2019. október 19., szombat , Nándor

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2002 szeptember

Szebedy Tas :: Az IKT szerepe az iskolai élet belső és külső kommunikációjában

2009. június 17.

A szerző, az egyik legszebb építészeti környezetben működő hazai középiskola igazgatója, cikkében bemutatja, hogy egy innovációra fogékony iskolában milyen fejlődési folyamatok vezetnek el az információs és kommunikációs technológiák iskolai életet átszövő alkalmazásához. A cikkben leírtak sok szempontból modellértékűek, különösen azok a részletek érdekesek, amelyek azt mutatják meg, hogy az iskola belső nyilvánosságának megteremtésében milyen fontos szerepet tölthet be az elektronikus kommunikáció.

Az iskola helyzete és háttere

A Városmajori Gimnázium épülete 1989-ben készült el, használatára eredetileg többféle képzés is felmerült az egészségügyi szakközépiskolától a két tannyelvű gimnáziumig. Végül egy európai modellre hasonlító, szaktantermi rendszerrel működő, sokprofilú iskola bontakozott ki a kezdeti tervekből. A nevelőtestület erre az Európába mutató, tartalmilag modernizált, az emelt szintű és tagozatos képzéssel a választhatóságot és a tehetséggondozást alapfeladatul kitűző, sokszínű gimnázium eszméjére állt össze. Az európaiságot az idegen nyelvek, a nemzetközi kapcsolatok fontossága, az idegen népek kultúrája iránti fogékonyság, a kommunikációs képességek magas szintű fejlesztése, a társadalomtudományok iránti nagyobb nyitottság, a természettudományok ismerete mellett a környezetvédelem központi szerepe és a környezetet alakító esztétikai kultúra kialakítása jelentette, vagyis a humán és reál témakörök kiegyensúlyozott megjelenése biztosította. Ezen elvek szerint működik az iskola már 11 éve. A korábbi iskolaelképzelések elavult elemei, elsősorban a hagyományos, hibát kereső poroszos szellem helyett kerestek más megoldást az új iskola alapítói a személyiségre koncentráló, tehetséggondozásra hangsúlyt tevő, a világ változásaira jobban figyelő, hasznos és kreativitást igénylő tantervi elképzelésekkel. Az alapelv ehhez a sokszínűség volt, a világra nyitó s nem a pályára bezáró tantervi alapelvek fogalmazódtak meg minden idecsatlakozó pedagógusban.

A szakmai kiválóság, a testületben felhalmozott szellemi erő néhány év alatt magas színvonalú iskolát teremtett a modern kivitelű, esztétikus és ugyanakkor otthonos berendezésű új épületben, melyet Pethes Endre Ybl-díjas építészmérnök 1988-ban tervezett.

Jóllehet 1989-ben sok iskola működött a korábbi centrális irányítás időszakából megmaradt tantervek szerint, a Városmajori Gimnázium alapításakor a nevelőtestület elfogadott egy modern európai iskolaképet célként kitűző, sokprofilú pedagógiai programot.

„A gimnázium nevelőtestülete az önálló iskola és ebből következően a nevelők pedagógiai és szaktudományi szabadságának a híve. A nevelőtestület hivatása az iskola pedagógiai programjának önálló megalkotása, és a tanárok közössége az illetékes – a lehetőségeit mérlegelve – az alapfeladatokon túlmutató nevelési-képzési törekvések meghatározásában. Azt az álláspontot képviseli a közösség, hogy a tanárnak joga – szem előtt tartva az érettségi és a felvételi vizsga követelményeit – a tantervet kiegészíteni, feldolgozását olyan módszerek és segédanyagok megválasztásával elvégezni, amelyet a tanításról-tanulásról alkotott felfogása szerint a legeredményesebbnek tart.”1

A Városmajori Gimnázium testülete zömében fiatal, a pályán 10-15 éve dolgozó tanárokból áll. 1989-ben eredetileg a holland állami művészeti és társadalomelméleti központú gimnáziumi tanterv2 elveinek tanulmányozása után a nyelvi laborokkal, humán és természettudományos tantermi blokkokkal, zenehallgatásra alkalmas „fonotékával”, a művészettörténeti és kulturális oktatófilmek vetítéseire alkalmas díszteremmel felszerelt épület lehetőségeiből kiindulva, főként a műveltségterjesztő, értelmiségi létformára nevelő iskola koncepciója lebegett az alapító szeme előtt.

A Városmajori Gimnázium 1989-ben, részben a Táncsics Gimnáziumból átvett 1. és 2. évfolyamokkal, 12 osztállyal kezdte működését, majd 1990-től egyszerre öt párhuzamos osztályt indítva üzemelt négy évig.

A számítástechnika akkoriban frissen megjelent divatjelenségnek látszott, s egy modern, holland típusú iskolában elmaradhatatlan volt a számítástechnika tagozatos képzés. Az élet azonban úgy hozta, hogy a tantervi viták közepette az emelt szintű nyelvoktatás társadalmi igénye háttérbe szorította a számítástechnikát. Gyakorlatilag csak a tagozatos osztályokban maradt meg az informatika mint tantárgy, a többi tanuló számára egy délutáni tanfolyam helyettesítette a kötelező anyagot. Csak így valósulhatott meg a heti 6-7 órás nyelvi tagozat.

