2019. június 25., kedd , Vilmos

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> A tanulás és tanítás helyzete >> Tanítás és tanulás tanárszemmel

Az ének-zene tantárgy helyzete egy kérdőíves felmérés tükrében

2009. június 17.

L. Nagy Katalin

Az ének-zene tantárgy helyzete egy kérdőíves felmérés tükrében

A minta

Az Országos Közoktatási Intézet a tantárgyak helyzetét feltáró kérdőíves vizsgálatot végzett 2002 tavaszán. Célja az általános iskolai ének-zenetanítás tantárgyi problémáinak felmérési adatok elemzésére építő feltárása volt.
E tanulmány a tárgyat tanító tanárok véleményére és a tőlük kapott adatokra alapozott "pillanatkép". A feltárt problémák megoldásában érintett/érdekelt felek - a közös gondolkodás révén - így talán megalapozottabban tudnak együttműködő partnerre találni a kapott adatok tanulsága szerint feltétlenül szükséges szaktárgyi fejlesztések érdekében.

A kérdőív minden iskola minden tantárgyára vonatkozó közös és külön tantárgyspecifikus kérdéssorokat tartalmazott. E tanulmány keretein belül a mindkét kérdéscsoportra kapott válaszokat - a többi tárgyra vonatkozó tanulságokat összegző írások könnyebb összevetése érdekében - a közös kérdések struktúrájának megfelelően, de az ének-zenetanítás speciális szempontjaiból vizsgáljuk.

A minta 139 iskolára terjedt ki. Ezek kb. 50%-a nem válaszolt az iskolatípust érintő kérdésre. A válaszadók másik 50%-a - három gyógypedagógiai iskola kivételével - szinte kizárólag a normál 8 osztályos általános iskola felső tagozatát képviselte véleményével. Településtípusonkénti megoszlás megközelítőleg 50-50% a községi, illetve a városi iskola (12 fővárosi, 16 megyeszékhelyi, illetve 29 nagyvárosi). A nemek szerinti megoszlásra - a pályára általában jellemzőnek megfelelően - a női többség volt jellemző (111 nő, 23 férfi, vagyis 1/6-nyi férfi).

A válaszokban nem találtunk fenti szempontok szerinti különbségeket még a nemek szerint sem, noha pl. az IKT és a technikai eszközök gyakoribb tanórai használatára. Ez utóbbi jelenség a többi tárgyat oktatók körében is hasonlóan mutatkozott meg.

A válaszadók átlagéletkora (9,81-os szórással) 41,52 év. Megnéztük az 1989-es társadalmi változás előtt, illetve után munkába állók, illetve a NAT előtt és a csak attól kezdve dolgozók életkori megoszlását is: 86 pedagógus (62,3%) a rendszerváltás, 102 pedagógus (73,9%) pedig a NAT bevezetése előtt kezdett éneket tanítani. E két változás ugyanis az ének-zenetanítás fél évszázados hagyományos kodályi - az egységes, állami, 1-8. évfolyamokra kidolgozott, egyféle tankönyvhöz kötődő - képzési gyakorlatához viszonyítva szakmailag is éles határvonalat kellett hogy jelentsen az általuk látott/megnevezett változtatási feladatokban és szükségszerű összefüggéseket hozzon a vizsgált két csoport véleményében.
Azt találtuk azonban, hogy nincs különbség a régen a pályán lévők és a friss képzettségű fiatalok között

  • sem a legsúlyosabb szaktárgyi problémák megjelölésében,
  • sem a változtatási - köztük pl. a. taneszköz-fejlesztési - területek megjelölésében,
  • sem a megváltozott tanulási környezetre reagáló - az új technikai eszközök, internet, illetve új módszertani eljárások (pl. alternatív pedagógiai módszerek) használatát igénylő - rugalmasságban.

A korcsoportok és az említett változók (változtatási, taneszköz-fejlesztési igények, szaktárgyi problémák, tantárgyi presztízs megítélése) között csak a presztízs megítélésben találtunk szignifikáns különbségeket.
Iskolai végzettség szerint szintén tipikus és az ismert arányoknak megfelelő volt a megoszlás: az ún. művészeti főiskolát végzettek csak elvétve (kb. 6%) tanítanak az ún. normál - nem zenei - általános iskolákban. Erre az iskolatípusra ugyanis speciálisan a tanítóképző és tanárképző főiskolák képeznek (itt 1/4 és 3/4 arányban) tanárokat.

A kerettantervvel kapcsolatos problémák

Ezek feltárására az ún. tantárgyspecifikus kérdőívek alábbi kérdései irányultak:
Jelölje be az ötfokú skálán, hogy milyen mértékben kellett átdolgoznia korábban készített helyi tantárgyi tantervét a kerettantervhez igazításkor!
A kerettanterv alapján készített helyi tantervben mennyi a tantárgyának évi összóraszáma és ebből mennyi jut a szabadon tervezhető időkeretre?
A kerettantervi témakörök közül melyeket bővítenék/szűkítenék, ill. melyeket vennék be, vagy hagynák el az ének-zene tanárok?
(Csak azokat a témaköröket vettük számításba, amelyeket legalább öt tanár bővítene vagy csökkentene.)

