2020. május 25., hétfő , Orbán

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Konferenciák, rendezvények eredményei >> Szakmai napok 2002

Esettanulmányok az oktatás fejlesztés nemzetközi együttműködéseinek köréből

2009. június 17.

Havas Péter

Esettanulmányok az oktatás fejlesztés nemzetközi együttműködéseinek köréből

A magyarországi ökoiskolák hálózata

Röviden az előzményekről. Az első ökoiskolák Ausztráliában, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban az 1980-as évek végén jöttek létre abból a célból, hogy az iskolai környezeti nevelési folyamatokat az intézményeken belül integrálják és tegyék hatékonyabbá, Magyarországra ezeknek az iskoláknak (Greenschools, Eco-Schools) a híre a kilencvenes évek elején jutott el, az OECD ENSI-együttműködés keretében. Globális lendületet adott az ENSI nemzetközi tevékenységéhez az ENSZ által 1992-ben megrendezett Rio de Janeiro-i Környezet és Fejlődés Világtalálkozó, amelynek dokumentuma, a Feladatok a 21. századra önálló fejezetben tárgyalja a környezeti nevelés és a fenntarthatóság pedagógiájának témakörét.

Az OECD ENSI intenzíven foglalkozik az OECD-tagországok ökoiskola-fejlesztéseivel, ezek szakmai kritériumainak és minőségi indikátorainak kialakításával, értékelésével.

Hazánkban az ökoiskolák (http://www.okoiskola.hu) 1996-ban jelentek meg, válaszokat adnak azokra a kihívásokra, amelyek mind sürgetőbb igényként jelentkeztek az ezredfordulón túl is a hazai környezeti nevelés fejlesztésével egyidejűleg az iskolafejlesztés és a tanulásfejlesztés terén is. Az ökoiskolák eredményeikkel bizonyítják, hogy a környezeti nevelési fejlesztések ösztönzik és segítik más nevelési és tanulási területek fejlődését. Ezek a hálózatba kapcsolódott intézmények a hazai környezeti nevelés problémáira, kihívásokra adott válaszokat egybeépítik az intézményük iskolafejlesztési folyamatának többi elemével.

