2020. június 01., hétfő , Pünkösd, Tünde

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Az oktatás társadalmi-gazdasági környezete >> Tanári pálya és életkörülmények, 1996/97

Jövedelmek, keresetek, vagyoni helyzet

2009. június 17.

Nagy Mária

Jövedelmek, keresetek, vagyoni helyzet

Tanárbérek régen és ma, nálunk és külföldön

A tanárok bérezésével, jövedelmi és vagyoni helyzetével kapcsolatos kérdések nagy hangsúllyal fogalmazódtak meg mind az 1996/97-es kutatásban, mind az 1970-es nagy pedagógusvizsgálatban, és a pedagógusokkal foglalkozó nemzetközi szakirodalomnak is igen kedvelt témája a pálya megbecsültsége, a tanári munka jövedelmezősége és eredményessége közti kapcsolat kutatása. Mégsem könnyű kapcsolatot és értelmezési keretet találni a jelenlegi vizsgálat adatainak bemutatásához, mert időben és térben többnyire igen eltérő szakmai csoportokról, eltérő munkafeltételekről, általános gazdasági és társadalmi környezetről van szó. A következőkben mégis megkísérlek az 1996/97-es vizsgálat adataihoz egyfajta viszonyítási, értelmezési keretet felvázolni.

Ferge Zsuzsa és munkatársai figyelmeztetnek arra, hogy "A pedagóguskeresetek színvonalának relatív elmaradása nem teljesen új keletű" (i. m. 56. o.), valamint hogy "A pedagógusok fizetési szintjének relatív lemaradása nem egyedülálló magyar probléma" (i. m. 60. o.), az utóbbi gondolathoz ugyan azt is hozzáfűzik, hogy "bár mértéke valószínűleg nagyobb nálunk, mint számos tőkés vagy szocialista országban". A tanárok minden társadalomban a felsőfokú végzettségű munkavállalók legnagyobb csoportját jelentik, és a pálya egyéb jellemzőinek következtében is, általában a többi értelmiségi csoporthoz képest alacsonyabb fizetés jellemzi őket. A pályával kapcsolatos nemzetközi elemzések1 azt is kiemelik, hogy a tanári pálya választásában, illetve a pályán maradásban más értelmiségi szakmákhoz képest jóval meghatározóbb a nem anyagi jellegű "juttatások" - pl. a szabadság eltérő jellege, a tanítványokkal való érzelmi kapcsolat - ösztönző szerepe. Másrészt, a piaci viszonyok között dolgozókhoz képest a tanári pályát nagyobb foglalkoztatási biztonság jellemzi. Valójában tehát az elmaradások mértékének és jellegzetességeinek a kérdése az, amellyel érdemes kicsit részletesebben foglalkoznunk.

A második világháborút megelőző időszak pályaképével való összevetésben Ferge Zsuzsa munkatársai kiemelték a korábbi időszakot jellemző "létbiztonság"-ot, azaz azt a közalkalmazotti státust, amelyet a szakma a múlt század végétől kezdődő küzdelmek során már a századelőn elért (és amelyhez egyébként a rendszerváltozás utáni polgári demokratikus kormányzat az 1992-es közalkalmazotti törvény megalkotásával visszatért). A tanulmány kitér a középiskolai tanárok háború előtti magas társadalmi presztízsének, valamint a szakma erős rétegzettségének elemzésére is. Bemutatja a szakma háború utáni homogenizálódását is, ami egyrészt persze az oktatási rendszer kiterjedésével függött össze, másrészt viszont egy tudatos "társadalompolitika" eredménye volt, amelyben - most utólag néven nevezhetjük - az értelmiségi szakmák általános leértékelése tükröződött. Tanulságos a szerzők által közölt összehasonlítás az 1938-as, illetve az 1957-es kereseti viszonyokról. Az alábbiakban ebből az adatsorból közlünk egy válogatást (a válogatás nem érintette az ott megadott foglalkozásokat, csak az adatokat: a pengőben, illetve forintban megadott nyers adatokat, illetve az 1938 és 1957 közti számított - számunkra ellenőrizhetetlen hitelességű - szorzót nem közöljük) (lásd az 1. táblázatot).

Az adatokból egyértelműen kitűnik az 1957-es keresetek általános beszorítottsága, a szellemi munka leértékelődése, a két megadott tanárkategória (általános iskolai tanító, gimnáziumi tanár) egymáshoz közelítése, valamint az értelmiségi szakmákon belül is feltűnő mértékű lemaradása. (Érdekes viszont az egyetemi tanári fizetések viszonylagos "kiemelkedése"; úgy tűnik, e szakmai csoport fizetési presztízsének csökkenése későbbi eredetű.)

1. táblázat
Egyes, szellemi és fizikai foglalkozások kereseti szintje

Munkaterület, beosztás  A gyáripari munkás havi átlagkeresete=1,0 
  1938  1957 
Fizikai munkások     
Gyáripari munkás, országos átlag  1,0  1,0 
Szellemi dolgozók     
Minisztériumi főosztályvezető  9,1  2,7 
Egyetemi tanár  7,9  2,6 
Járási ügyész  5,7  1,5 
Járásbíró  5,5  1,6 
Minisztériumi ügyintéző  4,9  1,5 
Tudományos kutató  4,0  1,7 
Orvos  4,0  1,5 
Gimnáziumi tanár  3,9  1,1 
Gyáripari műszakiak
(technikusok, mérnökök, rajzolók) 
3,1  1,6 
Megyei ügyintéző  3,1  1,1 
Járási ügyintéző  2,5  0,9 
Általános iskolai (1938-ban népiskolai) tanító  2,4  0,9 

Rövidítve átvéve Ferge és mtársai, i. m. 59. o.

Ha ezt az adatsort mai adatokkal próbáljuk összevetni, további érdekes összefüggésekre bukkanhatunk. Az 1989/90-es politikai rendszerváltozást követően kialakuló új piacgazdasági viszonyok között össztársadalmi szinten megindult egy igen gyors differenciálódási folyamat a kereseteket és jövedelmeket illetően. 2. táblázatunk ennek arányairól nyújt képet két időpontra (1994, 1997) vonatkozólag.

A táblázat adatai - amennyiben egyáltalán összevethetőek az 1. táblázatéival - minden vizsgált tanári foglalkozásban elmaradást mutatnak a relatív keresetekben. Az elmaradás nemcsak azért megdöbbentő, mert minden értelmiségi foglalkozáshoz képest tapasztalható (a felsőoktatásban oktatók kivételével, akiknek az átlagkeresete az orvosok és az építészmérnökök - kereseti szintjüket tekintve feltehetőleg meglehetősen differenciált - táborához képest átlagosan kicsit magasabb), hanem mert olyan, nem felsőfokú végzettséghez kötött szakmákhoz képest is kimutatható, mint a nyomdász vagy a vájár. Ha a közoktatásban foglalkoztatott két tanári réteget (az általános, illetve a középiskolai tanárokat) nézzük, feltűnő a keresetük elmaradása néhány középszintű végzettséget igénylő munkakörben dolgozó csoportéhoz képest már 1994-ben is, de még inkább ez utóbbi csoportok számának növekedése a vizsgált három év alatt. Különösen megdöbbentő a középiskolai tanárság relatív jövedelmi pozíciójának csökkenése a három év alatt. Hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező foglalkozások körében a keresetek (újra)differenciálódása mikor kezdődött meg, arról adataink nem igazítanak el, ám az nyilvánvalónak látszik, hogy az utóbbi évek differenciálódási folyamataiban a tanárok különböző csoportjait - legalábbis a keresetük alakulását tekintve - egyértelműen a vesztesek között kell számon tartanunk.

