2019. június 25., kedd , Vilmos

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> A tanulás és tanítás helyzete >> Tanítás és tanulás tanárszemmel

A földrajz tantárgy helyzetét és fejlesztési feladatait feltáró tanulmány – Kérdőíves elemzése felmérés alapján

2009. június 17.

Ütőné Visi Judit

A földrajz tantárgy helyzetét és fejlesztési feladatait feltáró tanulmány
Kérdőíves elemzése felmérés alapján

I. A minta jellemzői

A tantárgyi obszervációs munkálatok során az Országos Közoktatási Intézet Program- és Tantervfejlesztő Központjában 2002 májusában kérdőíves adatgyűjtést végeztünk. A felmérés célja az volt, hogy az adatok alapján reális képet alkossunk az általános iskolák felső tagozatán folyó földrajzoktatásról. Az országos reprezentatív mintában 152 iskola tanárait kérdeztük meg.

Az iskolatípusra vonatkozó kérdésre sajnos csak részben adtak választ az intézmények: a 152 iskola közül 90 hagyományos általános iskola, 2 hatosztályos gimnázium. A fennmaradó 60 intézmény nem válaszolt. Ez azért sajnálatos, mert jó lett volna a képzés típusa alapján is összehasonlítani a válaszokat. Így a tantárgyi oktatás iskolatípusonként eltérő helyzetéről is árnyaltabb képet kaphattunk volna.

1. táblázat

  A vizsgált intézmények megoszlása településtípusonként

Településtípus
Főváros
Megyeszékhely
Egyéb város
Község
Intézmények száma
15
19
30
62

Nem válaszolt 25 fő.

A válaszadó pedagógusok közül 100 nő és 50 férfi, erre a kérdésre két intézményben nem adtak választ. Átlagéletkoruk 42,4 év, a legidősebb válaszadó 66, a legfiatalabb 24 éves volt. Átlagosan 15 éve vannak a pályán és heti átlagban 7,3 földrajzórát tartanak. (A heti legtöbb óraként megjelölt 35 óra csak félreértés lehet, valószínűleg nem a tantárgyi órát, hanem az összóraszámát jelölte be a válaszoló, de ez még így is túlzottan magas.)
A tanárok túlnyomó része több évfolyamon is tanítja a tantárgyat. Az ötödikben kapott alacsony szám arra utal, hogy a természetismeret tantárgyat a megkérdezett intézményekben alapvetően nem a válaszadó földrajz szakosok tanítják. Ennek némileg ellentmond a 6. évfolyam nagyszámú választása. Ez azt is sugallja, hogy itt már tantárgyi bontásban történik a természetismeret oktatása, vagy pedig a földrajzi tartalmakat ebbe az évfolyamba csoportosították.

A válaszadók végzettség szerinti megoszlását az 1. ábra mutatja.

1. ábra

II. A kerettanterv bevezetését kísérő problémák

A kerettanterv bevezetése miatt a kollégák szerint közepes mértékben kellett átdolgozni az addig használatos (1978-as, vagy NAT-os) tantervet, a válaszok átlaga 3,18, alig magasabb, mint az összes válaszok átlaga (3,03). Ebből arra is következtethetünk, hogy a földrajz tantárgy tanításában kevés intézmény tért át a NAT-ra, mert annak tananyag-elrendezése miatt sokkal nagyobb arányú átdolgozásra lett volna szükség a kerettantervre való áttéréskor.

A tantárgy oktatására évfolyamonként fordítható óraszámból kitűnik, hogy az 5-6. osztály természetismeretét a megkérdezettek egyértelműen földrajzként tartják számon, hiszen a lehetséges 74 órából 66,4, illetve 68,7 órát földrajzként neveznek meg. A 7-8. évfolyam összóraszámából arra következtethetünk, hogy az intézmények túlnyomó többségében heti 1,5 órában folyik az oktatás. A szabadon tervezhető órakeret az 5-6. évfolyamon jóval alacsonyabb a kerettantervben ajánlott 20%-nál, a 7-8. osztályban viszont a javasoltnak megfelelő. Az óraszámok alapján kiderül, hogy az iskolák többsége a természetismeret keretei között nem él a szabadon tervezhető órák adta lehetőségekkel, és inkább meghatározott tartalmakkal tölti ki az időkeretet. Ez azért is sajnálatos, mert itt a cél nem az ismeretközlés, hanem a természettudományos gondolkodás megalapozása, a természettudományos tantárgyak későbbi tanulásához szükséges képességek, készségek kialakítása.

A tantárgy fontosságának megítélése az ötfokú skálán közepesnél valamivel jobb. A szülők tartják a legkevésbé fontosnak, majd a gyerekek által adott érték következik, a legkedvezőbb a tantárgy megítélése a tanárok körében. Bár mindhárom valamivel kevesebb, mint az összes tantárgy átlaga a három csoport megítélése szerint. Az eltérés a két megítélés között a szülők esetében a legnagyobb és a tantestület esetében a legkisebb (2. táblázat).

