2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2009 február

Szüdi János :: A titoktartási kötelezettség a közoktatásban

2009. szeptember 30.

A közoktatási intézmények sajátossága, hogy a szolgáltatást igénybe vevők gyermekek, és a felkészítésükben részt vevő felnőttek a munkájuk során szükségszerűen jutnak olyan ismeretekhez, adatokhoz, tényekhez, amelyek a jogszabály nyelvére lefordítva személyes adatoknak minősülnek. E személyes adatokhoz való hozzájutás nem azonos szükségképpen a közoktatási intézmények által összegyűjtött és tárolt személyes adatokkal. A tanuló felügyeletének ellátásában közreműködők olyan információkra tesznek szert, amelyek birtoklására csakis annak van lehetősége, aki munkájában közvetlenül érintkezik az adott gyermekkel, tanulóval, illetve a családjával.

A pedagógust, a nevelő- és oktatómunkában közvetlen segítőként részt vevő alkalmazottat, továbbá azt a személyt, aki közreműködik a gyermek, a tanuló felügyeletének az ellátásában, hivatásánál fogva titoktartási kötelezettség terheli minden olyan, az érintettekkel kapcsolatos védett tényt, adatot, bizalmas információt illetően, amelyről a gyermekkel, a tanulóval, a szülővel vagy családjukkal való kapcsolattartás során tudomást szerzett.

TITOKTARTÁSI KÖTELEZETTSÉG A KÖZOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN

Az intézményválasztásból származó kapcsolat lényege

Mellérendeltség, partnerség, együttműködés
Közreműködés a szülői felügyeletből eredő jogok gyakorlásában

A szülő, amikor beviszi gyermekét egy óvodába, iskolába, illetve kollégiumba, amikor gyakorolja az intézményválasztással kapcsolatos jogosítványát, akkor a szülői felügyeletből eredő jogai és kötelezettségei gyakorlásába bevonja az érintett intézményt, illetve annak dolgozóit. Az együttműködés célja, hogy minél eredményesebb legyen a nevelőmunka, amely felkészíti a gyermeket, a tanulót az előtte álló feladatok megoldására, végső soron az életkezdésre, a munkába állásra, illetőleg az életút megszervezésére. Ez a nevelőmunka csak akkor lehet hatásos, eredményes, ha a benne közreműködők kölcsönösen együttműködnek, megbíznak egymásban, kölcsönösen segítik egymást. Mindennek alapja az információáramlás, a tájékoztatás, amelynek köszönhetően valamennyi érdekelt birtokába jut a gyermekkel való törődést meghatározó, megváltoztató ismereteknek.

Az intézmény, a pedagógus, a szülő és a tanuló mellérendeltségi viszonyban állnak. Az óvodai felvételi jogviszony, a tanulói jogviszony, a kollégiumi tagsági jogviszony nem teremt alá-fölé rendeltséget. Egyik félnek sincs utasítási joga.

Az adatvédelem lényege

Az adatvédelem szabályait meghatározó rendelkezések leglényegesebb vonása, hogy minden szervezet jogszerűen csak olyan személyes adathoz juthat hozzá, illetve vehet birtokába, amelyre törvény felhatalmazza, vagy amelynek birtoklásához az érintett hozzájárult. Az ily módon benyújtott adatoknak a szervezeten belüli és kívüli mozgása, kezelése korlátok között történik. A korlát a célhoz kötöttség. Ennek lényege, hogy az információk gyűjtésére felhatalmazott szervezet

  • csak olyan adatot gyűjthet össze, tárolhat, vagyis vehet birtokba, amely feladatainak az ellátásához feltétlenül szükséges;
  • ezeket az adatokat saját szervezetén belül is csak olyan körben ismertetheti meg, adhatja tovább, amilyen körben az indokolt;
  • saját szervezetén kívül csak akkor és olyan mértékig továbbíthatja a birtokában lévő személyes adatokat, amilyen mértékig arra egy meghatározott cél elérése érdekében szükség van;
  • az intézményi információáramlás rendszerén belül az intézmény működésében közreműködők feladatait, jogait és kötelezettségeit az információ gyűjtésében, feldolgozásában, birtoklásában és továbbításában betöltött helyét, szerepét az intézmény vezetőjének kell meghatároznia.
A közoktatási intézmények mint adatgazdák

A közoktatási intézmények sajátossága, hogy a szolgáltatást igénybe vevők gyermekek, és a felkészítésükben részt vevő felnőttek a munkájukkal összefüggésben szükségszerűen jutnak hozzá olyan ismeretekhez, adatokhoz, tényekhez, amelyek a jogszabály nyelvére lefordítva személyes adatoknak minősülnek. E személyes adatokhoz való hozzájutás nem azonos szükségképpen a közoktatási intézmények által összegyűjtött és tárolt személyes adatokkal. A gyermek, a tanuló felügyeletének ellátásában közreműködők olyan ismeretekre tesznek szert, amelyek birtoklására csakis annak van lehetősége, aki közvetlenül érintkezik munkája során az adott gyermekkel, tanulóval, illetve a családjával.

