2019. szeptember 20., péntek , Friderika

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Konferenciák, rendezvények eredményei >> A tanulás fejlesztése (2002)

Életvitel, egészség, technika

2009. június 17.

Szakmai műhely

Életvitel, egészség, technika

Hamrák Anna beszámolója

A műhelymunkában résztvevők
Előadók: Franyó István, Gergely Gyula, Somhegyi Annamária, Pintér Attila, Felvinczi Katalin, Kővári Istvánné, Jávorszky Iván.
Hozzászólók: további 18 konferencia-résztvevő.

Tartalmi egység

A világban végbemenő közoktatási folyamatok létrehozták az STS (Science – Technology – Society) integrált műveltségterületét, amelyben a tudomány, a technika, a társadalom oly módon ötvöződött általában egységes, helyenként különálló tantárggyá, ahol a természettudományt mindenkinek alapelvet társadalomközpontú alapokra helyezte környezeti, technikai, egészségnevelési tartalmakkal.
Hazánk közoktatási változásai hullámzóan követik ezt a tendenciát, amely különösen a Nemzeti alaptanterv Életvitel és gyakorlati ismeretek műveltségterület terén látszott megvalósulni. Ez ötvözte a természettudományos tárgyaknak olyan gyakorlatorientált részeit, mint a műszaki és agrotechnika, az egészségnevelés, a háztartásgazdálkodás, a pálya- és munkaerő-piaci tudnivalók és az életvitel címszó alá gyűjtött fontos idevonatkozó és főleg gyakorlati ismereteket; ugyanakkor más életvitelre vonatkozó terület önálló tantárgyként szerepel, mint a biológia, az egészségnevelés, a testnevelés és sport, amelyek ugyancsak az életviteli nevelés részei.
Műhelymunkánk során az 1. ábrán látható transzparensen egybefoglalt tartalomból kiindulva vitattuk meg – mintegy az iskola legfőbb feladataként jelentkező – az életvitelhez szükséges tőkerendszer biztosításának, optimális alakulásának néhány aktualitását.

Életviteli

Az OKI tantárgyi helyzetfeltáró vizsgálatai, különösen az életviteli kérdésekre vonatkozó egységek rámutatnak az integrált nevelés fejlesztésének szükségességére, mind tartalmi megalapozottság vonatkozásában, mind a módszerbeliség, mind az iskolai gyakorlat kimunkáltságát illetően, mégpedig úgy, hogy az iskolafejlesztő munka során előtérbe kerüljenek jelenkorunk főbb kihívásai. Ezek elsődlegesen a folytonos változáshoz való alkalmazkodás igényeiből adódnak, mint a felgyorsuló élet, a munka világának megváltozása, a gazdaság átalakulása vagy egy szélesebb körű társadalmi beilleszkedés igénye.
Az iskola az életviteli felkészítés során mint humán tőkerendszer ad muníciót olyan ön-, és családellátó életvitelre, amellyel mint magánember az egyén képes lesz olyan életvitelt kialakítani, amely úgy építi a vele perszonális kapcsolatban állók minden tagját, hogy azok akár mint munkaerő is lehetőségeik maximumát tudják nyújtani és a közérzet-önérzet terén is összhang uralkodik bennük, pozitív életérzés jellemző rájuk.

1. Ábra A sikeres életvitel alapja a megélt élet magánemberi, munkavállalói, vállalkozói szemszögből

Számtalan nyitott kérdéssel állunk szemben a műveltségterületet illetően. Mit, mennyit, hogyan? Bizonyos, hogy életviteli oktatásra szükség van, és folyamatos tartalmi fejlesztésére is ahhoz, hogy betöltse feladatát.

