2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2000 január

Szemelvények a nyertes pályázatok beszámolóiból (IX.)

2009. június 17.

Szemelvények a nyertes pályázatok beszámolóiból (IX.)

A tiszaroffi Általános Iskola és Napköziotthonos Óvoda pályázata

Modell keresése a tanulási zavar tüneteit mutató gyermekek hátrányt kompenzáló fejlesztéséhez címen azt a célt tűzték ki, hogy részleteiben kidolgozzák és kipróbálják a gyermekek részképességzavarainak intenzív fejlesztését szolgáló programot, amely az iskoláskor előtt és a kezdő szakaszban sajátos szervezeti keretek között valósítható meg.

"Tiszaroff elöregedő település, ezért a tanköteles tanulók száma kevés, ugyanakkor - a nyolcvanas évek végétől kezdve - az első osztályban a csak iskolalátogatási bizonyítványt kapott tanulók száma növekszik. Többségük hátrányos helyzetű gyermek, akiknek szülei az iskolától várnak segítséget. (...) 1992-ben kollégáimmal együtt kidolgoztuk azt a programot, amelyben a motivációt állítottuk a pedagógiai munkánk középpontjába, ezzel bekerültünk a ťMinőséget vállaló iskolákŤ közé. A gyermeket középpontba állító programunkba az első osztályosok funkciózavarainak csökkentésére irányuló tevékenységrendszert is beépítettük, mivel a korrepetálás nem vezetett az általunk elvárt eredményre. Vagyis nem a tananyag újratanítását tekintettük a legsürgetőbbnek, hanem olyan tevékenységeket, amelyek például a gyermekek beszédkészségét fejlesztik, szókincsét bővítik; a gyermekek egymáshoz, a felnőttekhez, az iskolához való alkalmazkodási szokásait alakítják, módosítják.

A program alkalmazása közben a tanítók egyre több gyermeknél ismerték fel a részképességzavar tüneteit (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia) mint a követelmények teljesítésének egyik akadályát. E felismerések után hozzákezdtünk a ťhibákŤ javításához (...), amelyeket a pedagógiai és nevelési tervünk kidolgozásakor is figyelembe vettünk.

Az óvodában és az iskolában egyaránt segíteni kívánunk a hátrányokkal induló kisgyermekeknek. A tanulási nehézségekkel küszködők egyéni segítését 1996 óta fejlesztőpedagógus végzi az alsó tagozatban. Célunk az iskolában megadni ezeknek a gyerekeknek az esélyegyenlőséget olyan fejlesztő munkával, amely csökkenti a hátrányokat, esélyt ad a felzárkózásra. (...) Az első osztályban a tanévet integrált és nem integrált oktatás szerint is szakaszoltuk. (...)

Az oktatás első szakaszának (időtartama 3 hét, amelyből egy hét az előző tanévre esik) kiemelt feladata a tanulók minél alaposabb megismerése, amelyhez az óvodapedagógusok és a leendő pedagógus szoros munkakapcsolatára van szükség. Az osztálytanító részt vesz az óvodai szülői értekezleten, megismerkedik a szülőkkel. Elképzeléseit ismerteti a szülőkkel. (...)

Az óvoda és az iskola közötti átmenet problémáinak csökkentése érdekében a tanév első két hetében 30 perces foglalkozásokon segítjük az iskolai szokásrend kialakítását, az új közösségbe való beilleszkedést, miközben a tanulók fejlettségi szintjét is megállapítjuk célzott felmérésekkel, elsősorban a tanulói tevékenység megfigyelése útján (pl.: szókincs, mozgások). Ebben a szakaszban (...) nagy gondot fordítunk az óvodai szokások megőrzésére. Mivel az utóbbi években azt tapasztaltuk, hogy sok gyermek nem elég önálló, ezért a fokozatos önállóságra szoktatásra is nagy hangsúlyt fektetünk, elsősorban az öltözködésben és a taneszközök tárolásában, használatában.

Az oktatás második szakaszában (időtartama 5 hónap) ismerkednek meg a gyermekek a nyomtatott kis- és nagybetűkkel és az írott kisbetűkkel. (...) Megkezdődik a differenciálás, az önálló feladatmegoldás, az önellenőrzés gyakorlatának bevezetése. Ebben a szakaszban fokozatosan áttérünk a 45 perces tanórára, a foglalkozási rendbe pedig bevezetünk 2x20 perces szabad sávot, a tanulók élményeinek meghallgatására, problémáik megbeszéléseire. (Fő feladat ebben az időben a beszédkészség és a szociális alkalmazkodási képesség fejlesztése.)