Kihívások Válaszok
Az iskolában a környezeti nevelés 1-2 tantárgy tananyagának részleteire korlátozódik, pedagógusok személyétől függő és alacsony hatékonyságú. A környezeti nevelés az iskolák többségében néhány megszállott és elkötelezett pedagógus „hóbortja”. Az ökoiskola pedagógiai programjában, valamennyi tantárgyban és modulban, a tanórán kívüli nevelésben is helyet kap a környezeti nevelés. Az egyes intézmények helyi tantervében összehangolt és biztosított az értékelés és a tanulás minôségfejlesztése.
A pedagógusoknak általában hiányosak és töredékesek a környezeti nevelési kompetenciáik, nincsenek kellôen feldolgozott tanulási-tanítási tapasztalatok, nincsen elegendô hozzáférhetô módszer, értékelési eljárás. Az ökoiskolák önfejlesztô műhelyek, amelyek önképzô és továbbképzô funkciókat is felvállalnak. Az ökoiskolák tapasztalattal rendelkeznek a bemutatók és tanfolyamok szervezésében, képesek tudásukat és tapasztalataikat átadni.
A Nemzeti Alaptanterv általános követelményként fogalmazza meg a környezeti nevelési tartalmakat, eközben hiányoznak a tananyagok, a bevált módszerek, nevelői kompetenciák és a fejlesztésüket biztosító tanfolyami lehetőség. Az ökoiskolák – az Országos Közoktatási Intézet (OKI) szakmai koordinálásával – tanulásfejlesztő innovációs műhelyekké válnak, amelyekben tananyag- és taneszközfejlesztés is zajlik.
Az iskolák világában gyakori a deklarált és a rejtett, azaz a hivatalosan kidolgozott és a fenntartó által jóváhagyott tanterv és a mindennapos tanulási-tanítási gyakorlat közötti diszkrepancia. Tapasztaljuk a tanulók túlterhelését, az iskolabüfék egészségtelen kínálatát, az intézmény környezetterhelő üzemelését, az iskolaépület energiapazarlását, a környezetre veszélyes takarítószerek iskolai használatát, az iskolai szemét ártalmas egybegyűjtését, a vízpocsékolást, a helyi település vagy városrész környezeti problémái iránti teljes közömbösséget, a helyi környezetgazdálkodási és környezetjavítási törekvésektől való arisztokratikus elzárkózást. Az ökoiskolákban a deklarált és a rejtett tanterv környezeti vonatkozású ellent-mondásai kezelhetővé válnak. Saját mindennapi működésükben képviselik a környezeti és egészségtudatosságot, azaz üzemelési-fenntartási gyakorlatukban megvalósítják a környezet- és egészségkultúrát. Az intézményvezető és a fenntartó az iskola gazdálkodási, szervezési és üzemeltetési döntéseiben, az erőforrásokkal való gazdálkodásában érvényesíti a környezeti prioritásokat. Az ökoiskolák intenzív és folyamatos egyeztetésekre épülő kapcsolatokat tartanak a fenntartóval, a közösségekkel, a helyi társadalommal. A széles körű együttműködésben a helyi tantervek és az értékelési elvek szorosan kapcsolódnak a helyi környezeti problémákhoz, értékekhez, a helyi közösség jelen idejű és jövőbeni fejlesztéseket elősegítő szükségleteihez.
A hazai iskolák többségében a környezeti nevelés igen szűken és tradicionálisan a természeti környezet megóvására irányul. A fenntarthatóság pedagógiája a környezeti nevelés hagyományos kereteit szélesíti ki. Ez az iskolai gyakorlatban a tantárgyközi és műveltségterületek közötti tartalmakra hívja fel a figyelmet. Az ökoiskolák ígéretes és alkalmas műhelyei lehetnek a hazai fenntarthatóság pedagógiai gyakorlatának fejlesztéséhez, kutatásához és terjesztéséhez. Náluk mód nyílik olyan szervezési és tananyag-fejlesztési innovációkra, amelyek erőforrásait az ökoiskola maga tárja fel. Az ökoiskola a fenntartójával – általában a helyi önkormányzattal – szakmai szövetséget teremt azáltal, hogy hatékonyan vesz részt az adott település fenntartható fejlődést biztosító programjában, azaz a jövőépítő strtégia egyik szereplôjévé válik.
A hazai iskolák többségében a tanulás ismeretcentrikus, a diákok tudása papírízű, a hétköznapi élethelyzetekre nemigen alkalmazható – amint ez a PISA 2000-felmérés adatainak elemzésénél is kitűnik. Az iskolák többségében korlátozott a diákok részvétele az iskolai döntési folyamatokban, a demokrácia technikáit legfeljebb a lecketanulás szintjén ismerik meg, de nincs lehetőség ilyen kompetenciákat a gyakorlatban kifejleszteni. Az ökoiskolákban a fenntarthatóság pedagógiai gyakorlata lehetőséget teremt arra, hogy a diákok részt vegyenek a helyi döntésekben. Náluk a polgári nevelés része a demokráciára, a társas döntésekben való részvételre nevelés, a konfliktusok megoldását segítő pedagógiai gyakorlat meghonosítása. A helyi környezeti problémák tanulmányozása során a diákok tudása és tapasztalatai a valóságra épülnek, ezáltal tudásuk releváns és alkalmazható.
Az iskolák a decentralizált közoktatási rendszerben kompetitív helyzetbe kerültek, az egyes intézmények közötti kapcsolatok és az együttműködés gyenge. Ezért kis hatékonyságúvá válik az egyes intézmények közötti tapasztalatcsere, a tudás megosztása és közös bővítése. Az ökoiskolák létrejöttekor egyidejűleg alakult ki ezen intézmények országos hálózata. A hazai ökoiskolák vezetői számára az OKI és a KÖVI vezető-továbbképzést indít. Az ökoiskoláknak közös honlapjuk van, rendszeres hírlevelükben helyi és országos szakmai információk, tanulásfejlesztési eredmények, szakmai események, pályázati hírek és más tudnivalók találhatók. Az iskolahálózat erősíti a pedagógusközösség és a diákok kommunikációs kompetenciáit, egyúttal az ICT egyik hatékony felhasználási módja.
A hazai iskolák előtt áll még Magyarország Európai Közösséghez való kapcsolódására történő felkészülés. Ez a kihívás a magyar diákok Európa közös munkaerőpiacára való, versenyképesen hatékony felkészítésére, az európai dimenziók pedagógiai alkalmazására, a tanulási normák összehangolására irányul. A hazai ökoiskolák évek óta megkezdték az európai ökoiskolákkal és fejlesztő műhelyekkel, intézményekkel való együttműködésüket. Szakmai látogatások, rendszeres információcserék, nemzetközi konfe- renciák szervezése és látogatása, külföldi pedagógus-továbbképzéseken való részvétel, az európai tudásmenedzsmentbe való bekapcsolódás, a Comenius-programokban való részvétel jelzik a kapcsolatok egyes állomásait.