De vajon elegendő-e az évfolyamonként összeállított sok-sok fontos dolog, ami az életvitelhez szükséges, amikor akár a családi vagy az iskolai bánásmódban túlzott a követelés, az elvárás, az elégedetlenség, a türelmetlenség kinyilvánítása? Megkapják-e a gyerekek a nyugodt élet melletti tapasztalat és ismeretszerzés lehetőségét? Módjuk van-e büntetlenül önmaguk kipróbálására? A magas szintű elvárásokkal, a negatív visszajelzésekkel való azonosulás következtében kialakuló szorongás, önbizalomhiány hova vezethet? A bűntudat kialakulása milyen járulékos viselkedési torzulásokat von maga után? Ilyen és hasonló problémák is feszítik a majdani sikeres életvitelhez vezető utat.
Maga a fogalom olyannyira átfogó, hogy interdiszciplináris feltárást és filozófiai elemzést igényel tartalmi és módszertani fejlesztése során. Mindenesetre az életvitel alakításához széles körű ismeret, önismereti-önépítési készségek birtoklása szükséges alapvetően, amelyhez bátorító, támogató típusú neveléssel lehet célravezetően eljutni.
Az életre kell felkészítenünk, ami azt jelenti, hogy olyan tőkerendszerrel lássuk el mindenkit, amellyel képes önmagát felépíteni. Ezért az életvitel mintegy tantárgyon túli összekötőként is jelen van az oktatásban.

Tudástőke

Az előrejutni és nem elkallódni gondolatnak – sajnos – ma is van aktualitása, amikor azt mondjuk, hogy a tudásalapú társadalom korát éljük; ugyanakkor a társadalom tagjainak – felnőttnek és gyermeknek egyaránt – tudásszintje nemzetközi összehasonlításban néhány területen (pl. olvasásmegértés) alacsony. Az emberek életvitelt alakító képessége pedig – szociális és egészségügyi adatokat figyelembe véve – siralmas. A problémák megoldásában az iskola szerepe a megfelelő tudástőke felhalmozásában rejlik.
A kor kihívásainak eleget tevő életvitelhez szükséges tudás fő jellemzője a gyakorlatiasság. Akkor érte el célját az iskola, ha bekövetkezik az alkalmazhatóság; akkor lesz az egyén társadalmi, gazdasági, és személyes életvitelében sikeres, ha birtokolja és konstruktív módon alkalmazza a kompetenciákat. Ehhez – a többi mellett – szüksége van „gyakorlati intelligenciára” (Andé Rey). Ennek fejlesztése nélkül nem juthatunk el a tudás alkalmazásának képességéhez. A Piaget-féle értelemfejlődési szakaszoknál is tudjuk, hogy az érzelmi-mozgásos intelligencia, amely cselekvési sémákból alakul, nemcsak megelőzi, hanem kíséri is a későbbi szakaszokat. Az intuíció ugyancsak gyakorlatban végrehajtott cselekvési séma, amely rendszerében gondolkodást indukál és az intuitív gondolkodás előrehaladó tagolásával vezet a műveletek kialakulásáig. Továbbá a konkrét – manipulálható vagy észlelhető tárgyakra vonatkozó – gondolkodás műveleti csoportosulásai során alakul a formális gondolkodás művelete, s mindez az ifjú korig tart. Vagyis az értelmi fejlesztés rendszerében az érzékszervi, mozgásos, cselekvéses tevékenységbe ágyazott gondolkodásnak mint gyakorlatoknak óriási szerepe van.
A jó minőségűnek nevezett tudáshoz vezető tanulási folyamat feltételrendszerét többek között e fokozatok betartásával, kellő gyakorlással, jó stratégiával, a környezettel interakcióban stb. a közoktatás szisztematikus fejlesztése során lehet megteremteni, nem szabad praktikus szinten kezelni.

