1055 Bp., Szalay u. 10–14.
Tel.: (+36-1) 235-7200
Fax: (+36-1) 235-7202
Arany János Programok ,IKT ,OFI ,OKJ ,SDT ,Vizsgacentrum ,biztonságos iskola ,egészségtudatos iskola ,erőszakmentes ,kiadvány ,konferencia ,kétszintű érettségi ,letölthető ,oktatás ,próbaérettségi ,pályázat ,rendezvény ,ÚPSZ ,Új Pedagógiai Szemle ,érettségi ,
Az Országos Közoktatási Intézet a tantárgyak helyzetét feltáró kérdőíves vizsgálatot végzett 2002 tavaszán. Célja az általános iskolai ének-zenetanítás tantárgyi problémáinak felmérési adatok elemzésére építő feltárása volt.
E tanulmány a tárgyat tanító tanárok véleményére és a tőlük kapott adatokra alapozott "pillanatkép". A feltárt problémák megoldásában érintett/érdekelt felek - a közös gondolkodás révén - így talán megalapozottabban tudnak együttműködő partnerre találni a kapott adatok tanulsága szerint feltétlenül szükséges szaktárgyi fejlesztések érdekében.
A kérdőív minden iskola minden tantárgyára vonatkozó közös és külön tantárgyspecifikus kérdéssorokat tartalmazott. E tanulmány keretein belül a mindkét kérdéscsoportra kapott válaszokat - a többi tárgyra vonatkozó tanulságokat összegző írások könnyebb összevetése érdekében - a közös kérdések struktúrájának megfelelően, de az ének-zenetanítás speciális szempontjaiból vizsgáljuk.
A minta 139 iskolára terjedt ki. Ezek kb. 50%-a nem válaszolt az iskolatípust érintő kérdésre. A válaszadók másik 50%-a - három gyógypedagógiai iskola kivételével - szinte kizárólag a normál 8 osztályos általános iskola felső tagozatát képviselte véleményével. Településtípusonkénti megoszlás megközelítőleg 50-50% a községi, illetve a városi iskola (12 fővárosi, 16 megyeszékhelyi, illetve 29 nagyvárosi). A nemek szerinti megoszlásra - a pályára általában jellemzőnek megfelelően - a női többség volt jellemző (111 nő, 23 férfi, vagyis 1/6-nyi férfi).
A válaszokban nem találtunk fenti szempontok szerinti különbségeket még a nemek szerint sem, noha pl. az IKT és a technikai eszközök gyakoribb tanórai használatára. Ez utóbbi jelenség a többi tárgyat oktatók körében is hasonlóan mutatkozott meg.
A válaszadók átlagéletkora (9,81-os szórással) 41,52 év. Megnéztük az 1989-es társadalmi változás előtt, illetve után munkába állók, illetve a NAT előtt és a csak attól kezdve dolgozók életkori megoszlását is: 86 pedagógus (62,3%) a rendszerváltás, 102 pedagógus (73,9%) pedig a NAT bevezetése előtt kezdett éneket tanítani. E két változás ugyanis az ének-zenetanítás fél évszázados hagyományos kodályi - az egységes, állami, 1-8. évfolyamokra kidolgozott, egyféle tankönyvhöz kötődő - képzési gyakorlatához viszonyítva szakmailag is éles határvonalat kellett hogy jelentsen az általuk látott/megnevezett változtatási feladatokban és szükségszerű összefüggéseket hozzon a vizsgált két csoport véleményében.
Azt találtuk azonban, hogy nincs különbség a régen a pályán lévők és a friss képzettségű fiatalok között
A korcsoportok és az említett változók (változtatási, taneszköz-fejlesztési igények, szaktárgyi problémák, tantárgyi presztízs megítélése) között csak a presztízs megítélésben találtunk szignifikáns különbségeket.
Iskolai végzettség szerint szintén tipikus és az ismert arányoknak megfelelő volt a megoszlás: az ún. művészeti főiskolát végzettek csak elvétve (kb. 6%) tanítanak az ún. normál - nem zenei - általános iskolákban. Erre az iskolatípusra ugyanis speciálisan a tanítóképző és tanárképző főiskolák képeznek (itt 1/4 és 3/4 arányban) tanárokat.
Ezek feltárására az ún. tantárgyspecifikus kérdőívek alábbi kérdései irányultak:
Jelölje be az ötfokú skálán, hogy milyen mértékben kellett átdolgoznia korábban készített helyi tantárgyi tantervét a kerettantervhez igazításkor!
A kerettanterv alapján készített helyi tantervben mennyi a tantárgyának évi összóraszáma és ebből mennyi jut a szabadon tervezhető időkeretre?
A kerettantervi témakörök közül melyeket bővítenék/szűkítenék, ill. melyeket vennék be, vagy hagynák el az ének-zene tanárok?
