2019. október 15., kedd , Teréz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2006 december

Szabó Eszter :: Diákakadémia = képzés + projektek

2009. június 17.

Egyetemisták és budapesti középiskolás fiatalok hogyan készítenek együtt filmet vagy újságot a környezetvédelemről? Hogyan és miért kapcsolódhat mindez a diákönkormányzatokhoz? Hogy kapcsolódik össze a Művészetek Völgye és a Fővárosi Pedagógiai Intézet? A tanulmány a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) 2006 tavaszán megvalósított, Diákakadémia nevű speciális programját és annak tanulságait mutatja be.

Tanulmányunkban részletezzük a Diákakadémia program tematikai szerkezetét (képzés + projektek), szakmai hátterét, továbbá azt, hogy milyen szempontok és elképzelések vezérelték az Alapítványt ezek szervezésében. Ezzel összefüggésben érintjük azokat az alapfogalmakat, amelyek köré a DIA szakmai tevékenysége szerveződik: diákönkormányzat, közösségi tanulás, készségfejlesztés, diákprojektek, tapasztalati tanulás, demokráciára nevelés.

A projektek rövid bemutatása után kitérünk a tanulságokra, a mentorok és a szervezők tapasztalataira. Elemezzük a részt vevő diákok előzetes elképzeléseit és azt, hogy milyen tapasztalatokkal, tanulságokkal gazdagodtak a négy hónap elmúltával. Végül röviden kitérünk arra, hogy a DIA – általános szakmai tevékenységének és nem utolsósorban ennek a programnak a tapasztalatait felhasználva – milyen újabb iskolai programokat valósít meg az elkövetkező években.

A Diákakadémia célja

A Diákakadémia elnevezésű komplex képzés – mint program – 2006. január és április között zajlott a Fővárosi Pedagógiai Intézet (FPI), a Közéletre Nevelésért Alapítvány, a Diák Közéletért Alapítvány és a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány szervezésében. Korábban az FPI már szervezett képzéseket diák-önkormányzati tagoknak, de a szóban forgó képzésszerkezet újdonságnak számított.

A programban ötven aktív fővárosi középiskolás diák-önkormányzati vezető és tag vett részt. A képzés célja a tágan értelmezett egyéni és közösségi érdekérvényesítés témájának megismerése és technikáinak elsajátítása volt. A fiatalok a képzési alkalmak mellett a DIA szervezésében hat csoportban dolgoztak különböző projekteken egyetemista mentorok felügyelete alatt. A DIA a mentoroknak szakmai és személyes háttértámogatást biztosított.

A DIA küldetése

A DIA oktatási és ifjúságfejlesztési elképzelései a szervezet megalakulásakor elsősorban angolszász szellemi hagyományok mentén alakultak ki.

Az Egyesült Államokban a nyolcvanas években az ifjúsági önkéntes programok országos mozgalommá szerveződtek több olyan nemzeti program keretében, mint az AmeriCorps és a Youth Service America.1 E szerveződések lényegi törekvése az volt, hogy országos szinten népszerűsítsék, elismertessék az önkéntes ifjúsági tevékenységek jelentőségét mind az állampolgári és a demokráciára nevelés, mind a munkaerő-piaci készségek fejlesztése területén. Ugyanakkor a helyi, jól bevált szerveződésekből és kezdeményezésekből kiépített országos hálózat nem jelentett valami egységes, homogén, „sablonos” struktúrát, a lényeg a lokális és az országos szintek közti kapcsolat megteremtése volt.2 A kezdeményezések egyik szellemi atyja Roger Landrum volt, aki hasonló céllal és megfontolásokból alapította meg hazánkban a DIA-t.

A DIA 1999 óta foglalkozik a fiatalok demokratikus készségeinek fejlesztésével elsősorban közösségi, önkéntes projekteken és a közösségi tanulás formáin keresztül. A szervezet mind iskolai, mind iskolán kívüli keretekben több éve működtet országos programokat e témakörben, és eddig több mint négyezer fiatalt ért el. A programok közös módszertana az önkéntes tevékenységhez és a közösségi tanuláshoz3 kötődik. Ez az új fogalom nem takar mást, mint a fiatalok által kitalált, elképzelt projektek közös megvalósítását és – egy tanár/tapasztaltabb vezető segítségével – a témához kapcsolódó egyéni és közösségi tapasztalatok, élmények közös feldolgozását. A DIA-nak nagy tapasztalata van abban, hogyan lehet ifjúsági vezetőket, tanárokat felkészíteni arra, hogy a fiataloknak a lehető legnagyobb mozgásteret biztosítva együtt dolgozzanak velük. Ezt a tudást és tapasztalatot kínálta fel a DIA a képzés megvalósításakor.