Egészség

Amikor egészségről beszélünk, többnyire a testi, szomatikus egészségre gondolunk. Pedig régóta tudjuk, hogy a szomatikus jólét mellett a pszichés egészség is elengedhetetlenül fontos a teljes emberi élethez. Sőt, a normális mentális fejlődés sem elhanyagolható szempont akkor, amikor a tanulók egészségéről, egészséges életmódra való felkészítéséről gondolkodunk.
Bár triviális, hogy az egészséges életre való nevelés nemcsak a család feladata, mint ahogy az is, hogy az iskolában semelyik részterülete sem kizárólag egy-egy tantárgyhoz kapcsolható. Hagyományosan mégis kialakult, hogy a testi egészségről szóló tudnivalókkal elsősorban a biológia, az egészség gyakorlásával a testnevelés órákon foglalkozunk.
A biológia tantárgy születésétől fogva aktív szerepet vállalt a testi egészséggel kapcsolatos ismeretek átadásában. Korábban egészségtan, később élővilág volt, ma biológia annak a tantárgynak a neve, amelyik egészségünk élettani hátterét mutatja be, és az egészséggel kapcsolatos szokásrendszer, valamint szabályok értelmét tárja fel. Széles körben terjedt el az a téves nézet, hogy egy ország népességének egészsége attól függ, hogy mennyi egészségtanóra volt az órarendjükben. Kimutatható, hogy az egészségtan című tantárgy tanulása és az egészséges életmód között nincs szoros kapcsolat, de az egészségről szóló ismeretek átadásának hatékonysága, illetve az ismeretek mindennapi alkalmazása között van. Ennek ellenére a kerettantervi szabályozás az általános iskolák biológia tantervében szereplő ismeretanyag mellé az egészségtan modulban felsorolt tudnivalók feldolgozását is előírta. Felmérésünk szerint a biológiatanárok kétharmada a 8. évfolyamos egészségtan modul anyagát a biológia tantárgy keretében dolgozza fel, a többiek heti fél vagy fél évig egy órában tanítanak önálló egészségtan tantárgyat. A biológia egészségtani ismereteinek és az egészségtan modulban előirt tudnivalóknak a viszonyát a tanárok többsége megfelelőnek ítélte, 35%-uk összehangoltnak és egymásra épülőnek találta, 14%-uk szerint az egészségtan modul anyaga gyakorlatiasan egészíti ki a biológiáét. A két tanterv közötti különbséggel kapcsolatos nem kellő tájékozottságot mutatja, hogy az egészségtan modul anyagának feldolgozásához a biológiatanárok harmada a biológia tankönyvet tervezi használni. E külön tudományágak szintéziséből alakult tárgyak tanításához elengedhetetlen a tanárképzés megújítása.
Az Egészségesebb iskolákért EU-hálózatához Magyarország 1991-től csatlakozva, egyesületi formában alakította ki 250 iskolában az egészségtan tanítását, emellett az iskolai életbe beleszőve az egészségesebb élet elemeit, például az egészséges táplálkozást. A mozgalomként működő műveltségrész filozófiája: viszony az egészséghez. Ez holisztikus fogalom, egészségmagatartásról, viselkedési rendszerről lévén szó, átszövi az egész iskolai és magánéletet, hatást gyakorolva a családok életformájára is. Ezzel a nemzetközi együttműködéssel kialakított modell önálló tantervvel rendelkezik, amely eddig a központi dokumentumokban csak részben találta meg helyét.

