2019. október 15., kedd , Teréz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 július-augusztus

A számítógép mint a tanárok kommunikációs eszköze

2009. június 17.

Az OM és az MTA Pedagógiai Bizottságának támogatásával 1999-ben szervezett kutatás arra keresett választ, hogy milyen felszereltségűek az iskolák, és a meglévő számítógépeket milyen módon használják, hogyan illesztik be az iskola életébe, a tanítás folyamatába. A tanulmány a vizsgálat egy meghatározott területét emeli ki. Bemutatja, hogy az adatok tükrében mi jellemzi az általános, illetve középiskolában tanító tanárok számítógép-használatát, ezen belül is elsősorban a gép kommunikációs eszközként történő használatát.

Tót Éva

A számítógép mint a tanárok kommunikációs eszköze1

Az adatforrásról

A kérdőíves vizsgálat során 265 iskolából gyűjtöttünk adatokat. Az igazgatóktól kértünk információt az iskolát érintő jellemzőkről, és intézményenként átlagosan 5 tanárt kértünk a kérdőív kitöltésére. Összesen 265 intézményvezető és 1226 tanár adott választ. Az igazgatókkal, tanárokkal, diákokkal folytatott beszélgetések értékes kiegészítő információkat nyújtottak az iskolai informatika jelenlegi helyzetéről. A minta részletes elemzése és kontrollja azt jelezte, hogy a kistelepülési iskolák, valamint a budapesti szakmunkásképzők a szükségesnél kisebb arányban kerültek a vizsgálati körbe, és viszonylag magas a továbbtanulás szempontjából jól teljesítő iskolák aránya. Azt is feltételezzük, hogy az iskolán belül feltehetően azok a tanárok vállalkoztak a kérdőív önkéntes kitöltésére, akik fontosnak érezték a számítástechnika iskolai fejlesztését, és rendelkeztek már tapasztalatokkal. Mindez arra utal, hogy a kutatási adatokból kibontakozó összkép a valóságosnál feltételezhetően valamivel kedvezőbb képet fest az informatika iskolai felhasználásáról.

A géphasználati kompetenciák szintje

A számítógép kommunikációs eszközként történő használata szorosan összefügg a géphasználat általános szintjével. A vizsgálat teljes körű feldolgozása alapján képet kaptunk arról, hogy a tanároknak csak egy kisebb csoportja tekinthető rutinos géphasználónak, illetve tekinti saját magát képesnek önálló géphasználatra. Erre a csoportra jellemző, hogy a mintában szereplő arányuknál nagyobb arányban vannak közöttük intézményvezetők, férfiak, illetve számítástechnika-tanárok. A második csoportra az jellemző, hogy többnyire tanfolyamon vagy környezetük segítségével elsajátították a számukra elengedhetetlenül szükséges program(ok) használatát, és képesek egy névsort, beszámolót, levelet megírni, de tudásuk nem elegendő ahhoz, hogy az oktatómunkájukat segítő összetettebb feladatokra, például oktatástámogató szoftvereknek az órai munkában történő alkalmazására vállalkozzanak. A harmadik csoportra a felzárkózási törekvés jellemző: tanfolyamok és környezetük segítségével, a gépek elérhetősége függvényében most igyekeznek elsajátítani az alapismereteket.

A számítógépes ismeretek megtanulását teljesen elutasítók aránya az általános iskolai tanárok körében a legmagasabb, de csak a megkérdezettek 3,6%-a fogalmazott úgy (életkor szerint a legidősebb csoport, átlagosan 47 évesek), hogy nem is kíván megismerkedni ezzel az új eszközzel. Az elutasítók aránya a középiskolai igazgatók körében a legalacsonyabb, 1,6%-uk nyilatkozott úgy, hogy életkor, időhiány miatt, vagy mivel munkájához nem szükséges, nem vállalkozik a használat megtanulására.

A gépek használatának elsajátítása elemi feltétele annak, hogy kommunikációs eszközként tudják használni. A géphasználat elsajátítása viszont nagymértékben függ attól, hogy milyen gyakorisággal és milyen környezetben férnek hozzá a géphez. A tanárok számára a legtöbbet emlegetett időhiány mellett a tanulás korlátja a gépek hozzáférhetőségének korlátozottsága. Amennyire egy informatizált munkahelyen magától értetődő, hogy mindenki saját számítógéppel rendelkezik, és szinte elképzelhetetlen, hogy többen osztozzanak ugyanazon a gépen, az iskolákban ma még valós kényszerhelyzet a gépekért való sorbanállás. Jó esetben egy-egy szakmai munkaközösség képes saját gépet beszerezni és fenntartani, de sokszor még a „csoporttulajdonban” lévő gépeken is bizonyos időpontokban más feladatot látnak el, azaz át kell engedjék másoknak. A közös géphasználat ugyan könnyebbséget jelenthet a tanulás időszakában, hiszen számos alkalmat teremt az informális módon, kis lépésekben történő tanuláshoz, de lassítja a tapasztalati tanulás ütemét. Nehezen elképzelhető ezért, hogy a tanárok zöme mindennapi munkájának döntő hányadát a számítógépre telepítse.