2. táblázat

  A tantárgy fontosságának megítélése

Csoportok
Földrajz
Összes tantárgy
Szülők
3,32
3,53
Gyerekek
3,48
3,6
Tantestület
3,66
3,74

A tantárgy szempontjából fontos kérdés, hogy az érvényben lévő tantervek mennyire felelnek meg a szaktanárok elvárásainak, mennyire értenek azokkal egyet a benne foglalt ismeretek közvetítői. Ezt vizsgálta az a kérdés, amelyben arra vártuk a választ, hogy a kerettanterv mely témaköreit bővítenék a szaktanárok, illetve melyek tartalmát tartják szűkíthetőnek, milyen témaköröket emelnének be a tantervbe, vagy hagynának el. A válaszokból megállapítható, hogy a tanárok inkább bővíteni, mint szűkíteni szeretnék a kerettanterv tananyagát. (A témaköröknél azokat vettük figyelembe, amelyeket legalább öten megemlítettek.) Olyan témakör, nem volt amelyet legalább öt tanár teljesen elhagyna, a tartalom csökkentését is csak két témakör esetében javasolták, ilyen a gazdaságföldrajz (13) és a térképészet (5). A témák választása azért érdekes, mert a térképészeti alapismeretek csak a természetismeretben szerepelnek, megalapozzák a térképhasználat képességének kialakítását, amely nélkülözhetetlen a földrajz tanításában és tanulásában, emellett rendkívül fontos a mindennapi életben is. A gazdaságföldrajz valójában nem egy témakörre, hanem a hagyományos, adatközlő regionális gazdaságföldrajzi szemléletre vonatkozik, amely leginkább a kontinensek, országok földrajzával foglalkozó témakörökhöz kapcsolható. A bővítendő témák között nyolcat jelölnek meg, és az említések száma is jóval magasabb. Ez a bővítés irányába való eltolódás ellentétes a szaktanárok által több fórumon hangsúlyozott azon véleménnyel, hogy a kerettanterv alacsony óraszáma szinte lehetetlenné teszi a tantervben megjelenő követelmények teljesítését az általános iskolában. A bővítésre javasolt témakörök lefedik a teljes általános iskolás tananyagot, sőt visszaemelnek olyan témát, amelyet a kerettanterv a gimnáziumokba emelt át (csillagászat). A témakörök megoszlását a 2. ábra mutatja.

2. ábra

A témaköröket megvizsgálva megállapítható, hogy a kollégák elsősorban a hagyományokat szerették volna megőrizni. Magyarország és Európa nagyszámú említése azt tükrözi, hogy ebben a két témakörben érzik leginkább nagymértékűnek - a részben az idő szűke miatt is szükségessé vált - tananyagcsökkentést. Ugyanakkor ellentmondás van a bővítendő és a szűkítendő témák között, hiszen a térképészet mindkét helyen megjelenik. Az is látszik, hogy a kollégák a leíró földrajzot inkább a természetföldrajz irányába tolnák el, hiszen a természetföldrajzot bővítenék, a gazdaságföldrajzot pedig szűkítenék. Összességében megállapítható, hogy a javasolt módosítások alapján a szaktanárok az 1978-as tanterv tananyagfelosztását szeretnék megőrizni, illetve visszaállítani.

A NAT és később a kerettanterv bevezetése lehetőséget teremtett bizonyos integrációkra, modulok és hagyományos tantárgyak összekapcsolására. Kíváncsiak voltunk arra, hogy kapcsoltak-e tantárgyi modulokat a földrajzhoz, és ha igen, akkor melyeket. 138-an válaszoltak a kérdésre, ennek alapján megállapítható, hogy a földrajz nem vált igazi befogadó tantárggyá, csak 15 intézményben bővült valamely modul ismeretelemeivel. Az összekapcsolás tíz esetben a honismeret, háromban az társadalomismeret, embertan, erkölcstan kettőben pedig a környezetvédelem modulok integrációját jelentette. A kevés számú integráció egyben azt is jelenti, hogy a sok földrajzi tartalmat is közvetítő modulok más tantárgyakba integrálódtak, így nagy valószínűséggel nem földrajz szakosok tanítják azokat, illetve az alacsony óraszámok ellenére is nagy a valószínűsége bizonyos témák többszöri tanításának, valamint a földrajzi tartalmak elkülönült, összefüggéseiből kiszakított, nem a tantárgy ismeretrendszerében történő megjelenésének.

III. Tankönyvek, taneszközök - kiválasztás, minőség, igények

A megfelelő színvonalú és minőségű tankönyvek, illetve taneszközök nagymértékben segítik az egyes tantárgyak oktatását. Egy-egy szép könyv, tabló, diakép felkelti a tanulók érdeklődését, tanulásra, további ismeretszerzésre ösztönöz. Napjainkban, amikor egyre újabb tankönyvek, tankönyvcsaládok jelennek meg, sok szakember szerint már túlságosan is nagy a kínálat, különösen fontos, hogy megnézzük, milyen szempontokat tartanak fontosnak a szaktanárok a tankönyvek kiválasztásánál, milyennek ítélik meg a beszerezhető taneszközöket, a bőség ellenére hol éreznek mégis hiányokat.

A taneszközök kiválasztásának legfontosabb szempontjait a 3. táblázat foglalja össze, az értékek az ötfokú skálán elért átlagpontokat jelentik (1=nem fontos, 5=nagyon fontos), emellett feltüntettük a legalacsonyabb pontot és a szórás értékét is.