Fizikai aktivitás

Az aktív élet az emberi személyiség összes komponensének aktiválása következtében alakul.
Pedagógiai szempontból, az egészséges életmódra nevelés szempontjából az utánzás, a mintakövető magatartás jelentősége, kora gyermekkortól az ifjúkorig, elvitathatatlan. Ha a kisgyerek azt tapasztalja, hogy az apuka kocog, az anyuka aerobicra jár, hogy a mozgás, a játék öröm, könnyű dolga van a pedagógusnak: a tapasztalati bázisra tud építeni. Ha az iskolában fontos a testedzés, biztosítottak a feltételek, például a mindennapi testnevelési óra feltételei, akkor a több csatornából gyűjtött minta a tanuló cselekvésrendszerébe modellként, a mindennapi testedzés modelljévé szerveződik. Valójában arról van szó, hogy a testgyakorlás modellrendszerré szilárdul, amelynek alrendszerei a különböző játékok, sportági alapformák, azaz a testgyakorlás eszközei a tanuló érzelemvilágában, tudatában egymásra épülő és egymást kiegészítő rendszert alkotnak. Az intézményes nevelés hatékonyságát a kívülről ható rendszerek is befolyásolják, például a társadalom értékrendszere, a testgyakorlás feltételeit segítő financiális rendszerek működtetése stb. Ebben az esetben azt tapasztalhatjuk, hogy az egymás mellett működő hierarchikus rendszereken belül az al- és fő rendszerek egymás közötti működése koherens, vagyis a rendszerek és alrendszereik erősítik egymást.
Ma a fő problémát abban látjuk, hogy a sokféle erőfeszítés és a részeredmények ellenére a rendszerek működésükben nem erősítik, hanem gyengítik egymást. A közoktatáson belül az iskolák többségében a testnevelés tele van ellentmondással. Heti két (három) órában még a jó otthoni indíttatású gyerekeket is sokkal inkább le lehet szoktatni a mozgásról, mint megszerettetni velük. Az ismétlődő izomláz, a tornaterem hiánya, az óraütközések, a hiányos tisztálkodási körülmények taszítanak a mozgástól, amelyet még tetőz a lakosság, a pedagógusok hajszoltsága és inaktív életmódjának tapasztalása. Mindezek ellentmondanak annak, amit az egészség megőrzésének fontosságáról, az egészséges életmódról a testnevelő tanártól hallanak. Ilyen körülmények között csak esetenként beszélhetünk mintakövető magatartásról, modell értékű kompetenciáról (eszköztudásról), személyiségbe szerveződött cselekvésrendszerről. Tehát a rendszerek és alrendszereik nem állnak össze filozófiai cél által vezérelt (modell értékű) rendszerré.
A nemzeti prevenciós stratégia csak akkor lehet igazán eredményes, ha az érdekelt rendszerek és alrendszereik működése célfilozófiával összehangolt, stratégiai cél által vezérelt. Ebben az esetben egymás hatékonyságát erősítik, nem pedig gyengítik. Ebben a légkörben a „sportos magatartás” társadalmi mintaként segíti, nagyban megkönnyíti a pedagógusok munkáját, az egészséges életmódra nevelést. A minta szabályozóként hat vissza az alacsonyabb rendszerekre.
A kormányszintű befektetés jelentős pénzeszközöket igényel, feltételezi a népegészségben érdekelt szervezetek (egészségügyi, sport, oktatásügyi stb. rendszerek) összehangolt működését, de hosszabb távon mindenképpen megtérül, mint ahogy azt a fejlettebb országok tapasztalatai bizonyítják.
Az elmúlt években a hazai folyamatos fejlesztés sorában, egészségügyi minisztériumi kezdeményezésre és támogatással indult el 140 iskolában a napi egészségfejlesztő testmozgás, amely a mindennapi testnevelés gyakorlatában valósul meg. E programhoz kritériumrendszer készül, ami a megvalósítás és eredményesség vizsgálatán túl a támogatás megítélésének is eszköze lehet. A Népegészségügy 2010-ig tervezett programja az EU viszonylatában felmerült problémákkal összefüggésben, a kötelező, napi egészségfejlesztő testmozgás széles körű bevezetésére, elterjesztésére törekszik. A térség egészségi adatai szerint, különösen a gerinc és csontritkulásos megbetegedéseket tekintve, nagyon indokolt e prevencionális jellegű, rendszeres és célzott mozgást magában foglaló program megvalósítása, amellyel az egészséges életvitelhez szükséges készségeket lehet elsajátítani és életformát alakítani. A program elterjesztéséhez többszintű szakanyagegyüttes és továbbképzési rendszer áll az iskolák rendelkezésére.

