2019. június 20., csütörtök , Rafael

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Sajátos nevelési igényű tanulók >> A szervezetfejlesztés jó gyakorlatai

A Gyengénlátók Általános Iskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye és Diákotthona

2009. június 17.

Zseák Sándorné

2. fejezet – A Gyengénlátók Általános Iskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye és Diákotthona (1147 Budapest, Miskolci u. 77.)

amelyben megismerhetjük a látássérültek együttnevelését támogató intézményt, amely szervezetek közötti együttműködést valósított meg, és ma már a segítő szervezetek (decentrumok) hálózatának működését koordinálja, miközben tudástermelő műhelyként keresi az új utakat.

1. Bevezetés

Néhány gondolat az együttnevelésről

A sajátos nevelési igényű tanulók „állapotának megfelelő pedagógiai ellátás” történhet gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményekben szegregáltan, vagy ép társaikkal együtt integráltan a „befogadó” iskolákban. Az integráció során megtörténik a tanuló beilleszkedése a többségi nevelési-oktatási intézményekbe. „Az integrációval be kívánják olvasztani az iskola meglévő struktúráiba az egyéneket, míg az inklúziónál újra átgondolják a tanterv megvalósításának szervezeti kereteit és azokat a feltételeket, amelyekkel valamennyi tanuló haladását biztosítani tudják.”1

A sajátos nevelési igényű tanulók együttnevelésének-oktatásának gyakorlati megvalósítására a közoktatási törvény először 1993-ban adott lehetőséget. Vannak intézmények, ahol megelőzve a törvényt, az együttnevelés rendkívül hatékony példáját láthattuk, tapasztalhattuk, és mindezekről a 2003-ban megjelent Befogadó iskolák, elfogadó közösségek tanulmánykötetben beszámoltunk.

Az elmúlt években igények jelentek meg a befogadás különböző megoldásaira, és a befogadás eredményességét segítették azok az intézmények, ahol megtörtént a módszertani központtá való átalakulás, vagyis szolgáltatásaikkal, együttműködésükkel, egyedi kezdeményezéseikkel egy útmutatást alakítottak ki.

Megfogalmazódott a probléma, hogyan lehet az integrált nevelés-oktatás elterjedésével a speciális iskolák szervezetében és működésében végbemenő funkcióváltást segíteni: olyan szolgáltatásokat megvalósítani, amelyek direkt módon elősegítik az integrált nevelést. A sikeres integrációhoz a befogadó pedagógus és az integrációt segítő tanár együttműködése szükséges.

Tíz évvel a közoktatásról szóló törvény életbe lépése után egy módosító rendelkezés lehetőséget ad az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények létrehozására, amelyek a jövőben az integrált oktatás, nevelés, a befogadó iskolák segítői lesznek.

2. Az első benyomások

A Gyengénlátók Általános Iskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye és Diákotthona az első pillanattól ugyanolyan iskolának tűnt, mint bármelyik másik iskola, ahol már eddig jártam. Szünetekben hangos gyerekzsivaj, nevetés, önfeledt játék, kedves gyermekarcok…

Másra számítottam? Lehet, de csak azért gondoltam másnak, mivel itt gyengénlátó, aliglátó gyerekek tanulnak. Az első perctől azt tapasztaltam, hogy ebben az iskolában a gyengénlátó gyermeket úgy nevelik, mintha az állapota teljesen normális lenne, a látáshibáját tényként fogadják el, de helyes módszerekkel segítik az akadályok leküzdését. Megtanítják az önálló feladatvégzésre, önbizalmat és biztatást kap. Mindezt teszik nagy hozzáértéssel, jól kialakult módszerekkel, szeretettel.

„Minden látássérült és minden szituáció más. Csak a pontos megfigyelés és a tudományosan megalapozott következtetés útján előálló problémamegoldást ajánlhatom: a kreatív pedagógiát. Napjaink évről évre változó világában másnak nincs is létjogosultsága.”2

Mi a Gyengénlátók Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményének a feladata?

A nagy múltra visszatekintő iskola a felhalmozódott tudásra támaszkodva rendkívül széles körű tevékenységet folytat, ezt részleteiben is bemutatom. Az iskola, a diákotthon és az integrációs szakszolgálat tevékenysége szorosan összekapcsolódik, együttesen alkotják a módszertani központ egységét, valósítják meg a szakmai szolgáltatás feladatait.

Az integrált nevelés pedagógiai szemléletmódjának jó példáját láthatjuk ebben az iskolában. Az együttnevelés gyakorlata azt is jelenti, hogy az intézmény szociálisan befogadóvá vált, az iskola, a partnerek és a környezet rugalmas együttműködésének mintáját mutatja. Nyitott a többségi iskolák együttnevelési problémáinak megoldása iránt, mankót nyújt a módszertani problémák megoldásában.

Kívánalomként az fogalmazódott meg, hogy a sajátos nevelési igényt jól tudják közvetíteni a többségi intézmények pedagógusai felé. Az általános elméleti ismeretek átadásán túl a sajátos ismeretek gyakorlati alkalmazhatóságának a bemutatása rendkívül fontos feladata. Az integrált nevelés, oktatás segítése, létrehozása teljes szervezeti átalakulást kíván.

A KT. 34. § alapján a pedagógiai szakszolgálat feladatköréből vállalhatja és elláthatja:

  • a gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás;
  • a fejlesztő felkészítés;
  • a logopédiai ellátás;
  • a konduktív pedagógiai ellátás;
  • a gyógytestnevelés tevékenységeit.

A 36. § értelmében a pedagógiai-szakmai szolgáltatás feladatköréből elláthatja:

  • a szaktanácsadást, amelynek feladata az oktatási, pedagógiai módszerek megismertetése és terjesztése;
  • a pedagógusok képzésének, továbbképzésének és önképzésének segítése, szervezése;
  • a tanuló tájékoztató, tanácsadó szolgálat, amelynek feladata a tanulók, a tanulóközösségek, a diákönkormányzatok segítése a jogaik érvényesítéséhez szükséges ismeretek nyújtásával, tanügyigazgatási, közigazgatási, jogi stb. információk közvetítésével.

A tanulmány bemutatja a már jól működő gyakorlatot, keresi a választ a módszertani intézmények jó működési gyakorlatára, feladatának meghatározására.

Tanulmánykötetünkben szeretnénk bemutatni két olyan intézményt, ahol a módszertani központ működése, tevékenysége nemcsak szakmailag nyújthat segítséget, de útravalót is jelenthet azok számára, akik módszertani központtá szeretnének válni.

3. Gyengénlátók Általános Iskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye és Diákotthona

Az intézmény bemutatása, a módszertani központ eddigi eredményei

Az intézményben négy nagy egység működik: iskola, diákotthon, módszertani intézmény és gazdasági részleg. A három gyógypedagógiai szakmai egység több szempontból is elválaszthatatlan egymástól, mert a célok megvalósítása, a feladatok végrehajtása során tevékenységük szervesen összefügg, sőt egyes feladatok azonosak. Ilyen tevékenységek például:

  1. szemészeti vizsgálat, gondozás, tájékoztatás,
  2. pszichológiai és gyógypedagógiai vizsgálat végzése, a tanácsadás és a fejlesztési program (egyéni és csoportos) elkészítése érdekében,
  3. szoros kapcsolattartás a családokkal, a családi nevelés segítése, tanácsadás,
  4. egyéni fejlesztő tevékenység azonos vagy hasonló egyéni programok szerint,
  5. a továbbtanulás és a pályaválasztás segítése,
  6. a pedagógusok továbbképzése, a gyógypedagógus hallgatók gyakorlatainak szervezése, megtartása,
  7. optikai, elektronikai eszköztár létrehozása és elektronikai újdonságok népszerűsítése,
  8. speciális eszközök kipróbálása, ajánlása és használatának megtanítása, folyamatos kontroll és segítés biztosításával.

A módszertani központ kialakulásának története, a főbb állomások

A kezdeti lépések

Az 1978–79-es tanévben két utazótanár kezdett dolgozni azért, hogy a gyengénlátó iskolásokat felzárkóztassa – jelenleg nyolc „utazótanár”, más néven „integrációt segítő tanár” dolgozik a módszertani intézményben – az első években az óvodások korrektív és kompenzatív fejlesztése történt. 1981-től több korrekciós feladatlap-gyűjteményt dolgoztak ki óvodások számára, illetve az integráció segítését célzó programot indítottak, mint például az iskola-előkészítő tábor, családi hétvégék, ezek eredményeit, programjait később részletesen is bemutatjuk.

A törvényt megelőzve…

1990-ben ismét úttörő feladatot vállalt az iskola, mert megkezdte az alig látó tanulók integrált oktatását, és egyre több alig látó gyermek, tanuló lett az integráltak között is. 1993-ban az előző gyakorlati tapasztalatok alapján az aliglátó óvodások fejlesztését célzó korrekciós feladatlapokat dolgoztak ki, és elkészítették a hozzá tartozó használati útmutatót is. 1995-ben a fenntartó lehetőséget biztosított az iskolának pszichológus alkalmazására, és egy év múlva a speciális egészségügyi ellátás gyermekszemész szakorvos működésével bővült. Az integrációt segítő tevékenység keretében újabb programokat dolgoztak ki – megkezdődtek a csoportos előkészítő foglalkozások óvodások számára. Szintén 1996-ban állt munkába a látásjavító eszközök használatára felkészítő tanár is.

A következő, 1997–98-as tanévben elkezdődött a tiflopedagógiai utógondozás, a pályaválasztási tanácsadás, és folytatódtak a már kidolgozott gyakorlatnak megfelelően az iskola-előkészítő, valamint a családi hétvége programok, amelyek az integrációs előkészítő táborral egészültek ki.

Minden tanév új elemet, új módszert, új sikereket hozott

Az 1998–99-es tanévben a középiskolások számára is megszervezték a mára hagyományossá váló táboraikat. Az 1999–2000-es tanévben akkreditált továbbképző tanfolyamot szerveztek az aliglátó tanulók utógondozása témakörben. A 2002–2003-as tanévtől a budapesti iskolákba járó, integráltan nevelt gyengénlátó tanulók számára megszervezték az utazótanári segítséget, valamint együttműködési megállapodást kötöttek egy kaposvári szakszolgálattal, ezzel kezdetét vette az integrációs utazótanári hálózat kialakítása. A következő tanévben megszervezték az első általános iskolásokat fogadó tábort.