Az oktatás harmadik szakaszában (időtartam 2,5 hónap) az írásban a szabályos kapcsolás és a betűalakítás begyakoroltatására, az esztétikai elvárások betartására, a helyesírási ismeretek mélyítésére kerül sor. A szövegfeldolgozás az olvasókönyv és kiegészítő gyakorlószövegek alapján történik.

A Fővárosi Pedagógiai Intézet Tehetséggondozó Központjának Tanórán kívüli gazdagító tehetséggondozó programok módszertana című pályázata

A széles körű tehetségkiválasztás és a gazdagító tehetséggondozó programok módszertanának segédanyaggá rendezésére nyújtották be pályázatukat, melynek célja a tehetséggondozó központban már sikeresen alkalmazott módszerek adaptálása az általános iskolák számára, kipróbálása két fővárosi iskolában. Szerzők: Gonda Judit, Villó Gabriella.

"Felhőszámláló

(A tehetséges gyermekek azonosításának és fejlesztésének lehetőségei)

Mennyiben több ez a tábor, mint más táborok?

A nap minden időszakában programot ajánlunk a gyerekeknek, rendszerint egy időben négy-ötféle elfoglaltság közül választhatnak, de a délelőtti foglalkozás kivételével nem kötelező részt venni egyiken sem. A tanárok által ajánlott programok mellett nagymértékben építünk a gyerekek önálló kezdeményezésére, ötleteire. Ezért a táborra való felkészülés során az általunk kidolgozott programok mellett - változatos anyagok és eszközök beszerzésével - felkészülünk a lehető legtöbb spontán felmerülő program lebonyolítására is.

Sok tanár vesz részt a tábor munkájában, sokukkal kerülnek kapcsolatba a gyerekek, de mindenki számára van egy, akihez bármilyen problémával fordulhatnak, aki segít konfliktusaik megoldásában. Alapvető célunk, hogy a gyerekeket pozitív élményekhez juttassuk. A tanulás, az ismeretszerzés öröme, a társakkal való együttlét, az önálló felfedezés és alkotás öröme. Ezek mind olyan tapasztalatok, amelyekkel gazdagodnak gyermekeink egy-egy tábor befejezésekor. Sokan közülük az iskolában vergődnek mint alulteljesítők, vagy társaik között magányosak, vagy csak unatkoznak a képességeiknek nem megfelelő iskolai oktatás közben. A többség azonban jól teljesítő, jól alkalmazkodó gyerek, aki egy kis többlet-erőfeszítésre vágyik.

Az eltelt öt évben a tábor imént vázolt alapvető koncepciója nem változott, de a tapasztalatok alapján minden évben finomodik, gazdagodik."

A budapesti Váci Úti Általános Iskola pályázata

A pályázat célja, hogy elősegítse az integrált oktatásban részt vevő gyermekek elfogadását osztálytársaik és azok szülei körében csoportmegbeszélések, tanulói és szülői teamek megszervezésével, szakemberek bevonásával.

"Iskolánk, a XIII. kerületi Önkormányzat Enyhe Értelmi Fogyatékosokat Nevelő Általános Iskolája az integrált nevelés-oktatás egy kéttanáros formájának előkészítését, bevezetését az 1997-98-as tanévben határozta el alternatív pedagógiai program keretében. Az előkészítés éve után az 1998-99-es tanévben indult meg a tényleges integráció a befogadó iskolában, a Pannónia Általános Iskola helyszínén. A programban két kisgyermek első osztályba való integrálását terveztük és valósítottuk meg. Ez a keretlétszám a későbbiekben bővülhet. (...)

A munkáltatók feladata volt a program ismertetése, elfogadtatása a tanári karral, a szülők érdekképviseletével, a meghatározott feltételek biztosítása, a felmerülő problémák megoldásának elősegítése, a program erkölcsi támogatása.

A pedagógusok feladata volt a programra való felkészülés, a speciális taneszközök megválasztása és a programban jelenleg részt vevő gyerekek képességeihez mérten a legmegfelelőbb előrehaladás.

A programban részt vevő gyógypedagógus és pedagógus kiválasztása az iskolai vezetők és a pszichológus segítségével történt.