Az iskolában tanító tanárok nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a számukra ismeretlen információs és kommunikációs technológiának (IKT). A háztartások zömében a személyi számítógép nem volt még elterjedve, afféle gazdag emberek hóbortjának tűnt a társadalom többsége számára. A pedagógia szakavatott képviselői gyakran fogalmazták meg a 30 év felettiek körében, hogy a következő generáció számára a számítógép már mindennapi használati eszköz lesz, sokan mégis idegenkedtek tőle, és abban a reményben éltek, hogy a saját generációjuk még elboldogul e nélkül is.

A kezdet 1992-ben – XT-s gépterem

Az iskola első felszereltsége 1992-ben – az építkezés nagy költségkerete ellenére – egy éppen elavulóban lévő XT-s gépekből álló gépterem lett, 12 számítógéppel, horribilis áron. Annyira nem értett senki ehhez a területhez, hogy bármit eladhattak a beruházók. így is tettek, egy éven belül piaci értéken az átvételi ár töredékét sem érő, bár kívülről informatikai eszközöknek látszó vacakokat szereltek fel. A gépeket hálózatba kötötték, a régi nagy lemezegységeket tartalmazták, nyomtató nem volt, csak egy mátrixos a tanári gép mellett. A tanár által tanított programok Basic és Pascal nyelvi alapúak voltak. Ezenfelül egy „Fox-base” nevű adatbázis-kezelő program állt rendelkezésre. A szövegszerkesztés kezdetben szóba sem került. A számítástechnika misztikus fogalomként élt a közösség körében, drágának, sok szempontból luxusnak látszott.

A technikus egy-egy adatfelvitel esetén hetekig tartó műveletsorról beszélt, holott csak kevéssé volt járatos az adatbázisok lehetőségeiben. A programozás látszott a legfontosabb munkának, és arra kellett tanítani a diákokat is. A gépterem a tanfolyami keretek között az első félévben csak színhelyként jelent meg. A tanulók a gépeket be sem kapcsolhatták, amíg a DOS-alapokat (pl. alapvető részegységek neveinek rövidítései, memóriafunkciók, fájl-kezelési és -mentési funkciók, különféle floppitípusok, alapvető algoritmusok stb.) nem fújták kívülről. Hamarosan megjelent a Microsystem cég, mely felajánlotta segítségét. Ingyen délutáni gépteremhasználatért cserébe az iskola délelőtt igénybe vehette az általuk felszerelt 12 állomásos 286-osokból álló termet. Három év elteltével a bérleti szerződés értelmében az iskolának ajándékozták a gépeket, jól tudták ugyanis, hogy addigra az értékük fillérekre csökken, elhasználódnak, elavulnak.

1993-ban kaptam kinevezést az iskola igazgatói munkakörére. Első terveim egyike a számítástechnikai eszközpark naprakésszé tétele volt. Láttam, hogy Európa számos országában az IKT egy évtizeddel előbb megjelent, s szerettem volna a lemaradást csökkenteni. A technikai fejlesztési terv megvalósításához próbáltam csoportosítani a lehetséges erőforrásokat. Az akkori szükséglet a nagy létszámú osztályok bontási lehetősége miatt 16 állomásos gépterem volt. A kalkulált ár hálózatba kapcsolt, egy központi gépről vezérelt, önálló, winchester nélküli állomások esetén 1,5-2 millió forint volt. Pályázni kezdtünk, először a Soros Alapítványhoz (1994 szeptemberében), majd más közalapítványokhoz, a Közoktatási Modernizációs Közalapítványhoz, a Fővárosi Közalapítványhoz és egyáltalán mindenhova. Jelentős összegeket nem nyertünk, legfeljebb az illegális szoftverek helyett végre legalizált programokkal végezhettük a munkát, de továbbra is az elavult eszközökkel.

Az informatikai bázis továbbfejlesztése

A forrásokért folytatott végső küzdelem 1994-ben a fenntartóhoz vezérelt minket. Egy szakértői véleményezésre küldött faxon véletlenül kezembe került a kerületünkben egy általános iskolából középiskolává átépülő intézmény fejlesztési terve, melyben közel 23 milliós informatika fejlesztési igény szerepelt. Két szaktanterem, egyenként húsz-húsz gépből álló, önálló winchesterekkel, CD-ROM-okkal, színes SVGA monitorokkal, minden géphez saját nyomtatókkal, néhány szkennerrel stb. Ebben az időben ezek a feltételek álmodozásnak tűntek egy középiskola számára. Ezzel a fejlesztési tervvel bekopogtattam az oktatási bizottsághoz, és kértem, hogy nekünk is juttassanak az itt szereplő igényekhez képest szerényebb, legalább egytizednyi összeget.

Megkaptuk, s így 16 db 386-os számítógépet szerezhettünk be, akkor még fekete-fehér monitorokkal. De elindult a Városmajori Gimnáziumban az információs és kommunikációs technológia kialakításához szükséges eszközfejlesztés.