Az egymásra utaltság lényege

A közoktatásról szóló törvény a közoktatási intézmények pedagógiai tevékenységét olyan folyamatként határozza meg, amelynek középpontjában az érintettek közreműködése, kölcsönös tájékoztatása áll. Ezt a kötelezettséget a közoktatásról szóló törvény mindkét félnek előírja.

  • A szülő kötelessége, hogy rendszeres kapcsolatot tartson a gyermekével foglalkozó pedagógusokkal, és részükre a szükséges tájékoztatást megadja. [Kt. 14. -a (2) bek. d) pont]
  • Megjelenik ez a kötelezettség a „másik oldalon” is. A pedagógus kötelessége, hogy a szülőket gyermekük nevelésével és oktatásával, fejlődésével kapcsolatosan az őket érintő kérdésekről rendszeresen tájékoztassa. [19. (7) bek. f) pont]

Egyértelmű, hogy ez a kapcsolattartás, ez a tájékoztatási, információközlési rendszer nem azonosítható a közoktatási intézmény személyes adatok begyűjtésére, tárolására, feldolgozására és továbbítására vonatkozó információs rendszerével, bár szükségszerű, hogy e két rendszer kapcsolódik egymáshoz.

A titoktartási kötelezettség érintettjei

Az intézmény és az alkalmazottak eltérő kötelezettségei
A közoktatási intézmény kötelezettségei

A közoktatásról szóló törvénynek a rendelkezései nem az intézményre, hanem az egyes személyekre vonatkozóan állapítja meg a titoktartás kötelezettségét. A közoktatási intézményre a személyes adatok jogszerű kezelésére vonatkozó rendelkezések az irányadóak. Csak olyan adatot kezelhet, amelyre törvény vagy az adat tulajdonosa feljogosította.

Az alkalmazott titoktartási kötelezettsége

Ettől eltérő a kötelezettsége annak, aki részt vesz a gyermekek, a tanulók ellátásában. A szabályozás valamennyi közoktatási intézményre kiterjedően állapítja meg a következőket: a pedagógust, a nevelő- és oktatómunkát közvetlenül segítő alkalmazottat, továbbá azt, aki közreműködik a gyermek, a tanuló felügyeletének az ellátásában, hivatásánál fogva harmadik személyekkel szemben titoktartási kötelezettség terheli a gyermekkel, a tanulóval és családjával kapcsolatos minden olyan tényt, adatot, információt illetően, amelyről a gyermekkel, tanulóval, szülővel való kapcsolattartás során szerzett tudomást. [Kt. 2. sz. mell. „Adatkezelés a közoktatási intézményekben” cím 1. pont.]

Az érintettek köre

A titoktartás kötelezettsége nemcsak a pedagógusokat érinti, hanem a közoktatási intézmény minden olyan dolgozóját is, aki munkája során közvetlen kapcsolatba kerül a gyermekkel, a tanulóval, illetve a szülővel, és ennek eredményeképpen információk birtokába jut.

A rendelkezések megtartására köteles mindenki, aki közreműködik, közreműködött a gyermekek, a tanulók felügyeletének az ellátásában, függetlenül attól, hogy az adott közoktatási intézményben milyen munkakört tölt be. A kiskorú gyermek, tanuló a közoktatási intézményben nem maradhat felügyelet nélkül egy pillanatra sem az alatt az időszak alatt, amikor a közoktatási intézmény által nyújtott szolgáltatást veszi igénybe. A felügyelet ellátásában közreműködő személy kijelölése az intézményvezető kötelezettsége. Az intézmény vezetője felelős azért, hogy a felügyeletet olyan személy gyakorolja, aki ennek ellátásához megfelelő szakértelemmel, felkészültséggel és gyakorlattal rendelkezik. A titoktartási kötelezettség beálltát nem befolyásolja az a tény, hogy olyan személy vesz részt a feladatban, akinek nincs megfelelő végzettsége, és emiatt nem láthatná el a gyermekek felügyeletét.