 

A Science Across Europe (SAE, Természettudományokkal Európán keresztül)

Előzmények: a program 1991-ben jött létre Angliában, az Egyesült Királyság Természettudományos Nevelési Egyesület szakmai kezdeményezésével és a British Petrol-Amoco cég pénzügyi-logisztikai támogatásával. A nemzetközi pedagógiai együttműködés finanszírozását 1998-tól a Glaxo Smith Kline (http://www.gsk.com) multinacionális cég vette át, változatlanul megtartva az eredeti célkitűzéseket. Azóta több mint 17 európai ország közel kétezer iskolájában, több mint tizenkét európai nyelven folyik e program használata. A program létrejöttének hátterében az európai természettudományos nevelési és közoktatás-fejlesztési törekvések két, a hetvenes évektől megfigyelhető eleme érvényesül:

  1. az iskolai tanulást a mindennapi élethez kell közelíteni, össze kell kapcsolni az iskolában szerzett tudást a mindennapi életben való tájékozódással, és
  2. rá kell vezetni a tanulókat arra, hogy miként vehetnek részt a társadalmi közéletben, hogyan lehetnek befolyással az aktuális társadalmi és globális folyamatokra. A SAE-program a társadalmi és globális folyamatok átgondolására, a velük kapcsolatos állásfoglalásra és a bennük való aktív részvételre ösztönöz.

A hazai Természettudományokkal Európán Keresztül (http://www.oki.hu/sae) kommunikációs kapcsolatot, hidat épít a magyarországi és más európai országok oktatási intézményei, az iskolák és a tanulók közé a célból, hogy a diákok számára a globalizált világ ne csak világméretű turizmust és szabad kereskedelmet jelentsen, hanem az egyes országok jellemzőinek és problémáinak kölcsönösen jobb és mélyebb megértését is. Ezáltal lehetővé válik a globalizáció pozitív és negatív hatásainak árnyaltabb megközelítése. A SAE fontos környezeti nevelési célja az, hogy a diákok az egyes környezeti folyamatoknak ne csak a lokális, hanem a globális hatásait is felismerjék és a velük kapcsolatos álláspontjuk kialakítása során a tágabb összefüggéseket is figyelembe vegyék. A felnövekvő diákok számára ez a környezettudatos, felelősségteljes, széles látókörű felnőtt polgári életvitel alapja lehet.

Magyarország az 1997/1998-as tanévtől kapcsolódik a Természettudományokkal Európán Keresztül nemzetközi hálózathoz, tanévenként 25-30 közép- és általános iskola nyer regisztrációt az európai kapcsolódó iskolák elektronikus és nyomtatott SAE-nyilvántartásában.