Mire jó a projekt?

A magyar iskolai gyakorlat sajnos kevés lehetőséget biztosít a projektekben való részvételre. Ugyanakkor ez a fajta csoportos munka kifejezetten segíti a társas készségek fejlődését és az önálló, kritikai gondolkodást egyaránt, ha ehhez a diákok megfelelő mentori támogatást kapnak. Ezért a projektszemlélet megismerése és a projektmunka megtapasztalása elsődleges fontosságú volt a képzés során.

A fiatalok egyetemista mentorokkal dolgoztak együtt kis csoportokban négy hónapon keresztül. Előzetesen meghatároztuk a projektek fő témaköreit. A mentorok közreműködésével a csoportok első közös feladata az volt, hogy a tág témakörön belül kitalálják a saját projektjüket, meghatározzák, mivel szeretnének foglalkozni, milyen intézményeket, szakembereket kívánnak felkeresni, mi az a logikai ív, amelyre felfűzik a kiválasztott témát. Az a tény, hogy a projektek végén a csoportoknak nyilvánosan be kellett mutatniuk munkájuk eredményét, kellőképpen erős nyomást jelentett ahhoz, hogy eredményesen és csapatban gondolkodva kezdjenek dolgozni.

Mentoroknak olyan egyetemisták és tapasztalt érettségizett diákok jelentkeztek, akik vállalták, hogy középiskolásokkal együtt dolgozzanak, motiváltak voltak a feladat elvégzésére, és vagy szakmai téren voltak képzettek, vagy mentori szerepben szereztek már tapasztalatokat. A projektek során a DIA nagy hangsúlyt fektetett a mentorok támogatására. Minden mentornak volt egy szakmai és egy személyes szupervízora. A szupervízorok olyan szakemberek és ifjúsági, iskolai téren nagy tapasztalattal rendelkező trénerek, akik megfelelő háttértámogatást tudtak nyújtani a mentoroknak. A szakmai segítők tanácsadással és szakmai kapcsolatrendszerük mozgósításával segítették a mentor munkáját. A személyes szupervízorok pedig a mentori munka pedagógiai, pszichológiai dimenzióival foglalkoztak. Havonta személyes konzultációk keretében beszélték meg a felmerülő kérdéseket. Ez a szoros szakmai támogatás fontos volt a mentorok számára, és egyben ez volt a projektek sikerének egyik kulcsa is.

Kapcsolódás a diákönkormányzatokhoz

Az állampolgári és a demokráciára nevelés, a diák-önkormányzatiság elméletileg az iskolai nevelési gyakorlat és demokratikus működés egymással szorosan összefüggő részeit kellene hogy képezze, a valóságban azonban sajnos egymástól többnyire elszigetelten működnek, ha ezek az elemek, programok, tevékenységek egyáltalán megjelennek az iskolában.4

A Diákakadémia projektjeivel kapcsolatban egyik fő célunk a projektszemlélet érvényre juttatása volt. Másik fontos célunk az volt, hogy a diákcsoportok általános társadalmi témákat válasszanak a projektek tartalmául, ismerkedjenek meg egy-egy téma társadalmi kontextusával, szélesedjen a látókörük, és aktív, önálló módon szerezzenek minél több információt és tudást a társadalom működéséről. Igyekeztünk tág értelmezési keretet adni az érdekérvényesítés kérdéskörének is.

Ez a megszerzett tapasztalat nemcsak a diákönkormányzatok vezetőinek, hanem minden egyes diáknak fontos. A vezetőknek azonban különösen az, hiszen ők az iskolai közélet meghatározó szereplői. Az a tapasztalat, hogy közösen, csapatban dolgozva mi mindenre képesek, erősítheti bennük a bátorságot, a kezdeményezőkészséget és azt az érzést, hogy az iskolai élet fontos és aktív szereplői lehetnek. (Természetesen tudjuk, hogy ehhez támogató tanári oldalra is szükség van.)

Az önálló, csoportos munka és a létrehozott eredmény ebben a korban különösen jelentős szocializációs élmény, hiszen a felnőtté válás egyik fontos mérföldköve az önállóság.

„Nagyon lényeges, hogy a diákok kezdeményezései támogatást kapjanak. A fő cél – különösen középiskolások esetében – ugyanis maga a közösségi tevékenység folyamata: a közösségi munkavégzés, a tervezés, az alkalmazkodás, a kitartó munka és egy megálmodott cél elérése” – mutat rá Wízner Balázs szociológus.5

A megvalósult projektek

A hat diákcsoport a projektekben különböző társadalmi témákat, illetve társadalmi intézmények működését dolgozta fel.6 A témák környezeti, szociális és diákjogi ügyek köré csoportosultak.