A többi tárgyéval azonos kérdésekre adott válaszokban is találtunk tantárgyunkra vonatkozókat, például azt, hogy a kerettanterv miatt szükséges átdolgozás mértékét minden tantárgy kb. közepes mértékűnek ítélte meg az ötfokú skálán.
A kerettanterv alapján az átlagos óraszám 1-1,5 volt hetente, ebben a mintában szereplő néhány zenei tagozatos osztály magasabb óraszámának kis mértékben felfelé húzó hatása is benne van. A szabadon tervezhető órák száma éves átlagban 2-3 órányi, vagyis a teljes óraszámnak kb. 10%-a.

  1. táblázat
A kerettanterv alapján készített helyi tantervben a tantárgy évi összóraszáma és ebből a szabadon tervezhető időkeret
(átlagban)

Osztály
Összóraszám
Ebből mennyi a szabadon tervezhető, ahol van szabadon tervezhető
Ebből mennyi a szabadon tervezhető, a teljes mintában
Átlag
Szórás
Átlag
Szórás
Átlag
Szórás
4.
 
 
 
 
 
 
5.
47,02
25,2
3,6703
2,7371
1,1236
2,4114
6.
49,49
20,8
3,7205
2,681
1,1653
2,4067
7.
43,05
17,5
3,2162
2,8801
1,348
2,3182
8.
42,1
17,5
2,8714
2,7616
1,3298
2,22

A közös mintában átlagban kb. 50% bővítene, 25% szűkítene a kerettantervi témakörökön. Ehhez képest lényegesen kevesebben vennének be (15%), ill. hagynának el (10% ) bármit is a válaszadók.

Az ének-zenetanárok aktivitása ennél arányaiban kisebb, de tendenciájában azonos volt: a kész anyagot sokkal inkább szűkítenék, vagy bővítenék, mintsem önálló szakmai átgondolás és döntések alapján valami újat bevennének, vagy elhagynának a kerettantervi témakörökből. Ezt szemlélteti abszolút számokban kifejezve az alábbi oszlopdiagram.

  1. ábra
A tartalmi változtatás szándéka a kerettantervhez viszonyítva

  2. ábra
Bővítési szándék a következő zenei területeken

Legtöbben (30 fő) tehát a népdalok és a zenehallgatás anyagát bővítenék, megjelenítenék a kortárs zene anyagát a klasszikus zenetörténeti stílusok megismertetésén túl, valamint a rendszerváltás előtt politikai okokból kimaradt, de a zenetörténet teljes ismeretéhez hozzátartozó egyházi énekeket is. A kerettantervi témakörök közül szűkítenék az ének-zenetanárok (csak azokat a témaköröket említjük, amelyeket legalább öt tanár szűkítene) a zeneelméletet, a kottaírást és a zenetörténetet.

  3. ábra
Szűkítendő témák a kerettantervben

A zeneelmélet a teljesen elhagyni szánt témák listáján is szerepel a kerettantervi témakörök közül, viszont bevennék néhányan a könnyűzenét és a hangszeres játékokat is.
Ez részben azt jelzi, hogy a tanárok többsége egyetért a kerettanterv tevékenység-, illetve élményközpontú tanításra törekvésével az iskolai énekórákon szemben a korábbi tantervi ismeretcentrikussággal. A válaszadók növelnék is a zenei tevékenységek - éneklés és zenehallgatás - arányát és anyagát az elmélet rovására. Másrészt az új témakörök megjelenése a tanári gondolkodásban arról vall, hogy közelebb került az iskolai tanítás gyakorlatához az élet jelenségeinek zenei értelmezési igénye a klasszikus tartalmak mellett. Új az is, hogy megjelent a hangszeres játékok igénye a hagyományosan énekes alapú tanítás mellett.

E két utóbbi jelenség is azt mutatja, hogy csak az jelenik meg a szakmai gondolkodásban újként, amely tanításának reális lehetősége a kapható oktatási segédanyagok révén már megteremtődött. (Gonda János A populáris zene antológiája az általános iskolák számára című könyve és hangzóanyaga, valamint Sáry László kreatív zenei gyakorlatai, Csirmaz Mátyás "hangszerbarkácsoló" könyve és az ezekre alapított akkreditált tanár-továbbképzési programlehetőségek tehát már megjelenhettek mint tanítási igények.) Fordított logika ez a többi területhez viszonyítva, ahol a tanárok maguktól is felismerték a szükséges újító tartalmakat és módszertani fejlődési irányokat, amelyeket náluk csak követett a szakirodalom. Nálunk ezt megelőzte.