1994-ben egy pályázat keretében bekapcsolódtunk a Magyarországon akkor kezdődő Ethernet-hálózatba telefonvonalon, egy „ELLA” nevű levelezőprogrammal. A hazai és nemzetközi levelezés lehetősége felkeltette a számítástechnikához egy kicsit is értők figyelmét. A működéshez azonban szükség volt egy komolyabb szerverre. Pályázati úton ezt is megnyertük. Az iskola adminisztratív világába is bekerült egy, a gépteremből kivett 386-os. A fejlesztési keretből még egy notebookot is szereztünk a Compaqnál dolgozó szülő segítségével. A jelszó segítségével bárhonnan tudtunk üzenetet küldeni az iskolából és vissza. Ezáltal a számítógépes kommunikáció lehetősége forradalmi változást sejtetett. Ebben az időszakban arra voltunk büszkék, hogy csak Amerikába tudunk levelet küldeni, mert az európai partnereinknek akkoriban még nem volt iskolai levelezőprogramjuk.

Magam is elvégeztem egy számítógép-kezelői OKJ-s tanfolyamot. Reménytelinek láttam a jövőt attól, hogy már Európa kiemelkedő technikai lehetőségei is megjelennek iskolánk falai között. A tanárok közül (54 kinevezett pedagógusból) a következő évben az addigi 4 után további 20 kollégát tudtam rávenni a számítógépes tanfolyam elvégzésére, az órákat ugyanis az oktató cég az iskolában tartotta számukra. Egyre többen használtunk Excel táblázatkezelő programokat, elkezdtük az adatbázis-fejlesztést windowsos háttérrel.

A fejlesztések további szükségessége és forrásai

A fejlesztés újabb állomásához már kevésnek tűnt a fenntartói támogatás. A megfelelő hálózati működést csak egy komoly szerver beállításával lehetett ellátni. A cél egy megbízható, márkás gép beszerzése volt. A HP mellett döntöttünk, és nem jártunk rosszul.

A nemzeti alaptantervi munkálatok keretében a NAT és más kötelező előírások miatt halaszthatatlanná vált az informatika tantárgy fejlesztése. A gyakorlatban a programozásról át kellett térni a tömeges felhasználói ismeretek oktatására. A programozás korábban a gyengébb gépeken is tanítható volt, de a tantervi fejlesztés gépteremfejlesztés nélkül nem volt kivitelezhető. Új fázisba került a IKT oktatása. A 486-os gépek tudása, sebessége jóval nagyobb volt, a programok fejlődése miatt nem lehetett mást tenni, csak váltani. A források egyre inkább szűkülni látszottak. A végső pillanatban a szülők segítségéhez folyamodtunk. A szülői fogadtatás szerencsére pozitív volt. Az alapítványi támogatás segítségével egy éven belül géptermünk 486-osokból állt, a 386-osokat a tanárikban helyeztük el szövegszerkesztő programokkal. így kezdődött a tanárok számára is elérhető géphasználat. Eleinte szemérmesek voltak, és örültek a tanteremből levetett gépeknek, de egy éven belül már a tanárok is fejlesztéseket kértek, mert a CD-ROM ekkoriban csak néhány gépben és a szerverben volt telepített segédeszköz, a piacon pedig sorra jelentek meg az oktatószoftverek, amelyekből egyre több bekerült az iskolába, és használni akarták őket.

Fontos ösztönzés volt a fejlesztésekhez, hogy az oktatási törvényben előírt demokratizálódás miatt az iskolákra is egyre jobban ránehezedett egy bizonyos társadalmi nyomás, a fogyasztói szellem megjelenése. Míg korábban egy iskolát teremtő közösséget a legnagyobb tisztelettel övezett a szűkebb társadalmi miliő, addig a Városmajori Gimnáziumban már alapításától fogva az igényes szülői, fenntartói elvárások érvényesültek a tisztelet helyett. Vagyis az idő, amely az 1985. évi törvényi előírások és az 1989-ben megindult új oktatási törvény előkészületei között rendelkezésre állt, rövidnek bizonyult ahhoz, hogy egy korszakosan új, „humanista” alapvetésű iskola megszülessen. A megjelent alternatív és alapítványi iskolák egészen más szervezeti és finanszírozási rendszerre épültek, amelyet hagyományaink kialakítása közben mi nem kívántuk követni. A tantestület a hagyományos iskolai rendszeren belüli sokszínűség kialakításában látta a megoldást, s a minőség megalapozását a tehetséges tanulók felvételével kívánta megteremteni. Az alternatív finanszírozás bizonytalansága nem volt vonzó, és az iskolát eszmeileg megalapozó társaság az erőteljesen hangot adó szülői környezetet óvatosságból nem kívánta finanszírozási pozícióban látni. Akkoriban a IKT terjedésében, iskolai környezetben való megjelenésében az alternatív iskolák jóval megelőzték az állami fenntartású iskolákat.

