2019. október 19., szombat , Nándor

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 január

Tankönyvtípusok, tankönyvmodellek

2009. június 17.

Karlovitz János

Tankönyvtípusok, tankönyvmodellek

A tankönyvek csoportosítása, tipizálása, a tankönyvtípusok (modellek) megállapítása és leírása többféle szempontrendszer, nézőpont, logikai alap szerint történt. Tankönyvelméletünk logikája szerint a legfontosabb kategorizálási szempont a szerepvállalás tartalmi-funkcionális és a felépítés szerkezeti jellegű felosztása.

Funkciódominancia szerinti tankönyvtípusok

A funkciódominancia (tankönyvi szerepvállalás) alapján ötféle típust különböztethetünk meg. A következőkben ezeket ismertetjük.

Hagyományos (közlő) típusú tankönyvek

Az ismeretek (információk) tárolását és közlését szolgáló hagyományos vagy leíró jellegű tankönyvek esetén a "hagyományos" kifejezés sokrétű, eltérően értelmezhető és tölthető meg tartalommal. Összefoglaló fogalomról van szó, amely leginkább az informatív (információgyűjtő és -átadó) tartalomnak felel meg. Egyoldalú információáramoltatásról van szó, amelyben a tankönyv jelenti az informátort, a közlőt, a tudás birtokosát és átadóját, a tanuló pedig a "felvevőt", az ismereteket átvevő, voltaképpen (legalábbis a hagyományos tankönyvek többségének esetében) passzív befogadót. Az ilyen tankönyv készítőinek évszázadokon át az volt a céljuk, hogy könyvük megbízható, sokrétű, érthető és megtanulható ismeretanyagot nyújtson. Mivel a múltban az ilyen tankönyvek fordultak elő jellegzetesen és a legnagyobb számban, talán jogos a "hagyományos" elnevezés. E tankönyvtípuson belül azonban markánsan elkülöníthető altípusok figyelhetők meg.

a) Információtároló vagy leíró jellegű tankönyv, amelyben az ismeretek összegyűjtése és rendszerezett tárolása dominál, viszonylag kevés a magyarázat, a magyarázó szemléltetés. Az ilyen tankönyvek az ismeretek tárházaként szolgálnak, nélkülözhetetlenné teszik a tankönyvi tananyag közvetítésében tanítók közreműködését. A tankönyv az iskolai tudást tartalmazza, amelyet a tanulóknak meg kell tanulniuk. Mivel meglehetősen kevés a magyarázat, általános a megértés nélküli "magolás", a szövegrészek megértést nélkülöző betanulása, "felmondása", a verbalizmus a tankönyvekkel való munkában.

b) Információ(tananyag)átadó, vagyis közlő típusú tankönyv. A közlésben dominálhat a képes (szemléltető) vagy a verbális magyarázat, illetve a kettő kombinációja. Az információáramoltatás itt is egyirányú, a tanulási folyamatban a megkérdőjelezhetetlen tudást jelenti a tankönyv, a tanulónak nincs más dolga, minthogy megértse és megtanulja annak anyagát. Az ismeretek elméleti jellegűek, a tankönyvhasználatban túlteng a "magolás".

c) A tankönyvtörténetben visszatérően jelentkezett bizonyos "minimumtankönyv" (magtankönyv) igénye és gyakorlata (a Szovjetunióban az úgynevezett "annotált tankönyv"). E munkák csupán a legfontosabb tudnivalók közlésére szorítkoznak, igen szűkszavúak és visszafogottak, gazdaságosak és olcsók is. Ám használatukon kívül más könyvekre és a tanárok kiegészítő közreműködésére is szükség van.

