2019. augusztus 19., hétfő , Huba

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> A tanulás és tanítás helyzete >> A tantárgyak helyzete

Az ének-zene tantárgy helyzete és fejlesztési feladatai

2009. június 17.

A tantárgyak helyzete

L. Nagy Katalin

Az ének-zene tantárgy helyzete és fejlesztési feladatai1

A tantárgy helyzete a tantárgyi modernizációs folyamatban2

"A zenetanítás elemi szinttől a legmagasabb fokig: nevelés!"
(Ádám Jenő: Üzenet az USA-beli zenepedagógus kollégáimnak, akik a magyar módszer szerint tanítanak - 1979.)3

Az iskolai énektanítás helyzetéről tárgyilagos helyzetképet adni ma lehetetlen. Közel 20 éve nincs ilyen tárgyú tudományos igényű felmérés, s így objektívnek tekinthető adatok sincsenek. Adatok nélkül jövőt tervezni pedig "légvárépítés". Olyan, mintha pontos diagnózis nélkül akarnánk eredményesen gyógyítani. Betegség pedig van. Tüneteit gyerek-szülő-tanár-iskola egyaránt érzékeli és vitatja is évek óta.

Mára a szakma és közélet számára egyaránt nyilvánvalóvá vált, hogy változtatni kell a kialakult gyakorlaton. Főleg, ha a változatlanul őrzés e teljes társadalmi és azzal együtt járó iskolarendszeri változásokra való alkotó, megújító reagálás nélkül inkább dogmává merevíti, mintsem megőrzi korábban világszínvonalú hagyományainkat.

Most van itt az idő alapelemeitől újragondolni munkánk miértjeit és hogyanjait, s csak aztán "hangot adni" újra ahhoz, amit tanítani akarunk. Csak így lesz hol és kinek muzsikálni a jövőben is. Ennek felelőssége mindenkire kiterjed az egyes szakemberektől a képző intézményeken át a közoktatáspolitika irányítóiig, akiknek fontos kell legyen a jövő évezred gyermekeinek testi-szellemi-lelki "EGÉSZ-sége".

Visszatekintés

Magyarországon a tantervek helyett sokáig - 1938-tól 1996-ig - gyakorlatilag a tankönyvek szabályozták az iskolai énektanítás tartalmát. Kodály 1938-ban megjelent Iskolai énekgyűjteménye két kötetének zenei anyaga és az 1944-es Ádám Jenő által megírt "Módszeres énektanítás a relatív szolmizáció alapján" c. módszertan felhasználásával hosszú ideig szinte változatlan utánnyomással készültek az énektankönyvek.
A Kodály-módszer hivatalosan az iskolák államosítása után, 1948-tól lett a mindenkire kiterjedő kötelező állami iskolai oktatás része. Ekkor jelent meg az azt megvalósító első tankönyvcsalád, az ún. Ádám - Kodály énekeskönyv az általános iskolák 1-8. osztálya számára, majd a következő évtizedekben az annak metodikai rendszerét lényegében követő ún. zenei tagozatos, illetve az annál kevesebb óraszámra építő ún. normál általános iskolai énektankönyvek.4 Kisebb-nagyobb törésekkel azóta folyamatosan ezekre épültek az állami iskolák énekórái és a tanárképzés is, évtizedeken át átörökítve a módszer gyakorlat csiszolta hagyományait. Noha voltak tantervek, azok szakmai rendszere is a tankönyvekéhez igazodott. Így a valós tartalmi szabályzó szerepet a tankönyvek anyaga és metodikai rendszere töltötte be, egészen az 1989-ben bekövetkezett politikai és társadalmi változásokat követő iskolarendszer-váltásig.

Az 1989-es politikai fordulat után elkezdődött egy új, polgári Magyarország társadalmának építése. Természetes, hogy ez radikális változtatásokat igényelt az iskolarendszer struktúrájában és tartalmában is. Az egységes állami iskolák mellett megjelentek a magán, az egyházi, alapítványi, kisebbségi, nemzetiségi stb. iskolák/óvodák, és a korábban egységesen 8+4-es szerkezet mellett létrejöttek a 4+8, 6+6, 8+2 és egyéb tagolódások is. Az egész iskolarendszer vertikálisan és horizontálisan is megváltozott.

Mivel a módszer és az alapjául szolgáló énekeskönyvek eredetileg az egységes, állami, 1-8. osztályos népiskolák számára voltak szinte a tökéletességig kidolgozottak, e helyzetben nyilvánvalóvá vált, hogy ha a működés alapfeltételeiből ma már sem az egységes, sem a csak állami, sem a csak 1-8. osztályos iskolarendszer nincs többé adva, akkor a ma iskolai gyakorlata számára alapelemeitől kell teoretikusan újragondolni, mi az a módszerből, ami a koncepció szellemiségét követve a jelen feltételrendszerében is működőképessé tehető.

Az egységes tanterv szerinti, egységes tananyagot tanító tankönyvcsalád gyakorlata tarthatatlanná vált. E tény szakmai kezelésére tett kísérletet a hosszú társadalmi vitában formálódott NAT, majd annak nyomán a kerettanterv.

Előbbi kidolgozásához el kellett dönteni, hogy mi legyen az a közös "mag" (core), amit a kötelező iskoláztatás idejére az állam garantál minden állampolgára számára. Erre adott választ több éves társadalmi vita után az 1995-ben elfogadott új Nemzeti alaptanterv, a NAT. Ennek alapján készült el több száz, az Országos Közoktatási Intézet Tantervfejlesztési Központjának elméleti hátterével kidolgozásra került tanterv a különböző iskolák számára kínálatként az 1998-as bevezetéshez. (Az iskolák ezek alapján készíthették el saját helyi igényeiknek megfelelő módosításokkal a sajátosságaiknak megfelelő ún. helyi tanterveiket, pedagógiai programjaikat.) Az addig készen kapott egyféle központi helyett ez új feladatot jelentett szakmai és oktatásirányítási szempontból is a minden folyamatban résztvevő számára.

Tartalmi szabályozás - NAT és kerettanterv

A NAT pedagógiai koncepciójának főbb - az ének-zene tantárgy kialakult működési feltételeit alapjaiban érintő - vonásai:

  • a tantárgyak helyett műveltségi területekre bontás (esetünkben Művészetekre);
  • meghatározott óraszámok helyett %-os időarányok megjelölése (ebben radikálisan csökkent az énekórára fordítható időkeret a tantárgyként garantálthoz képest!);
  • a közös kötelező tartalom helyett közös követelmények;
  • az évfolyamokra lebontottak helyett nagyobb életkori szakaszokra (1-6. és 7-10.) megfogalmazott követelmények.

Ez gyökeresen új helyzetet teremtett a hagyományosan tantárgyként, egységes, 1-8. osztályokra minden részletében kidolgozott, addig általában heti 2 órában működtetett iskolai énektanítás és a felkészítő tanárképzés számára. Mindkettőhöz újra kellett gondolnunk munkánk alapkérdéseit, azt, hogy mit miért igen és miért nem, mikor és hogyan tanítsunk, vagy ne tanítsunk az iskolában és a tanárképzésben. Kodály 1952-es mondata, mely szerint "kétségtelen tény, hogy a társadalmi változások a szak- és tömegnevelés teljes átalakítását igénylik"5, gondolati analógiaként itt is érvényes lett.