Jelentős különbséget mutat a számítógép előtt töltött idő attól függően, hogy ki milyen szinten használja a gépet. A számítógép-használati rutin szintje és a gép előtt töltött idő kapcsolatát mutató táblázat adatai szerint azok, akik éppen most sajátítják el a gép használatát, kétszer annyi időt töltenek előtte, mint azok, akik elemi szinten már segítséggel elboldogulnak. Ez az adat egyben azt is jelzi, hogy az alapfokra eljutott tanárok körében vagy a géphez való hozzáférés gondjai, vagy az elégtelen ismeretek miatti lassú munka miatt „megtorpan” a gép használatának intenzitása. Azok, akik önállóan is képesek a gép használatára, 6-10 órát töltenek el előtte, azaz naponta legalább egy órát, ezzel is folyamatosan növelve rutinjukat.

1. táblázat • Hány órát tölt hetente a számítógép előtt (A géphasználati kompetencia szerint)
A számítógép-használat szintje Átlag N Szórás
Most tanulja 4,31 49 5,33
Elemi, kezdő szinten, alapfokon, segítséggel használja 1,9 192 2,03
Közepes szinten, egyedül is elboldogul 5,58 355 4,76
Gyakorlottan több programot is használ 9,72 187 6,85
A számítógép szakmai munkájához tartozik 19,5 144 13,79

Akik részt vettek számítástechnikai képzésen, hetente átlagosan 7-8 órát használják a számítógépet, azaz naponta valamivel több, mint egy órát. Akik nem vettek részt képzésben, csak heti 2 órás géphasználatról számoltak be.

Erőteljesen meghatározta mind a géphasználati kompetenciát, mind pedig a géphasználat területét a saját számítógép léte vagy hiánya. A kérdezett általános iskolai tanárok több mint 58,6%-ának otthonában van számítógép, a középfokú tanárok körében ez az arány 61,9%. Ez nem jelent minden esetben kizárólagos használati lehetőséget, az otthoni gépen általában osztozkodnak a családtagok, de bizonyos mértékig mégis függetlenséget biztosít az iskolai géphozzáféréstől, illetve jelentősen növeli annak a valószínűségét, hogy kis lépésekben, folyamatos segítséggel hamarabb sajátítja el a gép használatának többféle formáját.

A géphasználat gyakorisága – amelyre csak a gépet valamilyen szinten ismerők adtak választ – azt mutatja, hogy legtöbbet a középiskolák vezetői használják a számítógépet, utánuk a középiskolai tanárok következnek. A géphasználók közelítőleg 30%-a használja naponta, az általános iskolai igazgatók majd negyede és az általános iskolai tanárok alig 14%-a állította ezt magáról. Közelítőleg egynegyed és egyharmad között van a hetente több alkalommal gépet használók aránya, és 10–16% a gépet hetente csak egyszer használók köre.

A hozzáférés és a hozzáértés egyaránt behatárolja a felhasználás körét és intenzitását. Nyilvánvaló, hogy a hétköznapi tevékenységek közül akkor telepíthető valami gépre, ha a használat bizonytalansága vagy a gépért való sorbanállás kényszere nem veszélyezteti egy óravázlat vagy egy levél elkészítését, nem teszi a szokásosnál körülményesebbé és hosszabbá egy szöveg elérését. Az interjúk során magyar szakos tanárok jelezték, hogy az egy-két évtizede használt saját könyvtár kitaposott ösvényei (aláhúzott, cédulákkal jelölt, széljegyzetekkel ellátott kötetek) egyelőre jóval kényelmesebb és biztonságosabb felkészülési környezetet jelentenek, mint a gépre letöltött digitális szövegek vagy az azokhoz különböző fájlokban kapcsolódó saját jegyzetek. Ebben az esetben az átállás tehát nemcsak a technikával való megbarátkozást, hanem a korábbi tanári munka eszközeinek részben az új médiára való „átvitelét” (pl. begépelését) is igényelné, ez pedig idő- és energiaigényes feladat.

A géphasználat területei

A kérdőíves vizsgálat keretében – az intézményvezetők válaszai alapján – először az iskolák szintjén vizsgáltuk a számítógép legjellemzőbb felhasználási módjait. Az összesítés azt jelzi, hogy a legjellemzőbb az adminisztratív, nyilvántartási feladatok gépesítése. Ez valamennyi képzési típusban dominál.

A direkt kommunikációs funkciók (kapcsolattartás más hazai intézményekkel, külföldi iskolákkal, illetve az intézményen belüli kommunikáció) igen eltérő mértékben jellemzőek az iskolák szintje, illetve a képzés irányultsága szerint.

A nagyrészt gimnáziumi képzést folytató intézményeknél kimagasló arányú a hazai oktatási intézményekkel való kapcsolattartás, ami többnyire az intézményvezetők egymás közötti levelezését, illetve az azonos szakos tanárok – többnyire valamilyen közös szakmai tevékenységhez kapcsolódó – levelezését jelenti. Az általános iskoláknak alig húsz százaléka jelezte, hogy hasonló célokra használja a számítógépet, illetve a hálózatot. Az interjúk során több általános iskolában is megfogalmazódott, hogy többféle ok miatt (kevesebb gép, hiányzó rendszergazda és szakértelem, kedvezőtlenebb hálózatelérési feltételek a kistelepüléseken, a tanárok felkészültségének hiányosságai) nem tud megvalósulni, hogy az általános iskolák rendszeres kapcsolatot tartsanak ezen a csatornán is a középfokú intézményekkel, és például az azonos szakos tanároktól tanácsot, információt kérjenek.