(Csak azokat a témaköröket vettük számításba, amelyeket legalább öt tanár bővítene vagy csökkentene.)
A többi tárgyéval azonos kérdésekre adott válaszokban is találtunk tantárgyunkra vonatkozókat, például azt, hogy a kerettanterv miatt szükséges átdolgozás mértékét minden tantárgy kb. közepes mértékűnek ítélte meg az ötfokú skálán.
A kerettanterv alapján az átlagos óraszám 1-1,5 volt hetente, ebben a mintában szereplő néhány zenei tagozatos osztály magasabb óraszámának kis mértékben felfelé húzó hatása is benne van. A szabadon tervezhető órák száma éves átlagban 2-3 órányi, vagyis a teljes óraszámnak kb. 10%-a.
1. táblázat
A kerettanterv alapján készített helyi tantervben a tantárgy évi összóraszáma és ebből a szabadon tervezhető időkeret (átlagban)
Osztály
|
Összóraszám
|
Ebből mennyi a szabadon tervezhető, ahol van szabadon tervezhető
|
Ebből mennyi a szabadon tervezhető, a teljes mintában
|
|||
Átlag
|
Szórás
|
Átlag
|
Szórás
|
Átlag
|
Szórás
|
|
4.
|
|
|
|
|
|
|
5.
|
47,02
|
25,2
|
3,6703
|
2,7371
|
1,1236
|
2,4114
|
6.
|
49,49
|
20,8
|
3,7205
|
2,681
|
1,1653
|
2,4067
|
7.
|
43,05
|
17,5
|
3,2162
|
2,8801
|
1,348
|
2,3182
|
8.
|
42,1
|
17,5
|
2,8714
|
2,7616
|
1,3298
|
2,22
|
A közös mintában átlagban kb. 50% bővítene, 25% szűkítene a kerettantervi témakörökön. Ehhez képest lényegesen kevesebben vennének be (15%), ill. hagynának el (10% ) bármit is a válaszadók.
Az ének-zenetanárok aktivitása ennél arányaiban kisebb, de tendenciájában azonos volt: a kész anyagot sokkal inkább szűkítenék, vagy bővítenék, mintsem önálló szakmai átgondolás és döntések alapján valami újat bevennének, vagy elhagynának a kerettantervi témakörökből. Ezt szemlélteti abszolút számokban kifejezve az alábbi oszlopdiagram.
1. ábra
A tartalmi változtatás szándéka a kerettantervhez viszonyítva
2. ábra
Bővítési szándék a következő zenei területeken
Legtöbben (30 fő) tehát a népdalok és a zenehallgatás anyagát bővítenék, megjelenítenék a kortárs zene anyagát a klasszikus zenetörténeti stílusok megismertetésén túl, valamint a rendszerváltás előtt politikai okokból kimaradt, de a zenetörténet teljes ismeretéhez hozzátartozó egyházi énekeket is. A kerettantervi témakörök közül szűkítenék az ének-zenetanárok (csak azokat a témaköröket említjük, amelyeket legalább öt tanár szűkítene) a zeneelméletet, a kottaírást és a zenetörténetet.
3. ábra
Szűkítendő témák a kerettantervben
A zeneelmélet a teljesen elhagyni szánt témák listáján is szerepel a kerettantervi témakörök közül, viszont bevennék néhányan a könnyűzenét és a hangszeres játékokat is.
Ez részben azt jelzi, hogy a tanárok többsége egyetért a kerettanterv tevékenység-, illetve élményközpontú tanításra törekvésével az iskolai énekórákon szemben a korábbi tantervi ismeretcentrikussággal. A válaszadók növelnék is a zenei tevékenységek - éneklés és zenehallgatás - arányát és anyagát az elmélet rovására. Másrészt az új témakörök megjelenése a tanári gondolkodásban arról vall, hogy közelebb került az iskolai tanítás gyakorlatához az élet jelenségeinek zenei értelmezési igénye a klasszikus tartalmak mellett. Új az is, hogy megjelent a hangszeres játékok igénye a hagyományosan énekes alapú tanítás mellett.
E két utóbbi jelenség is azt mutatja, hogy csak az jelenik meg a szakmai gondolkodásban újként, amely tanításának reális lehetősége a kapható oktatási segédanyagok révén már megteremtődött. (Gonda János A populáris zene antológiája az általános iskolák számára című könyve és hangzóanyaga, valamint Sáry László kreatív zenei gyakorlatai, Csirmaz Mátyás "hangszerbarkácsoló" könyve és az ezekre alapított akkreditált tanár-továbbképzési programlehetőségek tehát már megjelenhettek mint tanítási igények.) Fordított logika ez a többi területhez viszonyítva, ahol a tanárok maguktól is felismerték a szükséges újító tartalmakat és módszertani fejlődési irányokat, amelyeket náluk csak követett a szakirodalom. Nálunk ezt megelőzte.