Technika

Jelen világunkban nem nélkülözhető a technikai tudás, annak gyakorlati ismerete, ami egy átfogó vagy az összesség birtoklásának tartó pillérei közé tartozó diszciplína. Környezetünk nem használható, sem nem alakítható a méret-anyag-szerkezet-forma-funkció-technológia egysége nélkül, amely a technika tantárgy alapvetése. A technika számtalan problémával terhelten funkcionál, ugyanakkor helyzetfeltáró vizsgálatok eredményéből leszűrhetően mind a tanárok, mind a diákok az összes többi között az első harmadra helyezik kedveltségi és fontossági szempontból a tantárgyat. A tartalmi és operatív célok teljesítését illetően is magas helyre rangsoroljuk a technika tantárgyat. .
Ma, amikor az összehasonlító vizsgálatok tükrében az oktatás eredményeivel elégedetlenek vagyunk, akkor az életvitelre felkészítő alapismereteket, a technikai tudást, a praktikus készségek elsajátítását, az érzékszervi mozgásos, a finommozgásos tevékenységeket kiemelt gondossággal célszerű kezelni az oktatás egészében. A tantárgyak közötti összehangoltság fontosságára hívjuk fel a figyelmet, hisz minden részterület fejlesztésének megfelelő arányosságban, eloszlásban kell szerepelnie a közoktatásban, mert az eredményeinket befolyásoló tényező a mozgásos fejlesztés, a materializált tudás, a gyakorlati intelligencia. A skandináv terület jó eredményeinél – meggyőződésünk szerint – a slöjd-hatás sem elhanyagolható.
Az elmúlt évtizedekben sokszor alakított, mégis mostohán kezelt tantárgy körül felgyülemlett rendezetlenség tarthatatlan, annál is inkább, mivel a megítélés negatív volta tovább gyengíti a még mindig meglevő belső erőit.
Anomáliaként jelentkezik a megújuló módszerként terjedő új természettudományos szemlélet (NEW SCIENCE), amely akként fogalmaz, hogy behozva a „technikát” az oktatás egészébe, több adat és képi megjelenítés lehetséges, például a fizika szépségeit bemutató mikroszkopikus felvételek, mondván „a vizualizáció segíti a bonyolult fogalmak megértését” stb. Ez önmagában igaz, de nem helyettesíti a technika tantárgy tanítását, hisz nem sajátítható el általa az életvitelhez fontosnak ítélt technikai ismeret, nem szerezhető meg az emberi kvalitáshoz szervesen hozzátartozó gyakorlati intelligencia.
A tantárggyal kapcsolatos főbb dilemmák:

  • közismereti tárgy-készségtárgyjelleg jövőbeli alakulása,
  • technika-életvitel együtt-tanításának kérdése,
  • tartalmi fogyatkozás, mint a gazdasági ismeretek lecsökkentése, az agrotechnika kihagyása, az informatika önállósulása utáni viszony, a tárgykultúrára való redukáltság stb.,
  • a tantárgy folytonos változása, gyökereinek elhagyása, egy állandó mag hiánya, folytonos megújulása általi labilitása, beszűkülése, lecsökkenése, mozaikjaira esése, értékének folyamatos elvesztése,
  • a tantárgy tanításához szükséges feltételrendszer – szaktanterem, felszerelés, anyagszükséglet – esetlegessége, a felszerelés hiánya miatti ellehetetlenülés,
  • vizsga, érettségi háttérbe szorulása,
  • szakmai segítség, szaktanácsadás gyengülése, tantárgygondozás hiánya,
  • kutató-fejlesztő erők esetlegessége,
  • képzési helyek fogyatkozása, elszakadása a gyakorlattól stb.
A hangsúly arra helyezendő, ami a tantárgy erőssége és erénye volt mindig és a jelen oktatáspolitikai aktualitással összecseng:
  • erősödjön az oktatásban az élet-, illetve a gyakorlat közelibbé tétele,
  • biztosítsa az iskola az életben való eligazodáshoz nélkülözhetetlen eszköztudás átadását,
  • olyan legyen az oktatás, hogy általa a megszerzett ismereteket képes legyen a tanuló szinte azonnal befektetni, alkalmazni, hasznosítani a mindennapjaiban, a család életében,
  • a felhalmozott tudnivalók alkalmazási készsége, képessége hangsúllyal legyen benne a közoktatás tartalmában, módszeregyüttesében,
  • a tanulók tudásának gyakorlatba való átültetése folyamatosan legyen jelen a tanítási-tanulási folyamatban,
  • régiónként alkalmazkodni kellene a sajátosságokhoz, az otthoni körülményekhez, a nehezen boldoguló gyerekek szükségleteihez, „helyi szükségletek és lehetőségek”, „differenciálás”, „egyéni bánásmód”,
  • szükséges egy posztmodern alapon történő megújulás, amelynek során visszaemelendőek a jól bevált elemek, mint például a gazdasági ismeretek, az új elemek pedig valóban a kor hihívásaira adjanak válaszokat, mint például a technikai eszközök környezetvédelemmel összhangban történő használata stb.,
  • a megújítás a mai viszonyoknak megfelelő és teljes körű feltételrendszer biztosításával menjen végbe.
Kiemelendőek a munka világából érkező elvárások, amelyek különbözőek, mégis érvényesek az alábbi három területi besorolásban:
  • kommunikációs készség, felelősségvállalás, megújulási készség a közszférában,
  • monotóniatűrés, szabályokhoz való alkalmazkodás a nagy vállalatoknál,
  • problémamegoldás, kreativitás a kis és egyéni vállalkozásnál.