A tanterv követelménytípusainak pozitív hatása, szakmai hozama az énektanításban

  • az általános követelmények sugallta képességfejlesztő jelleg megjelenése a tantervi ismeretcentrikussággal szemben;
  • a közös követelmények által irányított, tantárgyon túli tanítási szemlélet;
  • a műveltségi területek által jelzett integráló jelleg;
  • az életkori szakaszolás által megteremtett differenciált fejlesztés lehetősége.

A megvalósítás felé csak a kezdőlépéseket tettük meg. A kerettanterv funkciója e speciális helyzetben tárgyunk szempontjából az lett, hogy megteremtse a megindult modernizáció folytatásaként a működőképességhez egyidejűleg szükséges hagyományőrzés, a további modernizáció és az adaptáció megvalósulásának feltételeit.

A kerettanterv lehetővé tette a hagyományőrzést, amennyiben

  • biztosította a 8+4-es iskolaszerkezet és a tantárgy-jelleg garantálásával, valamint az évfolyamokra bontással az elismert hagyományos módszer működési alapfeltételeit, s ezzel fenntartotta a sajátosan erre a struktúrára kidolgozott hazai énektanítási hagyományok megtartásának elvi lehetőségét.
  • lehetőséget adott a korábbi tantervek szakmai értékeinek - az 1978-as énektanterv jó szakmai rendszerének, valamint az országosan közös zenei tevékenységek - éneklés, kórusének - feltételét jelentő minimális közös dalismeret6 nem évfolyamonkénti, hanem iskolafokozatonkénti összesítésének, a NAT közös követelmények a világra és más tárgyakra való nyitottságának, valamint a NAT-ból kimaradt tantárgyi cél- és feladatrendszer gondolatainak beépítésére, illetve pontosítására is.

Igényelte és segítette a módszerek korszerűsítését és az ország jelen feltételrendszeréhez való alkotó adaptálását is amennyiben:

  • A NAT-ban nem szereplő tantárgyi cél- és feladatrendszer megfogalmazásának lehetőségével - egy alapvetően képességfejlesztésre irányuló tárgy képességfejlesztő tantervbe illesztésével - megteremtette az ezredfordulós tantervhez feltétlenül szükséges szemléletváltás lehetőségét. Azt, hogy ne a zenei tananyagból vezessünk le egy (így szükségszerűen) tananyagközpontú tantervet, hanem a tárgy a gyerekek nevelésében betöltött szerepéből, a MIÉRT-ből, nem feladva természetesen az évtizedek csiszolta értékes zenei tananyagot.
  • Lehetőséget adott a NAT-ban még csak megemlített korszerűsítő tartalmaknak (lásd: a kisebbségek és nemzetiségek, illetve más népek dalairól, a jazzről és a populáris zenéről, a zene szórakoztató funkcióiról a tantervben írottakat!) értelmezésére, illetve a hozzájuk rendelt konkrét tevékenységekkel való működőképesebbé tételére és új elemekkel való kiegészítésére is.
    Ez utóbbi az élet új zenei jelenségeinek és a tudomány új eredményeinek tantervesítését jelenti. Így pl. Európa és más kontinensek nép- és műzenéjének, az eredeti nyelven való éneklésnek a tantervi megjelenítését és a Kodály halála óta eltelt időszak zenetudományi eredményeinek beépítési lehetőségét a tantervbe és a tankönyvek dal-, illetve tananyagába).
  • A szabályzó dokumentum műfaji eszközeivel segítette a kerettanterv a befejezett tudásra törekvés helyett a jövő feladataira felkészítő képességfejlesztő iskola megfogalmazásával és az ennek megfelelő tevékenységrendszerű tantervvel tárgyunk alapvetően képességfejlesztő jellegének érvényesítését.
  • Módot adott a helyi sajátosságok figyelembevételének törvényi kötelezettségével a Kodály-koncepciónak a mához is igazított, a jelen társadalmi körülményeihez és a helyi működési feltételekhez történő adaptálására. Ezzel késztette az eddig ezt a módszert egységes tankönyvek és képzés alapján átvevő tanárokat - a helyi tantervek révén egyénileg is - munkájuk alapkérdéseinek önálló átgondolására, a MIÉRT-re adható, helyi különbségeket természetesen mutató szakmai válaszok függvényében.

Mindezzel a kerettanterv a NAT alapján megteremtette a modernizált értékőrzés, a hagyomány és újítás egyidejű működtetésének és helyi adaptációinak pedagógiai rendszerben - a tanterv-tankönyv-képzés-továbbképzés egységében - való továbbéléséhez szükséges szakmai feltételeket.

Kihívások és válaszok

Tradíció - modernizáció és/vagy adaptáció?

A tantárgyat érintő sürgős szakmai változásokat indukáló külső és belső kihívások napjainkban:

  • a biológiai és szellemi akceleráció, amely a gyerekek zenei gondolkodását is érinti,
  • a földrajzi határok nyitottsága, amely elérhető közelbe hozza más kultúrák üzenetét,
  • a politikai szabadság (amellyel nem tiltott többé az egyházzenét, vagy a kisebbségek, nemzetiségek zenéjét tanítani),
  • az audiotechnikai eszközök világszerte személyes használati tárggyá válása (l. sétáló magnetofonok az utcán),
  • az életben állandóan mindenkit érő, körülvevő és ezzel ható "függöny-zene",
  • az új technikai eszközökkel elérhető új zenei tartalmak, az informatika világkultúrákat emberközelbe hozó lehetőségei (weboldalak, internetkönyvtárak, CD-ROM-ok), amellyel egy gombnyomás elénk varázsolhatja egy másik kontinens autentikus népzenéjét,
  • a konvertálható diplomához az EU-s tanárképzési tartalmak hiánya a magyar képzésből,
  • az információáradat miatt túlzott méretű iskolai tananyag és annak ismeretcentrikussága,
  • az egyidejűleg egyazon osztályban foglalkoztatottak etnikai/kulturális/esetleg nyelvi mássága, s annak zenepedagógiai eszközökkel való kezelése,
  • a hagyományosan diszciplináris szemléletű tananyagszervezés,
  • új tanári generáció, amely számára Kodály már nem emocionálisan ható személyes példa, hanem írott - noha intellektuálisan nagyon vonzó -, a jövőre is ható történelem.

Annak érdekében, hogy ne passzív múlt, hanem aktív, funkcionáló jelen legyen a hagyományos módszerből, s adekvát válaszokat adhassunk a kor új kihívásaira énektanításunkban is, két lehetséges út van előttünk.

  • vissza a "tiszta forráshoz"7 (de nemcsak idézni, hanem cselekedni; nemcsak szóról szóra, hanem szellemiségében követni a kodályi gondolatokat!) és
  • előre, a kutatásokkal8 alapozott zenei nevelés felé (hogy egzakt adatokkal bizonyíthassuk az eredményeket, hogy ne csak higgyünk, hanem tudatosan építsünk a mért alapokra, például a gyerekek mért optimális teljesítőképességének szintjére az egyes életkorokban, és hogy új utakkal is próbálkozhassunk stb.)