Fontos tanulság ez az oktatáspolitikai döntéshozók és a modernizáció mellett elkötelezett szakmai irányító testületek számára is az, hogy nem lehet minden tárgyban az újítást azonos módon bevinni az iskolai gyakorlatba. A korábban elmondottak miatt a "kész" tankönyvekre, a kidolgozottan átvehető szakmai/módszertani megoldásokra kondicionálódott énektanári társadalomnak a kezdeményező és nem csupán szűken vett szakmai gondolkodási önállóságig még hosszú utat kell megtennie. A helyi tantervek készítésével és a helyi műhelyek létrejöttével azonban ez a folyamat már elkezdődött. Jelenleg azonban reálisan a tudomány szintjén is csak a közelmúltban kidolgozott - tartalmi modernizációs lehetőségeket működő tanítási gyakorlattá alakítani továbbra is elsősorban igényes fejlesztésű "késztermékek" elkészítésével és országos hatókörű intézmények segítségével/közreadásával lehet.
A tankönyvek, taneszközök kiválasztásához felsorolt követendő szempontok mindegyikének fontosságát egy ötfokú skálán kellett jelölniük a tanároknak. A közös mintában ezek közül a tanulhatóságot tartották a legfontosabbnak, de ugyanakkor az azt megalapozó tényezőket (didaktikai kimunkáltság, fejlődéslélektani szempontok érvényesítése, képekkel jól illusztráltság stb.) p>0,001 szinten szignifikánsan kevésbé.
Az énektanárok válaszaiban első helyen a szakmai hitelesség szerepelt, ezt követte a tanulhatóság és egyéb ehhez tartozó pedagógiai szempontok, s csak legutolsó helyen a könyv külső megjelenítésének könyvészeti szempontrendszere (kivitel, tartósság, illusztráltság, tankönyvcsalád része legyen stb.).
2. táblázat
A tankönyvek kiválasztásának szempontjai (ötfokú skálán)
|
Válaszszám
|
Minimum
|
Maximum
|
Átlag
|
Szórás
|
Szakmai hitelesség
|
136
|
1
|
5
|
4,7574
|
0,6024
|
Tanulhatóság (gyerekek számára jól érthető)
|
136
|
2
|
5
|
4,7426
|
0,5443
|
Érdekesség, motiváló erő
|
137
|
2
|
5
|
4,6058
|
0,7211
|
Idő és tananyag megfelelő arányban van
|
136
|
2
|
5
|
4,5662
|
0,6406
|
Jól bevált a tanítás során
|
134
|
1
|
5
|
4,4328
|
0,7799
|
Igazodik az aktuális követelményekhez
|
135
|
2
|
5
|
4,3481
|
0,7661
|
Didaktikai kimunkáltság
|
132
|
1
|
5
|
4,2955
|
0,8714
|
Korszerű ismeretek közvetítése
|
134
|
1
|
5
|
4,2836
|
0,8895
|
Fejlődés-lélektani szempontok érvényesítése
|
134
|
1
|
5
|
4,2687
|
0,851
|
|
|||||
Ár
|
135
|
2
|
5
|
4,1852
|
0,8303
|
Igényes kivitel
|
134
|
2
|
5
|
4,1791
|
0,7239
|
Tartósság
|
134
|
1
|
5
|
4,0373
|
0,8532
|
Képekkel jól illusztrált
|
133
|
1
|
5
|
4,015
|
0,8703
|
Tankönyvcsalád része legyen
|
135
|
1
|
5
|
3,5037
|
1,3037
|
A tanárok válaszainak valamennyi tárgyra érvényes közös jellemzője arra a kérdésre, hogy az általuk ismert taneszközök az előbb felsorolt szempontok közül melyeket érvényesítik a legkevésbé, az lett, hogy legkevésbé a tartósság, leginkább pedig a szakmai hitelesség szempontjának felelnek meg.
Az énektanárok válaszai főbb tendenciáiban ezzel egyezőek, de a rangsor kissé módosul a tantárgyspecifikus jellemzőknek megfelelően: készségtárgyról lévén szó, a csökkent óraszámok miatt a legkevésbé természetesen az idő és a tananyag megfelelő aránya megoldott, félszázados hagyományai miatt pedig leginkább a "jól bevált a tanítás során, tankönyvcsalád része legyen és a szakmai hitelesség" szempontjai érvényesültek.