Fontos tanulság ez az oktatáspolitikai döntéshozók és a modernizáció mellett elkötelezett szakmai irányító testületek számára is az, hogy nem lehet minden tárgyban az újítást azonos módon bevinni az iskolai gyakorlatba. A korábban elmondottak miatt a "kész" tankönyvekre, a kidolgozottan átvehető szakmai/módszertani megoldásokra kondicionálódott énektanári társadalomnak a kezdeményező és nem csupán szűken vett szakmai gondolkodási önállóságig még hosszú utat kell megtennie. A helyi tantervek készítésével és a helyi műhelyek létrejöttével azonban ez a folyamat már elkezdődött. Jelenleg azonban reálisan a tudomány szintjén is csak a közelmúltban kidolgozott - tartalmi modernizációs lehetőségeket működő tanítási gyakorlattá alakítani továbbra is elsősorban igényes fejlesztésű "késztermékek" elkészítésével és országos hatókörű intézmények segítségével/közreadásával lehet.

Tankönyvvel-taneszközzel kapcsolatos problémák

A tankönyvek, taneszközök kiválasztásához felsorolt követendő szempontok mindegyikének fontosságát egy ötfokú skálán kellett jelölniük a tanároknak. A közös mintában ezek közül a tanulhatóságot tartották a legfontosabbnak, de ugyanakkor az azt megalapozó tényezőket (didaktikai kimunkáltság, fejlődéslélektani szempontok érvényesítése, képekkel jól illusztráltság stb.) p>0,001 szinten szignifikánsan kevésbé.

Az énektanárok válaszaiban első helyen a szakmai hitelesség szerepelt, ezt követte a tanulhatóság és egyéb ehhez tartozó pedagógiai szempontok, s csak legutolsó helyen a könyv külső megjelenítésének könyvészeti szempontrendszere (kivitel, tartósság, illusztráltság, tankönyvcsalád része legyen stb.).

  2. táblázat
A tankönyvek kiválasztásának szempontjai (ötfokú skálán)

   
Válaszszám
Minimum
Maximum
Átlag
Szórás
Szakmai hitelesség
136
1
5
4,7574
0,6024
 
Tanulhatóság (gyerekek számára jól érthető)
136
2
5
4,7426
0,5443
Érdekesség, motiváló erő
137
2
5
4,6058
0,7211
Idő és tananyag megfelelő arányban van
136
2
5
4,5662
0,6406
Jól bevált a tanítás során
134
1
5
4,4328
0,7799
Igazodik az aktuális követelményekhez
135
2
5
4,3481
0,7661
Didaktikai kimunkáltság
132
1
5
4,2955
0,8714
Korszerű ismeretek közvetítése
134
1
5
4,2836
0,8895
Fejlődés-lélektani szempontok érvényesítése
134
1
5
4,2687
0,851
 
Ár
135
2
5
4,1852
0,8303
Igényes kivitel
134
2
5
4,1791
0,7239
Tartósság
134
1
5
4,0373
0,8532
Képekkel jól illusztrált
133
1
5
4,015
0,8703
Tankönyvcsalád része legyen
135
1
5
3,5037
1,3037

A tanárok válaszainak valamennyi tárgyra érvényes közös jellemzője arra a kérdésre, hogy az általuk ismert taneszközök az előbb felsorolt szempontok közül melyeket érvényesítik a legkevésbé, az lett, hogy legkevésbé a tartósság, leginkább pedig a szakmai hitelesség szempontjának felelnek meg.

Az énektanárok válaszai főbb tendenciáiban ezzel egyezőek, de a rangsor kissé módosul a tantárgyspecifikus jellemzőknek megfelelően: készségtárgyról lévén szó, a csökkent óraszámok miatt a legkevésbé természetesen az idő és a tananyag megfelelő aránya megoldott, félszázados hagyományai miatt pedig leginkább a "jól bevált a tanítás során, tankönyvcsalád része legyen és a szakmai hitelesség" szempontjai érvényesültek.

  3. táblázat
Mely szempontokat érvényesítik a tankönyvek leginkább/legkevésbé?

 
Válaszszám
Idő és tananyag megfelelő arányban van
44
  
Tartósság
37
Érdekesség, motiváló erő
31
Korszerű ismeretek közvetítése
24
 
Képekkel jól illusztrált
24
Fejlődés-lélektani szempontok érvényesítése
22
Tanulhatóság (gyerekek számára jól érthető)
20
Ár
20
Igényes kivitel
19
Didaktikai kimunkáltság
15
Igazodik az aktuális követelményekhez
10
 
Szakmai hitelesség
8
Tankönyvcsalád része legyen
8
Jól bevált a tanítás során
7

A "hogyan ítéli meg tantárgya tankönyv- és taneszközválasztékát" kérdésre kapott válaszok a minta egészében és az énekszakosok esetében is azonosak voltak: kb. 80%-uk megfelelőnek, illetve bőségesnek vallotta a sajátjáét. A saját tantárgy tanításához fontosnak tartott taneszközfejlesztési irányokban már mutatkoztak - a korábban említett sajátos hagyománykövető tanítási gyakorlatra szintén visszavezethető - különbségek. Míg a minta egészére elsősorban a korszerű, egy ismerethez egyidejűleg több különböző érzékszervi megerősítést biztosító technikai eszközök (video, számítógép, hanganyag, CD) igénylése, valamint a differenciálást, csoportmunkát, egyéni önálló tanulást lehetővé tevő munkafüzetek és munkatankönyvek fontosságának hangsúlyozása volt jellemző, addig az énektanárok válaszaiban a hangzó zenéhez kapcsolódó audiovizuális eszközök elsőbbsége mellett a tanulást hatékonyabbá tevő pedagógiai módszerek alkalmazásához szükséges taneszközök és a jövő lehetőségét jelentő számítógéphasználat csak elenyészően kis mértékben jelent meg.