3. táblázat

Szempont
Minimum
Átlag
Szórás
Tanulhatóság
3
4,83
0,39
Szakmai hitelesség
2
4,78
0,5
Korszerű ismeretek
2
4,68
0,55
Érdekesség, motiváló erő
3
4,59
0,53
Jól bevált a tanítás során
3
4,47
0,65
Idő és tananyag megfelelő aránya
2
4,47
0,71
Képekkel jól illusztrált
2
4,41
0,64
Igazodik az aktuális követelményekhez
2
4,32
0,72
Didaktikai kimunkáltság
2
4,25
0,72
Igényes kivitel
2
4,19
0,63
Fejlődéslélektani szempontok érvényesítése
1
4,15
0,75
Ár
1
4,14
0,86
Tartósság
2
3,91
0,77
Tankönyvcsalád része
1
3,9
1,03

A megítélés szempontjából alapvető fontosságú a tanulhatóság és a szakmaiság. Sokkal kisebb súllyal esnek latba a didaktikai szempontok és az aktuális követelményeknek való megfelelés, de ennél is kevésbé fontos a fejlődéslélektani szempontok érvényesítése. Kevésbé befolyásolnak a tartalommal nem összefüggő tényezők: ár, tartósság, tankönyvcsalád. Bár ez utóbbi megítélése mutatta a legnagyobb szórást, és némileg ellentmond a statisztikai adatoknak is. Ugyanis ha valaki elkötelezte magát egy kiadó vagy egy szerző mellett, az a következő évfolyamokat sem tanítja más kiadó könyvéből, és váltani is általában csak kifutó rendszerben vált.

A következő kérdés a fenti szempontok érvényesülését vizsgálta a jelenleg forgalomban lévő taneszközök esetében. A legkevésbé érvényesülő szempontokat a 3. ábra mutatja be. (Egy válaszoló több szempontot is megjelölhetett.)

3. ábra

A válaszok érdekessége, hogy a legtöbbek által hiányként említett tulajdonságok között olyanok is vannak, amelyeket kevésbé tartottak fontosnak a tankönyvek választásakor (tartósság, fejlődéslélektani szempont). Örvendetes viszont, hogy a szakmai hitelességet csak nagyon kevesen említették hiányosságként. A legtöbben - a megkérdezettek közel harmada - a tankönyvekben szereplő tananyag és a rendelkezésre álló idő arányát tekintette problémának, ez összefügg a tanulhatóságot megkérdőjelezők magasabb számával is (33).

A földrajzhoz kapcsolódó tankönyv- és taneszközválaszték megítélését a 4. táblázat foglalja össze.

4. táblázat

  A választék

 
Hiányos
Megfelelő
Bőséges
Áttekinthetetlen
Nincs elég információm
Válaszok száma
17
72
49
9
4

A taneszköz-ellátottság javítására vonatkozó kérdésre adott válaszok fontos információt nyújtanak azokról az eszközökről, amelyek fejlesztésére, bővítésére, korszerűsítésére a legnagyobb szükség van. A legalább öt tanár által említett eszközöket a 4. ábra foglalja össze.

4. ábra

A tanárok által leginkább fejlesztendőnek ítélt eszközök (tablók, fóliák, applikációs készletek) valóban régóta hiányoznak a kínálatból, illetve, a kaphatók többsége tartalmi és módszertani szempontból egyaránt elavult. Néhány külföldi cég forgalmaz új, didaktikus fóliákat, de azok nagyon drágák és nem magyar nyelvű felirattal készültek. A térképek említése érdekes, hiszen ezen a téren történt a legtöbb előrelépés: különböző cégek kiadásában és kedvező áron új atlaszok, falitérképek jelentek meg a piacon. Talán itt leginkább az információáramlás hiánya okozza a problémát. Új, teljességre törekvő diasorozat valóban régen készült már, itt minőségi és tartalmi okokból egyaránt korszerűsítésre lenne szükség. Bár videofilm bőségesen van, a problémát a tanórán való felhasználhatóság és a didaktikusság hiánya jelenti. A számítógépre vonatkozó megjegyzés a szoftverekre vonatkozhat, hiszen valóban kevés, jóformán nincs is az általános iskolában használható, a tananyag feldolgozását segítő és kiegészítő taneszköz. Az alacsony számú említés arra enged következtetni, hogy ennek hiányát még csak kevés tanár érzékeli.

Kevesebb fejlesztést igényelnek a tanárok a nyomtatott taneszközök területén, lehet, hogy éppen azért, mert itt történt a leglátványosabb előrelépés. Az új könyvek megjelenése azonban nem járt együtt minden esetben módszertani, szemléletmódbeli megújulással.

IV. Didaktika, módszertan

Ebben a témában célszerűnek tartom az általános és a földrajz tantárgyra vonatkozó, speciális kérdőív ehhez a témakörhöz kapcsolódó válaszainak együttes elemzését, hiszen így pontosabb képet kaphatunk a tantárgy oktatásához kapcsolódó módszertani szokásokról, kultúráról.

Az első kérdésben a tanulásszervezés különböző módjainak alkalmazásáról kérdeztük meg a kollégákat. Ötfokú skálán kellett bejelölniük az egyes módszerek alkalmazásának gyakoriságát (1=egyáltalán nem, 5=nagyon gyakran). A válaszokat az 5. táblázat foglalja össze, az átlaggyakoriság mellett feltűntettük a minimum értéket is.

5. táblázat

  A tanulásszervezés módjai

Módszer
Minimum
Átlaggyakoriság
Tanári magyarázat
3
4,52
Frontális osztálymunka
2
4,32
Témák önálló feldolgozása
1
3,69
Egyéni differenciálás
2
3,4
Tanári kísérlet
1
3,32
Csoportmunka
1
3,11
Pármunka
1
2,82
Tanulói kísérlet
1
2,73
Projektmódszer
1
2,62
Terepmunka
1
2,31

A válaszok alapján megállapítható, hogy a tanárok elsősorban a hagyományos, a többnyire passzív befogadást igénylő módszereket alkalmazzák a tantárgy oktatásában: a tanári magyarázatot és a frontális osztálymunkát. Ezek esetében a minimális pontszám, azaz a gyakoriság is magasabb 3, illetve 2. A közepes gyakorisággal használt módszerek között jelenik meg a témák önálló feldolgozása, az egyéni képességeknek megfelelő differenciált munka, a tanári kísérlet és a csoportmunka. Ezek között azonban a differenciáláson kívül már mindegyik módszer esetében volt olyan válasz, hogy egyáltalán nem alkalmazzák. Sajnálatos, hogy a ritkábban alkalmazott módszerek mindegyike olyan, amely a tanulók aktív közreműködését igényli: pármunka, tanulói kísérlet, projektmódszer, terepmunka. Különösen meglepő, hogy éppen a terephez szorosan kapcsolódó földrajz esetében a legkevésbé alkalmazott módszer a terepi munka. A képességfejlesztő, tevékenykedtető módszerek kisebb arányára természetesen az időhiány vagy esetleg a taneszközök jellege is magyarázat lehet, de egyben arra is utal, hogy a földrajzoktatásban még várat magára a szemléletmódváltás, a képesség- és készségfejlesztés előtérbe állítása.

