2020. június 01., hétfő , Pünkösd, Tünde

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Az oktatás társadalmi-gazdasági környezete >> Tanári pálya és életkörülmények, 1996/97

Középiskolai tanárok. Szakképzo intézmények tanárai, szakmai tanárok és a többiek

2009. június 17.

Mártonfi György

Középiskolai tanárok.
Szakképző intézmények tanárai,
szakmai tanárok és a többiek

Amikor a köznyelv tanárokról beszél, erősen hierarchizált tömeget nevez meg e gyűjtőnévvel. Ebben a hierarchiában elfoglalt helyet első közelítésben az iskolafokozatokhoz köthetjük. Jelen írás a tanárok "középrétegéről", a képzeletünkben az általános iskolai és a főiskolai-egyetemi oktatók közé ékelődött rétegről kíván új tényekkel szolgálni. Mintegy 35 ezren tartoznak közéjük, körülbelül minden századik magyar munkavállaló. Az itt elemzett adatokat az OKI Kutatási Központjában 1996-97 fordulóján végzett tanárfelmérés statisztikai feldolgozásából nyertük.

A megkérdezettek kereken 30%-a, 733 fő tanít valamely középfokú intézményben, itt csak a rájuk vonatkozó adatállományt használjuk. A vizsgált minta iskolatípusonkénti megoszlása az 1. táblázaton látható.

Az egész iskolatípusra reprezentatív tanárminta középiskolai almintájában a főbb változók függetlensége, az egész populációban megfigyelthez hasonló arányossága általában teljesül. A minta egyetlen hibája, hogy a megyék, régiók mentén erősen torzult. Így például a mintában a kizárólag szakképzéssel foglalkozó intézményekben tanítóknak csak 12,4%-a dolgozik budapesti iskolában (a többi intézményben 22,4) és 10,2%-a Észak-Dunántúlon (19,8), viszont a fejletlenebb Észak-Magyarországon 23,6% (8,6) és Dél-Alföldön 19,0% (7,1).

1. táblázat
A vizsgált minta gyakorisági megoszlása iskolatípus1,
szakirány és nem szerint2

  Gimnázium
(G) 
Gimnázium+ Szakközépiskola
(G + SZK) 
Szakközépiskola
(SZK) 
Szakközépiskola+
szakmunkásképző (SZK + SZM) 
Szakmunkás-
képző
(SZM) 
Összesen  135  204  77  266  51 
Ebből           
Közismereti tanár  135  158  62  150  30 
Szakmai tanár    46  15  116  21 
Nő  91  132  52  128  16 
Nő (%)  67,4  64,7  67,5  48,1  31,4 

Demográfiai és társadalmi háttérjellemzők

Női és férfi tanárok

Láttuk, hogy a többféle szakképzést folytató iskolatípusokban a nők aránya kisebb: a csak szakképzést folytatókban kereken 50%, a többiben 66% (átlagosan 57,3%). Ez két dologból adódik. Egyrészt amíg a közismereti tanároknak kétharmada, addig a szakmai tanároknak csak egyharmada tartozik a gyengébb nemhez, márpedig a több szakképzést nyújtó iskolák több szakmai tanárt foglalkoztatnak. Ennél is érdekesebb azonban az, hogy minél erősebb egy iskola szakképző jellege, annál nagyobb a férfiak aránya külön a közismereti és külön a szakmai tanárok között is (lásd az 1. ábrát, illetve a Melléklet XX. táblázatát). Mindennek nyilvánvalóan jelentős hatása van a szocializációs folyamatra és az iskola egész klímájára.

1. ábra
A közismereti és szakmai tanárok között a nők aránya
iskolatípusonként (%)

Életkor

A férfiak átlagéletkora 2,3 évvel múlja felül a nőkét. Ennek egyik oka az egyelőre még magasabb nyugdíjkorhatár, és a sorkatonai szolgálat intézménye is hozzájárul a különbséghez. Figyelemre méltó, hogy míg az 50. életévüket betöltött férfi tanárok aránya az összes férfi tanáron belül minden iskolatípusban 30% felett van, ezen belül a csak szakképzést folytató intézménytípusokban 36,4%, holott abban az elméleti esetben, ha a tanárok valamennyi évjárata egyenlő számban lenne jelen az iskolákban, 27% lenne az utolsó gazdaságilag aktív évtizedükben járók részesedése. A tanárok iskolatípusonként mért átlagéletkora sem azonos (lásd a 2. ábrát, illetve a Melléklet XXI. táblázatát).

Látható, hogy a szakmunkásképzést is folytató intézményekben a tanárok átlagéletkora magasabb. Az eltérés nagyobb, mint amit csupán a magasabb nyugdíjkorhatár indokolna. Itt a szakmunkásképzés visszaszorulása is magyarázó erő: ezekben az intézményekben a diáklétszám rohamos csökkenése miatt fiatal pedagógusok felvételére kevesebb lehetőség nyílt, és a középkorúak is nagyobb számban hagyták el ezt az intézménytípust, mint a nyugdíj előtt állók. Erre utal az a jelenség, hogy amíg a szakképzésben dolgozó összes férfi tanár 51,3%-ának életkora van 30 és 49 év között, addig a nők 71,3%-ának. Úgy gondoljuk, hogy a szakmai tanárok munkaerőpiacon könnyebben konvertálható tudása és a kritikusan alacsony, az utóbbi években különösen gyorsan csökkenő reálbér arra ösztönzi az egzisztenciális terhekből hagyományosan nagyobb részt vállaló férfiakat, hogy adódó alkalom esetén hagyják ott az iskolát.

2. ábra
A tanárok átlagéletkora iskolatípusonként

Még egy adatra érdemes odafigyelnünk. A gyakorlati oktatók átlagéletkora a szakmai elméleti tanárokét is meghaladja 1,4 évvel (előbbieké 44,2 év, utóbbiaké 42,8 év a közismereti tanárok 39,7 évével szemben), holott mintánkban a két csoportban hajszálra megegyezik a nők aránya. Itt is arról van szó, hogy a szakmunkásképzés visszaszorulásával és a világbanki szakközépiskola terjedésével a gyakorlati képzés aránya az iskolarendszerben csökkenő tendenciát mutat, tehát a fiatal tanárok beáramlása is lecsökkent. Ugyanakkor azt a megfigyelést is támogatják ezek az adatok, hogy nem kevés iskolavezető és intézményfenntartó - furcsa szereptévesztésként, szakszervezeti attitűdöt felmutatva - tovább foglalkoztatja a gyakorlati oktatók azon csoportját is, akik miatt a szükséges profilmegújítás lehetetlenné válik, de legalábbis lelassul. A szakoktatók szaktudása ugyanis kevésbé konvertálható, erősebben kötődik konkrét szakmákhoz és konkrét szakmai praxishoz, mint a szakmai elméletet tanítóké. Ez szerintünk egyszerre utal a mai magyar iskola szolgáltató jellegének kevéssé fejlett voltára, valamint a gyerekközpontú magatartás gyengeségére, hiszen ebben a rendszerben olykor egyetlen pedagógus fontosabb, mint 50-100 tanuló.

A tanárok társadalmi háttere

A középiskolákban dolgozó különböző tanárcsoportok eltérő társadalmi rétegekből érkeznek. Összességében minden második középiskolai tanár édesapjának nem volt érettségije (a szakmai tanárok 64 és a közismereti tanárok 43%-ának), diplomás édesapja 28%-nak volt (a szakmai tanárok 19 és a közismereti tanárok 32%-ának). Nemek szerint az egyes tanárcsoportok származása nem különbözik, amint a szakmai elméleti és gyakorlati tanároké közötti eltérés is a hibahatáron belül maradt (lásd a 3. és 4. ábrát, illetve a Melléklet XXII. és XXIII. táblázatát). Az ábrákon jól látszik, hogy a fiatalabb és idősebb generációk származása közötti különbség a szakmai tanároknál a legnagyobb, ebben a csoportban nőtt leggyorsabban az otthonról hozott kulturális tőke.

3. ábra
A középiskolai tanárok édesapjának legmagasabb iskolai végzettsége (%) (40 év alattiak)

A nagyobb településeken tanítók rendre magasabb képzettségű családokból jönnek. Amíg azonban a fővárosi szakképzésben oktatók társadalmi háttere lényegesen jobb a többiekénél, addig az általános képzés nagyobb súlyával jellemezhető középiskolák a megyeszékhelyen és Budapesten nagyon hasonló kulturális hátterű tanári karral rendelkeznek (lásd az 5. és 6. ábrát, illetve a Melléklet XXIV. és XXV. táblázatát).

4. ábra
A középiskolai tanárok édesapjának legmagasabb iskolai végzettsége (%) (40 év felettiek)

5. ábra
A középiskolai tanárok édesapjának legmagasabb iskolai végzettsége az iskola településtípusa szerint (%) (tiszta profilú gimnáziumok és szakközépiskolával egy intézményben működők)

6. ábra
A középiskolai tanárok édesapjának legmagasabb iskolai végzettsége
az iskola településtípusa szerint (%) (Csak szakképzést folytató intézmények)

Az egyes iskolatípusokban tanítók öröklött társadalmi különbségei nem tűnnek el a következő generációban sem, minthogy a tanárok különböző képzettségi szintű és foglalkozási státusú házastársakat választanak. Az egyes, csak érettségihez vezető képzést nyújtó intézmények pedagógusai között nincs mérhető különbség, amint a szakmunkásképzéssel foglalkozóké között sem, függetlenül attól, hogy szakközépiskolai osztályaik is vannak-e. Ebből arra következtethetünk, hogy bár a szakmunkásképzők döntő hányada pár év alatt vegyes profilúvá vált, magasabb képzési szinteket (szakközépiskolai, posztszekunder, felnőtt technikus stb.) is kínálva, a humán erőforrás terén elmozdulás alig volt (lásd a 7. ábrát, illetve a Melléklet XXVI. táblázatát, valamint a 2. táblázatot).

7. ábra
Az egyes iskolatípusokban oktatók házastársainak legmagasabb iskolai végzettsége, %

2. táblázat
Az érettségit adó és azt nem adó intézményekben oktatók házastársainak legmagasabb iskolai végzettsége, %

  Csak érettségit adó
intézmények 
Szakmunkásképzést (is)
folytató intézmények 
Egyetem  50,3  30,0 
Főiskola  29,2  37,3 
Legfeljebb érettségi  20,5  32,7 

Érdekes összefüggések mutathatók ki az apa és az élettárs végzettsége között. A teljes megkérdezett sokaságot vizsgálva erős összefüggést találunk: a magasabb végzettségű apák pedagógus gyermekei (is) magasabb végzettségű házastársat választanak. Az érdekességet az adja, hogy ez nem minden részmintában van így. Amíg ugyanis a közismereti tárgyakat tanítók választása majdnem független édesapjuk iskolai végzettségétől, addig a szakmai tanárok esetében az otthonról hozott státus megőrzése, sőt lehetőség szerinti növelése nagyon fontos szempontnak látszik (lásd a 3. táblázatot).

3. táblázat
Az apa és a házastárs legmagasabb iskolai végzettsége a közismereti és a szakmai tárgyakat tanító tanárcsoportokban, %

A házastárs legmagasabb iskolai végzettsége  Az apa legmagasabb iskolai végzettsége 
egyetem  főiskola  maximum érettségi 
Közismereti, egyetem  53,0  47,2  46,5 
Közismereti, főiskola  32,2  32,6  32,0 
Közismereti, max. érettségi  14,8  20,2  21,5 
Szakmai, egyetem  44,8  25,8  16,3 
Szakmai, főiskola  34,5  38,7  35,6 
Szakmai, max. érettségi  20,7  35,5  48,1 

A pedagógusnők férjei magasabb iskolai végzettségűek, mint a férfi pedagógusok feleségei. Igaz ez külön-külön a szakmunkásképzést folytató és nem folytató intézményekben oktatókra is. A szakmai elméletet és gyakorlatot tanítók élettársai azonos képzettségűek, de a szakképzésben dolgozók közül a közismereti és szakmai tanárok házastársai a társadalmi tér más pontjain helyezkednek el. Ugyanakkor, ha külön tekintjük a szakképzésben tanító közismereti és szakmai tanárok halmazát (lásd a 8. ábrát, illetve a Melléklet XXVII. táblázatát), akkor a házastársak nemek szerint azonos képzettségi struktúráját fedezzük fel. A mért különbségek tehát nem a nemtől függenek, hanem a szakmai profiltól.

8. ábra
A közismereti és szakmai tanárok házastársainak legmagasabb végzettsége, %

Csöppet sem meglepő, hogy a férfi tanárok házastársai között jóval több pedagógust találunk (minden második feleség tanít), mint a tanárnőké között (a férjek negyede szakmabeli). Ha a házastárs nem pedagógus, akkor nagyobb esély van arra, hogy nincs diplomája, mint hogy van. A megfelelő szorzó a nők esetében 1,7, a férfiaknál viszont 5,1. A férfi középiskolai tanár alacsony társadalmi státusát ez jól jelzi: nem pedagógus diplomás házastársra csak minden tizenkettedik lel. Összességében a - gyakran több diplomával is rendelkező - középiskolai tanárok házastársainak közel fele (46%, a férjeknél 43%, a feleségeknél 48%) nem diplomás.

A pedagógus házastársak aránya egyébként iskolatípustól és a szakmai profiltól szinte független, mindenütt egyharmad körül van. Egyéb értelmiségi házastárssal él az érettségit adó intézmények pedagógusai közül minden ötödik, a szakmunkásképzősök közül minden hetedik. A férfi tanárok közül a szakmai tanároknak fele arányban van egyéb értelmiségi feleségük, nem diplomás nejeik aránya viszont 23 százalékkal múlja fölül a szakképző intézményekben dolgozó férfi kollégák ugyanilyen képzettségű párjainak számarányát. A szakképző intézményekben közismereti és szakmai tárgyat okító pedagógusnők választottjai viszont tökéletesen azonos képzettségi struktúrát mutatnak. Kimutatható különbséget a szakmai elméletet és gyakorlatot oktatók élettársai között sem találtunk.