A kés kisgyermek, ťBŤ és ťLŤ kiválasztása a bizottság segítségével zajlott, amelynek feladata volt még a későbbiekben a nyomon követés és a kontrollvizsgálatok végzése is (...).

ťBŤ koraszülött gyermek, értelmi sérülésén kívül éretlensége, látásproblémája és finommotorikájának fejletlensége kívánt fokozott figyelmet. (...) Négygyermekes családból származik, szülei elváltak, két nagyobb testvére már önálló, öccsével neveli édesanyja.

ťLŤ zavartalan terhességből született, értelmi sérülésén kívül beszédhibája, mozgási problémái és az ebből eredő olvasászavara okozhatott problémát. Kétgyermekes, roma családból származik, szülei elváltak, édesapja neveli őket, példásan. Egy bátyja van, aki a befogadó iskolába jár.

Programunk hatékony és sikeres végrehajtásának része volt a rendkívüli szülői értekezlet (szülői klub) is. (Időtartam: 3x2 óra; résztvevők: iskolavezető, gyógypedagógus, osztályfőnök, napközis tanító, egy vagy két pszichológus, az osztályközösség szülői; vezetők: pedagógus, pszichológus.)

Első alkalommal 1998 májusában találkoztunk a leendő első osztályos gyermekek szüleivel. (...) Ezen a megbeszélésen hallottak először arról a szülők, hogy az osztályba két olyan kisgyermek fog járni, akik elkülönített oktatásban részesülnek majd. Gyógypedagógus fogja segíteni őket a haladásban, illetve az osztályból másokat is, akiknek szükségük van rá. Volt, aki toleránsan fogadta, volt, aki kétkedően, volt, aki egyáltalán nem reagált a felvetésre. Elmagyaráztuk, hogy ez nem csak ennek a két kisgyermeknek nagyszerű lehetőség, hanem (...) így mindenkinek nagyobb esélye lesz az egyéni tempója követésére azáltal, hogy mindig két tanár lesz az osztályban. (Ezen a beszélgetésen ťBŤ és ťLŤ szülei még nem lehettek jelen, hisz a kiválasztásuk ekkoriban történt.)

A második találkozó 1998 novemberében volt, ahol már részt vettek az integrált gyermekek szülei is. ťLŤ édesapja egy gyermekeit egyedül nevelő roma származású férfi kezdetben kicsit visszahúzódó volt (...), de a beszélgetés alatt szorongása, feszültsége oldódott. ťBŤ édesanyja (...) összekötő szerepet vállalt az osztályközösség szülői és az érdekképviselet, iskolavezetés között. (...) A kiscsoportos tanulás előnyeit, hátrányait kutatják, hiszen minden órán váltakozva, ötös-hatos kiscsoportokban zajlik a munka.

A harmadik találkozón a szülők egyértelműen elégedettek voltak. Elmondták, hogy gyerekeik mennyire szeretnek ebbe az osztályba járni. Örülnek, hogy két tanítónőjük van. (...) Beszámoltak arról is, hogy gyermekeik önállóbbak lettek, a tanulást szeretik, örömmel végzik feladatukat. A figyelemkoncentrációban is fejlődtek, egy-egy gyermek testvérével való kapcsolata is feszültségmentesebbé vált. (...) A szülők nem tudták, hogy ki az a két gyermek, akik tanulásban akadályozottak, hiszen ők is együtt fejlődtek a többiekkel."

A budapesti XV. kerületi Kontyfa Utcai Általános Iskola Konstruktív konfliktuskezelés című pályázata

"1999. február 15.

Utolsó hejcei utunkon volt egy nagyon súlyos konfliktus a lányok között. Mielőtt Hejcére utazunk, mindig összeállítja az osztály az ágybeosztást, hogy ne ott kezdődjék a veszekedés. A fiúk és lányok között jó a viszony, annyira, hogy sose volt tisztán fiú- és tisztán lányszoba, vegyesen aludtak. Ebben az évben úgy alakult, hogy volt egy lányszoba és egy vegyes, ahol a fiúkkal két lány aludt. A második éjszaka után a két lány meggondolta magát, és át akart költözni a többi lányhoz, ahol volt is erre még szabad hely. Ezzel robbant ki a konfliktus. A lányok többsége nem akarta beengedni a két ťkülöncötŤ, azt mondták: ha egyszer a fiúk mellett döntöttek, már nem gondolhatják meg magukat. A lányok kisebb csoportja befogadta volna őket.

