2020. május 25., hétfő , Orbán

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Sajátos nevelési igényű tanulók >> Táguló horizont – Pedagógusoknak az együttnevelésről

A befogadás megvalósulása felé

2009. június 17.

Kőpatakiné Mészáros Mária

A befogadás megvalósulása felé

„Az ember nemcsak egyéni életét éli mint elkülönülő személy, hanem tudatosan vagy öntudatlanul kora és kortársai életét is.”
Thomas Mann

A fogyatékossággal kapcsolatos kérdések megközelítése napjainkban az integrációt tekinti kulcskérdésnek a sérült emberek aktív társadalomba illeszkedése területén. Mára már nem az a kérdés, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése együtt történjen-e ép társaikkal vagy külön a speciális intézményekben. A kérdés így módosult: hogyan?

A témával foglalkozó szakemberek egyetértenek abban, hogy a fogyatékos emberek maradéktalan társadalmi befogadásában az elsődleges és leghatékonyabb eszköz az a szemléletváltás, amely hozzájárul a fogyatékosság körüli előítéletek, félelem, tartózkodás, nemtörődömség, sajnálkozással telített odafordulás felszámolásához. És mert az információs társadalom fejlődése lehetővé teszi, hogy a fogyatékosság nem az alkalmatlanságot, a képességek hiányát jelenti, hanem egy olyan helyzetet, amelyben a környezet alakításával az emberek életminősége – a fogyatékos emberek életminősége is – javulhat, egyre nagyobb a lehetőség a találkozásra, a társadalmi beilleszkedésre.

Amilyen korán csak lehet

A többségi általános iskolák befogadó készségének erősítése új lehetőségeket nyújt a sajátos nevelési igényű gyermekek és a nem sérült, többségi iskolába járó gyermekek szociális tanulási folyamatai számára. A befogadással együtt járó útkeresés, az intézményi innovációk a befogadó iskola munkájában is jelentős minőségi javulást eredményeznek.

Az eredményesség jelentősen függ attól, hogy mennyire sikerül összekapcsolni és összehangolni a sajátos nevelési igényű gyermekeket ellátó intézmények (speciális és a többségi, befogadó) fejlesztési kínálatait a hozzáférhető szak- és szakmai szolgáltatásokkal. Mennyire lehet új tereket nyitni a gyermekek, fiatalok számára az otthoni háttér és a helyi kapcsolati lehetőségek közötti együttműködések megteremtésével.

Tudjuk, hogy a befogadás, az együttnevelés sikerét nagymértékben befolyásolja a szakember-továbbképzés, a gyógypedagógiai szak- és szakmai szolgáltatások továbbfejlesztésének, azok területeinek kimunkálása.

Elismeréssel adózunk annak az elkötelezett és innovatív munkának, amelyet a szakemberek az együttnevelés kínálatának bővítése érdekében már eddig is tettek.

A kötet kiadásával az a szándékunk, hogy segítsük a nyitottságot a sajátos nevelési igényű gyermekek pedagógiai fejlesztésére azzal, hogy megismertetjük a sérült emberek „zárt” világát az egészséges emberekkel. Az interjúkban és a filmen ezért teremtünk találkozási lehetőséget az érintettek és a befogadó gyermekek és felnőttek számára.

Tágabb környezet – az Unióban

Az EU szabályozása és gyakorlata felismeri, hogy a közös boldogulás alapja a közös fejlődés, amihez a hátrányos helyzetű állampolgárok számára is meg kell adni a felzárkózás lehetőségét.

1980-ban megalapították az Összpárti Fogyatékosügyi Csoportot. Bár a Csoport nem hatalommal rendelkezik – hatása mégis egyértelműen pozitív. A fogyatékossággal élő embereket érintő aktuális kérdésekről, a fogyatékossági csoportokról és az EU-intézményekről kéthavonta tanácskozik Strassbourgban. A tárgyalás napirendjén szereplő néhány téma: a mélypadlós autóbuszok direktívája, az antidiszkriminációs intézkedéscsomag, a foglalkoztatási irányelvek. Egytől egyig olyan témák, amelyek megoldása a fogyatékossággal élők életminőségét jelentősen segíti.

A Csoport elnöke 1999 októbere óta Richard Howitt.

Civil képviselet: a European Disability Forum

A fogyatékos emberek civil képviselete az Európai Unióban a fogyatékossággal élők egyik legfontosabb nemzetközi érdekvédelmi szervezete. Ez az 1996-ban alapított European Disability Forum, az EDF (Európai Fogyatékosügyi Fórum).

A szervezet elsődleges célja, hogy Európa valamennyi fogyatékossággal élő állampolgára számára biztosítsa az alapvető és egyenlő emberi jogokat azzal, hogy véleményezési jogot gyakorol a fogyatékos embereket is érintő jogszabályok kidolgozásánál és azok végrehajtásánál. Ez a szervezet párbeszédet folytat a sérült emberek csoportjai és az EU között.