A számok drámaian tükrözik azt a közhelyet, hogy kisebb településeken kisebb eséllyel találnak sajátjukhoz hasonló képzettségű élettársat az átlagon felül iskolázott emberek. Amíg azonban a gimnáziumokban és szakközépiskolákban tanítók esélykülönbségei a települési hierarchiában alig térnek el, addig a szakmunkásképzőben dolgozóknál jelentősek a különbségek, különösen a szakmai tanárok esetében (lásd a 4. és 5. táblázatot).

4. táblázat
A csak érettségihez vezető képzést valamint a szakmunkásképzést is folytató iskolákban oktató pedagógusok házastársainak legmagasabb iskolai végzettsége, településtípus szerint, %

A házastárs
végzettsége 
Egyetem  Főiskola  Legfeljebb érettségi 
Az iskola típusa
(ÉTTSGI=érettségit adó, SZMKI=szakmunkásképzés) 
Településtípus  ÉTTSGI  SZMKI  ÉTTSGI  SZMKI  ÉTTSGI  SZMKI 
Budapest  21,2  19,0  18,8  7,1  16,7  10,4 
Megyeszékhely  41,1  44,4  32,9  29,8  40,0  32,5 
Egyéb város és község  37,7  36,5  48,2  63,1  43,3  57,1 

5. táblázat
A közismereti és a szakmai tárgyakat oktató pedagógusok házastársainak legmagasabb iskolai végzettsége településtípus szerint, %

A házastárs
végzettsége 
Egyetem  Főiskola  Legfeljebb érettségi 
A pedagógus szakja
(KÖZISM=közismereti; SZAKMAI=szakmai tárgy) 
Településtípus  KÖZISM  SZAKMAI  KÖZISM  SZAKMAI  KÖZISM  SZAKMAI 
Budapest  61,1  34,5  24,1  31,0  14,8  34,5 
Megyeszékhely  51,0  31,9  25,9  34,0  23,1  34,0 
Egyéb város és község  41,1  13,9  39,9  36,7  19,0  49,4 

A tanári professzió leértékelődését mutatja az a tény is, hogy a fiatalabbak alacsonyabb társadalmi rétegekből választanak élettársat, mint idősebb kollégáik. Ez a sommás állítás is finomításra szorul azonban. Míg ugyanis a szakmai tanárok körében a fiatalabb és idősebb generáció házasodási szokásai (és lehetőségei) egyáltalán nem térnek el, addig a fiatalabb közismereti tanárok szempontjából kedvezőtlenül alakult a helyzet. Azt mondhatjuk tehát, hogy a szakmai és közismereti tanárok státusában bekövetkezett közeledés egyrészt abból adódik, hogy előbbiek egyre inkább jobb társadalmi rétegekből verbuválódnak, másrészt viszont abból, hogy utóbbiak - házastársuk megválasztása alapján - nem képesek relatív társadalmi helyzetük megőrzésére sem (lásd a 9. ábrát, illetve a Melléklet XXVIII. táblázatát).

Az egyes tanárcsoportok különböző mértékben járulnak hozzá Magyarországon a demográfiai szűkített újratermeléshez. Egy középiskolában tanító pedagógusnak átlagosan 1,4 gyermeke van, a férfiaknak 1,54; a nőknek 1,31. Hozzájárulhat ehhez a különbséghez az is, hogy nőtlen férfi kollégáik számához képest a pedagógusnők gyakrabban maradnak egyedül. A 40. életévüket betöltöttek között 7% soha nem ment férjhez, és a már különélők (elváltak és özvegyek) aránya is egyötöd fölötti, ami hasonló korú férfi társaiknál csak 8%. Az elváltak között egyébként már a 40 év alattiaknál is magasabb a nők aránya (6% szemben a férfiak 2%-ával).

A 40 év alattiak átlagos gyerekszáma nem éri el az egyet (a nőknél 0,97, a férfiaknál még csak 0,89), a 40 évet elérők között - és itt a statisztikát érdemben befolyásoló számú gyermekáldással már nem kalkulálhatunk - pedig 1,74 (a nőknél 1,58, a férfiaknál itt már jóval magasabb, 1,93).

9. ábra
A fiatalabb és idősebb generációhoz tartozó közismereti és szakmai tanárok házastársainak legmagasabb iskolai végzettsége, %

Úgy tűnik, hogy a gyermekvállalás nem azonos mértékű az egyes iskolatípusokban, településtípusokban, a különböző származású tanárcsoportokban. Minél inkább szakképző jellegű egy intézmény, annál több gyermekük van az ott tanító pedagógusoknak, idősebbeknek és fiatalabbaknak, férfiaknak és nőknek egyaránt. Sőt, még a gyakorlati oktatást végzőknél is gyakoribb a gyermekáldás, mint a szakmai elméleti tanároknál. Az előbbiek között a gyermektelenek aránya 7,6%, az utóbbiaknál 14,4% (lásd a 6. táblázatot).

6. táblázat
A tanárok átlagos gyerekszáma iskolatípusonként

  Az iskola típusa 
  G + SZK  SZK  SZK+SZM  SZM 
Összes tanár  1,15  1,36  1,38  1,50  1,71 
Férfiak  1,36  1,47  1,22  1,60  1,83 
Nők  1,07  1,32  1,46  1,38  1,44 
40 év alattiak  0,59  0,95  0,84  1,09  1,33 
40 év fölöttiek  1,55  1,81  1,74  1,75  1,91 

A tanárok családjaiban a házastárs társadalmi paramétereitől függetlenül nagyjából azonos számú gyermek születik. Egyetlen érdekesség: ahol mindketten pedagógusok, ott a gyermektelen családok aránya alacsonyabb, mint az akár a más értelmiségi, akár a diplomával nem rendelkező házastársak esetén (lásd a 7. táblázatot). Feltűnő mindezeken túl az is, hogy a fővárosi pedagógusnők (1,21), a lakótelepi lakásban élők (1,17) jóval kevesebb gyermeket szülnek, mint a vidéki városban élők (1,33) és a családi házban lakók (1,50).

7. táblázat
A gyermektelen párok aránya a házastárs foglalkozása szerint, %

A tanár jellemzői  A házastárs foglalkozása 
pedagógus  más értelmiségi  egyéb szellemi
vagy fizikai 
G, G+SZK  7,9  12,5  18,9 
SZK, SZK+SZM, SZM  4,7  10,6  13,7 
Férfiak  6,4  4,8  10,2 
Nők  4,3  13,4  19,0 
40 év alattiak  15,9  21,9  30,7 
40 év felettiek  0,8  7,0  4,1 

Végzettségek, továbbtanulás, munkahelyek

A középfokon tanítók 70%-ának van középiskolai tanári diplomája, és kevesebb mint egy tizedüknek nincs pedagógusi végzettsége (diplomája természetesen majdnem mindegyiküknek van). Minél inkább szakképző jellegű egy intézmény, annál kisebb a középiskolai tanári végzettséggel rendelkezők aránya. Ez két összetevőből adódik. Egyrészt a szakmai tárgyakat tanítók között kevesebb az ilyen végzettségű, másrészt a közismereti tanárok végzettsége az iskolatípus szerint az általános képzés-szakképzés tengely mentén lejt. A pedagógusi végzettség nélkül tanítók - (üzem)mérnökök, közgazdászok stb. - nagyrészt a szakmai tanárok között találhatók, a gyakorlati és elméleti oktatók között hasonló arányban (lásd a 10. ábrát, illetve a Melléklet XXIX. táblázatát, valamint a 8. táblázatot).

10. ábra
A középiskolai tanári végzettséggel rendelkezők aránya a közismereti tárgyakat tanítók között iskolatípusonként, %

8. táblázat
Különböző végzettségekkel rendelkezők aránya a szaktárgy
és az iskolatípus szerint (%)

A tanár jellemzői  Végzettség 
nincs tanári
végzettség 
nem középiskolai
tanári végzettség 
középiskolai
tanári végzettség 
Közismereti tanárok  2,5  25,1  72,4 
Szakmai tanárok  25,1  9,7  65,1 
Csak érettségihez vezető képzést végző iskolák  5,4  18,2  76,4 
Szakmunkásképzést (is) folytató iskolák  12,8  24,6  62,6 

A középiskolában tanító tanárok közel kétötödének - a közismereti tanárok harmadának és a szakmai tanárok felének - nem csak egy diplomája van. A legalább három diplomát szerzettek aránya 7% (a gimnáziumokban 5%, a csak szakképzést folytató intézményekben 9%). Érdekes, hogy amíg a szakközépiskolákban tanító szakmai tanárok átlagosan 1,78 diplomát szereztek, a szélesebb szakmai kínálatot nyújtó szakmunkásképzők szakmai tanárai csak 1,57-et. Ugyanakkor a közismereti tárgyakat oktatók átlagos diplomaszáma a szakmunkásképzőkben nagyobb (1,46 az 1,34-dal szemben). Ennek valószínű oka, hogy egykori (üzem)mérnök szakmai oktatók szívesen veszik át a matematika, fizika, számítástechnika tárgyak oktatását, és ezen szakok valamelyikének levelező szakon való elvégzésével egyúttal az elvárt pedagógusi végzettséget is megszerzik. Több mint érdekesség, hogy valamennyi tanárcsoportra igaz: minél magasabb a házastársának a legmagasabb iskolai végzettsége, annál több diplomája van.

A tanárok egy csoportja felnőttként, esti vagy levelező tagozaton szerezte meg első diplomáját, került értelmiségi pályára. A közismereti tanárok között arányuk 11%, a szakmai tanároknál 43%. Mindkét csoportban a szakmunkásképzőkben vannak legtöbben. A jellemző foglalkozási út egy szakközépiskola után a szakmai elitbe kerülést megalapozó technikusi minősítést szerzik meg, majd a szakképző intézménybe kerülve először gyakorlati oktatóként dolgoznak. Ekkor végzik el valamelyik tanári szakot, amelyet gyakran egy újabb - legtöbbször matematika, fizika, számítástechnika - követ. Bármilyen meglepő, az első diplomájukat esti és levelező tagozaton szerzettek átlagosan ugyanannyi felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, mint nappalin startoló kollégáik. Ez szívósságukat bizonyítja, és azt, hogy számukra az iskola megfelelő mobilitási felhajtóerővel bíró környezetet nyújt. Azt is meg kell ugyanakkor említeni, hogy a diplomák azonos száma mellett ennek a csoportnak a legmagasabb végzettsége markánsan alacsonyabb marad, sokan a több diploma ellenére sem szereznek soha egyetemi végzettséget. A nem nappalin indulók egyébként többnyire az idősebbek közül kerülnek ki (átlagosan 6 évvel idősebbek), ez a mobilitási csatorna lényegesen beszűkült az elmúlt egy-két évtizedben (lásd a 11. ábrát, illetve a Melléklet XXX. táblázatát).

11. ábra
Az első diplomájukat esti vagy levelező tagozaton szerzők aránya, %

Azon középiskolai tanárok közül, akiknek "csak" egy diplomájuk van, minden hatodik tanul. Ugyanakkor a már legalább két diplomával rendelkezők közül is 6,3% az éppen tanulmányaikat végzők aránya. Sőt, a már legalább három diplomával rendelkező 51 megkérdezett közül is 6 fő tanult a negyedik diplomájáért. A közismereti és a szakmai tanárok azonos gyakorisággal szállnak ringbe az újabb diplomáért. A továbbtanulási aktivitás szignifikánsan nagyobb a diplomás apától származóknál, mint az első generációs értelmiségieknél: előbbieknél minden ötödik, utóbbiaknál minden tizedik folytatott felsőfokú tanulmányokat a kérdezés idején.

A tanári továbbképzés döntő hányada természetesen nem jelenti újabb diploma megszerzését. Tanfolyami továbbképzésen a kérdezést megelőző öt évben a középiskolai tanárok 56%-a vett részt, amit úgy is fogalmazhatunk, hogy a tanárok közel fele öt éven keresztül egyáltalán nem vett részt továbbképzésen. A több diplomával rendelkezők több továbbképzésen is részt vettek, és minél több továbbképzésen vett már részt valaki, annál valószínűbb, hogy ismét tanfolyamra jár. Itt is igaz tehát az a munkaerőpiacon általánosan érvényes összefüggés, hogy minél képzettebb valaki, annál nagyobb valószínűséggel képezi tovább magát. Ennek köszönhetően a tanártársadalom is polarizálódik a képzettség szerint, miközben a bérviszonyok ezt alig veszik figyelembe. A továbbképzéseken való aktivitás szerinti jövedelemkülönbség ugyanis nem mutatható ki, vagyis a továbbképzéseken való részvétel - részben a tanárok által vállalt - költségeinek és egyéb terhének csupán az ön- és közmegbecsülés terén van hozadéka. Talán ezzel is összefügg, hogy a férfi tanárok továbbképzésben való részvételi aránya átlag alatti, holott a - szerény, de kimutatható jövedelmi előnnyel járó - többdiplomások és a jelenleg is tanulmányokat folytatók között ők vannak többen (lásd a 12. ábrát, illetve a Melléklet XXXII. táblázatát). A szakmai és közismereti tanárok továbbképzési aktivitása és annak színessége között nem mutatkozott különbség.

