2019. június 16., vasárnap , Jusztin

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> A tanulás és tanítás helyzete >> A tantárgyak helyzete

Az osztályfőnöki tevékenység helyzete és fejlesztési feladatai

2009. június 17.

A tantárgyak helyzete

Szekszárdi Júlia

Az osztályfőnöki tevékenység helyzete és fejlesztési feladatai

Változások az osztályfőnöki szerep értelmezésében

Az osztályfőnök mint a nevelés "mindenese", már évtizedek óta "frontembere", aki diákjai, s az ő szüleik révén közvetlenül érez meg az iskola belső életét befolyásoló mind változást. Ezért, mint cseppben a tenger, az ő szereprendszerének változásaiban az iskola nevelés számos döntő problémája megjelenik.1

Az iskolai nevelésben az elmúlt két évtizedben lejátszódott változások néhány meghatározó eleme az ő szerepértelmezésének átalakulásán keresztül is megragadható. Ehhez nyújt segítséget két tematikus vizsgálat eredményeinek összevetése.

A Nevelési-oktatási terv 1978-as bevezetését követően a Művelődésügyi Minisztérium kezdeményezésére, az Országos Pedagógiai Intézet által koordinált munkacsoport négy megyében (Szolnok, Vas, Pest és Fejér) megkísérelte feltárni az osztályfőnöki tevékenység jellemzőit. A vizsgálat keretében 15 általános iskola igazgatója, 185 osztály osztályfőnöke és 3700 diákja válaszolt szóban, illetve írásban a megadott kérdésekre.2

A NAT bevezetésének pillanatában, 1998-ban az MKM és az MTA Pedagógiai Bizottságának pályázati támogatását elnyerve az Országos Közoktatási Intézet bázisán egy kutatócsoport kérdőíves vizsgálatot végzett az osztályfőnöki szerep aktuális helyzetéről és távlatairól. A cél annak a pillanatnak a megragadása volt, amikor a régi struktúra már szétesőben volt, s a NAT bevezetésével új szakasz indult el a magyar iskolák életében.3

Az osztályfőnöki szerep alakulása a két vizsgálat közötti időszakban több szempontból is figyelemre méltó. Az 1978-as nevelési-oktatási terv hatására, az akkor megkérdezett igazgatók és pedagógusok egységes véleménye szerint nőtt az osztályfőnöki tevékenység presztízse, hiszen a központi dokumentum az osztályfőnöki funkciót kiterjesztette az alsó tagozat 3-4. évfolyamára (akkoriban vált általánosság az ún. kis felmenő rendszer, amikor harmadik osztálytól több szaktanár kezdett tanítani az osztályban, s szükség lett olyan pedagógusra, aki személyes kapcsolatot is tart a gyerekekkel). Külön tanterv rögzítette az osztályfőnöki órák programját kötelező, választható és aktuális témákkal, s az osztályfőnök feladatkörébe tartozott a különböző nevelési tényezők hatásának koordinálása, valamint a tanulók teljes élettevékenységének kontroll alatt tartása, szervezése, befolyásolása.

A NAT bevezetése viszont 1840 óta első ízben nem kodifikálta az osztályfőnöki funkciót, s az iskolára bízta, hogy megtartja-e ezt a hagyományos pedagógiai szerepet, vagy más módon látja el a korábban idetartozó feladatokat.

A 80-as évek elején az osztályfőnökök túlterhelésről panaszkodtak, s úgy vélték, hogy a parttalan feladatkörhöz hiányoznak a feltételek. Felvetették, hogy olyan sok irányból fogalmazódnak meg elvárások, hogy a nevelés mindeneseként képtelenek ezeknek nyugodt lelkiismerettel megfelelni.

A "mindenes szerep" latensen napjainkban is megmaradt ugyan, hiszen bármilyen nevelési feladat adódik, annak kimondva, kimondatlanul az osztályfőnök a felelőse, de egyre többen vonják kétségbe ennek jogosságát. Az osztályfőnöki pótlék mértéke (a vizsgálatban megállapított 1500 - 2500 forint közötti összeg 2002-ig legfeljebb 500 forint bruttó értékkel növekedett) nem ösztönöz a teendők ellátására. Tehát aki teszi, hivatástudatból, a gyerekek iránt felelősségérzettől hajtva cselekszik, de egyre többen hivatkoznak az elégtelen feltételekre, s igénylik az erkölcsi mellett az anyagi megbecsülést, a munka értékének megfelelő honorálást.

A NAT bevezetésével és az osztályfőnöki tevékenység kötelező voltának megszüntetésével - a vizsgálati adatok tanúsága szerint - általában csökkent a tradicionális osztályfőnöki szerep súlya. Ezt akkor is igaz, ha az iskolák túlnyomó többsége meg kívánja őrizni ezt a szerepet, sőt az osztályfőnöki óra intézményét is.

A vizsgálatba bevont pedagógusok 60 százaléka állítja, hogy vannak olyan pedagógiai feladatok, amelyeket csak az osztályfőnök láthat el, ugyanakkor csupán a megkérdezettek 41 százalékát vonták be az iskolák pedagógiai programjának nevelési területre vonatkozó részének kidolgozásába. (Van persze egy olyan összbenyomásunk, hogy a nevelési terület kidolgozottsága lényegesen alacsonyabb szintű, mint az oktatásié. A régi sémák érvényüket vesztették, az újak pedig túl általánosak. Feltételezhető, hogy az osztályfőnöki szerepkör éppen a maga "lágy", nehezen számszerűsíthető voltánál fogva háttérbe szorult még akkor is, ha formálisan megmaradt az iskolák többségében.)