Az EDF tagja 15 EU-tagállam, továbbá Norvégia és Izland országos fogyatékosügyi tanácsa. Az EDF titkárságának székhelye Brüsszel. Legfőbb kormányzó testülete az évente összeülő közgyűlés, amelynek 90 hivatalos delegátusa van, valamint a megfigyelők. Az igazgatótanácsot 16 tag és 7 tisztségviselő alkotja, mandátumuk négy évre szól. Évente két alkalommal üléseznek, mindig az EU Tanácsának elnökségét adó országban. Az EDF élő kapcsolatot tart a tagszervezetekkel, folyamatosan jelen van a médiában is.

Az EDF munkáját bizottságok segítik.

Politikai bizottságok
  • Az Emberi jogok bizottsága – a bioetika, alapvető jogok chartája, szociális charta.
  • Szociálpolitikai bizottság – diszkrimináció, szociális kirekesztés, képzés és foglalkoztatás, oktatás.
  • Általános hozzáférési bizottság – információs társadalom, kutatás-fejlesztés, szabványosítási feladatok, közlekedés, akadálymentes Európa.

Különleges bizottságai a Fogyatékos nők bizottsága és az Ifjúsági bizottság, egyéb bizottsága a Kommunikációs bizottság.

A foglalkoztatás

2002-ben előrelépést jelentett a fogyatékossággal élők jogait illetően a The Framework Directive perspective for equal treatment in employment and occupation – a foglalkoztatásban az azonos bánásmódról kiadott irányelvek (a továbbiakban Irányelvek) – megfogalmazása. Bár az előrelépés ténye vitathatatlan, az irányelvek szűk keresztmetszetét jelzi, hogy tartalma, „kötelezettségvállalása”, ajánlása csak a foglalkoztatásra terjed ki.1

Az EU a fogyatékosságot emberi jogi, jóléti és rehabilitációs alapú területnek tekinti. Ennek értelmében a fogyatékos személyekért tevékenykedő szervezetek feladatai, hogy nemzeti szinten ennek érvényt szerezzenek.

Az Európai Bizottság legfontosabb célja az elkövetkező években egyenlő lehetőségek megteremtése a fogyatékos embereknek. Ily módon megteremtődhet annak a tevékenységnek a tartós dinamikája, amelynek célja a fogyatékos emberek társadalmi befogadása és az európai társadalom alakítása oly módon, hogy ebben a társadalmi képződményben érvényesüljön a lehetőség a valódi egyenlőségre.

A fogyatékosság területén az intézkedések többsége az egyes tagállamok feladata és felelőssége, mert ezeket a problémákat nemzeti szinten lehet a leghatékonyabban kezelni.

A rendezvények („kampányok”) és hatásuk

A Fogyatékossággal Élők Európai Napját minden évben december 3-án rendezik meg.

Ezt a napot az ENSZ is megjelölte.

A nap keretében minden évben kiosztják az Akadályok Megszüntetése Díjat. Ezt azok a cégek és magánszemélyek kaphatják, amelyek aktívan tevékenykednek azért, hogy a munkában megteremtsék az egyenlő esélyeket. 2000-ben a digitalizálással foglalkozó Swith On SA cég kapta meg a díjat, mert húsz munkatársát megtanította a jelnyelvre azért, hogy három siket alkalmazottjával könnyebb legyen a kommunikáció.

Ide kívánkozik egy hazai tapasztalat is. Budapesten, a zuglói Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskola és Gimnázium fiatal intézmény: a korábbi általános iskolát – a demográfiai hullám lecsengése után – 1988-ban vette át a fővárosi önkormányzat, és négy osztállyal elindította a számítástechnikai szakközépiskolát. Az iskola összlétszáma ma 691 fő, 23 osztályban folyik a képzés, a tantestület létszáma 60 fő. A színvonalas középiskolai és szakmai képzésen túl hátránykompenzációs programot is működtetnek. Az integrált nevelés szinte egyidős az iskolával: 1991-ben egy vak tanuló befogadásával kezdődött, jelenleg 40 integráltan oktatott gyerek tanul az iskolában.

Az Ifjúsági Innovációs Versenyen az iskola diákjai 1995-ben és 1996-ban a világelső csapat voltak (3 fő). Az általuk kifejlesztett Braille-nyomtató és órai jegyzetelőgép 103 projekt közül nyert. A diákok saját találmányukat valósították meg, amelynek lényege, hogy a nem látók részére bármilyen számítógéppel szerkesztett szöveg azonnali „kinyomtatását” és „olvashatóságát” teszi lehetővé. 1996-ban első díjat nyert pályamunkájuk: a Braille-dokumentumok számítógépes feldolgozása, 1997-ben pedig a Laslo Emil által kifejlesztett Braille-kijelző című pályázat aratott elismerést. A Braille-kijelző a számítógép képernyőjén lévő szöveg megjelenítését biztosítja egy lapon, melyen egy speciális egeret lehet mozgatni. Mágnesek segítségével az egéren elhelyezett kis gombok föl-le mozgathatók, ezáltal a Braille-írásnak megfelelő inger keletkezik az olvasó ujjban. Így a nem látók is tudnak olvasni a monitoron.