A tananyagot feldolgoztató, munkáltató tankönyvtípus

Ebbe a kategóriába azok a készségfejlesztésre törekvő tankönyvek tartoznak, amelyekben a transzformációs szerepek (gyakorlati alkalmazás, gyakorlás) dominálnak. Az ismeretek tárolása és puszta közlése helyett az ilyen tankönyvek készítői és használói fokozottabb tanulói aktivitást tételeznek fel és követelnek, s az ismeretek puszta "betanulásán" túl azok aktív, kreatív elsajátítását, gyakorlati alkalmazását és biztos készségeit célozzák meg. A tanulót kérdések feltevésére, megválaszolására, feladatmegoldásra, kísérletezésre stb. késztetik ezek a tankönyvek. Az információrobbanás korában, amikor megtanulhatatlanul sok ismeret, tudásanyag halmozódik fel, napról napra ezt lehetetlen "megtanulni", inkább arra van szükség, hogy a mérhetetlen tudásanyag forrásait, azok kiaknázásának készségeit, illetve bizonyos alapkészségek biztonságos gyakorlatát sajátítsák el a tanulók. Több altípust különböztethetünk meg ebben a csoportban.

a) Munkáltató elemeket tartalmazó hagyományos tankönyv. Közlő, leíró jellegű tankönyvekben is lehet ilyen elemeket (kérdéseket, feladatokat, kísérletek leírását stb.) elhelyezni anélkül, hogy a tankönyv egészének leíró, közlő (hagyományos) jellegét ez a tény megkérdőjelezné.

b) Munkáltató tankönyvek, illetve munkáltató modulokat (munkafüzetek, feladatlapok stb.) tartalmazó tankönyvcsaládok. A munkáltatás (cselekedtetés) a századforduló, hazánkban pedig a 30-as évek nagy "találmánya" volt, ám kezdetben a hagyományos ("magoltató") tankönyvek elvetésével elsősorban az oktatás általános módszerére vonatkozott. Folyamatosan alakultak ki ehhez az oktatási módszerhez az eszközök, így a tankönyvek is, elsősorban az olyan természettudományi tantárgyakban (biológia, földrajz, fizika), amelyekben célszerű, sőt adekvát volt a megismerés a tanulók megfigyelései, munkája által. A munkáltató tankönyvek sokasodása (csaknem általánossá válása) csupán a 70-es években következett be. Ekkor szinte "kötelező" volt munkáltatni a tankönyvekben, még a humán jellegűekben is, mint például a magyar irodalom vagy a történelem, ahol ez a módszer nem kézenfekvő, ahol nélkülözhetetlen az elbeszélés, a leírás is. A "munkáltatási láz" egy-két évtized leforgása után csillapodott, visszaszorult, túlkapásai helyett inkább bevált elemei, előnyei maradtak fenn az ezredforduló tankönyveiben. Egyes kiadói műhelyek, tankönyvírói "iskolák" ugyan még jelenleg is a munkáltató módszert részesítik előnyben, használják erőteljesebben, általában mégis bizonyos kiegyenlítődés, kiegyensúlyozottság áll fenn a munkáltató és más tankönyvi módszerek között. Bizonyos mértékig szinte valamennyi tankönyvben használnak, hasznosítanak munkáltató elemeket, de megszűnt a munkáltatás néhány évtizeddel korábbi, szinte "kötelező" jellege. Lehetővé vált különböző módszerű taneszközegységek egymás mellett élése, egymást kiegészítő, kiteljesítő alkalmazása, így a "munkáltatási hullám" hozadéka mára kedvezőre fordult a tankönyvekben.

A munkáltatás lehetőségeinek - megfigyelésre, gondolkodtatásra való felhívások, kérdések, feladatok, önálló (anyaggyűjtő, kutató, elemző) munka igénylése, ösztönzése, forráselemzésre, kísérletezésre való felhívás, ehhez eligazítás, forrás nyújtása, gyakorlati alkalmazás, gyakoroltatás stb. - széles tárháza áll rendelkezésünkre a tankönyvekben, munkafüzetekben, feladatlapokban és egyéb tankönyv-kiegészítő eszközökben.