A titoktartási kötelezettség nem kötődik ahhoz, hogy a felügyelet ellátásában ki, milyen jogcímen és milyen felkészültség, illetve gyakorlat mellett vett részt. A felügyeleti tevékenységben való közreműködés megalapozza a titoktartási kötelezettséget, függetlenül attól, hogy a feladat ellátásában az érintett kinek a felkérése, megbízása alapján, mennyi ideig működött közre. Így például az óvodában a gyermekekre a nyitva tartás első pillanatától kezdve óvodapedagógusnak kell felügyelnie. A titoktartási kötelezettség azonban beáll akkor is, ha a gyermeket az óvodai karbantartó veszi át a szülőtől, és ennek során szerez információt a család életével, a gyermek nevelésével kapcsolatosan. Nyilvánvalóan az óvodában a gyermek felügyeletét pedagógiai szempontból nem megfelelően szervezték meg, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a gyermek átvételében és „megőrzésében” közreműködő karbantartó az adott időpontban részt vett az óvodai felügyelet munkájának a megvalósításában, tehát a titoktartási kötelezettség a karbantartó esetében is érvényesül.

A „védett” információhoz való hozzáférés lehetősége

A gyermek, a tanuló felügyeletének ellátása a nevelési-oktatási intézmények feladata. Felügyelet: a nevelési-oktatási intézményben a gyermek, a tanuló testi épségének megóvásáról és erkölcsi védelméről történő gondoskodás a nevelési-oktatási intézménybe való belépéstől az intézmény jogszerű elhagyásáig terjedő időben, továbbá a nevelési, illetve a pedagógiai program részeként tartott kötelező, a nevelési-oktatási intézményen kívüli foglalkozások, programok ideje alatt. [Kt. 121. (1) bek. 11. pont]

Bár a gyermekek, tanulók felügyeletének ellátása mint feladat csak az óvoda, az iskola és a kollégium tekintetében jelenik meg a közoktatásról szóló törvényben, ezeket a rendelkezéseket alkalmazni kell a gyermek ellátásában közreműködő más közoktatási intézményekre is, mint például a korai fejlesztés és gondozás feladatait ellátó intézményekre, a fejlesztő felkészítést biztosító intézményekre vagy a nevelési tanácsadókra. A felügyeleten érteni kell minden olyan tevékenységet, amely az által válik megvalósíthatóvá, hogy a szülő a közoktatásról szóló törvényben meghatározott szolgáltatáshoz való hozzáférés céljából elviszi gyermekét valamely közoktatási intézménybe, és ott az intézmény dolgozói az intézményi célok és feladatok megvalósítása céljából a gyermekkel kapcsolatba lépnek.

Az információkból kizárt „harmadik személy”

A törvény szövegében alkalmazott „harmadik személyekkel szemben” kifejezés azt jelenti, hogy a titoktartási kötelezettség mindenkivel szemben fennáll, aki nem részese a felügyeleti feladatok ellátásában közreműködők, a gyermek, a tanuló és a szülő kapcsolatrendszerének.

A kollektív munkavégzés szerepe

Az óvoda, az iskola, a kollégium pedagógiai tevékenységére jellemző a kollektív munkavégzés, az érintett gyermek, tanuló fejlődésének együttes értékelése. Igaz ez a pedagógiai szakszolgálat feladatainak ellátására is, amelynek keretei között jogszabályok írják elő a kollektív mérlegelést, azt, hogy a gyermek személyiségét, fejlődését több személy értékelje. A közoktatásról szóló törvény számos helyen utal is a kollektív döntéshozatalra.

  • A gyermek utoljára abban az évben kezdhet óvodai nevelési évet, amelyben a hetedik életévét betölti, feltéve, hogy augusztus 31-e után született, és a nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság javasolja, hogy még egy évig maradjon az óvodában. Ilyen javaslat azonban csak a szülő kérésére és az óvodai nevelőtestület egyetértésével születhet. E rendelkezésből világosan megállapítható, hogy az óvodai nevelőtestületnek mint közösségnek kell egyetértenie azzal, hogy a gyermek az óvodában maradjon. A nevelőtestületi egyetértés megadásához pedig szükség lehet olyan információk közlésére az érintett pedagógus részéről, amelyek egyébként a nevelőtestületi tagokon kívüli személyekkel szemben titoktartási kötelezettség alá esnek. [Kt. 24. (5) bek.]
  • A tanulók év végi osztályzatát a nevelőtestület osztályozó értekezleten áttekinti, és a pedagógus, illetve az osztályfőnök által megállapított osztályzatok alapján dönt a tanulók magasabb évfolyamra lépéséről. Abban az esetben, ha az év végi osztályzat a tanuló hátrányára lényegesen eltér a tanítási év közben adott érdemjegyek átlagától, a nevelőtestület felhívja az érdekelt pedagógust, hogy adjon tájékoztatást ennek okáról, és indokolt esetben változtassa meg döntését. Ha a pedagógus nem változtatja meg a döntését, és a nevelőtestület ennek indokaival nem ért egyet, az osztályzatot az évközi érdemjegyek alapján a nevelőtestület a tanuló javára módosítja. [Kt. 70. (4) bek.]