Gazdaság

gazdasági tőke, az életvitel feltételi aspektusából, egyszersmind irányultságaként fogalmazódik meg és az iskolázás elengedhetetlen része. Az életvitel és gyakorlati ismeretek műveltségterület elődje visszavezethetően a kezdeteknél Gazdasági ismeretek elnevezés alatt tanította az emberek életviteléhez, felemelkedéséhez fontos tudnivalókat, főként gyakorlatok formájában. Az azóta bekövetkezett változások a tantárgyat úgy átformálták, hogy ebből alig maradt meg valami benne. Viszont egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az iskola feladata felvértezni a tanulókat a gazdasági érzékenységgel, a hasznossági tendenciákkal, a kreativitás-standardok egyensúlyba hozásával. Ezért célszerűnek tartjuk a tananyag ilyen irányú fejlesztését.
Az iskolák egyre szélesedő körében jelen levő Junior Achievement Magyarország Alapítvány foglalkozik a diákok felkészítésével az üzleti életre. Ezt a munkát egy az USA-ban működő szervezeti központ és immár magyarországi vállalkozások támogatásával végzik. Alkalmazott gazdasági ismeretek tananyaguk több részterületen, iskolafokon és évfolyamon működik, ahol összehozzák az üzleti életet az iskolával. Költségszámításokból indulóan banki tevékenységekig jutnak el, alapelvük az életismeret. Módszereik tekintetében a tudás és kompetencia közötti különbség szem előtt tartásával a gyakorlatokra helyezik a hangsúlyt. A tananyagot 3 évenként aktualizálják, emellett a tanárok aktivitását igénylik a munka során. A tanárok felkészítéséről és továbbképzéséről gondoskodnak.

Összegzésként

Az iskolák jó része hajlandóságot tanúsít az életviteli felkészítés érdekében a tantárgyi rendszeren belül és mellett korszerű tananyagokat és módszereket is alkalmazni az oktatás során. Ennek érdekében folyamatosan szélesítik helyi tantervüket, és lehetőségeikhez mérten idő- vagy tartalmi keretben építenek be egészségnevelést, életismeretet erősítő részleteket – természetesen szem előtt tartva a tananyag és a módszerek együttesében a tudásféleségek egyensúlyára vonatkozó ismérveket (2. ábra). A tudással rendelkező ember felelősségének kimunkálásában, etikai kérdésekben az iskola szerepvállalása ugyancsak fontos, viszont az ehhez vezető gyakorlatok kimunkálása terén még számos tennivalónk van.

2. ábra

A résztvevők megerősítették a lelki egészség, a mozgás örömforrásként szolgáló szerepét, továbbá annak tanulási eredményt fokozó hatását az iskolában, rámutatva az önbecsülés erősítésének fontosságára.
Az iskolák igényt tartanak – a minőségbiztosítási és az önellenőrzési rendszer működtetésén túlmenően – a korrekt értékelési alapokra helyezett programfinanszírozásra, hiszen ezzel lehet a tanulók számára hasznos életviteli szerepet játszó programok eredményes működtetését biztosítani.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.