A 2004–05-ös tanévtől a befogadó pedagógusok szakmai segítése érdekében kialakították a „nyílt napok” továbbképzési rendszert. Megszervezték az integrációt előkészítő tábort a pedagógusok számára. Új, integrációt segítő füzet Ne felejts! dosszié került kiadásra. A dosszié célja a többségi általános iskolák pedagógusaival a hatékonyabb együttműködés megvalósítása. A tartalom teljes egészében a szakszolgálat munkatársai tevékenységének az eredménye, az „NFT 2.1.1.B Jó gyakorlatok” címen a Sulinova honlapján is megtalálható.

A 2005–2006-os tanév új eleme a „Ráció-integráció” tájékoztató anyag kidolgozása, ami már a befogadó középiskolai tanároknak szól. Ebben a sérülés-specifikus tanulási nehézségek leírása mellett a tantárgyak tanításával kapcsolatos tiflopedagógiai szempontokat érvényesítő módszerek, javaslatok is szerepelnek.

Újdonságnak számít az első, vidéken, egy kis település, Rezi befogadó iskolájában megszervezett „kihelyezett nyílt nap”, amelynek sikerét az ország minden tájáról érkező 34 érdeklődő pedagógus részvétele jelezte.

4. Az integráltan nevelt gyengénlátó, aliglátó gyermekek, tanulók tiflopedagógiai szempontú megsegítése

Feladatelosztás a módszertani intézményben

Az utazótanárok nem specializálódtak egy-egy feladatra – minden utazótanár foglalkozik óvodásokkal, iskolásokkal, aliglátó gyermekkel, halmozottan sérültekkel is –, ennek következtében mindannyian ismerik az együttnevelés generális problémáit, sokoldalú munkatapasztalattal és széles körű tanácsadói kompetenciával rendelkeznek.

Minden integrált tanuló is valamelyik utazótanárhoz tartozik. Ez következetesebb gondoskodást eredményez. Az utógondozó 158 középiskolás gondjait enyhíti.

Az óvodáskorú gyengénlátó, aliglátó gyermekek speciális fejlesztése

Az óvodáskort elérő gyermekeket a módszertani intézmény a Látásvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ által kiállított és megküldött szakértői vélemény alapján veszi gondozásba. Az egyéni fejlesztés főleg a módszertani intézményben történik a szülővel egyeztetett időpontban és gyakorisággal. A szülőknek nyújtott sokoldalú szakmai segítséget a rendszeres tanácsadás és a számukra szervezett külön program – Szülők iskolája – biztosítja.

A budapesti gyengénlátó gyermekek ellátása

Az első osztályosok rendszeres fejlesztését hetenkénti rendszerességgel vagy tömbösítve, kéthetente 3 órában látják el – egy óra hospitálás, megbeszélés a pedagógussal, 2 óra fejlesztés. A gyermekek ellátása átgondolt, szervezett munkával történik. Az első osztályosokat hetente, kéthetente keresi fel az utazótanár a fejlesztés és a pedagógusoknak szóló tanácsadás céljából.

Vidéki tanulók megsegítése

Az utazótanárok a vidéki tanulókat is rendszeresen látogatják. A továbbtanulást pályaválasztási tanácsadással segítik. A középiskolás látássérültek számára utógondozást biztosítanak, ezt lehetőség szerint a felsőoktatásban részesülőkre is kiterjesztik.

A befogadó pedagógusok megsegítése

A befogadó pedagógusok megsegítésére és szakmai tájékoztatására szolgál a „Ne felejts!” dosszié, illetve ennek középiskolai változata, a „Ráció-integráció” kiadvány, ezekről a fentiekben már említést tettem. A befogadó iskolák és óvodák pedagógusai számára felkészítő, támogató foglalkozásokat, nyílt napokat, előadásokat, eszközbemutatókat, szimulációs gyakorlatokat tartanak. A habilitációs-rehabilitációs fejlesztési napló miniszteri rendelet útján történő bevezetése óta a pedagógusok igénylik a tanuló fejlesztési programjának összeállításában való utazótanári iránymutatást is.

Utazótanári hálózat kiépítése

Az ország távolabbi pontjain a rendszeres megsegítés nehezen oldható meg. Ezeken a helyeken az egységes gyógypedagógiai módszertani intézményeket, mint al-/területi/regionális/városi központokat szeretnék bevonni az ellátásba. Terveik szerint az ott működő utazótanárok biztosítják a látássérült gyermekek, tanulók folyamatos megsegítését, az országos intézmény pedig az integrációt segítő utazótanárok szakmai összefogását, továbbképzését.

A budapesti intézmény ellátja a főváros és vonzáskörzetének látássérült gyermekeit, tanulóit. Egy alközpont – Kaposvár – már működik, kettővel megállapodás született, illetve további négy intézmény bevonását tervezik. Ennek alapján a Dunántúl egész területét lefedné a gyengénlátókat ellátó utazótanári hálózat.

Az integráció nehézségei, problémái

A speciális iskolában rendelkezésre áll minden szükséges eszköz, de az integrált tanulók nélkülözik az egyéni használatú optikai és elektronikai eszközöket. A befogadó iskolák többségében hiányoznak a speciális szemléltető eszközök, nem megoldott az akadálymentesítés sem.

A habilitációs-rehabilitációs fejlesztő tevékenység ellátására a fogyatékosság típusának megfelelően képzett gyógypedagógusok száma nem elegendő, emiatt a befogadó iskolák nem tudnak eleget tenni a jogszabályi előírásoknak.

A befogadó pedagógusoknak a sikeres együttnevelés megvalósításához el kell sajátítani az ehhez szükséges új kompetenciákat.

Regionális központokban kellene kialakítani az eszközkölcsönzőket, ezek biztosítanák a gyengénlátó gyermek, tanuló megfelelő eszközellátását. A speciális eszközökre vonatkozó igény csak egyedileg határozható meg – a kölcsönzők eszköztára biztosítaná az utazótanár által megállapított eszközszükséglet kielégítését a szükséges ideig.

Az integráció minőségét nagyban javítaná, ha befogadó iskola és befogadó pedagógus csak az előzetesen erre a feladatra felkészített iskola és pedagógus lehetne, az ilyen irányú kötelező továbbképzésben való időszakos részvételt is elő kellene írni.

5. Mit tett a Gyengénlátók Általános Iskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye és Diákotthona önmaga fejlődése, egyben mások megsegítése érdekében?

Az iskola szakmai múltja, a módszertani központ széles körű tevékenysége, az utazótanári szolgálat több mint két évtizedes tapasztalatai együttesen biztosítják a módszertani központ sikerességét, a fogyatékosok szakszerű ellátását, az integrációs szakszolgálat tevékenységét.

Az intézmény kezdeményezésére 2003-ban beépült a közoktatási törvénybe az „egységes gyógypedagógiai módszertani intézmény” fogalma, a pedagógiai szakszolgálat feladatai mellé lehetőséget adva egyes pedagógiai szakmai szolgáltatások vállalására is.

Sikerült elérniük, hogy az alig látók speciális fejlesztésének biztosításához a habilitációs, rehabilitációs órakeret 25%-ról fokozatosan 35%-ra emelkedjen, valamint a halmozottan sérült gyermekek, tanulók biztonságos ellátása érdekében növekedjen a pedagógiai munkát segítők létszáma.

Kidolgozták és folyamatosan finomítják az integrált nevelés, oktatás megsegítésének újabb lehetőségeit: bevezették a „megvásárolható” pedagógiai szakmai szolgáltatást a befogadó közoktatási intézmények pedagógusai számára – a tapasztalataik szerint igen nagy sikerrel. Tovább bővítik a szülősegítő szolgáltatásokat, a továbbiakban is szervezik az egyéni és a kiscsoportos fejlesztő foglalkozásokat. A családok számára játékkölcsönzőt hoztak létre. Az utazótanárok rendszeresen felkeresik a budapesti befogadó óvodákat, iskolákat, illetve a vidéki tanulókat, és tanácsokkal segítik a pedagógusok munkáját.

Jankó-Brezovay Pálné igazgatónő és Vargáné Mező Lilla igazgatóhelyettes a Fővárosi Közoktatásfejlesztési Közalapítvány támogatásával könyvben foglalta össze a gyógypedagógiai módszertani központ iskolájukban működő modelljét Az integrált nevelést-oktatást segítő módszertani központ modellje a gyengénlátók iskolájának gyakorlatában címmel. A tanulmány bemutatja egy nagy hagyományokkal rendelkező intézmény modelljét, amely az inkluzív nevelés valamennyi területét érintő speciális pedagógiai és szakmai szolgáltatást nyújt. A mű folyamatában mutatja be a gyengénlátók iskolájában a gyógypedagógia területén elsőként létrejött szakszolgálat kialakulását és feladatkörének módosulását a társadalmi változások és az igények változásának tükrében.

Nemzetközi együttműködés keretében 2001–2003 között az intézmény részt vett a „Továbbképzési Tanfolyam Látássérült Gyermekeket Integráló Pedagógusoknak” című továbbképzési program megírásában. A tananyagot öt európai nyelven adták ki, és az interneten is elérhető.

Az intézmény szakemberei felkészítő tanfolyamot tartottak 2004-ben a módszertani intézménnyé válni szándékozó gyógypedagógiai iskolák vezetői számára. A tanfolyam célja volt többek között a tapasztalatcsere, a közös cél pedig az európai gyakorlat és a magyar gyakorlat közelítése annak figyelembevételével, hogy a hazai gyógypedagógia évszázadok alatt kitaposott és zömében jól járható útján haladjanak együtt.

Az iskola által készített és akkreditáltatott továbbképző programok felhasználásával tanfolyamot tartottak saját pedagógusaik, valamint a befogadó közoktatási intézmények pedagógusai számára.