Valamivel kisebb a külföldi kapcsolatok aránya. A gimnáziumok itt is az élen járnak, a válaszadó iskoláknak több mint a fele jelezte, hogy a számítógépet eszközként használja a külföldi partneriskolákkal való kapcsolattartásra, illetve ilyen kapcsolatok kiépítésére, keresésére. A gimnáziumok vezető szerepe minden bizonnyal képzési irányultságukkal, a nemzetközi programokban való részvételükkel, a jól kiépült cserekapcsolatokkal, és főként az idegen nyelv oktatásának hagyományaival, erős jelenlétével magyarázható.

2. táblázat • Milyen feladatokra használják az iskolában a gépeket? (Az igen válaszok százalékában)
Felhasználási terület Általános iskola Gimnázium Szakközép-
iskola
Szakmunkás-
képző
Gazdasági adminisztrációban 88,9 94,9 98,8 96,9
Nyilvántartás, statisztikák, kimutatások készítése 75,6 88,5 86,4 90,6
Könyvtárban (pl. katalógus, keresés) 40,0 68,4 69,1 56,3
Az órai munkában (pl. szemléltetésre) 44,4 63,3 65,4 53,1
Kapcsolattartás más hazai oktatási intézményekkel 18,5 63,3 70,4 59,4
Saját weboldal 9,6 53,2 48,1 34,4
Óratervek, terembeosztás készítése 29,6 54,4 50,6 50,0
Kapcsolat külföldi iskolákkal (pl. levelezés) 8,9 54,4 34,6 21,9
Belső tájékoztatás (pl. intraneten) 0,7 17,7 22,2 12,5
Iskolaújság elektronikus formában 14,1 12,7 13,6 9,4
Egyéb terület(ek) 7,4 8,9 11,1 9,4

Ma már nem egy olyan projekt működik, amely teljes egészében a világhálón szerveződik, illetve legfontosabb eredményei ott követhetők nyomon. Az egyik ilyen sikeresnek ítélhető program az I*EARN, amely az internetnek és a multimédiának az oktatásban való kreatív felhasználására is érzékletes példát kínál minden érdeklődőnek. Egyre szaporodik az olyan világméretű vagy európai projekteknek a száma, amelyek egy közös projektnek világhálós együttműködéssel történő megvalósítását kínálják a diákoknak. A hazai iskolák akkor tudnak bekapcsolódni az ilyen együttműködésekbe, ha az elemi feltételek (gépelérés, idegennyelv-tudás) mellett a motiváltság és a kommunikáció fejlesztő hatásainak megtapasztalása is ösztönzi a részvételt.

Belső hálózat

A vállalati kultúrában alakult ki és honosodott meg a belső hálózat, az intranet használata. Tapasztalataink szerint az iskoláknak csak egy kis része aknázza ki az ebben rejlő lehetőségeket. Adataink is azt jelzik, hogy a számítástechnikai eszközökkel viszonylag legjobban felszerelt intézményeknek, a szakközépiskoláknak is csak kb. egyötöde használja. Az iskolákban szerzett tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a belső információs és kommunikációs rendszer (elektronikus faliújság, körlevelek e-mailen, közösen használt adatbázisok stb.) akkor működőképes, ha hatékonyabb információáramlást biztosít, mint a hagyományos papír alapú vagy szóbeli közlésen alapuló formák. Ez azonban azt feltételezi, hogy minden érintett rutinszerűen használja az ehhez szükséges eszközöket, és nincsenek szűk keresztmetszetek a hozzáférésben.

A tanárok számítógép-használata

A tanári kérdőívben a tanárok szintjén vizsgáltuk a géphasználat területeit. A vizsgálatba bevont személyeket arra kértük, jelöljék meg, hogy az általunk felsorolt területek közül melyek azok, amelyeket rendszeresen, ritkán vagy sohasem használnak.

Az iskolai adminisztráció az, ahol a legtöbben vannak a rendszeres géphasználók. Ez az a terület, ahol a leginkább meggyőződhettek a „habozók”, hogy érdemes időt áldozni ennek a eszköznek a megismerésére, mert a befektetés megtérül. Az interjúk során a tanárok közül többen elmondták, hogy az unalmas rutinmunkák gépesítése (pl. osztálynévsorok írása, különféle listák készítése, beszámolók, tantervek írása) győzte meg őket a géphasználat előnyeiről.

Az órára történő felkészüléshez (pl. óravázlat készítéséhez) jóval kevesebben használják rendszeresen a gépet, a ritkán használók aránya viszont viszonylag jelentős. Az interjúk alapján ez többnyire a hosszabb távra készülő, időszakonként, esetleg több tanár által is használt feladatlapok, tesztek készítését, rendszeres átírását, felújítását jelenti.

A tanulás és a szórakozás az adatok szerint jellemzően a ritkábban használt funkciók közé tartozik, ott viszont a legmagasabb arányt képviseli: a gépet használni tudók több mint a fele szokott időnként játszani, illetve tanulni a gép előtt. A rendszeres használat legkisebb arányban az órai használatra jellemző, alig 70 fő adott ilyen választ (és közöttük vannak a számítástechnika szakosok is).

A kommunikációs célokra történő felhasználásban a három kategória közül a „soha” a legnagyobb arányú (37,8%), ezt követi a „ritkán”, és a legkisebb arányú a rendszeres használat.