A helyi tantervek alakítása során általában sikerült az óraszámokért vívott harcban is megőrizni a heti egy osztályfőnöki órát, de ez gyakran nem maradt az osztállyal való együttlét kötetlen ideje, beépültek ide olyan tartalmak, amelyek a hagyományos tanítási órák műveltségi anyagában nem fértek el. Elsősorban az emberismeret és az életvitel kérdései kerültek át az osztályfőnöki órák keretébe. A kerettantervek ismét kodifikálták az osztályfőnöki funkciót, kötelező tantervi óraként szerepeltetik az osztályfőnöki órát, sőt ezek egy részére a tartalmat is kijelölik, de máig tisztázatlan, illetve iskolai szinten eldöntendő e szerepkör pontos tartalma.

Jelzésértéke van annak, hogy a vizsgálatban részt vevő iskolák 84 százalékában működik osztályfőnöki munkaközösség. Ez viszonylag magas arány ugyan, de ha arra gondolunk, hogy korábban ez a testület volt az iskolák többségében a nevelői tevékenység motorja, s minden intézményben jelen volt, a 84 százalék feltétlenül csökkenő tendenciát jelez. Ha figyelembe vesszük, hogy ennek a 84 százaléknak meg mindössze 83 százaléka vett részt az iskolai szintű pedagógiai program készítésében, s az elkészült pedagógiai programok mintegy 73 százalékában fogalmazódott meg csupán e munkaközösségek funkciórendszere, máris érzékelhetővé válik a már említett elsúlytalanodási folyamat.

Az osztályfőnökök - a vizsgálati adatok szerint - csak alkalomszerűen tartják a kapcsolatot az osztályukban tanító kollégáikkal. Rendszeres megbeszélésekről a megkérdezetteknek mindössze 27 százaléka nyilatkozott. Az általános iskolákban és a vidéki intézményekben ez az arány valamivel magasabb, mint középfokon, illetve a fővárosban. A helyzet e területen két évtizeddel korábban sem volt jobb, de az osztályfőnöki szerep jelentősége, a ráosztott (igaz: túlméretezett) szerep létjogosultsága egyértelműnek tűnt.

Az iskolai nevelés funkcióinak a világ és társadalmi szintű változásokból eredő módosulása olyan kompetenciák jelenlétét követelné meg, amelyekre a jelenleg működő pedagógusok 30 évesnél idősebb rétege nem készült, nem készülhetett fel, és amelyekről a fiatalabbak sem szerezhettek tapasztalatokat.4 A változó világ változó szerepvállalást igényelne nem csupán azoktól, akik osztályfőnöki megbízatást kapnak. Ebben a megközelítésben az osztályfőnök szerepe a két évtizeddel korábbihoz képest is bonyolultabbá, több rétegűvé vált, s egyre erőteljesebben követelné a professzionalizálódást.

A professzionalizálódás iránti megkerülhetetlen igény megkövetelné, hogy más, a szűken értelmezett pedagógián túli szakmaiságok segítsék a diákok iskolai nevelését. A napi tapasztalatok mellett vizsgálati adatok is igazolják, hogy a tantestületek többsége nehezen fogad be az intézménybe más szakmaiságokat. E hagyományos helyzet mára sem javult annak ellenére, hogy a pedagógusok gyakori panasza a gyerekekkel és a szülőkkel kialakuló konfliktusok növekvő száma, a halmozódó problémák kezelhetetlensége, a tehetetlenség és a magukra hagyottság nyomasztó érzése. Nem tudott széles körben gyökeret verni az iskolában az iskolapszichológus szakma annak ellenére, hogy kiválóan felkészült, elkötelezett szakemberek igyekeztek ellátni ezt a feladatot. A nevelési tanácsadóknak évtizedes harcok után sikerült csak pedagógiai szakszolgálattá minősülniük, s az iskolával való kapcsolatuk manapság sem mentes a konfliktusoktól. "A szociális típusú szakértelmek egyre erőteljesebb jelenlétével újra felmerül a kérdés: vajon a pedagógus képzettségét, felkészültségét, kompetenciáját kell-e fokozni, vagy teret kell nyitni az iskolában az új szakértelmeknek. Kétségtelen, hogy a szociális és a pedagógiai munkának vannak találkozási pontjai, de különbségei is. A pedagógusok többsége azonban - úgy tűnik - fél az ellenőrizhetőségtől, a beleszólástól, egyáltalán a "titkaiba" való belelátástól. Szinte tapintható a szakmai féltékenység, a bizalmatlanság. A helyzetet csak bonyolítja az anyagi eszközök elégtelensége, az egzisztenciaféltés, a feleslegessé válás lehetőségétől való rettegés.

Osztályfőnök és osztálya

Bizonyíthatóan csökkent az osztályfőnök és osztálya egymáshoz való kötődésének ereje. A két évtizeddel korábban megkérdezett igazgatók még mint komoly gondot fogalmazták meg, hogy az osztályfőnökök egy része "soviniszta" módon elfogult saját osztályával ahelyett, hogy azt "az iskolaközösség" részének tekintené. Ma a kapcsolat már sokkal lazább. A vizsgálatban megkérdezett pedagógusok 30 évnél fiatalabb rétege általában természetesnek veszi, hogy az osztályfőnök távol tartja magát a "gyermekek világától", s hogy feladatának lényege az adminisztráció.

Kutatási adatokkal is igazolható tény, hogy a tanulók akkor érzik igazán jól magukat az iskolában, ha a rendszabályok megfelelőek, ha ösztönzik őket véleményük elmondására, ha beleszólhatnak saját életük alakításába, ha biztonságban vannak. Akkor tetszik nekik az iskola, ha tanáraik igazságosan bánnak velük, problémák esetén segítik őket, érdeklődnek diákjaik egyénisége iránt.