2003-ban a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében pályázati elképzelést nyújtottak be a HEFOP-ESZA 2.1. intézkedés témájára a Pályázat-előkészítő Alaphoz, és szakértői segítséget nyertek a második pályázati évre (2005) a pályázat kidolgozásához és benyújtásához. Az előkészületek megindultak: a nevelőtestület elkezdte a speciális módszertani útmutatók kidolgozását, valamint megindult a felkészítő csoportmunka, amelyen az igazgatónő és helyettese, Mándi Tiborné vett részt. A 2005 augusztusában benyújtott pályázat sikeres lett, így a 2006 februárjában szerződéskötés előtt álló program minden valószínűség szerint megvalósulhat. A pályázat címe: „A gyengénlátó, aliglátó gyermekek, tanulók integrált nevelésének, oktatásának segítése”. A pályázat célja: módszertani útmutatók, speciális feladatlapok elkészítése, a „Közelről nézve – a gyengénlátó gyermek” (írta Paraszkay Sára) átdolgozott könyv kiadása, fejlesztési eljárások, tanácsadó kiadványok megírása, videofilmek készítése, valamint „érzékenyítő programok” és bemutató órák megtartása a konzorciumi partnerintézmények tanulói, pedagógusai és a szülők számára. A konzorciumi tagok között van óvoda (Apor Vilmos Katolikus Főiskola Terézvárosi Gyakorló Óvodája, Budapest), általános iskola (Várkonyi István Általános Iskola – Cegléd, Laky Demeter Általános Iskola – Rezi, Eötvös József Általános Iskola – Dorog) és gyengénlátók iskolája (Dr. Kettesy Aladár Általános Iskola és Kollégium, Pedagógiai Szakszolgálat – Debrecen).

További célok megvalósítása felé

További elérendő cél a „módszertani-alközpont-hálózat” kiterjesztése, lehetőség szerint legalább két újabb alközponttal a kapcsolatépítés, továbbá a fenntartó által tervezett fővárosi bázisiskolai rendszer kereteiben az egységes gyógypedagógiai módszertani központ feladatainak további bővítése, különös tekintettel a pedagógiai szakmai szolgáltatásokra (szaktanácsadás, továbbképzések stb.).

Az intézmény a vidéki látássérült tanulók számára diákotthoni elhelyezést biztosít. A diákotthon új szakmai feladatai között egyrészt a már működő „játékkölcsönző” kibővítése a cél, hiszen tanulóik így juthatnak újabb társasjátékokhoz, amelyek hasznos, szórakoztató időtöltést biztosítanak, illetve a kölcsönzéssel tanulják a felelősségvállalást is. Másrészt az otthonos környezet további alakítása a cél, amely a gyermekek szépérzékének, környezetük iránti igényességüknek fejlődését eredményezi.

A szülőkkel, a családokkal még szorosabbá szeretnék a kapcsolatot alakítani, segítséget nyújtva abban, hogy gyermekük sérültségét, életkori változásaikat jobban megértsék, azt átéljék. Ennek érdekében a 4. és a 7. évfolyamokon is évi egy alkalommal belső diákotthoni családi hétvégét szerveznek. A programok a kisebb gyermekek és családjuk számára a felső tagozatra átlépést és a kiskamaszkor változásainak megértését könnyítik meg, a hetedikeseknél a továbbtanulás és a kamaszkor problémakörének feldolgozását célozzák. A programok szervezése és lebonyolítása a diákotthon vállalt feladata, pszichológus, szociálpedagógus, az osztályfőnökök és a pályaválasztási felelős bevonásával történik.

A sajátos nevelési igényű tanulók egy része számára komoly lelki megterhelést jelent a családtól elszakadás, a diákotthonba költözés. Kezdeményezni szeretnék a beilleszkedési problémával küzdő tanulók befogadó budapesti családban történő externátusi elhelyezését, amennyiben fenntartói támogatást is élveznek céljuk megvalósításában.

Az inkluzív közoktatási intézmények szakmai tevékenységének segítéséhez lehetőség szerint a NFT pályázatai keretében a következő kiadványok, sajátos programok elkészítését célozzák meg:

  • módszertani útmutatók tantárgyanként, az ép intellektusú és a halmozottan sérült gyengénlátó, aliglátó tanulók tanításához egyaránt,
  • feladatlap-sorozatok, a módszertani útmutatókhoz hasonló felépítésben, egyéb segédanyagok a tanuláshoz (szógyűjtemény stb.),
  • a gyengénlátó, aliglátó tanulók oktatásának módszertani megsegítéséhez tantárgyi egységeket felölelő videofilmek,
  • ismertető kiadványok, pl. életvitel, tájékozódás, környezetkialakítás témáiban,
  • a gyengénlátó, aliglátó tanulók oktatása során használandó, speciális berendezések és az önálló tanulást, művelődést segítő optikai eszközök katalógusa,
  • „érzékenyítő” programok az ép tanulók közösségei, a befogadó intézmények nevelőtestületei és az ép gyermeket nevelő szülők számára az inkluzív közoktatási intézményben szervezve, lehetőség szerint a fenntartót is bevonva,
  • az integrált nevelés-oktatás szaktanácsadási programja – a szakmai ellenőrzésre javaslattétel.

Néhány adat az intézmény jelenlegi helyzetéről

Az integráltan nevelt tanulói létszám:

óvodás 29  
iskola-előkészítős 24  
  53  

első osztályos

16
 
alsó tagozatos 70  
felső tagozatos 113  
  199  

saját középiskolás*

79
 
integrált 79  
egyetemista 36  
  194  

összesen:

446

 fő

* Saját középiskolás, aki korábban az intézmény általános iskolás tanulója volt.

Az általános iskola 82 épértelmű és 51 halmozottan sérült (gyengénlátó, tanulásban akadályozott) tanulót összesen 17 tanulócsoportban fogad. 17 tanterem áll a tanítás rendelkezésére, 13 szaktanteremmel: az informatika, a rajz, a technika, a földrajz-biológia, a nyelv, a zongora oktatásához, valamint tornaterem, uszoda, kettő játszóudvar, sportudvar (kosárlabda-, futó- és ugrópálya), „tükrös terem”.

Az intézmény 76 vidéki látássérült tanuló számára biztosít diákotthoni elhelyezést.

A pedagóguslétszám vezetőkkel, zenetanárokkal, pszichológusokkal 42 fő, vezetővel, szocálpedagógussal, informatikatanárral együtt 22 nevelőtanár, az integrált nevelést, oktatást 10 fő segíti.

A pedagógiai munkát segítők létszáma: 8 gyermekfelügyelő, 9 pedagógiai asszisztens, 4 egészségügyi alkalmazott (saját szemorvos, ápolónők, védőnő). Bár a halmozottan sérültek ellátásához a közoktatási törvény magasabb PMS-létszámot ír elő, ezt a fenntartó a jövőben fogja biztosítani.

Testnevelésórán

Főiskolai hallgatókkal való találkozásunkkor a motiváltság iránt érdeklődtünk, miért választották a gyógypedagógiának ezt a területét:

„Szemüveges lettem, nyolcadik osztályos koromban a tanáraim észrevették, hogy hallás után tanulok. A pályaválasztáskor egyértelművé vált, hogy mi szeretnék lenni”.

„A Telekyben voltam középiskolás, látássérült osztálytársam is volt, ekkor döntöttem el, hogy mit szeretnék felnőttként csinálni”.

„A látássérültség jelentette a legnagyobb kihívást”.

Az igazgatónő szerint a főiskolai tanterv változása miatt már két éve nincs a tanulmányi programban intézménylátogatás, ez megnehezíti a hallgatók szakválasztását. A két intézmény jó kapcsolatára jellemző, hogy a hallgatók ennek ellenére – saját kezdeményezésük szerint – előzetes időpont-egyeztetést követően megtekintik az intézményt, és részletes tájékoztatást kapnak annak működéséről.

A magyar felsőoktatásban ez ideig már bekövetkezett, és 2006 őszétől általánossá váló több ciklusú képzésben fontos helyet és szerepet kell, kellene kapnia a gyógypedagógiára való felkészülésnek is, illetve a szakosodás területein szerzett ismeretek elmélyítésének.

Mit vár el az igazgató az iskolájától?

Az igazgatónő véleménye szerint egy többségi iskolába akkor tud az iskolájukból elkerülő gyermek beilleszkedni, ha már nem jelent problémát a „gyengénlátása”, mert megtanították tanulni, vannak optikai és egyéb speciális tanulást segítő eszközei, amelyeket tud használni. Minderre a felkészítő szerepre alkalmasnak tartja az iskoláját. Csábító lehet az iskola felszereltsége, és az is fontos, hogy egy osztálylétszám maximum 6-12 fő. „Módszertani központ nincs iskola nélkül”, nyilatkozta, hiszen a befogadó tanár itt láthatja, hogy mi mindent meg lehet ezekkel a gyerekkel is oldani, amit esetleg az itt látottak nélkül nem merne saját iskolájában megvalósítani. Fontos tény, hogy az iskola 5 gyakorlóiskolai álláshely órakeretével rendelkezik, így – az órakeret felosztásával – 15 gyógypedagógiai tanár „gyakorlóiskolai tanárként” segíti bemutató órákkal, előadásokkal az integrációt.

A technikaórán látottak is arról győztek meg bennünket, ezek a gyerekek is képesek megtanulni varrni, elsajátítják a fonás műveleteit, hetedik osztályban megismerhetik a háztartásban fontos teendőket, és még sorolhatnánk. A módszer lényege a mozdulatok megtanítása lépésről lépésre.

Tanítási órán – az elektronikus olvasókészülék használata

A másik személyes tapasztalat a számítástechnikai órához kapcsolódik. Az informatika jelentőségét a gyengénlátók életében a differenciált oktatásban, az információszerzésben, különböző felhasználói programok megismerésében láthatjuk. Ötödik osztályban kezdik tanulni, alsó tagozaton pedig csak szakkör keretében. A tanulók speciális szoftverek segítségével juthatnak különféle ismeretekhez. A nagyítóprogramok, a Zoom Text, az ernyőolvasók pl. JAWS, a MaGic program különféle beállításokra alkalmasak, amelyeket a tanuló saját látásának megfelelően tud alkalmazni. Ötödik osztályban a látássérült tanulók elsajátítják a tízujjas vakírást is – ez a tudás a szövegszerkesztő programok használatát, illetve ezen túlmenően sokuk számára a napi írásbeli feladatok megoldását, az órai jegyzetelést teszi lehetővé majd későbbi tanulmányaik során. A tanárnő az integrált iskolákban tanító kollegáknak is javasolja a látássérülteknek demo gépíróprogramok letöltését, alkalmazását.

Az eszközvásárlásokhoz, különböző pályázatokhoz mindenki hozzájuthat az „Informatika a Látássérültekért” Alapítvány www.infoalap.hu vagy a www.vakinfo.hu, a www.herminaegyesulet.hu weboldalakon. A MaGic programról információhoz a www.freedomscientific.com, illetve a ZoomTextről a www.alisquared.com oldalakon juthatunk.