3. táblázat • A számítógép használatának területei (százalékban)
A géphasználat területe N Soha Ritkán Rendszeresen
Iskolai adminisztrációs munkához 715 17,6 44,2 38,2
Az órára történő felkészüléshez 729 22,2 48,8 28,9
Kommunikációban 643 37,8 34,4 27,8
Általában tanulásra 624 25,5 52,9 21,6
Játékra, szórakozásra 692 25,0 56,9 18,1
Oktatómunkában, az órán 652 61,0 28,4 10,6

A kommunikáció a rendszeresen használt funkciók között a harmadik, a ritkán használt funkciók között az ötödik helyen áll. A kérdésre, mint az a válaszadók számából (N) kiderül, csak a gépet már használni tudók adtak választ. Az adatok szerint tehát a gépet használni tudó tanárok több mint negyede rendszeresen használja kommunikációra a számítógépet, és több mint harmaduk ritkán él ezzel a lehetőséggel. Jóval több mint harmaduk, 243 fő (a teljes minta közel egy ötöde) azt állította, hogy soha nem használja a számítógépet kommunikációs célokra.

A gépen rendszeresen kommunikáló 232 tanár háromnegyede középiskolában dolgozik, a férfiak aránya magasabb (42%), mint a minta egészében (26%), és egyötöd a számítástechnikát (is) tanítók aránya (ami kétszerese a minta egészében mért arányuknak).

A kommunikációs funkció korlátozottságának okai összetettek. A számítógépes kommunikáció függ az ahhoz szükséges program ismeretétől. Ma a képzési, továbbképzési kínálat már igen sokszínű, lehetőség van arra, hogy valaki kifejezetten a kommunikációs funkciók használatát tanulja szervezett formában. A kérdőívek és az interjúk tanúsága szerint azonban a szervezett képzésben való részvétel legjellemzőbb útja, hogy a bevezető kurzus (hardveres ismeretek, fájlkezelés, DOS stb.) után a leginkább keresettek a szövegszerkesztési ismeretek, és ezek után kerül sor az internet és a levelezés elsajátítására, már csak azért is, mert az önálló kommunikációs célú felhasználás is feltételezi, illetve igényli ezeket az alapismereteket. A programok ismeretére adott válaszok is ezt a sorrendet tükrözik. (A felsorolt lehetőségek közül értelemszerűen többet is meg lehetett jelölni. A táblázat az összes választ tartalmazza, ez az oka, hogy az esetek összesítése meghaladja a 100%-ot).

Az alkalmazások közül a legismertebb a szövegszerkesztő. Ezt a válaszadók szinte mindegyike tudja önállóan használni. Megfigyeléseink szerint jellemző, hogy a tanárok nagy része – főleg a humán tárgyat tanítók – úgy véli, ez elegendő is szinte minden számítógépes feladatnak az elvégzésére, ezért az adatbázis jellegű feladatokat is többnyire a szövegszerkesztő – nehézkes – használatával próbálják megoldani.

A válaszadók közel fele tudja önállóan kezelni az internetet, és valamivel kevesebben (40%) tudnak használni önállóan valamilyen levelezőprogramot.

4. táblázat • Melyik alkalmazást tudja önállóan használni (számítástechnika-tanárok nélkül)? N=839
Alkalmazások N Válaszok (%) Esetek (%)
Szövegszerkesztő 791 34,7 94,3
Táblázat- és adatbázis-kezelő 497 21,8 59,2
Internet 403 17,7 48,0
E-mail 337 14,8 40,2
Grafikai vagy tervezőprogram 186 8,2 22,2
Egyéb 63 2,8 7,5
Összesen 2277 100,0 271,4

A számítástechnika-tanárokat is beleértve az összes válaszadó (1203 fő) közül 512 fő (42,6%) tudja önállóan használni az internetet. E csoport valamivel több mint háromnegyede (391 fő) az elektronikus levelezésben is jártas. Az internethasználóknak tehát 23,6%-a nem önállóan levelezik, illetve 5,9% azok aránya, akik tudják használni a levelezőprogramot, de az internetet önállóan nem (vagy internet-hozzáférés híján nem is volt alkalmuk megismerkedni ezzel).

Hogy ez „sok” vagy „kevés”, az aligha dönthető el, mindenesetre még nem érte el az optimális szintet, viszont minden jel szerint folyamatosan nő azok köre, akik szervezett képzés vagy önképzés, illetve mások segítségével elsajátítják ezeket a készségeket.

Az interjúk tapasztalatai szerint és néhány iskolában folytatott beszélgetés alapján úgy tűnik, hogy az e-mailezés egyike azoknak a felhasználási területeknek, amelyek alkalmasak arra, hogy a számítógépet emberközelbe hozzák, hogy a géptől idegenkedők számára személyessé tegyék az eszköz használatát. A felkeresett iskolák között volt olyan, ahol az iskolai szerverről kiszolgált e-mail címet úgy kaphatott valaki, ha a rendszergazda előtt „levizsgázott”, azaz tényleges küldemények fogadásával, megválaszolásával bizonyította, hogy képes a rendszer önálló használatára. Az is kiderült, hogy a legtöbben nem szakmai tartalmú kommunikációra, hanem „privát” levelezésre használják meglévő e-mail címüket, és éppen ennek lehetősége tette számukra vonzóvá, hogy időt szánjanak egy olyan technika megtanulására, amely számos más módon is felhasználható munkájuk megkönnyítésére.