A földrajz tantárgyra vonatkozó külön kérdőívben szintén feltettünk az oktatási szokásokkal, az alkalmazott módszerekkel kapcsolatos kérdést. Ennek az általános kérdőívre adott válaszok pontosítása és a tantárgyi specifikumok kiemelése volt a célja. Az "alkalmazza-e a következő módszereket a tantárgy oktatásában" kérdésre a következő válaszokat adták (6. táblázat) (3 fokú skála, 1=nem, 2=néha, 3=gyakran).

6. táblázat

  Alkalmazott módszerek

Módszerek
Átlaggyakoriság
Tankönyvi ábrák elemzése
2,94
Terepgyakorlat, kirándulás
2,94
Adatsorok, grafikonok, tematikus térképek elemzése
2,79
Irányított információgyűjtés írott forrásokból
2,51
Videofilm irányított feldolgozása
2,51
Diaképek, fotók elemzése
2,45
Szemelvények irányított elemzése
2,31
Adatsorok alapján grafikon, tematikus térkép rajzolása
2,01
Irányított információgyűjtés internetes forrásokból
1,36
Szemléltetés videofilm segítségével
1,36

A leggyakrabban alkalmazott módszerek az ábraelemzés, a különféle speciális földrajzi információhordozók elemzése és a terepgyakorlat. Ez utóbbi ilyen nagy átlaggyakorisággal történt említése azonban ellentétes az általános kérdőívben a terepi munkára vonatkozó válasszal. Talán a terepgyakorlat és a kirándulás együttes említésével magyarázható a módszer alkalmazásának eltérő megítélése. Érdekes, hogy amíg a grafikonok, a tematikus térképek elemzése nagyon gyakori, addig azok önálló elkészítése, rajzolása jóval ritkábban alkalmazott módszer. Ugyancsak érdekes, hogy amíg a videofilmek irányított feldolgozását gyakran alkalmazzák a kollégák, pusztán szemléltetőeszközként sokkal ritkábban használják fel. Ez a változás kedvező, hiszen ez azt is jelenti, hogy csökkent a "ma egész órán filmet nézünk" jellegű óraszervezés. A válaszokból az is kiderül, hogy a szaktanárok ma még kevéssé használják ki az internet nyújtotta információszerzési lehetőséget.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan és milyen formában használják ki a kollégák a csökkenő óraszám mellett a tanórán kívüli munka lehetőségeit, és milyen tevékenységeket várnak el a diákoktól. Megneveztünk különféle tevékenységeket és megkérdeztük, milyen gyakran ad ezeket igénylő tanórán kívüli feladatokat, illetve milyen gyakran adna ilyeneket, ha semmilyen külső tényező nem befolyásolná a választását. (háromfokú skála, 1=gyakran, 2=néha, 3=nem) A gyakorisági értékeket a 7. táblázat foglalja össze.

7. táblázat

  Tanórán kívüli munka

Tevékenység
Jelenlegi gyakoriság
Ha csak Önön múlna
Eltérés
Információgyűjtés könyvtárban
1,69
1,22
0,47
Egyszerű kísérlet, megfigyelés
1,77
1,43
0,34
Írásos beszámoló összeállítása
1,83
1,61
0,22
Térképvázlat, ábra vagy grafikon rajzolása
1,86
1,57
0,29
Információgyűjtés médiából
1,89
1,46
0,43
Tablókészítés
2,32
1,94
0,38
Információgyűjtés internetről
2,55
1,61
0,94

A válaszok alapján elmondható, hogy ezeket a módszereket viszonylag ritkán alkalmazzák a szaktanárok, különösen igaz ez internet felhasználására és az önálló gyűjtő-kutatómunka alapján történő tablókészítésre. A gyakrabban alkalmazott módszerek a könyvtári információgyűjtés, illetve az egyszerű kísérlet és megfigyelés. Örvendetes, hogy ha csak a szaktanárokon múlna, akkor valamennyi módszert lényegesen többször alkalmaznák. A legnagyobb változás a különböző forrásokból történő információgyűjtésben következne be, közülük is elsősorban az internet felhasználásában, de az internet információforrásként történő felhasználása még így is a ritkábban alkalmazott eszközök közé tartozna. Érdekes, hogy a tablókészítés, amely módszer jellegénél fogva szorosan kapcsolódik a földrajzhoz, továbbra is kevésbé lenne népszerű a tanárok körében. Pedig ez az eszköz kiválóan alkalmas a képi információk bemutatására és közös értelmezésére. Az írásos beszámoló, házi dolgozat, amely a középiskolában gyakrabban alkalmazott eszköz, még idegennek tűnik az általános iskolában, pedig megfelelő témákhoz kapcsolva nagymértékben hozzájárulhat a differenciált földrajzoktatáshoz, segítheti az önálló információszerzés és feldolgozás képességének fejlődését is.

