2019. augusztus 22., csütörtök , Menyhért, Mirjam

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> A tanulás és tanítás helyzete >> A tantárgyak helyzete

A gazdasági ismeretek modultantárgy helyzetéről

2009. június 17.

A tantárgyak helyzete

Szomor Tamás

A gazdasági ismeretek modultantárgy helyzetéről

A társadalomismeret 2001-ben elfogadott általános, valamint a 2002-ben kidolgozott részletes érettségi vizsgakövetelmények eredményeként 2005-től valószínűleg olyan tárgyból vizsgázhatnak a tanulók, amelyre eddig még Magyarországon nem volt példa. Az előzmények: gazdasági ismeretekből, amely egyik változatában a társadalomismeret része, több éve sikeresen érettségiznek diákok a szakközépiskolákban és gimnáziumokban.

Az érettségi követelmények kidolgozása előtt a kerettantervi munkálatok során többféle változat készült társadalomismeretből. Az egyikben viszonylag elkülönülten kb. egyharmad arányban megjelent a gazdasági ismeretek, míg a másikban egyáltalán nem kapott helyet. (Ebben a változatban a pszichológia szerepel önálló blokként a társadalomismereten belül.) Végül ez utóbbi variációt fogadták el azzal a kiegészítéssel, hogy a pszichológia mellett alternatívaként az első változatból átemelt gazdasági ismeretek is a kerettantervek része lett.
A fenti munkamenet következtében a társadalomismeretek követelményein belül a gazdasági ismeretek követelményei szerkezetileg és koncepcionálisan is határozottan elkülönülnek, ezért a társadalomismeret érettségi vizsga egészére nem, de a gazdasági ismeretek részterület leendő vizsgáira lehet következtetni a korábbi évek és a jelen gyakorlatából.

A gazdasági, vállalkozói iskolai képzésben1 egyes fejlesztések már több mint tíz éves múltra tekinthetnek vissza. Ez az idő elegendő volt arra, hogy ha ma egy iskola, illetve egy pedagógus elhatározza, hogy gazdasági, vállalkozási ismereteket szeretne általános, illetve középiskolában vagy a szakképzésben tanítani, talál kész tanterveket, részt vehet pedagógus-továbbképzésen, és válogathat a segédletekből, módszerekből amelyek alapján tanítani kíván.

A kilencvenes évek közepére sokféle képzési programot hozott létre a többnyire középiskolai keretek között folyó fejlesztőmunka. (Képzési program alatt elsősorban a tanterveket értem, amelyek alapján gyakran valamilyen vizsgával zárult a képzés. Egy-egy program jellegzetes módszerekre épült, milyen segédanyagok készültek hozzá, hogyan vehették át más iskolák, kapcsolódott-e hozzá tanárfelkészítés.)2

A gazdasági, vállalkozói képzésben körülbelül ötszáz pedagógus vett részt, de az átlagos képzési idő az esetek több mint 90 százalékában nem érte el a 30 órát, annak ellenére, hogy gyökeresen új ismeretekről, módszerekről volt szó. Ez a szorosan vett gazdasági, vállalkozói tanárképzésre igaz. Elvileg nyitva áll az út mindenki előtt, hogy korlátlan óraszámban gazdasági, vállalkozási ismereteket tanuljon, erről dokumentumot szerezzen. Ez a tudás azonban nagyon áttételesen jelenik meg a mindennapok tanítási gyakorlatában, ugyanis az iskolai képzés lényege a módszertan és nem az az ismeretanyag, amit a tanár megtanult.

Számos jegyzet, segédlet, feladat- és szemelvénygyűjtemény született, de egyik sem ért meg olyan példányszámot, hogy bekerüljön a tankönyvpiac vérkeringésébe és üzleti alapon folyjék széles körű terjesztése, folyamatos felülvizsgálata és megújítása. Napjainkban a hozzáférhető kiadványok döntő hányadát civil szervezetek gondozzák, és a megszerezhető források határozzák meg, hogy azok milyen minőségben és áron jutnak el a diákokhoz.