A tanári hozzáállás megváltozása

A 20 fős tanári csapat tagjai, akik már átlépték a bűvös kört, s akiknek elméletben a számítógép a munka segédeszközévé vált, egyre türelmetlenebbül sürgették a korszerű beruházásokat. Pár év alatt mind kevesebb olyan tanár maradt, aki félt a számítógéptől, egyre többen akarták szakmai anyagaikat, előkészített feladataikat igényes, szerkesztett, nyomtatott formában kézbe adni, használni. Feladatbankokról, tantervi adatbankról, internetelérésről beszélgettek. Ekkor már 1996-ot írtunk.

Engem is meglepett ez a gyors változás, mert azt jelezte, hogy elérkezett az idő a modernizáció véghezviteléhez, érezhetővé vált, hogy az IKT használata meg fog honosodni iskolánkban.

Közben megváltozott az oktatáspolitikai környezet. Az az illúzió, hogy a közoktatás állami feladat, és magas színvonalú oktatást csak a szülők finanszírozási hajlandóságától független, autonóm iskola valósíthat meg etikailag a legtisztábban, ma már kevesek illúziója. Az állami közoktatási feladatokat a központi finanszírozás kereteiből csak a tömegoktatás szintjén lehet ellátni. Az emelt szintű, tehetséggondozásra épülő oktatás mindig többe kerül, mint a tömegszerű szolgáltatás. A rendszerváltás leggyakrabban használt szlogenje, az „esélyegyenlőség”3 rengeteg felemás és gyakran szemforgató álmegoldásokat szült. A budai régió értelmiségi köre számára a szolgáltató iskoláknak nem állt módjukban ezen a tömegszínvonalon megmaradni, a szülői elvárások, a szabad iskolaválasztás törvény adta joga kikényszerítette a többletszolgáltatásokat, melyekhez csoportbontásokra, pluszórakeretre s finanszírozási forrásokra volt szükség.4 Ezek egy része a fenntartói jóindulat megnyeréséből táplálkozott, a másikat csak a szülői háttér tudta biztosítani.5

Tananyagproblémák

A helyzet azáltal is bonyolultabb lett, hogy az 1993-as közoktatási törvény előírta, hogy minden iskola helyi pedagógiai programot alkosson. Világossá vált, hogy az eddigi program nem lesz egy az egyben továbbvihető, szükség volt a megújítására. Szerkezetet váltottunk, de meg kellett újulnunk hozzá. Beadtuk részleges szerkezetváltoztatási kérelmünket, melyet az iskola jó hírére való tekintettel a XII. kerületi önkormányzati képviselő-testület még a szigorító intézkedések (1995. augusztus 1.) meghozatala előtt engedélyezett. A korábban csak négyosztályos képzéssel működő gimnáziumból a párhuzamosan négy- és hatosztályos képzésre átállást jelentő szerkezetváltás terve nem tartalmazta a teljes pedagógiai programot, csak annak vázlatát és a váltáshoz szükséges szakmai feltételek meglétének bemutatását.

A Városmajori Gimnázium sokprofilú pedagógiai programjában megfogalmazott cél az alapításkor a sokszínűség, sokprofilúság elve volt, mely a hagyományos humán-reál szembeállítás helyett kezdetektől fogva a sokoldalúságot tette a gimnázium nevelőtestületének hagyományszerű célkitűzésévé. A sokoldalúságra való törekvés a jelenkor általános műveltséganyagának elsajátíttatását igyekszik megadni a tanulók számára. Ez a felfogás tükröződik a képzési program arányaiban is.

A természettudományos ismeretek nélkülözhetetlenek a továbbtanulási esélyekhez. Ez a tény hatott a képzési arányok kialakítására, ám az is kötelezte a programalkotókat, hogy a magyar ifjúságnak idegen nyelvek ismerete nélkül kevés lehetősége nyílik az érvényesülésre. Ezek a szempontok együttesen határozták meg az emelt szintű matematika, biológia, számítástechnika tagozatok felé irányulását, valamint a csoportbontással, nagyobb óraszámban tanított idegen nyelvek oktatásának hangsúlyos szerepét. A sokoldalúság főként a harmadik évtől megjelenő fakultáció bőséges választékában jelent meg: ennek keretében a kémia és a fizika elméleti óráktól a történelmi, a drámatörténeti, a szociológiai, művészettörténeti, néprajzi és az esztétikai vagy médiaismereti tárgyakig közel 20 fakultatív óratípus közül választhatnak a diákok.