2. táblázat
Egyes foglalkozások átlagos havi bruttó keresete 1994 és 1997

  Kereset
1994
Ft 
Kereset
1997
Ft 
Gépészmérnök = 100% 1995  Gépészmérnök = 100% 1997 
Gazdasági szervezet vezetője  124 067  219 012  206  207 
Műszaki részegység vezetője  107 491  182 146  179  172 
Kereskedelmi részegység vezetője  82 274  171 252  137  162 
Számviteli, pénzügyi részegység vezetője  91 629  151 209  152  143 
Költségvetési intézmény vezetője  73 681  96 934  122  92 
Közgazdász  83 258  136 407  138  129 
Jogász  79 367  144 965  132  137 
Gépészmérnök  60 196  105 750  100  100 
Általános orvos  52 030  72 091  86  68 
Felsőoktatásban oktató  53 084  75 510  89  71 
Építészmérnök  47 403  72 833  79  69 
Mezőgazdasági mérnök  60 525  90 718  101  86 
Középiskolai tanár  46 084  64 978  77  61 
Könyvtáros  42 426  57 549  70  54 
Általános iskolai pedagógus  38 431  54 518  64  52 
Számviteli ügyintéző  46 313  70 624  76  67 
Gépésztechnikus  45 186  67 194  75  64 
Pénzügyi ügyintéző  42 946  67 519  71  64 
Építésztechnikus  38 142  63 826  63  60 
Forgalmi szolgálattevő  35 647  64 778  59  61 
Titkárnő  39 977  65 602  66  62 
Mezőgazdasági technikus  39 282  55 828  65  53 
Általános ápoló(nő)  29 502  42 037  49  40 
Vájár, segédvájár  64 920  102 050  115  97 
Nyomdász  51 660  76 333  84  72 
Elektroműszerész  38 520  59 827  64  57 
Gépjárműszerelő  32 593  47 192  54  45 
Kocsirendező  38 476  55 363  64  52 
Festő mázoló  27 898  37 130  46  35 
Szerszámkészítő  37 081  55 954  62  53 
Forgácsoló  37 240  58 183  62  55 
Bútorasztalos  28 731  35 753  48  34 
Szövő  28 790  38 344  48  36 
Szabó, varrónő  21 816  30 170  36  29 

Forrás: Tájékoztató..., 1998.

@HÓPEHELY = A nemzetközi összehasonlításokat - az oktatási, gazdasági és társadalmi rendszerek jelzett különbözőségei miatt - talán még nagyobb óvatossággal kell kezelnünk. Mégis érdemes egy pillantást vetni 3. táblázatunkra, amely egy nemzetközileg elfogadott mutatószám alapján, az egy főre jutó GDP-hez viszonyított átlagfizetés tekintetében tesz összehasonlítást a különböző országokban az alapfokú oktatásban dolgozó tanárokról. Az arányszámok mindenütt 1,0-1,7 között mozognak, ehhez viszonyítva kiugróan alacsonyak a magyar tanárokra vonatkozó arányszámok. Különösen elgondolkodtató, hogy Magyarországon még a középiskolai tanári átlagfizetés is csak az egy főre jutó hazai nemzeti termék háromnegyede körül mozog, holott ez az arány a viszonyítás alapjául szolgáló OECD-országokban még az alsó fokon dolgozó tanárok itt közölt adatainál is mindenütt magasabb.

3. táblázat
Tanári fizetések az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva (arányszám)

Ország  Arány 
Norvégia  1,03 
Svédország  1,09 
Olaszország  1,15 
Ausztria  1,18 
USA  1,22 
Franciaország  1,31 
Dánia  1,39 
Hollandia  1,42 
Luxemburg  1,59 
Törökország  1,62 
Görögország  1,69 
Németország  1,72 
Svájc  1,72 
Magyarország, középiskolai tanárok  0,72 
Magyarország, alapfokú iskolai tanárok  0,68 
Magyarország, óvónők  0,52 

Megjegyzés: Az alapfokú oktatásban dolgozó, 15 éves gyakorlattal rendelkező tanárokra vonatkozó adatok. A nemzetközi adatok általában 1993-ra vonatkoznak, a hazai adatokat 1995-ös KSH- és MüM-adatok alapján számolták.
Forrás: Halász, Lannert, 1998.

@HÓPEHELY = Arról ugyan nincsenek megbízható forrásaink, hogy ezek az elmaradások milyen régről "öröklöttek", hogy vajon a második világháború előtt is léteztek-e, vagy csak az értelmiségi fizetések "gleischaltolását" megvalósító szocialista tervgazdálkodás öröklött terheit hurcolja magával még mindig ez a szakma (néhány más, szerencsésebb értelmiségi foglalkozásokkal ellentétben és persze néhány más, kevésbé szerencsés értelmiségi foglalkozáshoz - pl. az általános orvoséhoz - hasonlóan). Akárhogyan is, a 2. táblázat adatai azt valószínűsítik, hogy tendenciájában az elmaradások az utóbbi években nem csökkentek, hanem éppen ellenkezőleg: növekedtek.

Tanárbérek, keresetek, 1996/97

A következőkben az 1996/97-es tanárvizsgálat kereseti és jövedelmi adatait tekintjük át, most már csak szigorúan arra figyelve, hogy a tanári szakmán belül milyen rétegződési viszonyok mutathatóak ki ebben a tekintetben. A különbségeket megpróbáljuk az 1970-es adatokhoz is viszonyítani. A vizsgálat során megtudakoltuk, hogy mennyi a megkérdezettek "besorolás szerinti havi bruttó bére". A kérdezők azt az utasítást kapták, hogy - amennyiben a válaszolók nem tudják pontosan értelmezni a kérdést - az alapbér mellett a pótlékot is értsék bele a válaszba. Nincs információnk arról, hányan és hogyan értelmezték a kérdést, mint ahogy arról sem, mennyire emlékeztek vissza pontosan a megkérdezettek a saját bérükre. Minthogy az általuk megadott adatokból csak a matematikailag valószínűtleneket szűrtük ki, nem tudhatjuk, forintértékben mennyire pontosak azok a vizsgált csoportokra vonatkozólag2, csak reméljük, hogy tendenciájukban nem torzítanak. Megkérdeztük azt is, hogy 1995-ben mennyi volt a tanárok éves bruttó jövedelme.3

Az adatok elemzéséből nyilvánvalóvá vált az a - meglepőnek persze nem mondható - tény, hogy a fizetések nagysága legszorosabban az illető tanár végzettségével és még inkább életkorával van összefüggésben, azaz a központi bérskála szempontjait tükrözi. 4. és 5. táblázataink azonban azt is jól mutatják, hogy meglehetősen alacsony arányú különbségekről, azaz meglehetősen "nyomott" bérekről van szó.

4. táblázat
A tanárok átlagos havibére és a bérek szórása, korcsoportok szerint

Korcsoport  Átlagos havibér (Ft)  Szórás 
20-29  28 095  5 910  329 
30-39  35 503  8 183  747 
40-49  42 846  10 272  764 
50-59  48 718  9 529  416 
60 és felette  41 781  10 824  21 
Összesen  39 369  11 104  2277 

5. táblázat
A tanárok átlagos havibére és a bérek szórása, végzettség szerint

Végzettség  Átlagos havibér (Ft)  Szórás 
Tanító  36 194  10 946  611 
Általános iskolai tanár  39 083  10 579  832 
Középiskolai tanár  42 931  10 629  607 
Egyéb pedag., nincs tanári végzettsége  39 428  11 809  214 
Összesen  39 367  10 946  2264 

A legjobban kereső 50-59 éves korosztály átlagosan 20 623 forinttal keres többet a legfiatalabb korosztálynál, és ez az utóbbiak átlagfizetésének 74%-ával jelent többet. A "legjobban" kereső középiskolai tanári végzettségűek viszont csupán 6737 forinttal keresnek átlagosan többet, mint a legkevesebbet kereső tanító kollégáik, ez viszont már csak 19%-os különbséget jelent. A különböző végzettségűek persze eltérő "átlagos" életkorúak: a tanítók átlagosan 37,3; az általános iskolai tanárok 40; a középiskolai tanárok 40,3; az egyéb tanári végzettségűek, illetve a tanári végzettséggel nem rendelkezők pedig 41 évesek. A fenti különbségek azonban a különböző életkorcsoportok, illetve végzettségek elkülönített vizsgálata során sem változnak jelentősen, csupán a legidősebb, alapvetően aktív és még elég népes korosztálynál (az 50-59 évesek között) tapasztaltunk valamivel kisebb különbségarányokat a különböző végzettségűek között, mint a fiatalabb korosztályokban. Vagyis úgy tűnik, ennél a korosztálynál a végzettségek még kicsit kevesebbet nyomnak a latban a fizetéseket illetően, mint a fiatalabbaknál.

A havibér (és a havi jövedelem) az életkor és a végzettség mellett egyenes összefüggésben van a végzettségek számával, a tanárok nemével (ez utóbbi esetben a havi jövedelmek közti különbség még nagyobb a két nem között, természetesen a férfiak javára), valamint azzal, hogy az illető volt-e valaha igazgató vagy igazgatóhelyettes.