A világháló használata

Az európai országokban – szemben az Egyesült Államokkal, ahol a háztartások számítógéppel és internettel való felszereltsége a lakosságnak ma már közelítőleg a felére jellemző – a számítógép és főként az internet használata nagy arányban a munkahelyekhez, illetve a diákok esetében az iskolához kapcsolódik, és relatíve alacsony számú az otthoni internetelérés. Az utóbbi időben lassú növekedés tapasztalható a gépek vásárlása, a levelezés és az otthoni internetre kapcsolódás területén. Ez a trend azonban viszonylag lassú, időnként megtorpan, és több olyan peremfeltételtől függ, amelyektől (mint pl. a telefonhasználatra vonatkozó kedvezmények kiterjesztése) hirtelen változást várnak az elemzők. A relatíve magas költségek miatt elsősorban a magasabb jövedelmű csoportok élnek ezzel a lehetőséggel. A közismerten alacsony tanári keresetek – speciális kedvezmények vagy célzott támogatás nélkül – aligha teszik lehetővé, hogy nagyságrenddel növekedjen azok száma, akik otthon és a munkahelyen egyaránt használják ezeket az eszközöket és az általuk teremtett kommunikációs csatornákat.

Ez a tendencia világosan tükröződik a tanároktól kapott információk összesítésében is. A kérdezett tanárok közül az általános iskolában tanítók valamivel több mint negyede az iskolában fér hozzá az internethez. Ez az arány a középiskolában dolgozók körében nagyságrenddel magasabb, több mint háromnegyedük a munkahelyén hozzáfér a világhálóhoz. Ehhez az arányhoz viszonyítva igen csekély az otthoni interneteléréssel rendelkezők aránya. Az általános iskolai tanároknak feltehetően azért van valamivel nagyobb arányban otthoni hozzáférésük, mert saját erőből kompenzálják (kénytelenek kompenzálni) az alacsonyabb arányú munkahelyi hozzáférést.

Az interjúkban a tanárok úgy érveltek, hogy a munkahelyi hozzáférés „kényelmesebb” számukra, elsősorban azért, mert nem igényli a telepítéshez, alapbeállításokhoz szükséges technikai feladatok megoldását, és nem jár költségekkel. Megítélésük szerint az internethasználat és levelezés jelenlegi intenzitása nem igényli az otthoni hozzáférést, a költségek pedig egyelőre nincsenek arányban sem a tanári jövedelmekkel, sem a használat értékével.

5. táblázat • Van-e internet-hozzáférése (tanárok)?
Hozzáférés Általános iskola Középfokú iskola
N=582 N=641
Az iskolában 27,8 75,8
Otthon 5,3 2,5
Egyéb helyen 2,6 8,1

Az iskolavezetők – akiknek jelentős része tanárként is dolgozik – az általános iskolákban valamivel kedvezőbb helyzetben vannak a hálózathoz való hozzáférés tekintetében; 38%-uk a munkahelyén rendelkezik ilyennel. Az otthoni elérés tekintetében hasonló arányokat jeleztek, mint a tanárok; a középiskolában tanítók valamivel magasabbat, mint az általános iskolában dolgozók.

A hozzáférésben tehát jelentős különbségek mutatkoznak. Azt is hozzá kell tenni, hogy a kistelepülésen sokszor kedvezőtlenebb a technikai hozzáférés (modemes elérés), mint pl. a világhálót többnyire bérelt vonalon elérő városi iskolákban. Jártunk olyan kistelepülésen működő iskolában, ahol az iskola egyetlen telefonvonalán kellett osztoznia az iskola vezetésének és a könyvtárban elhelyezett modemes gépnek. Ennek tükrében érdemes a világháló használatával töltött időt mérlegelni. Az általános iskolában dolgozó tanárok hetente átlagosan valamivel kevesebb mint egy órát használják a világhálót, ez az átlag a középiskolában dolgozók esetében két óránál több (mindkét esetben jelentős szórás mellett).

6. táblázat • Hetente hány órát használja az internetet?
Iskolatípus Átlag N Szórás
Általános iskola 0,91 404 2,76
Középiskola 2,03 475 2,86
Összesen 1,52 879 2,87

A számítógép használatának elsajátítására – a regresszióanalízis alapján – a legerősebb hatással az iskolai végzettség és az életkor volt, de a kérdezettek neme, valamint a település szerinti elhelyezkedés is jelentős tényező; azaz a más összefüggésben jól ismert települési lejtő a számítástechnikai eszköz használatában is megjelent. Az internet használatát tekintve tendenciaként érvényesül az életkor hatása: a fiatalabb korcsoportok valamivel intenzívebben használják a világhálót, de a különbségek nem nagyságrendiek, más tényezőknek (iskolatípus és a hozzáférés egyéb körülményei) jelentősebb szerepük van. A legnagyobb „internetfogyasztók” a 26–30 év közöttiek, és a legidősebbek csoportjában a heti fél óránál valamivel magasabb átlag a jellemző.

7. táblázat • Hetente hány órát használja az internetet?
Életkor Átlag N Szórás
21-25 1,89 62 2,42
26-30 2,21 107 3,37
31-35 1,71 156 4,05
36-40 1,54 161 2,60
41-45 1,24 169 2,22
46-50 1,17 122 1,97
51-55 1,31 75 2,71
56-71 0,62 21 1,83
Összes 1,52 873 2,88

Ugyancsak nagyságrendi különbség van azok között, akik saját géppel rendelkeznek, ezért több alkalmuk adódik a használatra. Feltehetően az így szerzett rutin meglétével függ össze az intenzívebb internethasználat, amelynek átlagos időtartama kétszer nagyobb (heti 2 óra), mint a géppel nem rendelkezők átlaga (alig több, mint heti 1 óra).