Itt kell kitérni arra, hogy egy 1989-ben induló, merőben új nevelési lehetőségeket kereső program az elmúlt évek során milyen tapasztalatokat hozott a megvalósítás terén. Az iskolák helyi pedagógiai programjainak kulcskérdése lett, hogyan alakul ki a megvalósítás mértékének belső vizsgálati rendszere. Ez pedig nem működik másként, csak folyamatos ellenőrzési módszerek, kontrollért felelős szervezet kialakításával.6

Tovább kellett lépni a kezdeti tantervi célokon, melyek így fogalmazódtak meg: „A számítástechnika tagozat alapvető célja a számítástechnikai tájékozottság és az algoritmikus gondolkodásmód kialakítása. Ez a célkitűzés megkívánja a tanulók absztrakciós és problémamegoldó gondolkodásának fejlesztését. A képzés során több számítástechnikai nyelv különböző mélységben történő megismerésére nyílik lehetőség, valamint a képzés elő kívánja segíteni a különösen érdeklődő tanulók továbbtanulását a számítástechnika területén ...”7

A gyakorlatban ez a tematika főleg a matematikai és a természettudományos érdeklődésű tanulók elképzeléseinek felelt meg. A számítástechnikai képzés majdnem olyan nehézségbe ütközött, mint a tanulók előképzettségéhez igazított nyelvi besorolás. Ahány általános iskola, családi háttér, annyiféle nyelvtudási szinttel jöttek a tanulók. Ez ma egyre nehezebb feladatot jelent a szintegyeztetésben, hiszen vannak, akik már óvodásként, vannak, akik csak 5. osztálytól, mások évekig anyanyelvi környezetben tanultak főleg angol és német nyelvet. A magas színvonalú nyelvoktatás, a szintek szerinti igazodás az előképzettséghez és a sikeres nyelvvizsga ma valóban fennálló társadalmi igény, csakhogy a célhoz vezető út a középiskolai finanszírozási és csoportbontási lehetőségek mellett igen behatárolt. Ezt a nyelviskolák is csak komoly tandíj szedése mellett tudják biztosítani, azonban az ingyenes és kötelező oktatás keretében a lehetőségek korlátozottak.

Még bonyolultabb a korszerű számítástechnika-oktatás ügye, amely a szülők körében szintén alapvető igény, azonban egy iskola soha nem tud versenyben maradni az egyik legköltségesebb és kifejezetten fogyasztói orientáltságú tudományág és az ipari-technikai fejlődés naprakész szintjével. A tanulók csak a legújabb technikai érdekességek iránt érdeklődnek, nem annyira az elméleti tudás, mint inkább kifejezetten a gyorsan fejlődő szoftverismeret vonzza őket. Otthoni lehetőségeik átláthatatlanok, előzetes ismereteik alapján megoldhatatlan a különböző szintek integrálása. A szaktanárok egy osztályon belül nehezen tudják foglalkoztatni a minden újat ismerő és a gépet először látó tanulókat.

Az informatika lehetőségeinek kihasználásában a fizika, a biológia és a nyelvek tanárai, közülük is az angol és a német szakosok érték el a leggyorsabb fejlődést. Bemutató-, oktató- programokat szereztek, kölcsönöztek, vettek a kollégák, és szerették volna ezeket az órákon bemutatni. Egyetlen gépteremmel nehéz volt teljesíteni az igényeiket. Mindenki színes monitort szeretett volna a fekete-fehérek helyett, és a tanórák egy részében vetíteni is akartak. (Akkoriban egy olcsóbb kivetítő ára csaknem 2 millió forint volt.) A kollégákat türelemre kellett inteni. Azt ígértük, hogy akik informatikai eszközökre épített tanmenettel állnak elő, előnyben részesülnek a fejlesztéseknél. Szerencsénkre megjelent az adók 1%-ának felajánlási lehetősége, mely az első évben 980 ezer forintot juttatott alapítványunk számára. Azóta is ez a legfőbb fejlesztési forrásunk. Készültek modellkísérletek fizikából, oktatóprogramokra épült nyelvóravázlatok, biológiai kísérletek és bemutató órák. Az 1998. évi fejlesztés egy kivetítővel gazdagította iskolánkat. Tanáraink egy része lelkesedett, mások azonban azt látták, hogy a számítógéppel segített oktatás rengeteg többletmunkát igényel. A tantervi követelmények változatlan mennyisége szintén nehézzé tette a modernizáló tanárok munkáját, a „krétások” gyorsabban haladtak az elvégzendő tananyaggal, mint az informatika „divatlovagjai”.

Divat és valóság

Az élet mégsem állt meg, a gépteremhasználat a diákok körében egyre népszerűbb lett, mára a használati igény sajnos teljesíthetetlenné növekedett. A Sulinet-program elhozta számunkra is az internetelérést, először csak a gépterembe, majd apránként az egész iskolai hálózat kiépült 1998 decemberéig. Közel 40 helyről lehet az épületben rákapcsolódni a napközben igen lassú internetre. Az Oktatási Minisztérium Sulinet pályázati programjának keretében két gépterem áráért (azaz 3,96 millió Ft-ért, „ennyit jelent a közbeszerzés”) 10 db Pentium kategóriájú gépet kaptunk, melyeket kiegészítettünk, és így lett egy régi és egy új géptermünk egyszerre. Ma már ötszáznál több regisztrált postafiókunk van, de lehetne mindenkinek saját e-mail címe, a lehetőség adott. (639 diák és 96 felnőtt alkalmazott él a IKT lehetőségeivel.)

A divat egyre fejlettebb eszközöket követelt, játszani ugyanis csak a legfejlettebb gépeken lehet, a játék pedig jelentős igényként jelent meg a felhasználók körében. Sajnos a divat mindig sokba kerül, nem tartjuk szempontjaink között a tervezésben. A cél a kitűzött feladatok megvalósításához szükséges eszközpark fejlettségének fenntartása – ezt is elég nehéz forrásokkal biztosítani.