6. táblázat
A tanárok megszerzett végzettségének száma, havibérük és havi jövedelmük, illetve azok szórása4

Végzettségek
száma 
Átlagos
havibér (Ft) 
Szórás  Átlagos havi jövedelem  Szórás 
Csak egy  37 391  10 523  1618  36 440  15 945  1349 
Kettő  43 513  10 729  558  42 822  16 184  476 
Három vagy több  48 458  11 154  94  49 434  17 588  80 
Összesen  39 354  10 523  2270  38 580  16 458  1905 

7. táblázat
A tanárok neme, havibérük és havi jövedelmük, illetve azok szórása

Neme  Átlagos
havibér (Ft) 
Szórás  Átlagos havi jövedelem  Szórás 
Férfi  41 332  12 537  565  44 510  22 435  479 
Nő  38 714  10 489  1715  36 615  13 382  1428 
Összesen  39 363  11 087  2280  38 598  16 494  1907 

8. táblázat
A tanárok korábbi beosztás, havibérük és havi jövedelmük, illetve azok szórása

  Átlagos
havibér (Ft) 
Szórás  Átlagos havi jövedelem  Szórás 
Volt igazgató  46 827  13 096  165  48 018  15 556  142 
Nem volt igazgató  38 792  10 709  2122  37 862  16 313  1773 
Volt igazgatóh.  48 148  11 953  302  49 578  17 808  266 
Nem volt igazgatóh.  38 036  10 323  1985  36 846  15 542  1649 
Összesen  39 371  11 092  2287  38 615  16 471  1649 

Az iskola településtípusa szerint nem jelentősek az eltérések, és ami kimutatható, az inkább az intézmények jellegével van összefüggésben. A fővárosban 40 497, a megyei városokban 40 634, az egyéb városokban 39 963 Ft az átlagos havibér, a falvak viszonylagos lemaradása (36 963 Ft) az ottani intézményhálózat differenciálatlanságával (középiskolák hiánya) van inkább összefüggésben. Ezt mutatja, hogy a szórás is ott a legkisebb. Más településtípus szerinti bontásban: Budapesten valamivel jobban keresnek, mint vidéken, a nagyvárosok és a kistelepülések (kisvárosok és falvak) közti különbség még ennél is kicsit nagyobb, ám az eltérések igen csekélyek, és valószínűleg inkább az eltérő intézményellátottsággal vannak alapvetően összefüggésben.

A fenntartó szerinti különbségek sem jelentősek, illetve ott is inkább az intézmények jellegében mutatkozó különbség a domináló (azaz a végzettségelem). A legtöbbet a megyei (fővárosi) fenntartású iskolákban lehet keresni (átlagosan 43 701 Ft), ehhez hasonló az egyetemi, főiskolai fenntartású intézmények (gyakorlóiskolák) tanárainak átlagbére (42 219 Ft), legkevesebbet a 99 önkormányzati társulásban fenntartott iskolában tanítók keresnek (35 655 Ft). A kilenc alapítványi iskolai tanár átlagbére 39 440 Ft, de ezt az adatot az alacsony elemszám miatt nehezen lehet értelmezni.

9. táblázatunk a tanárok anyagi helyzete és a jövőről kialakított elképzelése közötti összefüggést mutatja be.

9. táblázat
A tanárok jövőképe és átlagos havibérük

Jövőkép  Átlagos havibér (Ft)  Szórás 
"Jelenlegi iskolámban tanítok"  38 832  9 835  1455 
"Jelenlegi iskolámban vezető leszek"  47 311  12 833  182 
Másutt, iskolában vagy oktatásban*  34 172  6 374  91 
Nem oktatásban*  33 543  9 619  144 
"Önálló leszek", "külföldön élek"*  34 561  8 450  66 
Nyugdíjas, munkanélküli*  46 916  10 610  207 
Összesen  39 647  11 169  2145 

*Összevont kategóriák

A legmagasabb fizetésűek számára a legperspektivikusabb a pálya, ők remélik, hogy még egyet előrelépnek öt év alatt: iskolájukban vezetők lesznek. Hasonlóan magas az idősebb, öt év múlva feltehetően nyugdíjas pedagógusok fizetése is. Átlag körüli fizetéssel rendelkezik az a nagy többség, akik valószínűnek tartják, hogy öt év múlva ugyanott lesznek, ugyanolyan beosztásban, mint most. A legkisebb fizetésűek gondolkoznak leginkább az iskola-, a pálya- vagy akár az ország elhagyásán, persze ők a legfiatalabbak is. Hasonló, bár kicsit árnyaltabb képet kapunk, ha a havi jövedelmet vetjük össze a jövőképpel.

10. táblázat
A tanárok jövőképe és átlagos havi jövedelmük

Jövőkép  Átlagos havi
jövedelem (Ft) 
Szórás 
"Jelenlegi iskolámban tanítok"  37 392  14 952  1232 
"Jelenlegi iskolámban vezető leszek"  47 024  15 086  165 
Másutt, iskolában vagy oktatásban*  30 514  13 832  70 
Nem oktatásban*  33 426  14 419  108 
"Önálló leszek", "külföldön élek"*  41 814  39 730  55 
Nyugdíjas, munkanélküli*  47 381  13 214  179 
Összesen  38 885  16 620  1809 

* Összevont kategóriák

A táblázatból kiderül, hogy azok a tanárok, akik a vállalkozói vagy külföldi életformát maguk számára öt éven belül reálisnak látják (sajnos, számuk a 25%-os nem válaszolási arány miatt 55-re csökkent), a harmadik legjobban kereső tanárréteg már ma is (a nyugdíj előtt álló és a szintén valamivel idősebb, vezetői kinevezésben reménykedők mögött), ráadásul ebben a rétegben kiugróan magas a havi jövedelmek szórása.

A havibér és az átlagos óraszám is érdekes összefüggésben van: akinek magasabb a bére, kisebb óraszámban tanít. Ami persze inkább azt jelenti, hogy az idősebbek "jutalmazása" között szerepel az is, hogy kevesebbet kell tanítaniuk, illetve esetleg túlórák révén kisebb megterheléssel juthatnak - csekélyke - pluszjövedelemhez. Ez megint csak a korábbi igénytelen oktatáspolitika következménye, amikor nem a bérek növekedtek, hanem az óraszámok csökkentek, illetve a túlfoglalkoztatottság lehetővé tette, hogy munkaidő-kedvezmények sokfélesége alakuljon ki. Ami azt is jelenti, hogy a magyar tanárbérek és foglalkoztatottság olyan bonyolult struktúrája alakult ki, amit a piacgazdaságokban foglalkoztatott tanárokról készített statisztikák és elemzések nem is tudnak értelmezni.

11. táblázat
Óraszámok és havibérek

Iskolában tanított órák száma  Átlagos havibér (Ft)  Szórás 
20 óra  39 293  10 091  308 
Kevesebb, mint 20 óra  40 574  12 175  901 
Több, mint 20 óra  38 501  9 851  936 
Összesen  39 486  10 957  2145 

A szaktárgyak, illetve az iskolában tanított tárgyak alapján mért kereseti és jövedelemkülönbségek is meglehetősen csekélyek. A szakmai elméleti és gyakorlati tárgyak oktatóinak magasabb bére és jövedelme (44 820, illetve 45 072 Ft) mellett a matematika- és/vagy fizikatanárok bére és jövedelme emelkedik csak ki kissé (41 403, illetve 41 066 Ft). Különösen szemet szúr a nyelvtanárok igencsak szerény jövedelme. A havibér alacsonyságát (átlagosan 37 223 Ft) még magyarázza az átlagosnál valamivel fiatalabb koruk, ám havi jövedelmük nyomottsága (36 024 Ft)5 kicsit ellentmondásban van az elvárással, és ez több feltételezés megfogalmazására is csábít. Az "optimistább" az lenne, hogy a nyelvtanárok tipikusan a "feketegazdaság"-ban termelődő mellékjövedelmekre tesznek szert, a témánk szempontjából "pesszimistább" feltételezés pedig az lehetne, hogy a ma iskolákban dolgozó nyelvtanárok szolgáltatásaikat nemigen tudják eladni a piacon. Még egy, nem túlságosan valószínű feltételezés lehetne, hogy nyelvtanáraink nem kényszerülnek rá, hogy nagyobb mértékben hozzájáruljanak a családi háztartáshoz, szinte "hobbiból" végzik iskolai tevékenységüket. Ezt a feltételezést ellenőrizhetjük is a családi jövedelmekre vonatkozó adataink segítségével. Megkérdeztük ugyanis, hogy az illető pedagógus jövedelme a családi jövedelem hány százalékát teszi ki. A teljes minta (azaz a 2239 válaszoló, a teljes minta 92,9%-a) átlagosan kb. 55%-ban járul hozzá a család jövedelméhez. Ez az arány az idegennyelv-tanárok esetében kicsit magasabb (azaz éppen hogy nem kevesebbel, hanem többel járulnak hozzá a család jövedelméhez, mint kollégáik). Ami persze életkorukkal és az annak megfelelő "egyedülálló" státussal is összefüggésben lehet.

Minél több szakmai tevékenységet végez valaki, annál jobban keres (és persze annál idősebb is), továbbá a szakmai egyesületi tagság, valamint a szakszervezeti tagság is pozitív összefüggésben van a kereset (és persze az életkor) növekedésével, bár az összefüggés az utóbbi esetben csekélyebb, mint az előbbiben.