3. táblázat
Mely szempontokat érvényesítik a tankönyvek leginkább/legkevésbé?
|
Válaszszám
|
Idő és tananyag megfelelő arányban van
|
44
|
|
|
Tartósság
|
37
|
Érdekesség, motiváló erő
|
31
|
Korszerű ismeretek közvetítése
|
24
|
|
|
Képekkel jól illusztrált
|
24
|
Fejlődés-lélektani szempontok érvényesítése
|
22
|
Tanulhatóság (gyerekek számára jól érthető)
|
20
|
Ár
|
20
|
Igényes kivitel
|
19
|
Didaktikai kimunkáltság
|
15
|
Igazodik az aktuális követelményekhez
|
10
|
|
|
Szakmai hitelesség
|
8
|
Tankönyvcsalád része legyen
|
8
|
Jól bevált a tanítás során
|
7
|
A "hogyan ítéli meg tantárgya tankönyv- és taneszközválasztékát" kérdésre kapott válaszok a minta egészében és az énekszakosok esetében is azonosak voltak: kb. 80%-uk megfelelőnek, illetve bőségesnek vallotta a sajátjáét. A saját tantárgy tanításához fontosnak tartott taneszközfejlesztési irányokban már mutatkoztak - a korábban említett sajátos hagyománykövető tanítási gyakorlatra szintén visszavezethető - különbségek. Míg a minta egészére elsősorban a korszerű, egy ismerethez egyidejűleg több különböző érzékszervi megerősítést biztosító technikai eszközök (video, számítógép, hanganyag, CD) igénylése, valamint a differenciálást, csoportmunkát, egyéni önálló tanulást lehetővé tevő munkafüzetek és munkatankönyvek fontosságának hangsúlyozása volt jellemző, addig az énektanárok válaszaiban a hangzó zenéhez kapcsolódó audiovizuális eszközök elsőbbsége mellett a tanulást hatékonyabbá tevő pedagógiai módszerek alkalmazásához szükséges taneszközök és a jövő lehetőségét jelentő számítógéphasználat csak elenyészően kis mértékben jelent meg.
4. táblázat
A taneszközök fejlesztésnek igénye
Taneszköz
|
Válaszszám
|
Hangszerek
|
31
|
Hanganyag
|
29
|
CD
|
27
|
Video
|
16
|
Tablók, fóliák, applikációk
|
13
|
Munkafüzet
|
10
|
Számítógép
|
7
|
Tankönyv
|
6
|
Az első helyeken megjelölt fejlesztési igények összecsengenek a tantervi témakörök bővítésére (éneklés, zenehallgatás) és a továbbképzési igények tartalmaira tett szakmai javaslatokkal, így szakmailag megbízható válasznak tarthatjuk őket.
4. ábra
A taneszközfejlesztési igények ének szakosok és egyéb szakosok körében
A hatékonyságot segítő módszerek alkalmazásához szükséges taneszközökre vonatkozó minimális igény megjelenése (munkafüzet, számítógép) mögött is a már említett hagyományos tanítási gyakorlat és annak módszerei (tanári magyarázat és frontális osztálymunka) húzódhatnak meg.
A tantárgyi specifikus kérdések között szerepeltetett, szaktárgyi tankönyvekre vonatkozó szakmai kérdések válaszai finomabb tartalmi elemzésekre, ill. a kapott válaszok validitásának tartalmi ellenőrzésére is módot adtak. Így pl. kérdés volt:
"Miért éppen a kiválasztott könyvből tanít?"
Új tantervi tartalmaknak is megfelel*
|
*Ha a korábbi válaszokban felsorolni sem tudott új tartalmi elemeket sok válaszadó, e véleménynek kevés a megbízhatósága, szakmailag fedezet nélkülinek volt tekinthető
|
Énektanárok javasolták
|
57
|
Kivitelben és feladatként vonzó
|
40
|
Ezt rendeli meg minden évben az iskola
|
26
|
Továbbképzésen tanultuk
|
3
|
Arra a kérdésre, hogy volt-e módja megismerkedni a ma létező 5-8. évfolyamos ének-zene tankönyvek mindegyikével, s ha igen, hol az alábbi válaszokat kaptuk:
Igen
|
Nem
|
Nem válaszolt
|
|
76 (60%)
|
56 (40%)
|
11
|
5. táblázat
Hol ismerte meg a kiválasztott tankönyvet?
|
Válaszszám
|
Továbbképzésen
|
41
|
Tankönyvkiállításon
|
40
|
Iskolában
|
36
|
Könyvesboltban
|
26
|
Pedagógiai intézetben
|
13
|
Kiadói bemutatóteremben
|
5
|
A válaszok azt mutatják, hogy szinte csak azokból a tankönyvekből tanítanak az énektanárok, amelyek a képzésnek vagy továbbképzésnek már részét képezték, s így azokat már évek óta jól ismerhetik. A többit pedig megnevezni sem tudta a többség, noha saját bevallásuk szerint ismerik, ill. több formában is volt módjuk a teljes kínálattal való megismerkedésre.
A tankönyvkínálatban korszerűnek tartott és a hiányolt zenei, vagy pedagógiai vonatkozásokra nem érkezett értékelhető, érdemi válasz.
