2019. október 15., kedd , Teréz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1997 december

A szabadság iskolája (Fordította: Simovits Ágnes)

2009. június 17.

Federico Mayor

A szabadság iskolája1

Az UNESCO főtitkára itt közölt írásának fő gondolata szerint a filozófia-oktatás alapvető célja az, hogy elősegítse a szabad, autonóm személyiségű állampolgárok nevelését. A filozófia arra bátorít, hogy mindenki maga alakítsa ki véleményét, hallgassa meg mások gondolatait, szálljon vitába velük, és csak az ésszerű érveket fogadja el. Mayor a filozófia tanítását a demokrácia, az emberi szabadság egyik legfontosabb feltételének tekinti, mivel általa fejleszthetők a polgári lét megvalósulásához szükséges legfontosabb képességek.

Olyan korszakban élünk, amely ellentétben a régebbi korokkal, sokkal inkább a nagy veszélyek és a nagy remények időszaka. Akár északon, akár délen laknak az emberek, akár öregek, akár fiatalok, érzékelik, hogy mindnyájunknak együtt sokféle, az egész Földet fenyegető problémákkal kell megküzdenünk. Az emberiség történetében még sohasem történt ilyen méretű rombolás, mint napjainkban, ugyanakkor ilyen hatalmas méretű építésre sem volt mindeddig lehetőség. E kettősség miatt kell nap mint nap újabb és újabb nehézségekkel megküzdenünk, új megoldásokat találnunk, hogy a Föld a mainál emberibb hellyé váljon.

Van-e létjogosultsága a filozófiának a változások e korszakában? A válasz határozott igen. Hiszem, hogy a filozófusoknak alapvető szerepük van a jelen megértésében és a jövő társadalmának felépítésében. Ez a meggyőződés késztetett, hogy gondom legyen arra, hogy az UNESCO növelje aktivitását a filozófia területén is. Elhatározásomnak két fő indítéka van, s e két okot kívánom most röviden kifejteni.

Először is a filozófia óriási öröksége biztosítja azt az eszköztudást, amelynek birtokában jobban megérthetjük a szemünk előtt zajló változásokat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a régi és mai filozófusoktól készen megkapjuk a válaszokat. Mindazonáltal fontos, hogy tanulmányozzuk azt a hatalmas gondolat- és fogalomhalmazt, amelyet a filozófiai doktrínák tartalmaznak. Készségeket, képességeket nyújtanak a számunkra szükséges új elemzések elvégzéséhez. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az interdiszciplináris gondolkodás legrégibb forrása minden kultúrában a filozófia. A filozófusok számára nem új követelmény, hanem útkeresésük természetes módja az, hogy az ismeretek különböző területei közötti határvonalakat elmozdítják, különböző elméleti megközelítéseket összehasonlítanak, és a gondolkodás határait - amennyire csak lehetséges - kitágítják.

Ebben az értelemben a filozófia a szabadság iskolája. A gondolkodás szüntelen megújítására ösztönöz. Az intellektuális beidegződések ellen gyógyír az új eszmék kidolgozása. A filozófia meg akar felelni az új eszmék kihívásainak.

Ez a filozófia fő mozgatórugója. Ez az, amiért fel kell hívnunk a filozófusokat arra, hogy elemezzék az emberiség problémáit. Az UNESCO-nak nem az a feladata, hogy versengjen a különböző speciális területekkel (pl. filozófiatörténet, filozófiai elméletek tudományos elemzése). Erre vannak e tudományterületekkel foglalkozó intézetek. Feladata inkább az, hogy arra késztesse a filozófusokat, hogy aktívan részt vegyenek - írásban, nyilvános vitákon, rögzített interjúkon és minden más, a médiával és a nagy nyilvánossággal kapcsolatos módokon - a világ problémáival foglalkozó nemzetközi töprengésben.

Önálló ítélőképesség

A másik ok, amiért hiszem, hogy a filozófiának alapvető szerepe van jövőnk építésében, kétségkívül még sürgetőbb, mert a széles körben elterjedt, elérhető és releváns filozófiaoktatás alapvetően segíti a szabad állampolgárok fejlődését. Arra bátorít, hogy mindenki maga alakítsa ki véleményét, meghallgassa mások gondolatait, vitába szálljon velük, és csak az ésszerű érveknek hódoljon be. Ezen a módon is megvalósul a szabadság iskolája.