Az apa foglalkozása és végzettsége is összefüggést mutat a jövedelem nagyságával: a mezőgazdasági fizikai foglalkozású és a középiskolai végzettséggel rendelkező apák gyermekei ma a tanári társadalom "leggazdagabb" csoportja. Ami persze inkább az életkorukkal van összefüggésben, valamint azzal, hogy a "leggazdagabb" iskolákban - a szakmai képzést (is) nyújtókban - az átlagosnál nagyobb arányban találunk alsóbb társadalmi rétegekből származó tanárokat. Figyelemre méltó viszont, hogy az éves jövedelmeket illetően az egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkező apák pedagógus gyermekei (a nem első generációs értelmiségi tanítók, tanárok) átlagosan valamivel javítják pozícióikat, és különösen szembeszökő az éves jövedelmek magas szórása az ő csoportjukban.

12. táblázat
Az apa végzettsége és a tanárok havibére, havi jövedelme,
illetve azok szórása

Apa végzettsége  Átlagos
havibér
(Ft) 
Szórás  Átlagos havi jövedelem, 1995 (Ft)  Szórás 
Egyetem v. főiskola  38 348  11 372  590  38 760  20 723  491 
Középfokú  38 625  11 190  1058  37 416  14 373  873 
Középfokú sincs  41 706  10 416  602  40 515  15 355  523 
Összesen  39 377  11 122  2250  38 626  16 554  1887 

13. táblázat
Az apa foglalkozása és a tanárok havibére, havi jövedelme,
illetve azok szórása

Apa foglalkozása  Átlagos havibér (Ft)  Szórás  Átlagos havi jövedelem, 1995 (Ft)  Szórás 
Pedagógus, vezető  38 187  11 350  571  38 456  20 887  480 
Egyéb szellemi  40 328  11 533  364  39 470  13 547  307 
Nem mg.-i fizikai  38 595  10 872  800  37 220  15 843  664 
Mg.-i fizikai  42 656  10 913  241  42 024  13 828  217 
Önálló és egyéb  40 013  10 354  269  38 625  13 313  214 
Összesen  39 378  11 126  2245  38 617  16 541  1882 

Megkíséreltük adatainkat az 1970-es pedagógusvizsgálat adataival is összevetni. Ferge Zsuzsa és munkatársai megvizsgálták, hogyan alakultak az átlagos alapkeresetek a pályán eltöltött idő szerint, a különböző iskola- és településtípusokban (Ferge és mtsai: i. m. 63. o.). Adatainkat az általuk alkalmazott bontásban vizsgálva a következő összehasonlítást kapjuk (az összehasonlítás alapjául szolgáló adatokat lásd a Melléklet II., III., IV. és V. táblázataiban):

14. táblázat
Kezdő és maximum fizetéseken belüli különbségek, 1970; 1997

Pályán eltöltött idő, év  Általános iskola  Középiskola 
Budapest  Város  Község  Budapest  Város  Község 
1-3  114; 103  107; 100  100; 106  121; 113  121; 114  114; 128 
30 év felett  100; 103  104; 108  100; 103  117; 102  117; 106  -; 100 

A tábla egy soron belül azt mutatja, hogy az adott időpontban a kezdő (1-3 éve a pályán lévő) tanárok között milyen különbségek mutatkoznak az átlagos havi béreket illetően az iskola és a település típusától függően. A viszonyítás alapja 1970-ben az akkor legalacsonyabb községi általános iskolai, 1997-ben pedig a városi általános iskolai pedagógusi fizetés. A legrégebben (30 évnél is régebben) pályán lévők esetében 1970-ben a budapesti általános iskolai, 1997-ben pedig a községi középiskolai pedagógusok (1997-ben egyetlen ilyen volt a mintánkban) átlagfizetése szolgált a viszonyítás alapjául. A kezdő fizetések közti különbségek mindkét időpontban valamivel nagyobbak, mint a pálya végén, ez alól kivételt csak a városi általános iskolai pedagógusok jelentik 1997-ben. A kezdő tanárok pályára vonzása mindkét időpontban láthatólag nagyobb (vagy legalábbis településtípusonként meglehetősen különböző) erőfeszítéseket követel, mint a régóta pályán lévők megtartása. Az intézménytípus (azaz feltehetőleg: a végzettség) mindkét időpontban kicsit jobban differenciál, mint a településtípus, ám idősebb korra és különösképpen 1997-re az általános iskolai és a középiskolai pedagógusok közti keresetkülönbségek jelentősen csökkennek. Ha nagyon sarkítottan akarnánk fogalmazni, akkor a táblázat alapján azt mondhatnánk, hogy ma különösképpen régóta pályán lévő középiskolai tanárnak lenni nem érdemes. A táblázat egyetlen biztató adatának: a községi kezdő középiskolai pedagógus viszonylag magas arányú fizetésének azért nem érdemes különösebben megörülnünk, mert e mögött kicsiny elemszám (összesen 3 fő) rejtezik.

A tanári pálya köztudottan "lapos": nincsenek rajta különösebb kiemelkedési lehetőségek. Megnéztük, hogy a két vizsgált időpontban történt-e ezen a téren valamilyen változás. Következő táblázatunk azt mutatja be, hogy a kezdő fizetés hányszorosát kereshették meg a saját kategóriájukon belül a legrégebben pályán lévők a két vizsgált időpontban.

15. táblázat
Saját kategórián (általános, illetve középiskola) belül a kezdő fizetések átlagának hányszorosa a 30 évnél régebben pályán lévők átlagos fizetése, 1970; 1997

Pályán eltöltött idő, év  Általános iskola  Középiskola 
Budapest  Város  Község  Budapest  Város  Község 
30 év felett  1,64; 1,84  1,71; 1,92  1,64; 1,84  1,69; 1,61  1,69; 1,67  - ; 1,57 

Az 1970-es pedagógusvizsgálatból számolt átlagos adatok a fizetési előrejutás tekintetében meglehetősen homogén pályaképet mutatnak: a kezdő fizetések átlagának 1,64-1,71-szeresét keresték meg akkor a pályán lévők, az iskola és a település típusától függetlenül. Negyedszázaddal később a pálya kicsit "meredekebbé" vált az általános iskolai tanárok, tanítók esetében, ám laposabbá a középiskolai tanárok esetében. (Érdemes észrevenni, hogy mind jelenleg, mind a csaknem három évtizeddel ezelőtti időpontban a vidéki városok kínálják/kínálták a legnagyobb előrejutási lehetőséget az általános iskolákban.) A középiskolai tanári pálya feltűnő "lapossága" azért is meglepő, mert a szabályozás azóta deklarált módon az európai normákhoz kívánt közelíteni, és a közalkalmazotti bérskála a magasabb végzettségek biztos jutalmát ígéri. Az 1996/97-es adatok azonban azt mutatják, hogy a középiskolai tanári pálya nemcsak az 1970-es állapothoz képest vált még "laposabbá", de a jelenlegi általános iskolai tanítói, tanári pályához képest is feltűnő elmaradás mutatkozik e téren. Minthogy a szakmai és politikai közvélemény hajlamos a kilencvenes éveket mint a középfokú oktatás expanzióját jellemezni, igen elgondolkodtató, hogy - legalábbis a tanári bérek tekintetében - úgy tűnik, a korábbi évtizedek szegényes és igénytelenségre utaló "olcsó" expanziós politikáját folytattuk a politikai rendszerváltozás első hat évében is.

Még egy összefüggésre érdemes kitérnünk, egy olyan területre, ahol viszont jelentős eltérést tapasztaltunk az 1970-es vizsgálathoz képest. Ferge Zsuzsa és munkatársai a különböző iskolatípusokban tanító pedagógusok között a pályán eltöltött idő azonossága mellett alapvető (és általuk "alig indokolható"-nak tartott) különbségeket találtak a tanárok neme alapján. Ahol azonos kategóriában eltérés mutatkozott a két nem között, az minden esetben a férfiak javára történt. 1996/97-es vizsgálatunkban azonban (bár általában a nemek között a keresetek alapján szignifikáns különbség mutatkozott) az 1970-es bontásban vizsgált adataink korántsem mutattak ilyen egyértelmű összefüggést, előfordult, hogy egy-egy kategóriában a tanárnők kerestek jobban férfi társaiknál. Egyértelmű tendenciát azonban a különbségek előfordulásában nemigen sikerült felfedeznünk. (Az összehasonlítás alapjául szolgáló adatokat lásd a Melléklet IV. és V. táblázatában.) Talán nem túlzó megfogalmaznunk azt a feltételezésünket, hogy az 1996/97-es bérhelyzetet a negyedszázaddal korábbi időszaknál jobban meghatározták a munkaerő-piaci feltételek, a különböző iskolafenntartók eltérő lehetőségei a munkaerő vonzásában és díjazásában.