6. Igények megfogalmazása a módszertani központok működése iránt

A közoktatási törvény adta lehetőséget használja ki az, aki módszertani központot szeretne működtetni. Az állandóan adódó problémák folyamatos megoldáskereséssel oldhatók meg, a központ feladata a jó megoldások megtalálása, új módszerek létrehozása, kipróbálása. A szülők segítése szintén prioritást élvez a módszertani központ munkájában.

A többéves tapasztalat azt mutatja, segítségre van szükség a hétköznapi munkában, ezért az utazótanárok fontos feladata a „betanítás”, hogy az egyéni fejlesztésben boldoguljanak az integrált oktatásban részt vevő pedagógustársai. A kapcsolat oda-vissza hasznos, hiszen az integráló pedagógusoknak be kell mutatni az eszközhasználatot, de nagy az igény arra is, hogy megtekintsék a Gyengénlátókban folyó munkát. Saját szakmájában is megerősödik az, aki mint integráló pedagógus működik. A módszertani intézménynek működésében fontos szerepe van a „mit kell és hogyan kell” kérdésekre megadni a helyes választ.

Az alközpontok pókhálószerű segítő munkájára is igény van.

A módszertani központtá válás lépései

  • Fel kell mérni, hogy milyen szaktudással rendelkezik az intézmény, mire tud vállalkozni.
  • Milyen szakjai vannak a gyógypedagógusainak?
  • Az általa megsegíthető gyerekek laknak-e az intézmény környezetében?
  • A fenntartóval fel kell venni a kapcsolatot, hiszen az álláshelyek, a működés anyagi feltételeinek a biztosítása támogatás nélkül elképzelhetetlen.
  • Rendkívül fontos a tantestület támogatása. A pedagógusok továbbképzésének, önképzésének jelentősége, fontossága megtöbbszöröződik.
  • Fontos a külső kapcsolatrendszer kialakítása, fejlesztése, bővítése, programajánlás az óvodáknak, szülőknek.
  • Meg kell határozni, hogy mi az EGYMI-ben dolgozó tanár státusa: mennyi gyerekkel foglalkozzon, mennyi munkaidőben? – Nincs pontos meghatározása az EGYMI-nek, a törvény nem szabályozza a különböző gyermekekkel (mint: látássérült, hallássérült stb.) való foglalkozást, pedig más egy vak gyerekkel és más egy mozgáskorlátozottal való foglalkozás. A törvény nem tud megbirkózni a sajátos nevelési igényű gyerekek közötti különbséggel!
  • Ki kell építeni a befogadó iskolával a szakmai kapcsolatot, hiszen a módszertani központ és az integráció együtt teljesíti feladatát.

Mit tehetne az oktatásirányítás?

  • Szorosabb együttműködés kell a főiskola és a módszertani intézmények között, hiszen nagy szükség van a gyógypedagógusokra.
  • Oda jusson a pénz, ahol szükség van rá, ahol az integrációban segítik egymás munkáját, ahol a többségi pedagógus, az utazótanár gyógypedagógus együttműködéséhez, az eszközigények kielégítéséhez kell.
  • Legyenek pályázati lehetőségek ezen a területen is.
  • Szabályozókkal biztosítani kell az integrált nevelés, oktatás összes körülményének szakmai ellenőrzését.

7. Az iskola külső kapcsolatai

Az elfogadás, befogadás, együttműködés egyik pillére a környezet részéről a megítélés, a különböző intézmények segítése, a széles körű kapcsolatrendszer.

Az intézmény külső kapcsolatai rendkívül szerteágazóak – ezt az általuk készített alábbi ábra mutatja be.

Külső szakmai kapcsolatai között a hivatali kapcsolatokon túl kiemelt szerepet játszanak a befogadó közoktatási intézmények, a gyógypedagógiai tanárképzés, a gyermekszemészek, az optikusok, a gyártók. Szoros szakmai kapcsolatot ápolnak a fővárosi fenntartású gyógypedagógiai intézményekkel, országosan pedig a látássérültek intézményeivel, amelyekkel közös rendezvényeket is szerveznek. Az utóbbi időkben más intézményekkel, civil szervezetekkel is építenek új kapcsolatokat, ilyen például a Waldorf iskola, amelynek diákjai itt teljesítenek szakmai gyakorlatot. A „Gyémántcsomó Egyesület” segítségével a diákotthon lakói különleges kirándulási lehetőségekhez jutottak (barlangászat, vitorlázás).

A kaposvári siketek intézményével kialakított szakmai együttműködés országos szinten egyedülállónak mondható, eredményeként a területükön élő gyengénlátó gyermekek integrált nevelésének ellátását segítik módszertani alközpontként:

A Gyengénlátók Általános Iskolája és a kaposvári alközpont között szakmai együttműködési megállapodás jött létre.

A módszertani központ vállalásai és kötelezettségei közé tartozik a különféle szakmai szolgáltatások körébe tartozó tevékenységek, mint például a továbbképzések megszervezése az integrációban segítőként újonnan részt vevők számára, a közvetlen segítés, tanácsadás, tapasztalatcsere, konzultációs lehetőség biztosítása, a szakmai dokumentumok megismertetése, átadása, a szakmai újdonságok megismertetése, népszerűsítése, az optikai eszköztár bemutatása, az eszközválasztás módszertanának és technikájának megismertetése.

A szakmai együttműködés keretében a módszertani központ vállalja, hogy folyamatosan jelzi az alközpontnak a térséghez tartozó speciális pedagógiai ellátásra szoruló gyengénlátó gyermekeket, együttműködik az egyéni fejlesztési tervek összeállításában, folyamatosan együttműködik az alközponttal, biztosítja az integrált óvodások számára a csoportos iskolára felkészítést a gyermekek és családjaik részére a „Családi Hétvégén”, az iskolások részére pedig a táborokon való részvételt.

Az alközpont a szakszolgáltatás körébe tartozó tevékenységek között vállalja, hogy az óvodás látássérült gyermekek fejlesztéséhez, iskolára felkészítéséhez a módszertani központ szakmai irányításával egyéni fejlesztési tervet készít, a fejlesztést annak alapján végzi. Az iskolás gyengénlátók, aliglátók számára szükség szerint fejlesztő foglalkozásokat tart a képességfejlesztés, az eszközhasználat, a kompenzatív eljárások megtanítása céljából. A gyermekről szerzett információkat tanácsadó munkájában felhasználja, tevékenységét dokumentálja.

A szakmai együttműködés keretében vállalt kötelezettségei között szerepel többek között a tiflopedagógiai tanácsadó tevékenységet végző pedagógusok részvételének biztosítása a szükség szerint szervezett tanfolyamokon és a módszertani központban szervezett szakmai programokon való részvétel.

Kiemelkedőnek mondható a Dortmundi Egyetem gyógypedagógiai szakával kialakított együttműködés. Hallgatóik közül néhányan rendszeresen itt teljesítik a szakmai gyakorlatukat.

A kapcsolatok fenntartásának és az újabb partnerek bevonásának igen jó gyakorlata a konferenciákon részvétel, a kiállítások, bemutatók szervezése, valamint a szakmai gyakorlatok további biztosítása. Az ilyen irányú tapasztalatok további felhasználásával, újabb szervezési technikák bevezetésével a partnerkör megtartható és jól bővíthető.

További célkitűzés, hogy kapcsolatot létesítsenek a E-twinning iskolák közül egy finn általános iskolával. Az új kapcsolat a tanárok és diákok folyamatos információcseréjét szolgálná. Kapcsolatot kívánnak felvenni a még nem EU-tagországok gyógypedagógiai intézményeivel, mint pl. a munkácsi gyengénlátók intézményével. Fontos feladatuknak tartják a hazai tapasztalatok átadását, a látássérültek nevelésében, oktatásában megszerzett tudás továbbadását, az inkluzív oktatás kiterjesztését célozva.

8. A módszertani központ és az integráció

A Gyengénlátók Általános Iskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye és Diákotthona integrációs tapasztalatai szoros kapcsolatot mutatnak napjaink legégetőbb szakmai kérdéseivel.

  • A fejlődést, változást az intézmény nevének változása is mutatja: az iskola 1978 óta segíti a gyengénlátók integrált oktatását, nevelését. Akkor két „utazótanári” álláshely létesült erre a feladatra, ma 10 munkatárs tartozik az „integrációs szakszolgálathoz”, amely külön intézményegységként működik és az általános iskolával és a diákotthonnal módszertani központot alkot. Megjegyezzük, hogy a fenntartó Fővárosi Önkormányzat az intézmény gyakorlatát elismerve több intézményét – így a gyengénlátókét is – már 1999-ben „módszertani központtá” nyilvánította – megjelenítve a fogalmat az alapító okiratokban is. Feladatként az integrált nevelés, oktatás segítését tűzte ki és gyakorlóiskolai álláshelyeket is biztosított.
  • Az ország középső és nyugati feléből fogadnak látássérülteket: elsősorban óvodáskorúakat, általános és középiskolásokat, valamint felsőfokú tanulmányokat folytató fiatalokat, de a segítségért folyamodó munkába állókat is segíti. Az országban páratlanul gazdag az optikaisegédeszköz-kínálatuk, a látásjavító eszközök kipróbálását segítő tiflopedagógus segítségével sokan nyerik vissza, illetve tarthatják meg a szemen keresztüli információszerzés és tanulás képességét. Nemcsak gyengénlátók, de egyre nagyobb számban aliglátók is megtalálhatók az integráltan tanulók között. Az aliglátók integrált nevelése, oktatása számos megoldatlan kérdés (mint például a szükséges, nagy értékű elektronikus eszközök biztosításának hiánya) miatt napjainkban még nem tökéletes.
  • Mintegy négyszáz gyermeket és fiatalt gondoz a szakszolgálat – habilitációjukat, rehabilitációjukat a sikeres integráció reményében segítve. A gyógypedagógiai, pszichológiai segítség mellett szemészeti ellátásban is részesülhetnek, akik ezt igénylik. Korosztályonként más és más igénnyel jelentkeznek. A szülők nevelési problémáikkal keresik fel az intézményt, az iskolások tanulást segítő eszközöket, kompenzációs technikákat kérnek. Segítik a beiskolázás idején a döntést: szegregált vagy integrált oktatási formát válasszanak-e? A játékkölcsönzés szintén fontos feladata a központnak. Komplex egyéni és csoportos fejlesztést biztosítanak az iskolára felkészítés során, majd sokoldalúan segítik a gyerekeket a tanulóévek alatt. A befogadó iskolák pedagógusai számára továbbképzési rendszert dolgoztak ki, amelyben tanfolyam, tábor, nyílt nap és szakanyagok biztosítása is szerepel. Ez a sokszínűség az integrációt segítő tanárokat színvonalas tartalmi munkára, változatos szervezési és módszerbeli megoldások kidolgozására készteti. A több mint két évtizedes integrációt segítő tevékenység tapasztalata segíti a tisztánlátást.