8. táblázat • Hetente hány órát használja az internetet (saját gép megléte szerint)?
Géppel való rendelkezés Átlag N Szórás
Nincs saját gépe 1,1 278 1,94
Van saját gépe otthon 2,02 498 3,38
Összes 1,69 776 2,98

Magától értetődőnek tekinthető, hogy azok, akik önálló, esetleg rutinos géphasználóként jellemezték magukat, átlagosan többszörösét töltik a gép előtt (2 óra húsz perc), mint a csak segítséggel használók (heti kb. 20 perc).

9. táblázat • Hetente hány órát használja az internetet (a géphasználat szintje szerint)?
Géphasználat szintje Átlag N Szórás
Nem önálló géphasználó 0,35 359 1,15
Önálló géphasználó 2,36 511 3,40
Összes 1,53 870 2,88

Arra a kérdésre, hogy milyen célból használják a világhálót, 468 fő adott értékelhető választ. Több lehetőséget is meg lehetett jelölni, az esetek összesítése meghaladja a válaszadók számát. Mivel az internet használatában nem különülnek el élesen az egyes műfajok (nézelődés, keresés stb.), a válaszok sem jeleznek tisztán kirajzolódó tendenciákat. A beszélgetésekben a tanárok arról számoltak be, hogy konkrét keresési céllal és időtöltés, próbálgatás céljából egyaránt leülnek a gép elé, és ha módjuk adódik rá (idő, hálózati sebesség), szívesen nézelődnek mások által ajánlott címeken vagy véletlenszerűen keresgélve. Az internet használatának legfőbb „varázsát” szinte mindenki – kezdők és „haladók” – számára a keresgélés során véletlenszerűen felfedezett érdekes vagy hasznos információk jelentik.

Az interjúk árnyaltabb képet adnak arról, milyen tényezők befolyásolják az internet használatának intenzitását, és mi iránt van leginkább „kereslet” a használók körében. Az interjúk tanúsága szerint bizonyos „szezonalitása” is van a világháló használatának. Egyes szakmai (vagy világ)események megnövelik a tájékozódás, információ iránti igényt (pályázatok megjelenésének idején, versenyek vagy olyan feladat, amelynek megoldásához hasznos információt adhat más intézmények tevékenységének megismerése).

Az idegen nyelvek, mindenekelőtt az angol legalább passzív olvasói szinten való ismerete – annak ellenére, hogy rohamosan növekszik a magyar nyelvű oldalak száma, és számos oktatási vonatkozású hazai oldal is gyors ütemben gazdagította a tartalmakat – még mindig jelentős előnynek számít.

10. táblázat • Mire használja az internetet? (468 érvényes válasz alapján)
Az internethasználat célja N Válaszok (%) Esetek (%)
Tájékozódás általában 203 28,2 43,4
Pályázatok, OM-hírek, jogszabályok 201 28 42,9
Adatbázisok használata 150 20,9 32,1
Anyagok letöltése 93 12,9 19,9
Szakmai információk, kutatás 67 9,3 14,3
Egyéb 5 0,7 1,1
Összesen 719 100,0 153,6

Az internet használhatóságát jelentősen korlátozza az iskolában elérhető hálózat túlterheltsége, lassúsága. Többen is megemlítették a beszélgetések során, hogy néhány kép letöltése néha „hosszú órákat” vesz igénybe.

Az internet felhasználásának legjellemzőbb módja a világhálón elérhető információk, a tanításhoz kapcsolódó témákban használható „anyagok” (képeknek, cikkeknek) kiegészítő jellegű felhasználása. Ahol a lehetőségek rendelkezésre állnak, a tanárok fokozatosan „kapnak rá” az interneten való keresésre. Több interjúalany is megfogalmazta ezzel kapcsolatos hiányérzetét. A sulinetes oldalakkal kapcsolatosan kevesellték, esetlegesnek tartották a felhasználható anyagokat, sokszor formailag gazdagnak, látványosnak, de tartalmában szerénynek ítélték a tematikus ajánlatokat.

Ugyancsak elterjedt gyakorlat, hogy az ajánló oldalak készítői rengeteg további (többnyire idegen nyelvű) „linket” ajánlanak a böngészőknek. Ezek azonban a fenti okok miatt – időhiány, hálózati sebesség, a nyelvtudás hiányosságai – sokak számára inkább frusztráló hatásúak.

Nemcsak a tanárok, hanem az iskolák vezetői közül is többen megfogalmazták, hogy igen nagy szükség lenne olyan magyar nyelvű weboldalakra, amelyek kifejezetten az intézményvezetők számára szükséges információkat tennék elérhetővé rendszerezett és folyamatosan frissített formában.

Sokan számoltak be arról, hogy megfelelő keresési technikák nélkül rendkívül időigényesnek, sokszor időpazarlónak, nemegyszer eredménytelennek bizonyul az egy-egy témában folytatott keresés. Emiatt többen néhányszori próbálkozás után felhagynak azzal, hogy egy-egy témában a hálón keressenek kiegészítő anyagokat. Ugyanakkor lényegében egyik felkeresett iskolában sem találkoztunk olyan gyakorlattal, hogy az azonos szakos tanárok a világhálón gyűjtött információkat a letöltött anyagot vagy webcímeket szisztematikusan megosztották volna egymással (miközben egymás óravázlatának vagy kivonatos irodalomfeldolgozásának és hasonló munkaanyagoknak a hasznosítása nem ismeretlen munkamódszer).