Az egyéb jövedelmek

A tanárok jövedelmének 1970-ben is, 1996/97-ben is számos más forrása is volt, mint a törvényesen járó alapbérek. Ferge Zsuzsa és munkatársai a túlórákra és összefoglalóan az egyéb mellékkeresetekre kérdeztek rá, összegszerűen. Negyedszázaddal későbbi vizsgálatunkban meglehetős részletességgel kérdeztünk rá a különböző egyéb jövedelemforrásokra, és ezért azok összegszerűségének lekérdezésével nem kívántuk válaszadóinkat terhelni. A különböző egyéb jövedelemforrások előfordulásáról nyújt átfogó képet a 16. táblázat.

16. táblázat
A tanárok egyéb jövedelemforrásai

Forrás  Tanárok százalékos aránya 
Túlóradíj (megelőző hónapban)  82,7 
Bérpótlék általában  75,5 
Osztályfőnöki  58,9 
Egyéb bérpótlék  21,7 
Munkaközösség-vezetői  21,3 
Iskolán kívüli jövedelem  21,0 
Iskolán belüli egyéb jövedelem  14,3 
Területi pótlék  4,1 
Nyelvpótlék  1,5 

Az egyéb jövedelmek elosztásában jellegzetes különbségek mutathatók ki a tanárok egyes csoportjai között. A legáltalánosabb jövedelemforrásnak tekinthető túlóra csupán az iskola típusával van szignifikáns összefüggésben. Úgy tűnik, hogy a tanulói létszámok csökkenésében leginkább érintett iskolatípus: az általános iskola kevésbé tudja tanárait a legbiztosabb jövedelemkiegészítést jelentő túlórához juttatni, mint a középiskolák. A középiskolák közti különbségek, különösképpen a csak szakmai képzést nyújtó iskolák magas túlóraarányai más összefüggéseket is sejtetnek: feltehetőleg a kedvezőbb anyagi helyzetben lévő iskolák bőkezűbben juttatják tanáraikat ilyen jellegű pluszkeresetekhez.

17. táblázat
Túlóra és az iskola típusa

Iskolatípus  Kap-e túlóradíjat? 
Igen n %  Nem n %  Összesen n % 
Általános iskola  1104 (79,8)  280 (20,2)  1384 (58,2) 
Általános és középiskola  155 (76,0)  49 (24,0)  204 (8,6) 
Gimnázium  148 (89,7)  17 (10,3)  165 (6,9) 
Gimnázium és szakmai  181 (87,0)  27 (13,0)  208 (8,7) 
Szakmai iskola  382 (91,6)  35 (8,4)  417 (17,5) 
Összesen  1970 (82,8)  408 (17,2)  2378 (100) 

A különböző bérpótlékok közül csupán az osztályfőnöki pótlék elosztásában nem mutatható ki jelleges eltérés a tanárok különböző csoportjai között, valamint az igen kis számú tanárra kiterjedő nyelvpótlék esetében. Hogy részesül-e valaki egyáltalán az egyébként a tanárok háromnegyedére kiterjedő bérpótlékban, az kimutatható összefüggésben van az illető életkorával.

18. táblázat
Bérpótlék és a tanárok életkora

Életkor  Kap-e bérpótlékot? 
Igen n %  Nem n %  Összesen 
20-29  200 (58,1)  144 (41,9)  344 (14,5) 
30-39  591 (76,3)  184 (23,7)  775 (32,7) 
40-49  642 (80,8)  153 (19,2)  795 (33,5) 
50-59  345 (79,7)  88 (20,3)  433 (18,3) 
60 és több  12 (52,2)  11 (47,8)  23 (1,0) 
Összesen  1790 (75,5)  580 (24,5)  2370 (100) 

A 40 éven felüli tanárok, különösen a 40-49 éves korosztály, más korosztályoknál nagyobb eséllyel juthat iskolájában bérpótlékhoz. A kérdőívekben megnevezett bérpótlékok közül ez az összefüggés csak a munkaközösségvezetői pótlékhoz köthető egyértelműen. A munkaközösség-vezetői pótlékok (és kinevezések) területén viszont az életkorral való kapcsolat még szembetűnőbb és folyamatos: minél idősebb egy tanár, annál nagyobb az esélye arra, hogy munkaközösség-vezető legyen (és ilyen pótlékban részesüljön). Ez a belső differenciálási lehetőség, úgy tűnik, a közalkalmazotti bértábla szenioritáson alapuló logikáját alapvetően nem borítja fel.

19. táblázat
Munkaközösség-vezetői pótlék és a tanárok életkora

Életkor  Kap-e munkaközösség-vezetői pótlékot? 
Igen n %  Nem n %  Összesen n % 
20-29  19 (8,6)  201 (91,4)  220 (11,8) 
30-39  133 (21,6)  482 (78,4)  615 (33,1) 
40-49  215 (32,5)  446 (67,5)  661 (35,6) 
50-59  138 (39,7)  210 (60,3)  348 (18,7) 
60 és több  2 (14,3)  12 (85,7)  14 (80,8) 
Összesen  507 (27,39)  1351 (72,7)  1858 (100) 

Nemek szerinti különbségek csak a túlórán és a bérpótlékokon kívüli egyéb iskolai jövedelmek, valamint az iskolán kívüli jövedelmek esetében mutathatók ki: mindkettő inkább a férfi tanárokhoz köthető.

20a. táblázat
Egyéb iskolai jövedelmek és a tanárok neme

Nem  Egyéb iskolai jövedelem 
van n %  nincs n % 
Férfi  136 (23,2)  450 (76,8) 
Nő  203 (11,4)  1581 (88,6) 
Összesen  336 (14,3)  2031 (85,7) 

20b. táblázat
Iskolán kívüli jövedelmek és a tanárok neme

Nem  Iskolán kívüli jövedelem 
van n %  nincs n %  Összesen n % 
Férfi  193 (33,1)  390 (66,9)  583 (24,7) 
Nő  306 (17,2)  1470 (82,8)  1776 (75,3) 
Összesen  499 (21,2)  1860 (78,8)  2359 (100) 

A területi pótlék elosztása földrajzi régióhoz, településtípushoz és iskolatípushoz kötődik: nagyobb arányban általános iskolákban, községekben, valamint az észak-magyarországi és a dél-dunántúli régióban adják.

A megkérdezettek közül 185 tanárnak (7,7%) van egyéni vállalkozói igazolványa, és 199 (8,2%) tervezi, hogy kiváltja azt. A legrégebbi igazolványokat 1980-ban váltották ki hárman, a legfrissebbeket 1996-ban, 31-en. A többség (50,9%) 1993 után vált egyéni vállalkozóvá. Csupán 57 (30,8%) egyéni vállalkozó tevékenysége oktatási vagy egyéb pedagógiai jellegű, ők a 28 (15%) egyéb szellemi jellegű tevékenységet folytatókkal együtt is kisebbségben vannak a termelési, kereskedelmi, szolgáltatói vagy más tevékenységet folytatókkal szemben. 121-en (5%) tagjai valamilyen gazdasági társaságnak, és 128-an (5,3%) tervezik, hogy belépnek vagy alapítanak ilyet. A gazdasági társaságok többsége is (54,1%) 1993 után jött létre. Csupán 28 tanár tagja olyan társas vállalkozásnak, amelyik fő tevékenysége pedagógiai vagy más szellemi jellegű. Az egyéni vállalkozóvá válás nemek és iskolatípusok szerint eltérést mutat: a tisztán szakmai jellegű iskolákra és a férfiakra jellemző inkább. Hogy társas vállalkozás tagja-e valaki, az semmivel nincs szignifikáns összefüggésben.

Ferge Zsuzsa és munkatársai a főváros és a vidék, valamint a nemek közti különbségeket emelték ki az egyéb jövedelmek terén (Ferge Zsuzsa és mtsai: i. m. 66. o.), így megvizsgáltuk frissebb adatainkat e szempontok szerint is. Az 1970-es adatokat csak a túlórával, illetve a semmi egyéb jövedelemmel nem rendelkező pedagógusokra vonatkozólag tudtuk értelmezi, de az adatok talán így is érdekesek lehetnek.