A nevelőtestület döntési jogkörébe tartozik a tanulók magasabb évfolyamba lépésének megállapítása, a tanulók fegyelmi ügyeiben való döntés, a tanulók osztályozóvizsgára bocsátása. [Kt. 57. (1) bek.]

Kollektív információbirtoklási jog

E rendelkezések végrehajtása kollektív értékelőtevékenységet igényel, amely szükségszerűen együtt jár az érintett pedagógus birtokában lévő, a gyermekre, a tanulóra vonatkozó információk egymás közötti átadásával. Ezért a titoktartási kötelezettség a közoktatási intézményen belül abszolút értelemben nem érvényesülhet. A titoktartási kötelezettség a pedagógiai munka során csak relatív értelemben fogható fel. Nem kell érvényesülnie olyan esetben, amelyben a gyermek, illetve a tanuló személyiségének értékelése, fejlődésének elősegítése céljából szükség van a közreműködők együttműködésére.

A titoktartási kötelezettség ezért nem terjed ki a nevelőtestületi értekezleteken a nevelők között a gyermek, a tanuló fejlődéséről, értékeléséről, minősítéséről folytatott megbeszélésre.

Minden pedagógusnak, aki részt vesz a testületi értekezleten, el kell tudnia dönteni, hogy a birtokában lévő információk közül melyek azok, amelyek átadása szükséges az érintett gyermek, tanuló megítéléséhez. Az e körön kívül eső információk átadásával a pedagógus megsérti titoktartási kötelezettségét.

Ha a közoktatási intézmény nem nevelési-oktatási intézmény, akkor a nevelőtestületet megillető jogosítványokat az alapfeladatok ellátásában közreműködőkből álló szakalkalmazotti értekezlet gyakorolja. Ennek megfelelően a nevelési tanácsadóban, a gyógypedagógiai tanácsadó, korai fejlesztő és gondozó központban, a szakértői és rehabilitációs bizottságban, a beszédjavító intézetben, a konduktív pedagógiai intézetben is sor kerülhet a felügyelet ellátásában közreműködők egymás közötti tanácskozására, a szükséges információk átadására, ha az a gyermek fejlődése céljából indokolt és szükséges. Így például a szakértői és rehabilitációs bizottság a szakvéleményét bizottsági tevékenység eredményeképpen alakítja ki. Szükségszerű, hogy a bizottsági munkában közreműködők együttesen értékeljék azokat az információkat, amelyeket a lefolytatott vizsgálat során megszereztek. Lényeges azonban, hogy csak olyan tények, adatok, információk átadására kerülhet sor, amelyek szükségszerűen együtt járnak egy adott gyermek, tanuló pedagógiai szempontból történő megítélésével. [Kt. 57. (7) bek.]

A harmadik személy

A titoktartásra vonatkozó rendelkezések arra épülnek, hogy a gyermeknek az óvodába, illetve a tanulónak az iskolába, kollégiumba történő beíratásával a közoktatásról szóló törvényben meghatározott jogviszony jön létre, amelynek az alanya a gyermek, a tanuló és a nevelési-oktatási intézmény, illetve a gyermekhez kapcsolódóan a kiskorú szülője. Mindenki más a jogviszonyon kívül álló harmadik személynek minősül.

A személyi és intézményi felelősség

A titoktartási kötelezettség a felügyelet ellátásában közreműködő személyekre és nem a közoktatási intézményekre vonatkozik. A közoktatási intézmények – a személyes adatok közlésére vonatkozó rendelkezések szerint – az általuk jogszerűen nyilvántartott adatokat a közoktatásról szóló törvényben meghatározott szervezetekkel – a közoktatásról szóló törvényben meghatározott célhoz kötöttség megtartása mellett – közölhetik.

A személyes adatok közoktatási intézményen kívüli közlésére azonban nem feltétlenül a felügyelet ellátásában közreműködő személy az illetékes, hanem a közoktatási intézményben kialakított információs rendszer szerint az adattovábbításra feljogosított alkalmazott.

A titoktartási kötelezettség tartalma
Az információ megőrzésének kötelezettsége

A titoktartási kötelezettség alapján az információ birtokosa, a titoktartásra köteles személy a tudomására jutott tényeket, adatokat, információkat köteles megőrizni. E megőrzés azt jelenti, hogy az előzőekben meghatározott körön kívül másnak nem adhatja át azokat, bizonyos esetekben az átadást köteles megtagadni.

Ez a kötelezettség kiterjed a „hivatalos eljárásokra” is, mint például a bíróságok vagy más hatóságok előtt folyó eljárásra. Nem hallgatható ki a pedagógus, a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazott, illetőleg az, aki a gyermek felügyeletének ellátásában közreműködött, tanúként sem. A tanúvallomás megtagadásával összefüggő kérdéseket értelemszerűen nem a közoktatásról szóló törvény, hanem az adott eljárás kérdéseit meghatározó törvények szabályozzák.