Ezt egy új, 21. századi iskolai énektanítást alapozó dokumentum úgy tudhatja megvalósítani, ha az egyidejűleg szükséges tradíció, modernizáció és adaptáció egységében újrafogalmazza magát a tantárgyat, s - e kulcsszavakat használva rendező elvként - megszervezi a tanulás/tanítás irányított folyamatát a tantervi folyamattervezés eszközeivel.

A globalizáció korában fontos, hogy saját értékeinket megtartsuk, de a világ egészéről való tájékozottsággal tudjunk élni és alkotni ott, azon a kis helyen, ahol éppen élünk. Az énektanításban most érkeztünk el oda, hogy a tradíciót itthon is őrizni, a módszer terjesztésében külföldön követett adaptálási elveket követni kell, mert saját országunk megváltozott társadalmi feltételeihez kell igazítanunk hagyományos közoktatási zenetanítási módszerünket.

A modernizáció szükségessége9

Tartalom

Az ezredforduló önmagában is korszerűsítést igényel tartalomban, tárgyi (eszközök) és személyi feltételekben (tanári szemléletben, módszertani megoldásokban) tőlünk is.
"Múltba estem, ki húzzon ki," - avagy miért kell a modernizáció az iskolai énektanítás tartalmában?

A tanítási tartalmak felfrissítése elodázhatatlanná vált az iskolai énektanításban is, hisz hiába deklaráljuk, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk, ha közben nem az életnek, hanem továbbra is az iskolának tanítunk.
Természetes, hogy amit évszázadok csiszoltak tökéletesre, az tökéletes is: ez a zenei múlt. De természetes az is, hogy a Kodály halála óta eltelt időszaknak vannak új tudományos és művészeti eredményei, s nagyon sok olyan változás volt az életben is, amelyre ő még nem is gondolhatott. A megőrzés ezért a koncepció örök értékei ellenére nem jelenthet örökre változatlanul őrzést! Az időtálló értékeket az életmű szellemiségéhez méltó nyitottsággal nekünk is be kell építeni az oktatás tartalmaiba. Ebben most már az ő konkrét útmutatásai nélkül, önálló döntéseinkben nem a szavait, hanem gondolatainak szellemiségét követve! Rajtunk múlik, hogy az eredmény megőrzés, vagy konzerválás lesz.

Biztos iránytűt kell adnunk gyerekeinknek, előre felkészítve őket mindenre, ami a világban - a zeneiben is! - létezik. Tudniuk kell mindenről, ami a zene világában él (pl. nemzeti és etnikai kisebbségek zenéiről, minden kontinens zenéjéről, a jazz, a computer-, a könnyűzene létéről, a zene szórakoztató funkcióiról legalább a korrekt szakmai információk szintjén), de nem a tanításunk alapjaként, csak anyagaként, s mindezt nem csupán zenei, hanem szélesebb társadalmi kontextusba helyezve.

Módszerek

A kevesebb időben egyre több ismeret átadása zenében - ahol időigényes képesség- és készségfejlesztés is folyik - járhatatlan út. Ezt csak másképp, a kor színvonalának megfelelően az idő hatékonyabb kihasználását lehetővé tevő korszerű eszközök és módszerek segítségével lehet elérni.

Az alapvetően frontális osztálymunkára épülő tantárgyban a differenciálás, a csoportmunka, a kooperatív tanulás, a projektmódszer stb. használata segíthet, de kidolgozásuk énekórai alkalmazásokhoz kötve még nincs a szakirodalomban, vagy csupán bizonyos speciális iskolák speciális feladataira vonatkozóan áll rendelkezésünkre. A tananyag komplex, vagy integrált "keretekben" történő megszervezése és ezzel egy más nézőpontú feldolgozás is csak eseti még a mai magyar gyakorlatban (még tantervi szinten is).

Taneszközök

A zene lényegéhez tartozik, hogy nem írott formában létezik elsősorban, ezért a hangzóanyagot produkáló technikai segédeszközök bevonása nélkül nemigen lehet eredményesen tanítani. Ezek használata nélkülözhetetlen, de meg kell tanítani a gyerekeket és nekünk magunknak is meg kell találni az utat, hogyan humanizálhatjuk a minket körülvevő technikai eszközöket, beépítve egy csak énekhang alapú pedagógiába (pl. emberközelbe hozva távoli kultúrák életét és zenéjét egyetlen video-, vagy CD-ROM lejátszó gombjának megnyomásával.) Szükséges a nyomtatott taneszközök elektronikus formájú kidolgozása, a tanulók tevékeny részvételére építő, így az önellenőrzés funkcióját is a tanulási folyamatba építő interaktív CD-ROM, hang- és videofile stb. is). Használnunk kell ezeket az eszközöket - a computert és az internetet is - az idő hatékonyabb felhasználása érdekében, de nem az emberi hang helyett!

Tanári szakmai felkészültség

A tartalmi és tárgyi korszerűsítés sikere a legfontosabbon, a tanári személyiségen múlik. Napjainkban teljes személyiség és globális tudás kell, nemcsak zenei! A helyi tantervek korában mindenki egyenlő és egyformán fontos, hisz nem egy szellemi grémium dolga már a mindenki számára érvényes központi előírások kidolgozása. Ebben nemcsak új kötelességet, hanem új lehetőséget, a személyességét is látnunk kell. Előbb nekünk kell változnunk azonban (szemléletünknek, tudásunknak), hogy változtatni is tudjunk.

Az első változás a folyamatos tanulás. Nem csupán szakmai ismereteké! Schumann "a tanulásnak nincs vége" gondolatot 1848-ban, 154 évvel ezelőtt már megfogalmazta a zenész szakma számára. Ebből 1998-ra a magyar iskolarendszer egészére érvényes európai uniós elvárás, a life-long learning történelmi parancsa, felismert szükségszerűség lett. Szakmánk számára jó hagyományaink megtartásának esélyeit jelentheti, ha végre hajlandóak és képesek leszünk az iskolai énektanítás hatékonyságát szélesebb társadalmi összefüggésrendszerben, nem szűken vett zenei, illetve módszertani kérdésnek tekinteni, s metodikai készletünket a jelen társadalmi környezetének feltételrendszeréhez jól adaptálni.

Az ezredfordulóhoz közeledve ezért aztán itt az idő, hogy legalább eljussunk az önmagunknak feltett hogyan tovább kérdésig, nemcsak oktatáspolitikai aktualitások, munkánk törvényi szabályzását tartalmazó új dokumentumok (NAT, kétszintű érettségi vizsgaszabályzat, a pedagógusok kötelező továbbképzésére vonatkozó kormányrendelet, módosított közoktatási törvény ilyen irányú előírásai), hanem szakmai meggondolások alapján is.