A fogyatékossággal élők személyes tapasztalatai

Semmilyen társadalmi változást, időszakos politikai finomítást célzó stratégiai gondolkodásmód nem nélkülözheti a fogyatékos emberek személyes tapasztalatait. Ezért különösen fontos arra törekedni, hogy a különböző fogyatékossággal élők szervezetei aktuális információkhoz jussanak, minél több helyszínen, minél több megmozdulásban vegyenek részt, hallassák a hangjukat. Ebben az EDF aktív segítséget nyújt.

1998-tól a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) bekapcsolódott az EDF munkájába – különös tekintettel a fogyatékossággal élők integrációjának megvalósulására. A „mindenki számára tervezés” (design for all) fontosságának hangsúlyozásával a szövetség e koncepció hazai közvetítője, terjesztője. Felelőse, elkötelezett aktivistája Szöllősiné Földesi Erzsébet, a MEOSZ elnökségi tagja.

A hatékony tanítási gyakorlat – együttnevelés

A speciális igényeket kielégítő oktatás fejlesztésével foglalkozó Európai Ügynökség és az Európai Unió Bizottsága 260 oldalas jelentésében az Európában működő integrált iskolai osztályok gyakorlatát vizsgálta. Gyakorlati szempontokat mutatott be azoknak a tanároknak a számára, akik széles körben szeretnék alkalmazni a befogadó pedagógiai gyakorlatot.

Az Európai Unió fogyatékossággal élő és a kirekesztődéssel fenyegetett polgáraival kapcsolatos politikája az EU alapszerződésére vezethető vissza.

A sajátos nevelési igényű tanulókkal kapcsolatos közösségi politika a nyolcvanas években kezdődött. Az Európai Közösség oktatási miniszterei 1984-ben és 87-ben állásfoglalásokat fogadtak el és programokat indítottak ezen a területen. Ezek a későbbi integrációval kapcsolatos közösségi politika szellemi megalapozását jelentik. 1990-ben az EU oktatási minisztereiből álló testület határozatot fogadott el a közös oktatási integrációs politikáról. Ebben a tagállamok egyértelműen elkötelezték magukat az integráció mellett.

A sajátos nevelési igényű tanulók ellátása az unió egyes tagállamaiban

A sajátos nevelési igényű tanulók ellátásának mennyiségi mutatószámait összehasonlítva, sokféle összefüggés vehető észre a speciális oktatás és az integrált oktatás között. Vannak országok, ahol a diákok kevesebb mint 1%-át nevelik-oktatják speciális intézményekben (pl. Görögország, Olaszország), másutt akár 4%-át is (pl. Finnország, Franciaország).

Tanköteles korú diákok (fő) SNI diákok Szegregált oktatásban részesülők Referenciaév
aránya (%)
Ausztria 848 126 3,2 1,6 2000/2001
Belgium (F) 680 360 4,0 4,0 2000/2001
Belgium (NL) 822 666 5,0 4,9 2000/2001
Dánia 670 000 11,9 1,5 2000/2001
Finnország 583 945 17,8 3,7 1999
Franciaország 9 709 000 3,1 2,6 1999/2000/2001
Németország 9 159 068 5,3 4,6 2000/2001
Görögország 1 439 411 0,9 0,5 1999/2000
Izland 42 320 15,0 0,9 2000/2001
Írország 575 559 4,2 1,2 1999/2000
Olaszország 8 867 824 1,5 0,5 2001
Luxemburg 57 275 2,6 1,0 2001/2002
Hollandia 2 200 000 2,1 1,8 1999/2000/2001
Norvégia 601 826 5,6 0,5 2001
Portugália 1 365 830 5,8 0,5 2000/2001
Spanyolország 4 541 489 3,7 0,4 1999/2000
Svédország 1 062 735 2,0 1,3 2001
Egyesült Királyság 9 994 159 3,2 1,1 1999/2000

A sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók ellátátása2

A táblázat számairól jól leolvasható, hogy már a regisztrációban jelentős különbségek mutatkoznak. Görögországban pl. a tanulók kevesebb mint egy százalékát jelzik sajátos nevelési igényűként, míg Finnországban 17%-nál is többet. Ennek a nagy eltérésnek feltételezhetően összetett okok állnak a hátterében: az eltérő törvények, a létszámadatok pontossága, a finanszírozási és ellátási rendszerek közötti különbségek.

Az érintett tanulók integrált oktatásának aránya is különböző.

A sajátos nevelési igényű tanulók ellátása az Európai Unió egyes tagállamaiban

Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Svédországban a sérült tanulók nagy arányban vesznek részt az együttnevelésben.