  • A közigazgatási hatósági eljárásban tanúként nem hallgatható meg védett adatnak, hivatásbeli titoknak minősülő tényről az, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól az arra jogosított szervtől vagy személytől. [2004. évi CXL. tv. 53. (3) bek.]
  • A büntetőeljárásban megtagadhatja a tanúvallomás-tételt az, aki foglalkozásánál fogva titoktartásra köteles, amennyiben a tanúvallomással a titoktartási kötelezettségét megsértené, kivéve, ha ez alól az arra jogosult felmentette. [1998. évi XIX. tv. 82. (1) bek. c) pont]
  • A szabálysértési eljárás során nem lehet tanúként kihallgatni azt, aki foglalkozásánál, hivatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomásával e kötelezettségét megsértené. [1999. évi LXIX. tv. 57. (2) bek.]
  • A polgári peres eljárásban a tanúvallomást megtagadhatja az ügyvéd, az orvos és más olyan személy, aki hivatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással titoktartási kötelességét sértené meg, kivéve, ha az érdekelt e kötelesség alól felmentette. [1952. évi III. törvény 170. (1) bek.]

A titoktartási kötelezettség beálltának feltételei

Az előírt feltételek együttes meglétének követelménye

A titoktartási kötelezettség beálltának elengedhetetlen – együttes – feltétele, hogy a gyermekkel, a tanulóval, illetve a családdal kapcsolatos védett tény, adat, bizalmas információ hivatásánál fogva, a gyermekkel, a tanulóval, a szülővel való kapcsolattartás során kerüljön az érintett birtokába.

Az egyes feltételek
A kapcsolattartás fogalma

A kapcsolattartás kifejezést a közoktatásról szóló törvény értelmező rendelkezései nem elemzik. Ennek megfelelően a mindennapi gyakorlat szóhasználatból kiindulva, e fogalmon a közvetlen érintkezésnek, az együttlétnek, a személyes összeköttetésnek minden olyan formáját érteni lehet, amely alkalmat teremthet az információhoz jutásra. Ez nem feltétlenül fizikai együttlétre vonatkozik. Kapcsolat jöhet létre távközlési eszközök útján is. A kapcsolattartás azonban személyre szóló érintkezést jelent, s nem érthető rajta a véletlen észlelés. A kapcsolattartás két személyt feltételez, akiknek szándékukban áll, hogy a személyes összeköttetés létrejöjjön, megvalósuljon, fennálljon.

A kapcsolattartás létrejötte

Nem mindegy, hogy a kapcsolat milyen okból, milyen célból jött létre. A titoktartási kötelezettség azokra az információkra vonatkozik, amelyeket az érintett hivatásánál fogva szerzett meg, vagyis amikor a munkaköri kötelezettségét teljesítette. Az összeköttetés létesülése azt feltételezi, hogy az érintett gyakorolja a hivatását, munkáltatói intézkedést hajt végre, teljesít egy olyan feladatot, amelyre adott munkakörben jogosult, köteles. A munkaköri feladatok teljesítése során teremtődik meg a kapcsolat.

Nem biztos, hogy a kapcsolat létesítése eredetileg is valamely tény, adat, információ megszerzésére, átadására irányult. Lehetséges, hogy egy eredetileg más célból létesített kapcsolat során jut valamilyen védett tény, adat információ birtokába az érintett. Annak vizsgálatánál, hogy bekövetkezett-e a titoktartási kötelezettséget eredményező kapcsolattartás, azt is vizsgálni kell, hogy a pedagógus, a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazott vagy a felügyelet ellátásában közreműködő személy a hivatásának gyakorlása során szerzett-e tudomást az adott tényekről, adatokról, információkról. A „magánemberként” létesített kapcsolattartás során szerzett tényekre, adatokra, információkra a titoktartási kötelezettség nem terjed ki. Arra van tehát szükség, hogy az érintett a munkaköri kötelezettségének teljesítésekor teremtsen kapcsolatot a gyermekkel, a tanulóval, illetve a szülővel. Ilyen kapcsolat létrejöhet, amikor az érintett részt vesz a nevelő-oktató munkában, a gyermek, a tanuló felügyeletének az intézményen belüli ellátásában, illetőleg az óvodán, iskolán, kollégiumon kívül szervezett, a nevelési programhoz, a pedagógiai programhoz kapcsolódó eseményen (pl. kirándulás, múzeum-, színház-, könyvtárlátogatás, orvosi vizsgálat). Munkaköri feladatellátásának keretében jut a gyermekkel, a tanulóval és családjával kapcsolatos tény, adat információ birtokába a pedagógus akkor is, amikor meglátogatja a családot, a szülőket.