A tanulásszervezési formákat felsoroló és azok alkalmazásának gyakoriságát ötfokú skálán megjelölő válaszokban a minta egészére vonatkozóan a tanári magyarázat a frontális osztálymunkánál is szignifikánsan p<0,001 gyakoribbnak bizonyult, a frontális forma pedig szignifikánsan p<1,001 gyakoribbnak az összes többi tanulásszervezési formáénál.
Az énektanárok esetében a tantárgy készségképző feladatai miatt ettől eltérő eredményeket várhattunk, de meglepő módon a mintáéval azonosat kaptunk. E mögött szakmailag a kevés időhöz viszonyítva nagy ismeretmennyiség tanári átadására törekvés húzódhat meg, a tananyag közös és egyéni feldolgozására/feldolgoztatására törekvés és azzal adekvát tanulásszervezési formák keresése és alkalmazása helyett.
6. táblázat
Tanulásszervezési formák alkalmazásának gyakorisága
|
Válasz-szám
|
Minimum
|
Maximum
|
Átlaggyakoriság
|
Szórás
|
Frontális osztálymunka
|
132
|
2
|
5
|
4,5606
|
0,7018
|
Tanári magyarázat
|
125
|
2
|
5
|
4,416
|
0,7092
|
Tanári kísérlet
|
115
|
1
|
5
|
3,6435
|
1,482
|
Csoportmunka
|
129
|
1
|
5
|
3,6202
|
1,1605
|
Egyéni differenciálás
|
124
|
1
|
5
|
3,379
|
1,0789
|
Témák önálló feldolgozása
|
118
|
1
|
5
|
3,1525
|
1,1142
|
Pármunka
|
123
|
1
|
5
|
2,9919
|
1,1125
|
Projektmódszer
|
104
|
1
|
5
|
2,4423
|
1,164
|
Tanulói kísérlet
|
100
|
1
|
5
|
2,2
|
1,2949
|
Terepmunka
|
98
|
1
|
5
|
1,5816
|
1,0347
|
Mindkettő alkalmas lenne a hatékonyabb, illetve az önálló egyéni tanulás segítésére. Valamennyi tantárgy tanárai használják is, eltérő mértékben. Közös a használatban, hogy legtöbben csak a számítógépet magát, valamennyivel kevesebben a multimédiás lehetőségeket és még kevesebben az internetet is használják a tanításhoz. Az énektanárok esetében csak a sorrendben van kis eltérés: a tárgy természetéből adódóan itt leggyakrabban a multimédiás alkalmazásokra kerül sor a tanításban (a válaszadók egyötödének van hozzá elegendő segédanyaga az iskolában, ill. a könyvtárban).
5. ábra
Számítástechnikai eszközök oktatásban való használatának mértéke az ének szakos tanárok és egyéb szakos tanárok körében
*A számítógép és az internet esetében a két csoport közti különbség szignifikáns p<0,001, a multimédia esetében nem. A nemek között nincs szignifikáns különbség az eszközhasználat tekintetében.
A könyvtár használatára vonatkozó arány sokkal jobb, átlagban közepesnek mondható mind a minta egészére (3,00), mind az énektanárokra vonatkozóan (2,90). Ez szakmailag érthető, hisz mind a könyvtári anyagokat, mind feldolgozásuk módszertani elveit megismerhették még a szakmai és módszertani alapképzés során a tanárok, míg a számítógépes anyagokat és feldolgozási technikáikat, módszeres eljárásaikat csak önképzés, vagy tanári továbbképzések révén - tehát pluszidő és energia befektetésével - lehet megismerni. Ez utóbbi inkább hiányzik, mint az eszközök: az énekesek 50%-ának iskoláiban van zenei alkalmazásokra is megfelelő számítógép, szintén kb. 50%-ában zongora, vagy elektronikus hangszer, kb. 70%-ában más hangszerek (furulya, citera, Orff-hangszercsalád, ritmushangszerek stb.), 25%-ában zenei szakkönyvtár, 33%-ában kottatár. A lehetőség tehát sokkal inkább adott, mint a vele való élni tudás. Ez komoly feladatokat, fejlesztési irányokat jelenthet a közeljövő szervezett továbbképzései számára.
Az "oktató-nevelő munkájában mely területeken érzi úgy, hogy továbbképzésre lenne szüksége?" kérdésre adott énektanári válaszokban kizárólag szűken vett szakmai/zenei (karvezetés) továbbképzési igény fogalmazódik meg, aztán kb. feleannyiban tanulásmódszertani, a válaszok s egyharmadában számítógépes, ill. új pedagógiai problémák kezelésére felkészítő továbbképzés.