A mi diákjaink többsége pedig - egy nemzetközi vizsgálat adatai szerint5 - nem érzi magát jól az iskolában. E negatív attitűd egyik magyarázata, hogy a pedagógusokkal való kapcsolatukat a megkérdezettek évről évre negatívabbnak értékelik. Az osztályfőnökök szemszögéből különösen elgondolkodtató, hogy a "pedagógusokat érdekli, hogy milyen a személyiségem" kijelentést a megkérdezettek viszonylag kis hányada tekintette igaznak.

  Tanáraikról pozitív véleményt mondók aránya évfolyamonkénti bontásban, százalékban

n= 5757
Évfolyam
Igazságosan bánnak a diákokkal
Ösztönzik őket véleményük elmondására
Ha szükséges, segítséget nyújtanak
Érdekli őket diákjaik egyénisége
5.évf. n=1714
55,9
44,7
63,8
36,9
8. évf. n=1595
40,2
40
60,8
33,9
10.évf. n=1252
28,5
48,1
48,1
28,2
12. évf. n=1196
21,5
30,3
50,8
21,3
Összes n=5757
38,4
38,6
56,8
30,9

Az elszemélytelenedés tendenciájának különös súlyt ad, hogy a nemzetközi vizsgálatban az erre a kérdésre adott válaszok megoszlása alapján a hazai tizenévesek a 28 ország rangsorának végén helyezkedtek el. Ugyancsak sereghajtóknak bizonyultak, amikor arra a kérdésre válaszoltak, hogy vajon tetszik-e nekik az iskola6.

A serdülőkorú tanulók közérzetét nagymértékben befolyásolja az őt körülvevő kortárscsoport, az osztály légköre, az ő abban elfoglalt helye, ott szerzett személyes tapasztalatai.

Az osztályfőnök korábban a közösségi nevelés kulcsembereként szerepelt a köztudatban. A mozgalmi tevékenység kvázi kötelező volta főként az általános iskolában számos gonddal, hazugsággal járt ugyan együtt, de a 80-as évektől, amikor az úttörőéletben elhalványultak az ideológiai és militáns elemek, a mozgalom számos olyan feltételt és keretet biztosított, amely megkönnyítette és tartalmassá tette a gyerekekkel való közös tevékenységek szervezését, a tanítási órán és iskolán kívül velük való együttlétet. Azóta a tanítási órán kívül együtt töltött idő minimálisra zsugorodott, a megkérdezett osztályfőnökök az óratervi órákon túl átlagosan még két órányi időt sem töltenek saját osztályuk tanulóival. (A 80-as évek elején a megkérdezettek 50-57 %-a heti 2, 20 %-a heti 5 - 7, 8-10 %-a heti 12 óránál többet töltött a tanítási órán kívül a gyerekekkel.)

Többek között a ritkább együttlét, a közös élmények számának megcsappanása is magyarázza, hogy a már említett egészségvizsgálat adatai szerint a diákoknak nem csupán a pedagógusokkal kialakított viszonya romlott és romlik folyamatosan, hanem az osztálytársaikkal is.

  Az osztálytársaikról pozitívan vélekedők aránya évfolyamonkénti bontásban (százalékban)7

 
Osztályunk tanulói szívesen vannak együtt
Osztálytársaim többsége kedves és segítőkész
Osztálytársaim olyannak fogadnak el, amilyen vagyok
6. évf. n=1714
78,3
71,5
79,1
8. évf. n=1595
70,5
62,3
76,5
10. évf. n=1252
52,3
54,8
78,2
12. évf. n=1196
48,4
53,1
76,2
Összesen n=5757
64,3
61,5
77,6

A jelzett negatív tendenciák, az iskola belső életének elsivárosodása, elszemélytelenedése természetesen nem csupán az osztályfőnökkel kapcsolatos gondokra vezethetők vissza. Feltétlenül oda kell azonban figyelni arra, hogy ez a jelenség egy hagyományos, részben ugyan elavult, de még ebben a formájában is nélkülözhetetlen pedagógusszerep elhalványulásával párhuzamosan erősödött fel. Ha az osztályfőnök nem vállalja a feladatot, a jelenlegi iskolában szinte senki sem marad, aki az egyes diákokra mint egyénekre hivatalból figyel, aki érdemben segíti őket szocializációjuk és perszonalizációjuk rendkívül bonyolult folyamatában. Ennek pedig beláthatatlan következményei vannak. Természetesen erre a feladatra nem elegendő egyetlen iskolai funkciót szánni, szükség van a szerep határainak kijelölésére, az együttműködő szakmai partnerek felfedezésére, a szerep korszerű újrafogalmazására.

Jelzések az aktuális helyzetről

2002 elején az OKI-PTK elővizsgálatot végzett az 1998-ban az országos vizsgálatban alkalmazott kérdőív rövidített változatának alkalmazásával.8 A kérdőív véglegesített változatát az obszerváció során szándékozunk felhasználni. Bár a minta nem reprezentatív, érdemes az adatokat szemügyre venni. (Az elővizsgálatnál alkalmazott kérdőívet e dolgozat függelékében közöljük.)