Különbség a két nem között

A teljes körű feldolgozásban az egyik legmarkánsabban megjelenő különbség a két nemnek a számítógép használatához való viszonya volt. Mind a tanárok, mind a diákok között jól mérhető, jellegzetes tendencia mutatkozott a gép előtt töltött idő és a felhasználási területek eltérésében egyaránt.

A férfiak (akik között több a legrutinosabb géphasználói csoportba tartozó intézményvezető és számítástechnika-tanár) átlagosan több időt töltenek a gép előtt, intenzívebben használják a világhálót, és – bár az adatok jelentős szórást mutatnak, azaz nagy szélsőségek adják ki az átlagot – több mint kétszer olyan mennyiségű levelet forgalmaznak, mint nő kollégáik.

Ez az összefüggés azért is említésre érdemes, mivel a géphasználati rutin vagy a hozzáférés objektív tényező, a két nem közötti különbség ezen a téren azonban kulturális minták továbbélésének és a két nem eltérő tanulási stílusának, illetve a számítógéphez mint eszközhöz való eltérő viszonynak a kifejeződése. Ezeket a különbségeket mind a tanárok, mind a diákok számítógépes oktatásában érdemes lenne tekintetbe venni és a motiválásban építeni rá.

11. táblázat • Számítógép-használat különbsége nemek szerint - tanárok (átlagok)
Neme Hetente hány órát használja a gépet? Hetente hány órát használja az internetet? Havonta kb. hány levelet ír/kap?
Férfi Átlag 6,78 1,79 7,94
N
304
263
214
Szórás 7,91 2,75 17,64
Átlag 4,2 0,84 3,68
N
656
500
445
Szórás 5,27 1,9 11,53
Együtt Átlag 5,01 1,17 5,06
N
960
763
659
Szórás 6,34 2,27 13,94

Az iskolák a világhálón

Az iskolák ma már nemcsak passzív fogyasztóként keresik és használják a világhálón közzétett információkat, hanem jelentős arányban maguk is megjelennek, „megmutatják magukat” a weben. Az iskolák zöme saját honlapot működtet. Igen tanulságos lenne szisztematikusan áttekinteni a különböző típusú iskolák weblapjait, azokat a tendenciákat, amelyek azokon megjelennek. Egy ilyen elemzésnek – amelynek ma már több ezer lapot kellene számba vennie – természetesen az összkép rendkívül gyors változásával is számolnia kellene. Szisztematikus áttekintés híján csupán utalni szeretnénk néhány olyan jellemzőre, amelyek a vizsgálat során átnézett honlapok alapján témánk szempontjából említésre érdemesek.

A honlapok döntően kifelé szóló információkat tartalmaznak, egyfajta kirakatát mutatják az iskolának. A honlapok által kínált információválaszték élén az iskola múltja, nevelési filozófiája, a felvételivel kapcsolatos tudnivalók állnak. Az iskola megjelenítésének módja – noha ez inkább szubjektív benyomás – mintha tükrözné a világhálóval kapcsolatos tapasztalatszerzés alakulását is. A világhálóhoz frissen csatlakozott iskolák hatalmas címerekkel a nyitólapon, fényképalbum-szerűen mutatkoznak be (jelentősen megnehezítve ezzel a hozzájuk hasonlóan véges kapacitásokkal internetezők dolgát, mivel a letöltést hosszadalmassá teszik). Nem egy iskola az évkönyvek, emlékkönyvek protokolláris stílusát „áttette” a webre is, ünnepségekről való megemlékezés, igazgatói beszéd inkább jellemző ezeken az oldalakon, mint az iskolában tanulók, dolgozók vagy külső érdeklődők számára hasznos információk.

Az iskolák egy része a honlapon keresztül tette elérhetővé a tanárok és a diákok számára a szolgáltatásokat, címlistákat (pl. e-mail címeket), programokat, letölthető információkat, néhány esetben a könyvtári katalógust. Az informatika területén hazai viszonyok között élenjárónak tekinthető intézmények némelyike példaadóan gazdag tartalmú és praktikusan szerkesztett oldalakkal növeli tovább az iskola jó hírnevét.

A tanárok között elenyészően kevés, bár folyamatosan nő azok száma, akik saját honlappal jelennek meg a világhálón. Egyes iskolák – viszonylag kevés – a honlapon bemutatják az iskola tanárait (ezek sokszor hiányos listák). Néhányan – a nemzetközi tapasztalatokra szert tett tanárok – saját maguk által szerkesztett és folyamatosan megújuló oldalakon népszerűsítenek valamilyen szakmai kezdeményezést, vagy igyekeznek kollégáikkal megosztani eddigi információgyűjtésük eredményeit.

Levelezés

Úgy tűnik, a kommunikáció területén a diákok kompetenciája magasabb szintű, mint a tanároké. Adataink szerint a diákok intenzívebben használják az internetet, zömük saját e-mail címmel rendelkezik (sokan több címet is használnak), és több küldeményt forgalmaznak. Míg a diákok körében nagy népszerűségnek örvend a chat, azaz az internetes csevegőcsatornák használata, sok tanár még névről is alig ismeri ezt a lehetőséget. Mindezt részben a beszélgetések tapasztalatai, részben a mérhető mutatók alapján fogalmazhatjuk meg.