6. ábra
Énektanárok továbbképzési igényei
Tantárgyspecifikus jellemzőket mutatott, hogy mely továbbképzési formákat tartják legelőnyösebbnek a tanárok. Csakis a gyakorlatközeli és folyamatosságot biztosítóakat (bemutató óralátogatásokat, akkreditált továbbképzéseket, ill. tanfolyamokat, előadássorozatokat). A posztgraduális képzés, átképzés megjelenése az igényekben azonban azt jelzi, vannak a szaktárgyi képzésen túl, a folyamatokat szélesebb társadalmi kontextusban előregondoló és előre tervező tanárok is közöttük.
7. táblázat
Az igényelt továbbképzési formák
Bemutató óra látogatása
|
70
|
|
Akkreditált továbbképzés
|
40
|
|
Tanfolyam
|
39
|
|
Előadássorozat
|
31
|
|
Posztgraduális képzés
|
15
|
|
Tanácsadás
|
11
|
|
Átképzés
|
6
|
|
Egyéb
|
4
|
Jelölje be az ötfokú skálán, hogy más tantárgyak tanulása során a diákok mennyire tudják hasznosítani az Ön tantárgyában elsajátított képességeket és ismereteket! A válaszok átlaga a teljes mintában 3,55, az énektanárok között valamivel kevesebb: 3,33. Az egyes tantárgyak konkrét megnevezéséből létrejövő rangsor azonban már lényeges eltéréseket is tartalmaz az énekesekétől, az első helyeken mutatkozó azonosságok - magyar, történelem, matematika, földrajz - mellett.
Míg a minta egészére jellemzően legalább megjelenik, noha utolsó helyeken az idegen nyelv, az informatika, a mozgóképkultúra és médiaismeret, a társadalomismeret, addig az énekesek által látott kapcsolatrendszerekbe csak a hon- és népismeret, a tánc és dráma épül be (azok is csak a legutolsó helyeken, noha ezek már részei voltak a NAT alapján is a működő tanítási gyakorlatnak). Ezeken túl az életre szóló tanulásra felkészítő, valamint az ún. kulcskompetenciák fejlesztésére, szaktárgyi alapozására irányuló területek meg sem jelentek a gondolkodásukban. Ez is jelzi: a hagyomány megőrzése nem lehet azonos a változatlanul őrzéssel! Nem szakadhatnak el ennyire egymástól a jelen/jövő igénye és a tanítási gyakorlat, s egyetlen tantárgy céljai sem az iskolai célok egészétől.
Napjainkban egyre fontosabb az élethosszig tartó tanulás gyakorlata. Tudni akartuk, hogy a pedagógusok szerint milyen képességekkel rendelkeznek a gyerekek, s mi lenne szerintük az ideális.
Erre vonatkozó kérdésünk az volt, hogy "Az iskolát befejező gyerekek rendelkeznek-e Ön szerint az alábbi képességekkel, illetve Ön mennyire tartja fontosnak ezeket? Kérjük, az iskolai osztályozás módszerét alkalmazva válaszoljon a kérdésre!"
8. táblázat
A válaszok átlagai a jellemzőség alapján sorba rendezve
Jellemző a felkészültségükre
Átlageredmény |
|
Fontos, hogy rendelkezzenek vele
Átlageredmény |
3,4683
|
Számítógép használatának ismerete
|
4,2441 8. hely
|
3,1679
|
Szilárd alapismeretek, magabiztos írni-olvasni tudás
|
4,8931 1. hely
|
3,1382
|
Szóbeli, írásbeli, rajzos utasítások adása és megértése
|
4,336
|
3,0781
|
Együttműködési képesség és hajlandóság
|
4,6667
|
3,0598
|
Gyakorlati számítások önálló végzése
|
4,5128
|
3,04
|
Talpraesettség, gyors döntési képesség
|
4,6172
|
2,8846
|
Problémamegoldó képesség
|
4,7077
|
2,56
|
Önművelés, a saját teljesítmény fejlesztése
|
4,5952
|
9. táblázat
A válaszok átlagai a fontosság alapján sorba rendezve
Jellemző a felkészültségükre
Átlageredmény |
|
Fontos, hogy rendelkezzenek vele
Átlageredmény |
3,1679
|
Szilárd alapismeretek, magabiztos írni-olvasni tudás
|
4,8931 1. hely
|
|
||
2,8846
|
Problémamegoldó képesség
|
4,7077
|
3,0781
|
Együttműködési képesség és hajlandóság
|
4,6667
|
3,04
|
Talpraesettség, gyors döntési képesség
|
4,6172
|
2,56
|
Önművelés, a saját teljesítmény fejlesztése
|
4,5952
|
3,0598
|
Gyakorlati számítások önálló végzése
|
4,5128
|
3,1382
|
Szóbeli, írásbeli, rajzos utasítások adása és megértése
|
4,336 7. hely
|
3,4683
|
Számítógép használatának ismerete
|
4,2441 8. hely
|
A többi tárgy és az ének-zene tanárainak válaszait összehasonlítva a következő képet kaptuk.