A környezetvédelemhez két csoport munkája kapcsolódott. A Zöldövezet munkacsoport a hulladék újrahasznosításának témáját dolgozta fel. A csoport szerkesztett egy folyóiratot, amelyben cikkek és interjúk találhatók, és jelmezeket, divattárgyakat készített hulladékból, amelyek szokatlan módon hívják fel a figyelmet a hulladék és az újrahasznosítás problémájára. A méltányos kereskedelem témáját választotta egy másik csoport. Az ő filmjük egyrészt ún. werkfilm, azaz bemutatja a négy hónapos munkafolyamatot, másrészt dokumentumfilm jellegű a hazai méltányos kereskedelem mozgalomról. Ez kezdetben teljesen ismeretlen volt a fiatalok számára. A csoport mentora – aki szakdolgozatát ennek a tárgynak szentelte – ismertette meg a fiatalokkal a témát (olyan kezdeményezések és gazdasági akciók, amelyek csökkentik a fejlődő országok kiszolgáltatottságát a fejlett országokban közkedvelt élelmiszerek gyártóival és kereskedőivel szemben).

A téma viszonylagos ismeretlensége miatt a környezeti csoportokban vettek részt a legkevesebben, de ők váltak a leglelkesebbekké a munka során, és nagyon hatékony projektet hajtottak végre.

A szociális téma sok fiatalt vonzott. A csoport mentora bemutatta a fiataloknak a hátrányos helyzetű családokkal foglalkozó intézményeket (családsegítő központokat), meglátogattak fogyatékkal élőket befogadó intézetet, hajléktalanszállót, valamint szenvedélybetegek számára létrehozott intézményeket is. A csoport az intézmények és az odafordulók problémáit dolgozta fel filmjében.

A diákönkormányzatok, a DÖK-ös szervezetek és a diákjogok tárgyköre is nagyon sok fiatalt vonzott. Három csoport vizsgálta különböző szempontok alapján a diákok jogainak érvényre jutását. Az iskola az enyém is nevű projekt olyan jól működő diák-önkormányzati gyakorlatokat gyűjtött össze, amelyeket a saját iskolájukban, illetve a környezetükben lévő iskolákban ismertek meg, és máshol is megvalósításra alkalmasnak ítéltek. Ebből egy ún. Szakácskönyvet készítettek. A Diákjogok diákfejjel elnevezésű csoport elsősorban az Oktatási Jogok Biztosa Hivatalának működésével ismerkedett meg, és egy jogeset bemutatásával dramatizált prezentációt készített. Azon túlmenően, hogy megismerhettük a Hivatal működését, színészi és rendezői tehetségéről is számot adhatott a csoport a bemutató alkalmával. Végül megemlítjük a FÖDISZ (Fővárosi Diákönkormányzatok Szövetsége) és a Fővárosi Közgyűlés Oktatási Bizottsága elnevezésű projektet. Ez a csoport a projekt címében szereplő két intézményt mutatta be diákszemmel. Nagyon tanulságos volt, hogy milyen tapasztalatokat szereztek ezek a fiatalok elsősorban az Oktatási Bizottság munkájáról, amely nagyon bonyolultnak és bürokratikusnak tűnt a számukra. Ugyanakkor a Bizottság kevés nyitottságot mutatott a diákok projektje iránt, ezért a mentoroknak a kiábrándultság élményével kellett megbirkózniuk. Filmjük elsősorban erre az élményre reflektál.

Mind a hat csoport nagy sikerrel mutatta be munkáját a diákok és a tanárok előtt. A megvalósult projektek sok tanulsággal szolgáltak minden résztvevőnek. A következőkben az ő tapasztalataikat és tanulságaikat tekintjük át.

Tapasztalatok, tanulságok

Diákvélemények a projektről

A diákok körében rövid kérdőíves értékelést végeztünk, ebben arra kértük őket, hogy 1-től 5-ig osztályozzák a projekttel kapcsolatos élményeiket és elégedettségüket. A válaszok átlagát mutatja az 1. táblázat.

1. táblázat • A projektmunka értékelése
Szempontok Értékelés
A mentor értékelése 4,6
Mennyire tetszett a projektmunka? 4,2
Mennyire gondolkodtatott el? 3,8
A csoport munkájának értékelése 3,6
Saját részvétel értékelése 3,6
Mennyire fejlesztette a nyitottságot? 3,1

A táblázatból látható, hogy a mentorok munkáját, a projektmunka általános megítélését és elgondolkodtató jellegét magasra értékelték a diákok. A többi dimenzió is elég magas értéket kapott, ami annyit jelent, hogy a projekt elnyerte a diákok tetszését.