12. ábra
A továbbképzéseken való aktivitás az elmúlt 5 évben, nemek és végzettségek szerint, %

Az első diplomát nem nappalin szerzőknek átlagosan több munkahelye volt, mint a nappalin végzetteknek. Amíg azonban közülük a közismereti tanároknak átlagosan eggyel több munkahelyük volt (3,3, szemben a 2,37-dal) - ők ugyanis még érettségizettként helyezkedtek el -, addig a szakmai tanárok között csekély a különbség (3,19 a nem nappalin indulóknál és 2,89 a többieknél). Ez két dolog miatt lehet így: a szakoktatók sokszor már diploma nélkül az iskolába kerültek, másrészt a nappalin (először) nem tanári diplomát szerzők egy része pályakezdőként nem iskolánál helyezkedett el. Ezért van az, hogy a szakmai tanároknak átlagosan 0,54-dal több munkahelyük volt. Főleg nekik köszönhető az is, hogy a szakképző intézményekben dolgozóknak - valamennyi korosztályban külön-külön is - több és többféle munkahelyi tapasztalatuk van (lásd a XXXII. táblázatot a Mellékletben).

Jövedelem, vagyontárgyak

Jövedelmek

A tanári bérek kevéssé szórtak. Ezt talán az illusztrálja legjobban, hogy az 1995-ben 43 ezer forintos bruttó átlagbér szórása mindössze 11 ezer forint. Ez azt jelent, hogy a tanárok háromnegyedének a fizetése a 32-54 ezer forintos sávba esik. A szakmai tanárok átlagosan 2200 forinttal kerestek többet a közismeretieknél, ezen belül a képzettebb szakmai elmélet tanárok közel 3 ezer forinttal kaptak többet, míg a gyakorlati oktatók bérszintje a közismeretisekét is alig érte el, köszönhetően valamivel magasabb életkoruknak és diplomáik magasabb számának. A tiszta profilú szakmunkásképzőkben 47 ezer forint fölött van az átlagbér (láthattuk korábban, hogy az átlagéletkor itt kiemelkedően magas volt), az összes többi iskolatípusban 41 500 és 43 000 között. A 30 évnél fiatalabb középiskolai tanárok átlagbére a vizsgált időpontban 31 ezer forint körül volt, az 55 évnél idősebbeké ennél kétharmaddal több, 51 500.

A tanári fizetések a fővárosban a legmagasabbak, a kisebb városokban a legalacsonyabbak. A különbség a szakmai tanároknál tűnik markánsabbnak. A nemek közötti hagyományos diszkrimináció viszont a közismereti tárgyakat tanítók javadalmazását befolyásolja. Mindenesetre a különbségek mértéke mindenütt kicsi, csupán azok léte érdemel figyelmet (lásd a 9. táblázatot).

9. táblázat
Középiskolai tanári átlagbérek a vizsgált mintában, 1996-ban, Ft

  Közismereti
tanárok 
Szakmai
tanárok 
Középiskolai
tanárok együtt 
Férfiak  43 084  44 603  43 725 
Nők  41 719  44 100  42 102 
Budapestiek  43 987  49 296  45 392 
Megyeszékhelyen dolgozók  42 455  43 685  42 744 
Egyéb városban dolgozók  41 015  43 046  41 616 
Összes tanár együtt  42 218  44 437  42 825 

Az alacsony szinten megvalósuló kváziegyenlőséget egyéb tényezők is alig módosítják. Túlóradíja a tanárok kereken kilenctizedének van. Ennek mértékéről ugyan nem gyűjtöttünk adatokat, de ismert, hogy az a bér 10-20%-át ritkán haladja meg. A túlóradíjban részesülők megoszlása egyébként semmilyen dimenzió mentén nem különbözött az egyes tanárcsoportok között: ez egy túlmunkára épülő, csekély, de általános fizetéskiegészítésnek tekinthető.

Bérpótlékot a középiskolai tanárok közel háromnegyede kapott. Ez leggyakrabban osztályfőnöki pótlék (ami a bért 3-5%-kal növeli), ritkábban munkaközösség-vezetői vagy egyéb vezetői, esetleg nyelvpótlék. Bérpótlékban részesülőket sűrűbben találunk a szakmunkásképzést (is) folytató intézményekben, valamivel gyakrabban a szakmai tanárok között. A 40 évnél fiatalabbak 66,6%-a, az idősebbek 77,1%-a kap valamilyen bérpótlékot. A többdiplomás tanárok között 8%-kal többnek vastagítja borítékját pótlék címén bérszámfejtett összeg (lásd a 10. táblázatot).

10. táblázat
Bérpótlékban részesülő tanárok aránya iskolatípusonként, %

  G + SZK  SZK  SZK + SZM  SZM 
Közismereti tanárok  66,9  68,8  65,6  78,2  86,7 
Szakmai tanárok    79,1  86,7  72,4  76,2 
Többdiplomások  65,8  82,9  56,7  84,8  73,9 
Egydiplomások  66,7  64,6  78,3  68,9  89,3 
40 év alattiak  55,6  60,8  67,7  74,0  93,3 
40 év felettiek  75,0  82,2  71,1  76,5  77,1 
Összes tanár  66,4  71,0  69,7  75,7  82,4 

A túlórán és a pótlékokon kívül az iskolán belül egyéb jövedelemszerzési lehetőségek is adódnak (pl. az iskola vállalkozásában való részvétel, megrendelésekre végzett munka, piaci keretek között végzett oktatás stb.). Amíg azonban a pótlékok és különösen a túlórák a tanárok döntő többségének járulnak hozzá a keresetéhez, addig az egyéb iskolán belüli lehetőségek nem egészen minden ötödik pedagógus jövedelmét növelik. A szakképző intézményekben másfélszer akkora lehetőség adódik egyéb pluszjövedelem szerzésére, mint a gimnáziumokban. A szakképzést is folytató iskolákban a közismereti és a szakmai tanárok egyébként azonos gyakorisággal végeznek egyéb fizetett pluszmunkát. A férfiak jövedelemkiegészítő lehetőségei viszont mindenütt jobbak (lásd a 11. táblázatot).

11. táblázat
Iskolán belüli egyéb jövedelemszerzésben való részvétel nemek szerint, %

  Férfiak  Nők 
Közismereti tanárok  25,6  13,9 
Szakmai tanárok  25,2  13,6 
Gimnáziumban tanítók  23,2  11,4 
Szakképzésben tanítók  26,7  16,6 
Összes tanár  25,4  13,8 

Az iskolában szerzett jövedelmüket egyeseknek sikerül iskolán kívüli forrásokból is kiegészíteniük. A feketegazdaságban való részvétel - döntően óraadás, korrepetálás, építkezéseken való segédkezés, takarítás, mezőgazdasági idénymunka stb. - aránya ezúttal rejtve maradt. Csupán a vállalkozásokban dolgozók arányáról szereztünk információt. Ezek szerint a középiskolai tanárok 15%-a egyéni vállalkozó és/vagy tagja társas vállalkozásnak, és további 11,6% tervezi ezt. A jövedelmek nagyságáról itt sem tudunk semmit. Csupán egyéb empirikus tapasztalataink alapján feltételezzük, hogy általában kiegészítő jövedelemről van szó, amely a tanári szakma gyakorlásának folytatását segíti elő azok számára is, akik közül sokan a nagyon alacsony bérek miatt e szakma előnyeiről és szépségéről is lemondanának. Olyan jövedelmet, amely mellett a tanári bér jelenti a zsebpénzt, alighanem kevesen mondhatnak magukénak. Ők - néhány kivételtől eltekintve - valószínűleg nem is maradnak sokáig a pályán.

Vállalkozásra több lehetősége és hajlandósága a szakképzésben tanítóknak van, különösen a szakmai tanároknak. Ők gyakrabban rendelkeznek olyan speciális - mérnöki, közgazdasági vagy egyéb - szaktudással, amelyre van kereslet. A vállalkozásban való részvétellel kacérkodók aránya egyébként 10-13% körül van valamennyi vizsgált tanárcsoportban, képzettségtől, nemtől és munkahelytől szinte függetlenül. Enyhe összefüggést csak az életkori megoszlás mutat. A 30 év alattiak közül ugyanis 14,7% tervezi, hogy vállalkozik, az 50 évnél idősebbeknek ellenben csak 9,1%-a (lásd a 12. táblázatot).

12. táblázat
A tanári állás mellett vállalkozásban dolgozók és az azt tervezők aránya, %

  Vállalkozásban
dolgozik 
Tervezi,
hogy vállalkozik 
Nem vállalkozik
és nem is tervezi 
G és G+SZK  10,8  13,3  75,9 
SZK, SZK+SZM, SZM  18,8  10,2  71,0 
Ebből közismereti tanár  14,1  10,3  75,6 
Ebből szaktanár  26,2  10,1  63,8 
Egydiplomás  11,7  10,8  77,5 
Kétdiplomás  19,5  13,0  67,4 
Három- vagy többdiplomás  24,0  10,0  66,0 

Nem tudjuk, vajon a vállalkozásban való részvétel ugródeszka-e a pályamódosításhoz. Amennyiben - ahogy sejtjük - igen, akkor a fenti adatok azt mutatják, hogy a tanártársadalom legképzettebb része áll legközelebb az iskola elhagyásához. Sőt, ha figyelembe vesszük azt, hogy a magasabb iskolai végzettségű házastárssal élőknek szintén nagyobb aránya vállalkozik (egyetemi végzettségű házastársak esetében 20,0%, főiskola esetében 16,7%, legfeljebb érettségi esetében 11,3%), akkor még hangsúlyosabban fenyegeti az oktatásügyet, hogy munkaerő-állományának legértékesebb része készül dezertálni.

Nem meglepő, hogy anyagi megbecsültségüket kifejezetten rossznak ítélték a válaszolók. Kétharmaduk kifejezetten elégedetlen ezen a téren, és csupán tíz százalékuk elégedett. Az ötfokú skálán az elégedettségi mutató 2,06. Erkölcsi megbecsültségüket is a közepesnél rosszabbnak érzik (2,56), bár itt csupán minden második tanár elégedetlen, minden negyedik viszont a közepesnél jobbnak látja a helyzetet. Az anyagi és erkölcsi megbecsültségre adott válaszok között nagyon erős a korreláció (r=0,6, p<0,0001). Ez jelzi a két tényező közötti szoros kapcsolatot, praktikusan pedig azt jelenti, hogy amikor az anyagi megbecsültségre vonatkozó adatokat elemezzük, megállapításaink általában is érvényesek a tanárok megbecsültségére.

Iskolatípusonként a válaszok hasonló megoszlást mutatnak. A közismereti és a szakmai tanárok saját helyzetüket viszont eltérően látják. Ha nemek szerinti bontásban is nézzük mindkét tanárcsoport válaszát, akkor az derül ki, hogy a közismereti tanárok - férfiak és nők egyaránt - csapnivalónak gondolják a helyzetet, a férfi szakmai tanárok ennél csak árnyalattal festenek optimistább képet. A sorból a szakmai tárgyat oktató tanárnők válaszai lógnak ki. Ők a közepesnél csak kevéssel elégedetlenebbek. Családfenntartói terhek - legalábbis a tradíciók miatt - kevésbé nyomják a vállukat, ráadásul a társadalmi munkamegosztás korábban férfiaknak fenntartott posztjain vannak, ahol a presztízst a mindmáig meglévő férfitöbblet is emeli valamelyest (lásd a 13. ábrát, illetve a Melléklet XXXIII. táblázatát).

13. ábra
Az anyagi megbecsültségükkel elégedett és elégedetlen tanárok aránya, %

Bár jelentős különbségek a válaszok között nem mutatkoztak, finom distinkciókat azért tehetünk az egyes válaszoló csoportok között. Alighanem a magasabb fizetéseknek köszönhető, hogy a fővárosi pedagógusok elégedettségi indexe az ötfokú skálán a legmagasabb (Budapest: 2,31; megyeszékhely: 1,97; egyéb város: 2,07). A fiatalabbak elégedettsége alulmúlja a nyugdíjhoz közel állókét. A vállalkozásban részt vevő tanárok mindenki másnál elégedetlenebbek a pedagógusbérekkel, és a vállalkozással kacérkodók válaszainak átlaga is meghaladja azon többségét, amely - jobb híján - az iskolában megkeresett pénzéből próbál továbbra is megélni.

A családi jövedelemhez való hozzájárulás

Az átlagos háztartásnagyság, amelyben a középiskolai tanárok élnek, 3,2 fő. Ezen a ponton érdemes utalnunk arra, hogy az MTA Szociológiai Kutató Intézete és a Fővárosi Pedagógiai Intézet hetvenes években végzett felmérésében közzétett adatok ismeretében (Ferge Zsuzsa [szerk.]: Pedagógusok és tanulók a szakmunkásképzésben. Budapest, 1979. MTA SZKI) adódik néhány összehasonlítási lehetőség a jelen felmérést 22-23 évvel megelőző helyzettel. Az összehasonlítandó adatokat azonban annak tudatában kell értelmeznünk, hogy míg akkor jellemzően - ma úgy mondjuk - a tiszta profilú szakmunkásképzők domináltak, addig a kilencvenes évek második felére ezek szinte eltűntek, és szakközépiskolákká, illetve vegyes profilú - változó arányban szakmunkásképzést és szakközépiskolai képzést is folytató - iskolákká alakultak. Azok a közismereti, szakmai elméleti tanárok és szakoktatók, akiknek válaszait összevetjük a mai adatokkal, nem tanítottak - nem is taníthattak - azonos körülmények között, azonos típusú iskolákban. Mindenesetre a Ferge-vizsgálat adataival való összehasonlítás céljára számított statisztikánál a szakmunkásképzést nem folytató középiskolák tanárait nem vettük figyelembe. Az összevethetőség mellett leginkább talán azzal tudnánk érvelni, hogy a két tanársokaság a társadalmi hierarchiában nagyjából azonos helyet elfoglaló diákok tömegeit oktatta.

A fentieket figyelembe véve elmondható, hogy az átlagos háztartásnagyság, amelyben a tanárok élnek, bő két évtized alatt alig változott (lásd a 13. táblázatot). A közismereti tanároknál tapasztalt enyhén alacsonyabb érték a pálya elnőiesedésével és a tanárnők speciális demográfiai magatartásával magyarázható.