A vizsgálati mintáról

Összesen 349 kérdőív érkezett vissza, ezek közül 179 megyeszékhelyről, 131 egyéb vidéki városból, 39 községből. A válaszadók iskolai végzettség szerinti megoszlása: 8 fő tanítóképző főiskolát, 114 fő tanárképző főiskolát, 187 fő tudományegyetemet, 38 fő egyéb felsőoktatási intézményt (műszaki egyetem, művészeti főiskola, testnevelési főiskola stb.) végzett. A kérdőívet 118 férfi, és 231 nő töltötte ki. A férfiak aránya magasabb, mint a férfiak átlagos aránya jelenleg a pedagógusi pályán. A válaszadók között 57 általános iskolai, 91 gimnáziumi, és 145 szakközépiskolai osztályfőnök volt, 53 egyéb iskolában (pl. szakmunkásképző) osztályfőnök. A mintában nagymértékben felülreprezentáltak a szakközépiskolai osztályok, ez magyarázatot ad a nemek közt tapasztalt eltérésre az átlagos aránytól. A válaszadók koreloszlása: 30 év alatt: 45 fő; 31 - 40 éves 96 fő; 41 - 50 éves 119 fő; 50 évesnél idősebb 89 fő.

Az osztályfőnöki pozícióban töltött időben már nem figyelhető meg eltolódás:

5 évnél kevesebb ideje osztályfőnök: 83 fő
5 - 10 éve: 62 fő
11 - 15 éve: 53 fő
16 - 20 éve: 59 fő
több, mint 20 éve: 89 fő

Ennek megfelelően a középkorú, illetve idősebb pedagógusok között is sokan csak pár éve osztályfőnökök.

Vizsgálati eredmények

Az osztályfőnök képzése, továbbképzése

A vizsgálatban résztvevők közül 135 fő (38,7 %) vett részt legalább egy az osztályfőnöki munkával kapcsolatos továbbképzésen. Közülük 53 (15,1 %) kettő, 10 (2,8 %) pedig három vagy több ilyen jellegű képzésen vett részt. A továbbképzések a következő témák köré szerveződtek:

A továbbképzés témája
Résztvevők száma
Drogprevenció
24
Osztályfőnöki feladatok
13
Konfliktuskezelés
13
Önismeret
9
Gyermekfilozófia
9
Tanári hatékonyság
9
Egészségnevelés
9
Osztályfőnöki konfliktusok
8
Személyiségfejlesztés
8
Mentálhigiénie
7
Továbbtanulás
7
Felkészülés a családi életre
6
Ttanítás-tanulás
5
Nemzeti alaptanterv
5
Kerettanterv
4
Erkölcsi nevelés
4
Pszichológia
4
Környezetvédelem
3
Európai polgári létforma
3
Vallástörténet
2
Az iskola és család kapcsolata
2
Szabadidősport
2
Életvezetési ismeretek
2
Tanár-diák kapcsolat
2
A gyermek
2
Diákönkormányzat
2
Nehezen kezelhető gyerekek
1
Fegyelmezés
1
Közösségépítés
1
Keresztény nevelés
1
Emberismeret
1
Osztályfőnöki munkaközösségvezetés
1
Drámapedagógia
1

A továbbképzések közül 81 előadás, 75 tréning, 28 konzultáció, 2 pedig terepgyakorlat jellegű volt.

A továbbképzések óraszáma 1 és 120 óra között volt. 23-an vettek részt 1 - 9 órás, 21-en 10 - 20 órás, 51-en 30 órás, 17-en 40 órás 3-an 50 órás 33-an 60 órás és 3-an 120 órás továbbképzésen.

A továbbképzéseket átlagosan jónak (ötfokú skálán 4,18) minősítették a megkérdezettek.

Nagy többségük (259 fő, 74,2 %) szükségesnek tartja az osztályfőnöki munkával kapcsolatos továbbképzéseket. Ezt leginkább az új módszerek, témakörök megismerésével, tapasztalat- és eszmecserével indokolták. Felmerült indokként még a gyakorlati tapasztalatszerzés, az elfelejtett információk felfrissítése, és az alapképzés hiányossága is.

A továbbképzések szükségességét elutasítók érvei között szerepelt: a helyi tapasztalatcsere, az alapképzés elegendő, a különböző osztályokhoz különböző továbbképzés kellene, a gyakorlat hiányzik a továbbképzésekből.

Az osztályfőnöki szerep tartalma, speciális osztályfőnöki feladatok

A válaszadók 65 %-a számolt be arról, hogy van az iskolájában olyan pedagógiai feladat melyet csak az osztályfőnök láthat el. A dolog visszáját tekintve a megkérdezettek durván egyharmada tekinti az osztályfőnökséget kiürült, formális funkciónak.

Csak az osztályfőnök által ellátható pedagógiai feladatok közül - a következő táblázatban szereplő tevékenységeken kívül - az adminisztrációt, a hivatali képviseletet, szervezést, pályaorientációt, a magatartás, szorgalom értékelését, a versenyeken való részvétel szervezését említik a legtöbben.

  Mely tevékenységek tartoznak az osztályfőnök feladatkörébe?

Osztályfőnöki tevékenység
Hány százalék említette
Kapcsolattartás a szülőkkel
96,3
Kapcsolattartás az osztályban tanító tanárokkal
94,8
Törődés a gyerekek aktuális problémáival
92,8
Az osztály konfliktusainak megoldása
92
Erkölcsi nevelés
84,5
Az osztály közéletének szervezése
83,7
Egészségnevelés
68
Segítségnyújtás a tanulásban
62,8
Állampolgári nevelés
50
Szülők közötti felvilágosító munka
42,7
Gyermekvédelmi munka
40,7
Családlátogatás
37,2
Szabadidős tevékenység szervezése
30,7
Egyéb tevékenység
7

Szükség van-e osztályfőnöki órákra (érvek, ellenérvek) - (15,16)

A válaszadók túlnyomó többsége (82,5 %) véli úgy, hogy a tanulók többsége igényli a heti osztályfőnöki órákat. Mindössze 6,3 százalék gondolja, hogy nincs ilyen igény, 8,3 % pedig úgy nyilatkozott, hogy nem tudja. Gyakorlatilag a válaszadók összessége (96,6 %) szerint szükség van osztályfőnöki órákra. Mindössze 2 % gondolja, úgy hogy nincs szükség, és 1,4 % nem válaszolt.