Vita és gyűlölködés kezdődött. Az első perctől érezhető volt, hogy itt most nem csak erről az esetről van szó, tudtam, hogy óvatosan szabad csak beavatkoznom. Régi sérelmek kerültek felszínre, vagdalkoztak és zokogtak. Két táborra szakadt a lánycsapat, mély barátságok kerültek veszélybe. Lassan közeledett az este, valahogy le kellett feküdni, így a legegyszerűbb az lett volna, ha hatalmi szóval beterelem a két lányt a többihez. De tudtam, hogy ha ezt megteszem, mindaz, amire idáig neveltem őket, hitelét veszíti, s azt is tudtam, hogy akármilyen fájdalommal is jár, ezt a ťgyűlöletcsomótŤ nekik kell kikínlódniuk magukból. Nekem az a dolgom, hogy mellettük álljak, hogy segítsem őket, de hatalmi szóval nem fojthatom el a feszültséget. Arra az éjszakára elhelyeztem a két lányt mellettünk, s reggel lestem, hogy történt-e valami változás. Könnyek, fájdalom, nem álltak szóba egymással olyan barátok, akik addig sülve-főve együtt voltak. Nekem mindkét fél elpanaszolta sérelmeit, de egymásra csak mélységes gyűlölettel néztek. Eltelt már másfél nap is, mire úgy éreztem, hogy talán össze lehetne ültetni őket egy beszélgetésre. Kitelepedtünk egy-egy nagy plédre a kertbe. Lassan elkezdték mondani a fájdalmaikat, felszakadtak régen szerzett sebek, féltékenységek, de nehezen tisztultak. Mélyek és régiek voltak, és egy-két vezető szerepű lány szította. De fokozatosan magukra maradtak, a többiek már nem akartak haragudni. Végre kimondták azt, hogy befogadják a két lányt. Lassan megnyugodott mindenki, de én tudtam, hogy ezt a konfliktust még egyszer, nyugodtan meg kell majd beszélnünk. Ez történt a mostani osztályfőnöki órán. Rendkívül fontos dolgokat mondtak ki ezen a találkozón.

Osztályom, az F osztály

26 fővel indult az F osztály 1994 őszén. A gyerekek nagy részének súlyosan rendezetlen volt - és most is az - a családi háttere. (Itt a szimpla elváltság még a jó oldalra sorolandó.) Fogalomtáruk, a világról való ismeretük rendkívül hiányos volt. Az első hónapok érzelmi és tudásszintbeli felzárkóztatással teltek. Olyan feladataim voltak, hogy a színeket megtanítsam, hogy elmagyarázzam, mi az, hogy keskeny és széles, hogyan kell enni és tisztálkodni. Amikor először elmentünk egy hétre az erdei iskolánkba, Hejcére, a gyerekek nagy részét meg kellett tanítanunk mosakodni és öltözködni, és csodálkozva kérdezték tőlünk: ťEz a kirándulás?Ť, ťEz itt az erdő?Ť Ebben az évben hat első osztály indult az iskolában, s tanulmányi eredményünkkel az utolsó helyek egyikén kullogtunk. Ez nem sokat változott negyedik osztály év végéig. Viszont a közösségi aktivitás terén hamar kiemelkedtek. Tudatosan törekedtem arra, hogy ebben erősítsem őket, mert hittem abban, hogy ez a készség majd húzza magával a többit is.