A képzési programok kínálatához, hasonlóan színes volt a vizsgák gyakorlata. A legtöbb helyen a szóbeli vizsgáztatást választották. A központi előírások - pontosabban azok hiánya - gyakorlatilag lehetővé tették az iskolák és a tárgyat tanító tanárok számára, hogy a helyi igények, adottságok alapján állítsák össze a kérdéseket. A szóbeli vizsga mellett szólt az is, hogy a gazdasági ismeretek tanításának fontos szempontja a vállalkozói képességek, készségek (szóbeli kommunikáció, csapatmunka, döntéshozatal, kreativitás stb.) fejlesztése, miközben a lexikális ismeretek mennyisége - különösen más tárgyakhoz viszonyítva - elenyésző. (Emiatt írásbeli vizsgasorokat nehéz volt készíteni.) Úgy tűnt, hogy a szóbeli nagyobb teret enged a diákok év közben szerzett tapasztalatai, az egyéni véleményei kifejtésének. Tény ugyanakkor, hogy a szóbeli "megengedte" az a sajátos (szak)fogalmak írásbeliséghez képest pontatlanabb használatát. (Természetesen lehet azon vitatkozni, hogy ez jó vagy nem jó. Ha a témát bevezetésként, kedvcsinálóként a megengedett minimális óraszámban (két évben heti két óra) a gimnáziumi tantárgyak színesítéseként kínálta az iskola, akkor talán megengedhető a pongyola fogalmazás. Ha szakmai ismeretként tanulták a diákok jelentős óraszámban, akkor a fogalmazással szemben is nőttek az elvárások.)

A szakmai érettségin volt példa írásbeli vizsgára. A vizsgasor összeállításakor nem csak a definíciószerűen megtanulandó ismeretanyag csekély mennyisége okozott problémát, hanem a követelmények pontos meghatározása, az elsajátítandó anyag mélysége is. A tárgy rövid múltja miatt ahányan tanították, annyifélét értettek egy-egy címszó alatt. Így fordulhatott elő, hogy központi írásbelin számon kértek olyan számítási példákat is, amiket egyes iskolákban tanítottak, máshol nem. A problémát tetézte, hogy nem sikerült egyértelműen, csak egyféle módon megoldható feladatokat írni, a javítás nehézkessé és szubjektívvé vált.

A most bevezetendő társadalomismeret tantárgyból írásbeli vizsgaként emelt szinten komplex otthoni dolgozatot - tanulmányt - kell készíteni. Hasonlóra van már példa mind szakközépiskolai, mind gimnáziumi érettségi esetén. A tapasztalatok szerint a diákok többsége igen sok időt fordít az írásbeli munkák elkészítésére, az adatgyűjtésre. Önmagában az írások színvonala gyakran nem tükrözi a mögötte meglévő munkát, a diákok még alapvető hibákat követnek el, például nem tartják be a határidőket a technikai feltételek váratlan változása miatt (éppen nem működött a nyomtató, eltűnt a lemezről amit írt stb.), írnak ugyan vázlatot, de nem használják, a cím és a tartalom nem felel meg, nem jelölik a felhasznált irodalmat stb. Nehezen tudnak túllépni a sima leíró jellegű dolgozat elkészítésén. Napjainkban könnyen szereznek leírást bármiről, így teljesítik az előírt oldalszámot, de elemezni, véleményt formálni még alig tudnak, alig mernek. Ennek ellenére nem fölösleges ez, a számonkérési forma különösen ha belépőnek tekintjük a felsőoktatási intézményekbe, hiszen a tudományos igényű dolgozatírásnak legalább az alapjait megtanulhatják a diákok, és éppen a felkészültségüket, érettségüket lehet a dolgozatok színvonalán lemérni.

Számszerűen lehetetlen megbecsülni hány helyen és hányan érettségiztek már gazdasági ismeretekből. Valószínűleg több százan. Mindez elegendő volt arra, hogy az adott intézményeken belül komolyan vegyék ezt a vizsgát is, arra azonban még nem volt elég, hogy bármely oktatással foglalkozó állami intézmény kicsit alaposabban megvizsgálja és elemezze a tapasztalatokat, problémákat.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.