A kapcsolattartás azonban több mint a puszta együttlét például a tanítási órán vagy egy iskolai múzeumlátogatáson. Olyan együttlétet feltételez, amelyben megvan a lehetősége a bizalomra épülő közlésnek.

Az információ megszerzése

A védelem azokra az információkra, adatokra, tényekre terjed ki, amelyekhez az érintett a kapcsolattartás során jutott hozzá. Ez lehet az információk, adatok, tények tudatos közlése, de lehet a kapcsolattartás „nem várt”, nem „célzott” következménye. Így például, ha a pedagógus meglátogatja a családot azzal a céllal, hogy megbeszélje a tanuló fejlődését, észlelheti azokat a vagyoni viszonyokat, amelyek között a család él. Ez az információ nem közölhető harmadik személlyel.

A védett információk köre

A titoktartási kötelezettség nem terjed ki a gyermekeknek, a tanulóknak azokra az adataira, amelyeket a közoktatási intézmény a közoktatásról szóló törvény rendelkezései alapján kezelhet. A közoktatásról szóló törvény tételesen felsorolja, hogy mely adatokat tarthat nyilván a közoktatási intézmény. Ezek közé tartoznak többek között:

  • a gyermek, a tanuló neve, születési helye és ideje, állampolgársága, lakóhelyének, tartózkodási helyének címe, telefonszáma, nem magyar állampolgár esetén a Magyar Köztársaság területén való tartózkodás jogcíme és a tartózkodásra jogosító okirat megnevezése, száma;
  • szülő neve, lakóhelye, tartózkodási helye, telefonszáma;
  • a gyermek óvodai fejlődésével kapcsolatos adatok;
  • a tanulói jogviszonnyal kapcsolatos adatok, mint a tanuló magatartásának, szorgalmának és tudásának értékelése és minősítése, vizsgaadatok, a tanulói fegyelmi és kártérítési ügyekkel kapcsolatos adatok. Ezek az adatok nem tartoznak a védett adatok körébe, a közoktatásról szóló törvényben meghatározott célból, a személyes adatok védelmére vonatkozó célhoz kötöttség megtartásával továbbíthatók.

Minden más, olyan adat, információ, tény, amelynek kezelésére a közoktatási intézménynek nincs felhatalmazása, védelem alá esik, és a kapcsolattartás keretei között történő „megszerzés” után az érintettet titoktartási kötelezettség terheli.

Az információk „besorolása”

Bármelyik feltétel hiánya esetén nem áll be a titoktartási kötelezettség, és a felügyelet ellátásában közreműködő személy erre hivatkozással nem tagadhatja meg a tanúvallomás-tételt.

  • Így például, ha a pedagógus tanítási órát tart, és az egyik tanuló bántalmazza a padtársát, a titoktartási kötelezettség nem áll be, mivel az adott tényről a pedagógus a tanulóval való együttlét során, de nem a kapcsolattartás keretei között szerzett tudomást.
  • Ha a pedagógus folyosói felügyeletet lát el, és észleli, hogy a tanuló megrongálja az intézmény valamelyik vagyontárgyát, vagy az illemhelyiségben dohányzik, „füvezik”, nem áll be a titoktartási kötelezettség, mert a pedagógus nem a kapcsolattartás során szerzett tudomást az adott tényről.

Az információval való rendelkezése ezekben az esetekben sem szabályozatlan. Az iskolában kialakított rend szerint a pedagógusnak jelzéssel kell élnie az intézmény illetékes vezetőjénél, aki az adatkezelés rendje szerint járhat el, például kártérítési eljárást indít a károkozóval szemben, vagy a gyermekvédelmi hatóságot keresi meg a dohányzás, a „füvezés” miatt.

Más a helyzet, ha a tanuló az osztályfőnökéhez fordul, és közli vele, hogy kábítószert fogyasztott. Ilyen esetben ugyanis a kapcsolattartás megtörtént, és beáll a titoktartási kötelezettség.

A kapcsolattartás létesítését célzó szándékos magatartásnak nem feltétlenül kell meghatározott adat, tény közlésére irányulnia. A titoktartási kötelezettség akkor is beáll, ha a kapcsolattartás során az eredeti szándéktól eltérően szerez valamely tényről, adatról, információról tudomást a felügyeletet ellátó személy. Így például, ha a pedagógus a tanítási órán rakoncátlanul viselkedő tanulót arra kéri, hogy a kicsöngetés után maradjon az osztályban, mert meg szeretné vele beszélni magatartásának indokát, a tanuló és a pedagógus óra utáni találkozójával létrejön a kapcsolattartás. Ha ennek a megbeszélésnek a keretei között a tanuló tájékoztatja a pedagógust, hogy káros szenvedély rabja, ennek a ténynek a tekintetében beáll a pedagógus titoktartási kötelezettsége, annak ellenére, hogy eredeti szándéka nem arra irányult, hogy ilyen információ birtokába jusson.