A tankönyvi kérdések és feladatok számos didaktikai funkciót betölthetnek:

  • ráirányítják a figyelmet a legfontosabbakra, a "megtanulandóra";
  • megerősítő hatásúak;
  • megfigyelésre késztetnek;
  • készségfejlesztésre szolgálnak (például az olvasási készség fejlesztésére);
  • koncentrációt teremtenek más anyagrészekkel (a tantárgyon felül), illetve más tantárgyak anyagával;
  • összefüggésbe hozzák a szöveget a tanulók életével, a napi gyakorlattal;
  • felidézik az előzetes tapasztalatokat, a tanultakat;
  • gyűjtőmunkára inspirálnak;
  • az ismeretek felújítására késztetnek;
  • segítik a rendszerezést, ismétlést;
  • gyakoroltatnak;
  • további tájékozódási lehetőség forrására utalnak.

c) Munkatankönyvek. Ha a munkáltatás magában a tankönyvben (s nem kiegészítő részeiben) valósul meg, akkor munkatankönyvről beszélhetünk. A módszer szükségszerűen megkívánja, hogy a tankönyvbe írjanak, rajzoljanak a tanulók, ez pedig lehetetlenné teszi a tankönyvek többszöri használatát, gazdaságos megjelentetését, illetve több pszichológiai-pedagógiai aggályt vet föl. Ezért a használata ma már meglehetősen ritka. Egyes gyógypedagógiai munkatankönyvek azonban igen sikeresen alkalmazzák a munkáltatás különféle elemeit. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy számítógépes világunkban egyre inkább gyarapodnak a nem nyomdai eljárással készült, hanem "elektronikus" tankönyvek is, amelyekben kézenfekvő a használók aktív munkája (beleírása, belerajzolása, különféle kiemelési, formázási lehetőségek egyéni kiaknázása), így prognosztizálható, hogy a munkatankönyvek kora nem járt le, hanem a közeljövőben kezdődik.

A munkatankönyvek feladatsorai célszerűen irányítják a tanuló önálló munkáját, fokozatosan vezetik a megismerés mind magasabb szintjére, fejlesztik problémamegoldó gondolkodását. A közös tapasztalatok megbeszélése, a felmerülő nehézségek megvitatása némelykor a tanár közvetlen részvételével történik, máskor viszont csak távolból irányítja a vitás kérdések tisztázását, megoldását. A munkatankönyvek segítik a tanulók önálló és differenciált munkájának megszervezését. A feladatok sikeres vagy sikertelen megoldása némelykor tájékoztatja a növendéket arról is, hogy megértette-e az anyagot, tehát módot nyújt az önellenőrzésre.

A munkatankönyvekkel szemben számos kritikai észrevételt tettek a kutatók, gyakorló pedagógusok és a tankönyvkritikusok egyaránt.

Programozott tankönyvek

A programozott tankönyvek külön csoportot, típust alkotnak. Egyszerre erőteljes bennük a tankönyvkészítői vezérlés és a tanulók önálló munkája. A programozás zárt rendszerekbe, kötött utakra készteti ugyan a használókat, mégis épít aktivitásukra, tevékeny (látszólag önálló) munkájukra. Ősi programozott tankönyvnek mondható a kérdés-felelet rendszerben építkező katekizmus, amely sokáig az elemi iskolák alapvető könyve volt.

A programozott tankönyvek hívei többek között azzal szokták alátámasztani a hagyományos tankönyvekkel szembeni előnyeit, hogy míg a hagyományos tankönyv csak lehetővé teszi a tanulónak a tanulást, addig a programozott könyv tanítja őket (a helyes tanulásra is). A programozott oktatás és tankönyve mintegy "felmenti a tanárt" a tananyag felosztása, feladatok és kérdések megfogalmazása, az elsajátítás ellenőrzése aprólékos munkájának egy része alól, s lehetővé teszi számára, hogy figyelmét az alkotó jellegű, kreatív tevékenységre fordítsa.