  4. táblázat
A taneszközök fejlesztésnek igénye

Taneszköz
Válaszszám
Hangszerek
31
Hanganyag
29
CD
27
Video
16
 
Tablók, fóliák, applikációk
13
Munkafüzet
10
 
Számítógép
7
Tankönyv
6

Az első helyeken megjelölt fejlesztési igények összecsengenek a tantervi témakörök bővítésére (éneklés, zenehallgatás) és a továbbképzési igények tartalmaira tett szakmai javaslatokkal, így szakmailag megbízható válasznak tarthatjuk őket.

  4. ábra
A taneszközfejlesztési igények ének szakosok és egyéb szakosok körében

A hatékonyságot segítő módszerek alkalmazásához szükséges taneszközökre vonatkozó minimális igény megjelenése (munkafüzet, számítógép) mögött is a már említett hagyományos tanítási gyakorlat és annak módszerei (tanári magyarázat és frontális osztálymunka) húzódhatnak meg.
A tantárgyi specifikus kérdések között szerepeltetett, szaktárgyi tankönyvekre vonatkozó szakmai kérdések válaszai finomabb tartalmi elemzésekre, ill. a kapott válaszok validitásának tartalmi ellenőrzésére is módot adtak. Így pl. kérdés volt:

"Miért éppen a kiválasztott könyvből tanít?"

Új tantervi tartalmaknak is megfelel*
*Ha a korábbi válaszokban felsorolni sem tudott új tartalmi elemeket sok válaszadó, e véleménynek kevés a megbízhatósága, szakmailag fedezet nélkülinek volt tekinthető
Énektanárok javasolták
57
Kivitelben és feladatként vonzó
40
Ezt rendeli meg minden évben az iskola
26
Továbbképzésen tanultuk
3

Arra a kérdésre, hogy volt-e módja megismerkedni a ma létező 5-8. évfolyamos ének-zene tankönyvek mindegyikével, s ha igen, hol az alábbi válaszokat kaptuk:

Igen
Nem
Nem válaszolt
76 (60%)
56 (40%)
11

  5. táblázat
Hol ismerte meg a kiválasztott tankönyvet?

 
Válaszszám
Továbbképzésen
41
Tankönyvkiállításon
40
Iskolában
36
Könyvesboltban
26
Pedagógiai intézetben
13
Kiadói bemutatóteremben
5

A válaszok azt mutatják, hogy szinte csak azokból a tankönyvekből tanítanak az énektanárok, amelyek a képzésnek vagy továbbképzésnek már részét képezték, s így azokat már évek óta jól ismerhetik. A többit pedig megnevezni sem tudta a többség, noha saját bevallásuk szerint ismerik, ill. több formában is volt módjuk a teljes kínálattal való megismerkedésre.
A tankönyvkínálatban korszerűnek tartott és a hiányolt zenei, vagy pedagógiai vonatkozásokra nem érkezett értékelhető, érdemi válasz.

Didaktika, módszertani kultúra

A tanulásszervezési formákat felsoroló és azok alkalmazásának gyakoriságát ötfokú skálán megjelölő válaszokban a minta egészére vonatkozóan a tanári magyarázat a frontális osztálymunkánál is szignifikánsan p<0,001 gyakoribbnak bizonyult, a frontális forma pedig szignifikánsan p<1,001 gyakoribbnak az összes többi tanulásszervezési formáénál.

Az énektanárok esetében a tantárgy készségképző feladatai miatt ettől eltérő eredményeket várhattunk, de meglepő módon a mintáéval azonosat kaptunk. E mögött szakmailag a kevés időhöz viszonyítva nagy ismeretmennyiség tanári átadására törekvés húzódhat meg, a tananyag közös és egyéni feldolgozására/feldolgoztatására törekvés és azzal adekvát tanulásszervezési formák keresése és alkalmazása helyett.