13. táblázat
Átlagos háztartásnagyság a szakképző iskolákban tanító tanároknál, 1973, 1996/97

  1973  1996/97 
Közismereti tanárok  3,25  3,14 
Szakmai elméleti tanárok  3,32  3,41 
Szakoktatók  3,54  3,57 

Az 1996/97-es adatainkra visszatérve elmondható, hogy a szakmai tanárok nagyobb családokban élnek (3,44), mint a közismeretiek (3,14), viszont az egy háztartásra eső keresők száma között szinte nincs eltérés (1,90 és 1,85), tehát bár magasabb a jövedelmük, az egy családtagra eső jövedelem terén kisebb a különbség, ha van egyáltalán. A családban a keresők relatív száma aszerint is eltér, hogy a képzettség szerinti hierarchiában az illető hol helyezkedik el. A többdiplomások feltételezéseink szerint azért is szereznek több diplomát, hogy átlagosan nagyobb családjukat eltarthassák (lásd a 14. táblázatot).3

14. táblázat
Az egy keresőre eső eltartottak aránya, %

A tanárok jellemzői  Az eltartottak száma 
kettő alatt  kettő  kettőnél több 
Közismereti tanárok  48,8  37,6  13,5 
Szakmai tanárok  40,5  42,6  16,9 
Egydiplomások  51,4  35,1  13,5 
Kétdiplomások  40,7  43,1  16,2 
Három- vagy többdiplomások  33,3  52,1  14,6 

A tanárok jövedelme az amúgy igen eltérő méretű család összjövedelmének 59%-át teszi ki. A szakmai tanárok jövedelmének hozzájárulása a család összjövedelméhez 2 százalékponttal nagyobb, mint a közismeretiseké. Minthogy azonban az eltartottak száma között 10%-os eltérés volt, az életszínvonal ezekben a családokban esetleg valamivel alacsonyabb is, hiszen a szakmai tanárok jövedelmének előnye csak 5% volt. A férfi pedagógusok becsült hozzájárulása a család összjövedelméhez 5,5%-kal magasabb, mint a nőké, amiből nagy biztonsággal a férfi pedagógusok családjainak alacsonyabb életszínvonalára következtethetünk. A szakmai tanároknak és a férfiaknak az ezen mutató szerinti hátrányos helyzetét jelzik azok az adatok, amelyeket csak azokra a válaszokra számítottunk, ahol a családban egy keresőre kettő vagy több eltartott jut (lásd a 15. táblázatot).

15. táblázat
Azon pedagógusok átlagos hozzájárulása a családi összjövedelemhez, ahol a családban egy keresőre legalább két eltartott jut, %

  Közismereti tanárok  Szakmai tanárok 
Férfiak  60,8  66,6 
Nők  53,7  53,4 
Együtt  56,2  61,8 

Lakáskörülmények

A középiskolai tanárok átlagosan 79 m2-en laknak harmadmagukkal. A fővárosiak és a közismereti tanárok kisebb, a vidéki és a szakmai tanárok nagyobb területű lakásokban élnek. Ha azonban az ezekben a csoportokban eltérő családnagyságokat is figyelembe vesszük, úgy a különbségek csaknem eltűnnek (lásd a 16. táblázatot).

16. táblázat
A lakásméret és a családnagyság településtípusonként

  Lakásnagyság, m2  Családnagyság, fő  Egy főre jutó
m2 
Összes tanár  79,1  3,22  24,6 
Budapestiek  69,5  3,00  23,2 
Budapesti közismereti tanárok  70,2  2,82  24,9 
Budapesti szakmai tanárok  67,7  3,48  19,4 
Megyeszékhelyen élő tanárok  78,6  3,29  23,8 
Megyeszékhelyen élő közismereti tanárok  78,2  3,25  24,0 
Megyeszékhelyen élő szakmai tanárok  80,1  3,41  23,4 
Egyéb városban élő tanárok  83,8  3,27  25,6 
Egyéb városban élő közismereti tanárok  80,7  3,19  25,3 
Egyéb városban élő szakmai tanárok  90,7  3,46  26,2 

A lakás alapterületének megoszlása a nemek között is hasonló képet mutat. A férfi pedagógusok ugyan valamivel nagyobb lakásban élnek (81,8 m2 szemben a 76,9 m2-rel), de az egyedül élő pedagógusnők nagy száma miatt arányosan nagyobb a családjuk mérete is (3,29, illetve 3,18), ami egy főre vetítve gyakorlatilag azonos alapterület használatát biztosítja (24,9 m2, illetve 24,2 m2).

Megnéztük azt is, hogy a vállalkozásban is dolgozó, illetve ezt tervező tanárok esetleg kisebb vagy nagyobb lakásokban élnek-e. Nos, aki vállalkozik, az nagyobb lakásban is él (a vállalkozók esetében az átlagos lakásnagyság 86,1 m2, ezen belül a vállalkozó szakmai tanárok 90,9, a vállalkozást tervezők 81,7, a vállalkozást nem is tervezők átlagosan 76,9 m2-en élnek.) Ugyanakkor a nagyobb lakás itt is mindig a nagyobb család szükségleteit szolgálja (a vállalkozó szakmai tanárok átlagosan 3,6 fős családokban élnek, a vállalkozást nem is tervezők 3,15 fősben), tehát az egy főre vetített életterek szinte azonosak. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy a tanári pálya melletti (feltehetőleg kényszerű?) vállalkozás elsősorban a nagyobb család eltartását szolgálja, nem egyszerűen a tanári pálya anyagi ellehetetlenüléséből való kitörést.

A lakások mérete különbözik aszerint is, hogy családi házban, lakótelepen vagy egyéb társasházban van. Az ezekhez a lakástípusokhoz tartozó átlagos alapterületek 103,9 m2, 58,8 m2 és 69,2 m2. Úgy gondoljuk, hogy az egyes típusok különböző minőségeket is jelentenek. Itt is tekintetbe kell vennünk azt, hogy a lakásállomány településtípusonként különböző: a fővárosban a társasházi, a megyeszékhelyeken a lakótelepi, a kisebb településeken a családi házak relatív többsége jellemző (lásd a 17. táblázatot).

17. táblázat
A közismereti és szakmai tanárok lakásainak típusa az egyes településtípusokon, %

  Családi
ház 
Többlakásos
társasház 
Lakótelepi
lakás 
Budapest       
Közismereti tanárok  21,2  52,9  25,9 
Szakmai tanárok  25,0  28,1  46,9 
Megyeszékhely       
Közismereti tanárok  31,7  23,1  45,2 
Szakmai tanárok  48,1  14,8  37,0 
Egyéb település       
Közismereti tanárok  50,0  21,6  28,4 
Szakmai tanárok  59,3  20,9  19,8 

Családi házakban tehát minden településtípuson a szakmai tárgyat oktató tanárok nagyobb hányada lakik, mint a közismeretiseké, és ez külön igaz a férfiakra (51,6% és 41,4%) és nőkre (43,1% és 35,3%), a 40 évesnél fiatalabbakra (58,7% és 33,9%) és idősebbekre (45,5% és 39,5%) is. Nagyon sok múlik azon is, hány keresőre hány eltartott jut: ahol ez a hányados legalább kettő, ott majdnem minden második tanár családi házban él, ahol kettőnél kisebb, ott csak minden harmadik.

A lakás típusa nagyban befolyásolja, hogy tartozik-e hozzá kert. A családi házak kilenctizedénél van kert, a társasházak negyedénél, a lakótelepi lakásoknál pedig igen ritka, bár nem példa nélküli (2,6%). Érthető tehát, hogy a kertes lakásban lakás privilégiuma rendre azokat a csoportokat jellemzi, amelyek nagyobb arányban laknak családi házban. A szakmai tárgyat tanítók 52, a közismeretisek 41%-ának lakásához tartozik kert. Előbbiek vidéken nagyobb valószínűséggel laknak kertesben, utóbbiak viszont a fővárosban. Érdekes, hogy a több végzettséggel rendelkezők inkább laknak kertes lakásban, viszont aki felsőfokú tanulmányait nappali tagozaton kezdte, az kisebb eséllyel jut kertes lakáshoz (lásd a 18. táblázatot). Ez, feltételezésünk szerint, a nem nappali tagozaton indulók más származási és lakóhelyi adataival magyarázható.

18. táblázat
Azon tanárok százalékos aránya, akik kertes lakásban laknak

  Tartozik kert a lakáshoz 
Közismereti tanárok  40,8 
Szakmai tanárok  51,8 
Budapestiek  35,9 
Budapesti közismereti tanárok  45,0 
Budapesti szakmai tanárok  20,8 
Megyeszékhelyen lakók  42,1 
Megyeszékhelyen lakó közismereti tanárok  39,4 
Megyeszékhelyen lakó szakmai tanárok  50,0 
Egyéb városban lakók  54,6 
Egyéb városban lakó közismereti tanárok  49,0 
Egyéb városban lakó szakmai tanárok  67,2 
Első végzettségét nappali tagozaton szerezte  41,8 
Első végzettségét esti vagy levelező tagozaton szerezte  50,7 
Egy diplomája van  38,4 
Két diplomája van  51,4 
Legalább három diplomája van  52,0 

Vagyontárgyak

Hétvégi telke minden hetedik középiskolai tanár családjának van4, a kisebb városokban élők közül csak minden tizediknek, a nagyvárosiak közül minden ötödiknek. A 40 évnél fiatalabbak közül is minden tizedik, az idősebbek közül pedig minden ötödik telektulajdonos. Iskolatípusonként és a szakmai/közismereti bontás szerint mérhető különbség nem mutatkozott.

A középiskolai tanárok családja kétharmadának van autója, férfiaknak és nőknek egyaránt. Ezen a téren is van lehetőségünk történeti összehasonlításra. 1973-ban még csak a tanárok kevesebb mint harmada használt autót. Különösen a szakmai tanárok autóvásárlási esélye nőtt meg, a szakoktatóknak akkor még ezen a téren is mutatkozó hátrányos helyzete mára teljesen megszűnt (lásd a 19. táblázatot).

19. táblázat
Azon pedagógosok aránya, akiknek családja autóval rendelkezik, 1973, 1996/97 (%)

  1973  1996/97 
Közismereti tanárok  31  69 
Szakmai elméleti tanárok  33  79 
Szakoktatók  27  76 

Ma a szakmunkásképzőben dolgozók és általában a szakmai tárgyat oktatók nagyobb valószínűséggel autótulajdonosok, mint a többi intézmény tanárai és a közismeretisek, de az utóbbiak között a gimnáziumi tanárok családjában több személygépkocsi van. Az életkor előrehaladtával egyre gyakoribb, hogy van autó a családban, amely már nyilván saját szerzemény. A szakmai tanárok pályájuk során nagyobb valószínűséggel vásárolnak autót. A tanárok egy része számára tehát az autóvásárlás nem elérhetetlen. A többdiplomások tipikusan ehhez a tanárcsoporthoz tartoznak. A fővárosban ritkább az autóval rendelkező tanár, mint vidéken. Az első végzettségüket esti vagy levelező tagozaton szerzettek között is relatíve magas az autósok aránya. Megvizsgáltuk: ez nem generációs kérdés, a fiatalabb és idősebb tanárcsoportokat egyaránt jellemzi. Úgy gondoljuk, ezt is hasonló okokkal magyarázhatjuk, mint azt, hogy az alacsonyan kvalifikált apák tanárgyermekei között is több autós van. Egyrészt egy mobil, felfelé törekvő rétegről van szó, amely a fogyasztás terén is ambiciózusan viselkedik. Másrészt feltételezzük, hogy ennek a mobilitásnak azokban a családokban volt nagyobb tere, ahol a fogyasztás már amúgy is magasabb szinten volt a hasonló társadalmi státusú csoportokhoz képest. Autót egyébként kimutathatóan olyan tanárcsaládok engedhetnek meg maguknak, ahol az egy keresőre jutó eltartott aránya jóval alacsonyabb, mint a kizárólag tömegközlekedésre utaltaknál (az autó tulajdonlására vonatkozó összefoglaló adatokat lásd a 20. táblázaton).

A szakmai tanárok családjaiban található autók között egyébként több a nyugati típusú (62,4% az 52,6%-kal szemben), de az autók átlagos életkora úgyszólván azonos. Érdekes, hogy új (maximum 3 éves) autója több tanárnőnek van, mint férfi tanárnak (22,8% és 10,7%). Ez főleg azzal függhet össze, hogy a férjek egy része magas életszínvonalat biztosít a családnak, és bár a pedagógusnők gyakran maradnak egyedülállók, de "jól" házasodniuk is gyakrabban sikerül, mint férfi kollégáiknak, hiszen az azonos neműeken belül összehasonlíthatatlanul magasabb státust élveznek. A "jó" házasodást a házastárs iskolai végzettségével jellemezve kitűnik, hogy új autót gyakrabban birtokolnak a magasabb végzettségűek. A táblázatból azért az is kiderül, hogy új autóra keveseknek telik, és a tanárok autóinak fele tekinthető "guruló matuzsálemnek" (lásd a 14. ábrát, illetve a Melléklet XXXV. táblázatát).

