2019. október 19., szombat , Nándor

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 március

Szemelvények a pályázatokból és a pályázati beszámolókból

2009. június 17.

Szemelvények a pályázatokból és a pályázati beszámolókból

A Ceglédi Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola pályázatából

Az 1989/90-es tanévben - tíz évvel ezelőtt - matematikai tehetségkutató felhívást küldtünk szét Dél-Pest megye, Jász-Nagykun-Szolnok megye és Bács-Kiskun megye Ceglédhez közeli általános iskoláinak. A több mint félszáz általános iskolából több száz tanuló jelentkezett felhívásunkra. Nem számítottunk ilyen nagymértékű igényre, ezért válogatóverseny eredménye alapján választottuk ki a jelentkezők közül azt a csaknem száz tanulót, akikkel a tehetséggondozó munkát elkezdtük.

Az azóta eltelt közel tíz év kitartó tevékenységének is köszönhetően tehetséggondozó munkánk iránt egyre nagyobb az igény a térségben. Így ma már az iskola teljes matematika-munkaközössége - hét fő - részt vesz a feladatsorok összeállításában, a megoldások javításában, az értékelésben, a visszajelzések elvégzésében és az adminisztrációs munkában.

Tehetséggondozó tevékenységünket az 1993/94-es tanévtől kibővítettük az informatikával és a következő évben a vállalkozási ismeretekkel. Jelenleg három munkaközösségben tizenhárom pedagógus foglalkozik az általános iskolások tehetséggondozásával.

Alkalmazott módszerünk mindhárom műveltségi terület esetében a levelező feladatmegoldás, a folyamatos konzultáció és az értékelő összejövetel.

Az általános iskolai kollégák is jelzik, hogy az osztályfőnöki órák (vállalkozási ismeretek), a tanórán kívüli foglalkozások - szakkörök, érdeklődési körök (informatika, matematika) - gyakori témája az általunk küldött feladatsorok megoldása, értékelése.

A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület pályázatából

Iskolák és diákok érdeklődésének felkeltése a varrás mesterségének szépsége, értékei iránt; tehetségkutatás, a tervező- és alkotókészséggel rendelkező tanulók önálló kreativitásának kibontakoztatása; a technológiai szaktudás gyakorlati fejlesztése. Ezekkel a célkitűzésekkel hirdette meg a TMTE és Bartunek Katalin tervező iparművész 1998 őszén második alkalommal az ország valamennyi ruhaipari szakközépiskolája és szakmunkásképzője részére a "Mesterségem címere: Aranyvarrótű" című pályázatot, amelyre 62 iskola nevezett be mintegy 225 jeligés pályamunkával. A pályamunkák értékelésére és a díjak átadására a szakmai és a sajtónyilvánosság előtt 1999. november 6-án a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen került sor.

A második alkalommal meghirdetett országos pályázat eddigi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az közvetlenül hozzájárul az iskolarendszerű szakképzés színvonalának emeléséhez, az iskolák egymás közötti egészséges szakmai versenyéhez, az oktatási intézmények és a textilruházati szakmák jobb együttműködéséhez. Mindezek megkönnyítik az iskolákból kikerülő tehetséges, kiemelkedő szaktudású fiatalok továbbtanulását, elősegítik sikeres elhelyezkedésüket és pályához kötődésüket. A pályázati kategóriadíjak, melyeket a diákok felkészítő tanáraikkal megosztva kapnak, a továbbképzési ösztöndíj, valamint a különdíjként felajánlott szakmai tanfolyamok, pénzjutalmak, szaklap-előfizetések, alapanyagok, varráshoz használt eszközök stb. közvetlenül hasznosulnak, és segítik az iskolákat és a diákok szakmai pályafutását.

A szakmai és a sajtónyilvánosság részvételével szervezett divatbemutató és díjátadó ünnepség közvetlenül felhívja a szakemberek figyelmét a legjobb pályamunkákra és a legtehetségesebb fiatalokra.

A pályázat szakmai értékét növeli, hogy az első fordulót követően a Könnyűipari Műszaki Főiskola döntést hozott arról, hogy a fődíjas és kategóriadíjas tanulókat három éven belül felvételi vizsga nélkül felveszi a Ruhaipari Tanszék hallgatói sorába.

Meggyőződésünk, hogy pályázatunk hozzájárul az iskolarendszerű középfokú szakmunkásképzés színvonalának emeléséhez, és elősegíti a tehetséges tanulók felkészülését az európai színvonalnak megfelelő elméleti és gyakorlati szaktudás elsajátítására. Az alkotókészség és a mesterség szeretetének ösztönzése a pályázat útján segíti a textilruházati ipar számára a kreatív, versenyképes szakemberek nevelését.

Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlógimnázium pályázati beszámolójából

Az elmúlt évtizedekben lejátszódott tudományos fejlődés a természettudományok, azon belül is a biológia területén komoly kihívásnak bizonyult az oktatáskutatók és az iskolák pedagógusai számára. A felhalmozódott ismeretanyag, valamint az információs forradalom miatt szinte lehetetlenné vált az ismeretek hagyományos úton való átadása, közvetítése az iskolákban. A felvetett problémákat jól tükrözik azok a felmérések, amelyeket a közelmúltban végeztek a tanulók körében. Kiderült, hogy a gyerekek nagyobb mértékben utasítják el a természettudományos tárgyakat, mint korábban. A tananyagot a legtöbb tárgy esetében túlságosan nehéznek és unalmasnak, emellett kevéssé hasznosíthatónak találják. Ezek a tények sokféle okra vezethetők vissza, az egyik mindenképpen az, hogy a magyar iskolarendszer sem tematikájában, sem módszertani kultúrájában nem követi elég dinamikusan a változásokat. Az egyre növekvő ismeretanyag és a gyerekek lényegében változatlan tanulási képessége között nyilvánvaló az ellentmondás. Az átlagot messze meghaladó teljesítményre képes diákjaink sem tudnak lépést tartani az ismeretek rohamos fejlődésével. Nem tartható, hogy minden tantárgyból a lehető legtöbb ismeretanyagot akarjuk beléjük "tölteni". Az iskola szerepe ma már sokkal inkább az, hogy megtanítsa a gyermekeket gondolkodni, ismereteiket rendszerezni, és felkeltse bennük az önálló, egész életre szóló ismeretszerzés igényét. (...)