A befogadó gyakorlat nem mindenütt azonos „korú”. Néhány országban hoszszabb, máshol rövidebb időre vezethető vissza. (Skandináviában az 50-es évektől, Dániában 1991-től, Olaszországban 1977-től, Németországban a nyolcvanas évek végétől, hazánkban 1993-tól kap erőteljesebb hangsúlyt az integráció a közgondolkozásban.

Szűkebb környezet – Magyarországon

A közvélemény

Az Európai Unióban a fogyatékossággal élők száma 37 millió. Az Eurobarométer 2001 januárjában végzett közvélemény-kutatásának eredményeként az uniós országokban a megkérdezettek (nem fogyatékosok) 72%-a mondja azt, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek ugyanazon iskolába járjanak, mint ép társaik. 76%-uk véleménye, hogy az értelmi sérült embereket nem kell elkülöníteni a társadalomtól.

A magyar társadalom gondolkodásában más hangsúlyok lelhetők fel. A megkérdezetteknek mindössze 22%-a várja el, hogy a sérült ember dolgozzon, 34%-uk nem alkalmazna fogyatékos embert munkavállalóként, és nem is lát sok esélyt arra, hogy a fogyatékossággal élőket foglalkoztassák.3

A munkába állás a sérült emberek többsége számára nehezített.

Az uniós országokban a fogyatékossággal élők 42%-a dolgozik, szemben a nem fogyatékos emberek 65%-ával. A fogyatékossággal élők 52%-a inaktív (a nem fogyatékos emberek körében az inaktívak aránya csupán 28%).4

A fogyatékos emberek helyzetének tartós rendezésében és a fogyatékos emberek maradéktalan társadalmi befogadásában az elsődleges és leghatékonyabb eszköz a foglalkoztatás, ezért is kell kiemelten kezelni problémáik jelenlétét a foglalkoztatáspolitikába – különös tekintettel az oktatásra és az élethoszszig tartó tanulásra.5 A fogyatékosság továbbra is súlyos akadálya a munkán keresztül érvényesülő társadalmi befogadásnak.

A diszfunkció

Hazánkban a kilencvenes évek előtt jellemzően a speciális intézményekben neveltek-oktattak sajátos nevelési igényű tanulókat.

Az okok, amelyek az elkülönített oktatáshoz vezettek, sokfélék. Ezek közül az egyik: a közoktatás diszfunkciója, a hátrányos helyzet kezelésének képtelensége.

A közoktatásban természetesen nem csak a sajátos nevelési igényű gyermekek a hátrányos helyzetűek.

Tágabb értelemben a hátrányos helyzet az összes olyan családra érvényes, ahol a gyermek szocializációs feltételei kedvezőtlenek. A család a gyermek érzelmi és értelmi szocializációjának kiindulópontja. Itt alakulnak ki a gyermek későbbi magatartásának alapvető meghatározói. A család elsődleges szocializációs hatásai csak részben nevelő szándékúak: nagy részük nem tudatos és a gyermek-szülő kapcsolatból ered. Ha a gyermek szeretetigényére, támaszkeresésére elutasítás a válasz, ha elhanyagolják, esetleg bántalmazzák is, akkor ennek következtében kialakulhatnak az iskolai, tanulási és magatartási zavarok.

Szűkebb értelemben a hátrányos helyzet azokban a családokban alakul ki, ahol a szocializációs hatások a család rossz anyagi helyzetével, kedvezőtlen élethelyzetével függnek össze.

Ha a család légköre ellenséges, a mindennapi érintkezési formákat az agresszió uralja, a szülők alkoholizálnak, akkor az a gyermek fejlődése szempontjából veszélyeztető hatású. Az indítékszegény, sivár szabadidő-eltöltés formái, a kultúraforrások használatának hiánya is oka lehet a hátrányos helyzet kialakulásának.

Az iskola a gyermekek jelentős egyéni eltéréseire tekintet nélkül mindenkinél egységesen alakítja ki az életben való boldoguláshoz szükséges alapismereteket, alapképességeket, a közösség alapértékeit követő életvezetést, életmódot.

Az iskola diszfunkciója tehát a korlátozott igazodási képesség a gyermek egyedi sajátosságaihoz, nevelhetőségéhez.

Ideális állapot lenne, ha az alapiskola felvértezné a gyermekeket arra, hogy sikeresen beilleszkedjenek a társadalomba. Ha azt a feladatot látná el, hogy a gyermek személyes lehetőségeit, egyediségét bontakoztassa ki. Építve az egyedi erősségeire, figyelembe véve egyedi gyengeségeit, és a fejlesztő eljárásokat a gyermek fejlődésének legígéretesebb területeire összpontosítaná.

Az a közoktatási intézmény, amely a teljes körű, alapszintű felkészítést, a közösségi értékek átadását és a tanulók adottságainak egyedi kibontakoztatását egyaránt biztosítani tudja, alkalmas a befogadásra.