A levelezés mint alapvető kommunikációs funkció mérésére az e-mail cím meglétét vagy elérést, illetve a forgalmazott küldemények számát tekintettük. A levelezéshez szükséges e-mail címmel igen eltérő mértékben rendelkeznek a tanárok, attól függően, milyen iskolatípusban tanítanak. A középiskolai vezetők és tanárok felének, az általános iskolában 12-14%-ának van saját e-mail címe. Viszonylag jelentősnek mondható a mások e-mail címét használók aránya. Feltehetően a munkahelyi közös címet, illetve a saját előfizetéssel rendelkezők esetében a család által előfizetett szolgáltatáshoz járó címet használják többen. A más címén történő e-mail-használat összefügg azzal is, hogy ez a csoport nem igazán rendszeres „ímélező”, illetve segítséget igényel a használathoz.

A lehetőségek ma már adottak, hogy iskolai e-mail címtől, sőt interneteléréstől vagy -előfizetéstől függetlenül bárkinek lehessen ingyenes e-mail címe, sokan mégsem élnek ezzel a lehetőséggel. Ez részben a képzés, illetve a tájékoztatás meglepő hiányosságának is tulajdonítható, de bizonyára szerepet játszik benne az is, hogy a kezdő e-mail-használók szívesebben veszik, ha leveleiket mások „kezelik”, töltik le. Emellett a családi közös címek használatának „takarékossági” funkciója is van, illetve lehet.

A két iskolafokozat közötti különbségek igen jelentősek, míg a középiskolai igazgatóknak több mint a fele rendelkezik elektronikus levelezési lehetőséggel, az általános iskolákban ez alig minden hatodik vezetőre jellemző. A számítástechnikát is oktató „profikat” kiszűrve az összesítésből, az adatok azt mutatják, hogy az általános, illetve a középiskolában dolgozó tanárok között hasonló arányú a különbség, a középiskolai tanárok közel felének van saját e-mail címe, az általános iskolában dolgozók csak 12%-ának.

12. táblázat • Van-e saját e-mail elérhetősége?
E-mail Általános iskolai igazgatók Középfokú iskolai igazgatók Általános iskolai nem számítástech-
nikai tanárok
Középfokú nem számítástech-
nikai tanárok
Van saját e-mail címe 14,0 54,4 12,0 49,1
Csak másokkal közös címen van e-mail elérése 19,4 16,2 9,6 14,9

A másokkal megosztott cím használata jóval kisebb arányú, de itt sem a „kompenzáló” tendencia a jellemző. A két adat összesítése alapján az általános iskolai igazgatók harmada, a középiskolai vezetők több mint 70%-a rendelkezik elektronikus levelezési lehetőséggel. Az általános iskolai tanároknak összesen egyötöde, a középfokú iskolában dolgozóknak 64%-a küldhet vagy kaphat elektronikus levelet.

Tanári vélemények a fejlesztésről

A kérdőív végén nyitott kérdés formájában érdeklődtünk arról, hogyan látják a tanárok a továbbfejlődés legfontosabb teendőit. A kapott válaszokat a kérdőívek feldolgozásakor soroltuk be az alábbi kategóriákba.

13. táblázat • Mit tart a legszükségesebb teendőnek az iskolai fejlesztés területén (tanárok)?
Teendő Általános iskola Esetek (%) Középiskola Esetek (%)
Gépparkbővítés, -fejlesztés 242 59,9 161 41,2
Tanárok képzése 73 18,0 76 19,4
Gépkorszerusítés, karbantartás 67 16,6 76 19,4
Oktatószoftverek 49 12,1 48 12,3
Tanórán való használat 25 6,2 71 18,1
Tanárok hozzáférése 29 7,2 35 8,9
Diákok hozzáférése 26 6,4 25 6,4
Forrás, pénz 24 5,9 11 2,8
Egyéb 26 6,4 34 8,7
Összesen 404 100,0 391 100,0

Összegzés

A tanárok a számítógépet kommunikációs célokra – elsősorban az internet elérésére és levelezésre – korántsem általánosan, de folyamatosan növekvő mértékben használják. A használók számának és a használat intenzitásának növekedése erősen függ olyan adottságoktól, mint a felszereltség és hálózati ellátottság. Az iskolák közötti ellátottsági különbségek jól érzékelhetően megjelennek ezen a területen is.

A Sulinet-program nagy lökést adott a fejlesztésnek, sok iskola számára lehetővé tette a csatlakozást az iskolai hálózatba, illetve a világhálóra. Az igények azonban időközben sokszorosára nőttek, ma a gépek száma, a hálózat kapacitása egyre szűkebb keresztmetszetet jelent, ami nagymértékben lassítja a használathoz szükséges kompetenciák kialakulását, a használat rutinszerűvé válását.

A jövedelmi színvonal és a jelenlegi elérési árak is szerepet játszanak abban, hogy a tanárok internethasználata, illetve elektronikus levelezése döntően a munkahelyi, azaz iskolai eszközökhöz és lehetőségekhez kötődik. A rosszabbul felszerelt általános iskolák tanárai valamivel nagyobb arányban kénytelenek kompenzálni a munkahelyi elérés hiányát, mint a jobb elérési lehetőségekkel rendelkező középiskolai kollégáik. A használat elsősorban az interneten történő információkeresésre és a levelezésre terjed ki. Az olyan kommunikációs lehetőségek, mint a csevegőcsatornák használata, a tanárok körében alig ismertek. Az internetes telefonálás vagy a videokonferencia csak kivételképpen fordul elő a kiemelkedően jól felszerelt iskolákban. A számítógép kommunikációs célokra történő használatának pedagógiai vonatkozásai csak marginálisan jelennek meg az informatikai képzésben.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.