Feladatok a hatékonyság fokozása érdekében

  • A korai fejlesztés rendszerének működése biztosított, de nem részesül minden látássérült kisgyermek korai fejlesztésben, és ha később, óvodáskorában sem kap speciális fejlesztést – ennek következtében nem tanulja meg maradék látását megfelelően használni – másodlagos hátrányok alakulhatnak ki. Javítandó a tájékoztatás, a felkutatás hatékonysága!
  • A közoktatási, a szociális ellátást szabályozó törvények az esélyegyenlőség talaján fakadnak, de nincs egyezés közöttük. Az enyhe fokban sérült személyt nem illetik kedvezmények, jogosultságok. Nem állíthatja senki felelősséggel, hogy a gyengénlátó nem szorul segítségre, hogy csak tanulásában akadályozott – majd később, munkavállalásában és munkahelyi előmenetelében, életvitelében nem szenved hátrányt (!).
  • Ami jó, az az integrált oktatás lehetősége a szülői választás oldaláról, a törvényben biztosított különleges igényekhez igazodó rehabilitációs fejlesztési lehetőség, követelménytámasztás és vizsgáztatási feltételek. Sajnálatos azonban, hogy a fogadó oldal esetleges felkészültségű, a szabályozottság hiányos. Az iskolák gyakran a minimális tárgyi és személyi feltételeket sem biztosítják és ezt következmények nélkül tehetik. A fenntartó nem továbbítja az emelt összegű normatív támogatást és ezt büntetlenül teheti, a pedagógusokat nem ösztönzik a befogadásra.
  • A gyógypedagógiai intézmények speciális eszközökkel jól ellátottak, de a befogadó iskolák, az integrált tanulók a minimális eszközöket is nélkülözik. A gyengénlátók oktatása ugyanis eszközigényes!
  • Kívánatos lenne központi speciális taneszközgyártó és segédeszközgyártó, -forgalmazó cég létrehozása! A speciális taneszközök tervezését pályázatkiírással a gyógypedagógusokra kellene bízni!
  • A VGYOSZ kazettán ingyenesen adja a középiskolai tankönyvek anyagát – a technikai haladás a digitalizált feldolgozást teszi szükségessé.
  • Módszertani központok alakulhattak, sőt csírájában alközpontok alakulnak; a szakszolgálatok különleges szakmai feladatainak ellátását pótlék adásával ismerhetjük el; az OKI-ban hozzáférhetők a speciális tantervek; épületeink bővülnek; személygépkocsi áll az integrációt segítő tanárok rendelkezésére – de sokszor az országos feladat ellátásának a finanszírozása nem megoldott, pályázatoktól vagy adományoktól függ. (Egy „apróság” például: a gyengénlátók, aliglátók számára tervezett speciális füzet gyártását, forgalmazását évek óta nem vállalja senki!)

Mi a helyzet 2006-ban?

  • Orvosi receptre felírható az elektronikus olvasókészülék, de társadalombiztosítási támogatás híján két éve egyetlen integrált tanuló sem jutott ilyen készülékhez. Emiatt a rossz közeli látásélességű alig látó tanulók nem képesek olvasni, csupán hallás után tanulhatnak!
  • A kisebb értékű eszközöket – mint a speciális, emelhető lapú asztalt vagy a helyi megvilágítást biztosító asztali lámpát – a befogadó iskolák be tudják szerezni.
  • A felsőfokú intézmények látássérült hallgatói panaszolják, hogy a jogi szabályozás ellenére sem bocsátják a nyomdák digitális formában rendelkezésükre a tananyagokat.
  • A közoktatás intézményei közül egyre több vállalkozik az együttnevelésre, de ezt gyakran nem jogkövető módon teszi – az alapító okiratában nem szerepel a feladat, és így a normatív támogatástól elesik.

9. A Gyengénlátók Módszertani Intézménye integrált nevelést, oktatást segítő szolgáltatásai

A szülők segítése

Ahogyan az a következő részben a szülői interjúból is kiderül, rendkívül fontos a látássérült gyermeket nevelő szülők megsegítése. Ennek érdekében tehát az egyéni konzultációk, a családi hétvége szervezése, a szülők iskolája programjai, a különféle tájékoztató kiadványok összeállítása, valamint pszichológiai tanácsadás jelenti a szülők segítségét.

Eszközök a gyermekek szolgálatában

Az iskolában működik szemészorvosi rendelés, így rendkívül fontos szolgáltatás a szemészeti vizsgálat, illetve a speciális optikai és elektronikus eszközök ajánlása, kipróbálása, felírása. A látásjavító eszközök tanára saját problémáján keresztül jut el a különféle eszközök használatáig, hiszen maga is aliglátó, aki megtapasztalta a látássérülés okozta nehézségeket.

Az intézmény 500-féle eszközzel, 110-féle nagyítóval rendelkezik, mindez a gyártókkal, szállítókkal való kiváló kapcsolatnak köszönhető.

Fontosnak tartják, hogy amikor a tanuló kap egy eszközt, azt próbálja ki a környezete is. Sajátos helyzetet teremtett, amikor a szimulációs gyakorlat következtében a gyengénlátó „szemüvegével” láthattuk a világot! A környezet így érheti meg, hogy bizonyos helyzetekben miért viselkedik az adott módon a gyermek. (Amikor az egyik apuka egy héten át gyakran viselte azt a szemüveget, amivel szimulálhatta, hogy a gyermeke miért borította fel a jól látható tárgyakat és kerülte ki a legapróbbakat, megértette a csőlátás problémáját.)

„Igazi az lenne, ha megalakulna egy országos központ, ahol létrejönne egy eszköztár, melynek eszközei kölcsönözhetőek lennének (hiszen ezek az eszközök nagyon drágák). Az állam együttműködést kötne a szállítókkal, s egy teljes szakembergárda állna a látássérültek rendelkezésére”

(Zs. Zs. – a látásjavító eszközök tanára)

Segédeszközök, használatuk, beszerzésük

Látássérültek részére számos olyan eszköz létezik, amely segítségével a gyermek élete megkönnyíthető. Ezen eszközök kiválasztása nagy felelősséggel jár, nem lehet optikushoz betérve a legelső nagyítót megvásárolni. Ennek több oka van:

  • A látássérülés jellegétől, súlyosságától is függ, mire van szükség.
  • Bármikor előfordulhat a szemészeti állapot változása, így a választott korrekciós eszköz már nem tud a kultúrtechnikákban, gyakorlati feladatokban a gyermek látásteljesítményén javítani.
  • Rendkívül nagy a segédeszközök kínálata, amelyből megfelelő körültekintéssel, hozzáértő szakemberek segítségével lehet a gyermek számára a legmegfelelőbbet kiválasztani.
Az eszközválasztás szempontjai
  1. Ismerni kell a gyermek betegségét (diagnózisát), látásélesség-értékét (vízus), a látótér, a színlátás és a kontrasztlátás adatait.
  2. A gyermek jelenléte elengedhetetlen az adott eszköz kiválasztásakor: ő fogja hordani, ő érzi, milyen eszköz lesz a legjobb segítőtársa a napi gyakorlatban.
  3. Át kell gondolni azt is, milyen jellegű tevékenységhez szeretné a speciális segédeszközt használni: olvasás, közlekedés, sportolás, tanulás.
  4. A próbálgatás, kiválasztás a gyermekeknél sok időt igényel, gyakran próbaidőre kap eszközt. Az eszközválasztás sikere attól függ, mennyire tudja a látássérülés tényét elfogadni, mennyire szégyelli az adott eszközt, továbbá függ az eszközkészlettől, amelyből választhat, a helyszíntől, a segítő személyétől és a bánásmódtól.
  5. Az adott helyzetben a választást egyéb szubjektív körülmények is befolyásolhatják: fényigény, mozgásállapot, általános idegrendszeri, pszichés egészségi állapot, figyelmi kapacitás, magatartás, társuló fogyatékosság.
Az eszközigénylés módja

A látássérült gyermek elsődleges segédeszköze a szemüveg, amelyet szemész szakorvos ír fel.

Ha nincs szemészorvosa, akkor a gyengénlátók iskolájában dolgozó szemészorvos előzetes bejelentkezés alapján fogadja a látássérült gyermeket.

A vizsgálatra ajánlatos az orvosi dokumentumokat (leletek) és az addig használt optikai eszközöket magunkkal vinni.

A szemész más segédeszközt is felírhat receptre. Nagy értékű eszköz igénylése esetén szülői jövedelemigazolás is szükséges lehet – az orvos szakmai javaslata és az igazolások nyomán egészségbiztosítási támogatás is kapható.

Némely eszköz használatának elsajátításához is szakember segítsége szükséges. A gyengénlátók módszertani központja minőségi és mennyiségi tekintetben országosan egyedülálló eszköztárat alakított ki, amely az integráltan tanuló gyengénlátó gyerekeknek lehetőséget biztosít a szükséges és megfelelő optikai/elektronikus segédeszköz kipróbáláson alapuló kiválasztására. Ott a tanulókkal nagy körültekintéssel, türelemmel foglalkoznak.

A beszerezhető eszközök típusai
  1. Optikai segédeszközök
  2. Szemüvegek

    • A különböző fénytörési hibák korrekciójára alkalmasak.
    • Ma már különleges lencséket is elő tudnak állítani a látássérültek állapotához alkalmazkodva.
    • A lencséket különböző speciális bevonatokkal láthatják el. Emiatt a lencsét az optikus tanácsa szerint kell tisztítani.
    • Félévente javasolt a szemészeti kontroll.

    Nagyítók, távcsövek, teleszkópok

    • Ezek lehetnek egyszemes/kétszemes; hagyományos/elemes; talpas/kézi/szemüvegre szerelhető, csiptetős nagyítók; vonalzónagyítók; hasábnagyítók.
    • A korábban már említett körültekintő szempontok alapján kell a legmegfelelőbbet kiválasztani, figyelembe véve az esetleges torzítást stb.
    • Elektronikai eszközök

    Olvasótelevíziók

    • Az aliglátó tanulók a televíziós kamerával kombinált színes vagy fekete-fehér, telepített készülékekkel képesek a mozgatható asztallapra helyezett szöveget olvasni, képet nézegetni.

