szituáció összehasonlítása következett az alábbi kérdések alapján:

  1. Mik voltak az érdekek, ellenérdekek?
  2. Ki volt nyertes, illetve vesztes?
  3. Milyen érzelmeket mutattak a szereplők?
Sok indulat szabadult fel a jelenetek hatására, de mindenki megértette magát a problémát és tudtak saját magukra nézve konzekvenciákat levonni.

Végszó:
„Az volna a legszebb, ha egy anyagos el tudna menni akár a kertészhez vagy a vasutashoz, ha éppen őbenne bízik meg. Szerencsére a legnehezebb időszakban volt egy barátnőm, aki helyettem is tudta, hogy mire van szükségem. Fontos számomra, hogy van valaki, aki felnyitja a szemem, és ha elkeseredem, megmondja, hogy van még, aki szeret és bízik bennem. Akkor én magam miért ne bízzak?” (21 éves gyógyult heroinista lány)
A szakmai műhely végén még maradt időnk három csoportvezetői beszámolóra, a workshop pár mondatos értékelésére és kérdésekre is. Én annak örültem a legjobban, hogy minden résztvevő jól érezte magát, miközben a szakmai újdonságokkal – tényleges értelmében véve – játszva ismerkedtek meg. A visszaigazolások megerősítettek abban a meggyőződésemben, hogy a pedagógusok nyitottak az új módszerek iránt és szívesen vennének több hasonló alkalmat.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.