20. táblázat
Azon tanárok százalékos aránya, akinek családjában van autó

  Közismereti
tanárok 
Szakmai
tanárok 
Összes tanár  65,0  75,6 
Budapestiek  46,1  78,8 
Megyeszékhelyen lakók  67,5  78,6 
Egyéb városban lakók  69,7  71,3 
Diplomás apa  62,2  77,8 
Érettségizett apa  57,9  72,7 
Legfeljebb szakmunkásvégzettséggel rendelkező apa  72,5  77,0 
30 év alattiak  48,4  50,0 
30-39 évesek  65,4  67,6 
40-49 évesek  67,3  78,8 
50 évesek és idősebbek  74,2  80,9 
Első végzettségét nappali tagozaton szerezte  64,4  70,9 
Első végzettségét esti vagy levelező tagozaton szerezte  67,3  81,0 
Egy diplomája van  63,0  71,3 
Két diplomája van  66,9  77,9 
Legalább három diplomája van  78,6  81,8 

14. ábra
A családban található autó életkora a házastárs iskolai
végzettsége szerint (%)

Ideális esetben az ember garázsban tartja az autóját. Garázs persze leginkább családi házakhoz tartozik. Ezen a két magától értetődő összefüggésen túl azt tapasztaljuk, hogy azok a különbségek, amelyeket a lakástípusok és a személygépkocsival való ellátottság vizsgálatakor tapasztaltunk, felerősödnek, ha azt is megnézzük, rendelkeznek-e az adott családban garázzsal. Budapesten a garázsfenntartás jóval körülményesebb és drágább, ezért itt jóval csekélyebb arányban tartanak fenn garázst a tanárok, mint autóval rendelkező vidéki kollégáik. A családi házakban lakó szakmai tanárok közül minden tizediknél nincs garázs, a közismereti tárgyakat tanítóknál minden ötödiknél. A több diplomával rendelkezőknél nagyobb a valószínűsége, hogy ha autóval rendelkeznek, akkor garázzsal is, mint egyetlen felsőfokú iskolát elvégző társaiknál (lásd a 21. táblázatot).

21. táblázat
Azon tanárok aránya, akiknek családja rendelkezik autóval, illetve garázzsal. Diplomák száma szerinti megoszlás, %

Diplomák száma  Van autó  Van garázs 
Egy diplomája van  64,7  41,9 
Két diplomája van  70,8  52,8 
Legalább három diplomája van  80,0  62,0 
Összes tanár  68,4  46,6 

Végül említésre méltó tény, hogy az autóval rendelkező családoknak ugyan közel hatvan százaléka garázst is használ, de az autóval nem rendelkezők közül is minden negyediknek van garázsa. Elképzelhető, hogy sokaknak közülük korábban autója is volt, de az elmúlt évek során sok más társadalmi rétegnél gyorsabb anyagi lecsúszásuk miatt ezt fel kellett adniuk. Esetleg azért, hogy fogyasztásuk színvonalát más téren megőrizhessék. A garázs tehát üresen áll, sokan pillanatnyilag egy ritkán használt öreg autó fenntartására sem képesek.

Fogyasztási színvonal és kulturális különbségek

Családi házban lakni jobb, mint lakótelepi lakásban, autót tartani jobb, mint kizárólag a tömegközlekedésre hagyatkozni. Aki tehát megengedheti magának ezeket, az rendszerint így dönt. Vannak azonban a fogyasztásnak olyan elemei, amelyek ugyan a jövedelmi viszonyokkal is összefüggnek, hiszen nem kevés pénzbe kerülnek, de további - értékrendszerrel, szubkultúrával összefüggő - döntést is igényelnek. Van, aki számára vonzóak, mások számára nem. Egyformán sokba kerülhet például elutazni egy BEK-döntőre vagy Salzburgba az ünnepi játékokra, de alighanem sokan vannak, akik számára csak az egyik program volna vonzó. Azt, hogy valaki vásárol-e számítógépet, illetve, hogy milyenek nyaralási szokásai, lehetőségein túl egyéni döntései is befolyásolják.

Számítógépe például a középiskolai tanárok egyharmadának van, iskolatípustól, illetve az oktatott tárgy profiljától függetlenül nagyjából azonos arányban. Itt fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy - más empirikus tapasztalatok szerint - a nyolcvanas évek végén ez még nem így volt: a szakmai tanárok számítógép iránti vonzalma és hozzáértése messze felülmúlta a közismeretisekét, akiknél ez rendszerint a reáltárgyak oktatóira korlátozódott. Erre utalnak a jelenlegi felmérés azon adatai is, miszerint a szakmai tanárok között a számítógép-tulajdonosok átlagéletkora teljesen azonos az azzal nem rendelkezőkével (43,9 és 44,4 év), a közismeretiseknél viszont szignifikánsan alacsonyabb (37,2 és 40,4 év). Ezekből az adatokból egyébként az is kiolvasható, hogy a fiatal tanárok - mivel az ő anyagi lehetőségeik korlátozottabbak - nagyobb áldozatot hajlandók hozni egy otthoni számítógép jelentette előnyökért, mint az idősebbek. A húszas, harmincas, negyvenes és ötvenes éveikben járók között egyébként rendre kevesebb (42-38-38-27%-a) a komputertulajdonos, tehát csak a pályájuk utolsó aktív évtizedét töltők otthonában van lényegesen kevesebb számítógép.

Számítógép továbbra is több férfi tanár otthonában található, mint tanárnőnél, de kifejezett férfikultúráról már - ismét ellentétben a nyolcvanas évekkel - nem beszélhetünk. Az egyes tanárcsoportokban a komputertulajdonos tanárnők aránya stabilan 30, a férfi tanárok aránya 40% körül alakul.

Hogy az anyagi lehetőségen túl a számítógép-vásárlást más tényezők is befolyásolják, azt jól jelzi, hogy az egyes településtípusokon lakó autó- és számítógép-tulajdonos tanárok aránya más logikát követ (lásd a 15. ábrát, illetve a Melléklet XXXV. táblázatát).

15. ábra
Az egyes településtípusokon lakó autó- és számítógép-tulajdonos középiskolai pedagógusok aránya (%)

A többdiplomás, diplomás apától származó és magasabb státusú házastárssal rendelkező tanárok szintén a többieknél jóval nagyobb valószínűséggel rendelkeznek otthoni géppel, ami az anyagi és kulturális tőke egymást erősítő hatására utal. Ugyanígy magyarázható, hogy a felsőfokú tanulmányaikat nappali tagozaton kezdők - akiknek anyagi lehetőségei egyébként nem jobbak, és akik között kevesebb volt az autós - szintén 7%-kal nagyobb arányban komputertulajdonosok.

Érdekes az egyéni vagy társas vállalkozásban már részt vevő tanárok helyzete. Ők, mint említettük, nagyobb lakásokban laknak, de arányosan nagyobb családokat is kell eltartaniuk. Fogyasztási színvonaluk azonban kimutathatóan magasabb. Autója 10%-kal, számítógépe 17%-kal többnek van. Ezek azonban - gondolhatnánk - a vállalkozáshoz szükséges beruházási javak is lehetnek, mint ahogy sokszor azok is. Viszont a jövedelmüket vállalkozással kiegészítő tanárok közül többen nyaraltak, sőt többen nyaraltak külföldön, mint a többiek.

22. táblázat
Nyaralt-e az elmúlt évben? A válaszok megoszlása, vállalkozási aktivitás szerint, %

  Volt külföldön  Sehol nem nyaralt 
Vállalkozásból kiegészítő jövedelme van  20,4  43,5 
Vállalkozásban való részvételt tervez  13,3  48,2 
Nem vállalkozik és nem is tervezi  14,5  50,6 

Érdekes tanulságokat rejt a pedagógusok nyaralási szokásainak és lehetőségeinek az összehasonlítása a hetvenes és kilencvenes években. Bár a külföldi nyaralás adatai közvetlenül nem vethetők össze (a hetvenes évek kérdőíve a megelőző két évre kérdez, a kilencvenes éveké csak az előző évre), de az eltérések olyan nagyok, hogy kimondhatjuk: a középiskolai tanárok vizsgált rétegei ma ritkábban engedhetik meg maguknak, hogy külföldi nyaraláson vegyenek részt. Ha ezt csupán avval próbálnánk magyarázni, hogy az egykori szocialista országokban való - a hazainál nem vagy alig drágább - külföldi nyaralási lehetőségek megszűntek, akkor csak az okok egy részéhez jutnánk el. Ugyanis a hazai, szintén erősen megdrágult nyaralást is jóval kevesebb tanár engedhette meg magának 1995-ben, mint 1973-ban (itt mindkét adatsor a megelőző évre vonatkozik, azaz korrekten összevethető) (lásd a 23. és a 24. táblázatot).

23. táblázat
A kérdezést megelőző két, illetve egy évben külföldön nyaraló pedagógusok aránya (%)

  1973
Az előző két év
során volt külföldön 
1996
Az előző évben
volt külföldön 
Közismereti tanárok  35  15 
Szakmai elméleti tanárok  32 
Szakoktatók  17 

24. táblázat
A kérdezést megelőző évben egyáltalán nem nyaralt (%)

  1973  1996 
Közismereti tanárok  36  51 
Szakmai elméleti tanárok  39  61 
Szakoktatók  36  67 

A nyaralási szokások szintén az anyagi és kulturális dimenziók eredőjeként alakulnak, de más változók mentén különböznek, mint például a saját számítógép birtoklása. Itt a férfiak helyzete "hátrányos", ők azok, pontosabban csak a közismereti szakosok, akiknek nagyobb arányban - 56% a 44%-kal szemben - nem volt lehetőségük nyaralni a kérdezést megelőző esztendőben, vagy korlátozott anyagi erőforrásait más célokra fordította. A jobb anyagi lehetőségek érthetően nagyobb nyaralási aktivitást vonnak maguk után, ahol például fajlagosan több kereső van a családban, ott többször volt nyaralásra is lehetőség. Ennél izgalmasabb az, hogy közel azonos anyagi feltételek mellett kik számára mennyire fontos a kulturális és rekreációs gyarapodásnak ez a formája.

Általában a gimnáziumi tanárok közül voltak legtöbben külföldön (22,8%), míg a szakmunkásképzőben dolgozók közül a legkevesebben (12,3%). A szakmunkásképzősök közül voltak legkevesebben egyáltalán nyaralni is (43,8%), szemben a gimnáziumi tanárok 64,0%-ával. Az igazán drámai különbség azonban - és nagyrészt ez okozza az iskolatípusok között mért eltéréseket - a közismereti és szakmai tanárok nyaralási szokásai között mutatkozik. Minthogy a nyaralási aktivitás településtípus-függő is, a két dimenzió szerinti együttes bontásban mutatjuk be az adatokat. Megjegyezzük továbbá, hogy az eltérés még nagyobb, mint amit az itt közölt számok mutatnak. A közismereti tanároknak mintegy fele legalább két hetet nyaralt az előző évben, míg a szakmai tanároknak csak egyharmada, a többiek legfeljebb néhány napot (lásd a 16. ábrát, illetve a XXXVI. táblázatot a Mellékletben).

16. ábra
Az egyes településtípusokon tanító közismereti és szakmai tanárok nyaralásai a kérdezést megelőző esztendőben, %

A nyaralási aktivitás életkor szerint is szórt, ez a kaland is gyakrabban fordul elő fiatalabb életkorban. A szakmai profil szerinti két nagy tanárcsoport közötti különbség azonban olyan nagy ebben a tekintetben, hogy még a közismereti tanárok idősebb generációja is többet nyaral, mint a szakmai tárgyakat tanítók közül a fiatalabbak.

25. táblázat
A külföldön és a sehol nem nyaraló tanárok aránya, %

  Volt külföldön  Sehol nem nyaralt 
40 év alatti közismereti tanárok  18,1  37,3 
40 év alatti szakmai tanárok  14,3  59,2 
40 év fölötti közismereti tanárok  16,8  48,4 
40 év fölötti szakmai tanárok  6,8  66,2 

Kulturális fogyasztás, szokások

A tanárok válaszaiból képet alkothatunk arról, hogy kulturálódási, szórakozási, kikapcsolódási szokásaik nagy vonalakban hogyan alakulnak és mennyiben térnek el egymástól az egyes tanárcsoportokban. A megadott válaszlehetőségek három kategóriába sorolhatók. Az egyik az ún. magas kultúra fogyasztását próbálta mérni (múzeumba, hangversenyre, moziba, színházba járás), egy másik csoport társas tevékenységekre kérdezett rá (összejárás barátokkal, kirándulás, kártyajáték, vendéglőbe járás), míg néhány megadott válaszlehetőség inkább egyénileg űzhető hobbira, sportolásra vonatkozott (horgászás, kötés, varrás, barkácsolás, úszás).

A csak érettségihez vezető képzést folytató iskolák tanári kara, illetve a szakképző intézményekben a közismereti tárgyakat tanító tanárok összessége mind társas, mind kulturális téren intenzívebb életet él. Az eltérés ugyan tevékenységi körönként is általában szignifikáns, de rendszerint nem jelentős (lásd a 26. táblázatot).

26. táblázat
A csak érettségihez vezető képzést folytató és a szakmunkásképzést (is) folytató iskolák közismereti és szakmai tanárainak kulturális és társas tevékénységei az adott tevékenységet űzők százalékában

Tevékenységek  Iskolatípusok 
G, G + SZK, SZK  SZK, SZM+SZM 
közismereti  szakmai  közismereti  szakmai 
Kirándulás, természetjárás  83,1  81,7  77,4  70,1 
Összejárás barátokkal  74,1  70,0  73,2  65,7 
Moziba, színházba járás  76,8  65,0  69,1  55,5 
Kiállításra, múzeumba járás  71,3  65,0  67,2  59,9 
Kötés, varrás, barkácsolás  43,1  43,3  39,3  53,3 
Hangversenyre járás  38,6  25,0  30,2  17,5 
Úszás  34,5  28,3  30,7  17,5 
Kártyajáték  20,3  15,0  21,9  13,2 
Vendéglőbe járás  18,3  13,3  20,2  10,9 

Az aktivitási rangsorban előrébb vannak a kvalifikáltabb apával és házastárssal rendelkezők, a nagyobb településeken élők, valamint a felsőfokú tanulmányaikat nappalin kezdők. Úgy látjuk, hogy ők a többieknél gazdagabb életet élnek. Nem így a többdiplomások: az ő életvitelükbe valószínűleg kevésbé férnek bele e szórakozási, kikapcsolódási, életminőséget javító események.