A programozott oktatás egyik ismert szakértője, L. N. Landa szerint a bonyolult (összetett) műveletet szükség szerint kisebb, elemi műveletekre kell tagolni mindaddig, amíg olyan elemi (legelemibb) műveletekhez nem jutunk, amelyeket mindig mindenki egyértelműen hajt végre. Ám csak akkor járunk sikerrel, ha algoritmizáljuk a végrehajtást. Landa egyik magyarra is lefordított munkájában megkísérli leírni az oktatási program (algoritmus) kidolgozásának szakaszait, s a tankönyvekre vonatkozóan megállapítja, hogy a programozott oktatás tankönyvei bizonyos mértékig automatikus (a pedagógust kikapcsoló) irányítást valósítanak meg. Ám ez csak úgy lehet eredményes, ha a tanulás során a kontrollt maguk a tanulók végzik el. A szerző rámutat arra is, hogy a tankönyvi programozás olykor sikertelen, eredménytelen is lehet.1

A programozott oktatás legnagyobb hulláma vagy "láza" a 20. század közepére tehető. Nyugaton már korábban - a háborús tömeges kiképzésekkel kapcsolatosan - jelentkezett, hazánkba a 60-as években érkezett. Előnye, hogy erőteljes egyéni munkára épít, aktivizál, így valószínűleg tartósabb ismereteket és készségeket alakíthat ki, gazdaságos is, hiszen kevés tanerőt igényel nagy tanulói tömegekhez. Hátránya az emberi, pedagógusi közreműködés minimalizálása, az egyirányúság, a gondolati merevség.

A programozott tankönyv legújabb definíciója a Pedagógiai lexikonban, Tóthné Köröspataki Kiss Ágnes megfogalmazásában:

"A programozott tankönyv a tananyagot önálló tanulásra alkalmas formában tartalmazza. A tananyag megtanulása az előre megtervezett programlépések feldolgozása útján valósul meg. A programozott tankönyvben az előrehaladás nem folyamatos lapszámozást követ, mert a lépések egymásutánja a kérdésekre várható egyéni válaszadástól függ. A program megtervezésének első mozzanata a tanulók kezdeti tudásszintjének tisztázása és a tanulási cél meghatározása. Ezután a tanulási célnak megfelelően kiválasztott és elrendezett tananyag elemzése következik. A tananyagelemekből felépített algoritmus a programlépések menetét írja le. A program algoritmusa már a kívánt pedagógiai feladatok (kikötések, sorrendi variációk stb.) alapján nyújt a programozáshoz kiindulást. A pedagógiai céloktól függően a tananyag ismereteket feldolgozó lépéseihez problémafölvető, gyakorló, ellenőrző stb. kérdések, feladatok kapcsolódhatnak."2

A programozott típusú tankönyvek (a programozási eljárásoknak megfelelően) két nagy csoportja ismert.

a) Lineáris programokat megvalósító, azaz egyféle továbblépési menetben haladók.

A programozási módszerek első nagy csoportját a lineáris módszerek, mindenekelőtt a Skinner-Holland-módszer mozzanatai alkotják. Ennek értelmében a tankönyvnek ésszerűen kell irányítania a tanulók oktatási folyamatát igenlő válaszaik megerősítésével. Néhány technikai utasítás a módszer tankönyvi alkalmazásához:

1. A tankönyvi ismeretek és kérdések minél pontosabb meghatározása. Valamennyi tematikai egység felosztása a belőlük logikusan következő témákra, altémákra, pontokra, alpontokra.

2. Az alapfogalmak jegyzékének összeállítása és valamennyihez megfelelő fogalmak választása.

3. Mutatók feldolgozása a kívánatos eredményekről.

4. A tankönyv eredeti "tartalmi makettjének" elkészítése, mely magában foglalja a fő- és segédfogalmak rendszerét, magyarázó példákkal.

b) Elágazó lehetőségeket tartalmazók.

Az elágazásos programozási szisztéma helyes felelet után továbbvezet, helytelen feladatok esetén viszont különböző feladatokkal, gyakorlatokkal, szemléltető ábrákkal stb. segíti a tanulót. A tehetségesebb diák egész szakaszokat átfuthat a tananyagban, ha egymás után helyes feleleteket ad.

A program szigorúan szabályozza a diák tanulását, annak lépéseit, műveleteit, de csak akkor lesz hatékonyabb a szokásos tanulásnál, ha ezeket a lépéseket és műveleteket valóban a legjobb, legcélravezetőbb módon választották meg és végzik el a tanulók. A programozott oktatás egyes bírálói egyenesen azt állítják, hogy a programozott oktatás elnyomja a tanulók intellektuális aktivitását, leszoktatja őket a kreatív gondolkodásról, cselekvésről, mivel folyton csak a feladatsor kérdéseire kell válaszolniuk.