A globális tudás magában foglal

  • alapos zenei szakmai tudást, kiegészítve a mindenkori legújabb zenetudományi eredményekkel
  • széles körű pszichológiai tájékozottságot - pl. az optimális életkori teljesítmények, tanuláslélektani törvényszerűségek ismeretéhez;
  • korszerű pedagógiai felkészültséget - benne a zenei tantervfejlesztést a helyi tantervkészítéshez), mérésmódszertant értékeléshez, vizsgáztatáshoz) és tankönyvelméletet (pl. a tankönyvválasztás törvényi lehetőségével való élni tudáshoz);
  • zenei- és nevelésszociológiai összefüggések ismeretét - a tanítási környezetet befolyásoló tényezők ismeretéért;
  • zeneterápiai tájékozottságot (hogy képesek legyünk az érzelmileg sérült, vagy éppen részképesség-zavarral küzdő gyerekek kezelésének idejében történő felfedezésére, a serdülőkor problémáinak zenepedagógiai eszközökkel való oldására stb.).

Minderre annak érdekében van szükség, hogy ne csak idézzük, hanem itthon meg is valósítsuk azt, amire Ádám Jenő figyelmeztette 1979-ben az USA-ban magyar módszer szerint tanító kollégáit:

"A zenetanítás az elemi szinttől a legfelsőbb fokig: NEVELÉS! A lapról éneklés hasznos dolog, de a hangok közt lélekre lelni az, ami érdemes!"

A modernizáció megvalósítása 1989 után

Pályázati szinten: KOMA

Az 1995-ben 300 milliós induló tőkével alapított Közoktatási Modernizációs Alapítvány, közismert nevén a KOMA mindig más-más szakterület aktuális feladatainak megoldását, vagy csupán megújulási törekvéseit segítő új és új pályázatainak kiírásával, többfordulós szakmai zsűrizésével, valamint pályázatkövető konzultációk rendszerben működtetésével arra törekszik, hogy a pályázatok betűiből valóban élet, működőképes megújító gyakorlat legyen az iskolákban.

E szándéknak megfelelően az először 1995-ben, majd 1996-ban kiírt "Művészeti nevelés az iskolában"10 elnevezésű pályázat célja a nevelőmunka tartalmi és módszertani fejlesztése volt a NAT "Művészetek" műveltségi területén és az "irodalom" területén, kapcsolódva a többi műveltségterülethez, a közoktatás modernizálása érdekében.

Pályázhattak a közoktatás, közművelődés és felsőoktatás területéről a szükséges felkészültséggel és pedagógiai gyakorlattal rendelkező egyének és csoportok is (utóbbi esetében az elbírálásnál pozitív tényező volt több intézmény, illetve iskola együttműködése.)

A pályázat tárgya lehetett: tanterv, tankönyv, munkafüzet, tanulói vagy tanári segédkönyv, szemléltető anyag, készítése, tanári továbbképzés.
Az ének-zenei nevelésben preferált témák (a fenti kategóriák mindegyikében):

  • a magyar népdal és zene áttekintése a millecentenárium jegyében,
  • szomszédaink népdalai és zenéje,
  • kortárs zene,
  • az ifjúság körében népszerű zenei stílusok elemzése (jazz, rock, country),
  • ének-zene-dráma-irodalom kapcsolódása (opera, musical, megzenésített költemény),
  • ének és zene mint kreatív kommunikáció.

Tanulságos megnézni - mert a korábban emlegetett szemléletről árulkodik - a beérkezett pályázatok kategóriánkénti arányát: az 1996-os pályázatra összesen 8 tanterv, 25 oktatási segédlet és mindössze 3(!) továbbképzési terv érkezett a közoktatás (a gyakori tévedés elkerülésére: nem az alapfokú művészetoktatás!) területéről. Ezek az arányok is jelzik, hogy elsősorban a hagyományos, kézbe adható, a tartalmak kidolgozására vonatkozó írott formájú szakmai anyagokat részesítették előnyben még a pályázó kedvük alapján legrugalmasabb kollégák is. A jelent és a közeljövőt jelentő tantervkészítést és az új tartalmak élőterjesztésére szolgáló továbbképzéseket igen kevesen választották (zenéről lévén szó, ez utóbbi pedig a legfontosabb lehetett volna még a kötelező továbbképzési rendszer indulása előtt). Akik viszont választották, sem a pályázásban, sem az új dolgok kezdeményezésében nem voltak kezdők. Így tudtak megfelelni annak a tartalmi elvárásnak, hogy tantervük különböző művészetek/tantárgyak összeillesztésére, illetve a tradicionális tananyagon túlmenő tartalmak kidolgozására vonatkozzon, és már tartalmazza a vállalt tanterv egy kidolgozott részletét.

A beadott pályamunkák tartalmilag mind egymástól nagyon különböző újat hoztak, ezért elkészülésük után széles választékot jelenthettek az ország iskolái számára.

Szerepelt:

  • iskolai művészeti munkaközösség/alkotócsoport ún. integrációs projektekkel (nem verbális ismeretszerzéssel, hanem az iskola sajátos szociológiai körülményeit figyelembe vevő saját élményű tanulás módszerével dolgozva);
  • ének és tánc, ének és néptánc tantervi integrálása az 1-4. illetve 5-10. évfolyam számára;
  • sajátos zenedramatikai/zenedramaturgiai tanórán túli, szakköri foglalkozási terv;
  • a szórakoztató zene és történelem kapcsolatára építő, azt kidolgozó,
  • a kodályi gyakorlatot az Orff- és Dalcroze-módszer elemeivel gazdagító és
  • a hátrányos helyzetű tanulók számára kidolgozott tevékenységformákat (táncot, rajzos és mozgásos élménykifejezést, énekes-hangszeres-táncos csoportjátékra építő, mindenkit a maga legjobb kifejezési formájával a közös zenei tanulásba bevonó formákat) tartalmazó tantervek.

A megírt mintafejezetekből látszott, hogy a tantervírás - akkor legalábbis - még "gyerekcipőben" járt a gyakorló pedagógusok körében. E pályamunkáknak sikerült koncepciójuk szellemi értékének megfelelő tartalmi és formai megjelenítést megvalósítaniuk, így elkészülésük után mások számára is jelentős továbbadható értéket képviseltek.

Igen jelentős mennyiségű, de változó színvonalú pályázat érkezett az írásos anyagokat kidolgozó kategóriában. Ezek között igen nagy érdeklődésre számíthatnak a "hiányterületeket" kidolgozó segédletek, melyek közül szintén csak tartalmi jellemzői alapján emelnék ki néhányat:

  • a műzenei szemelvényekhez költői szépségű énekelhető szövegeket és művészi kivitelű képeket társító kötet;
  • a magyar zene történetét és az iskolában használt zenei fogalmak összegzését diákszótárként rendszerező fogalomtár;
  • tanári kézikönyv (mely világ zenéje elsajátítását nehezítő nyelvi problémák megoldásához sok eredeti szöveget és fordítást is tartalmaz);
  • a zene és kézművesség kapcsolatára építő, tantervhez kapcsolódó munkáltató füzetek és feladatgyűjtemény;
  • a kortárs zene tanítását hangsúlyozottan kezelő, műelemzéseket tartalmazó illusztrált zenehallgatási segédkönyv;
  • egy a zenei ismeretekre vonatkozó játékos feladat- és rejtvénygyűjtemény;
  • egy Magyarországon a képzésben az új szemléleten kívül új tantárgyat is megvalósítani tudó ún. "modernzene-ismeret" könyv;
  • a szintén újnak számító historikus tánc tantárgyhoz tankönyvként használható 15-18. századi dallam- és táncgyűjtemény, amely jól énekelhető, egyszerű kísérettel ellátott, illetve több szólamra feldogozott dallamokat, táncleírásokat és azok történeti vonatkozásait tartalmazza;
  • az új, 8-osztályos gimnáziumi struktúrát egységes tartalmi és módszertani ívként kezelő, s az anyag átrendezésében is ezt megjelenítő tankönyvcsalád stb.