Természetesnek tekintjük, hogy a legfiatalabbak - a 30 év alattiak - átlagon felüli aktivitást mutatnak az életet színesítő, létüket gazdagító tevékenységekben, különösen azokban, amelyek a társas léthez köthetők. A többi korcsoport közötti eltérések elhanyagolhatók. Egészében, és több kategóriában is jelentős viszont a nők aktivitási többlete, különösen a kulturális eseményeken találkozhatunk többet velük. A különbségeknek csak kis része adódik a szakmai és közismereti tanárok között tapasztalt különbségekből. A férfiak nagyobb aktivitást csak a teniszezésben és a horgászatban mutatnak. Ezt úgy magyarázzuk, hogy a tanári pálya a két nem számára eltérő mobilitási és presztízsértékkel bír, és különösen a férfi tanárokra mondható el, hogy a korábbi tanártársadalomhoz és más, korábban hasonló presztízsű és megbecsültségű foglalkozáshoz képest kontraszelekció ment végbe körükben az utolsó évtizedekben.

Nyelvtudás és számítógép-használat

A középiskolai tanároknak közel háromötöde nyilatkozta azt, hogy legalább alapfokon ért vagy beszél valamilyen idegen nyelven. Minthogy a nyelvszakosoknál ez természetesnek vehető, őket a feldolgozásból következetesen kihagytuk. Ezek alapján a tanároknak kereken fele - a közismereti tanárok 56 és a szakmai tanárok 36%-a - említette nyelvtudásának legalább minimális szintjét. Iskolatípusonként semmilyen különbség nem adódott, a szakmunkásképzőkben 55, a csak középiskolai oktatást folytatókban 56% a nyelvet valamilyen szinten tudók aránya.

Minthogy a tanári profil alapján jelentős eltérés adódott, a közismereti-szakmai dimenzió mentén vizsgáltuk a nyelvtudás gyakoriságát. A fiatalabb közismereti tanárok nyelvtudása lényegesen magasabb a megelőző generációénál, a szakmai tanároknál azonban gyakorlatilag változatlan a helyzet. Utóbbiaknál az viszont sokat nyom a latban, hogy első végzettségüket nappali vagy esti tagozaton szerezték, illetve hogy édesapjuk mely társadalmi rétegből származik (e két változó persze erősen összefügg). A nők nyelvtudásának gyakorisága összességében magasabb (52,5% a 44,6%-kal szemben), de ez a szakmai tanárokra már nem áll.

27. táblázat
Valamely idegen nyelvet legalább alapfokon értő vagy beszélő tanárok aránya (%)

  Közismereti
tanárok 
Szakmai
tanárok 
40 év alattiak  67,1  37,5 
40 év fölöttiek  44,9  34,5 
Férfiak  51,3  36,7 
Nők  58,1  32,3 
Első diplomájukat nappalin szerzők  55,3  45,9 
Első diplomájukat esti v. levelező tagozaton szerzők  55,0  23,2 
Édesapjuk diplomás  63,8  47,1 
Édesapjuk érettségizett  61,3  42,4 
Édesapjuknak nincs érettségije  45,8  31,7 

A fővárosban dolgozó tanárok minden alcsoportjában magasabb nyelvtudást mértünk, mint a vidéken dolgozókéban. A településlejtő mentén tapasztalt különbségeken túl azt vártuk, hogy az ország nyugati és keleti részén sem azonos a nyelvtudás gyakorisága, és különösen a német nyelv vonzereje mérhetően nagyobb Pannóniában. Vizsgálatunkat most már az angol és a német nyelv ismeretére korlátoztuk. Első tanulságul az adódott, hogy erre a két nyelvre szorítkozva már csak a tanárok 31%-a, az összes nyelvet tudók kétharmada maradt a nyelvtudók almintájában, a többiek döntő hányada a még fiatal korából megmaradt orosz nyelvtudását említette, amelyből a gyakorlatban nem sokat profitálhat. Érdekes továbbá, hogy aki a német és az angol nyelv valamelyikének ismeretét jelezte, azok negyede ért vagy beszél a másik nyelven is, legyen szó közismereti vagy szakmai tanárokról. Az ország nyugati és keleti fele között tapasztalt különbségek valóban jelentősek, de kizárólag a német nyelvnél. Érdekes, hogy a német mint a műszaki kultúra közvetítő nyelve továbbra is fontos szerepet játszik, eltekintve a kevésbé fejlett régióktól.

28. táblázat
A szakmai és közismereti tanárok angol és német nyelvtudása
régiónként (%)

  Nyugat-
Magyarország 
Budapest és
Pest megye 
Kelet-
Magyarország 
Németül tudó közismereti tanárok  19,5  34,4  16,9 
Németül tudó szakmai tanárok  24,1  20,6  5,7 
Angolul tudó közismereti tanárok  18,8  26,7  18,0 
Angolul tudó szakmai tanárok  6,9  17,6  6,7 

A számítógép használatára ma már gyakorlatilag minden középiskolai tanárnak van módja, ha nem is egyformán vonzó feltételek mellett. A nyolcvanas évek végén készített kutatások5 még azt mutatták, hogy az iskolában a számítógép a férfikultúra része volt, döntően az ambiciózusabb - vagy főnöki eréllyel kijelölt - szakmai, illetve matematika- és fizikatanárok, jellemzően a fiatalabbak privilégiuma (vagy sorsa?). Nem egészen egy évtized alatt ennek már alig van nyoma. Az említett tanárcsoportoknak ugyan szignifikánsan magasabb hányada tudja használni ma is a számítógépet, de a különbség nem jelentős (legalábbis akkor, ha a hozzáértés fokát nem firtatjuk, amit ebből a nézőpontból nem is tartunk túl fontosnak), és a korábbi laikusok nagy része is megtette az első lépéseket az információs szupersztrádán. Ezek szerint a szakmai tanároknak 65, a közismeretiseknek 56%-a tudja saját bevallása szerint használni a számítógépet. Utóbbiak közül a matematika-fizika szakos tanárok háromnegyede és a többiek 46%-a - férfiak és nők egyforma arányban, és a 40 év fölöttiek is kétötöd részben - ért legalább alapfokon a komputerekhez. Iskolatípusonként ezen a téren sincs különbség a tanári hozzáértésben. Van viszont a településtípus szerint (lásd a 29. táblázatot).

29. táblázat
A számítógépet használni tudó közismereti és szakmai tanárok aránya településtípus szerint (%)

  Budapest  Megyeszékhely  Egyéb város 
Szakmai tanárok  65,6  57,9  50,9 
Közismereti tanárok  78,8  69,6  57,4 
Közismereti - nincs mat.-fiz. szakja  63,3  48,9  39,2 
Közismereti tanárnő  63,8  57,6  39,2 
Közismereti 40 év fölött  61,2  52,4  42,2 

Aki tudja használni a számítógépet, az kevés kivételtől eltekintve használja is. A magát számítógéphez értőnek mondók közül az egyes tanárcsoportokon belül 15-25% jelezte, hogy sem otthon, sem az iskolában nem használ komputert, 25-45% viszont mindkét helyen. A számítógépes tudással nem rendelkezőknek egyébként tanárcsoportonként mintegy 60-90%-a jelezte, hogy tervezi számítógépes ismeretek megszerzését, közülük egyébként 10-15% már most is használja ezt az eszközt (csak szerénységük tiltotta, hogy kijelentsék magukról, "tudja használni a számítógépet"). Iskolatípusonként és szakmai profil szerint semmiféle hibahatárt meghaladó különbség nem mutatható ki a tanárok között, vagyis az informatikát univerzális és nélkülözhetetlen eszköznek tekintik. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a nyolcvanas évtized végén még ezzel homlokegyenest ellenkező álláspontot képviseltek a pedagógusok. A nyolcvanas években az iskola számítógépesítését átgondolt stratégia nélkül erőltető központi politika - amely így implicit és ködös elvárásokat támasztott a tanárokkal és a számítógép-használattal szemben - azt eredményezte, hogy a legtöbb tanár igyekezett ezektől a puha követelményektől elhatárolódni, a számítógépet a műszaki és a matematika-fizika szakos tanárok illetékességi körébe utalni. Amint elmúlt ez a nyomás, és a PC-k új generációjával és áresésével, egyszerűbb kezelésével kedvezőbbé váltak a használat esélyei, nyilvánvalóbbak előnyei, a tanárok is megbarátkoztak a korábban sok szorongást okozó masinával. Most az informatikai szupersztráda fontosságának örökös emlegetésével, a szintén nem túl alaposan átgondolt internetesítési programmal egy teljesen új politikai hatalom és adminisztráció készül elkövetni ugyanazt a hibát. Félő, hogy ismét nőni fog a számítógépektől szorongó tanárok száma.

Vélemények arról, hogy mi az iskola és a tanár dolga, és más fontos kérdésekről

Ki neveli az ifjúságot? Az iskola szerepe a szocializációs folyamatban korlátozott, mellette számos aktor részt vesz. Ezt a korlátozottságot jelzi, hogy a tanárok a család, a kortárscsoport és a tömegkommunikációs eszközök nevelő szerepét, befolyását az iskoláénál erősebbnek látják. A vélemények az egyes tanárcsoportokban alig szórnak, így például a szakmai és közismereti tárgyak oktatói is azonos módon látják a helyzetet. Csupán két eltérés haladja meg jelentősen a véletlen adta szóráson túli különbségeket. A szakmunkásképzők az iskola esélyét a szocializációban való hatékony részvételre kisebbnek gondolják, mint középiskolákban tanító kollégáik. Másrészt az egyházi gimnáziumok tanárai - a mintában 26 fő - nemcsak az egyház ifjúságra gyakorolt hatását látják nagyobbnak másoknál, de magának az iskolának és az ifjúsági szervezeteknek a lehetőségeit is pozitívabban ítélik meg (lásd a 30. táblázatot).

30. táblázat
A középiskolai tanárok véleménye arról, hogy mennyire tartják erősnek az egyes tényezők ifjúságra gyakorolt hatását*

  ÉTTSGI  SZMKI  Egyházi
gimnáziumi tanárok 
Barátok, kortárscsoportok  4,72  4,74  4,73 
Családi környezet  4,14  4,10  4,12 
Tömegkommunikációs eszközök  4,13  4,10  4,00 
Iskola  3,39  3,21  3,62 
Egyház  2,36  2,27  3,21 
Ifjúsági szervezetek  2,14  2,15  2,43 

* Átlagindex az 1-5 skálán.

Mi az iskola feladata? A kérdés körül teljes konszenzus nincsen, de néhány konkrét mozzanattól eltekintve nagyfokú az egyetértés, függetlenül a tanári profiltól és a középfokú intézmény típusától. Karakteres különbséget csak az egyházi gimnáziumokban tanítók válaszai mutatnak. Ők a hagyományos oktatási, intellektust fejlesztő feladatokat és a tradicionálisabb értékeket szolgáló tevékenységeket helyezték előtérbe. A kérdőív kitöltése során a tanároknak 20 olyan tevékenységet, feladatot kellett minősíteniük és rangsorolniuk, amelyek általában az iskolák vállalt feladataiként deklarálódnak. A kérdés nem a saját iskolára vonatkozott, ezt a következő kérdés tudakolta, de a válaszok csekély mértékben úgy "húznak", hogy a válaszolók ennél a kérdésnél is érezhetően jobban fókuszáltak saját iskolatípusukra. Például a továbbtanulást nagyon fontos iskolai feladatnak mondók aránya a szakképző intézmények tanárai között kétharmad körüli, az általánosan képzőknél háromnegyed fölötti; egy jó szakma elsajátítását az általánosan képző intézmények tanárainak egyharmada, a szakképző intézményekben kétharmada mondta nagyon fontosnak, közülük is lényegesen gyakrabban a szakmai tanárok. Ezeket a különbségeket mi úgy értelmezzük, mint amelyek részben a saját iskola/szakmai tevékenység mint fókusz, részben az ebből is következő eltérő gondolkodások eredői.

A 20 tevékenységet főkomponens-elemzés útján hat változóra redukálva6 csupán két szignifikáns különbség adódott, ismét igazolva a válaszok és a válaszolók közös kultúráját. Ezek szerint az általánosabban képző iskolák tanárai az iskolarendszerben nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a képességfejlesztés különböző területeinek, ugyanakkor a rend, a fegyelem, a közösségi szellem értékeinek érvényesítése pedig a szakképző iskolák és tanárok által inkább felvállalandó feladatnak látszik (lásd a 31. táblázatot).

A 20 iskolai feladat közül egy olyat választottunk ki, amely az iskolák és tanárok saját szerepértelmezésében tapasztalható értékkülönbségeket jól illusztrálja, és amely az iskolatípusból magából nem következik, de azok klímájának különbségét érzékelteti (lásd a 17. ábrát, illetve a Melléklet XXXVII. táblázatát).

Mi a tanár feladata? Tizenöt előre megadott feladatról kellett nyilatkozniuk a megkérdezetteknek, hogy munkájuk során mennyire érzik a magukénak. Ezeket sikerült úgy kiválasztani, hogy átlagosan valamennyit a közepesnél valamivel fontosabb feladatnak ítéltek a pedagógusok. Az itt is elvégzett főkomponens-elemzés során a változók számát háromra redukáltuk. Az inkább oktató, fejlesztő és nevelő típusú pedagógusok csoportja elkülöníthetővé vált. És bár az egyes feladatokat külön-külön véve górcső alá, majdnem minden esetben tetten érhető a másság, ezen képzett változók szerint az iskolatípusok és a tanári profilok szerinti vizsgálat alig mutatott különbségeket. Az oktató és fejlesztő munkát maguk számára fontosabb feladatnak érzők valamivel többen vannak az érettségit adó intézményekben, míg a nagyobb részt nevelési feladatokat előnyben részesítők inkább a szakmunkásképzésben találhatók.