Egyes kísérletekben - például N. Crowder eljárásában - az elkövetett hibákat nemcsak egyszerűen regisztrálják, hanem felhasználják a tanulók további munkájának szervezésében. A tanulók kiegészítő magyarázatokat, útmutatásokat, kérdéseket kapnak a hibák elhárításához.

Noha a "programozási láz" már a múlté, teljesen programozott tankönyvek meglehetősen kevés számban fordulnak elő, a tananyag programozott feldolgozásának előnyeit érdemes felhasználni a tankönyvek egyes részleteiben, fejezeteiben. Elképzelhetők olyan tankönyvek, amelyek nem programozottak, de egyes fejezeteiket így dolgozták ki. A programozott tananyag-feldolgozásból tanultakat jól tudják alkalmazni a diákok a tankönyv hagyományos fejezeteinek egy-egy részében is, tanulás-módszertani kultúrájuk ily módon értékes mozzanatokkal gyarapodhat.

Panorámatankönyvek

Igen különböző, látszólag "közös nevező" nélküli munkák tartoznak ide. Közös bennük lényegében az, hogy eltérő megoldási lehetőségeket kínálnak. Általában gyűjteményes munkák, amelyeknek részei akár egymással is polemizálnak. A tankönyvek (jegyzetek) "csupán" a választható, elemzendő forrásokat, elméleteket, szemelvényeket közlik, ismertetik, a tüzetesebb elemzést, választást a használókra (az előadókra, illetve a hallgatókra) bízzák. Vitatható, hogy "valódi" tankönyvről vagy segédkönyvről van-e szó. Elsősorban a felsőoktatásban, fejlettebb, önállóan dolgozó hallgatók körében használatos és elfogadható. Ezt a modellt Magyarországon a Világnézetünk alapjai című tananyag oktatásában alkalmazták kísérleti jelleggel akkor, amikor meglehetősen naggyá nőtt a bizonytalanság ebben a tárgykörben. Fölerősödtek az addig szilárdnak és egyedül igaznak tartott materialista, marxista világnézet gyengéi, és egyidejűleg az idealista (vallásos) felfogás. A panorámakönyvek igyekeznek az ellentétes nézeteket reálisan ismertetni, de a döntést, az "igazságtételt" voltaképpen a használókra (tanulókra) bízzák. A kezdeti kísérleteket nem követte megerősítés, kiteljesedés, ám elméletileg el lehet képzelni, hogy ezt a tankönyvtípust sikerrel alkalmazzák és tökéletesítik, hiszen az önállóan, fáradságos mérlegeléssel kialakított meggyőződés nyilván értékesebb, tartósabb, mint a "betanult".

A modern technika eszközeivel élő tankönyvek

Audiovizuális elemekkel kiegészített tankönyvek

A "jövő tankönyveinek" egyik lehetőségeként egyre több ilyen tankönyv kerül forgalomba, elsősorban a nyelvoktatás, a művészettörténet (művészeti kurzusok) körében. Igazán modern nyelvkönyv ma már alig képzelhető el hangkazetták, CD-ROM-ok, videoklipek, számítógépes programok szatellitjei nélkül. E sorok írója először a kínai (pekingi) tankönyvkiadó szerkesztőinél látott ilyen auditív jellegű nyelvkönyveket. A zeneoktatásban Kroó György már igen korán (a 60-as években) alkalmazta, zenetörténeti munkáiban felhasználta az "élő zene" közvetlen bemutatásának nagyszerű lehetőségét mikrobarázdás lemezmellékletek segítségével. Pécsi Géza Kulcs a muzsikához című programja és komplex taneszköze pedig már "természetes" biztonsággal alkalmazta az auditív (lemezek, kazetták) és a vizuális (transzparensek), illetve audiovizuális elemeket.