A támogató törvényi szabályozók

„Minden, ami nem integrált, az járulékos, másodlagos, ami létezhet és fennmaradhat akár tartósan is, de nem jelenthet primer formát.”
(Halász Gábor)

A tapasztalatok azt mutatják, hogy azokkal az előnyökkel, amelyek a sajátos nevelési igényű gyermek speciális eszközökkel és az elkülönített intézményekben történő fejlesztéséből adódnak, komoly hátrányok járnak együtt a nem akadályozott emberekkel való érintkezés beszűkülése, a szociális kapcsolatokban történő fontos tanulási folyamatok elmaradása miatt.

A sajátos nevelési igényű gyermekek pedagógiai fejlesztésének különböző lehetséges formáit a szociális integráció megvalósulása mentén szemlélve, még inkább felértékelődik az együttnevelés kérdésköre.

Életünk folyamán mindannyian juthatunk olyan helyzetbe, hogy szükségünk lehet segítségre, bíztatásra. Ennek egyik forrása az érvényben lévő törvényi szabályozók ismerete. A sajátos nevelési igényű tanulók nevelésében-oktatásában részt vállaló intézmények alapvető ismereteinek forrásai, amelyek az intézmények jogait és kötelezettségeit fogalmazzák meg, a következők:

  • Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról
  • A 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet a nevelési, oktatási intézmények működéséről
  • A 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet a képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról
  • A 23/1997. (VI. 4.) MKM rendelet, amelyet a gyakorlat „Irányelvek” néven emleget.

A támogató oktatáspolitika

Az Oktatási Minisztérium átfogó integrációs fejlesztéseket dolgozott ki. A közoktatási törvény módosítása abba az irányba hat, hogy a nevelés-oktatás folyamatában és a kapcsolódó szervezetek működésében erőteljesebben jelenjen meg az antidiszkriminációs törekvés, csökkenjen a gyengébb érdekérvényesítő csoportok kirekesztése és erősödjön közreműködésük a közoktatás céljainak megvalósításában. Az esélyegyenlőtlenségek mérséklését célozzák a közoktatási stratégia középtávú intézkedései, amelyek mind a sajátos nevelési igényű, mind a hátrányos helyzetű gyermekek érdekeit szem előtt tartják. Az utóbb említett körbe tartozó gyermekek esélynövelő oktatásának segítését szolgálja az integrációs normatíva bevezetése, valamint az Országos Oktatási Integrációs Hálózat létrehozása. Jó irányt követnek azok a törekvések, amelyek az integrációs programok egymáshoz kapcsolódását, szinergiáját erősítik.

A társadalmi integráció és az esélyegyenlőség elősegítése a Kormány programjában is hangsúlyos szerepet kapott.

A határozott oktatáspolitikai állásfoglalást a Nemzeti Fejlesztési Terv Humán Erőforrás Operatív Programja a 2.1. számú, a „Hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása az oktatási rendszerben” című alintézkedésben jeleníti meg.

„A Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program stratégiai céljaival összhangban a program hozzájárul a munkaerő-piaci esélyteremtéshez és a társadalmi kirekesztődés megelőzéséhez azáltal, hogy biztosítja a minőségi oktatáshoz és a segítő szolgáltatásokhoz való hozzáférést.

A fejlesztési folyamat fő célja olyan befogadó iskolarendszer kialakítása, ahol az iskola alkalmazkodik a gyermekek körében tapasztalható kulturális, képességbeli és tanulási szükségletekben megnyilvánuló sokféleséghez.”6

A közoktatás intézkedéseinek fejlesztési programja (HEF OP 2.1.) újragondolja a nevelési-oktatási célokat a sajátos nevelési igényű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása érdekében.

Az intézmények funkcióváltása

A speciális intézmények

Kulcskérdés, hogy megvalósul-e az (a) oktatáspolitikai célkitűzések és (b) a törvényi szabályozók összhangja a (c) speciális intézmények előtt álló lehetőségekkel

a) Az oktatáspolitikai célkitűzések

Az oktatáspolitikai fejlesztések célkitűzése, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek számára olyan, optimális képzési kínálatot biztosítson, amely a lehető legnagyobb mértékben illeszkedik az egyén individuális igényeihez, képességeihez és tanulási előfeltételeihez, és hozzáférhetővé teszi számukra a többségi oktatási rendszer kínálatait.

b) A törvényi szabályozók

A többször módosított 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról lehetőséget ad Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények (a továbbiakban EGYMI) létrehozására.

„33. §

….(az EGYMI)…létrejöhet a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók többi gyermekkel, tanulóval együtt történő nevelésének, oktatásának segítése céljából.

Céljaival összhangban elláthatja:

  • 34. §-a a), b), e), g) és h) pontjában felsorolt pedagógiai szakszolgálat feladatait, az utazószakember-hálózat működtetését,
  • 36. §-a (2) bekezdésének b)–e) és g) pontjában felsorolt pedagógiai-szakmai szolgáltatás feladatait, továbbá az intézmény keretén belül óvodai, általános iskolai feladatot ellátó intézményegység működhet.”
c) A speciális intézmények előtt álló lehetőségek

Az integrált nevelés-oktatás kiteljesedésével, a befogadó intézmények számának növekedésével előtérbe került és kerül a korábban elkülönült intézmények „sorsa”.