Az alapvető jogoknak ilyen gyakorlati oktatása az egyetemes jogok felismeréséhez vezet azzal, hogy segíti a szokatlan nézetek megértését, fejleszti reflektálókészségünket, kiterjeszti gondolkodásunk határait. Lehetővé teszi, hogy a válaszok sokféleségén túl gondolkodásunk olyan szintre jusson, ahol az élet alapvető kérdéseire adott válaszok inkább az emberiségen belüli hasonlatosságokat, mintsem a különbségeket mutatják meg. Például az ismeretek alapjairól, a cselekedeteinket irányító értékekről, mások személyének és nézeteinek tiszteletben tartásáról és a jövő generációja iránti felelősségről való töprengés mind-mind univerzális probléma.

A mindenki számára adott és elérhető filozófiai gondolkodásra való késztetés annak a megvalósulása, amit Paul Valery a Nemzetközi Szellemi Együttműködés Irodája keretén belül, az 1930-as években hirdetett meg mint a "szellem társadalma" gondolatát. Ebben az értelemben mindaz, ami segíti a filozófiaoktatás kibontakozását, hozzájárul az "emberi elme nyugalma védműveinek" megvalósulásához, amely szintén az UNESCO alapvető feladatai közé tartozik. E szervezet mindig is feladatának tekintette mind a gyermekek, mind a felnőttek filozófiaoktatásának fejlesztését. Ahhoz azonban, hogy az UNESCO képes legyen az energiák katalizálására, elengedhetetlen a filozófiatanítás jelenlegi helyzetének felmérése.

Fennállása óta az UNESCO több lépést is tett e cél érdekében: 1950-ben a közgyűlés (General Conference) ötödik ülésén elhatározták egy olyan vizsgálat elkészítését, amely "felméri, hogy a filozófiatanítás milyen helyet foglal el a különböző oktatási rendszerekben; hogyan tanítják, és milyen hatást gyakorol az állampolgári nevelésre" (4-es számú határozat, 1212). Ez az első tanulmány, melynek eredményeit Georges Ganguilhem francia filozófus irányításával 1953-ban publikálta az UNESCO, mára már elavult, így felülvizsgálata, kiterjesztése és rendszerezése is szükségessé vált. Ezt a feladatot a Filozófia és demokrácia a világban című program kapta, melyet a filozófus-zsurnaliszta Roger-Pol Droit irányít.

Új demokráciák

A huszadik század második felében hatalmas politikai és kulturális átalakulások zajlanak. Bizonyos vonatkozásokban már nem ugyanazon a bolygón élünk, mint az 1950-es évek polgárai. Kétségtelen, hogy a filozófia és a filozófia tanítása is átalakult. A legfontosabb változás azonban az, hogy új demokráciák alakultak Afrikában, Ázsiában, a posztkommunista országokban, a katonai diktatúráktól megszabaduló latin-amerikai országokban és néhány arab országban. Sőt, az UNESCO is átalakult ebben a fél évszázadban. A tagállamok száma jelentősen megnövekedett, és a szervezet tevékenységi köre is kiterjedt. Számos krízist túlélve sikerült önmagát megújítania és visszatérnie az eredeti alapelvekhez.

Néhány adattal bemutatok egy mai és egy 1951. évi felmérés közötti különbséget. A korábbi felmérés kilenc ország adatain alapult, a Filozófia és demokrácia a világban program alapján végzett felmérés adatai pedig hatvanhat országból származnak. Összegyűjtésük és táblázatba foglalásuk néhány hónap leforgása alatt megtörtént. A mennyiségi mutatókon kívül a felmérés levont négy fontos következtetést, és elkészítette az elemzés előzetes vázlatát.

Roger-Pol Droit jelentése számos konkrét javaslatot is összegyűjt, például a többszintű pedagógiai megközelítéssel kapcsolatban könyveket, távoktatási, audiovizuális és számítógépes technológiákat. Ez a gyakorlati aspektus alapvető fontosságú, mivel még a legapróbb változás is, amelyet egy ilyen vállalkozás beindíthat, az egyetemes bürokrácia feletti győzelemmel ér fel. Maga az a tény, hogy az előttünk fekvő javaslatok számosak és meglehetősen részletesek, már a megvalósulás jó esélyével biztat.