21. táblázat
Azon pedagógusok százalékos aránya, akiknek túlórából vagy egyéb forrásból származó mellékkeresetük van, 1970, 1997

  Budapest    Vidék 
  Túlóra  Bérpótlék  E. bel. jöv.  Kül. jöv.  Semmi    Túlóra  Bérpótlék  E. bel. jöv.  Kül. jöv.  Semmi 
Ált.isk.                       
Férfi  85, 69  58  25  52  7, 12    87, 82  74  19  31  4, 3 
Nő  63, 80  76  16  17  32, 7    62, 79  80  10  15  32, 6 
Együtt  66, 79  74  17  21  25, 7    69, 80  79  11  18  25, 5 
Középisk.                       
Férfi  90, 89  62  29  33  5, 4    85, 89  72  23  33  4, 5 
Nő  84, 85  70  16  25  10, 6    78, 87  73  13  22  19, 6 
Együtt  86, 86  67  20  28  9, 5    82, 88  72  17  26  12, 5 

A táblázat szembetűnő tanulsága, hogy a nemek közti különbség mára szinte eltűnt: a tanítónők/tanárnők azon a téren mindenképpen "egyenrangúvá" váltak férfi kollégáikkal, hogy nekik éppen úgy meg kell dolgozniuk a külön jövedelmekért, mint azoknak, és sokkal nagyobb mértékben, mint 26-27 évvel ezelőtt. Igaz, ezt ők inkább iskolán "belül" végzik, míg férfi kollégáiknak az iskolán kívüli jövedelemszerzésben is jeleskedniük kell.

Még egy fontos különbségre érdemes rámutatnunk a két vizsgált időpontra vonatkozólag: 1970-ben a falusi pedagógusoknak pluszjövedelmi forrást jelentett a számukra mint foglalkozási csoport részére juttatott illetményföld. Az akkori felmérés adatai szerint a községi általános iskolai tanárok 51%-a, a középiskolai tanároknak pedig 23%-a maga meg is művelte kicsinyke (egyholdnyi) földjét. Ez a "juttatás" 1996/97-ben már nem élt, ám valószínű, hogy mai mintánkban is számos "gazdálkodó" pedagógussal találkozunk. Erre utalnak a vállalkozói jövedelmekkel kapcsolatos, korábban említett adataink is, ám valószínű, hogy az ilyen típusú munkákból származó jövedelmek nagyobb része nem "bevallható", arányuk más típusú vizsgálatokkal lenne csak megközelíthető.

Családi jövedelmek

A válaszolók többsége (1275 fő, 58,8%) úgy gondolja, hogy éves jövedelme a felét sem teszi ki a teljes családi jövedelemnek, 894-en viszont (41,2%) a család fő kenyérkeresőjének mondják magukat. Ez utóbbiak átlagosan havi kb. 7 ezer forinttal többet is keresnek. Mint várható volt, e téren szignifikáns különbség mutatkozott a két nem között: a fő kenyérkereső kategóriába a férfiak 61,4%-a sorolta önmagát, a nők 34,1%-ával szemben, és a pedagógus férfiak havonta kb. 8 ezer forinttal több jövedelmet is vittek haza 1995-ben, mint kolléganőik. A nemek közti különbség kisebb-nagyobb arányban minden fizetési kategóriában megmarad, tehát pl. a felső kereseti egy tizedbe tartozó férfiak 71%-ával szemben az ebbe a kategóriába tartozó nőknek csak 49%-a vallja azt magáról, hogy a családi jövedelem felénél többel járul hozzá a háztartás bevételeihez. (Azt is látnunk kell persze, hogy a férfiak 14,5%-ával szemben a nőknek csak 9%-a tartozik ebbe a felső tizedbe.) A teljes minta csaknem fele (1070 fő, 49,3%) vallja azt, hogy kb. 25-50%-os mértékben járul hozzá a család jövedelméhez. Az ebbe a csoportba tartozók átlagosan 38 482 Ft-ot kerestek a megkérdezés előtti hónapban, 1995-ben pedig 36 673 Ft volt az átlagos havi jövedelmük. Megfigyelhető, hogy minél többet keres valaki, annál magasabb százalékot is jelöl meg a családi kasszához való hozzájárulása mértékeként.

A házas (vagy együtt élő) pedagógusok a teljes minta egészénél nagyobb arányban (68,8%) vallják azt, hogy jövedelmük a családi jövedelem felénél kevesebbet tesz ki. Különösen magas (80%) ez az arány a házas (együtt élő) pedagógusnők körében, ami egyben azt is jelenti, hogy a házas (együtt élő) férfi pedagógusok 62,1%-a viszont magát mint a domináns keresőt jelöli meg a családon belül. A házas/együtt élő állapot láthatólag a férfiakra ró nagyobb terheket: míg az egyedül élők átlagos havi jövedelme nemek szerint csaknem megegyezik (35-36 ezer forint között mozog), a házas/együtt élő férfiak havonta átlagosan több mint 9 ezer forinttal több jövedelmet szereztek 1995-ben, mint házas/együtt élő kolléganőik. Ennek a többletnek csak kisebb hányada adódik abból, hogy az ebbe a kategóriába tartozó férfiak valamivel több mint két évvel idősebbek házas kolléganőiknél, és vagy ebből, vagy másból is adódóan a bérük is magasabb kicsit. A havibérekben a házas pedagógus férfiak javára mutatkozó különbség ugyanis csak 3 ezer forint körüli. Mindazonáltal a férfiak körében valamivel magasabb a házas/együtt élők aránya (80%), mint kolléganőiknél (76%).

Minél magasabb a házastárs végzettsége, annál kisebb arányú a pedagógus hozzájárulása a családi kasszához. Míg pl. a házas férfi tanárok átlagosan 59%-ban járulnak hozzá a családi jövedelemhez, addig az egyetemi végzettségű házastárs esetében ez csupán 52%-ot jelent, a középiskolai végzettséggel sem rendelkező feleség esetében viszont 72%-ot. A házas tanárnők esetében ilyen szélsőségek nincsenek: ők átlagosan 45%-át viszik haza a családi jövedelemnek, és ez az arány az egyetemi végzettségű férjek esetében sem kevesebb 41%-nál, és a középiskolai végzettséggel sem rendelkező férjek esetében sem több, mint a teljes családi jövedelem fele.

Ha a házastárs foglalkozása szerinti bontásban is megvizsgáljuk mintánkat, akkor viszont a felsőfokú végzettségű házastársak kategóriájában érdekes összefüggésekre bukkanunk. A házas/együtt élő férfi tanároknak van egy csoportja, akik - saját bevallásuk szerint - feleségeiknél valamivel kevesebbet keresnek (a családi jövedelem 49,7%-át): a nem pedagógus értelmiségi feleséggel rendelkezők csoportja. Ez a 40 pedagógus férfi viszont minden kollégájánál több jövedelem megszerzésére kényszerül: 1995-ben havonta átlagosan 61 ezer forint körüli jövedelmet vittek haza. A legtöbb férfi pedagógus persze (a 401 házas/együtt élő 53%-a) pedagógus házastársat választott magának, akik mellett ők a fő kenyérkeresők, egy szolídabb, átlagosan havi 47 ezer forint jövedelem mellett is. A pedagógusnők egy csoportja keres csak többet, mint házastársa: az inaktív vagy nyugdíjas házastárs esetében az ő jövedelmük a családi bevétel 62%-át jelenti. Ez átlagosan 43 ezer forint körüli összeg, ezzel viszont ők jelentik a házas/együtt élő pedagógusnők legtöbbet kereső csoportját. A hozzájárulás aránya itt is a nem pedagógus értelmiségi házastárs mellett a legkisebb: az ilyen házastárssal élő 299 tanárnő átlagosan a családi jövedelem 37%-át keresi. Ezzel az átlagosan 38 ezer forint körüli összeggel viszont a házas tanárnők között a második legjobban kereső csoportot jelentik. Mindez azt mutatja, hogy a pedagógustársadalom leggazdagabb rétegét azok jelentik, akiknek (viszonylag) jól kereső (azaz nem pedagógus értelmiségi foglalkozást űző) házastársuk van, hiszen egyrészt házastársaik átlagosan többet keresnek, mint más férjek és feleségek, másrészt ők maguk is a pedagógusok (viszonylag) jobban kereső csoportjaiba tartoznak. Ahogyan a házastárs léte/nem léte, illetőleg a házastárs foglalkozása (illetve a kereseti viszonyai) erősen beleszólnak abba, hogy a pedagógusok milyen jövedelemszerzési szokásokat alakítanak ki, úgy a gyerekek megléte, illetve hiánya is kihat arra. Összességében a pedagógusok kb. három negyedének (1822 fő) van gyermeke, közülük 246 (13,5%) egyedül neveli őt (őket). A gyermekesek többségének (1097 fő, 60,2%) kettő, 496-uknak (27,2%) egy, 199-nek (10,9%) három, 25-nek négy, 5-nek pedig öt vagy több gyermeke van. A gyermekes pedagógusok átlagosan kb. 9 ezer forinttal több havi jövedelemre tesznek szert, mint gyermektelen kollégáik. Ennek részben az az oka, hogy átlagosan tíz évvel idősebbek is, ám az életkort (is) tükröző átlagbérekben csak valamivel csekélyebb (kb. 7500 forintnyi) különbség mutatkozik, mint a jövedelmekben. Míg a gyermektelen pedagógusoknál sem a keresetek, sem a jövedelmek tekintetében nem mutathatóak ki lényeges különbségek a két nem között, a gyermekes férfi pedagógusok átlagosan kb. 3 ezer forinttal többet keresnek gyermekes kolléganőiknél (átlagosan két évvel idősebbek is náluk), havi jövedelmükben pedig a különbség már csaknem 10 ezer forintnyira nő. Vagyis, úgy tűnik, a gyermekes tanárnők inkább idejüket fordítják a gyermekek javára, míg a pedagógus férfiakon nyugszik a pluszjövedelmek szerzésének fő felelőssége. Ezt tükrözi a tanároknak a családi jövedelemhez való hozzájárulását a gyerekszám, illetve a tanár neme alapján bemutató táblázatunk.