A hazai Természettudományokkal Európán Keresztül program általános célkitűzései:

  • globális dimenziót adni az iskolai oktatásnak azzal, hogy kölcsönösen bővíti a különböző országokban élő diákok életkörülményeiről és életlehetőségeiről szóló ismeretek körét;
  • tudatosítani, hogy a tudomány és technika miképpen hatja át a társadalmat, az ipart és a környezetet, valamint azt, hogy mennyire meghatározó a globális és a helyi problémák megoldásában;
  • lehetőségeket biztosítani a tanárok és a diákok számára a más országbeli társaikkal való együttműködésre, illetve ennek során korszerű kommunikációs eszközökkel fejleszteni kommunikációs készségüket.

A program tanulástartalmi sajátosságai

A Természettudományokkal Európán Keresztül program tanulási egységekből áll (unitok). Ezek 1-2 tanítási órára kiterjedő részprojektek, amelyeket a természettudomány-szakos (biológia, földrajz, fizika, kémia) pedagógus (megfelelő felkészítéssel) a saját szaktárgyi óráin meg tud valósítani. A részprojekt tartalmát és a tanulási módszereket a munkafüzet tartalmazza, ennek segítségével lehet feldolgozni a részprojekt témáját. Az eredeti munkafüzeteket nemzetközi alkotócsoportok készítik el, egyeztetve és kipróbálva az egyes országokban azok tanulhatóságát és taníthatóságát.

A munkafüzetek sajátosságai:

  1. A munkafüzet hétköznapi, gyakorlatias: lehetőséget kell kínálnia a felfedezésre, a (manuális) cselekvésre, kevés leíró szövegrészt tartalmazhat. Nem javasolhat olyan mérést, vizsgálatot, amelyhez speciális, drága műszerekre van szükség.
  2. A munkafüzetnek alkalmasnak kell lennie a nemzetközi információcserére: ez felkelti a diákok tanulási kedvét és érdeklődését a különböző országokban tapasztalható, általuk a megszokottól eltérő környezeti jelenségek, attitűdök, problémakezelési változatok iránt.
  3. A munkafüzet olyan adatlapot, kérdőívet is tartalmaz, amely a részt vevő diákok saját ismereteire és vélekedéseire kérdez rá, és amelyet a programban részt vevő diákok, iskolák kitöltenek és egymásnak megküldenek. Ezek az adatlapok a saját világképen való elgondolkodást segítik elő, illetve vitára is serkentenek.
  4. A munkafüzet tanulási tartalma és módszere illeszkedjék be az európai országok bármely iskolájának tanmenetébe. Ennek a kritériumnak a teljesülését a részprojekt kidolgozásakor a soknemzetiségű pedagógus munkacsoport az előkészítés és az egyeztetés során biztosítja.
Az egyes részprojektek három fő tanulási-tanítási módszertani alapelv köré szerveződnek.
  1. A tanulók meglévő ismereteinek erőteljes felhasználása, feltárása. A „SAE-órákon” lehetőség nyílik arra, hogy a diákok a tanulási témával kapcsolatos korábbi tudásukat, ismereteiket mozgósítsák, feltárják.
  2. A diákok a tanulás témájához kapcsolódó gondolatainak, személyes vélekedéseinek aktivizálása. E vélekedések felmérésére, tudatosítására a részprojektek tartalmaznak egy kérdőívet.
  3. Az idegennyelvtudás fejlesztése. A munkafüzetek különböző európai nyelveken kerülnek kiadásra, az adott osztály és a szaktanár dönti el, hogy az anyanyelvi vagy valamely más idegen nyelvi verziót használja-e. A tanulók által kitöltött kérdőív az alapja a nemzetközi információcserének.
A Természettudományokkal Európán Keresztül program keretében 2000-ig tíz munkafüzetet készítettek el és egyeztettek a nemzetközi pedagógus alkotócsoportok. Ezek a következők:
  1. Savas eső Európában;
  2. Globális felmelegedés;
  3. Megújuló energia Európában;
  4. Ivóvíz Európában;
  5. Mit ettél?;
  6. Közúti biztonság;
  7. Egészségmegőrzés;
  8. Háztartási hulladék;
  9. Kémia a mindennapi életünkben;
  10. Energiafogyasztás otthon.
A „Savas eső Európában” részprojekt az Európa erdeit, élővilágát és emberi alkotásait egyaránt veszélyeztető savas esők kérdéskörével foglalkozik. A savas eső hatásaival ismerteti meg először a tanulókat, majd az okokra vezeti rá őket. Végül a témával kapcsolatos közös gondolkodásra, vitára ösztönöz.