    Kézikamerás olvasókészülékek

    • Ezek a kis méretű eszközök hordozhatóak, és egyes típusai a számítógép monitorhoz is csatlakoztathatóak.
  3. Tanulást segítő egyéb eszközök
  4. Ide tartozik minden olyan eszköz, amely a tanulók iskolai vagy otthoni munkáját könnyebbé, kényelmesebbé teszi. Ezek között vannak olyanok, amelyek a gyengénlátó gyerekek számára alapeszközök, beszerzésük mindenkinek javasolt: pl. emelhető lapú speciális asztal, csúszásgátló fólia, megfelelő nyomatékú íróeszközök.

    Egyéni igény szerint javasolt a következő eszközök beszerzése is: asztali lámpa, könyvtartó állványok, laptartók, speciálisan kialakított vonalzók, szögmérők, speciális GYL-jelű füzetek.

Az óvodások felkészítése

Az óvodások fejlesztése az egyéni fejlesztő foglalkozásokon, a csoportos, iskolára felkészítő órákon történik. Fontos feladat a gyógypedagógiai tanácsadás, illetve a képességfejlesztő játékok kölcsönzése.

Az iskolásoknak nyújtott segítség

Az általános, a középiskolások és a felsőfokú intézmény hallgatói részére nyújtott segítség széles tárházával találkoztunk, hiszen a rendszeres utazótanári megsegítés, a kompenzációs technikák megtanítása, esetenként a befogadó iskola meglátogatása, a helyszíni tanácsadás, a táborok szervezése, a tájékoztatás pályázatokról, aktualitásokról, mindezek fontos részei a segítésnek.

Pedagógus-együttműködés

Az integráció nem működne jól, ha a befogadó pedagógusok továbbképzésének és önképzésének segítésében nem vállalna jelentős feladatot a módszertani központ. A szakmai nyílt napok hospitálásra és konzultációs lehetőségre adnak alkalmat, erről személyesen meggyőződhettünk. Egy módszertani tanácsadás részesei lehettünk, amikor a módszertani intézmény vezetője tanácsot adott a VII. kerületből érkező óvodapedagógusoknak, akik az óvodájukba járó látássérült kisgyerek fejlesztéséhez kértek módszertani segítséget. Mint elhivatott gyógytestnevelők, óvodapedagógusok keresték a legjobb megoldást annak az egy gyermeknek a fejlesztéséhez, aki 10%-os látással rendelkezik. A módszertani konzultáció és az eszközkölcsönzés lehetősége előrelépést jelenthet, illetve a továbbiakban egy jó együttműködést eredményezhet.

10. A működés feltételeinek további javítása

A logopédiai ellátás iránti igény az intézménybe érkező tanulók beszédállapotát tekintve folyamatosan növekszik. A módszertani intézményben az egyéni fejlesztést igénybe vevő óvodások között sok a beszédhibás, ezért a beszédhiba javítását az integrált óvodásokra is szeretnék kiterjeszteni. A feladatellátáshoz több szakteremre lesz szükség, ezek kialakítását tervezi az intézmény.

Az intézményben jelentősen növekszik a továbbképzésre vagy szakmai látogatásra érkező csoportok száma: a befogadó intézmények pedagógusai, a gyógypedagógiai tanárjelöltek, az egyéb felsőoktatási intézmények hallgatóinak csoportjai, a szülősegítő programok résztvevői stb. keresik fel őket. Belső építéssel 30-50 fő befogadására alkalmas terem kialakítása történt meg.

Fontos célkitűzésnek tekintik, hogy az elkövetkező öt évben minden tanteremben legyen korszerű számítógép a látássérültek számára használható programokkal és internet-hozzáféréssel.

11. Másként kell-e felnevelni a sérült gyermeket, mint az épet?

A gyermek önbizalmának erősítése

„Nevelési alapelv legyen, hogy a gyengénlátó gyermeket úgy tekintsék, mintha állapota normális lenne. Számára ugyanis – ha így született vagy betegsége nagyon kicsi korban alakult ki – ez az állapot teljesen normális, hiszen nincs is tudomása arról, hogy ő valamiben eltér másoktól. Ezért is indokolatlan, ha sajnáljuk. A »sajnálat« légkörében élni nagyon rossz, önbizalomromboló, mert önsajnálatot vált ki.”

(Szülők nehéz helyzetben)

A látáshiba egy akadály, amivel a gyereknek és a szülőnek egyaránt számolnia kell, de azzal a tudattal kell kezelni a problémát, hogy kitartással ez az akadály csökkenthető, leküzdhető, így a látáshiba nem akadályozza meg a gyereket abban, hogy teljes életet élhessen.

F. Anita szülő, aki egyedül neveli 6,5 éves gyengénlátó kisfiát. A lakóhelyi óvodában javasolták számára, hogy keresse fel ezt az iskolát, ahol iskola-előkészítésben vehet részt a gyermeke. Sok többségi iskolában járt, keresve a legmegfelelőbbet gyermeke számára. Volt olyan alapítványi iskola, ahol a következő hangzott el: „vegyük úgy, hogy a gyermeke nem gyengénlátó”. Ezzel az iskola a speciális feladataitól akart megszabadulni, de így természetesen a gyermek nem fejlődhetett volna megfelelően.

Amióta ebbe az iskolába járnak iskola-előkészítőre, rendszeresen kap szülői tájékoztatást – ennek sokoldalúságát jól demonstrálja a megrendezésre kerülő Szülők iskolája programsorozat tematikája:

Gyengénlátó gyermek a családban; az iskolaválasztás lehetőségei; szülői érdekérvényesítés; segítő intézmények, szemészeti alapismertek, látásvizsgálat otthon, a gyermeknevelés elméleti és gyakorlati kérdései, speciális tényezők a fejlődésben, gyakorlatok (étkezés, öltözködés), iskolaérettség; a sikeres iskolakezdés feltételei, mozgásfejlesztés, látásnevelés, finommotorika – író-rajzoló mozgás fejlesztése; a gondolkodás fejlesztése; társas kapcsolatok; életkilátások, közös játék, szimulációs gyakorlatok stb.

A program során egy-egy alkalom időtartama kétszer 45 perc, az időbeosztás alkalmazkodik a gyerekek iskola-előkészítős foglalkozásainak beosztásához. A foglalkozásokat az intézmény dolgozói, szakemberei vezetik. Az itt hallott ismereteket adja át lakóhelyén a hasonló helyzetű szülőknek.

A szülő véleménye szerint bővíteni lehetne a módszertani központ szülőkre vonatkozó tevékenységét:

  1. kiadványok eljuttatása a szülőkhöz
  2. az iskola honlapjára tegyenek fel irodalomjegyzéket, amely alapján a szülők bővebben tájékozódhatnak gyermekük problémájáról és a fejlesztés lehetőségeiről
  3. tegyék közzé pl. bizonyos intézetek címét, elérhetőségét – Pető Intézet
  4. olyan szaktanácsadás szervezése, ahol a sérült gyerekek szülei tájékozódhatnak az őket érintő munkaügyi problémákról, lehetőségekről

Sikeres családi hétvégék

Nagy sikernek örvend az évente megrendezésre kerülő Családi hétvége program, amely péntektől vasárnapig tart, és Anita véleménye szerint remek alkalom arra, hogy a szülők között együttműködő kapcsolat alakuljon ki. Számára ez mindig igazi élményt, kikapcsolódást is jelent. „Hazajövök”, vallja, hiszen a családias légkör, a szeretet ezt az érzést erősíti.

A családi hétvégén különféle előadásokra kerül sor:

  • Az értelmi sérült emberek munkaerő-piaci elhelyezkedésének segítése
  • A Látássérültek Szakiskolájának bemutatása
  • Szempontok a gyengénlátó gyermekek állapotához alkalmazkodó reális életterv kialakításához
  • Az utógondozás lehetőségei
  • A továbbtanulók problémái
  • Az esélyegyenlőségről címmel
  • Személyes konzultációra is van lehetőség: pszichológussal, középiskolai tanárokkal, szülői érdekképviselettel – interaktív beszélgetés, közös filmvetítés, kézműves foglalkozások, alkotóműhely szülőknek és gyerekeknek, konfliktuskezelési tréning szülőknek és gyerekeknek.

Ezek a programok nemcsak közelebb hozzák a gyerekeket és a szülőket, hanem párbeszéd is kialakul a szülők között, a pedagógusok és a szülők között. A törődést, az odafigyelést, a gondoskodást jelenti a résztvevőknek.

12. Az iskola-előkészítő tábor jelentősége a módszertani tanácsadásban

Ismerkedés a leendő iskolával

Az intézmény minden évben megszervezi az iskola-előkészítő tábort a szeptemberben a speciális iskolába lépő gyengénlátó gyerekek számára. Az itt töltött napok alatt a részt vevő gyerekek játékos órákon vesznek részt, megismerkednek leendő tanáraikkal, nevelőikkel, az iskola és a diákotthon körülményeivel. A gyerek megismeri leendő iskoláját, annak környezetét, így nem idegenként jönnek az első osztályba.

A pedagógus számára is fontos ez a tábor, hiszen a különböző foglalkozásokon képet kapnak a gyermekek képességeiről, magatartásáról, személyiségéről, ezért az őszi tanévkezdésre saját osztályukra szabott terveket tudnak készíteni.

Családi táborozás

Táborról:
  • egy szülő érkezhet a gyermekkel
  • a közelben lakók „bejáróként” vehetnek részt a tábor munkájában
  • a gyerekek a szülők nélkül is részt vehetnek minden programon
  • a tábor ideje alatt az iskola szemorvosa, ápolónője, a szakmai munkaközösség vezetője, az igazgató és helyettesei felveszik a kapcsolatot a szülőkkel, gyermekkel
  • a szállás ingyenes, az étkezés és a közlekedés költsége a résztvevőket terheli

Ízelítő a tábor programjaiból:

Játékos olvasás-, írás-, matematikaórák, védőnői tájékoztató, anamnézisfelvétel az osztályfőnökökkel, szemészeti és logopédiai vizsgálat, nyílt órák látogatása, úszás, szülői értekezlet, tájékoztató a helyi pedagógiai programról, házirendről, a szociális juttatásokról, tábortűz stb.

13. Módszertani központ – iskola – diákotthon

Ami megvalósult az integrált nevelés, oktatás segítésére, annak egyes elemeit alkalmazza az iskola és a diákotthon: ilyen az iskola-előkészítő tábor és a családi hétvége.