A szöveges értékelésből kitűnik, hogy a résztvevőknek nagy élmény volt a közösen végzett munka, a csapatban dolgozás és a munka folyamán fellépő személyközi konfliktusok kezelése. Mindegyik csoport arról számolt be, hogy a munka során összecsiszolódtak, és sokan említették, hogy mennyi személyes tapasztalattal gazdagodtak.

Mentorok, egyetemisták visszajelzései

A mentorok a rendszeres konzultációk mellett mind félidőben, mind a program végén beszámolót készítettek tapasztalataikról, és értékelték saját munkájukat.

A jelentkezés motivációi

A mentorok elsősorban azért jelentkeztek erre a munkára, mert szerették volna kipróbálni magukat, és tapasztalatot akartak szerezni a fiatalabbakkal való együtt dolgozásban.

„Azért szerettem volna mentorként dolgozni, mert egyetemistaként nem sok alkalmam van középiskolásokkal találkozni, holott nagyon érdekel, hogyan gondolkoznak és milyen együttműködni velük.” T. V.

Voltak olyan mentorok is, akiknek már volt tapasztalatuk a fiatalabbakkal való munkában vagy a projektmenedzsmentben, ezért szerették volna a tudásukat továbbadni, illetve céljaik elérése érdekében továbbfejleszteni magukat ezen a téren.

„Amikor a munkáról értesültem, számomra a jelentkezés egyértelmű volt, mert az ifjúsági munkákkal kapcsolatban hosszú távú céljaim vannak.” A. M.
„A munkára azért jelentkeztem, mert elég sok projektet csináltam már középiskolai keretek között és utána is. Úgy gondoltam, eljött az ideje annak, hogy ezt a tudásomat átadjam másoknak is, és erre ez a projekt alkalmasnak látszott.” K. E.
A mentori munka tapasztalatai

A mentorok beszámoltak egyéni tapasztalataikról és a tanulságokról.

„Nagyon sokat tanultam a csoportos munka révén arról, hogyan lehet együttműködni és másokat együttműködtetni, hogyan lehet diákokat motiválni, a szervezések során az időt és az energiát összehangolni. Azt hiszem, sok olyan dolgot tanultam, amelyet az életem minden területén hasznosíthatok majd; például: jóval céltudatosabban gondolkodom, mint a projekt előtt. Az elmúlt néhány hónap minden várakozásomat felülmúlta. Sok nagyon jó élménnyel gazdagodtam. Ugyanakkor nagyon jó érzés volt megtapasztalni, hogy tudok valamit adni, közvetíteni a fiataloknak, képes voltam arra, hogy valami újat mutassak számukra.” T. V.

Vegyesek voltak a tapasztalatok és a tanulságok a diákok projektekben való részvételének megítéléséről és a csoportmunkáról.

„Azt gondoltam, könnyebb dolgom lesz tanító-mentorként, de rá kellett jönnöm, hogy a diákoknak egyáltalán nincsenek tervező-szervező-projektmenedzsment tapasztalatai annak ellenére, hogy mindenki aktív DÖK-ös, és elvileg a képzésen is tanultak ilyesmit. Ezért a szerepem másképp alakult, nem hátulról támogató-ellenőrző ember voltam, hanem aktív csoportvezető.” K. E.

Ezzel együtt az eredmények nagyon látványosak voltak, és egyik-másik projekt igazi sikertörténetté vált.7

„A film végül teljes mértékben megfelelt annak, amit elképzeltem. Az intenzív közös munka mindig összekovácsolja a csapatot, itt is ezt éreztem, és nagyon jó érzés volt, hogy addig ismeretlen fiatalokkal közel kerültünk egymáshoz. Nekem nagyon sokat nyújtott ez a lehetőség, beleraktam mindent, amit tudtam, és nagyon sok kapu nyílt ki, úgy érzem. A projekt során kialakult kapcsolatok további munkák skáláját nyitották meg, akár ezen a vonalon, akár ennek köszönhetően egy másik területen.” F. Á.