Az osztályfőnöki órák szükségességét a legtöbben az osztály problémái megbeszélésének igényével indokolták. Ezenkívül többeknél megjelent még indokként a közösségkialakítás, a kötetlenség, személyiségfejlesztés, a közös feladatok megbeszélésének szükségessége.

Az osztályfőnöki órák létét kétségbe vonók érvei között olyanok szerepeltek, mint felesleges időpazarlás, a csekély hatékonyság, értelmetlenség.

Az osztályfőnök iskolai kiválasztásának szempontjai (17)

A legjellemzőbb módszer (72,5 %), hogy az iskolavezetés kijelöli az osztályfőnököt. A kiválasztás 15,5 % esetében automatikusan történik, a volt végzős lesz a belépő osztály főnöke. A megkérdezetteknek csak 9,2 % említette, hogy önkéntes jelentkezés alapján válik az érintett osztályfőnökké, és a kiválasztás sehol sem történik belső pályáztatással.

A kerettanterv bevezetésének következményei

A megkérdezette 22,3 %-a válaszolt úgy, hogy a kerettantervek bevezetésével módosult az osztályfőnöki munka dokumentációja. Ők részletesebb, időigényesebb dokumentációs munkát jeleztek.

A válaszadók 50 %-a szerint a kerettantervek bevezetésével megváltozott az osztályfőnöki munka tartalma. Legtöbben bővülést említettek, kiemelve az egészség- és a katasztrófavédelem témakörének kötelezővé tételét. Néhányan úgy vélekedtek, hogy az osztályfőnöki órák tartalma mind az évfolyamok között, mind egy évfolyamon belül koherensebb lett.

Az egészségnevelés témaköre az osztályfőnöki programban

A legtöbb válaszadó az egészséges életmód és a káros szenvedélyek megelőzésével kapcsolatos tartalmak megjelenését említette. Az egészség életmód témakörön belül legtöbbször a betegség elleni védekezés, a táplálkozás, a higiénia tematizálódik. A napirendre kerülő káros szenvedélyek közül az alkoholt és drogot említik a legnagyobb gyakorisággal. Az egészségneveléssel kapcsolatos témák feldolgozásánál alkalmazott pedagógiai módszerek közül megemlítik a meghívott előadókat (orvos, védőnő), a videóanyagokat, a tanulók által tartott bemutatókat, a csoportos beszélgetést, valamint a szituációs játékokat.

Az említetteken kívül említették még a válaszadók az önismeret, párkapcsolat, öltözködés, szexuális felvilágosítás, AIDS, abortusz, lelki egészség, napirend, közlekedés, sport, alvás, környezetegészség, szociális problémák témaköreit.

A válaszadók 30 %-a épített be az osztályfőnöki tantervébe valamilyen már kidolgozott programot. Viszonylag sokan említették a DADA-programot, szó került még életvezetési, drámapedagógiai és saját kidolgozású drogprogramról, és felbukkant a tanulói körben alkalmazott Gordon-módszer is.

Az osztályfőnöki munkaközösség és működése

A pedagógusok 95 %-a arról számolt be, hogy működik iskolájában osztályfőnöki munkaközösség. E munkaközösségek 56,7 százaléka alkalomszerűen, 34,4 %-a rendszeresen, 1,7-a egyáltalán nem tart megbeszéléseket. 7,2 % nem adott értékelhető választ. 32 esetben említették, hogy a tanítók is tagjai a munkaközösségnek.

A legtöbb munkaközösség csak alkalomszerűen tart megbeszéléseket. Gyanítható, hogy ilyen feltételek mellett a munkaközösség nem biztosít folyamatos szakmai segítséget tagjainak.

Az osztályfőnök anyagi és erkölcsi megbecsülése

Az osztályfőnökök kedvezménye a megkérdezettek 84,2 %-a esetében heti egy óra, 7,4 %-uk azonban nem részesül semmilyen kedvezményben, 5,2 %-uk nem válaszolt erre a kérdésre, és 3,2 %-uk egyéb kedvezményekről számolt be.

Az osztályfőnöki pótlék átlagos mértéke: 2750 Ft/hónap. Alsó határának átlaga 2555 forint havonta, felső határának átlaga 3455 forint. A válaszadók többsége (78,8 %) arról számolt be, hogy egyformán kapnak pótlékot az osztályfőnökök.

Az osztályfőnökök anyagi megbecsülése általában nem megoldott, bár a törvényi lehetőség adott. Akad is néhány olyan iskola, amely él ezzel a lehetőséggel és 11000 Ft havi pótlékot ad az osztályfőnököknek. A differenciálás eszközeit nem aknázzák ki az iskolák, és ahol ez megtörténik, ott általában átláthatatlanok a differenciálás szempontjai.

A válaszadó osztályfőnökök úgy vélekednek, hogy viszonylag az iskolavezetés becsüli meg leginkább a munkájukat (ötfokú skálán 3,8), a vezetést követik a kollégák (3,67) a tanulók és a szülők (3,55) a legkevesebb megbecsülést (2,49) a közvélemény részéről tapasztalják

Az osztályfőnök és osztálya

A válaszadók közül 32 % egy éve, 24,5 % két éve, 17,5 % három éve, 18,1 % négy éve, 7,2 % négy évnél régebben osztályfőnöke az osztályának. Az egy éve osztályfőnökök relatíve magasabb aránya arra enged következtetni, hogy az iskolákban gyakori az osztályfőnökváltás.