31. táblázat
Az iskolák feladatai, tevékenységei közül mennyire fontosak az alábbiak?*

  Gimnázium  Ebből egyházi gimnázium  Szakképző intézmény  Közismereti
tanárok 
Szakmai tanárok 
A gondolkodás, az értelem fejlesztése  4,91  5,0  4,86  4,91  4,80 
Tisztességre, erkölcsre nevelés  4,81  4,85  4,84  4,83  4,81 
Az egyéni képességek fejlesztése  4,81  4,92  4,73  4,77  4,76 
Az anyanyelv megfelelő elsajátítása  4,76  4,77  4,73  4,78  4,64 
Idegen nyelvek megtanítása  4,60  4,92  4,42  4,56  4,34 
Rendre, fegyelemre nevelés  4,40  4,54  4,53  4,42  4,61 
A másokkal való együttműködésre nevelés  4,42  4,15  4,48  4,45  4,47 
Szeretetteljes bánásmód  4,53  4,54  4,30  4,45  4,29 
A haza szeretetére nevelés  4,44  4,69  4,35  4,39  4,40 
Felkészítés a továbbtanulásra  4,45  4,77  4,25  4,40  4,18 
A közösségi szellem fejlesztése  4,19  4,08  4,28  4,21  4,32 
A magyar nemzeti hagyományok megismertetése  4,21  4,54  4,16  4,21  4,13 
Tudományos ismeretek átadása  4,15  4,38  4,15  4,15  4,17 
Mozgás és sportolási lehetőség biztosítása  4,17  3,85  4,12  4,17  4,07 
Egy jó szakma elsajátítása  3,27  3,16  4,44  3,70  4,43 
Szexuális nevelés  3,46  3,15  3,74  3,60  3,62 
Megfelelő étkezés, napközi ellátás  3,40  3,31  3,47  3,37  3,63 
Politikai, állampolgári nevelés  3,20  3,23  3,28  3,25  3,22 
Játék, szórakozás, kellemes elfoglaltságok  2,82  2,77  2,90  2,84  2,93 
Vallásos nevelés  2,26  3,61  2,06  2,12  2,24 

* Átlagindexek az 1-5 skálán.

17. ábra
Azok aránya, akik a "szeretetteljes bánásmód"-ot általában az iskola nagyon fontos feladatának jelölték meg (%)

A tanári vélemények eltérései között alig van olyan, amely nehezen hozható kapcsolatba az oktatási profil eltérésével. Hajlamosak vagyunk kritikusan értékelni az elméleti tudás növelését ilyen fontosnak tartó vélekedéseket, különösen a szakmai tárgyak oktatói körében. Ugyancsak elégedetlenül konstatáljuk, hogy a testi fejlődés segítése a mindenkori testnevelő tanárra szignálódik ki, a tanári kar jó része gyakorlatilag csak a fiatalok lelki-szellemi fejlődésére ügyel. (Meg is látszik rajtuk.) Nem tudjuk magyarázni azt a legjelentősebb mértékű összefüggést, hogy minél több szakképzés van egy iskolában, annál többen tulajdonítanak nagy fontosságot az állampolgári nevelésnek (az öt iskolatípusban rendre 47,0 - 57,5 - 62,2 - 63,3 - 80,0%) (lásd a 32. táblázatot).

Kinek tartoznak felelősséggel a tanárok? Tizenegy aktorral szemben érzett felelősségük mértékéről adtak számot a pedagógusok a kérdőív egyik kérdésére adott válaszukban. Az elvégzett főkomponens-elemzés két latens változót eredményezett. Ezek egyikét úgy jellemezhetjük, mint az "ügy" iránt érzett értelmiségi felelősséget. Ebben a tanulók, saját maguk, szülők, kollégák iránt érzett átlagon felüli felelősségi szint dominál. A másik változó a külső, fenntartó-működtető-ellenőrző szereplők iránt érzett felelősségről tanúskodik. Előbbi egész csekély mértékben jellemzőbb a közismereti tárgyakat oktatókra, utóbbi magas értékei pedig lényegesen gyakoribbak a szakképzésben általában, illetve a szakmai tanároknál, közöttük is különösen a gyakorlati oktatóknál (lásd a 33. táblázatot).

32. táblázat
Mennyire érzik feladatuknak a következőket?*

  Szakmai  Közismereti  Közismereti középiskolában  Közismereti szakmunkásképzőben 
A tudásvágy felébresztése  4,66  4,70  4,74  4,61 
A személyiség fejlesztése  4,64  4,60  4,61  4,58 
Erkölcsi nevelés  4,57  4,54  4,55  4,52 
Az intelligencia fejlesztése  4,39  4,58  4,60  4,54 
Az elméleti tudás növelése  4,58  4,41  4,38  4,45 
A világ megértésének segítése  4,10  4,37  4,39  4,33 
Sokoldalú nevelés  4,18  4,23  4,26  4,15 
Felkészítés a felnőtt életre  4,28  4,14  4,15  4,12 
Edzés az élet nehézségeire  4,03  3,97  4,01  3,89 
Szocializáció  3,70  3,66  3,68  3,64 
Állampolgári nevelés  3,76  3,64  3,54  3,83 
Művészeti nevelés  3,10  3,43  3,42  3,47 
Szabadidős tevékenység  3,27  3,26  3,23  3,30 
Az alapkészségek fejlesztése  3,09  3,19  3,10  3,36 
A testi fejlődés segítése  3,29  3,07  3,13  2,96 

* Átlagindexek az 1-5 skálán.

33. táblázat
Hogy érzi, iskolai munkájában mennyire tartozik felelősséggel
az alábbiaknak?*

Mennyire tartozik felelősséggel...  Közismereti  Szakmai
elméleti 
Szakmai
gyakorlati 
A gyermeknek, tanulónak  4,88  4,80  4,89 
Saját magának  4,87  4,82  4,83 
A szülőknek  4,43  4,40  4,60 
Az iskolának  4,37  4,33  4,45 
Az igazgatónak  4,26  4,31  4,58 
A kollégáknak  4,06  3,94  4,26 
A társadalomnak  3,88  3,87  4,03 
A vezető tanároknak  3,41  3,63  3,90 
A fenntartónak  3,43  3,51  3,47 
Az iskolaszéknek  3,19  3,31  3,54 
Egyéb pedagógiai szakembereknek  2,86  3,09  3,48 

* Átlagindexek az 1-5 skálán.

Ki a jó pedagógus? A szakmai és a közismereti tanárok véleménye alig tér el egymástól arról, hogy milyen a jó tanár. A felsorolt 15 tulajdonság legtöbbjét elsöprő többséggel a jó pedagógusra jellemzőnek ítélték, csupán azokat zárták ki sokan, amelyek inkább a gazdaság világában való sikerességgel kapcsolódnak össze a köztudatban. Talán ezért is találtak ezek a - gazdaság világához sokszor közelebbi mentalitású - szakmai tanárok körében kisebb elutasításra. A változókra a főkomponens-elemzést elvégezve a tulajdonságok olyan csoportjait kaptuk, amelyek a rangsor végén kissé elkülönülten található menedzseri tulajdonságok mellett bizonyos előnyös személyiségjegyekre (kooperációs készség, gyermekszeretet, tűrőképesség), a személyiség vonzerejére (humorérzék, közmegbecsülés, jó fellépés) és a felkészültségére (kiemelkedő szaktudás, saját pedagógiai koncepció, szilárd értékrend) vonatkoznak. Az egyes faktorok magas és alacsony értékei leggyakrabban együtt járnak, érdekes kivételt a közismereti tanároknál fedeztünk fel. A "vonzó" tanárfigurát az átlagosnál értékesebbnek tekintő tanárok a "felkészült" tanár tulajdonságait átlag alatti gyakorisággal választották és fordítva.

Az egyes tulajdonságok részletes vizsgálatakor számos jellemzőnek vélt különbséget fedezhet fel az ember. A szakmunkásképzőkben tanító közismereti tanárok kisebb jelentőséget tulajdonítanak a humorérzéknek és a saját pedagógiai koncepciónak, nagyobbat viszont a menedzseri kvalitásoknak. A szakoktatók és az alacsonyabb végzettségűek minden más csoporthoz képest nagyobb fontosságot tulajdonítanak a "megfelelő összeköttetéseknek". A tekintélyt a férfiak és az idősebbek, a humorérzéket a fiatalabbak és a nők fontosabbnak tartják. Az önismeretet a középiskolában tanítók szinte egyöntetűen nélkülözhetetlennek gondolják e szakma magas színvonalon való gyakorlásához, ehhez képest a szakmunkásképzőkben dolgozók elég gyakran hagyták ki ezt a tulajdonságot a választásukból. A saját pedagógiai koncepció a tanári végzettséggel nem rendelkezők körében sok egyéb tulajdonságnál hátrább került a rangsorban. A kiemelkedő szaktudás nagyobb becsben van a nők és persze a magasabb végzettségűek körében. Az érdekérvényesítési készség a fővárosi pedagógusok körében óriási becsben van vidéki kollégáikkal szemben, a jó fellépést viszont amazoknál kevesebbre értékelik (lásd a 34. táblázatot).

Hogyan történjen a tanárok értékelése? A középiskolai tanárok kereken 70%-a igényli egyáltalán, hogy munkáját értékeljék, 30% semmilyen formális visszajelzésre nem tart igényt. Az értékelés iránti igény annál nagyobb, minél több szakképzés folyik egy adott intézményben, illetve minél inkább szakmai tartamú a tanár profilja. A nagy többség minden tanárcsoportban előnyben részesíti a belső (kollégák, igazgató általi) megmérettetést a külsővel (szakértők, értékelő cégek, önkormányzat által végzettel) szemben. Az általános képzésben az óramegfigyelést ítélik a leginkább megfelelő értékelési eljárásnak, ezt követően - a szakképzésben ezzel egyenértékűen - a tanulói tudás mérése különböző módokon (iskolai mérésen, versenyeken, vizsgákon) adhat hiteles visszajelzést munkájukról a válaszolók szerint.

34. táblázat
Azok aránya, akik az alábbi tulajdonságokat inkább szükségesnek tekintik ahhoz, hogy valaki jó pedagógus legyen (%)

  Közismereti tanárok  Szakmai tanárok 
Gyermekszeretet  98,5  98,0 
Együttműködési készség  96,1  97,5 
Határozottság  95,1  98,5 
Önismeret  95,7  95,9 
Tűrőképesség  95,7  94,4 
Szilárd értékrend  95,1  92,4 
Jó fellépés  94,2  90,9 
Humorérzék  93,8  90,4 
Saját pedagógiai koncepció  90,1  91,3 
Kiemelkedő szaktudás  89,3  90,9 
Tekintély  86,8  88,8 
Közmegbecsülés  75,7  75,4 
Érdekérvényesítési készség  51,0  51,0 
Menedzseri képességek  30,1  46,7 
Megfelelő összeköttetések  19,2  24,5 

A nők egyébként a férfiaknál jobban igénylik munkájuk minősítését. Ők lényegesen magasabb arányban vélik jó indikátornak ehhez a hátrányos helyzetűek felzárkóztatásában végzett munkát (38,2% és 23,5%), míg a férfiak szerint a dokumentumok alapján történő értékelés relatíve elfogadhatóbb (22,6% és 12,2%). A legalább második generációs értelmiségiek és a fiatalabb generációk szignifikánsan kisebb arányban igénylik munkájuk értékelését általában és különösen az igazgató általit. Míg a 40 év alattiak nagyjából azonos arányban választják, hogy a munkájukat az igazgató és a kollégák minősítsék (62,9%-a és 63,5%), addig a 40. évüket betöltőknél a hierarchiában elfoglalt hely és a vállalt felelősség miatt inkább főnökükre bíznák ezt a feladatot (81,8% és 59,5%). A nagyobb településeken egyébként mind a kollégákat, mind az igazgatókat gyakrabban nevezték meg mint az értékelés illetékesét, a kisebb településeken viszont - talán az érzékelhetően kisebb szakmai kompetencia miatt - a szaktanácsadók kaptak másfélszeres arányban bizalmat.

35. táblázat
A tanárok véleménye munkájuk értékeléséről és annak módjáról. Az említések aránya (%)

  Közismereti  Szakmai
elméleti 
Szakmai
gyakorlati 
Igényli-e, hogy munkáját értékeljék  66,1  73,6  92,4 
Ki értékeljen?       
Az igazgató  73,2  71,0  85,2 
A kollégák  58,5  64,5  73,8 
A szaktanácsadó  33,6  33,5  36,1 
Értékeléssel foglalkozó cégek  5,5  8,6  4,9 
Az önkormányzat  4,9  2,2  1,6 
Minek alapján értékeljen?       
Óramegfigyelés  65,0  62,4  55,7 
Tanulói tudás iskolai mérése  50,5  54,8  62,3 
Tanulói verseny- és felvételi eredmények  49,9  51,6  47,5 
Szakmai vizsgák  16,2  49,5  49,2 
Tanulói tudás külső szakértői mérése  30,1  24,7  31,1 
Hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatása  22,5  28,0  29,5 
A tanár által készített dokumentumok  13,7  18,3  21,3 
Továbbképzésen nyújtott teljesítmény  11,5  10,8  8,2 

Milyen a jó tantestületi légkör, és milyennek látják azt, amelyben dolgoznak? Az ideális tantestületi légkörre vonatkozó tizenegy megadott válaszlehetőség változóit főkomponens-elemzés útján háromra sikerült redukálni. Ezek egyike a hasonlóságot (hasonló értékrend, hasonló szakmai elképzelések) tünteti ki a többiekhez képest kiemelt figyelemmel, mások a szakmai együttműködésre koncentrálnak (jó szakmai együttműködés, rendszeres szakmai beszélgetések, szakmai rivalizálás), megint mások számára a humán tényező (a konfliktuskezelés sikeressége, segítőkészség, jó emberi kapcsolatok) a fő kritérium. Utóbbiak számosabban fordulnak elő a közismereti tanárok között, a hasonlóság és a szakmaiság kiemelt kezelése a szakképzésben résztvevőkre inkább jellemző. Az egyes válaszokat külön is vizsgálva azt a finomítást tehetjük, hogy a hasonló értékrendnek és a hasonló szakmai elképzeléseknek is az érettségit adó intézményekben van kitüntetett szerepe, bár mindkettő a szakmai tanárok számára fontosabb tényező. Míg a magasabb presztízsű iskolákban a közismereti tanárok körében még nagyobb a segítőkészség, a kooperativitás relatív fontossága, addig a szakmunkásképzők közismereti tanárai az iskolán kívüli programoknak tulajdonítanak nagyobb szerepet.