A pedagógiai program 1998-as átdolgozása után továbbra is kiemelt szerepet kapott képzési rendszerünkben a képességfejlesztés és az egyéni tehetséggondozás, valamint a nyelvek, a matematika, a természettudományos látásmód és az anyanyelvi, az információs és technikai kultúra magas szintű elsajátíttatása, a vizuális és manuális képességek fejlesztése. Mindezt a tanulók törvényben megadott órakeretein túl a bontott, differenciált csoportokban végzett munkával szeretnénk elérni.

Sajátos törekvésünkké vált, hogy a korábbi számítástechnika tagozatos, programozásra épülő oktatás helyett áttérjünk a mindenki számára nélkülözhetetlen informatika, főként az új felhasználói filozófiára épülő programok oktatására. Tanulóink a távoktatás egyre általánosabb informatikai lehetőségeit kapják meg képzésünk során, s az informatikán keresztül a korábbi számítástechnika fogalomköre is kitágul az információszerzés és a tudásanyag önálló rendszerezése, az iskola belső és külső kommunikációs lehetőségeinek elsajátítása irányába. Így a multimédia lehetőségei által a tantárgyak egyre szélesebb körét kapcsoljuk össze.

Az IKT használata mindennapi valósággá vált

Az informatika a többség számára a napi használat eszközévé vált. A fejlesztések a tantervhez igazodó koncepció szerint zajlanak, de mindig elmaradnak az individuális szükségletektől. Az iskola mai arculatának egyik fő kifejezőeszköze a belső hálózat által képviselt intranet. Mára már minden tanári helyiségben 3-4 tanár számára számítógép áll rendelkezésre a munkához. A helyettesítési rendtől az órarendig, az értekezletek határozataitól a kérdőívekig minden megjelenik a iskolai hálózaton. Az éves program, a havi események, a vezetői közlemények és a diákság hírei vagy a szülőknek szóló hírlevél egyaránt a digitális kommunikáció alapelemeiként szerepelnek. Az iskola bemutatását jelenlegi és volt „major”-os diákok szerkesztik. Ez nem kis munka. Gyakorlatilag megfizetetlen lelkes fiatal tanári és diákórák százai alapozták és előzték meg a mai állapotot. Az adminisztráció, a felvételi eljárás, a minisztériummal, az OKÉV-vel és a fenntartóval való kapcsolat, a gazdasági ügyintézés és a pénzügyi tranzakciók egyaránt digitális háttérrel zajlanak. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy öt-hat év leforgása alatt az informatika behálózta az iskolai élet minden területét.

Oktatás, szórakozás, kommunikáció – a VMG honlap

Az információs és kommunikációs technológia ma egyszerre szolgálja az oktató munkáját, valamint a tanárok és a diákok számára az információszerzést. A számítástechnika eszköztára a tantárgyi oktatás egyre több szegmensét segíti szórakozást és a világháló szolgáltatásait nyújtva. A fizikában modellezés, az internetről gyűjtött képekkel, adatokkal történő bemutató foglalkozások, a biológiai kísérleti demonstrációs órák és a diákok számára kiadott projektek internetes kutatási feladatai egyaránt népszerű és igen hatékony motiváló tényezők a modernizációban. A tantervi adatkezelés és adaptációs munka, a tanmenetek összeállítása szintén elképzelhetetlen e technológiai háttér használata nélkül.

A Városmajori Gimnázium honlapjának (http://www.vmg.sulinet.hu) beszélgetőoldala a tanárok számára is sok tanulsággal szolgál. Együtt tanulmányozzuk a megjelent anonim hozzászólások tartalmát, lehetséges kezelését, közben magunk is tanuljuk, hogy a kommunikáció ezen új formái között mit lenne szabad hagyni vagy működtetni és mit nem. A tavalyi, év végi értekezleten arra a véleményre jutottunk, hogy olvasni kell a megjelenő írásokat, de bízni kell a rendszer önszabályozó erejében is. Voltak ugyanis durva, kifejezetten agresszív megnyilvánulások is, de szerencsére maguk a levelezésben részt vevők is visszajeleztek e túlzásokkal szemben.

Folyamatos fejlesztés alatt áll a gimnázium honlapja. A korábbi alapinformáción és a bemutatkozáson túl a naprakész adatok is egyre szaporodnak. Az iskolán belül naponta frissítjük a híreket, még a helyettesítési rend és a tanterembeosztás is nyomon követhető. A tanulmányi versenyek tudnivalói, helyszínei, az időpontok ugyanúgy elérhetők, mint a diákesemények, a diákönkormányzat felhívásai, a hagyományszerű rendezvények vagy a diákok által szerkesztett diákújság.