Az osztályfőnökök a közepesnél valamivel nagyobb mértékben (ötfokú skálán 3,45) elégedettek saját osztályukkal.

Az osztályfőnököknek az osztályfőnöki órán kívül átlagosan heti 4,61 órájuk van az osztályukkal és átlagosan hetente 6,4 órát töltenek tanítványaikkal.

(Ugyanez az adat iskolai végzettség szerinti bontásban: tanítóképzőt végzettek: 7,0, tanárképző: 4,3 tudományegyetem: 4,2.óra. Ennek alapján következtetve minél idősebbek a diákok, annál kevesebbet vannak együtt osztályfőnökükkel. Ez iskolarendszerünk sajátosságaiból fakad, de nem biztos, hogy pedagógiai szempontból megnyugtató.)

A válaszadók közel egynegyede (24 %) vezet tanítási órán kívüli foglalkozást saját osztálya számára (szakkör, napközi, versenyre való felkészítés, felzárkóztatás).

Az osztályfőnökök több mint kétharmada (67,5 %) szervez szabadidős foglalkozásokat a rá bízott tanulócsoport számára. (kirándulás, túra, színház-, mozi-, könyvtár- múzeumlátogatás, ünnepségek, tábor, klubdélután).

Az osztályfőnökök általában jónak (ötfokú skálán 3,93) tarják kapcsolatukat saját osztályukkal.

Az osztály megítélése

A megkérdezett osztályfőnök tanulmányi szempontból a közepesnél kevéssé tartják jobbnak osztályukat (ötös skálán 3,31), fegyelmezési és közösségi szempontból pedig inkább a jók, mint a közepesek közé sorolják (3,54, illetve 3,63). Természetesnek véljük, hogy az osztályfőnökök kicsit elfogultak saját osztályukat illetően, és ezt az elfogultságot a valóság leginkább a tanulmányi eredmények tekintetében képes objektív tényekkel ellensúlyozni.

Személyes viszonyulás az osztályfőnökséghez

A válaszadók több mint háromnegyede (76,5 %) szereti az osztályfőnöki munkát és csak nem egészen 9 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy nem szereti. 14,3 % nem válaszolt erre a kérdésre. A legtöbben azért szeretik ezt a tevékenységet, mert közvetlen kapcsolatot tesz lehetővé a diákokkal. Többen említették még osztályfőnöki munka szeretete melletti érvként, hogy ezáltal lehetőség nyílik közösségépítésre, ők maguk is tagjai lehetnek egy közösségnek, valódi nevelőmunkát folytathatnak. Néhányan arról tettek említést, hogy az osztályfőnöki munka szakmai kihívás, őszinteségre és egyéni differenciált bánásmódra ad lehetőséget, és ezáltal válik vonzó feladattá.

Az osztályfőnöki munka iránt negatív attitűdöt jelző tanárok leginkább e feladatkör időt rabló mivoltát emelték ki indokként.

Problémák

Az osztályfőnök a következő problémákat látják a legsúlyosabbaknak:

  • egyre több a hátrányos helyzetű tanuló,
  • otthonról, illetve a médiából érkező negatív hatások (igénytelenség, értéktelenség) nehezítik a munkát,
  • nevelési hiányosságok mutatkoznak,
  • terjed az agresszió,
  • a tanárok és a diákok túlterheltek,
  • terjednek a szenvedélybetegségek (cigaretta, alkohol, drog),
  • bandák szerveződnek.

Mi segítheti a jelzett problémák megoldását?

A leggyakrabban megfogalmazott igény az osztályfőnöki munkára fordítható időkeret jelentős növelése. Ezt követi az anyagi és az erkölcsi megbecsülés, a pozitívabb szülői hozzáállás, bőségesebb szakirodalom. Néhányan jelezték még a továbbképzéseket (pl. a cigánysággal kapcsolatban), a jobb alapképzést, külső előadók meghívását, oktatófilmek bemutatását, iskolapszichológus, fejlesztő pedagógus alkalmazásának fontosságát, a jelenleginél nagyobb szakmai szabadságot (kötetlenebb tanmeneteket), a kollégákkal való szorosabb együttműködést és kisebb osztálylétszámokat mint segítő lehetőségeket.

A taneszközök fejlesztése

Folyamatban van egy elsősorban az osztályfőnöki munkát segítő programcsomag megjelentetése.9 A 2001. év végén megjelent a gyűjtemény első darabja a Nevelési kézikönyv nem csak osztályfőnököknek.