  6. táblázat
Tanulásszervezési formák alkalmazásának gyakorisága

 
Válasz-szám
Minimum
Maximum
Átlaggyakoriság
Szórás
Frontális osztálymunka
132
2
5
4,5606
0,7018
Tanári magyarázat
125
2
5
4,416
0,7092
Tanári kísérlet
115
1
5
3,6435
1,482
Csoportmunka
129
1
5
3,6202
1,1605
Egyéni differenciálás
124
1
5
3,379
1,0789
Témák önálló feldolgozása
118
1
5
3,1525
1,1142
Pármunka
123
1
5
2,9919
1,1125
Projektmódszer
104
1
5
2,4423
1,164
Tanulói kísérlet
100
1
5
2,2
1,2949
Terepmunka
98
1
5
1,5816
1,0347

Számítógép- és könyvtárhasználat tanulságai

Mindkettő alkalmas lenne a hatékonyabb, illetve az önálló egyéni tanulás segítésére. Valamennyi tantárgy tanárai használják is, eltérő mértékben. Közös a használatban, hogy legtöbben csak a számítógépet magát, valamennyivel kevesebben a multimédiás lehetőségeket és még kevesebben az internetet is használják a tanításhoz. Az énektanárok esetében csak a sorrendben van kis eltérés: a tárgy természetéből adódóan itt leggyakrabban a multimédiás alkalmazásokra kerül sor a tanításban (a válaszadók egyötödének van hozzá elegendő segédanyaga az iskolában, ill. a könyvtárban).

  5. ábra
Számítástechnikai eszközök oktatásban való használatának mértéke az ének szakos tanárok és egyéb szakos tanárok körében

*A számítógép és az internet esetében a két csoport közti különbség szignifikáns p<0,001, a multimédia esetében nem. A nemek között nincs szignifikáns különbség az eszközhasználat tekintetében.

A könyvtár használatára vonatkozó arány sokkal jobb, átlagban közepesnek mondható mind a minta egészére (3,00), mind az énektanárokra vonatkozóan (2,90). Ez szakmailag érthető, hisz mind a könyvtári anyagokat, mind feldolgozásuk módszertani elveit megismerhették még a szakmai és módszertani alapképzés során a tanárok, míg a számítógépes anyagokat és feldolgozási technikáikat, módszeres eljárásaikat csak önképzés, vagy tanári továbbképzések révén - tehát pluszidő és energia befektetésével - lehet megismerni. Ez utóbbi inkább hiányzik, mint az eszközök: az énekesek 50%-ának iskoláiban van zenei alkalmazásokra is megfelelő számítógép, szintén kb. 50%-ában zongora, vagy elektronikus hangszer, kb. 70%-ában más hangszerek (furulya, citera, Orff-hangszercsalád, ritmushangszerek stb.), 25%-ában zenei szakkönyvtár, 33%-ában kottatár. A lehetőség tehát sokkal inkább adott, mint a vele való élni tudás. Ez komoly feladatokat, fejlesztési irányokat jelenthet a közeljövő szervezett továbbképzései számára.

Továbbképzések

Az "oktató-nevelő munkájában mely területeken érzi úgy, hogy továbbképzésre lenne szüksége?" kérdésre adott énektanári válaszokban kizárólag szűken vett szakmai/zenei (karvezetés) továbbképzési igény fogalmazódik meg, aztán kb. feleannyiban tanulásmódszertani, a válaszok s egyharmadában számítógépes, ill. új pedagógiai problémák kezelésére felkészítő továbbképzés.

  6. ábra
Énektanárok továbbképzési igényei

Tantárgyspecifikus jellemzőket mutatott, hogy mely továbbképzési formákat tartják legelőnyösebbnek a tanárok. Csakis a gyakorlatközeli és folyamatosságot biztosítóakat (bemutató óralátogatásokat, akkreditált továbbképzéseket, ill. tanfolyamokat, előadássorozatokat). A posztgraduális képzés, átképzés megjelenése az igényekben azonban azt jelzi, vannak a szaktárgyi képzésen túl, a folyamatokat szélesebb társadalmi kontextusban előregondoló és előre tervező tanárok is közöttük.

  7. táblázat
Az igényelt továbbképzési formák

Bemutató óra látogatása
70
Akkreditált továbbképzés
40
Tanfolyam
39
Előadássorozat
31
 
Posztgraduális képzés
15
Tanácsadás
11
Átképzés
6
Egyéb
4

A tantárgyak összehangoltsága

Jelölje be az ötfokú skálán, hogy más tantárgyak tanulása során a diákok mennyire tudják hasznosítani az Ön tantárgyában elsajátított képességeket és ismereteket! A válaszok átlaga a teljes mintában 3,55, az énektanárok között valamivel kevesebb: 3,33. Az egyes tantárgyak konkrét megnevezéséből létrejövő rangsor azonban már lényeges eltéréseket is tartalmaz az énekesekétől, az első helyeken mutatkozó azonosságok - magyar, történelem, matematika, földrajz - mellett.

Míg a minta egészére jellemzően legalább megjelenik, noha utolsó helyeken az idegen nyelv, az informatika, a mozgóképkultúra és médiaismeret, a társadalomismeret, addig az énekesek által látott kapcsolatrendszerekbe csak a hon- és népismeret, a tánc és dráma épül be (azok is csak a legutolsó helyeken, noha ezek már részei voltak a NAT alapján is a működő tanítási gyakorlatnak). Ezeken túl az életre szóló tanulásra felkészítő, valamint az ún. kulcskompetenciák fejlesztésére, szaktárgyi alapozására irányuló területek meg sem jelentek a gondolkodásukban. Ez is jelzi: a hagyomány megőrzése nem lehet azonos a változatlanul őrzéssel! Nem szakadhatnak el ennyire egymástól a jelen/jövő igénye és a tanítási gyakorlat, s egyetlen tantárgy céljai sem az iskolai célok egészétől.