A továbbképzések közül egy olyan volt, melynek teljes programja igazán csak az újat szolgálta, s melynek kétrészességében a hazai és a világújdonságok (nemzetközi kitekintés a szélesebb körű tanári tájékozottsághoz) együtt jelentek meg, e programot megvalósítani tudó országos szaktekintélyek bevonásával. (A gyakorlatban is igényesen megvalósult programot papíron nem lehetett, ill. nem volt érdemes ország-világ elé tárni. A többi anyag gyakorlati hasznosulása megtörtént.)

Tantervfejlesztés szintjén11

Az OKI Program és Tantervfejlesztési Központjának ének-zenei műhelyében - szakmai konzulensként segítve a fejlesztő munkát - a KOMA-pályázat másik felét tettük hozzá az egész-séghez, vagyis készültek a NAT-on belüli újító tartalmi elemek kidolgozására tantervi koncepciók, ún. minősített ének-zene tantervek.12

Itt a feladat választotta ki e területek szakembereit. A jól ismert népzenész, tantárgypedagógus, dr. Joób Árpád a hangszeres népzene és a népzenére épített zenei érzékenységfejlesztő heti kétórás tantervet, Laczó Zoltán, a korábbi zenehallgatási program kidolgozója a heti egy óra realitását tudomásul vevő énekes hallásképzéssel összekapcsolt zenehallgatási programot készített. E sorok írója a tantervelmélet zenepedagógiai alkalmazásával a 80-as évektől foglalkozva AlterNATíva címmel a heti egy órában is örömmel zenére és zenével örömre nevelési, alapvetően tevékenység- és nem ismeretközpontú, a népzenei túlsúlyosságot ellensúlyozó, a dalokat élethelyzetekhez kötve tanító és ezzel azok használatára nevelő tantervét írta meg. A "kicsinyek kórusáról" ismert mezőtúriak pedig egy olyan 1-6. osztályos iskolamodellt próbáltak tantervi szinten mások számára példaként felvázolni, amelyben ugyanaz a tanár ugyanabban az iskolában két különböző tankönyvcsaládból tanítva kell hogy megvalósítsa a NAT-követelményeket, mivel párhuzamos osztályaiban normál és ún. emelt szintű énektanítás is folyik. Mindkettő közös vonása, hogy a NAT és a helyi (élő néphagyományra vonatkozó) követelményeket különböző szinten valósítja meg. A Kodály Intézet módszertanos tanárai - mint ebben vélhetően legautentikusabbak - dolgozták ki azt, hogy a kodályi napi énekórákhoz képest lecsökkent óraszámok mellett mi lehet az, amit még kodályinak vallva tarthatunk számon.13

Tankönyvek és taneszközök

Rendelet írja elő a tankönyvek kötelező átdolgozását az érvényben lévő tantervhez igazítva. Ennek ellenére - talán a szűk határidők miatt is - többnyire csak formai megfeleltetés, a tantervi új tartalmak címszavainak szerepeltetése jelent meg a tankönyvi átdolgozásokban. Szakmailag ez teljesen érthető, hiszen fejleszteni/megírni/megjelentetni egyidejűleg nem lehetett pár hónap alatt tanításra alkalmas minőséget se könyv, se hangzó anyag formájában.

Mégis születtek korszerű tankönyvek, illetve tankönyvcsaládok. Ez utóbbinál már a név is utal arra, hogy többéves fejlesztő munka ért célba a megjelentetéssel, ahol az írók előre érezték a változtatás szükségességét és szabályzó dokumentumokra nem várva, ill. azok elébe menve dolgozták ki a kor színvonalának megfelelő kiviteli szinten és információhordozókon (CD-, CD-ROM, elektronikus tankönyv stb.) a korszerűsített tananyagot és annak metodikailag is korszerűbb - aktivitásra, önálló ismeretfeldolgozásra és önellenőrzésre, játékos tanulásra és interaktivitásra építő, motiváló feladatokkal változatossá tévő -, a tananyag feldolgozását irányítani tudó, valóban tanulásszervező taneszközeit (ManóMuzsika, Kulcs a muzsikához CD-ROM, e sorozat Nótafa CD-je és tartós tankönyvcsaládja, dalgyűjteménye és a Zene-Játék - című könyvek).

Szakkönyvek

KíváNATos tartalmak és (f)elhasznált szakirodalmak:

A tankönyvek és segédkönyvek, hangzó anyagok mind a gyakorlatban született újító munkák voltak, többnyire iskolai énektanárok tollából. Az új NAT-tartalmak holt betűből élő zenévé és működő valósággá tételéhez azonban ennek fordítottjára, a szaktudományok és pedagógiai kutatók eredményeinek iskolai transzformációira, a diszciplínák leképezése helyett tananyaggá szelídített tudományos és tudományközi ismeretekre is szükség lenne.

A NAT-ban mindössze néhány mondat egészíti ki a már minden részletében kidolgozott kodályi ének-zene tanítás anyagát. Ezek főleg a halála óta kiteljesedett és megváltozott világ új jelenségei.

  • A zenetudományok új eredményeiből a tudomány mindenkori szintjének megfelelő korszerű ismeretek (pl. a közelmúlt képzésének az egyházzene nem lehetett része, valamint a Kodály halála óta eltelt időszak népzenei kutatási eredményei sem, de beépítésük a tanításba az önképző pedagógusnak folyamatosan feladata).
  • Az eddigi kizárólagos énekhangra építettség mellett - nem helyette(!) - a hangszeres népzene, a kisebbségek és nemzetiségek zenéje, Európa és a világ zenéje, a zene szórakoztató funkciója, jazz és populáris zene, s a mindig új kortárs zene.

KíváNATos lenne, hogy ezek a tartalmak a továbbiakban is beépüljenek az oktatásba. Jelenleg azonban még a felsőfokú képzésnek sem részei, hisz még a kutatási eredmények olvasmányos szakirodalmi közzététele, illetve magyar nyelvű megjelentetése is csak az utóbbi néhány év terméke, tananyaggá való transzformációjuk pedig még csak a jövő zenéje. Addig azonban az újító tartalmakhoz a tantervi útmutatóban is szereplő és a taneszközjegyzékben összefoglalt tematikus irodalomjegyzék szolgálhat segítségül.