A mai követelményeknek megfelelő tudás nem csupán az egyéni teljesítményekre való képességet jelenti, hanem magában foglalja a másokkal való együttműködési készséget is. Közismert, hogy a természettudományos kutatásokkal foglalkozó tanszékeken, kutatóintézetekben, gyógyszergyárakban stb. több munkatárs is dolgozik egy-egy feladat megoldásán. A sikeresség alapfeltétele a jó csapatmunka. Hazai oktatási rendszerünk ugyanakkor - alap-, közép- és felsőfokon egyaránt - szinte kizárólag az egyéni teljesítményre koncentrál, nem fordít figyelmet az együttműködési készség, a vitakultúra fejlesztésére. Mindezek miatt fontos, hogy a természettudományos nevelésnek olyan új keretei, módszerei alakuljanak ki, honosodjanak meg, amelyek megfelelnek a gyökeresen megváltozott feltételeknek és igényeknek. (...)

Tapasztalataink pozitívak voltak, a tanulócsoportok kivétel nélkül örömmel és készségesen vettek részt az újszerű feladatok megoldásában. A leghatékonyabb munkát a 7. évfolyamon tudtuk végezni. Ennek oka, hogy a gyerekek - a 6. évfolyam tanulóival szemben - már elég érettek az önálló munkavégzésre, nem igényelnek az átlagosnál több tanári segítséget; ugyanakkor nagyon készségesek az egymással való együttműködésre, ami az idősebb korosztályban már nem volt ennyire egyértelmű. Tapasztalataink szerint a 10-11. évfolyam tanulói már megszokták az egyéni munkavégzést, nehezebben ismerték fel és használták ki a csoportmunkából adódó előnyöket. A fiatalabbak szívesebben elfogadták azt a tanári javaslatot, hogy egy-egy témát előzetes megbeszélés, vázlatkészítés, majd feladatkijelölés után oldjanak meg, majd az összeállított anyagot egyeztessék, formálják egységes egésszé. A nagyobbak jellemző módon azonnal felosztották egymás között a feladatokat, és első alkalommal lényegében egyénileg oldották meg azokat. Csak a közös értékelés, megbeszélés után jöttek rá arra, hogy nem feltétlenül ez a legcélravezetőbb megoldás. Ez azt jelenti, hogy a csoportmunkát a lehető legkorábban el kell kezdeni, és az évek során így egyre magasabb szintet lehet elérni.

A Kreatív Egyesület pályázatából

Az átlagtól felfelé eltérő vagy speciális képesség ugyanolyan veszélyforrás a gyerek számára, mint az átlagnál gyengébb. Ugyanúgy magában hordja a kudarcok - különösen az iskolai kudarcok - lehetőségét. Kiváltképp vonatkozik ez a művészeti képességgel megáldott gyerekekre. Az ilyen gyerek gyakran öntörvényű, nehezen fegyelmezhető, a szabályozást és uniformizálást rosszul tűri. Közhely, hogy mind a gyerek, mind a kis és nagy közösség érdeke, hogy a rendkívüli képességek hasznosuljanak, és ne devianciát, konfliktust gerjesszenek.

Ennek megoldásában nagy a felelőssége, de nagyok a lehetőségei is az oktató-nevelő rendszernek. Három alapvetésnek kell teljesülnie ahhoz, hogy tehetség gondozásáról beszélhessünk:

  • a tehetség lehető legkoraibb felismerése (7-11. év);
  • fejlődéséhez, kibontakozásához az anyagi, szellemi, érzelmi feltételek megteremtése (11-13. év);
  • célok felmutatása, segítség az élettervek és stratégiák megtalálásában (13-16. év).

Az általunk kidolgozott és részben már működő programok - egy részük tanórai, más részük tanórán kívüli foglalkozás - ezeknek a feladatoknak a megoldását célozzák.

Komplex művészeti nevelés című programunk négyéves nevelési szakaszra készült tizenéveseknek. Az 5-8. évfolyamokon valósítjuk meg, tekintettel arra, hogy az iskola, ahol működünk, nyolcosztályos. A program lényege a humán tantárgycsoport integrált oktatása (történelem, irodalom, ének-zene, vizuális kultúra, tánc, dráma, mozgóképkultúra és médiaismeret). Hetenként 2x4 tanórában dolgozunk, tartunk délutáni, nem kötelező foglalkozásokat azok részére, akik valamelyik terület iránt különösen érdeklődnek, illetve speciális képességet mutatnak.

Minden területet szakember oktat, általában többen vannak jelen egy tanórán. (Ezt úgy tudjuk megoldani, hogy az iskola olyan órarendet biztosít, hogy a 2x4 órában egyikünknek se legyen máshol órája, tehát lukasóráinkat használjuk fel.)

A programot negyedik évfolyam végén a gyerekek, illetve a szülők választhatják a következő tanévtől. A tanulók semmiféle képességszűrésen nem esnek át. Az első három tanulócsoport tagjai, akik a komplex művészeti nevelésben részt vettek és már végeztek, szép eredményeket értek el különböző színvonalas középiskolákban és felsőoktatási intézményekben.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.