Elektronikus, illetve számítógépes kiegészítésekkel élő tankönyvek

Kis példányszámú tankönyveket ma már nem érdemes nyomtatásban megjelentetni, inkább számítógépes úton (például interneten) teszik ezeket hozzáférhetővé. A jövőben bizonyára terjedni fog ez az eljárás. A számítógépes program nemcsak kiegészíti és élőbbé teszi a könyv szövegét, hanem könnyedén és tartósan érthetővé, jól tanulhatóvá is varázsolja a tananyagot.

Ma már nem mennek ritkaságszámba az olyan elektronikus tankönyvek, amelyekhez csupán egy vékonyka szöveges (nyomtatott) eligazító tartozik, vagy még az sem; a kiegészítéseket, magyarázatokat a közreműködő tanárra bízzák. Létezik már olyan számítógépes feladatgyűjtemény, jegyzet is, amelybe a hallgatók beiktathatják megjegyzéseiket, észrevételeiket, számításaikat, vagyis továbbfejleszthetik az eredeti anyagot.

A felhasználókkal való viszony szerinti tankönyvcsoportok

A tanulókhoz való viszony szerint tankönyveinket négy csoportra oszthatjuk:

a) A tankönyvek többsége a tanulók "összességéhez" szól, kollektív (osztály-, illetve órarendszerű) iskolai munkát feltételez.

b) Elsősorban egyéni tanulásra készült tankönyvek.

c) Csoportmunkára készült tankönyvek.

d) Frontális, egyéni (és csoport)munkára egyaránt alkalmas könyvek.

Az a) és d) típusról nem szükséges külön is szólnunk, de érdemes alaposabban szemügyre vennünk az egyéni tanulásra szánt tankönyvek csoportját. E két csoporttal több szakértő foglalkozott. Ábrahám István kísérletet folytatott az ilyen típusú tankönyvek használhatóságáról, és a következő megállapításokat tette:

"Az egyéni tanulásra készült tankönyveket két csoportba soroltam. Az első csoportba azok tartoznak, amelyek önmagukban minden más könyv vagy segédanyag nélkül alkalmasak az önálló tanulásra, tehát a tanulás motiválása, irányítása, szervezése, ellenőrzése mellett az elsajátítandó tananyagot is tartalmazzák. A második csoportba tartozók tananyagot tulajdonképpen nem tartalmaznak, mindig egy tankönyvcsalád részei, alapvető funkciójuk a tanulás irányítása, segítése, tehát úgy és annyiban tankönyvek, amennyiben a tanuláshoz a puszta ismeretnyújtás általában nem elegendő.

Az első csoportba tartozó könyvek közül öt típust használtunk. Kipróbáltuk a hetvenes évek elején oly divatos lineáris és elágazásos oktatóprogramokat, majd ezek korlátait felmérve kialakítottunk egy ezektől eltérő, de az irányított oktatás jegyeit hordozó tankönyvtípust, a logikai egység programot, valamint tapasztalatokat szereztünk a mathetics program és a RULEG rendszerű tankönyv írásában és felhasználásában.

A második csoportból kétfajta tanulásirányítót próbáltunk ki: a hagyományos ťlevelezős útmutatóŤ-hoz még némileg hasonló, a tanulási folyamatban inkább az irányító-ellenőrző funkció ellátására hivatott pszeudoprogramot és a teljes tanulási folyamatra tervezett, egyelőre tanulásirányító segédanyagnak nevezett tankönyvtípust.

Az egyes tankönyvtípusokkal a J. Dewey által leírt elvek szerint pedagógiai kísérletet (tehát előkísérleteket és kontrollcsoportos főkísérleteket) végeztünk, és kvantitatív eredményanalízis történt."3

Életkor (iskolafokozat) szerinti tankönyvcsoportok

Külön "tipikus" csoportokat alkotnak a kisiskolások tankönyvei, az igen komoly szakmai értékeket hordozó középiskolai gimnáziumi könyvek, a szakképzési taneszközök, a felsőoktatás jegyzetei és tankönyvei, valamint a felnőttoktatási könyvek.