Napjainkban sokat hallunk a számítógép és az internet szerepéről az oktatásban. Ezért külön kérdést tettünk fel ezeknek az eszközöknek az oktatómunkába való beépítésével kapcsolatban. A válaszok alapján kiderül, hogy alig használják ezeket az eszközöket a szaktanárok. Ezt mutatja be a 8. táblázat (a válaszok átlaga ötfokú skálán, 1=egyáltalán nem használom, 5=nagymértékben használom).

8. táblázat

  Informatikai eszközök a tanításban

Eszköz
Átlagpontszám
Csak számítógép
1,78
Multimédiát is
1,89
Internetet is
1,43

A tantárgyi értékek alacsonyabbak a teljes minta átlagánál. Az alacsony felhasználás oka lehet az is, hogy a megkérdezettek közül 107-en azt állítják, nincs az iskolájukban elegendő számítógépes segédanyag. Ugyanakkor a fejlesztendő taneszközök között mindössze heten jelöltek meg ilyet. Feltehetően az eszközök újszerűsége, időigényessége, valamint a szaktanár esetleges tapasztalatlansága egyaránt hozzájárulhat az alacsony színtű alkalmazáshoz. Sokkal gyakrabban veszik viszont igénybe a kollégák az iskolai könyvtárat a tanórai munka során. A gyakoriság értéke 3,38, amely a teljes minta átlagánál (3,00) is magasabb. Ezek a válaszok összhangban vannak az alkalmazott módszerekre adott feleletekkel is.

V. Továbbképzés

Egy tantárgy helyzetét, fontosságának, hasznosságának megítélését nagymértékben befolyásolja a szaktanárok felkészültsége. A szülők, a diákok és a nem szakos kollégák sokszor ezeken keresztül ítélik meg az egyes tantárgyakat. Az állandó szakmai, módszertani fejlődést, a továbbképzéseken való részvételt ma már minden tanártól elvárják, sőt a törvényben kötelezően elő is írják. Ezért különösen fontos, hogy a továbbképzési lehetőségek megfeleljenek a tanárok igényeinek, ott kínáljanak fejlődési lehetőséget, ahol arra a szaktanároknak a legnagyobb szükségük van. A következő néhány kérdéssel erre kerestük a választ.

Arra a kérdésre, hogy munkája mely területén érzi a továbbképzés szükségességét a következő válaszokat kaptuk:

9. táblázat

  Továbbképzésre lenne szükség

Továbbképzési területek
Válaszszám (legalább 5 fő által megjelölt)
Korszerű ismeretek
33
Módszertani jellegű
13
Számítástechnika
11
Terepgyakorlat
5

A szaktanárok elsősorban szakmai, tárgyi ismereteket igényelnek, ez nem is csoda, hiszen a tantárgy az elmúlt időszakban jelentős tartalmi átalakuláson ment keresztül. Sokkal kisebb az igény a módszertani továbbképzésekre. Örvendetes viszont, hogy többen szeretnék bővíteni számítástechnikai ismereteiket, amely a számítógép egyre gyakoribb és sokoldalúbb alkalmazásának lehetőségét jelentheti.

10. táblázat

  A továbbképzés igényelt formái

A továbbképzés formái
Válaszszám
Akkreditált továbbképzés
44
Posztgraduális képzés
41
Átképzés
1
Bemutatóóra látogatása
53
Tanácsadás
20
Tanfolyam
52
Egyéb
7

(Egy válaszadó több formát is megjelölhetett.)

A válaszokat két csoportra oszthatjuk. Az első csoportba tartoznak azok a formák, amelyek valamilyen diploma, tanúsítvány megszerzését teszik lehetővé, és amelyek elvégzése záródolgozathoz vagy vizsgához kötődik. Ilyet 86-an választanának szívesen. Megjegyzendő, hogy ezek a továbbképzési formák általában komoly anyagi terhet jelentenek az intézmény, vagy a továbbképzésben részt vevő szaktanár számára. Ugyanakkor elvégzésük bizonyos mértékű anyagi előnyöket is jelent a kollégáknak.

A bemutatóóra látogatása és a tanácsadás a pedagógiai intézetek hagyományos tevékenységi területe, és leginkább a klasszikus szaktanácsadói munkához kapcsolódik, ezt 73-an tartják fontosnak. Ehhez kapcsolható a különféle tanfolyamok szervezése is. Ezek ugyan nem számítanak be a kötelező továbbképzésbe, de általában ingyenesek, rövidebb ideig tartanak és kevésbé kötöttek.

Mindenképpen elgondolkodtató az óralátogatás és a tanácsadás iránti igény ilyen mértékű megjelenése. Ezek az adatok az oktatáspolitikusok számára is fontosak lehetnek, hiszen a szaktanácsadói rendszer működésének újragondolását teszik szükségessé.

Ha a továbbképzési területeket a konkrét tantárgyi tartalmakhoz, feladatokhoz kapcsoljuk, akkor még pontosabb képet kaphatunk a továbbképzési igényekről.