22. táblázat
A családi jövedelemhez való hozzájárulás mértéke a gyerekszám és a tanárok neme szerint (%)

Gyerekek száma  A családi jövedelemhez való hozzájárulás mértéke (%) 
Férfi  Nő  Együtt 
Nincs gyermeke  57,8  58,6  58,4 
60,3  57,9  58,5 
60,4  50,0  52,6 
63,1  47,6  51,7 
70,0*  42,8  51,5 
5 és több  75,0*  30,0*  66,0* 

* 10 fő alatt

Ami a pedagógus-háztartások összességét illeti, a legtipikusabb a négytagú család: 897 pedagógus, a minta 38,1%-a él ilyenben. Négy ötödük (724 fő) esetében ez kétkeresős család, 93%-ban kétgyermekes, két felnőtt keresős családról van szó. A második legtipikusabb "családmodell"-nek a háromtagú, kétkeresős tűnik (579 pedagógus, a minta 24,6%-a él ilyenben), 72%-uk esetében egy gyermekről és két felnőttről van szó. 413-an (17,5%) élnek kétszemélyes háztartásban, 65%-uk két felnőtt keresővel. Összesen csupán 262-en (11%) élnek négy főnél nagyobb háztartásban, többségük (183-an) kétkeresős családokban.

Vagyoni helyzet

A tanárok vagyoni helyzetével kapcsolatban néhány jellegzetes "vagyontárgyra" (lakás, telek, autó) kérdeztünk rá. 1143 tanár (47,8%) lakik családi házban, 514 (21,5%) társasházban, 581 (24,3%) lakótelepi lakásban, 37 (1,5%) pedagógusszálláson és 114 (4,8%) egyéb típusú lakásban. 1743-an (73,1%) tulajdonosai a lakásnak, 358-an (15%) a tulajdonos családtagjai, 49-en (2,1%) főbérlők vagy annak családtagjai, 59-en albérletben laknak (2,5%), 155-en (6,5%) szolgálati lakás vagy pedagógus-szálláshely bérlői. A lakások 56%-ához kert is tartozik, 51,6%-ához pedig garázs is. Egy autóval 1462 tanár rendelkezik (61,1%), több autó 193 (8,1%) háztartásában van. 322 háztartásban (13,3%) van egy telek, és 11 válaszoló (0,5%) több telekről is beszámolt. A tanárok túlnyomó többsége, 2042 (85,9%) azonban nem rendelkezik hétvégi házzal vagy telekkel. A meglévő telkek csaknem négyötödét 1991 előtt vásárolták.

A családi "vagyon" megoszlása területi jellegzetességeket is mutat: a lakások átlagos nagysága a nagyobb településektől lefelé haladva egyenletesen növekszik. A fővárosban 71,9; a megyei jogú városokban 78; az egyéb városokban 85,2; a falvakban pedig 90,0 m2 a tanári lakások átlagos alapterülete. Hasonló sorrendet kaptunk, amikor azt vizsgáltuk, ki (kinek a családja) rendelkezik gépkocsival. A fővárosban 60,9; a megyei jogú városokban 69,9; az egyéb városokban 70,3; a falvakban pedig 72% azon családoknak aránya, ahol egy vagy több (túlnyomórészt egy) gépkocsi van. (Ne felejtsük el persze, hogy a családosok aránya is hasonló eltéréseket mutat!)

Közvetett módon informálódtunk egy "modern" vagyontárgy meglétéről is. Megkérdeztük ugyanis a tanároktól, hogy tudnak-e számítógépet használni, illetve használnak-e, s ha igen, munkahelyükön vagy otthon, esetleg mindkét helyen. A válaszokból viszont azt is megtudhattuk, hogy a 2317 válaszoló tanár 27,6%-ának (639) az otthonában van számítógép. Megoszlásuk szignifikánsan különbözik nemek szerint: a nők egynegyedével (429 fő, 24,7%) szemben a férfiak több mint kétharmadának (210 fő, 36,3%) van otthon számítógépe, illetve használja azt. A házas/élettárssal élők 30,1%-ával szemben a magányosoknak csak 20,2%-a mondta, hogy használ otthon számítógépet. A különbségek ezen a téren iskola- és településtípus szerint is kimutathatók: a középiskolákban tanítók és különösképpen a Budapesten élők használnak inkább számítógépet.

Adatfelvételünk során úgy gondoltuk, hogy a mai társadalmi-gazdasági és kitüntetetten iskolarendszerbeli átalakulások közepette az anyagi jellegű vagyontárgyak mellett nem lényegtelen bizonyos immateriális javak "birtoklása" sem. Köztudomású, hogy a változásokat könnyebben vészelik át, esetleg fordítják a saját javukra azok, akik megfelelőbb testi-lelki kondíciókkal rendelkeznek. Hogy mik is azok a megfelelő kondíciók, illetve hogyan lehet azokat mérni, az persze bizonytalan. Mindenesetre vizsgálatunkban rákérdeztünk a tanárok/tanítók egészségi állapotára, a jövőre vonatkozó elképzeléseire, arra, hogy mennyire szeretik a foglalkozásukat, illetve hogyan viszonyulnak a hit, a vallás kérdéséhez. Az alábbiakban az ezekre a kérdésekre adott válaszokat összegezzük röviden.

Az egészségi állapotra vonatkozó kérdésünkre a felkínált lehetőségek közül 728-an (30,6%) választották azt, hogy "teljesen egészségesek", 1521-en (63,9%) mondták azt magukról, hogy "általában egészségesek". Csak 88-an (3,7%) mondják azt magukról, hogy gyakran betegek, és 42 tanár (1,8%) küszködik súlyos egészségi problémákkal. A magukat teljesen egészségesnek vallók aránya az életkor növekedésével egyenes arányban csökken, más tényezővel viszont nincs összefüggésben.

A jövedelmi viszonyokkal kapcsolatban már utaltunk a tanárok jövőképére, 23. táblázatunk viszont a teljes minta megoszlását mutatja be ezt a kérdést illetően.

23. táblázat
A tanárok jövőképe

Válaszok  Tanárok száma  %-os aránya 
Jelenlegi iskolámban tanítok  1532  63,5 
Nyugdíjas, munkanélküli leszek  219  9,1 
Jelenlegi iskolámban vezető leszek  188  7,8 
Nincs válasz  160  6,6 
Nem oktatásban dolgozom  151  6,3 
Másutt, tanári vagy egyéb, oktatással kapcsolatos munkakörben dolgozom  93  3,9 
Önálló leszek, külföldön dolgozom  68  2,8 

Úgy tűnik, a tanárok jövőképét három tényező befolyásolja meghatározólag: a nemük, az életkoruk, illetve egy később bemutatandó változó: az, hogy mennyire szeretik a foglalkozásukat (ez utóbbi viszont szoros összefüggésben van az illető nemével). Míg a férfiak 73,4% gondolja úgy, hogy öt év múlva is jelenlegi iskolájában lesz, a nőknek 77,4% gondolja ugyanezt. Abban is különböznek persze, hogy iskolai jövőjüket miként ítélik meg: a nők 7%-ával szemben a férfiak 11,6%-a gondolja azt, hogy öt év múlva vezető lesz. A jelenlegi iskolát valószínűen elhagyók életstratégiája is különbözik nemek szerint: a nők inkább maradnának a pályán (más iskolában vagy más, oktatással kapcsolatos beosztásban gondolkodnak), míg a férfiak inkább a teljes pályaelhagyást fontolgatják. A saját iskola vagy akár a pálya elhagyásának gondolata az életkor növekedésével egyenes arányban halványul el a tanárok körében. Feltűnő, hogy a legfiatalabbak milyen kevéssé tudják elképzelni azt, hogy öt éven belül vezetők lesznek iskolájukban. Ezt a lehetőséget leginkább a 40-49 évesek látják reálisnak a maguk számára. Az, hogy a megkérdezettek öt év múlva a legvalószínűbbnek azt tartják, hogy jelenlegi munkahelyükön dolgoznak (beosztottként vagy vezetőként), szoros összefüggést mutat egy későbbiekben részletesebben elemzendő változóval: azzal, hogy mennyire szeretik a szakmájukat (ez az összefüggés persze fordított irányú is lehet). A jövőkép enyhén szignifikáns összefüggést mutat az egészségi állapottal is: minél kevésbé érzi magát egészségesnek valaki, annál valószínűbbnek tartja (mint várható), hogy öt év múlva nyugdíjas lesz, de azt is, hogy munkanélküli lesz. Minél egészségesebb (és persze fiatalabb) valaki, annál inkább gondolkodik a jelenlegi munkahelyének, esetleg magának a pályának az elhagyásáról is.