A három intézményegység: iskola, diákotthon és módszertani intézmény között szoros a kapcsolat, hiszen tanulóik jó része azonos. Az iskola tanulóinak nagy része bentlakó, így az intézményegységek közötti szoros együttműködés, kooperáció elengedhetetlen, egyben természetes.

A diákotthonban jelenleg 78 fő van, a tanulók az általános iskolai tanulmányaik idejére kapnak helyet. A diákotthon felszereltsége jónak mondható; videofilmek, kivetítő, sok játék, korszerű udvar áll a gyerekek rendelkezésére. Folyamatos a bútorcsere, a lehetőségekhez mérten modernebb berendezések szépítik mind a leányok, mind a fiúk szobáit. A környezet akadálymentesítésével is törődnek, így pl. a mosdók előtt jellegzetes „padlófestés” jelzi a bejáratot. Nagyszerű kezdeményezés a MATÁV részéről, hogy mindegyik szobában elhelyeztek telefonkészüléket, így a szülők az esti órákban felhívhatják és beszélgethetnek gyermekeikkel a nap eseményeiről.

Mivel a kollégiumban alsó és felső tagozatos gyerekek egyaránt vannak, a korosztálynak megfelelően alakítják ki a kötelező, a kötelezően választott foglalkozások programját.

A hagyományos foglalkozások keretében – kulturális, kézműves, tornatermi és uszodai, játék, séta stb. – a sérültségből adódó hátrányok leküzdése mellett az önállóságra, öntevékenységre nevelés és a család hiányából fakadó negatív hatások leküzdése a fő szempont.

A kollégium nevelési alapprogramja alapján heti egy foglalkozást szerveznek a diákotthonban a

  • tanulásmódszertan
  • önismeret, pályaválasztás
  • művészet és információs kultúra
  • környezeti nevelés, életmód
  • életvitel, háztartási ismeretek
  • egyén és közösség
  • magyarság, nemzetiségi lét, európaiság témakörében.

Örvendetes, hogy a gyerekek többsége a családjával tölti a hétvégét, de a bent maradó gyerekek számára olyan feladatok szervezése kerül előtérbe, amelyek a család-illúzió szerepét erősíthetik, pl. a reggelit saját maguk készíthessék el, ezzel is gyakorolhatják az önállóságot.

14. Kiadványok, amelyek segítségül szolgálhatnak

A forrásközpontként működő módszertani központok egyik lényeges feladata, hogy a különböző tanulást, tanítást segítő eszközök is álljanak azok szolgálatában, akik az integrált nevelést felvállalták, az együttnevelés területén eredményeket szeretnének elérni. A módszertani központ innovatív munkatársai, az iskola tanárai számtalan kiadványt, könyvet, tanulmányt készítettek, részt vettek és folyamatosan részt vesznek munkaanyag összeállításában, ezzel is összefoglalva és másoknak is átadva azt a tudást, tapasztalatot, amely az elmúlt több mint tíz évben felhalmozódott.

A nevelési tanácsokat tartalmazó, elsősorban szülőknek szóló tájékoztató a Szülők nehéz helyzetben c. kiadvány. Ebben a gyengénlátó gyermek szemészeti gondozásának kérdései, az önállóság problémája, a mozgásfejlesztés, illetve a fogyatékosokat megillető kedvezmények ismertetését olvashatjuk a módszertani intézmény vezetőjének szerkesztésében. Az Együtt a teljes életért c. képes összeállítás az intézmény kiadványaként mutatja be a speciális foglalkozásokat, eseményeket. Paraszkay Sára Közelről nézve – a gyengénlátó gyermek című könyve azoknak jelent segítséget, akik a gyengénlátó gyermekek mindennapjainak részesei. A Fejlesztési eljárások iskoláskorú gyengénlátók számára c. főiskolai kiadvány az iskola tanárainak munkája (szerk.: Paraszkay Sára). Jankó-Brezovay Pálné – Vargáné Mező Lilla összefoglalták az intézményükben jól működő tapasztalatokat Az integrált nevelést-oktatást segítő módszertani központ modellje a gyengénlátók iskolájának gyakorlatában című kötetben.

15. A gyengénlátók SWOT-elemzése a fejlődés, továbblépés szolgálatában

A szakszolgálat munkatársai körében végzett helyzetelemzésben 7 integrációt segítő tanár vett részt – a fél munkaidőben dolgozó kolléga az alsós csapathoz csatlakozott. Az összegzés után 3-3 adható pont birtokában súlyozták az elemeket. Lelkes hangulat és komoly, innovatív mentalitás tükröződik a véleményekben, hiszen mindenki kíváncsi volt arra, hogy így együtt mit gondolnak a helyzetükről és az intézményről, a további feladataikról.

A SWOT-elemzést követően egy sor olyan lehetőséget fogalmaztak meg az integrációs tanácsadó tanárok, amelyek megvalósulását az iskolavezetés évek óta várja. Az analízis, az önértékelés újabb lépéseket jelenthet a problémák megoldásában, ötleteket adhat újabb feladatok megvalósításához.

16. Összefoglalás helyett

Az „Első benyomások” fejezetben megfogalmazott gondolatok a tanulmány végére megerősítést és teljes bizonyosságot nyertek. A Gyengénlátók Általános Iskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye és Diákotthona a gyengénlátó gyerekek nevelésén-oktatásán túl a már jól bevált módszereivel, tanítási segédleteivel, eszközeivel segítséget nyújt a többségi óvodák és iskolák pedagógusainak. Az intézményben felhalmozódott tudást, tapasztalatot kínálja mindazoknak, akik az integráció feladataival, nehézségeivel próbálnak megküzdeni. Mint módszertani központ a szakmai szolgáltatásokon túl segíti az integrált nevelést, oktatást a speciális és a többségi, befogadó intézményekben.

Van-e általános recept az EGYMI-vé váláshoz? Ahhoz, hogy egy intézmény, iskola módszertani intézményként működjön, együtt kell gondolkodni, cselekedni, és elhivatott feladatként kell megjelennie a pedagógus mindennapi munkájában, együttműködő közreműködésében. Olyan csapatmunkának, innovatív szemléletnek kell jelen lenni, ami napról napra viszi előre mind a módszertani központ fejlődését, mind a befogadó intézmények együttnevelésének megvalósítását. A Gyengénlátók Általános Iskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye és Diákotthona működő gyakorlata segítséget nyújthat mások céljainak megvalósításához.

Arra a tanulmány elején feltett kérdésre, hogy „mit közvetítsen az EGYMI a többségi iskolák felé”, válasz lehet az a gondolat, hogy az együttnevelés, az integráció megvalósulása, a hatékony együttműködés szempontjából rendkívül fontos a tanár szemléletváltása; a tanulói különbségek, eltérések elfogadása, ezek kezelésének képessége. Sarkalatos pontja a tanár szakmai hozzáértésének gazdagítása, a kooperatív tanítás és tanulás megvalósítása, a közvetlen és a tágabb környezet segítő támogatása.

Ezek tényleges alkalmazásában segíthetnek azok a forrásközpontú intézmények, ahol a módszertani tanácsadás prioritást élvez, ahol a sajátos nevelési igényű gyermekek oktatásával kapcsolatos tudás, tapasztalat, gyakorlat az elmúlt években felhalmozódott. Ennek a felhalmozott ismeretnek, tudásnak kell utat keresni és találni a többségi oktatásban.

17. Mellékletek

Az integrált oktatás törvényi szabályozása

Magyarországon a többségi közoktatási intézmények törvényben szabályozott feltételek mellett vesznek részt a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók gyógypedagógiai fejlesztésében, iskoláztatásában.

Az integráltan tanuló sajátos nevelési igényű gyermekeket, szüleiket, valamint a befogadó iskolák pedagógusainak, a segítő integrációs tanácsadó tanárnak, utazótanárnak vagy más gyógypedagógus szakembernek szükséges az együttnevelésre vonatkozó hatályos törvények, rendelkezések ismerete.

A tárgykörre vonatkozó alapvető törvények és rendeletek:

  • 1991. évi LXIV. törvény – a Magyar Köztársaság kihirdeti a gyermekek jogairól New Yorkban, 1989-ben született nemzetközi egyezményhez való csatlakozást;
  • A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény;
  • A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Kt.);
  • 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet a képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról;
  • 28/2000. (IX. 21.) OM rendelet 2. § (4) bekezdése az ép értelmű fogyatékos tanulókat oktató-nevelő iskolák helyi tantervének tartalmi szabályozásáról szól;
  • 23/1997. (VI. 4.) MKM rendelet 2. § (2) bekezdése az értelmi fogyatékos tanulókat oktató-nevelő intézmények helyi tantervének tartalmi szabályozásáról rendelkezik.
  • A 2/2005. (III. 1.) OM rendelet a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról.

A szülő joga, hogy sajátos nevelési igényű gyermeke lakóhelyén, ennek hiányában tartózkodási helyén a polgármester segítségét kérje ahhoz, hogy gyermeke óvodai neveléséhez, iskolai neveléséhez-oktatásához szükséges feltételeket a településen megteremtsék.

Kt. 13. § (5) bekezdés

„A gyermeknek, tanulónak joga, hogy állapotának, személyes adottságának megfelelő megkülönböztetett ellátásban – különleges gondozásban, rehabilitációs célú ellátásban részesüljön s életkorától függetlenül a pedagógiai szakszolgálat intézményéhez forduljon segítségért.”

Kt. 10. § (3) bekezdés f) pont

„Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a gyermek, tanuló, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján

  1. testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos.
  2. pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (pl. dyslexia, dysgraphia, dyscalculia, mutizmus, kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavar).

Kt. 121. § (29) bekezdés

A közoktatási törvény meghatározza a sajátos neveléshez, oktatáshoz szükséges feltételeket, ezek körében külön kitér az integrált nevelésre, oktatásra az alábbiak szerint: integrált iskolai neveléshez és oktatáshoz az illetékes szakértői bizottság által meghatározottak szerinti foglalkozáshoz szükséges szakirányú végzettségű gyógypedagógus foglalkoztatása; a foglalkozásokhoz szükséges speciális tanterv, tankönyv, valamint speciális gyógyászati és technikai eszközök; a gyermek, tanuló részére meghatározott szakmai szolgáltatások biztosítása szükséges.

Kt. 121. § (1) bekezdés 28. pont

Szakértői vizsgálat a szülő kérésére, illetve egyetértésével és jelenlétében történik.