Tanítói és tanári diplomám adja azt a lehetőséget, hogy nyolc évig együtt lehessek ezzel az osztállyal. Ez nagyon izgalmas és gyönyörű feladat, sok-sok veszéllyel. Gyönyörűségét az adja, hogy találkozom egy csapat hatévessel, akik kíváncsian rácsodálkoznak a világra, színesek, őszinték, bíznak bennem, és hisznek magukban. (Ha mi felnőttek eddig még ezt a hitet nem öltük meg bennük.) Ezeket a gyerekeket kísérhetem a kisgyermekkor, majd a kamaszkor szépségein és kínlódásain át, egészen tizennégy éves korukig. Ez különleges lehetőség és élmény. De nem csak az. Sok gyötrődés, állandó kételkedés. Rendszeresen felül kell vizsgálnom magam, hiszen nyolc év azt is jelenti, hogy a befolyásom, hatásom ezekre a gyerekekre nagyon erős. Az előző iskolámban már végigkísértem így egy osztályt, s most próbálok a hibáimból is tanulni. Nagy részükkel megmaradt a kapcsolatom, járnak hozzám, tudok róluk, de van olyan is, akivel másképp kellett volna bánnom. Akinek rosszul alakul az élete, s talán többet tehettem volna érte, jobban, másképp figyelhettem volna rá. Nagyon nehéz, hogy mindig friss szemmel nézzek rájuk, hogy ne csak a már megismert személyiségüket lássam, hogy követni tudjam a változásaikat, alakulásukat. Ez állandó harc a ťskatulyákŤ ellen. Ez az egyik legfontosabb, amire figyelnem kell, hiszen ez az a korszak, amely a változásokról, önfejlődésről, az önmegismerésről, a saját kincsek, értékek felfedezéséről szól. Ebben partnernek kell lennem. Szemléletbeli alapvetés számomra az, hogy a pedagógusnak nem feladata a szerinte ideális személyiségvonások beültetése a gyerekekbe, viszont dolga az, hogy megismerje milyenek, kik ők valójában, és segítse őket kibontakozni. Tehát nem az ťegységesítésŤ, hanem az egyediség értékének becsülése kell hogy vezesse. Segítse őket az önmegismerésben, és álljon mellettük azokban a próbálkozásaikban, tapasztalásaikban, amelyekben megtanulnak beilleszkedni, eligazodni egy közösségben, s felnőtt korukra a társadalomban.

Előző iskolámban az volt a szokás, hogy becsöngetéskor az osztályterem előtt kellett két sorban vigyázzba állniuk a gyerekeknek. Emlékszem arra, hogy felemás érzések voltak bennem, amikor ez már tökéletesen sikerült elsős gyerekeimnek. Nem azért, mintha nem lehetne néhány pillanatnyi ilyen fegyelmezettséget elvárni tőlük. Az indokát is értettem ennek a szabálynak - hogy lehiggadjanak -, bár én azóta sem így csinálom. A felemásságot azért éreztem, mert persze örültem, hogy ennyire szót fogadnak, másrészt akkor éreztem meg először azt, hogy ezzel a nagy fegyelemmel elveszíthetek valami fontosabbat. Azt éreztem, hogy ezekben a szabályos, mozdulatlan oszlopokban elvész az a színesség, sokféleség, ami a legnagyobb élmény bennük. Rájöttem, hogy én kedveltem, ha állandóan mocorognak, ha valamelyik mindig kilóg a sorból (mindkét értelemben). Persze nem akarom túldramatizálni, hogy egy sorbaállítás netán kiölné belőlük az egyéniségüket. Hiszek a fegyelem, az önfegyelem fontosságában. Egyszerűen csak ez volt az a helyzet, ami ráébresztett arra, hogy mi a fontos számomra. Ezerszer inkább kínlódom a sokféleségükből, nyíltságukból adódó nehézségekkel, minthogy kialakítsak egy megfegyelmezett, mindig nyugodt, csendes és jó osztályt. Már csak azért is, mert a napi konfliktusokat a felnőttkorban természetesnek, a gyerekek között pedig rendkívül fontos, megélendő dolognak tartom, ezek pedig nem akkor robbannak ki, amikor ők csendesek, nyugodtak és jók. Jelenlegi osztályomra ritkán jellemző, hogy csendes, nyugodt és jó! A nyolcéves együttlét tapasztalataihoz tartozik az is, hogy oda kell figyelnem arra, hogy mennyire szóljak bele, mennyire segítsem a napi problémákban őket. Nem lehet ellazítani, rutinból működni. Ki kell fejleszteni egy olyan ťadóvevőtŤ, amellyel el tudom dönteni, hogy mi az a szint, probléma, megoldanivaló, amiben már magukra hagyhatom őket, ami jó gyakorló terep lehet számukra a továbbfejlődésben. Ilyenkor háttérbe kell húzódni, magukra kell hagyni őket még akkor is, ha együtt könnyebb vagy gyorsabb lenne. Még akkor is, ha tudom, hogy fájdalommal járhat nekik, ha kínlódni fognak. S ha mégsem sikerül, mindig ott kell állni mögöttük, becsülni a próbálkozást, megbeszélni a kudarc okát. Tudniuk kell, hogy ugyanolyan bizalom veszi őket körül mint eddig, s legközelebb nagyobb esély van a sikerre. A mindig megújuló bizalomra feltétlenül szükségük van! Amelyik gyerekben nem hisznek, nem fog tudni továbblépni.