Melyek pontosan azok a szálak, melyek összekapcsolják a filozófiát és a demokráciát? Úgy találtuk, hogy a filozófia oktatása párhuzamosan fejlődik és terjed a demokráciával. Az önkényuralom és a totalitárius rendszer betiltja a filozófia oktatását, vagy eltéríti eredeti hivatásától, attól, hogy a szabadság előmozdítója legyen. A filozófiára vonatkozó párizsi deklaráció, melyet a Filozófia és demokrácia a világban című, 1995. február 15-26 között rendezett UNESCO-konferencia keretében megtartott Nemzetközi Tanulmányi Napok résztvevői is magukénak vallottak, joggal hangsúlyozza, hogy "a filozófiaoktatás önálló gondolkodású, figyelmes embereket nevel, képessé teszi őket arra, hogy ellenálljanak mindenfajta propagandának, fanatizmusnak, kirekesztésnek és intoleranciának; ezzel is elősegíti a béke megteremtését, s felkészíti az emberiséget arra, hogy felelősséggel vállalja korunk nagy kérdéseinek megoldását, különösen az etika területén". Ez a figyelmet érdemlő szöveg, melyet széles körben kellene terjeszteni, azt az idevágó gondolatot is felidézi, mely szerint "a filozófiai gondolkodás fejlesztése az oktatásban és a kulturális életben nagy szerepet játszik a polgárság nevelésében, mivel fejleszti az ítélőképességet, s emiatt minden demokráciában alapvető fontosságú".

A filozófia autonómiája

Egy lehetséges félreértést el kell azonban oszlatni. Hiba lenne, ha a filozófiát és a demokráciát teljesen egyenértékűnek tekintenénk. Nem igaz az sem, hogy a filozófia szükségszerűen, természeténél fogva a demokrácia oldalán áll. Az illúzióink rabjai lennénk, ha aszerint szeretnénk fejleszteni a filozófia oktatását, mintha az automatikusan és minden nehézség nélkül a demokratikus értékrend terjesztését szolgálná. Annak ellenére, hogy alapvető kapcsolat van a filozófia gondolat- és szólásszabadság, valamint a demokrácia egyenlőség- és pluralizmus eszméje között, ebből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy minden filozófus szükségszerűen a demokrácia képviselője is. Számos példa van arra, hogy a filozófiai elmélkedés és a demokrácia között szoros kapcsolat van. Vegyük például az ókori Athént a Krisztus előtti V. században, a XVIII. századi Franciaországot, Nyugat-Európát 1848-ban vagy az 1989 utáni Kelet-Európát. Mindezek ellenére voltak olyan nagy filozófusok, akik nem voltak demokraták. Jelentheti-e ez azt, hogy Platónt, Nietzschét vagy Heideggert kihagyjuk a filozófia tanulmányozásából? Már a gondolat is teljesen abszurd. Inkább azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a filozófia autonóm tudomány. A szabadság iskolájaként nem szolgálhat ki semmilyen politikai rendszert vagy ideológiát. A filozófia mindent, még a saját létét és módszereit is állandó vizsgálatnak veti alá. Kétségtelen, hogy éppen ez a tulajdonsága teszi leginkább hasonlatossá a demokráciához: mindkettő képes az erőteljes önkritikára.

A filozófia folyamatosan megkérdőjelezi önmagát. Hisz a kételkedés termékenyítő erejében. A dogmákkal nem ez a helyzet. A demokrácia is állandó vizsgálatnak veti alá önmagát, nem félve attól, hogy felismerje saját gyenge pontjait, ez a tulajdonság azonban a diktatúrákra és totalitárius rendszerekre nem jellemző. A filozófia és a demokrácia közötti kapcsolat ezek alapján nem a felszínen, a gondolat- és szólásszabadságban keresendő. Azon alapul, hogy mindkettő bátorítja az olyan kritikát, mely tiszteletben tartja mások méltóságát. A filozófusok felszólítanak bennünket arra, hogy fejlesszük ítélőképességünket, hogy a politikai és társadalmi szervezetek közül a számunkra legmegfelelőbbet válasszuk ki, hogy alakítsuk ki saját értékrendünket, vagyis röviden, hogy valóban szabaddá váljunk. A sok veszély között nincs is más reményünk.

Fordította: Simovits Ágnes

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.