A nagykorú tanuló helyzete

Elemzést igényel még az a kérdés, hogy nagykorú tanuló esetében bekövetkezik-e, beállhat-e a titoktartási kötelezettség. A válasz erre egyértelműen az, hogy igen. A tanulói jogok és kötelezettségek tekintetében a közoktatásról szóló törvény nem tesz különbséget. Ily módon a titoktartásra vonatkozó rendelkezéseknek érvényesülniük kell életkortól függetlenül, bár nem vitatható, hogy a nagykorúvá váló, és ily módon cselekvőképességét elnyerő tanuló mentesül a szülői felügyelet alól, és ennek megfelelően személyes adatairól a továbbiakban önállóan jogosult rendelkezni. A tanuló életkorának előrehaladtával egyre jobban lazul az iskola, a kollégium és a szülő kapcsolata, míg a fiatal felnőttkor elérése után a gyakorlatban a szülők minden szerepe megszűnik az iskolával, illetve kollégiummal összefüggésben.

A titoktartási kötelezettség ideje

A titoktartási kötelezettség nem kötődik időbeli korláthoz. A közoktatásról szóló törvény rendelkezései alapján ez a kötelezettség független a foglalkoztatási jogviszony fennállásától, és annak megszűnése után határidő nélkül fennmarad. Ebből az következik, hogy bármilyen hosszú idő telt el az adott tény, adat, információ megszerzésétől, a titoktartási kötelezettség az idő múlásával nem szűnik meg. Nem oldozza fel az érintettet a titoktartás kötelezettsége alól az sem, ha munkahelyet változtat, illetőleg az sem, ha elhagyja a pályát, más kereső foglalkozás után néz vagy nyugállományba vonul.

A titoktartási kötelezettség megszűnése

A titoktartási kötelezettség csak abban az esetben szűnik meg, ha alóla kiskorú esetén a szülő, nagykorú tanuló esetén a tanuló írásban felmentést adott. A közoktatásról szóló törvény nem tesz különbséget azon az alapon, hogy a kiskorú tanuló milyen távol áll a nagykorúság elérésétől.

Az érintett gyermek véleménynyilvánításhoz való joga

Indokolt azonban, hogy a gyermekek jogairól szóló nemzetközi egyezménnyel összhangban a pedagógus kikérje a kiskorú gyermek véleményét is a reá vonatkozó tény, adat, információ közlését illetően. Az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára lehetővé kell tenni, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét. A gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni. Nem tekinthető ennek megfelelően jogszerűtlennek, ha a pedagógus a nagykorúság eléréséhez közel álló, megfelelő fejlettséggel rendelkező tanuló véleménye alapján megtartja a titoktartási kötelezettséget, még akkor is, ha a szülő írásban felmentést adott alóla. A nemzetközi szerződések megtartása ugyanúgy kötelező, mint a magyar jogrendszer szabályainak a megtartása. [1991. évi LXIV. tv.-nyel kihirdetett, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezmény 12. cikk 1. pont; Alk. 7. (1) bek.]

A szülővel való adatközlés szabályai

Az adathoz való hozzáférés joga és korlátjai
A bizalomra épülő kapcsolat

A gyermek és a vele foglalkozó pedagógus között létrejövő kapcsolat sok esetben eredményez olyan kötődést, amelynek fenntartása nehezen képzelhető el a gyermek által közölt információk legbizalmasabb kezelése nélkül. A pedagógusok, a szülők és a tanulók közötti kapcsolat alapján kell és lehet feloldani azt a helyzetet, amikor a gyermek, a tanuló bizalmas információt közöl a vele foglalkozó pedagógussal. A jogi szabályozás arra épül, hogy gyermeke neveléséért a szülő a felelős, s a szülőnek jogában áll megismerni minden olyan információt, amely gyermekével kapcsolatos. Ettől az elvtől csak kivételesen lehet eltekinteni, akkor, ha a gyermek „mindenek felett álló érdeke” ezt megköveteli.

A közoktatásról szóló törvény titoktartásra vonatkozó rendelkezései szerint a gyermek, illetve a kiskorú tanuló szülőjével a gyermekét érintő minden adat közölhető, kivéve, ha az adat közlése súlyosan sértené vagy veszélyeztetné a gyermek, a tanuló érdekét. A törvény értelmezi is az ilyen esetet, amely akkor következik be, ha az adat

  • olyan körülményre, magatartásra, mulasztásra, állapotra vonatkozik, amely a gyermek, a tanuló testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza;
  • és amelynek bekövetkezése szülői magatartásra, közrehatásra vezethető vissza.
A pedagógus-szülő-tanuló kapcsolat