"A tanulásnak nincsen vége" - Schumann zenészintelme nem csak tanulóinkra, ránk is vonatkozik. Fokozottan szükség van rá napjainkban ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani e változó világ követelményeivel és gyerekeink felgyorsuló szellemi akcelerációjával már a kisiskoláskorban. A biztos szakmai ismeret sem lehet már azonos a változatlanul biztossal! Most nemcsak a kívülről kötelezettre, hanem a belülről elértre is szükségünk lesz óráink változatossá és örömtelivé varázsolásához. Ez utóbbihoz ad az elmúlt évek év legkorszerűbb új dalgyűjteményeiből és szakirodalmaiból tematikus válogatást az ajánló jegyzék (Lásd a tanulmány végén).

Nemzetközi kitekintés

A magyar zenei nevelés sajátosságainak jobb megismerése, értékeinek nemzetközi kontextusba helyezése egy uniós csatlakozás előtti, átalakuló közoktatásban különösen nagy szakmai felelősséggel jár. Ezért fontosabb a nemzetközi trendekkel, létező iskolai zenei nevelési elképzelésekkel és módszerekkel való összevetés, mint mennyiségi mutatók vizsgálata. (Utóbbiakról összefoglaló táblázatot közöl az ISME Dél-Afrikai világkonferenciájára készített CIRCME-kötet.)14 Ebből látható, hogy általában 8-10. évfolyamig és heti egy órában van kötelező énekóra az alapképzés iskoláiban szinte minden európai országban, kivéve Spanyol- és Olaszországot, ahol a kötelező jelleg a negyedik évfolyamig tart csupán.

Az összevetéshez rendelkezésre álló kevés szakirodalmi forrás15 és a szakmai konferenciák vonatkozó megjelent anyagai alapján a legfontosabb információ magyar vonatkozásban az, hogy már maga a tantárgy neve - az iskolai ének-zeneóra elnevezés - is más-mást jelent kontinensenként, országonként, sőt országokon belül is mind szervezeti keretben, mind tartalomban. Ez az eltérés a hagyományosan kialakult megközelítési módok különbségeiből adódik. Európában az írásbeliség felől közelítünk a zenéhez is, míg pl. Afrikában a zene felől haladnak az iskolákban az írásbeliség felé.

Bizonyos országokban (pl. Görög-, Lengyel-, Észtország, Szlovénia stb.) alapvetően az énekhangra épül a tanítás - itt Kodály, Willems, Geoffray (a coeur joie) alapján tanítanak - míg más országokban hangszerre (ahol többnyire hagyományosan Orff és Suzuki módszerét követik).

Bármelyik utat választhatjuk mi is - erre a tanterv és erős eltérés esetén az akkreditáció lehetőséget ad -, a fontos csak az, hogy "ne jól kikövezett úton haladjunk rossz irányba" (Dobszay), vagyis ne tévesszük el a célt. Ez a cél a 21. századi földrajzi határok nélküli léte felé haladva szükségszerűen kell, hogy tartalmazzon a közös vagy ahhoz közeli élethez közös alapelveket és célokat is.

Ezeket a nemzetközi szakmai testületek világosan megfogalmazták és közzétették két fontos dokumentumukban: az ISME - irányelveket16, valamint az EURÓPA TANÁCS /UNESCO állásfoglalását17, illetve ajánlásait.

Az ISME legfontosabb közös alapelve az, hogy minden kultúrának van az adott társadalommal összefonódott zenei rendszere, s minden zenei rendszer értékes és érdemes a megismerésre. Teljes nyitottságot és bárhonnan származó zene iránti tiszteletet javasol az előítéletes összehasonlítás elkerülésére.

Ezen elvek alapján javasolja, hogy minden nemzet intézményes zenepedagógiai tantervének legyen része saját zenéjének, a nyugati műzenének és a lehetséges legtöbb külföldi zenének a bemutatása, ezeken túl a nemzeti és etnikai csoportok zenéi. A zenetanárképzés minden tantervének képezze részét a világkultúra zenéinek a válogatása, amely a tájékozódás és megértés minimális feltételéül szolgál.

Alig régebbi keletű az Európa Tanács áttekintése az európai művészeti nevelésről, amely egyébként figyelembe veszi az UNESCO ezen témakörben megfogalmazott ajánlásait is.18

Evidencia, hogy Európa az átalakulások idejét éli. Éppen ezen átalakulások zökkenőmentesebbé tételét szolgálhatja a nevelés, azon belül is a művészeti nevelés. Több alapelv tartandó szem előtt a nevelés kultúrát illető dimenziójában. Az egyik a szociális értékek (ezek között: a személyes függetlenség, a szabadság, a társadalmi szolidaritás igénye; a keresztény és humanisztikus értékrend: jótékonyság, testvériség) átadása és a másik a kulturális (nemzeti, nyelvi, irodalmi, művészeti stb.) identitás megőrzése, amely nem nélkülözheti az eltérő kultúrák közötti megértést és a különböző kulturális hagyományok kölcsönös toleranciáját.

A kreativitás fejlesztése a humán erőforrások jobb kihasználását, egyben a személyiség nyitottságát, az önkifejezés szabadságát szolgálja.

A művészeti nevelés a személyiség intellektuális, emocionális, kulturális, erkölcsi, esztétikai, kreativitásra irányuló, testi és szociális fejlesztésének szolgálatában áll. Minden gyermek számára legyen az hozzáférhető, azok számára is, akik valamilyen fogyatékosságban szenvednek.

Az angolok az iskolában hangszert is tanítanak. Hangszertudásukat bemutatva tudják a növendékek elvégezni középiskolai zenei tanulmányaikat. A zenehallgatás külön megemlített tevékenység.
A finnek nagyobb hangsúlyt helyeznek az együttes muzsikálásra (kórus, triók, kvartettek), egyenrangúként kezelve felsőbb osztályokban a táncot is.
A hollandok a multikulturális illeszkedés médiumaként tekintik a zenetanítást.
A norvégok a zenetanítás révén a kreativitást fejlesztik.
A svájciak az alsó tagozatos gyerekeknél a spontán zenélést hangsúlyozzák, a felső tagozatosoknál a tudatosítás, az intellektuális mozzanatok dominálnak.
A svédek korcsoportonként differenciáltan adják meg a zenetanítás célját. A tánc szorosan kapcsolódik az énekléshez, zenéléshez.
A horvátok zenei nevelésében cél, hogy a zenét élethelyzetekben tudják a növendékek használni. Kedvelik a játékos formák és az Orff-hangszerek alkalmazását.

Lényegesen több szakmai részletinformációt nyújt Hegyi István könyve Világunk zeneoktatási öröksége címmel19: 76 Európán túli, valamint 26 európai ország zeneoktatásáról, zeneoktatási rendszeréről nyújt részletes tájékoztatást (1989-ig, a kézirat lezárásáig). Kiváltképp az egyes országokban alkalmazott zeneoktatási módszerek tekintetében ad a könyv forrásértékű tájékoztatást. Ennek alapján az Orff- és a Jaques-Dalcroze-módszerek tűnnek elterjedtebbnek különösen Európa nyugati részén. Helyenként Agnes Hundoegger Tonika-Do rendszerét is alkalmazzák (akkori Csehszlovákia, NDK), valamint a Willems-módszert (Spanyolo.). A Kodály-módszer egyedül Finnországban kapott teret az iskolai énektanításban. Továbbá az észt Kaljuste dolgozott ki Kodály-módszer követőként oktatási anyagokat országa számára.