Az inkluzív nevelés-oktatás szakmai és szakmaközi együttműködések során valósulhat meg.

A sajátos nevelési igényű tanulók oktatását – mint már említettük – a kormányzati szándék is abba az irányba erősíti, hogy a gyermekek a többségi iskolákban részesülhessenek oktatásban – a szülők erőteljes részvételét kérve és segítve a döntésben.

A gyógypedagógia alkalmazása hazánkban évszázadosnál is hosszabb múltra tekint vissza, és bár hagyományosan a speciális oktatási-nevelési intézményekben történt, a fentiekben tárgyalt okoknak megfelelően a tanulói összetétel változásának és az integráció elterjedésének hatására a speciális iskolák szervezetében markáns változások jöttek létre. Egyrészt az iskolai (oktatásra koncentráló) funkció aránya lényegesen csökkent és a tanulói összetétel változásának következtében jelentősen át is alakult. Az eddiginél is erőteljesebb hangsúlyt kap a készség- és képességfejlesztés, érték- és normaközvetítés, szocializáció, szolgáltató, individuális fejlesztést végző funkció.

Másrészt az utóbbi években az oktatási alapfunkciók mellett a speciális intézményekben megjelentek és egyre inkább megjelennek azok a szolgáltatások, amelyek direkt módon is elősegítik az integrált nevelést. Egyaránt kihívás és lehetőség tehát, hogy az integrált nevelés terjedésével a speciális kompetenciák erőteljesebb megjelenését segítse a többségi iskolákban (iskolarendszerben) is.

A speciális intézményekben dolgozó gyógypedagógusok szaktudását az integrált nevelés elterjedésével a többségi intézményekben igénylik is. A meglévő gyógypedagógiai tudás (pl. fejlesztő programok alkotása, terápiák alkalmazása, tanácsadás) segítik az integrált oktatásban részt vevő sajátos nevelési igényű gyermekeket, tanulókat (Mesterházi, 2003).

Következmény: az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények

Azokban az országokban, ahol fejlett a speciális oktatás rendszere, az elkülönítetten nevelő iskolákat aktívan bevonják az integráció folyamatába. A speciális intézményekben pedagógus-továbbképzésre, a szülőkkel való kommunikáció minőségének, tartalmainak átgondolására és segítésére, szakmai és szakszolgálati teendők ellátására nyílik lehetőség. Tudjuk, hogy erre a feladatváltásra a közoktatási törvény ad lehetőséget az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények létrehozásával (33. §, 34. § és 36. §), amely a szakszolgálatok és a szakmai szolgáltatások bizonyos szerepének vállalását teszi lehetővé abban az esetben, ha azt az intézmény a sajátos nevelési igényű tanulók integrált nevelésének megsegítése céljából végzi. Így a korábbi elkülönült intézmények forrásközpontokká (képző-szolgáltató intézményekké) alakulhatnak, ahol megtörténhet a szakmai támogatási rendszerek kiépítése. Érdekünk, hogy ez a legjobb speciális intézmények bázisán történjen meg.

Mit csinál az EGYMI?

A törvényi meghatározás egyértelmű eligazodást tesz lehetővé a vállalható feladatok körét illetően.

A 34. § értelmében a pedagógiai szakszolgálat feladatköréből vállalhatja-elláthatja

a) a gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás;
b) a fejlesztő felkészítés;
e) a logopédiai ellátás;
g) a konduktív pedagógiai ellátás;
h) a gyógytestnevelés tevékenységeit.

A 36. § szerint a pedagógiai-szakmai szolgáltatás feladatköréből elláthatja

b) a szaktanácsadást, amelynek feladata az oktatási, pedagógiai módszerek megismertetése és terjesztése;
e) a pedagógusok képzésének, továbbképzésének és önképzésének segítése, szervezése;
g) a tanuló tájékoztató, tanácsadó szolgálat, amelynek feladata a tanulók, a tanulóközösségek, a diákönkormányzatok segítése, a jogaik érvényesítéséhez szükséges ismeretek nyújtásával, tanügyigazgatási, közgazdasági, jogi stb. információk közvetítésével.

A befogadó intézmények előtt álló lehetőségek

Az EADSNE (European Agency for Development in Special Needs Education) 2001. évi adatai alapján a sikeres befogadási stratégia jellemzői nem különböznek jelentős mértékben a hazai tapasztalatoktól. (Kialakításának segítése lehet a megújuló befogadó intézmények egyik célja is.)

Ezek a következők:

Tanári attitűdök: A tanárok szociális érzékenysége, empátiája, az eltérések elfogadásának, a különbségek kezelésének a képessége.