Alapvetőnek tartom még az őszinteséget több szempontból is. Ha nem tudom vállalni előttük saját tévedéseimet, hitelemet veszítem. Aki még nem próbálta, nehezebbnek hiszi, mint amilyen a valóságban. A gyerekek megértőbbek, mint gondolnánk, s az úgynevezett tekintélyünk nemhogy csökken, még nő is. Ráadásul mintát nyújtunk számukra. Az őszinteség kérdésében az elsős gyereket éppen olyan komolyan kell venni, mint egy nyolcadikost. Kisebb még a szókincse, nem tud olvasni, írni, számolni, de ha kérdez valamit, elvárja a komoly választ, s pontosan megérzi, ha lekezelik, vagy ha gügyögnek vele. Sajnos ilyet nagyon sokszor tapasztalok. Pedig egy elsős gyereknek nincs összefüggésben a jogérzékenysége, önérzete."

A Jászberényi Tanítóképző Főiskola Neveléstudományi Tanszéke díjazott pályázata: "Működjünk együtt!" című játékpedagógiai program.

A pályázat bemutatja hat szemináriumi csoport felkészítését arra, hogy a hallgatók végzett tanítóként képesek legyenek önálló játékfoglalkozások megtartására, tudjanak színvonalas osztályfőnöki tevékenységet végezni, szabadidős programokat szervezni.

"Az előkészítő szakasz célja a közoktatási intézményekkel való kapcsolatfelvétel a játékpedagógiai program ismertetése, együttműködés a programban részt vevő főiskolai hallgatókkal, a játékpedagógiai program megismertetése. (...)

Az I. és II. évfolyamos csoportok részére a játék- és szabadidő-pedagógia elméleti ismereteit a tantárgy órakeretében tanítottam meg. Az együttműködésen alapuló játékokat, a problémamegoldást, kreativitást, önismeretet, kommunikációs képességet fejlesztő tevékenységsorokat tréning formájában tanulták meg. A csoportonkénti 10-14 órát tömbösítés formájában tartottunk meg. Ezeken a foglalkozásokon mindazon képességek felszínre kerültek, amelyek a kisiskolás gyermekekkel való együttműködéshez szükségesek.

A IV. évfolyamos csoport az 1996-97-es tanévben már aktív részese volt a tréningnek, a hallgatók játszóházi foglalkozásokat is tartottak. (...) Munkakapcsolatunk folyamatos volt. A 16 fős csoport fakultációs tantárgyként vette fel a játékpedagógiát. Célunk volt a szabadidős központok játszóházi programjának, szervezési technikáinak megismertetése. (...) Az alkalmazott pedagógia féléves tantárgy, így a kapcsolattartásunk folyamatos volt. E félév során értették meg azt, hogy osztályfőnökként, napközis nevelőként, osztálytanítóként egyaránt hasznosíthatják az elsajátított metodikát.

Fontos feladat a játszóházi foglalkozások tervezése, szervezése, önálló programok összeállítása. (...) Az én feladatom a segítségnyújtás, az ösztönzés - a közvetett irányítás volt. Pontosítjuk a játszóházi foglalkozások helyszínét, időpontját. (...) Minden foglalkozásról forgatókönyv és videofelvétel készült, amelyet módszertani anyagként kezelünk. (...) 1992 óta ez a program a tanítóképzés szerves részévé vált. Sok végzett hallgatónk működő pedagógusként hasznosítja a megtanult metodikát. Örömmel tölt el, hogy régebben végzett pedagógusok intenzív fejlesztő-differenciáló pedagógiai továbbképzés keretében igénylik ennek a programnak a megismerését.(...) Négy záródolgozat készült ebben a témában."

Komprehenzív pedagógia a kecskeméti Vásárhelyi Pál Általános Iskolában című pályázat

A pályázat tartalmazza az iskolai előkészítő tevékenység bemutatását, valamint az átmenetek zökkenőmentes megoldásához szükséges eszköz- és mérőrendszerre vonatkozó elképzeléseket. A pályázati beszámoló a 3 évre tervezett munka első évi eredményeit tükrözi.