Alkalmazható tudás

Napjainkban egyre fontosabb az élethosszig tartó tanulás gyakorlata. Tudni akartuk, hogy a pedagógusok szerint milyen képességekkel rendelkeznek a gyerekek, s mi lenne szerintük az ideális.
Erre vonatkozó kérdésünk az volt, hogy "Az iskolát befejező gyerekek rendelkeznek-e Ön szerint az alábbi képességekkel, illetve Ön mennyire tartja fontosnak ezeket? Kérjük, az iskolai osztályozás módszerét alkalmazva válaszoljon a kérdésre!"

  8. táblázat
A válaszok átlagai a jellemzőség alapján sorba rendezve

Jellemző a felkészültségükre
Átlageredmény
 
Fontos, hogy rendelkezzenek vele
Átlageredmény
3,4683
Számítógép használatának ismerete
4,2441 8. hely
3,1679
Szilárd alapismeretek, magabiztos írni-olvasni tudás
4,8931 1. hely
3,1382
Szóbeli, írásbeli, rajzos utasítások adása és megértése
4,336
3,0781
Együttműködési képesség és hajlandóság
4,6667
3,0598
Gyakorlati számítások önálló végzése
4,5128
3,04
Talpraesettség, gyors döntési képesség
4,6172
2,8846
Problémamegoldó képesség
4,7077
2,56
Önművelés, a saját teljesítmény fejlesztése
4,5952

  9. táblázat
A válaszok átlagai a fontosság alapján sorba rendezve

Jellemző a felkészültségükre
Átlageredmény
 
Fontos, hogy rendelkezzenek vele
Átlageredmény
3,1679
Szilárd alapismeretek, magabiztos írni-olvasni tudás
4,8931  1. hely
 
2,8846
Problémamegoldó képesség
4,7077
3,0781
Együttműködési képesség és hajlandóság
4,6667
3,04
Talpraesettség, gyors döntési képesség
4,6172
2,56
Önművelés, a saját teljesítmény fejlesztése
4,5952
3,0598
Gyakorlati számítások önálló végzése
4,5128
3,1382
Szóbeli, írásbeli, rajzos utasítások adása és megértése
4,336  7. hely
3,4683
Számítógép használatának ismerete
4,2441  8. hely

A többi tárgy és az ének-zene tanárainak válaszait összehasonlítva a következő képet kaptuk.

  10. táblázat
Az énektanárok és a többi tanár által fontosnak tartott képességek

  7. ábra
Az ötfokú skála rangsorainak összevetése

Megdöbbentő az eredmény: a minden tanulás alapfeltételét jelentő megértés (utasításoké, tanári magyarázatoké) a legutolsó helyen áll mind a most jellemző, mind a jövő szempontjából a tanárok által fontosnak tartott képességek között. A PISA-vizsgálat lesújtó eredményei nem véletlenek tehát! De azt is pontosan jelzik, hogy nem egyetlen tantárgy, hanem tanítási gyakorlatunk egészének a szaktárgyi célokra a többitől izoláltan koncentráló megoldásai a kialakult helyzet okai. Nem is lehet egyes - e képességek direkt fejlesztésére legalkalmasabbnak feltételezett - tanórák számának növelésével ezt ellensúlyozni. Az egészséges út minden tárgy anyagának a szűken vett szakmai célok elérésének hogyanjába beépített, célzottan kulcskompetenciákra irányított készség-képessségfejlesztésével, módszertani szemléletváltásával elérni az egész életre kiható célokat.

A tantárgy problémái a pedagógusok szerint
A válaszadók 23%-a nem számolt be a tantárgyát érintő problémákról. A többiektől kapott válaszok alapján a három legfőbb probléma, ami tantárgyakon átívelő az egész mintára jellemzően: a kevés idő/óraszám; az érdektelen tanulók; a hiányos alapismeretek.
Ének-zenéből csak a harmadik helyen szerepelnek más okok: nincsenek megfelelő eszközök (tárgyi körülmények) és magasak a követelmények.
A tárgy presztízsét elégségesnek tartják (2,26) összességében (vagyis inkább rossznak, mint jónak). Ez azonban különböző arányú az iskola (3,52), a tanulók (2,95) és végül a szülők (2,60) részéről. A minta egészére ugyanezen sorrend érvényes a támogatottságban, de más arányban. A tantestületi támogatás átlagban 3,74, a tanulóké 3,59, a szülőké 3,53. (Minden párosításban p<0.001 szinten szignifikáns a különbség.) A tantárgyak rangsorában elhelyezve az abszolút számokat igen lehangoló képet kapunk: a tantestület szemében a többi tárgyhoz viszonyítva az utolsó előtti, a gyerekek és a szülők értékítéletében pedig utolsó helyet foglalja el az ének-zene a tanárok véleménye szerint.