A tanárok szakmai kompetenciája: Gazdag módszertani repertoár, a megfelelő segédanyagok megléte és idő a sokféleség kezeléséhez.

Támogató környezet iskolákon belül és kívül: Az igazgató, a helyi irányítás, a helyi közösségek, a kormány, a szakmai szervezetek részéről.

Egyértelmű kormányzati politika és ennek megfelelő finanszírozási rendszer.

Kooperatív tanítás: Multidiszciplináris tanári és szakértői teamek.

Kooperatív tanulás: Egymást segítő tanulók, csoportos tanulás.

Együttműködés a problémamegoldásban, megállapodásokon alapuló világos szabályok.

Heterogén csoportok, rugalmas tanulásszervezés, alternatív utak.

Hatékony tanítás, igényesség, teljesítményorientáltság, folyamatos mérés és viszszajelzés, egyéni tanulmányi terv és megvalósulásának mindennapi nyomon követése.

Nyitott iskolák – befogadó iskolák – inkluzív7 iskolák

Az a folyamat, amelyik a befogadó (inkluzív) iskolák kialakításához vezet, kétféle módon is megközelíthető. Egyrészt a nyitott iskolák a szervezeti és tartalmi kereteik átalakításával alkalmassá válnak a kulcskompetenciák fejlesztésére, a fejlesztési programok befogadására, és ebből adódóan a különböző gyermekek (a sajátos nevelési igényűek és ép társaik) együtt történő fejlesztésére. Másrészt azok az iskolák, amelyek lépéseket tesznek a kulcskompetenciák fejlesztésére orientált pedagógiai gyakorlat kialakítására, olyan befogadó közeget tudnak teremteni, ahol együttes fejlesztéssel, együttneveléssel biztosítani tudják a tanulók individuális fejlődését.

A fogyatékosság általános kezelésének kulcsfontosságú elemei a befogadó iskolában

1) Azoknak az innovatív koncepcióknak a megvalósítása, amelyek segítik a felkészülést a befogadásra, az elfogadó szemlélet kialakítására.

Ahogy a vakságot a szem bekötésével, a gyengénlátást elhomályosított szemüveggel, a hallássérülést is jól lehet szimulálni: nézzünk egy filmrészletet a televízión, és ha teljesen hang nélkül megy a film, a siketséget, ha olyan nagymértékben lehalkítjuk, hogy a beszédet már teljes egészében nem halljuk, akkor a nagyothallást szimulálhatjuk. Miközben igyekszünk megérteni, hogy mi a film cselekménye, és a részletekből kombinálva vagy szájról olvasva próbáljuk megfejteni a beszédet – még ha átmenetileg és a hangerő-szabályozó egyetlen csavarintásával megszüntethető módon is – ugyanolyan helyzetbe kerülünk, mint hallássérült embertársaink. Aki ezt kipróbálja, annak elmegy a kedve a viccelődéstől.

2) Olyan környezeti feltételek megteremtése, amelyek minden szempontból alkalmasak arra, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók számára is elérhető szolgáltatást biztosítsanak.

3) A szaktárgyi ismeretanyag hozzáférhetővé tétele minden sajátos nevelési igényű gyermek számára. Ebben a feladatkörben a technikai- és egyéb speciális megsegítés lehetőségének megkeresése zajlik (szoftverek a síkírásos információk, a vizuális elemek „befogadására”, konvertálási lehetőségek, technikai segédeszközök stb.) a sérült emberek számára.

Kulcsszereplő a pedagógus

Az a gyermek biztosan hátrányos helyzetűvé válik, akinek otthoni környezetéből hiányoznak az iskola által elvárt nevelő hatások, akit olyan szociális hatások formálnak, amelyek nincsenek összhangban az iskola fejlesztő hatásaival.

A sérült gyermek családjának helyzete és társadalmi helye nagy távolságra van a pedagógusétól. Az, hogy a pedagógus milyen módon viszonyul ezekhez a családokhoz, meghatározó a nevelési-oktatási folyamat eredményességében. Ahhoz, hogy a pedagógus nevelési segítséget tudjon nyújtani, nemcsak megfelelő kompetenciákkal kell rendelkeznie, hanem olyan elfogadó attitűddel kell bírnia, ami segíti a gyermekek fejlődését.

Segíthetik a pedagógust az útkeresésben azok a vélemények, amelyeket a kötet előzetes bemutatásakor fogalmaztak meg a meghívottak: gyógypedagógusok és az együttnevelésre nyitott, azt már gyakorló nevelők.