11. táblázat

  Milyen témákban vennének részt szívesen a továbbképzéseken

Továbbképzési téma
Válaszszám
Aktuális társadalmi-gazdasági témákhoz kapcsolódó
83
Természetföldrajzi témákhoz kapcsolódó
81
Szakmódszertani
57
A mérés és értékelés tantárgyi lehetőségeivel foglalkozó
22
A minőségbiztosítás lehetőségeiről, módjairól a tantárgyi oktatásban
18

A földrajz szakos kollégák által a tantárgyi kérdőíven adott válaszok is azt mutatják, hogy a legnagyobb igény az új ismereteket nyújtó továbbképzések iránt van, és nincs jelentős különbség a természetföldrajzi és a társadalomföldrajzi témák megjelenése között. Sokkal kevesebben vennének részt viszont szakmódszertani tanfolyamokon. Ez azt tükrözi, hogy a szaktanárok a földrajztanításban még mindig a mit, és nem a hogyan kérdését tartják alapvető fontosságúnak. Ennél is kevesebben érdeklődnek az oktatás minőségét befolyásoló egyéb továbbképzések iránt (mérés-értékelés, minőségbiztosítás). Ennek oka lehet a témák újszerűsége, illetve időnkénti "kampány" jellege is. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a szaktanárok a továbbképzésektől alapvetően a szakmai ismeretek bővítését, felfrissítését várják el.

VI. Tantárgyközi kapcsolatok

Kíváncsiak voltunk, arra, mennyire tartják más tantárgyakban felhasználhatónak a szaktanárok a saját tárgyunkban közvetített ismereteket, illetve, hogy ők maguk mennyire építhetnek a máshol tanultakra.

A földrajz oktatása során elsajátított ismeretek és képességek hasznosíthatóságát az ötfokú skálán (1=egyáltalán nem, 5=nagyon) 3,63 pontátlagra értékelték a szaktanárok, ami az elsajátítottak viszonylag jó hasznosíthatóságát jelenti.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy mely tantárgyak ismereteire támaszkodhatnak a földrajzoktatásban, kilenc tantárgyat jelölt meg ötnél több válaszadó. A tantárgyak között természettudományhoz és társadalomtudományhoz kapcsolódó egyaránt megjelenik. A legszorosabb a kapcsolat a történelemmel és a biológiával. Ez nem véletlen, hiszen a földrajzi tér helye és feltétele a történelmi, illetve a biológiai folyamatoknak, jelenségeknek. E tantárgyakban megszerzett ismeretek pedig jól kapcsolódnak a földrajzi tananyaghoz (például távoli tájak élővilága és a távoli tájak természetföldrajzi jellemzői, történelmi események, folyamatok hatása a gazdasági fejlődésre). A kapcsolatot erősíti, hogy e két tantárgy valamelyike egyben a földrajztanárok többségének másik szakja. Erős a kapcsolat a fizikával is, amely a természetföldrajzi folyamatok jellemzőinek, törvényszerűségeinek megismeréséhez és megértéséhez szükséges alapokat biztosítja. Elgondolkodtató azonban, hogy a természetismeret szerepét ebből a szempontból nem tartják igazán fontosnak, hiszen az említetteken kívül még a magyar és a matematika is megelőzi, pedig erre a tantárgyra kellene épülnie az egész általános iskolai földrajzoktatásnak, azaz az ott megszerzett földrajzi tartalmú ismereteket és elsajátított képességeket fel kellene használni a későbbi földrajztanításban. Lehetséges az is, hogy több iskolában még ma sem önálló tantárgyként, hanem részekre bontva, szaktárgyak keretében oktatják a természetismeretet, és ez okozhatja a nagyon szoros kapcsolat ellenre tapasztalható kisebb számú említést. A tantárgyak szerepét az 5. ábra mutatja be.

5. ábra

Érdemes külön is megvizsgálnunk a természetismeret és a földrajz kapcsolatát. Az előző kérdésből is láttuk, hogy a szaktanárok nem érzik igazán jól felhasználhatónak az ott megszerezhető ismereteket. A közös, természettudományos alapozó tantárgyként bevezetett természetismeretet csak nagyon nehezen fogadta el a földrajztanárok közössége, és megítélésében ma sem egységes. Problémát jelentett az is, hogy ki tanítsa ezt az integrált tantárgyat. A természetismeret legnagyobb része valójában a földrajzhoz kapcsolódó tartalom, ennek ellenére mégsem biztos, hogy földrajz szakos kolléga tanítja azt.

A megkérdezett földrajz szakos tanárok többsége (98 fő) sajnos nem vett részt a természetismeret oktatásában, ami egyébként nem jellemző az országos helyzetre. Egy intézményből nem érkezett válasz (12. táblázat).

12. táblázat

  Az Ön iskolájában milyen szakos kollégák tanítják a természetismeretet?

Szak
Válaszszám
Biológia
117
Földrajz
97
Kémia
11
Fizika
9
Technika
9
Rajz
8
Testnevelés
5
Történelem
4
Környezetismeret
3
Matematika
2

Megállapítható, hogy a természetismeret oktatásában a biológia szakosok mellett a földrajzosoknak van meghatározó szerepük. Az is igaz azonban, hogy nagyon eltérő, a tantárgyhoz sokszor csak kevéssé kapcsolódó szakkal rendelkező kollégák is bekapcsolódnak az oktatásba. Ezekben az esetekben valószínűleg a kötelező óraszámok biztosítása jelentette a kényszert az intézmények számára.

Érdekes és a tantárgyak felhasználhatóságánál adott válaszokkal ellentétes értelmű feleletet adtak a tanárok arra a kérdésre, hogy várhatóan milyen mértékben tudja megalapozni a természetismeret a későbbi földrajzoktatást.

 
Jól
Részben jól
Csak kissé
Nem tudja megalapozni
Válaszszám
61
68
18
3

A válaszokban itt egyértelműen a természetismeret szerepének elismerése tükröződik. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy jelenleg ugyan még nem tudják a kollégák eléggé felhasználni a természetismeretben tanultakat, de ez a helyzet várhatóan javulni fog. Erre azonban biztos választ csak egy később megismételt felmérés keretében kaphatunk.