Az eltérés formai-kivitelezési és tartalmi szempontokból egyaránt szembeötlő. A kisiskolások tankönyveiben erőteljesebb nevelő hatás érvényesül a viszonylag rövid "tanulságokat" hordozó, nagyobb betűkkel szedett, színes képekkel illusztrált anyagrészekben.

A középiskolai könyvek nemcsak tartalmilag "tudományosabbak", szikárabbak, kisebb méretű betűk alkalmazásával "sűrűbb" az információtelítettségük, s kevésbé fontos a színes, illusztratív képanyag. A szakmai tankönyvekben viszont fontos az ábrás-grafikonos, táblázatos bemutatás, a még fokozottabb információsűrítés.

A felsőoktatási jegyzetekben és tankönyvekben feltűnő változás a polémiák, alternatív (olykor egymásnak ellentmondó) nézetek és hipotézisek megjelenése, amely fiatalabb korosztályok számára nem lehetséges.

A felnőttoktatás tankönyvei részint tantervi és tanmeneti szerepet is betölthetnek, a diákok és a tanárok számára egyaránt "ütemezik" a tananyagot. Tartalmuk, kivitelezésük egyaránt egyszerű, de céltudatos.

Tipizálás strukturális alapon, egyéb kategorizálási lehetőségek

Strukturális szempontok szerinti tankönyvmodellek

A tankönyvek tipizálásának másik nagy vonulata a szerkezeti szempontok szerinti csoportosítás. Ez gyakran összefügg vagy összemosódik a tartalmi tipizálással. A következőkben megkísérlem leírni a tartalomtól független szerkezeti típusokat.

a) Nyomtatott (hagyományosan rögzített), "szóló" tankönyvek

b) "Alakítható", variálható nyomtatott tananyaghordozók

c) Tankönyvcsaládok

d) Modulrendszerű tankönyvek

e) Audiovizuális elemeket tartalmazó "szatellitrendszerű" tananyaghordozók

f) Elektronikus tankönyvek

a) A hagyományosan, nyomtatásban és kötésbenmegjelenő szóló tankönyvek a legismertebb és legelterjedtebb iskolai könyvek világszerte. Nagy szériában viszonylag olcsón állíthatók elő és terjeszthetők, tehát az iskolai esélyegyenlőség letéteményesei, hiszen a legtöbb tanulóhoz eljutnak, egységes tanulási és értékelési alapot adnak.

A fejletlenebb (fejlődő) országokban általában az "egykönyvűség" dívik, a szó több értelmében is. Az egyetlen tankönyv tartalmaz minden szükséges tananyagot (a tananyag közlésére és az ismeretek gyakorlására szolgáló anyagrészeket egyaránt), másrészt egy tantárgyhoz egyazon iskolatípusban egyetlen tankönyv áll rendelkezésre. Kivitelezési alkategória a "tartós tankönyv", amelynek elsősorban a kötése erősebb, tartósabb a többinél.

b) Alakítható, variálhatókivitelezési, megjelenési forma a spirálozott, "kapcsozott", a "tasakos" (vagyis külön lapokból álló) nyomtatott információhordozó. Különösen gyorsan avuló, változó tananyagok (például pénzügyi ismeretek) számára ajánlatos az ilyen, lapokat, fejezeteket könnyen felváltható, cserélhető megoldású tankönyv. Az ábécét tanuló kisgyermekek számára is ajánlatosabb külön-külön írólapokat gyártani, mintsem egybekötött gyakorlófüzetet. Jól használható a könyv és lapok együttese is (például az írni-olvasni tanuló kisiskolások esetében, vagy kézimunkakönyvekben).

c) A tankönyvcsaládban munkamegosztás jön létre a család egyes tagjai között. A tankönyvcsalád nélkülözhetetlen része, "gerince" az alaptankönyv, amely a legfontosabb ismereteket tartalmazza. Ehhez kapcsolódnak a különféle szöveggyűjtemények, példatárak, atlaszok, szótárak, képletgyűjtemények, amelyek kiegészítő, de ugyancsak fontos információkat tartalmaznak. Az ismeretek gyakorlati alkalmazására, gyakorlására munkafüzetek, feladatlapok, mintafeladat-gyűjtemények, példatárak csatlakoznak - mint "kisebb" és könnyebben felváltható, cserélhető szatellitek. A "családtagok" többnyire a tanuló (diák) szolgálatában állnak, tanulói segédletek. Kifejezetten a pedagógusoknak szóló "családtagok" a tanári kézikönyvek, segédkönyvek. Vitatható, sokan vitatják is, hogy ezek a tankönyvcsalád tagjai, avagy csupán a távolabbi "rokonságába" tartoznak-e.