Az együttnevelés előnyei
Gyógypedagógusok véleménye Többségi pedagógusok véleménye
Empátia
Együttműködés   Gyerek–gyerek
  Pedagógus–pedagógus
  Pedagógus–gyerek
Új módszerek
Egyéni képességek
Változatos értékelés
Húzóerő
Beilleszkedés segítése
Tudatosság
Társadalmi érzékenyítés
 
Együttnevelés, egymás értékeinek megismerése
 
Kreativitás
Megjelenés, öltözködés
 
Társadalmi integráció megalapozódik
A gyerek lakóhelyén marad, a családban
A társadalom megtanul együttélni a fogyatékosokkal, elfogadóvá válik
 
Megértik a sérült ember problémáit, kommunikációban, együttműködésben
Intenzívebb képességfejlesztés
Differenciált foglakozások, a gyermekhez alkalmazkodó követelmények
 
Húzóerő (magatartásban és a tanulmányokban)
Életszerű
Innováció a pedagógiában
  Több szakember együttműködése
  Módszertani kultúra javulása
  Módszerek gyarapodása
Korai szocializáció (tudatos alkalmazkodás SNI+többségi tolerancia, empátia)  

Értékközvetítés, értéktudat
Az iskola szolgáltató szerepe nő – valódi szabadság a az iskolaválasztásban
A leszakadók támogatása
Társadalmi beválás
 
Szemléletváltás
Gyermekek
Szülők
Pedagógusok
Oktatási szakemberek
Politikai vezetők
 
Az egész társadalom
Szocializáció
Egyéni, differenciált nevelés, fejlesztés, oktatás
Esélyegyenlőség
Segítő technikák automatikus kialakulását segítik

 

Az együttnevelés hátrányai
Gyógypedagógusok véleménye Többségi pedagógusok véleménye
Felkészületlenség (pedagógusok felkészítése)
Többletmunka (időkeret)
Tárgyi, személyi feltétel
Iskola társadalmi megítélése
Feltételek hiánya
  Személyi
    Pedagógus
    Szülő
    Gyermek
  Tárgyi
Ellenőrzés hiánya
Kirekesztettség, elmagányosodás
Magatartási, tanulási problémák kiéleződése
Deviancia
Megfelelő módszertani felkészültség hiánya is okozhatja a problémákat
Az erőltetett integráció, a feltételek hiánya, a társadalom felkészületlensége hátráltatja a megvalósulást
Több pedagógiai felkészülést igényel
Specialitások, sorstársi közösségek elvesztése
Formális integráció
Kompetenciahatárok fellazulása és a szakmai együttműködések problémái
Szülői ellenérzések
Könnyen megsérülhet a gyermek énképe ha nincs pedagógiai tudatosság (stigmatizáció)
„versenyistálló”- + „tudásgyár”-szemlélet feloldása, külső és belső konfliktusokat okoz
Kényszer
A társadalmi problémák áthárítása az iskolára
Egy bizonyos réteg nem integrálható – rájuk is kell gondolni
Újra szegregálja a nehezen kezelhető, magatartászavaros gyermekeket
A közoktatás színvonalának csökkenése
Látszatintegráció
Önértékelési sikertelenségek
Tárgyi, személyi, módszertani feltételek nincsenek megteremtve
Dezinformált családok
A gyógypedagógia diszkriminációja
A gyógypedagógiai intézményrendszer szétesése – kampány
Sikertelen túlkoros gyerekek – nincs biztosítva a kimenet
Differenciálatlan taneszközök (tankönyv, munkafüzet)

Befejezés helyett

A fogyatékossággal élők jogainak védelmére eddig nem született kötelező érvényű EU-jogszabály. A fogyatékos emberek problémája azonban kiemelt figyelmet kap a tagállamokban, hiszen az Unió minden tizedik polgára valamilyen testi vagy szellemi fogyatékossággal él. Olyan kezdeményezéseket támogatnak, amelyek ráirányítják a figyelmet a fogyatékos emberek gondjaira, másrészt a fogyatékossággal élők érdekeinek összehangolt képviseletének támogatása az oktatásban, a munkahelyeken, a fizikai mobilitás és a lakhatás biztosításában, a jóléti rendszerekben.

Hogyan lesz az EU-ban a csatlakozás után a fogyatékos emberek Európája? Erről Dr. Hegedűs Lajos, a MEOSZ elnöke így nyilatkozott: „A fogyatékossággal élő emberek számára Magyarország uniós tagsága elsősorban másfajta szemlélet meghonosulását jelentheti. Ez szól egyrészt empatikusabb gondolkodásmódról a társadalomban, másrészt más eszmeiségről a fogyatékossággal élők körében, akiknek úgy kell gondolkodniuk saját sorsukról, mint akik felelősek annak alakításában.”

Hazánkban államtitkári és helyettes államtitkári pozíciót töltenek be sérült emberek. Hallássérült, látássérült szakember áll az országos szövetségek élén – számtalan más funkcióban állják meg a helyüket a fogyatékossággal élők.

A sajátos nevelési igényű gyermekek, a fogyatékossággal élő felnőttek és a többségi társadalom érdeke is, hogy a jövő, amelyet most alakítunk, olyan legyen, ahol a sérült emberek természetesen élnek, dolgoznak, szórakoznak, tanulnak együtt ép embertársaikkal.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.