36. táblázat
Azok aránya a közismereti és a szakmai tanárok között, akik az átlagosnál nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a jó tantestületi légkör kialakulásához a hasonlóságnak, a szakmaiságnak, illetve a humán tényezőnek (%)

  Közismereti tanárok  Szakmai tanárok 
Hasonló szakmai elképzelések  49,2  57,4 
Szakmaiság  45,7  62,6 
Humán tényező  64,6  49,5 

A nők számára fontosabb a konfliktuskezelés, a segítőkészség és a hasonló értékek, szakmai elképzelések, de az iskolán kívüli programoknak és a rivalizálásnak férfi kollégáikhoz képest kisebb jelentőséget tulajdonítanak. A konfliktuskezelés gyakrabban kapott nagyon magas értéket a fővárosi tanárok körében, vidéki kollégáik velük szemben a szülőkkel való jó kapcsolat és az iskolán kívüli programok révén jobb testületi légkör kialakítását remélik.

37. táblázat
Mennyire tartja fontosnak a következőket a jó tantestületi légkör kialakulásához?*

  Közismereti  Szakmai  Középiskola  Szakmunkás-
képző 
A konfliktusok sikeres kezelése  4,75  4,60  4,77  4,63 
Megfelelő kapcsolat a vezetők és a beosztottak között  4,70  4,70  4,73  4,67 
Egymás segítése  4,66  4,54  4,70  4,53 
Jó szakmai együttműködés  4,63  4,63  4,62  4,65 
Jó emberi kapcsolatok  4,63  4,62  4,65  4,60 
Rendszeres szakmai beszélgetések  4,19  4,30  4,18  4,28 
Hasonló értékrend  4,04  4,18  4,11  4,03 
Szülőkkel való jó kapcsolat  3,99  4,12  3,98  4,09 
Hasonló szakmai elképzelések  3,96  4,12  4,01  3,99 
Iskolán kívüli közös programok  3,44  3,68  3,44  3,59 
Szakmai rivalizálás  2,23  2,74  2,23  2,55 
Átlag  4,11  4,20  4,13  4,15 

* Átlagindexek az 1-5 skálán.

A saját tantestületükre vonatkoztatott válaszok elemzésekor a főkomponens-elemzés hasonló eredményre vezetett. Az egyetlen különbség az, hogy az iskolán kívüli programok és a szakmai rivalizálás - külön-külön - levált és elkülönült az ott tárgyalt faktorokról. A szakmai és közismereti tanárok megítélése saját testületükre nézve azonban nem követte azt a megoszlást, amit az ideáltípusnál tapasztaltunk. Egészében véve a tanárok nem elégedetlenek saját tantestületükkel, és ez minden tanárcsoportra nagyjából egyenlő mértékben igaz. Vágy és valóság között a legnagyobb eltérés a sikeres konfliktuskezelés terén van, kiemelten a közismereti tanárok véleménye és elvárása szerint. A vezető-beosztott viszony és a segítőkészség indexei a konkrét testületben sokkal alacsonyabbak, de a rangsorban elfoglalt pozíciójuk nem utal frusztráltságra. A vezető-beosztott viszony egyébként a magasabb presztízsű iskolákban mutatkozott jobbnak, főleg a fővárosban. Az elvárthoz képest alig negatívabban értékelték a szülőkkel való tényleges kapcsolattartást (ez a középiskolákban határozottan jobb) és a szakmai együttműködés gyakorlatát. A szakmai rivalizálás az egyetlen a felsoroltak közül, amely a tanárok véleménye szerint nem használ a tantestületi légkörnek, de légkört romboló rivalizálást nem is jeleztek sehol.

A kooperatív légkör, a sikeres konfliktuskezelés jellemzőbb a fővárosi iskolák tantestületeire. A nők humán tényezők iránti említett nagyobb érzékenysége mellett a reális helyzetet ugyanúgy látják, mint férfi kollégáik. A szakmai vonatkozású együttműködést és a szülőkkel való kapcsolattartást azonban a szakképzésben (és csak ott) dolgozó tanárnők pozitívabban ítélték meg, mint férfi kollégáik (lásd a 38. táblázatot).

38. táblázat
Mennyire jellemzők az Ön tantestületére az alábbiak?*

  Közismereti  Szakmai  Középiskola  Szakmunkás-
képző 
Jó szakmai együttműködés  3,84  3,90  3,87  3,84 
Megfelelő kapcsolat a vezetők és a beosztottak között  3,86  3,84  3,93  3,77 
Egymás segítése  3,74  3,78  3,75  3,75 
Jó emberi kapcsolatok  3,69  3,80  3,68  3,77 
Hasonló szakmai elképzelések  3,54  3,57  3,56  3,52 
Szülőkkel való jó kapcsolat  3,55  3,44  3,58  3,44 
Rendszeres szakmai beszélgetések  3,48  3,54  3,47  3,53 
A konfliktusok sikeres kezelése  3,40  3,50  3,45  3,41 
Hasonló értékrend  3,26  3,35  3,27  3,30 
Iskolán kívüli közös programok  2,88  3,03  2,86  3,01 
Szakmai rivalizálás  2,50  2,91  2,51  2,74 
Átlag  3,43  3,51  3,45  3,46 

* Átlagindexek az 1-5 skálán.

Mivel elégedettek a tanárok és hogy érzik magukat? Tizenkét olyan tényező osztályozását kértük a tanároktól egy ötfokú skálán, amelyek szakmai közérzetüket meghatározzák. Egészében a pedagógusok közepes elégedettségről adtak tanúbizonyságot, valamivel előnyösebb helyzetben a középiskolai tanárok érzik magukat. "Csak" a tanulókkal - szorgalmukkal és magaviseletükkel - elégedettek a közepesnél kevésbé, és mindenekelőtt: erkölcsi és anyagi megbecsültségükkel. Ez utóbbiakkal kapcsolatban az osztályzatok határozott sértettséget, felháborodást tükröznek. Más ügyek tekintetében viszont elfogadhatónak (erős közepesnek) mondják a helyzetet, bár tanárcsoportonként különböző hangsúlyokat fogalmaznak meg.

A tizenkét válaszra elvégzett főkomponens-elemzés három virtuális változót erdményezett. Az egyik az iskolahasználókra koncentrál: tanulókra és szülőkre. Utóbbival jók (észlelésünk alapján javulók) a tapasztalataik, együttműködésük, előbbiek - akik nélkül iskolát bajos volna elképzelni - szinte megoldhatatlan problémát jelentenek számukra. Úgy gondoljuk, hogy mind a tanárképzésben, mind a továbbképzésekben egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni azokra az ismeretekre, amelyek segítik ezen problémát megérteni és feloldani, továbbá a generációk közötti párbeszéd és együttműködés segítésére (olykor megteremtésére). Minél több szakképzés van egyébként egy intézményben, az iskolahasználókhoz való viszony annál ellentmondásosabb.

Egy másik latens változó a tantestületi közérzetre és a munka színvonalára vonatkoztatható. Ez furcsán viselkedik: magas értékeket a tiszta profilú gimnáziumokban és szakmunkásképzőkben produkál, alacsonyabbakat mindazon iskolatípusokban, ahol szakközépiskola is működik. Végül a harmadik változó a megbecsültségre és a működési feltételekre vonatkozó témákat fogja egybe. Ezek mentén a szakképzésben oktatók indexei magasabbak, és közöttük is kiemelten elégedettebbek a szakmai tanárok.

A gyakorlati oktatók a szakmai elméleti tanároknál kevésbé elégedettek a továbbképzési lehetőségekkel, de mind a fenntartó általi megbecsültséggel, mind a diákokkal, mind kollégáik segítőkészségével elégedettebbek. A pedagógusnők és a fővárosban dolgozók kevésbé kritikusak anyagi és erkölcsi megbecsültségüket illetően. Utóbbiak saját megítélésük szerint több más szempontból is előnyösebb helyzetben vannak: jobb véleménnyel vannak kollégáikról, a tantestületi szellemről, és - legalábbis a szakképzésben - jobb tárgyi feltételek között dolgoznak, továbbá diákjaik szüleitől is nagyobb megbecsülést kapnak. A legnagyobb előnyt azonban a budapesti tanárok a továbbképzési lehetőségek relatív gazdagsága terén élvezik: több száz véleményt tudakolva egyetlen más kérdésben sem különbözött ilyen mértékben a megítélés (lásd a 39. táblázatot).

39. táblázat
Mennyire elégedett az alábbiakkal?*

  Közismereti  Szakmai  Középiskola  Szakmunkás-
képző 
A kollégák szakmai segítőkészsége  3,86  3,79  3,84  3,84 
A tantestületi szellem  3,51  3,51  3,52  3,50 
A szülőkkel való kapcsolattartás  3,56  3,35  3,60  3,38 
Az iskola általános oktatási színvonala  3,48  3,48  3,61  3,31 
Az iskola megbecsültsége a szülők körében  3,34  3,34  3,43  3,21 
Az oktatás tárgyi feltételei  3,20  3,36  3,18  3,34 
A továbbképzési lehetőségek  3,18  3,21  3,19  3,20 
Az iskola megbecsültsége a fenntartó által  2,98  3,13  3,02  3,02 
A tanulók fegyelmezettsége  3,01  2,77  3,14  2,69 
A tanulók érdeklődése, szorgalma  2,81  2,53  2,95  2,45 
Erkölcsi megbecsültsége  2,45  2,84  2,50  2,63 
Anyagi megbecsültség  1,98  2,26  2,04  2,08 
Átlag  3,11  3,13  3,17  3,05 

* Átlagindexek az 1-5 skálán.

Arra az egyenesen feltett kérdésre, hogy mennyire szeretik foglalkozásukat, hat középiskolai tanárból öt felelte azt, hogy nagyon. A szakmai tanárok, valamint a férfiak között másfélszer többen vannak, akiknek foglalkozásukkal való érzelmi viszonya ellentmondásos. Mindez alapvetően a férfi szakmai tanároknak köszönhető - közöttük legalacsonyabb (75%) a szakmájukat nagyon szeretők aránya -, hiszen a női szakmai és közismereti tanárok 88-89%-ban és a férfi közismeretisek is 83%-ban kifejezetten pozitívan viszonyulnak űzött szakmájukhoz. Ez az a csoport ugyanis, amely a munkaerőpiacon könnyebben konvertálható képzettséggel rendelkezik, és jelen pozíciójában a hagyományosan elvárt családeltartói szerepének is korlátokkal tud megfelelni, "mégis itt van". Talán ezzel is összefügg, hogy a tizenegy értelmiségi foglalkozás presztízssorrendjében közülük sokan a középiskolai tanárt kevéssel hátrább rangsorolták.

Jövőjüket nem egyformán képzelik el a különböző profilú és más intézménytípusban dolgozó pedagógusok. Arra a kérdésre, hogy öt év múlva mit fognak csinálni, a szakmai tanároknak csak 70%-a, ezen belül a gyakorlati oktatók 61%-a gondolta úgy, hogy valahol tanítani fog. A közismereti tanárok és a nők között - beleértve a szakmai tárgyakat tanítókat is - ez az arány 84%. A nők valamennyi iskolatípusban ritkábban foglalkoznak a vezetővé válás gondolatával és - beleértve a szakmai tárgyak oktatóit is - pályaelhagyással is (lásd a 40. táblázatot).

A foglalkozás perspektívái és a hozzá való érzelmi viszony erős öszefüggést mutat. Nehéz egy foglalkozással egyszerre erős érzelmi elkötelezettséget mutatni és ugyanakkor készülni annak elhagyására. Ha a relatív többségnek mégis sikerül, annál kevesebb okunk van irigyelni őket (lásd a 19. ábrát, illetve a Melléklet XXXVIII. táblázatát).

40. táblázat
Öt év múlva saját megítélésük szerint pályájuk
a következőképpen alakul (%)

  Közismereti
tanárok 
Szakmai
tanárok 
Csak érettségihez vezető képzést folytató intézmény 
Tanárként dolgozik  74,7  55,2 
Iskolában vezetőként dolgozik  6,7  19,0 
Pályaelhagyó lesz  5,8  13,8 
Szakmunkásképzést (is) folytató intézmények 
Tanárként dolgozik  77,3  61,7 
Iskolában vezetőként dolgozik  10,8  7,0 
Pályaelhagyó lesz  6,0  13,3 
Férfiak     
Tanárként dolgozik  68,3  54,0 
Iskolában vezetőként dolgozik  12,9  12,9 
Pályaelhagyó lesz  8,2  16,1 
Nők     
Tanárként dolgozik  79,1  70,5 
Iskolában vezetőként dolgozik  5,6  6,6 
Pályaelhagyó lesz  4,7  8,2 

18. ábra
A tanárok jövőképe és foglalkozásához való érzelmi viszonya közötti összefüggés (%)

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.