A csaknem 500 oldalas kötet foglalkozik a világban és a társadalomban bekövetkezett változásoknak a nevelés funkcióira gyakorolt hatásával és ennek fényében a nevelői szerep esélyeinek, tartalmának, alakváltozatainak kérdéskörével. Szempontokat sorakoztat fel, és módszereket ajánl az iskolások multikulturális neveléséhez. Tájékoztat a hazai diákok egészségi állapotának jellemzőiről és ennek az iskolafüggő változóiról, és megismertet egy bevált egészségnevelő program elméletével és gyakorlatával. Felvet és elemez az osztályfőnöki munkában fellépő néhány etikai dilemmát, és segít átgondolni a közösségi nevelés 21. században is érvényes tartalmát. Szó esik benne az érzelmi kultúra fogalmáról, illetve hiányának aktuális következményeiről, a konfliktuskezelés gyakorlatáról és az iskolai versengés természetrajzáról. Megismerhetjük belőle különböző iskolák osztályainak fejlődéstörténetét, kapcsolatrendszerük, szerephierarchiájuk alakulását, valamint a pedagógus és pszichológus együttműködésében rejlő nevelési lehetőségeket. Egy terjedelmes fejezet szól az erkölcsi nevelésről különböző szellemiségű iskolákban, és több tanulmányt olvashatunk az állampolgári nevelés lehetőségeiről és módszereiről. A nevelési vizsgálat elméletét és metodikáját tárgyaló írások az iskola belső értékelését kívánják megkönnyíteni. Az osztályfőnök segítői között szó esik az együttműködés lehetőségeiről az iskolapszichológusokkal, a család és az iskola kapcsolatában felmerülő időszerű problémákról és a gyermekvédelem intézményrendszeréről, valamint az iskolai gyermekvédelem aktuális állapotáról. A kézikönyv zárófejezetében ajánlás található az osztályfőnöki órák tartalmához. A feldolgozást segítő értelmezési keret, a módszertani ötletek, a vitaindító szövegek és a felhasználható szakirodalom a következő témakörökbe rendeződnek: a kor, amelyben élünk; ember és természet, kapcsolatunk az állatvilággal; erkölcs, jog; előítéletek; egyén, csoport, közösség; kapcsolatok; lelki egészség; az élet dolgai. A népes szerzői gárda10 törekszik megfelelni az iskolai gyakorlatban dolgozó pedagógusok és a pedagógusmesterséget elsajátító pedagógusjelöltek igényeinek. A korszerű elméleti ismeretek és a lehetőség szerint napra kész részletes tematikus bibliográfia mellett gazdag tapasztalati anyagot és bevált módszereket is közöl annak reményében, hogy minden olvasó megtalálja benne azt, amire éppen szüksége van.

A 2002/2003-as tanévre megjelenik a programcsomag többi darabja:

  • Esetek és gyerekek. Hanganyag és módszertani útmutató,
  • Többarcú igazság. Videóanyag és módszertani útmutató,
  • Szöveg- és módszergyűjtemény CD-ROM-on.

Tájékoztató és interaktív honlap az osztályfőnökök számára (http://www.osztalyfonok.hu)

A dinamikus változások a társadalomban, az iskolában hangsúlyosan vetik fel a folyamatos kapcsolattartás, mindenirányú információáramlás, a párbeszéd igényét a tudomány, a közoktatás-politika és az iskolai gyakorlat különböző intézményei, csoportjai, egyes szereplői között. Az informatika jelenlegi fejlettségi szintje és elterjedtsége ma már lehetőséget ad a folyamatos dialógus feltételeinek megteremtésére és működtetésére. A konfliktusok közösen megoldandó problémaként történő értelmezése számos feszültségtől szabadíthatna meg valamennyiünket. Ezért vállalkozunk egy honlap működtetésére a pedagógusok (osztályfőnökök), diákok és szülők számára. 2002 elejétől egy az osztályfőnököknek szánt weboldalt működtetünk.

A weboldal célja, hogy a pedagógusok olyan friss szakmai, illetve technikai információkhoz jussanak, melyek segítségével munkájukat professzionálisabban végezhetik. Általános tapasztalatunk ugyanis, hogy a pedagógusok többségében meglévő jó szándék az eligazodás lehetőségének hiányán bukik el. A honlap segítségével lehetővé akarjuk tenni a folyamatos eszme- és tapasztalatcserét, amely segítheti - többek között - a gyakorlat és az elmélet közötti szakadék áthidalását is. Lehetőséget kívánunk adni mind a téma elméleti szakembereinek, mind a gyakorló pedagógusoknak a véleménynyilvánításra, virtuális fórumokon való részvételre, problémák, gondok közvetlen felvetésére, megvitatására. A honlapon internetes szakmai tanácsadás is folyik. Terveink között szerepel egy elektronikus úton történő továbbképzés is.

A működtetés során nyitottak vagyunk minden új ötlet, javaslat iránt, amely még élőbbé és a valós igényeknek megfelelőbbé, érdekesebbé és egyúttal hasznosabbá teheti a honlapot. Minden megerősítő és kritikai észrevétel segít bennünket, és számítunk is az érdekeltek, érdeklődők, közvetlenül vagy közvetve érintettek jelentkezésére.

Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete

A Harmadik Országos Osztályfőnöki Konferencia (Szombathely, 2000. május) közel kétszáz résztvevőjének állásfoglalásában is megfogalmazódott az igény egy olyan szakmai szervezet létrehozására, amely az osztályfőnöki tevékenységhez kapcsolódó problémákkal foglalkozik. E kezdeményezés nyomán került sor az egyesület megalapítására. Az egyesület alapító közgyűlése 2000 októberében fogadta el az alapító okiratot és választotta meg az öttagú vezetőséget. A szervezet bejegyzése 2001 áprilisában történt meg.

Az Egyesület célja:

  • foglalkozás az iskolai nevelőmunkát érintő gyakorlati és elméleti kérdésekkel történő,
  • az osztályfőnöki tevékenységgel kapcsolatos projektek kezdeményezése, kísérleti kipróbálása, tapasztalatainak közzététele,
  • folyamatos információcsere az osztályfőnöki tevékenységgel kapcsolatos elméleti, gyakorlati kérdésekről a pedagógiai szaksajtó (kiemelten az Új Pedagógiai Szemle) valamint az internet útján,
  • a hazai és nemzetközi tudományos kutatások, pedagógiai kísérletek eredményeinek elemzése a gyakorlat szempontjából és a hasznosítható tapasztalatok hozzáférhetővé tétele,
  • regionális, illetve országos tanácskozások, konferenciák rendszeres szervezése,
  • az osztályfőnöki munkát érintő továbbképzési és nevelési programok, projektek szakmai minősítése,
  • a mindenkori oktatásirányítási szervek, nevelési-oktatási intézmények felkérésére az iskolai (osztályfőnöki) neveléssel kapcsolatos szakmai anyagok készítése, illetve véleményezése,
  • folyamatos együttműködés a nevelési, valamint pedagógusképzésért és továbbképzésért felelős intézményekkel, civil pedagógiai szakmai szervezetekkel, valamint a társtudományok képviselőivel,
  • nemzetközi kapcsolatfelvétel, kapcsolattartás és tapasztalatcsere.