A belső kommunikációban a gyorsaság és az elérhetőség a legnagyobb előnye az információs és kommunikációs technológiának. A nagyobb létszámú közösségekben ugyanis mindig szervezeti probléma, hogy van-e elégséges és friss információ. A kényelem nagy úr, a kollégák szívesebben pillantanak rá a tanárijukban ott lévő monitorra, mint a központi hirdetőtáblára. Ennek persze az az ára, hogy a hírforrásnak mindig frissülnie kell. Ez stratégiailag kulcsfontosságú szerepet biztosít az informatikusnak, a rendszergazdának és az önkéntes diákszerkesztőknek. Szeretik ezt a kulcsszerepet, de komoly bizalmat is igényel a velük való együttműködés. Az iskolai célok elkötelezett híveinek kell lenniük, mert kezükben a hírforrás rendkívüli fegyver is lehet. Egyelőre ennek csak a pozitív oldalát látjuk, de potenciálisan jelen van a szervezet lehetőségei között negatív felhasználás is. Erre is fel kell készülni.

A másik belső kommunikációs tapasztalat az anonimitás lehetősége melletti chatoldalak vagy beszélgetési témák figyelemmel kísérése. Egy szűk, de frusztrált véleményadó társulat, amely nem kíméli a felnőtt társadalom tagjait, görbe tükröt képes tartani az iskola számára, személyeket állíthat pellengérre, hibáik fölött ítélkezhet olykor durván és agresszíven. Vajon mikor kell beleszólni ezekbe a kommunikációs folyamatokba? A választ nem tudjuk, a jelenség még tanulmányozásra szorul. Eddig azt vettük észre, hogy van egy bizonyos önszabályozás: az anonim társalgás résztvevői kiigazítják egymást. De mi van a személyiségi jogokkal, kit kell megvédeni, például akiről kiderülnek – feltehetőleg valós oktatási közegbe nem illő – történetek, emberi gyengeségek?

A legfrissebb beszélgetési témák („topic”) azok a konfliktusok, amelyeket az iskolában működő pszichológus indított el. Megdöbbentő információk, életfilozófiák kerültek elő ezen az oldalon. A saját iskolánkba járó diákok problémái, kísértései, mindennapjai általunk el sem képzelt nyíltsággal, ugyanakkor a névtelenség kétélű védelme alatt nyilvánulnak meg, nem kis fejtörést okozva a pedagógiai feladatok kitűzéséhez. A rejtett tantervek, a diákság egy részének eddig felszínre nem került színvallása megborzongatja a felnőtt olvasókat. Nehéz megítélni, hogy ez jó vagy rossz jelenség. De tény, hogy létezik, és szemet hunyni, tudomást nem venni róla a kor meg nem értésének veszélyével fenyeget. Nekünk, akik ennek a korosztálynak a nevelésére köteleztük el magunkat, akik a közoktatás fennkölt hivatását választottuk, látnunk kell, hogy miben élünk, milyen gondolatok, vonzások, napi küzdelmek és dilemmák között lépdelnek diákjaink. Ugyanakkor meglepő, milyen ritkák a diákok digitális beszélgetéseiben a társas kapcsolatokra vonatkozó, a párkeresést érintő gondolatok. Ez felemás szemérmességre utal. Hiszen a való életben olyan kendőzetlenül fejezik ki érzelmeiket, egymás iránti vonzalmukat, hogy a közösségi élet elviselhetőségéhez néha fizikai korlátozó intézkedésekre van szükség – de erről a hálózaton alig tűnnek fel gondolatok, kérdések.

A leggyakoribb megnyilvánulások: a kérdés, a megkérdőjelezés, a kritika, a felháborodás vagy az érdekességek. Fontosnak tartom a későbbiekben az interneten megjelenő témák rendszerező vizsgálatát. Külön vizsgálati alapnak tekintem a divatszintű, ugyanakkor tanulságos internet-nyelvhasználatot, mint a nyelvi gazdaságosság egyik szellemes megjelenését. A diáknyelv és a rövidítések, a hasonló hangzások és az ismétlések egyszerűsítési formái a mai kor egy érdekes sajátosságát tükrözik. Nem a forma a fontos, hanem a minimális eszközigényű tartalom átvitele.

Egy érdekes, az angolszász popnyelvhez hasonló jelenségre illusztrációként példát is adok:

„ +kérdezte h 1szer ↓tudnál e jnni = „megkérdezte, hogy egyszer le tudnál-e jönni”.

(Hasonló angol példák: just 4you, u2, I ♥ U stb.)

A jelek egyezményesnek tűnnek, többségük minimális logikával bárki számára megfejthető. A rövidítések tömkelege a nyelvtani szabályok helyett a gazdaságossági, kevesebb billentyűzet leütésére utaló takarékos szövegalkotást mutatja. Erről célszerű részletesebben is elmélkedni. A modernizáló nyelvújítás, az írásbeliség, a digitális üzenetküldés több esetben a Mézga családból „Köbüki” nyelvezetének megjelenését idézi. Az ékezetek elmaradásának vicces következményei egy további egyszerűsítő és értelemzavaró hatásra is rámutatnak. A digitális kommunikáció világának jelenségei, tartalma, nyelvezete tehát létező, saját törvényszerűségekkel rendelkező, társadalmilag, kulturálisan új helyzetet teremt. Ahhoz, hogy e jelenség pedagógiai összefüggéseivel foglalkozni lehessen, ma ennek a világnak nem a megítélése, hanem az ismerete az elsődleges feladat.