EU-csatlakozás és a magyar zenepedagógia

"A tanító dolga lesz, hogy a VIII. osztály végére lehetőleg egyensúlyba jussanak a tanulóban a magyar és európai lélek ellentétes zenei elemei. Minél többet hoz magával az egyikből, annál bővebben kell adagolni a másikat. Így közelítjük meg a nagy célt: európai magyarokat nevelni."
(Kodály: Iskolai Énekgyűjtemény. Előszó, 1943.)

A zenepedagógiájáról híres Magyarország ebben világhatalom lett, melyet tisztelettel emlegetnek és követnek szerte a világon. Sokszor nálunk jobban valósítják meg. S ez nem a mienknél jobb, gazdagabb tárgyi felszereltség, hanem a nyitottabb gondolkodás következménye is.

Japánban nemcsak a felnyitott iskolapadban elhelyezett szintetizátor és a CD-lejátszó teheti jobbá, hanem az is, hogy a sokáig Magyarországon tanult Hany Kjokó asszony hazamenve Kodály Esztétikai Intézetet alapított, nem csupán zeneit.

Van mit tanulnunk abból, ahogyan az értékhez tisztelettel közeledve a külföld megpróbálta saját feltételeihez, hagyományaihoz adaptálni a Kodály-koncepciót, hogy őket is gazdagíthassa. Megragadták benne az időtlen érvényességet, a nemzetin túli általános emberit. Nekünk a helyi tantervek korában ugyanezt kell tennünk. Adaptálni a jelen körülményeihez, dogmává merevítés, működésképtelenné tevés helyett.

A nyitott földrajzi határok önmaguktól nem oldják fel gondolkodásunk zártságát, azt csak mi tehetjük meg. És most kell megtennünk, ha azt akarjuk, hogy gyerekeink szellemileg egy európai Magyarországon nőjenek fel!

Nem a saját módszer beolvadásának veszélyét kell az EU-csatlakozásban látni, hanem a jövő életképességének lehetőségét, annak a képességnek a kifejlesztését magunkban és gyerekeinkben, hogy a másból is akarjunk tanulni a magunk javára, a kulturális különbözőségekből is tudjunk közös nemzeti értéket kovácsolni. Így nevelhetjük zenei értékeink segítségével a majd jelenleginél is több mássággal és különbözőséggel együtt élő következő generációt arra, hogy a gondolkodási különbségekkel is ugyanezt tegye végre. Akkor talán nem csupán boldogulni, hanem boldognak lenni is meg tudtuk tanítani őket.

Ehhez azonban nekünk magunknak is folyamatosan és mindent újratanulva kell élnünk. Ez az elvárás nem érhet felkészületlenül bennünket. A folyamatos gyakorlás nem azonos a folyamatos tanulással. Az előbbi mechanikusan is végezhető az egyszer jól megtanultak alapján, s pusztán ezzel is létrejöhet jobb és újabb minőség, a tanulás azonban gondolkodó befogadást, magunkon és magunknak átszűrt személyes tudást nyújtó, aktív tudati folyamat. Nem lehet megspórolni a kinek-kinek más-más nehézséggel járó, időt és energiát kétségtelenül bennünk elhasználó munkát, de megéri, és most ez kell!

A zenében is európai magyarság gondolata már 55 évvel ezelőtt megfogalmazott, a koncepcióhoz tartozó érvényes kodályi alapelv, legfeljebb a követésben ritkábban idézett, kevesebb hangsúlyt kapott. Ismét "a tanító dolga lesz, hogy a 8. osztály végére lehetőleg egyensúlyba jussanak a tanulóban a magyar és európai lélek ellentétes zenei elemei. Minél többet hoz magával az egyikből, annál bővebben kell adagolni a másikat. Így közelítjük meg a nagy célt: európai magyarokat nevelni." (Kodály, 1943.)

Ehhez természetesen jó felkészültségű (nem csak zene)tanárok kellenek minden iskolába. J. Sinor, az IKS elnöke az USA-ból rajzolta meg az ezredforduló európai mércével mért jó zenetanárának portréját20:

  • Tartsuk éberen magunkban a muzsikust!
  • Pallérozzuk intellektusunkat!
  • Érdeklődjünk a világ dolgai iránt!
  • Éljünk harmóniában a természettel!
  • Vállaljuk meggyőződésünket!
  • Sose elégedjünk meg azzal, amit elértünk!
  • Éljünk lehető legteljesebb életet!

Mi kell mindehhez? Nemcsak globális tudás, s annak szintjén kivitelezett helyi cselekvés, hanem elkerülhetetlenül szükséges egy új attitűd, tanári magatartásváltás is. Tanárok, akik nem mechanikusan vesznek át kész gondolati, módszertani, tanítási anyagsémákat, hanem képesek a ma igényének - hangsúlyozom nem igénytelenségének! - megfelelőt maguk is kialakítani, a világ meglévő értékeit gyarapítani.

Ha mindenki hozzáadja e nagy és elkerülhetetlenül szükséges átalakításhoz legjobb tudásának szakmai termékeit, új értékeket teremtve gazdagíthatjuk régi hagyományainkat is. Most kell megragadni a pillanatot, s jól ötvöznünk hagyományt és újítást, magyarságot és európaiságot, "küzdve erőnk szerint a legnemesbekért", ha nem akarjuk sajnálkozó tehetetlenséggel végigénekelni az idézett népdalt az EU csatlakozás utáni Magyarországon: "Visszanéztem félutambul...".

"Es ist der Lernens kein Ende" - "A tanulásnak nincsen vége"
(R. Schumann: Zenészintelmek)

 

Ajánlott irodalom

A Kodály-módszer és a közoktatás:
Kodály Zoltán: Reflexiók a zeneoktatás reform-tervezetéhez. 1952. Visszatekintés I.
Kodály Zoltán: Visszatekintés I-II-III.- Vonatkozó írások.
Kodály Zoltán zenepedagógiai eszméi a nemzetközi gyakorlatban - válogatott bibliográfia a KZI gyűjteményéből (Kecskemét, 1993).
Dobszay László: Kodály után. Tűnődések a zenepedagógiáról. Kodály Intézet, Kecskemét, 1991.
Kodály és a mai közoktatás. Parlando, 1997/6.
Hogyan tovább, Kodály-módszer? - válogatott bibliográfia. Parlando, 1997/6.
Jean Sinor:Ki a jó zenetanár? Módszertani Lapok - Ének-zene, 1996/1.sz.

Hangképzés:
Adorján Ilona: Hangképzés, énektanítás. Eötvös József Könyvkiadó, 1996.
Ács Ildikó: Hangképzés az általános iskolában. Bessenyei Kiadó, 1997.
Bruckner Adrienn: Énekelni jó(l) Kodály Intézet, 1999.

Improvizáció:
Szabó Helga: Énekes improvizáció I-II.
Sáry László: Kreatív zenei gyakorlatok. Jelenkor, 1999.
Gonda János: Improvizáció I-II. Zeneműkiadó, 1997.