A tankönyvcsalád tagjaira az is jellemző, hogy az adott tantárgy megfelelő évfolyamának (de legalább egy fél esztendejének) teljes tananyagát, s nem csupán egyes részleteit, fejezeteit tartalmazzák.

d) A modulrendszerszerint felépített tankönyvcsoportok jellegzetessége - a tankönyvcsaláddal ellentétben -, hogy tagjai nem teljes, illetve körülhatárolt (éves vagy féléves) tananyagot tartalmaznak, hanem váltakoztatható, választható ismeretrészeket. Jól elkülöníthető tananyagokról van szó például a Technika tantárgyban: agrotechnikai, ipari-technikai-modellezési, informatikai, közlekedési, háztartási modulok. Az iskolák választhatnak, hogy az adott közegben mely modulelemeket dolgozzák fel részletesen, melyeket érintőlegesen vagy még így sem.

e) Az audiovizuális elemekkel bővítetttankönyv tartalmi-módszerbeli és formai-kivitelezési szempontból is eltérő, ezért tárgyalható mindkét kategorizálásban.

f) Az elektronikusan megjelenített tananyagok ugyanígy számításba jöhetnek a tartalmi-módszertani és a formai-kivitelezési tipizálás során is. Kivitelezési tekintetben nyilvánvalóak a számítástechnikai megoldások praktikus előnyei: változtathatóságuk, olcsóságuk, internetes terjeszthetőségük stb. Ugyanakkor hátrányuk, hogy "előhívásukhoz" meglehetősen drága eszközökre (számítógépre) van szükség, frontális (osztály)munkában nehezen használhatók.

Formai(technikai) szempontú osztályozás

Formai szempontokból többféle kategorizálás, tipizálás lehetséges. A legtöbb tankönyv tiszta A vagy B formátumú (leggyakoribb az A/3-as, A/4-es, B/5-ös könyvalak), ritka a "vágott" vagy "nyújtott" forma (pl. AK/40-es, amely szakkönyvekben "elegánsként", ismert).

A kisebb formátumú tankönyv tükrében egyhasábos szedést alkalmaznak, míg a nagyobb, A/3-as vagy B formátumúakban a kéthasábos szedés gyakoribb és célszerű. Divatos, noha meglehetősen gazdaságtalan a marginális címek alkalmazása, vagyis a szedéstükör beszűkítése, a margó növelése.

Az alkalmazott színek (száma) szerint tankönyveink lehetnek: egy-, két-, négyszínnyomásúak (köztudott, hogy az összes további színárnyalat négy alapszínből keverhető ki).

A tankönyvek kötése szerint a leggyakoribbak a cérnafűzéses, fóliázott kartonlap fedelű munkák, újabban fölmerült a kemény fedelű, tartósabb tankönyvek igénye. Viszonylag ritkább a "tűzött" tankönyv, a szatellitek: munkafüzetek, feladatlapok stb. azonban legtöbbször ezzel a technikával készülnek.

Újszerű (nálunk meglehetősen szokatlan) technikai eljárás a spirálozott vagy kapcsos tankönyv, amely egyes lapok vagy anyagrészek könnyű váltását, cseréjét vagy pótlólagos beiktatását teszi lehetővé, ezzel flexibilissé válik. Az angliai és amerikai tankönyvek között általánossá vált ez a megoldás.

A különféle strukturális elemek túlsúlya, alkalmazása, némely tartalmi vagy formai, kivitelezési jellegzetességek azonban nem vezetnek újabb és újabb tankönyvtípusokhoz, pusztán gyarapítják, színezik az egyes tankönyvcsoportok belső gazdagságát.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.