A „Globális felmelegedés” részprojekt először az üvegházhatást mutatja be a diákoknak. Foglalkozik az üvegházhatást okozó gázokkal, illetve a globális felmelegedés következményeivel és az ezzel a témával kapcsolatos vélekedésekkel, cselekvési lehetőségekkel.

A „Megújuló energia Európában” részprojekt keretében a tanulók a megújuló és a nem megújuló energia problémakörével foglalkoznak. Fő célja az, hogy bemutassa az energiahasználat és a savas esők, illetve a globális felmelegedés közti összefüggést.

Az „Ivóvíz Európában” részprojekt egyrészt a víznek a földi életben betöltött meghatározó szerepére mutat rá, másrészt az ivóvíz eredetével, a szennyvizek sorsával foglalkozik és az ivóvízben oldott szennyező anyagokkal kapcsolatos gondolkodásra ösztönöz.

A „Mit ettél?” részprojekt az emberi táplálkozással foglalkozik. Fő témái az étkezési szokások, illetve ezek egészségügyi és kultúraközi vetületei.

A „Közúti biztonság” részprojekt a fiatalokra a közutakon leselkedő veszélyekkel foglalkozik. Tárgyalja a sebesség és biztonság összefüggéseit. Arra ösztönzi a tanulókat, hogy keressék meg környezetükben a veszélyforrásokat, és próbáljanak tenni a balesetek megelőzésének érdekében.

Az „Egészségmegőrzés” részprojekt a betegségek okaival, megelőzésük lehetőségeivel foglalkozik. Fő célja az, hogy ráébressze a tanulókat arra, hogy saját egészségi állapotuk nagymértékben függ saját egészség-magatartásuktól.

A „Háztartási hulladék” részprojekt alkalmazása során a diákok elkezdik vizsgálni a maguk által termelt hulladékot. Megismerkednek a hulladék sorsával és környezeti hatásaival.

A „Kémia a mindennapi életünkben” részprojekt azt mutatja be, hogy a vegyszerek mennyire hálózzák be egész életünket, valamint a különböző vegyszerek környezeti hatásaival kapcsolatos gondolkodásra késztet.

Az „Energiafogyasztás otthon” részprojekt a háztartásban felhasznált energiával foglalkozik. Bemutatja a különféle energia-felhasználási módok következményeit. Arra próbál rávilágítani, hogy miként tudnak a diákok energiatakarékosabban élni.

A Természettudományokkal Európán Keresztül tanulási tartalmai és módszerbéli lehetőségei olyan témákat és tanulási eljárásokat „importálnak” az iskolába, amelyek Magyarországon eddig nem voltak általánosak, ugyanakkor a tanulásfejlesztés szempontjából szükségesek.

Az alkalmazott tanulási-tanítási módszerek (a tanulói aktivitásra építés, a tantárgyköziség, a vitaközpontúság) a tanulók számára érdekessé és élvezetessé teszik a folyamatban való részvételt, képességfejlesztőek és jelentősen hozzájárulnak a hagyományos természettudományos oktatás szemléleti reformjához is.