A közoktatásról szóló törvénynek ez a szabályozása a szülő és a gyermek között meglévő törvényes kapcsolatra épít, nevezetesen arra, hogy a szülői felügyelet alapján a szülőnek jogában áll minden olyan eseményről, történésről tudni, amely gyermekét érinti. A tanulói jogviszonyból, illetve a kollégiumi tagsági jogviszonyból eredő sajátosság azonban az, hogy a tanuló átmenetileg kikerül a szülő közvetlen felügyelete alól, és a családon kívüli intézmény, illetve az intézményben dolgozók felügyelete alá kerül. Ez a tény azonban nem szünteti meg a szülői jogokat és kötelezettségeket. Ebből a jogi helyzetből kiindulva a szülővel szemben nem áll fenn titoktartási kötelezettség még akkor sem, ha a gyermek, a tanuló meghatározott információkat, adatokat, tényeket közvetlenül, bizalmasan rábíz a pedagógusra.

E kérdésnél is érdemes azonban utalni a Gyermek Jogairól Szóló Egyezmény ismertetett rendelkezéseire, amelyekben foglaltak alapján a nagykorúsághoz közelítő, megfelelő fejlettséget elérő tanuló akarata, tiltása ellenére az átadott adatot, információt a pedagógusnak, illetve más alkalmazottnak nem szabad továbbadnia még a szülőnek sem.

Az adatközlés tilalma
A gyermek érdekeinek védelme

Az általános szabályoktól eltérő helyzet alakul ki abban az esetben, ha a gyermek, illetve a kiskorú tanuló a szülője miatt kerül súlyos veszélyhelyzetbe. Ilyenkor a gyermek, illetve a tanuló által az óvoda, iskola vagy kollégium alkalmazottja részére átadott adat, információ továbbadása még inkább rontaná a gyermek, illetve a kiskorú tanuló helyzetét. A pedagógusnak, a nevelő- és oktatómunkát közvetlenül segítő alkalmazottnak, illetve a gyermek, a tanuló felügyeletében közreműködő személynek kell mérlegelnie, hogy a tudomására jutott adat közlése sérti-e a gyermek, illetve a kiskorú tanuló érdekeit.

A gyermek érdekeinek védelme

Az intézkedés megtételének kötelezettsége
A kapcsolattartás keretében nem orvosolható kérdések

A mérlegelésnek ki kell terjednie annak végiggondolására is, hogy milyen intézkedés megtételére van mód, lehetőség, szükség a gyermek, a kiskorú tanuló érdekeinek védelmére.

  • Általánosságban igaz, hogy a pedagógus a szülővel közösen orvosolni tudja azokat a problémákat, amelyek gátolják a gyermek, a kiskorú tanuló fejlődését, előrehaladását, személyiségének kibontakoztatását.
  • Nem igaz azonban ez a megállapítás, amennyiben a gyermek, a tanuló fejlődését hátráltató körülmény kialakulása, fennállása éppen az egyik vagy esetleg mindkét szülő magatartására vezethető vissza (például a szülő veri, zaklatja, molesztálja, elhanyagolja gyermekét).
Az intézkedés lehetősége és kötelezettsége

Ilyen esetekben az információ birtokosának az óvoda vezetőjéhez, az iskola igazgatójához, a kollégium vezetőjéhez kell fordulnia, s tájékoztatnia kell őt a tudomására jutott tényekről, adatokról, információkról. Az intézmény vezetőjének pedig a gyermekjóléti szolgálatot kell megkeresnie.

Ez utóbbi jogosult, köteles arra, hogy a gyermek, a kiskorú tanuló érdekében a szükséges lépéseket, intézkedéseket megtegye. Az óvoda vezetője, az iskola, a kollégium igazgatója köteles az illetékes gyermekjóléti szolgálatot haladéktalanul értesíteni, ha megítélése szerint a gyermek, a kiskorú tanuló – más vagy saját magatartása miatt – súlyos veszélyhelyzetbe kerülhet vagy került. Ebben a helyzetben az adattovábbításhoz az érintett, illetve az adattal kapcsolatosan egyébként rendelkezésre jogosult személy beleegyezése nem szükséges.

A gyermekjóléti szolgálat – összehangolva tevékenységét a gyermekeket ellátó egészségügyi és nevelési-oktatási intézményekkel, illetve szolgálatokkal – szervezési, szolgáltatási és gondozási feladatokat végez. Tevékenysége körében folyamatosan figyelemmel kíséri a településen élő gyermekek szociális helyzetét, veszélyeztetettségét,meghallgatja a gyermek panaszát, és annak orvoslására megteszi a szükséges intézkedést. [Kt. 41. (6) bek. 2. sz. mell. „Adatkezelés a közoktatási intézményekben” alcím 3. pont; 1997. évi XXXI. tv. 40. (2) bek.]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.