"Az óvodaiskola egyik alapeleme a személyhez kötöttség. A gyerekek a velük foglalkozó pedagógusokat már óvodás koruktól ismerik. Az első héten az óvodapedagógus tartja a foglalkozásokat és az a tanító, aki már egy évet töltött a gyerekekkel az óvodában. A harmadik pedagógus fokozatosan kapcsolódik be az osztály munkájába, és önállóan csak a második héttől kezdve tart foglalkozásokat. Ebben az időben ismerkedik a gyerekekkel, személyes kapcsolatokat alakít ki. Az óvodapedagógusok közben megteremtik a megszokott légkört, folyamatosan figyelemmel kísérik, hogyan reagálnak a gyerekek az új környezetre. Amennyiben úgy látják, hogy valamelyikük segítségre szorul, a többiekkel együttműködve igyekeznek a megfelelő megoldást megtalálni.

A gyerekek megismerő funkcióinak aktuális állapotát képességmérő tesztek segítségével ismerjük meg, melyek képet adnak verbális emlékezetük, formafelismerésük, analizáló, szintetizáló gondolkodásuk sajátosságairól. Mindez egyénileg, játékos formában történik, mely egyben remek alkalom az újként belépő nevelő számára személyes kapcsolatainak mélyítésére. Az elkészült kognitív térkép alapján pontosan tudjuk, hogy melyik kisgyereknek mely területen van szüksége fejlesztésre. Ebben segít a képességfejlesztő pedagógus.

Az alap kultúrtechnikák sikeres elsajátításához szükséges képességek kondicionálásában a tanítók munkáját könnyebbé teszi az a Képességfejlesztő feladatok gyűjteménye című kiadványunk, amelyet mi, az óvodaiskolában dolgozó pedagógusok állítottunk össze. Ebben fejlesztendő részterületenként saját tapasztalataink alapján ajánlunk tevékenységeket, lehetőséget nyújtva a differenciálásra is.

Az előkészítő időszak 6-8 hetében szabadabb időbeosztással, kötetlen, változatos munkaformában dolgozhatunk. A nyugodt, barátságos légkörben gyermekek, felnőttek egyaránt jó kedvvel, sikeresen tevékenykedhetnek.

Első osztályban a Képességfejlesztő feladatok gyűjteménye, a Kaleidoszkóp, a Látható természet, a matematika és a magyar nyelv és irodalom helyi tantervünk együttesen tartalmazzák azt az ismeretanyagot, képességfejlesztő feladatsorokat, tevékenységek leírását, amelyek a gyermekek személyiségfejlődését biztosítják, esélyt adva a kudarcmentes, örömteli iskolakezdéshez.

Akár mottónk is lehetne ez az Erikson idézet, aki szerint az óvodás azt mondja: ťAz vagyok, amit el tudok képzelni magamrólŤ, az iskolás pedig azt mondja: ťAz vagyok, amit működtetni tudok.Ť"

A Mozgolóda Óvoda pedagógiai programja

A Budapest XI. kerületi Lecke utca 15-19. szám alatti Napközi Otthonos Óvoda 1977. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuit, és kezdte meg nevelési intézményként munkáját. Az önkormányzati fenntartású lakótelepi óvoda a szülők örömére körülbelül 200 gyermek befogadását biztosítja folyamatosan. Különösen nagy gondot fordít arra, hogy itt a betonházak között egy vidám, gyermekközpontú szigetet biztosítson a gyerekeknek.

"Az óvoda 8 csoportos, eredetileg is a célnak tervezett földszintes épület. A csoportszobák egy hosszú folyosóról nyílnak, és egymás mellett helyezkednek el. Mindegyikhez önálló öltöző és mosdó tartozik. A folyosó így egy 60 méter hosszú, felső üvegablak tetővel fedett szabad tér, amelyet hosszú éveken keresztül csak arra használtunk, hogy a gyerekek és szüleik azon keresztül eljussanak a csoportszobákba.

Ma már ez másképp van. Életünk fontos részévé varázsoltuk ezt a teret, mivel tudjuk, hogy otthoni életterük szűkössége miatt mozgásigényükben erősen korlátozottak a gyerekek. Ezért a korábban ritkán használt eszközeinket a folyosón fejlesztő, önként és bármikor használatba vehető eszközzé tettük. Így került mindennapi használatba a hinta, a gyűrű, a lengőhinta és minden olyan felszerelhető eszköz és ábra, amely nem csupán csábít az öntevékeny mozgásra, de egyben kínálja is a mozgásvágy csillapításának lehetőségét a gyermekek és a felnőttek számára.