Érdekes az összefüggés - vagy inkább össze nem függés - a tárgy legsúlyosabb problémái és a tárgy presztízsét befolyásoló tényezők között.

  8. ábra
Az ének problémái és alacsony presztízsének okai1 az énektanárok szerint
(válaszszámok)

Fonák helyzet: a legsúlyosabb tantárgyi problémákként az időhiányt, a tanulói érdektelenséget és a nem megfelelő tárgyi eszközellátottságot - vagyis minden rajtuk kívül álló, külső tényezőt - soroltak fel a tanárok, de a presztízshátrány okaival ez semmilyen egybehangzást nem mutat, sőt! Ott az időtényező a legkevésbé presztízsbefolyásoló tényező: legutolsó a rangsorban. A szemléletváltás hiánya viszont vezető helyen elismert, jóllehet ez meg sem jelent sem a szükségesnek tartott továbbképzési igények között, sem a javasolt modernizációs elemek között. A nyilatkozatok és a cselekvés erősen divergál. Utóbbira a tantárgyspecifikus belső kontrollkérdésekre kapott válaszokból következtethettünk.

Az új tartalmi elemek bevonása a tanítási munkába - ami kötelező volt a tankönyvi átdolgozásokhoz is! - meg sem jelent a tanárok által említett szakmai teendők között. (Ez azt is jelentheti, hogy régi beidegződés a kész, kidolgozott megoldások átvétele, az arra való igény az obszervációs tantárgyi helyzetelemző tanulmányban elmondott okok miatt.)

Ezzel egybehangzó az is, hogy a szakmai továbbképzési igényekben is csak a már bevált, hagyományos tartalomhoz kötődő továbbképzések jelentek meg, valamint hogy a más tárgyak szakmai ismereteire építés is csak a hagyományosan "tantárgyi koncentrációként" tanult tárgyak - irodalom, történelem, földrajz stb. - megemlítésében jelenik meg az énektanároknál. Ezen túl csak a NAT-ban készen felkínált tánc és dráma, illetve hon- és népismeret ismeretei, s meg sem említették a többi tárgynál is utolsósorban szereplő, de legalább a tanári gondolkodásban már megjelenített informatikát, idegennyelv-ismeretet, könyvtárhasználatot, stb. Utóbbiak pedig egyértelműen a szükséges kulcskompetenciák alapozását jelenthetnék az ének-zenetanítás segítségével is.

E szemlélet megjelenése esetén pedig talán kevésbé kellene az óraszámokért verekedni, hisz minden érintett döntéshozó számára is világos, egyértelmű kapcsolat lehetne a tárgy társadalmi hasznosságával. (Ezt pedig a Kodály-módszer pszichológiai hatásvizsgálata tudományosan is bizonyította2már évtizedekkel ezelőtt. Semmi mást nem kellene tenni, csak e tudományos eredmények oktatási-nevelési szemponttá válását megerősíteni a tanítási gyakorlatunkban, valamint a képzésben és továbbképzésben.) Jelenleg azonban - több kérdésre is egybehangzó válaszok alapján - az önálló munka, hanem a kintről/vagy fentről jövő segítségre várás a jellemző e tárgyat tanítók körében.

Összegzés

A kérdőíves adatok összesítéséből kiolvasható összefüggések alapján elmondható, hogy az obszervációs helyzetelemző tanulmányban megfogalmazott állítások többségét az adatok/tanári vélemények alátámasztották, illetve igazolták a feltételezéseket.
Az iskolai énektanításban a tanterv valóban modernizációs szerepet tölthet majd be, hiszen megfogalmazza azokat a megváltozott tanulási környezetből és a sajátos hazai tanítási hagyományokból adódó változtatási irányokat - a tartalmi, eszköz- és módszerbeli, tanári attitűdváltás, kompetenciafejlesztés területén -, melyeket a tanárok szinte korra, képzettségre és tanítási gyakorlatban eltöltött éveikre való tekintet nélkül még mint problémát sem ismertek fel jelenleg a kérdőíveg tanúsága szerint.

Noha a tárgy három legsúlyosabb megnevezett problémája nem zenei volt (időhiány, tanulói érdektelenség, tárgyi körülmények/eszközhiány), mégis kizárólag zenei eszközökkel, továbbképzések formájában kívántak felkészülni megoldásukra. (Lásd erről a kért továbbképzésfajták tematikus megoszlásának rangsorát, melyekben 1. helyen szűken vett zenei/karvezetési, aztán kb. feleannyi kérésre módszertani és legkevésbé új pedagógiai problémákra - pl. kisebbségek a többségi iskolákban, vagy hátrányos helyzet, integrált nevelés stb. - felkészítő továbbképzés szerepelt.)
Ez azt mutatja, hogy igen messzire kerültek az élet szülte követelmények és a tanárok igényei egymástól. Így szinte törvényszerűen nem születhetnek meg a helyzet adekvát kezelésére alkalmas adekvát tanári megoldások: nem zenei okokra visszavezethető szaktárgyi problémákat ugyanis nem lehet zenei természetű eszközökkel kezelni.