VII. Az alkalmazható tudás megszerzése

Az élethosszig tartó tanulás elengedhetetlen feltétele lesz a felnövekvő nemzedék sikerességének. Ahhoz azonban, hogy ennek a kihívásnak eleget tudjon tenni, már úgy kell kilépnie az alapfokú képzésből is, hogy a hétköznapi életben és a munka világában való eligazodást segítő, a folyamatos tanulást és önképzést lehetővé tevő képességekkel és készségekkel rendelkezzen.

Ezért megkérdeztük a tanárokat, hogy az ebből a szempontból általunk fontosnak tartott képességek mennyire jellemzőek a végzősökre, illetve ők maguk mennyire tartják fontosnak ezeket a tulajdonságokat. A válaszokat (értékelés az osztályozás módszerével) a következő táblázat foglalja össze.

13. táblázat

  A végzősök jellemző képességei

Jellemző a diákokra
Tulajdonságok
Fontos, hogy rendelkezzenek ezzel
3,48
Szóbeli, írásbeli, rajzos utasítások adása és megértése
4,28 (7.)
3,25
Önművelés, a saját teljesítmény fejlesztése
4,54 (4.)
3,11
A számítógép használatának ismerete
4,32 (6.)
3,11
Szilárd alapismeretek, magabiztos írni-olvasni tudás
4,91 (1.)
3,08
Talpraesettség, gyors döntési képesség
4,49 (5.)
2,97
Együttműködési képesség és hajlandóság
4,72 (2.)
2,88
Problémamegoldó képesség
4,24 (8.)
2,69
Gyakorlati számítások önálló végzése
4,64 (3.)

A megadott szempontok nem szakspecifikusak, hanem általános jelegűek. Olyan tulajdonságok meglétére és fontosságának megítélésére kérdeztek rá, amelyeket például egy pályázótól napjainkban elvárnak egy állás odaítélésekor.

Összességében megállapítható, hogy ezek a tulajdonságok csak részben (közepes mértékben) jellemzőek a diákokra. Leginkább a különféle utasítások megértésére és adására képesek (3,48), viszont a legkevésbé a problémamegoldó képesség és a gyakorlati számítások önálló elvégzése jellemzi őket (2,88, illetve 2,69). Közepes színvonalú számítógépes ismeretek birtokában vannak, és hasonló szinten állnak írni és olvasni tudásban, de nem jobb a helyzet az alapismeretek megléte, a döntési képesség és a talpraesettség területén sem.

A tanárok minden általunk megnevezett képességet fontosnak tartanak. Ezek közül is kiemelkedik azonban a szilárd alapismeret és a biztos írni és olvasni tudás (4,91). Legkevésbé a problémamegoldó képességet és az utasítások adásának és megértésének képességét érezték fontosnak (4,24, illetve 4,28). Kevésbé ítélik fontosnak a számítógép használatát és a gyors döntési képességet, ugyanakkor felértékelik az együttműködési hajlandóságot.

Megállapítható, hogy a diákok jelenlegi adottságai és a tanárok által is elfogadott képességek megléte között még igen mély szakadék húzódik. Ráadásul a diákok nem is azokkal a képességekkel rendelkeznek nagyobb mértékben, amelyek a tanárok megítélése szerint a legfontosabbak.

VIII. Problémák és értékek

A földrajz tantárgy helyzetének elemzésekor rákérdezetünk arra, hogy a szaktanárok mit tartanak a tantárgy három legsúlyosabb problémájának. Abban bíztunk, hogy a válaszok alapján megfogalmazhatók azok a nehézségek, amelyek megoldása vagy legalább a csökkentése sokat javíthat a tantárgy megítélésén, az oktatás rendszerében elfoglalt helyzetén, illetve a tanárok szakmai közérzetén. A kérdésre adott válaszokat a 14. táblázat foglalja össze, amely a legalább öt tanár által említett problémákat tartalmazza.

14. táblázat

  A tantárgy legsúlyosabb problémái

Probléma
Válaszszám
Kevés az idő
71
Sok a tananyag
28
Eszközök hiánya
19
Tankönyvek problémái
19
Rossz alapkészségek
13
Terepgyakorlat hiánya
11
Korszerűtlen, elavult ismeretek tanítása
9
Tantervi változások
7

A legnagyobb problémát a tananyag mennyisége és a rendelkezésre álló idő közötti ellentmondás jelenti. Ez elsősorban az időhiány oldaláról fogalmazódik meg. Lényegében ehhez a problémához kapcsolható a tantervi változások említése is. Sokkal kevesebben, összesen 38-an jelölték meg problémaként a taneszközöket és a tankönyveket. Úgy érzik a kollégák, hogy nehezíti a szakmai munkát az alapkészségek (írás, olvasás) alacsony színvonala is. Emellett problémaként említették a terepmunka hiányát, amely szintén magyarázható az időkeret csökkenésével.

Kíváncsiak voltunk arra is, mit tartanak a szaktanárok a tantárgyuk legfontosabb értékeinek. A válaszok között most is az ötnél több tanár által említetteket soroltuk fel.