A külső kommunikáció a hálózaton

Az információs és kommunikációs technológia másik fontos megjelenési területe az iskola külső környezetével való kommunikáció. Ezen a területen számtalan praktikus felhasználási lehetőségük van a digitális eszközöknek a hely- és időbeli hasznon túl a megőrizhetőség, a visszakereshetőség vagy az adattárolás számtalan előnyével. Ugyanakkor a külső kommunikációnak számos ismérve, etikettje is van. Tudnunk kell, hogy a képernyőn való megjelenés a bemutatkozás lényeges lehetőségeivel egészíti ki a hagyományos kommunikációt. A digitális megjelenés reklámereje, a bemutatkozás informatív, tömör, ugyanakkor célratörő effektusai nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy ez a külvilággal szembeni szándékokat valóban elérje. A külvilág részben a belső intézményi szereplők külvilágból való visszajelzéseit, részben a csak kinti információt kérők körét jelenti. A partnerek felmérése e tekintetben a megfogalmazás formáinak meghatározásában fontos szempont. A külvilággal történő digitális kommunikáció formálisabb, igényesebb, tervezettebb kell hogy legyen, mint a csak belső célra használt. Erre az is felhívja a figyelmünket, hogy a világ bármely pontjáról érdeklődő szemek olvashatják, nézhetik üzeneteinket. Mindennap kapunk váratlan jelzéseket a világ távoli pontjairól. A külső megjelenés kontrollja már vezetői hatásköröket érint. A képi információk fontos szelekció alá esnek. Itt mindig összmunka áll a háttérben. A 2001. tanévben bekapcsolódtunk a Socrates programon keresztül egy komoly nemzetközi kutatási projektbe, amelynek az eredménye az angol nyelvű hírfelület és bemutatkozás megjelenése a Városmajori Gimnázium honlapján. A program fő célkitűzései közé tartozik annak vizsgálata, hogy mennyiben változtatja meg az IKT megjelenése egy oktatási intézmény működését, a külvilággal való kapcsolatteremtés lehetőségeit. Ennek a munkának keretei között számos európai ország oktatási intézménye mutatkozik be az internet lehetőségeinek igénybevételével; kölcsönös programbemutatások, az egyes országok oktatási struktúrájának megismertetése szerepelnek a feladatok között. A szöveges, illetve fotókkal illusztrált és folyamatos levelezéssel történő kapcsolattartáson túl egymás iskoláinak meglátogatása, lehetséges közös projektek kidolgozása, tantervi anyagok kifejlesztése is része a munkának.

A külső és belső kommunikáció vizsgálata intézményi szinten az elmúlt évben központi kérdéssé vált. Nemcsak részt veszünk ebben a digitális kommunikációban, hanem értelmezzük, kutatjuk, vizsgáljuk is az IKT használatát, hatásait iskolánk működésének minden területén.

Zárszó

Ha 2002-ben, a 21. század küszöbén visszatekintünk az elmúlt évtized fejlesztéseire, elcsodálkozunk azon a bátorságon, amellyel belevágtunk. Ugyanakkor némi büszkeséggel azt mondhatjuk, nem lett volna értelme kevesebb energiát ölni az IKT lehetőségeinek kialakításába, hiszen ez a terület ma a legszükségesebb kompetenciák egyike diákjaink továbbtanulása, egyetemi tanulmányainak megkezdése érdekében. Azt is merem mondani, hogy az infrastruktúra kialakítása szinte csak az alapja volt annak a robbanásszerű fejlődésnek, amely ma lehetővé teszi, hogy az idegen nyelveket egyre magasabb szinten tanuló, használó diákjaink egyenrangú partnerekként vegyenek részt a fejlettebb országok diákjaival alakuló közös projektekben. A legkedvesebb élményeink közé tartozik egyik tanulónknak az USA-ból, Ohio államból írt internetes üzenete, amelyben tudtunkra adta, hogy itthoni közepes matematikatanulmányaival Ohio állam országos matematikaversenyének győztese lett, s miközben társai a játékon túl nem sokra használják a számítógépeiket, ő magyarországi társaitól szerzi be a legfontosabb információkat egy következő ottani munkájához Ausztrália gazdaságföldrajzáról. A közelmúltban iskolánkat meglátogató, oktatási ügyekben érintett nemzetközi (európai uniós) delegáció több tagja is elismerően nyugtázta, hogy diákjaink és saját hazája diákjai közt nem lát különbséget, mert akár a saját országában is azonos szinten beszélgethetne az iskolai követelményekről angolul, németül, olaszul vagy franciául. Szerencsére ma már tanulóink és tanáraink a számítógép előtt ülve szinte nem is érzik, hogy Európa „más típusú” országában vannak, hiszen előttük áll a világháló végtelen információáradata. A mostani célunk ennek a rendkívüli lehetőségnek a használatát minél tökéletesebben elsajátítani, minél több tanórai és hétköznapi helyzetben alkalmazni.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.