A DIA tapasztalatai

A szervezők tapasztalatai alapvetően nagyon pozitívak voltak a projektmunkával kapcsolatban. Elsősorban meg kell említeni a diákok és a mentorok kreativitását, amely erőteljesen megnyilvánult a munka során. Az a tény, hogy a diákok idősebbekkel, de ugyancsak diákokkal, hallgatókkal dolgoztak együtt, nagyfokú közvetlenséget és felszabadultságot kölcsönzött a munkának. Kreatív ötletekkel találkoztunk mind a névadás (pl. diákjogok diákfejjel), mind a formai megvalósítás (pl. szakácskönyv), mind a kivitelezés formáiban (színjátszás-dramatizált prezentáció).

További fontos tapasztalat, hogy sokak visszajelzése szerint kevés idő jutott a projektekre. A havi kétnapos képzési alkalmak során a másfél, kétórás időkeret kevésnek bizonyult a projektekre, ezért a csoportok erős nyomás alatt voltak.

„Szerencsésebb lett volna (…) a diákakadémiás találkozókon hosszabb időt szentelni a közös munkának, mert akkor nagyobb létszámban jelennek meg, mint egyébként. A nagy létszámú csoport hátrányt jelent, mert a felelősség megoszlik, és egy idő után a direkt személyre szabott feladatokat sem látják el a kevésbé aktív csoporttagok, hiszen mindig ott lesz valaki más a találkozókon, aki esetleg megcsinálja helyettük. Relatíve egyszerű projektfeladatot kell kitalálni, amely rövid idő alatt megvalósítható.” M. M.

Fontos tanulság, hogy a rendelkezésre álló idő figyelembevételével vagy a projekteket kell jobban előkészíteni, azaz alaposabban kijelölni a projekt hatókörét (de ezzel elképzelhető, hogy a téma veszít a népszerűségéből), vagy az időkereteket kell növelni ahhoz, hogy megnyugtató ütemezésben dolgozzanak a fiatalok. A DIA igyekszik hasznosítani a tanulságokat más, hasonló iskolai programok tervezésekor.

A DIA egyéb iskolai programja

A DIA a jövőben is fontosnak tartja olyan iskolai és egyetemi programok indítását, amelyek az aktív állampolgárrá nevelést, a közösségi tanulást és a közösségi, önkéntes tevékenységet kapcsolják össze. Ezért a DIA a Diákakadémia tapasztalatait is felhasználta új iskolai programja kidolgozásakor, amelynek célja a tizenéves korosztály szociális, életviteli és munkavállalói készségeinek fejlesztése. Annak ellenére, hogy a témák és konkrét helyzetek részben eltérnek, a csapatban való tevékenykedés, a jó kommunikáció, a problémamegoldás, a kreatív, önálló gondolkodás stb. készségeit mind a munkahelyeken, mind az állampolgári részvétel különféle színterein (lakóközösségekben, civil közösségekben stb.) egyre inkább elvárják és magasra értékelik. Ezt a jelenséget megerősítik annak a nemzetközi összehasonlító kutatásnak az eredményei is,8 amely a készségfejlesztés szempontjából vizsgálta az aktív állampolgárságra nevelés és a munkavállalói készségek fejlesztésének összekapcsolódását.

A DIA új programjának, Az élet iskolájának9 főbb elemei a következők. Egyrészt akkreditált továbbképzés keretében felkészítjük a tanárokat a készségfejlesztő foglalkozásokra, a tanárok ténylegesen megtartják diákjaiknak a tréning jellegű készségfejlesztő foglalkozásokat; a tanárok munkáját tanácsadással, mentorálással támogatjuk, és végül a csoportok, osztályok helyi, közösségi projekteket valósítanak meg, amelyekben segítséget nyújt a program helyi koordinátora is. A foglalkozások elsősorban osztályfőnöki órák keretében folynak. A programban helye van olyan témáknak is, amelyek a szaktárgyi vagy a hagyományos osztályfőnöki órákon kevésbé jelenhetnek meg, például a személyes énkép és önbizalom, az erős érzelmek kezelése, a pályaválasztás nehézségei, munkavállalói jogok, projekt, csapatmunka. Így megoldást nyújthat azokra a nevelési feladatokra és problémákra is, amelyek a hagyományos tantervi keretek között nehezen kezelhetők. Ebben a tanévben 33 tanár kezdte meg a foglalkozásokat Nagykanizsa és Zalaegerszeg különböző általános és középiskoláiban, kollégiumaiban. A pedagógusok és a diákok nagyon ötletes és valós szükségletekre reagáló közösségi programtervekkel álltak elő.

A program elemei és módszerei rugalmasan beilleszthetők az iskola tantervébe, és más oktatási-nevelési helyzetekre is adaptálhatók, ezért bízunk benne, hogy a program hosszú távon is hozzájárul az iskolai tanítási gyakorlat megújításához, a gyerekek sikeres felkészítéséhez.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.