Az egyesület az OKI PTK megbízásából vállalkozik az osztályfőnöki tevékenység obszervációjában való részvételre, szerepet vállal az említett programcsomag népszerűsítésében, és a honlap szerkesztésében.

FÜGGELÉK

Válogatás a rendszerváltás óta az osztályfőnöki funkcióval kapcsolatban megjelent szakirodalomból

Bagdy Emőke: Főnök-e az osztályfőnök? Új Pedagógiai Szemle, 1993. 3. sz. 6-9. o.

Barlai Róbertné: Főnök az osztályban? Új Pedagógiai Szemle, 1996. 5. sz. 53-56. o.

Fenyő D. György: Az osztályfőnök és osztálya. Új Pedagógiai Szemle, 1993. 3. sz. Új Pedagógiai Szemle, 1993. 3. sz. 15-18. o.

Bognárné Pálvölgyi Márta: Így használom az internetet az osztályfőnöki munkában. Új Pedagógiai Szemle, 43-48. o.

Fűzfa Balázs: "…játszani is engedd…" Új Pedagógiai Szemle, 1993. 3. sz. 13-15. o.

Hámori Veronika: Kell egy csapat… Új Pedagógiai Szemle, 1996. 5. sz. 48-51. o.

Hegedűs T. András: Mit kell(ene) tudnia ma a magyar osztályfőnöknek? Új Pedagógiai Szemle, 1993. 3. sz. 20-22. o.

Honffy Pál: Az adminisztrációtól az értékek átadásáig. Új Pedagógiai Szemle, 1993. 3. sz. 11-13. o.

Korzenszky Richárd: Az osztályfőnöki szerepről. Új Pedagógiai Szemle, 1993. 3. sz. 9-11. o.

Kósáné Ormai Vera: IGEN - csupa nagy betűvel. Új Pedagógiai Szemle, 1996. 5. sz. 56-60. o.

Loránd Ferenc: Az osztályfőnöki munka szuverenitása és meghatározottsága. Új Pedagógiai Szemle, 1993. 3. sz. 55-61. o.

Az osztályfőnöki munka feltételei és helyzete az általános iskolában, (összeáll.: Makai Éva, szerk.: Majzik Lászlóné - Szekszárdi Ferencné) Országos Pedagógiai Intézet, 1984.

Majzik Lászlóné - Szekszárdi Ferencné: Útmutató az osztályfőnöki órák tantervének korrekciójához. OPI, 1986.

Az osztályfőnöki munkáról - jelen időben (összeáll.: Majzik Lászlóné) Új Pedagógiai Szemle, 1993. 3. sz. 26-40. o.

Az osztályfőnöki kompetencia határai. (Vitavezető: Trencsényi László) Új Pedagógiai Szemle, 1993. 3. sz. 55-61. o.

Meleg Csilla: Osztályfőnökké lenni - osztályfőnökké válni. Új Pedagógiai Szemle, 1993. 3. sz. 24-26. o.

Mihály Ottó: Az osztályfőnök szerepvállalása az iskola humanizálásában. Új Pedagógiai Szemle, 1993. 3. sz. 40-44. o.

Mihály Ottó: És mi lesz az osztályfőnöki funkciókkal? - Válaszok Mihály Ottó És mi lesz az osztályfőnöki funkciókkal? című előadásában feltett kérdésekre. Új Pedagógiai Szemle, 1996. 5. sz. 44-48. o.

Pápai Gyuláné: Mi lesz veled osztályfőnök, mi lesz belőled gyermek? Új Pedagógiai Szemle, 1996. 5.. sz. 60-66. o.

Szávai István: Néhány gondolat az osztályfőnöki órákról. Új Pedagógiai Szemle, 1993. 3. sz. 18-20. o.

Szekszárdi Júlia: Az osztályfőnöki szerep tegnap, ma és holnap Új Pedagógiai Szemle, 1996. 5. sz. 33-44. o.

Szekszárdi Júlia: Gondolkodás egy régi-új pedagógusszerepről. In: Tanári lét-kérdések. RAABE-Klett Kiadó, H 1, 1996.

Szekszárdi Júlia: Még egyszer az osztályfőnöki szerepről. Új Pedagógiai Szemle, 2000. 12. sz. 3-12. o.

Szekszárdi Júlia: Az iskolák belső világa. In Halász Gábor és Lannert Judit (szerk): Jelentés a magyar közoktatásról 2000. Országos Közoktatási Intézet, 239-273. o.

Szekszárdi Júlia (szerk.): Nevelési kézikönyv nem csak osztályfőnököknek. OKI Kiadó - Dinasztia Tankönyvkiadó, 2001.

Vastagh Zoltán: Kényszerpályán vagy fejlesztő szervezetben? Új Pedagógiai Szemle, 1993. 3. sz. 22-24. o.

Völgyiné Reich Márta: Ez a szerep semmi mással nem pótolható. Új Pedagógiai Szemle, 1996. 5. sz. 51-33. o.

Zrinszky László: Osztályfőnöknek lenni - múlt, jelen, jövő. Új Pedagógiai Szemle, 1996. 5. sz. 66-69. o.

Vörösné Rövid Zita: Minőségbiztosítás az osztályfőnöki munkában. Új Pedagógiai Szemle, 2000. 3. sz. 55-61. o.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.