11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 15. § (5) bekezdés c) pont; 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 12. § (3) bekezdés.

A különleges gondozáshoz, a rehabilitációs célú foglalkoztatáshoz való joghoz kapcsolódó törvényi szabályozás szem előtt tartja a tanulók érdekeit. A sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló eredményes fejlesztése érdekében csak olyan intézménybe íratható be, amely rendelkezik a neveléséhez, oktatásához szükséges feltételekkel.

Kt. 30. § (2)–(3) bekezdés

A fejlesztő felkészítés, a pedagógiai szakszolgálatok és a pedagógiai szakmai szolgáltatások feladatairól szóló rendelkezések.

14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet; Kt. 34–35. §

Az együttnevelésre vállalkozó iskolák speciális megsegítését azok az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények láthatják el a jövőben, amelyeket kifejezetten a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók integráltan történő nevelésének, oktatásának segítésére hoznak létre, amelyek gyógypedagógusai szakszolgáltatást és szakmai szolgáltatást is biztosítanak.

Kt. 33. § (12) bekezdés

A fogyatékosság szűrése, a sajátos nevelési igény megállapítása a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok, vagy az országos szakértői és rehabilitációs bizottságok feladata. A vizsgálat szakvéleménnyel zárul, amely megállapítja a fogyatékosság tényét, és javaslatot tesz a különleges gondozás keretében történő ellátásra, szakszolgáltatásokra. Ezen bizottságok feladata a különleges gondozás ellátásához szükséges feltételek meglétének vizsgálata is.

Kt. 35. § (2) bekezdés, 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 10. §

A szakértői bizottság a sajátos nevelési igény megállapítását követően a közoktatási intézményt fenntartó önkormányzat jegyzőjének, főjegyzőjének tájékoztatása alapján javaslatot tesz az ellátást biztosító intézményre.

14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 14. §; Kt. 91. § (4) bekezdés e) pont

A közoktatási törvény rendelkezik a tankötelezettség teljesítésével kapcsolatos önkormányzati feladatokról.

Kt. 89–90–91. §

A tanulmányi kötelezettség végrehajtása szolgálatában – ha a szülő nem együttműködő vagy nem íratja be gyermekét a kijelölt intézménybe – a közoktatási intézmény, a családvédelmi intézmény vagy a szakértői bizottság államigazgatási eljárást kezdeményezhet a gyermek érdekében. Amennyiben a szülő nem ért egyet a szakértői véleményben foglaltakkal, fellebbezhet az illetékes jegyzőnél.

Kt. 30. § (4) bekezdés; 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 18. §

A törvény a finanszírozás egyéb kérdései közt rendelkezik a sajátos nevelési igényű tanulók ingyenes taneszközellátásáról és a részükre nyújtandó étkezési támogatásról.

Kt. 118. § (5) bekezdés

A törvény a sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló jelenlétét az óvodai csoport, iskolai osztály, kollégiumi csoport létszámának megállapításánál kedvezően veszi figyelembe (a fogyatékosság típusától függően 2, illetve 3 gyermekként, tanulóként kell számításba venni).

Kt. 3. melléklet II. 3.

A sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló után járó központi költségvetésből biztosított normatíva emelt összegű, amelyet minden fogyatékos gyermeket nevelő intézmény megkap a személyi és tárgyi feltételek megteremtésére.

A Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló, évenként kiadott törvény

A sajátos nevelési igényű gyermeket nevelő óvodai csoportban gyógypedagógiai asszisztens alkalmazható.

Kt. 1. melléklet.

A sajátos nevelési igényű gyermeket, tanulót befogadó intézmény alapító okiratában meg kell jelennie a feladatnak. Ez a fenntartói biztosítéka annak, hogy az óvoda, iskola rendelkezzen a sajátos nevelési szükségletek kielégítését szolgáló feltételekkel. Az óvoda nevelési programja, az iskola helyi tanterve elkészítésénél figyelembe kell venni a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelvét, illetve a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának tantervi irányelvében meghatározottakat.

28/2000. (IX. 21.) OM rendelet 2. § (2) bekezdés; Kt. 8/B. § (3) bekezdés

A helyi önkormányzatok által fenntartott óvodák feladata, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek számára napi két óra felzárkóztató foglalkozást szervezzenek.

Kt. 114. § (1) bekezdés

A tankötelezettségi, illetve a tanulmányi időre vonatkozó rendelkezések a sajátos nevelési igényű tanulók eredményes haladása érdekében részletesen szabályozzák és előírják az iskola tennivalóit. Az iskola óratervében meg kell jelennie a pedagógiai és egészségügyi célú rehabilitációt szolgáló órakeretnek, amely a különböző fogyatékosok esetében eltérő mértékű, az évfolyamra meghatározott heti tanórák számának 15-50%-a lehet.

Kt. 52. § (6) bekezdés

Egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények hozhatók létre a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók integráltan történő nevelésének, oktatásának segítésére.

Kt. 33. (12) bekezdés

Az oktatási intézmény igazgatója a sajátos nevelési igényű tanulót eredményes oktatása érdekében egyes tantárgyakból vagy tantárgyrészekből mentesítheti az értékelés és a minősítés alól – a szakértői és a rehabilitációs bizottság szakértői véleménye alapján.

14/1994. (VI. 8); MKM rendelet 13. § (3) bekezdés; Kt. 30. § (9) bekezdés

A különféle (pl. osztályozó, javító, felvételi, köztes; különbözeti; alapműveltségi, érettségi, szakmai) vizsgákon alkalmazkodni kell a sajátos nevelési igényű tanuló speciális szükségleteihez, így a tanuló számára biztosítani kell bizonyos kedvezményeket (hosszabb felkészülési idő, írásbeli beszámoló helyett szóbeli és fordítva, más tantárgy, segédeszközhasználat).

Kt. 30. § (9) bekezdés

Végezetül, tekintsünk a közoktatás hatókörein is túl – és láthatjuk, hogy a bármely fogyatékossági típushoz tartozó sajátos nevelési igényű sérült fiatalokat középfokú tanulmányaik után is megilleti az állapotukhoz igazodó speciális feltételek kialakítása. Ennek az elvnek a szellemében született rendelkezés szerint a sajátos nevelési igényű fiatal részére tanulmányai folytatása során is biztosítani kell a számára az érettségi, illetve a felvételi vizsgán nyújtott kedvezményt.

269/2000. (XI. 26.) Kormányrendelet 9. § (10) bekezdés

A fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainak folytatásához szükséges esélyegyenlőséget biztosító feltételek a felsőoktatásban is biztosítottak.

29/2002. (V. 17.) OM rendelet

A törvények, rendeletek ismeretében az integrált oktatás jelenleginél kedvezőbb körülményei teremthetők meg. Javasolt a pontos hivatkozás érdekében a fenti tájékoztató felsorolás alapján a jelzett paragrafusok és a hozzájuk fűzött magyarázatok elolvasása.

Javaslat a gyógypedagógiai módszertani központban dolgozó integrációs tanácsadó tanárok munkaidejének kialakításához a gyengénlátók iskolájának gyakorlata alapján

Heti munkaidő: 40 óra, melyből 19 kötelező óra, 7 az utazásra fordítható (a hetek, hónapok között átcsoportosítható), a többi felkészülésre stb. fordítandó

Tevékenységek

  1. Képességfelmérés, fejlesztés, tanácsadás helyben
    • látásvizsgálat
    • óvodás és iskolás gyengénlátók képességeinek felmérése
    • egyéni és csoportos fejlesztő foglalkozás tartása óvodások számára
    • fővárosi általános iskolás gyengénlátó, aliglátó tanulók utazótanári megsegítése
    • vidéki integrált gyermekek, tanulók meglátogatása, helyben tanácsadás
  2. Információgyűjtés, konzultáció, tanácsadás, dokumentálás
    • kapcsolattartás – LOSZB, szemész, befogadó pedagógus, szegregált iskola pedagógusai, szülő, pszichológus, gyermekjóléti szolgálat – hospitálás saját iskolában, látogatás befogadó iskolában, kapcsolattartás az alközponttal
    • tanácsadás közvetlen megbeszélés vagy telefon, levél útján képességfejlesztéssel kapcsolatban; nevelési kérdésekben; eszközajánlással, eszközadással kapcsolatban, pályaválasztást érintően
    • széles körű tájékoztatás nyújtása szülőnek, pedagógusnak, tanulónak
    • egyéni fejlesztési terv összeállítása
    • látogatásról feljegyzés készítése
    • pedagógiai vélemény írása
    • segítségnyújtás pályázatírásban
  3. Szakmai rendezvényen való részvétel
    • nyílt napokhoz kapcsolódóan (előadások, szimulációs gyakorlat, bemutató, eszközbemutató, konzultáció)
    • középiskolai és iskola-előkészítő tábor
    • családi hétvége
  4. Szervezés
    • rendezvény szervezése
    • fejlesztő eszközök (feladatlapok, játéktár) rendezése, csoportosítása
    • iskolalátogatás előkészítése
  5. A fejlesztéssel és tanácsadással összefüggő szakmai munka
    • kiadvány írása egyéni vállalás alapján
    • különböző módszertani anyagok (videofelvételek, fotók, vizsgálati anyagok és oktatócsomagok) elkészítésében való közreműködés
    • eszközkészítés (szimulációs szemüvegek összeállítása; feladatlap vagy más fejlesztő eszköz elkészítése)
    • fejlesztő játékok adaptálása
  6. Értekezleteken, rendezvényeken és tevékenységekben való részvétel
    • Értekezletek
      • iskolai szintű (félévi, év végi, nevelési stb.) értekezletek
      • mikroértekezletek (amennyiben az iskolában tanít a munkatárs)
      • osztályozó értekezletek (amennyiben az iskolában tanít a munkatárs)
      • heti gyakoriságú teammegbeszélések
    • Rendezvények
      • szakmai rendezvények (eszközbemutatók)
      • iskolai ünnepélyek
      • iskolai versenyek
      • a gyermekek megörvendeztetését szolgáló alkalmak
      • iskolai kirándulások
    • Tevékenységek
      • minőségbiztosítással kapcsolatos munka
      • pedagógusok hétévenkénti kötelező továbbképzésének teljesítése
      • dekoráció
  7. Utazás fővárosi és vidéki iskolákba, óvodákba
  8. Felkészülés a foglalkozásokra, adminisztráció

A munkaköri leírást a helyi gyakorlatnak megfelelően a fentiek alapján javasoljuk elkészíteni.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.