Az elemző tanulmányban megjelölt tradíció-modernizáció-adaptáció hármas szakmai feladatából a tradíció megőrzésében mindenki egyetért - a kórusmunkát hiányolva! -, de az ott elméleti meggondolások alapján felvázolt és már "tantervesült" tartalmi-taneszközbeli-tanári kompetenciabeli modernizáció szükségességének felismeréséig, pláne a változtatás igényléséig nem jutottak el válaszaik alapján az énektanárok szakmai gondolkodásukban, sem cselekvési igényükben (lásd a kért továbbképzési lehetőségek fent említett tartalmával való összevetést!). Pedig ez szinte lehetetlenné teszi a jelen feltételrendszeréhez való alkotó adaptálódást, enélkül viszont a tárgy tanítása - nem vitatott fontos értékközvetítő szerepe ellenére - nem tudhat életképes maradni már napjaink Magyarországán sem, még kevésbé az Unió utániban.
A közeljövőben ezért is nagy a felelőssége az ilyen irányú fejlesztésnek és önfejlődésnek is és ezért alapvetően fontos e terület szakembereinek a zenein messze túlmutató, munkájukat szélesebb társadalmi kontextusba helyező és abban értelmezni tudó "szemléletformáló" továbbképzések lehetősége, új tanári kompetenciák kialakítására.

Fejlesztési feladatok

Ezeket a modernizáció/adaptáció címszavaknál a tantárgyi helyzetelemző tanulmányban lényegében - de ott a tradícióhoz való viszonyukban - elemeztük. Ezért itt és most nem megismételjük, hanem felsoroljuk az önmagában is szükséges modernizációs irányokat.

  • Mivel a tantárgy diszciplinaritásának feloldása tanterv szintjén már megtörtént, ezt kövesse a tanítási szemlélet ilyen irányú változása a gyakorlat szintjén is! (Jelenleg ugyanis a tanári tervezés és módszertan, valamint a tanárképzés és a tanítási gyakorlat szintjén továbbra is ismeretek tematikus rendszerében és ismeretközlésre, magyarázatra épülő frontális osztálymunka keretében tanítunk.)
  • A gyakorlat ilyen irányú oldására eleve tevékenységközpontú (gyermeki aktivitásra, interaktivitásra, de nem csupán zeneire építő), képességfejlesztésre irányuló metodikai koncepciójú tankönyvek (nyomtatott és elektronikus, multimédiás oktatóprogramok, oktatási segédanyagok) kidolgozása vehetné rá leginkább kész megoldásokra kondicionálódott tanárainkat.
  • A létező, de nem működő tantárgyközi kapcsolatok (pl. zene-irodalom-képzőművészet-történelem- földrajz-tánc és dráma, hon- és népismeret, ember- és társadalomismeret, idegen nyelv, könyvtár- és komputerhasználat stb.) kidolgozására és tanításban való megjelenítésére ugyanez az út kínálkozik hatékonynak.
  • Megtanítás helyett szelektálni és önállóan ismerethez jutni kell megtanítani, s ezt az iskolai értékelési szempontokban is megjeleníteni.
  • Ennek megfelelően az értékelésben sem kizárólagosan tudásszintet, hanem a tanulást folyamatában segítő, az aktuális tudásállapoton túl az alapkészségek szintjét és a motivációt is mérő anyagok kidolgozása/létrejötte kell ahhoz, hogy a kimenet által szabályozott tanítási gyakorlatban is szemléletváltás történhessen.
  • A pedagógusképzés számára mindezek működőképessé tételéhez más tanítói/tanári kompetenciarendszerek kialakítását kell kidolgozni (itt sem szaktárgyi, ill. tudomány részterületi logika mentén felépítve a képzés tárgyait és a kurzusok anyagát, sem a számonkérés/értékelés hangsúlyait).
    Nem csupán zenei képességek, hanem az éppen azok segítségével a már említett kutatási eredmények által igazoltan hatékonyabban fejleszthető ún. kulcskompetenciák, az alapkészségek, tanulási képességek és a tanulási motiváció kialakítására kell a képzésnek, továbbképzésnek is átalakulnia.
  • Szükség lenne mindezek idejében történő létrehozásához egy ún. művészet-, azon belül pedig zenepedagógiai intézetre, mely elméleti kutatómunkával alapozná összehangolt koncepció szerint a jelenleg a piaci/megrendelői igények - vagy éppen igénytelenségek - mentén esetlegesen, ötletszerűen létrejövő kínálatot.

A művészeti nevelésnek az Unió utáni Európában és ugyanakkor egy európai Magyarországon a társadalom életében önmagán messze túlmutató társadalmi szerepe és értéke lehet! A tanári válaszok elemzése alapján a felmérésből levonható tanulság: sok a szakmai és oktatáspolitikai teendő is, hogy e lehetőséggel élni tudjon a zeneművészethez jutást a tanulás/tanítás szintjén alapozó pedagógustársadalom.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.