10. táblázat
Az énektanárok és a többi tanár által fontosnak tartott képességek
7. ábra
Az ötfokú skála rangsorainak összevetése
Megdöbbentő az eredmény: a minden tanulás alapfeltételét jelentő megértés (utasításoké, tanári magyarázatoké) a legutolsó helyen áll mind a most jellemző, mind a jövő szempontjából a tanárok által fontosnak tartott képességek között. A PISA-vizsgálat lesújtó eredményei nem véletlenek tehát! De azt is pontosan jelzik, hogy nem egyetlen tantárgy, hanem tanítási gyakorlatunk egészének a szaktárgyi célokra a többitől izoláltan koncentráló megoldásai a kialakult helyzet okai. Nem is lehet egyes - e képességek direkt fejlesztésére legalkalmasabbnak feltételezett - tanórák számának növelésével ezt ellensúlyozni. Az egészséges út minden tárgy anyagának a szűken vett szakmai célok elérésének hogyanjába beépített, célzottan kulcskompetenciákra irányított készség-képessségfejlesztésével, módszertani szemléletváltásával elérni az egész életre kiható célokat.
A tantárgy problémái a pedagógusok szerint
A válaszadók 23%-a nem számolt be a tantárgyát érintő problémákról. A többiektől kapott válaszok alapján a három legfőbb probléma, ami tantárgyakon átívelő az egész mintára jellemzően: a kevés idő/óraszám; az érdektelen tanulók; a hiányos alapismeretek.
Ének-zenéből csak a harmadik helyen szerepelnek más okok: nincsenek megfelelő eszközök (tárgyi körülmények) és magasak a követelmények.
A tárgy presztízsét elégségesnek tartják (2,26) összességében (vagyis inkább rossznak, mint jónak). Ez azonban különböző arányú az iskola (3,52), a tanulók (2,95) és végül a szülők (2,60) részéről. A minta egészére ugyanezen sorrend érvényes a támogatottságban, de más arányban. A tantestületi támogatás átlagban 3,74, a tanulóké 3,59, a szülőké 3,53. (Minden párosításban p<0.001 szinten szignifikáns a különbség.) A tantárgyak rangsorában elhelyezve az abszolút számokat igen lehangoló képet kapunk: a tantestület szemében a többi tárgyhoz viszonyítva az utolsó előtti, a gyerekek és a szülők értékítéletében pedig utolsó helyet foglalja el az ének-zene a tanárok véleménye szerint.
Érdekes az összefüggés - vagy inkább össze nem függés - a tárgy legsúlyosabb problémái és a tárgy presztízsét befolyásoló tényezők között.
8. ábra
Az ének problémái és alacsony presztízsének okai1 az énektanárok szerint
(válaszszámok)
Fonák helyzet: a legsúlyosabb tantárgyi problémákként az időhiányt, a tanulói érdektelenséget és a nem megfelelő tárgyi eszközellátottságot - vagyis minden rajtuk kívül álló, külső tényezőt - soroltak fel a tanárok, de a presztízshátrány okaival ez semmilyen egybehangzást nem mutat, sőt! Ott az időtényező a legkevésbé presztízsbefolyásoló tényező: legutolsó a rangsorban. A szemléletváltás hiánya viszont vezető helyen elismert, jóllehet ez meg sem jelent sem a szükségesnek tartott továbbképzési igények között, sem a javasolt modernizációs elemek között. A nyilatkozatok és a cselekvés erősen divergál. Utóbbira a tantárgyspecifikus belső kontrollkérdésekre kapott válaszokból következtethettünk.
Az új tartalmi elemek bevonása a tanítási munkába - ami kötelező volt a tankönyvi átdolgozásokhoz is! - meg sem jelent a tanárok által említett szakmai teendők között. (Ez azt is jelentheti, hogy régi beidegződés a kész, kidolgozott megoldások átvétele, az arra való igény az obszervációs tantárgyi helyzetelemző tanulmányban elmondott okok miatt.)
Ezzel egybehangzó az is, hogy a szakmai továbbképzési igényekben is csak a már bevált, hagyományos tartalomhoz kötődő továbbképzések jelentek meg, valamint hogy a más tárgyak szakmai ismereteire építés is csak a hagyományosan "tantárgyi koncentrációként" tanult tárgyak - irodalom, történelem, földrajz stb. - megemlítésében jelenik meg az énektanároknál. Ezen túl csak a NAT-ban készen felkínált tánc és dráma, illetve hon- és népismeret ismeretei, s meg sem említették a többi tárgynál is utolsósorban szereplő, de legalább a tanári gondolkodásban már megjelenített informatikát, idegennyelv-ismeretet, könyvtárhasználatot, stb. Utóbbiak pedig egyértelműen a szükséges kulcskompetenciák alapozását jelenthetnék az ének-zenetanítás segítségével is.