15. táblázat

  A tantárgy legfontosabb értékei

Érték
Válaszszám
Felelős környezeti magatartás kialakítása
43
Hazánk megismerése
38
A mindennapokban használható tudás
33
Más kultúrák elfogadására nevelés
32
A gazdasági és természeti folyamatok közötti összefüggés megismerése
24
Természeti folyamatok megismerése
16
Európai és nemzeti identitástudat kialakítása
15
Globális világ- és életszemlélet
14
Hozzájárul az alapműveltséghez
10
Önálló gondolkodás kialakítása
8

A válaszokból kiderül, hogy a földrajzoktatás minden problémája és válsága ellenére sokféle értéket közvetít. Ilyen értékek a hazánk földrajzának megismerésen keresztül kialakítható és megerősíthető nemzeti identitástudat, a felelős környezetei magatartás, más kultúrák értékeinek elfogadása, tisztelete. Az Unióhoz történő csatlakozás közeledtével egyre fontosabb szerepet kap az európaiság kérdése is. A földrajzoktatás fontos feladata a társadalmi-gazdasági és a természeti folyamatok közötti összefüggések feltárása, bemutatása. A tantárgy kínálja a legtöbb lehetőséget a globalizáció előnyös és hátrányos vonásainak bemutatására, a folyamatot kísérő összefüggések bemutatására is.

IX. A tantárgy sajátos szerepe

Befejezésként nézzük meg a földrajz szerepét, illetve ennek változását vizsgáló kérdéssorra adott válaszokat. A kérdés így hangzott: Milyennek ítéli meg a tantárgy szerepét a felsorolt szempontokból jelenleg, illetve a kerettanterv nyújtotta lehetőségek ismeretében, milyen hangsúlyváltásra számít? A válaszokat három fokozatú skála alapján kellett meghatározni (jelenleg: 3=nagyon jelentős, 2=jelentős, 1=nem fontos; a kerettanterv után várhatóan: 3=javul, 2=nem változik, 1= romlik).

16. táblázat

  A földrajz tantárgy szerepe és változása

Szempontok
Jelenleg
Várhatóan
Változás
A nemzeti és európai identitástudat alakítása
2,16
2,43
+0,27
A más kultúrák, életmódok toleráns elfogadása
2,17
2,39
+0,22
Hazánk természeti és társadalmi-gazdasági jellemzőinek megismerése
2,56
2,13
-0,43
A mindennapi életben felhasználható ismeretek közvetítése
2,18
2,38
+0,2
A világ természeti és társadalmi-gazdasági jellemzőinek megismerése
2,25
2,09
-0,16
Önálló gondolkodás, véleményalkotás fejlesztése
2,26
2,37
+0,11
A felelős környezeti magatartás kialakítása
2,36
2,49
+0,13

A válaszok alapján megállapítható, hogy a földrajz jelentős, vagy nagyon jelentős szerepet játszik ezeknek az ismereteknek az átadásában, illetve ezeknek a készségeknek, viselkedési módoknak a kialakításában.

A válaszokból az is kirajzolódik, hogy a tantárgy szerepe azokban a szempontoknak a közvetítésében, amelyek az ismeretek gyakorlati felhasználását igénylik, illetve amelyek a korszerű földrajzi szemlélet és kompetencia kialakulását feltételezik, tovább erősödik majd a kerettanterv bevezetése után. A szaktanárok szerint azok a szempontok válnak fontosabbá, amelyek szorosan összekapcsolhatók a földrajzoktatásban megkezdődött szemléletmódváltással. Ugyanakkor azokban az elemekben, amelyek tényismeret átadásához kapcsolódnak, a földrajz szerepe csökkenni fog. Ez a két terület hazánk és a világ földrajzi jellemzőinek megismerése. A csökkenés mértéke hazánk esetében a legjelentősebb. Ennek a hátterében a témák oktatására fordítható időkeret jelentős szűkülése, és az ezzel együtt járó, a NAT-ban és a kerettantervben is megnyilvánuló tartalmi változások állnak. A szaktanárok bíznak abban, hogy amit a földrajzoktatás elveszít a tényismeretek kisebb mértékű közvetítésével, azt a földrajzi szemléletmód kialakításával, a gyakorlati, jól hasznosítható ismeretek közvetítésével, a különféle földrajzi kompetenciák kialakításával pótolja majd.

X. Összegzés

A kérdőíves felmérés elemzése után megállapítható, hogy az előzetes obszervációs tanulmányban leírtakat alátámasztják a kérdésekre adott válaszok. A földrajzoktatás legnagyobb problémáját ma is alapvetően az óraszám csökkenésében látják a tanárok. Továbbra is igaz az a megállapítás, hogy ugyanazt a tananyagmennyiséget szeretnék az eddigi, hagyományos módszerek alkalmazásával, a rendelkezésre álló jóval kevesebb idő alatt elvégezni. Ez pedig teljesíthetetlen feladatok elé állítja a tanárt és a tanulót egyaránt.
A tantárgyi modernizáció folyamatát nehezíti a korszerű szemléltetőeszközök hiánya. A bőséges választék ellenére sincs az átlagos képességű tanulók igényeinek igazán megfelelő, a személetmódváltás tükröző tankönyv a piacon.

A továbbképzések iránti igény elemzéséből megállapítható, hogy a szaktanárok továbbra is elsősorban az új ismeretek közvetítését segítő tanfolyamokon vesznek részt, a módszertani jellegű továbbképzések iránt még mindig jóval kisebb az igény.

Abban valamennyi szaktanár egyetért, hogy a földrajz sok és egyre inkább fontossá váló tartalmi, személetmódbeli, viselkedésmódbeli értéket és mintát közvetít. Ez a közvetítő szerep a tantervi szabályozásokkal együtt természetesen megváltozik, de jelentősége nem csökken, sőt bizonyos szempontokból még inkább meghatározó lesz.

Az általános iskolákra jellemző helyzetkép felvázolása után célszerű lenne hasonló felmérést elvégezni a középiskolában tanító földrajztanárok körében is. A két felmérés eredményeinek összehasonlítása, elemzése nagyban elősegítheti a földrajztanítás közoktatásbeli helyzetének pontosabb bemutatását.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.