Az óvoda tárgyi feltételeit tekintve büszkén mondhatjuk, hogy igen jó. A csoportszobáink, tornatermünk, udvarunk felszereltsége az átlagosnál értékesebb, gazdagabb, mert az elmúlt időszakban a gyermekek szükségleteinek kielégítését, kiszolgálását tekintette az óvoda vezetője és nevelőtestülete munkája céljának.

Az óvoda teljes területének adottságait a vidám gyermeki fejődés szolgálatába állítottuk. Tevékeny életünk a Ficánkolóban (tornaterem), Kóstoldában (gyermekkonyha), Átváltozóban (dramatikus játékok szobája), Zenepalotában (ének, zene, tánc), Ügyeskedőben (kézművesség), speciálisan felszerelt színtereken zajlik.

A Mozgolóda Óvoda elnevezés híven tükrözi azt a meggyőződésünket, hogy a testi-lelki-szellemi mozgás a gyermeknek olyan alapvető szükséglete és joga, amelyet annak az intézménynek, amely az ő nevelődését hivatott betölteni, a legoptimálisabb fokon kell kiszolgálnia.

Olyan óvodát csinálunk, ahol mindig történik valami. Az aktív, cselekedtető, kommunikatív környezetben minél több érzékszervet igénybe vevő tapasztalást, cselekedtetést, megélést mindennél fontosabbnak tartjuk. A 3-7 éves kor fejlődési szakaszában az érzékszervi érzékelés döntő hatással van a későbbi képességeire. Mély meggyőződéssel hisszük, hogy a tapasztalás, az élmény, a látvány, a tevékenykedés által az élményszerű óvodáé a jövő.

Célunk az, hogy nevelésünk során a gyerekek NE azzá legyenek, akikké MI akarjuk tenni őket, hanem amivé segítségünkkel ŐK lehetnek.

Minden jeles alkalommal - amelyet ünneppé szeretnénk nyilvánítani -, vidáman zeng a Lecke utcában a Mozgolódó indulója. Kedvünket és hírünket így a dal segítségével a szél könnyen veszi szárnyára.

Minden csoport kitalálta a maga indulóját, mondóka jellegű csatakiáltását. Ezeket a gyerekek nagyon szeretik, játékukban is vissza-visszatérő elem és tartalom. Mindezeknek a csoport életébe való illesztése az óvónők és gyerekek autonómiájának hatáskörébe tartozott és tartozik. Minden gyermekcsoport életében tartalmat kapott és összekötő szálat jelent a gyermekek között a csoportinduló és a csatakiáltás.

Az óvoda zászlója a csoportok jelképeivel, ünnepnapjaink részévé vált.

Minden csoportnak a saját elnevezését szimbolizáló pecsétje van. Jelzésértékűek kisebb és tágabb környezetük számára. Jeles napjainkon a csoportjelzést szimbolizáló, egyszerű egyenruhában (például: katicás póló) jelennek meg a gyerekek és a felnőttek.

A program beválásáról, a minőségbiztosításról kicsit másképpen

Nincs mese!

Sikeres és minőségbiztosított program, ha sikerorientált emberek, illetve ilyen emberekből álló közösség hajtja végre.

A siker irányelvei lehetnének nevelésfilozófiánk irányelvei is. Segítségével megtanulhatjuk, hogyan kell a nagyvonalú gondolkodás erejét felhasználni, hogy kielégíthesse a siker, a boldogság és megelégedettség utáni vágyunkat.

Megosztunk veled néhányat az irányelvek közül, Kedves Olvasó, megajándékozunk vele, mert kíváncsi voltál programunkra. Olvasd (s majd éld) hát!

Lépj a hit erejével a sikerhez vezető útra!
Fejlessz ki magadban pozitív gondolatokat (meglásd, egészségesebb is leszel)!
A kibúvók (mint korunk tudatbetegsége) ellen szerezz immunitást!
Ismerd fel, mennyivel fontosabb a szellem mozgékonysága, mint a puszta okosság!
Erősítsd önbizalmadat azáltal, hogy vigyázol a lelkiismeretedre!
Nyerd el az emberek támogatását, szeretetét azáltal, hogy megfelelő módon fordulsz feléjük!
Érző és gondolkodó alkotóerődet együtt mozgósítsd, lelkesedj a megoldandó feladatokért!
Tedd szokásoddá a kezdeményezést, ne várj másra, TE találd ki, csináld meg MOST ...
esetleg egy új helyi pedagógiai programot!"

Válogatta és szerkesztette: Győri Anna és Marik Orsolya

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.