E szemlélet megjelenése esetén pedig talán kevésbé kellene az óraszámokért verekedni, hisz minden érintett döntéshozó számára is világos, egyértelmű kapcsolat lehetne a tárgy társadalmi hasznosságával. (Ezt pedig a Kodály-módszer pszichológiai hatásvizsgálata tudományosan is bizonyította2már évtizedekkel ezelőtt. Semmi mást nem kellene tenni, csak e tudományos eredmények oktatási-nevelési szemponttá válását megerősíteni a tanítási gyakorlatunkban, valamint a képzésben és továbbképzésben.) Jelenleg azonban - több kérdésre is egybehangzó válaszok alapján - az önálló munka, hanem a kintről/vagy fentről jövő segítségre várás a jellemző e tárgyat tanítók körében.
A kérdőíves adatok összesítéséből kiolvasható összefüggések alapján elmondható, hogy az obszervációs helyzetelemző tanulmányban megfogalmazott állítások többségét az adatok/tanári vélemények alátámasztották, illetve igazolták a feltételezéseket.
Az iskolai énektanításban a tanterv valóban modernizációs szerepet tölthet majd be, hiszen megfogalmazza azokat a megváltozott tanulási környezetből és a sajátos hazai tanítási hagyományokból adódó változtatási irányokat - a tartalmi, eszköz- és módszerbeli, tanári attitűdváltás, kompetenciafejlesztés területén -, melyeket a tanárok szinte korra, képzettségre és tanítási gyakorlatban eltöltött éveikre való tekintet nélkül még mint problémát sem ismertek fel jelenleg a kérdőíveg tanúsága szerint.
Noha a tárgy három legsúlyosabb megnevezett problémája nem zenei volt (időhiány, tanulói érdektelenség, tárgyi körülmények/eszközhiány), mégis kizárólag zenei eszközökkel, továbbképzések formájában kívántak felkészülni megoldásukra. (Lásd erről a kért továbbképzésfajták tematikus megoszlásának rangsorát, melyekben 1. helyen szűken vett zenei/karvezetési, aztán kb. feleannyi kérésre módszertani és legkevésbé új pedagógiai problémákra - pl. kisebbségek a többségi iskolákban, vagy hátrányos helyzet, integrált nevelés stb. - felkészítő továbbképzés szerepelt.)
Ez azt mutatja, hogy igen messzire kerültek az élet szülte követelmények és a tanárok igényei egymástól. Így szinte törvényszerűen nem születhetnek meg a helyzet adekvát kezelésére alkalmas adekvát tanári megoldások: nem zenei okokra visszavezethető szaktárgyi problémákat ugyanis nem lehet zenei természetű eszközökkel kezelni.
Az elemző tanulmányban megjelölt tradíció-modernizáció-adaptáció hármas szakmai feladatából a tradíció megőrzésében mindenki egyetért - a kórusmunkát hiányolva! -, de az ott elméleti meggondolások alapján felvázolt és már "tantervesült" tartalmi-taneszközbeli-tanári kompetenciabeli modernizáció szükségességének felismeréséig, pláne a változtatás igényléséig nem jutottak el válaszaik alapján az énektanárok szakmai gondolkodásukban, sem cselekvési igényükben (lásd a kért továbbképzési lehetőségek fent említett tartalmával való összevetést!). Pedig ez szinte lehetetlenné teszi a jelen feltételrendszeréhez való alkotó adaptálódást, enélkül viszont a tárgy tanítása - nem vitatott fontos értékközvetítő szerepe ellenére - nem tudhat életképes maradni már napjaink Magyarországán sem, még kevésbé az Unió utániban.
A közeljövőben ezért is nagy a felelőssége az ilyen irányú fejlesztésnek és önfejlődésnek is és ezért alapvetően fontos e terület szakembereinek a zenein messze túlmutató, munkájukat szélesebb társadalmi kontextusba helyező és abban értelmezni tudó "szemléletformáló" továbbképzések lehetősége, új tanári kompetenciák kialakítására.
Ezeket a modernizáció/adaptáció címszavaknál a tantárgyi helyzetelemző tanulmányban lényegében - de ott a tradícióhoz való viszonyukban - elemeztük. Ezért itt és most nem megismételjük, hanem felsoroljuk az önmagában is szükséges modernizációs irányokat.
A művészeti nevelésnek az Unió utáni Európában és ugyanakkor egy európai Magyarországon a társadalom életében önmagán messze túlmutató társadalmi szerepe és értéke lehet! A tanári válaszok elemzése alapján a felmérésből levonható tanulság: sok a szakmai és oktatáspolitikai teendő is, hogy e lehetőséggel élni tudjon a zeneművészethez jutást a tanulás/tanítás szintjén alapozó pedagógustársadalom.
A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.