24. táblázat
A tanárok jövőképe és neme

Nem  Jelenlegi isk.-ban
tanít 
Jelenlegi isk.-ban
vezető 
Másutt
tanár, okt.-ban 
Nem oktatásban  Önálló, külföldön  Nyugdíjas, munkanélküli  Összesen 
Férfi  343
(61,7) 
65
(11,7) 
13
(2,3) 
62
(11,2) 
19
(3,4) 
54
(9,7) 
556
(24,8) 
Nő  1184
(70,4) 
119
(7,1) 
79
(4,7) 
87
(5,2) 
49
(2,9) 
165
(9,8) 
1683
(75,2) 
Összesen  1527
(68,2) 
184
(8,2) 
92
(4,1) 
149
(6,7) 
68
(3,0) 
219
(9,8) 
2239
(100) 

25. táblázat
A tanárok jövőképe és életkora

Életkor  Jelenlegi isk.-ban
tanít 
Jelenlegi isk.-ban
vezető 
Másutt
tanár, okt.-ban 
Nem oktatásban  Önálló, külföldön  Nyugdíjas, munkanélküli  Összesen 
20-29  191
(63,2) 
5
(1,7) 
28
(9,3) 
56
(18,5) 
19
(6,3) 
3
(1,0) 
302
(13,5) 
30-39  544
(75,9) 
51
(7,1) 
36
(5,0) 
54
(7,5) 
26
(3,6) 
6
(0,8) 
717
(32,1) 
40-49  577
(75,7) 
90
(11,8) 
25
(3,3) 
29
(3,8) 
23
(3,0) 
18
(2,4) 
762
(34,1) 
50-59  208
(48,5) 
39
(9,1) 
3
(0,7) 
9
(2,1) 
0
 
170
(39,6) 
429
(19,2) 
60 és több  3
(12,5) 
0
 
0
 
0
 
0
 
21
(87,5) 
24
(1,1) 
Összesen  1523 (68,2)  185
(8,3) 
92
(4,1) 
148
(6,6) 
68
(3,0) 
218
(9,8) 
2234
(100) 

26. táblázat
A tanárok jövőképe és a tanári foglalkozás szeretete

Mennyire szereti a foglalkozását  Jelenlegi isk.-ban
tanít 
Jelenlegi isk.-ban
vezető 
Másutt
tanár, okt.-ban 
Nem oktatásban  Önálló, külföldön  Nyugdíjas, munkanélküli  Összesen 
Nagyon  1381 (70,0)  170
(8,6) 
78
(4,0) 
103
(5,2) 
55
(2,8) 
187
(9,5) 
1974
(88,8) 
Közepesen  133 (55,6)  14
(5,9) 
9
(3,8) 
42
(17,6) 
11
(4,6) 
30
(12,6) 
239
(10,8) 
Nem túlságosan  3
(30,0) 
0
 
1
(10,0) 
5
(50,0) 
1
(10,0) 
0
 
10
(0,4) 
Összesen  1517
(68,2) 
184
(8,3) 
88
(4,0) 
150
(6,7) 
67
(3,0) 
217
(9,8) 
2223
(100) 

Végül az értékirányultság még egy területére érdemes kitérnünk: a valláshoz való viszony kérdésére. A teljes minta megoszlását e tekintetben 27. táblázatunk mutatja be.

27. táblázat
A pedagógusok viszonya a valláshoz

Állítás  Válaszok  Érvényes % 
Vallásos vagyok, az egyház tanítását követem  241  10,0  10,2 
Vallásos vagyok, a magam módján  1153  47,8  48,8 
Nem vagyok vallásos  932  38,7  39,5 
Egyéb  35  1,5  1,5 
Nem válaszolt  50  2,1   

Kérdés: Melyik állítás igaz Önre?

"Átlagéletkort" tekintve a négy válaszcsoport alig különbözik egymástól (39,3; 39,4; 39,3, illetve 39,1 év). Ezzel szemben a korcsoport azon kevés változók egyike volt, amely szignifikáns összefüggést mutatott a vallásos meggyőződés változójával. Ennek az a magyarázata, hogy ebben a kérdésben az idősebb és a fiatalabb korosztályok, illetve a középkorosztályok vélekedése különül el jellegzetesen egymástól.

28. táblázat
Vallásosság és életkorcsoportok (%)

Korcsoportok  Vallásos,
az egyház ... 
Vallásos, a
maga módján 
Nem
vallásos 
Egyéb  Összesen 
20-29  44 (12,6)  187 (53,7)  112 (32,2)  5 (1,4)  348 (14,8) 
30-39  70 (9,2)  364 (47,6)  321 (42,0)  9 (1,2)  764 (32,4) 
40-49  73 (9,3)  354 (45,0)  345 (43,8)  15 (1,9)  787 (33,4) 
50-59  41 (9,5)  239 (55,2)  148 (34,2)  5 (1,2)  433 (18,4) 
60 és felette  11 (47,8)  8 (34,8)  4 (17,4)  0   23 (1,0) 
Összesen  239 (10,1)  1152 (48,9)  930 (39,5)  34 (1,4)  2355 (100) 

Míg a minta csaknem kétharmadát (65,8%) kitevő "középkorosztály" (az 1948-1966 között születettek) körében 42-44% a magukat nem vallásosnak vallók aránya, az ennél korábban, illetve későbben születetteknek csak 32-34%-a állítja biztosan magáról, hogy nem vallásos. A nagyon kis számú 60 év feletti korosztálytól eltekintve, úgy tűnik, a fiatalabbak (az 1966 után születettek) körében a magukat vallásosnak vallók aránya (különösképpen az egyház tanítását követőké) még egy kicsit magasabb, mint az idősebb (az 1948 előtt született) korosztályoké.

Ugyanakkor semmiféle szignifikáns összefüggést sem találtunk a megkérdezetteknek a vallással való kapcsolata és egyéb háttérjellemzői (a nem, az apa foglalkozásával vagy legmagasabb végzettségével mért társadalmi származás, saját végzettség, a munkahely, az iskola típusa) vagy általában a szakmai viselkedése (az életpályán való mozgás, a tanításon kívüli szakmai feladatok vállalása stb.) és vélekedései között. A munkahely típusát tekintve csupán a különböző fenntartású iskolákban tanító tanárok között mutatkozott jelleges (és természetes) különbség: a nem önkormányzati fenntartású iskolák tanárainak (összesen 143) csupán 18,9%-a mondta magát "nem vallásos"-nak, ez az arány az egyházi fenntartású iskolákban tanítók (82 fő) esetében természetesen még alacsonyabb (6,1%) volt, és természetesen ők vallották magukról a legnagyobb arányban (65,9%) azt is, hogy az egyház tanítását követik.

A szakmai életút és jövőkép tekintetében ugyan szignifikáns összefüggés nem mutatható ki a tanárok valláshoz való viszonya tekintetében, ám az mindenképpen feltűnő, hogy mind azok körében, akik életpályájuk során valaha is vezető beosztásban dolgoztak, mind azok körében, akik vélhetőnek tartják, hogy az elkövetkező öt évben vezető beosztásba kerülnek, a minta átlagánál jóval magasabb a magukat határozottan "nem vallásosnak" vallók aránya (43,2; illetve 49,5%). Ez esetekben is utalnunk kell természetesen az életkori meghatározókra, hiszen mind a valaha vezetői posztot elfoglalt, mind a vezetői beosztást a maguk számára a közeljövőben reálisnak látók körében magasabb az idősebb korosztály aránya. Voltaképpeni témánkat, a kereseti és jövedelmi viszonyokat illetően viszont nem mutatható ki számottevő különbség a hit kérdéséről különbözőképpen gondolkodók között.

Irodalom

Halász Gábor-Lannert Judit (szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról 1997. Budapest, 1998. Országos Közoktatási Intézet.

Tájékoztató a kereseti arányokról. Munkaügyi Minisztérium. (Közli: A magyar közoktatás fejlesztési stratégiája. Budapest, 1998. Kézirat)

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.