A hazai SAE-program története

A SAE-hoz az Országos Közoktatási Intézet szakmai irányításával és koordinációs segítségével 1997-ben több mint húsz hazai közép- és általános iskola kapcsolódott. A nyilvánosságra hozott meghirdetést követően sorban bejelentkező iskolák (intézményenként 1-2 fő) pedagógusai közös felkészítő továbbképzésen vettek részt. Ezt követően megkapták a programhoz való kapcsolódás regisztrációs lapját, a munkafüzeteket és segédleteket. A felkészített pedagógusok a tanév elején megbeszélték osztályuk diákjaival a SAE-programhoz való kapcsolódás lehetőségét és közös döntéssel meghatározták a megfelelő téma feldolgozásának időpontját, majd a rendelkezésükre álló regiszterből (címlista) és/vagy az internetes honlapról (http://www.sae.org) kiválasztottak európai partneriskolákat, osztályokat. A diákok tájékozódását a SAE magyar nyelvű honlapja, hírlevele is segítette. A különböző európai országokban lévő partnerosztályok pedagógusai és a diákok ezt követően kapcsolatba léptek egymással, és a téma feldolgozásának módjáról, körülményeiről kommunikáltak. A kommunikáció általában interneten, néhol egyszerű telefax segítségével, elvétve postai levelezéssel történt. A projekt elvégzését követően közölték egymással az adott, egyidejűleg feldolgozott téma mérési, vizsgálati, kutatási eredményeit, majd azokat egybevetették a sajátjukéval. Ez az összehasonlítás hallatlanul fontos mozzanat, hiszen ezzel olyan tényismeretek birtokába jutottak, amelyek „kortársi” és hiteles információk a közös, de eltérő európai környezetről, az emberek vélekedéséről és a diákok egyéb közölnivalóiról.

A programba bekapcsolódott magyarországi pedagógusok minden évben egy külföldi színterű továbbképzésen, szemináriumon vettek részt, amelyre elvitték posztereiket, prezentációikon bemutatták eredményeiket. A SAE Európai Bizottsága évenkénti közgyűlésen tekintette át a hálózat helyzetét, meghatározta az újabb témák kidolgozását, az értékelés módját és döntött a soron következő pedagógus-továbbképzések idejéről, helyéről.

A magyarországi Természettudományokkal Európán keresztül programhoz kapcsolódó pedagógusok évente hazai szakmai konferencián tekintik át eredményeiket, amelyre diákjaik is eljönnek. A diákok saját csoportjaikban számolnak be egymásnak a program során nyert tapasztalataikról, élményeikről. A program egyik eredményeként diákcsoportok utaztak különböző európai országokba tanulmányi célokból, pedagógusok vettek részt külföldi szakmai konferenciákon. A hazai konferenciákra eljöttek és konzultációkat tartottak a program vezetői, prof. Marianne Cutler, az Egyesült Királyság Természettudományos Nevelési Egyesületének vezetőségi tagja, Lida Schoen, a holland SAE-program vezetője.

Az 1999-es esztendőben országos felmérés történt a SAE-programba bekapcsolódott és a kontrollosztályok tanulói körében, e program nevelési hatékonyságát a következő területeken bizonyítják az adatok (a teljes tanulmány a SAE-honlapon megtalálható – (http://www.oki.hu/sae) :

  • növekszik a környezeti tudatosság,
  • fejlődnek a kommunikációs képességek,
  • erősödik a természettudományos tanulás motivációs háttere,
  • a gyengébb képességű diákok számára kitűnő tanulási lehetőség, sikerességet biztosító tanulási helyzet a kiscsoportos projektmunka, amelynek középpontjában nem az új ismeretek elsajátítása, hanem a képességfejlesztés áll
  • újabb kapcsolatok szerveződnek pedagógusok, iskolák és diákok között, ezekben a hálózatokban gazdag tudás- és véleményanyag áramlik.

Irodalom:

Ács Zoltán: A Természettudományokkal Európán Keresztül (SAE) program keretében szerzett tapasztalatok összegzése. 1999. SAE-honlap. (http://www.sae.org)
Havas Péter-Varga Attila: Általános és középiskolás diákok környezettel kapcsolatos attitűdjei és ismeretei. 1999. SAE-honlap. (http://www.sae.org)

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.