Többszólamúság:
Kocsárné Herboly Ildikó: Többszólamúság, harmónia és forma tanítása az általános iskolában.
Új többszólamú gyűjtemények:
Szőnyi Erzsébet: Bicíniumok I-VI.
Drucker Tibor: Dalgyűjtemény II. NTK, 1994.
B. Horváth Andrea:Ünnepeljünk! NTK, 1996.
Sulyok Gzella: Virág és pillangó. KÓTA, 1999.

Más népek dalai (új gyűjtemények):
Gajdos: Messzire járok (dalok óvodától az 5. osztályig). - Metódus-Tan, 1997.
Gyárfás Endre:Világjáró dalok (angol-magyar daloskönyv) Windsor Kiadó, 1996.
Sing a song of Sixpence (angol gyermekdalok). Novotrade, 1988.
M. Dietrich Helga: Rhymes, mother goose. Haraszti Print, 1995.
Pajor Márta: Die Ziepfelmicz. Tolna MPI, 1996.
Pécsi Géza - Uzsayné dr. Pécsi Rita: Kulcs a Muzsikához - Énektár 2. Kulcs a Muzsikához Alapítvány, 1999.
Felföldi László - Pesovár Ernő: A magyar nép és nemzetiségeinek tánchagyománya (CD-ROM melléklettel). Planétás, 1997.

Magyar népzene:
Dobszay László: A magyar dal könyve. Zeneműkiadó, 1984.
Gelencsér Ágnes: Magyar népzenei alapismeretek. Calibra, 1994.
Sebő Ferenc: Népzenei olvasókönyv (2 CD-vel) Planétás, 1997.
Tátrai Zsuzsanna - Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások. Planétás, 1997.
Pécsi Géza - Uzsalyné Pécsi Rita: Kulcs a muzsikához c. könyv vonatkozó fejezetei. Kulcs a Muzsikához Alapítvány, 1999.
Pécsi Géza: Nótafa - CD (a tantervi ajánlott dalanyag dallamaival). Kulcs a Muzsikához Alapítvány, 2002.
Joób Árpád: A magyar népzene rendszere és szelleme Kodály Zoltán 333 olvasógyakorlatában. Kodály Intézet, 1996.
Sárosi Bálint: Hangszeres magyar népzene. Zeneműkiadó, 1998.
Paksa Katalin: A Magyar Népzene Története (2 CD-vel). Balassi Kiadó, 1999.
Felföldi László - Pesovár Ernő: A magyar nép és nemzetiségeinek tánchagyománya (CD-ROM melléklettel). Planétás, 1997.
Szomjas Schiffert György - Csenki Imre: Népdalaink a magyar történelemben. Néprajz mindenkinek sorozat. Zeneműkiadó, 1984.
Barsi Ernő: Néprajz az általános iskola kezdő szakaszában. OKI-MKM-BTF, 1992.

Az egyházzene:
Dobszay László: A gregorián ének kézikönyve. 1993.
Wilson-Dickson, Andrew: A kereszténység zenéje. 1994.
Pécsi Géza - Pécsi Rita: Kulcs a Muzsikához.

A világ zenéje:

  • Alain Blackwood: A Világ zenéje (Origo Könyvek, 1994)
  • A zene könyve (Magyar Könyvklub, 2000)
  • Hangszerek enciklopédiája - Öt világrész másfél ezer hangszere (Gemini, 1996)
  • Európa zenéje - sorozat

Alternatív/komplex/integrált törekvések:

  • Szőnyi Erzsébet: Zenei nevelési irányzatok a XX. században (Tankönyvkiadó, 1988)
  • Kisné Kenesei Éva: Alternatív lehetőségek a zenepedagógiában (Tárogató, 1994)
  • J. Chapuis: Zenei nevelés Willems-módszerrel (Parlando, 1994/4)
  • Marie-Laure Bachmann: Jacques Dalcrose módszere (Párlandó, 1994/4)
  • Manuela Widmer: Orff-Schulwerk - az elemi zene- és mozgásnevelés koncepciója (időszerű hozzájárulás a kreatív és gyermekközpontú iskolai és iskolán kívüli zenei neveléshez) - Parlando, 1994/4.
  • Phil Ellis: Kreativitás a zenében (Parlando, 1994/4)
  • Lantos Ferenc: Egy kreatív kísérletről - vizuális vázlatok zenészeknek (Parlando, 1997/5)
  • Kokas Klára: Öröm, bűvös égi szikra!
  • Ittzés - Somorjai: Kodály és Orff, Orff és Kodály (Parlando, 1994/1)
  • Pécsi Géza: Kulcs a Muzsikához! (Kulcs a Muzsikához Alapítvány, 1999)
  • Kovács Gábor: Reneszánsz táncok
  • Trencsényi László: Kútbanézők II., Academia Ludi et Artis periodikája, 1997/3.

A jazz és a populáris zene:

  • Gonda János: A populáris zene antológiája (FPI, 1992)
  • Gonda János: A jazz

A számítógépes zenetanítás:

  • Anton Conrad - Richard Eisenmerger: MIDI-VARÁZS - zene számítógéppel. (Kossuth Kiadó, 1998)
  • Solymosi Tary Emőke: Számítógép, szintetizátor, digitális eszközök a zeneoktatás szolgálatában (Parlando, 1996/4)
  • ManóMuzsika - CD-ROM
  • Kulcs a muzsikához CD-ROM.

Játékos zenetanítás:

Zimre József: Crescendo.

Az értékelés:

Kiss Margit - Mezősi Károly - Pavlik Oszkárné: Értékelés a pedagógiában. NAT-TAN sorozat, 1997.
Dr. Erős Istvánné: Alapműveltségi vizsga - Ének-zene. Korona Kiadó. 1998.
Dávid Enikő: Tudás- és készségszintmérés, pedagógiai értékelés az ének-zene tantárgyban. Módszertani Lapok - Ének-zene, 1997/4.

Hangkazetták:

Szabó Helga: Süss fel, nap!
Gryllus: Dalok 1-2.
Muszty - Dobay: Sing. learn and play.

CD- és videofelvételek:

Dobszay: Orfeusz - zenetörténeti sorozat.
Pécsi: Táncok a zenében; A zene szórakoztató funkciói; Egyházzene. Televideo - Melódia (sorozat).

Újító tantervek:

Új Pedagógiai Szemle: Ének-zenei tantervismertetők. 1996. dec.-1997. dec., valamint a Kútbanéző - komplex, Garabonciás, ÉKP stb. tanterveké (Mellékletek).
Parlando: Tantervismertetők az OKI PTK műhelyében kifejlesztett ének-zenei tantervekről. 1997/6. sz. 31-46. p.
Laczó Zoltán: Egy zenehallgatás-központú tantervről. Iskolakultúra, 1997/9. sz. 92-98.
dr. Joób Árpád: Egy tantervelképzelés elé. Iskolakultúra, 199/9. sz. 98-100.
dr. L. Nagy Katalin: AlterNATíva - örömmel zenére és zenével örömre nevelés heti egy órában is. Parlando. 1997/ 6. sz. 42-46.
Vendrei Éva - Platthy Sarolta: Kodály koncepciója szerint a ma iskolájában. (Ének-zene 1-10) Parlando, 1997/ 6. 31-33.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.