2019. október 16., szerda , Gál

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2007 szeptember

A Sulinet Digitális Tudásbázis tananyagainak felhasználása az oktatásban

2009. június 17.

A Sulinet Digitális Tudásbázis (http://sdt.sulinet.hu) felhasználásával a pedagógusok olyan e-learning-tananyaghoz, multimédiás tartalomhoz juthatnak hozzá, amelyek alkalmazása az eddigi pedagógiai módszerek átgondolását, módosítását, korszerűsítését igényli. A tudásbázis tanórai felhasználásához a digitális pedagógiában új tanítási és tanulási módszerek fejlesztésére és terjesztésére van szükség annak érdekében, hogy a tanulók a világháló lehetőségeivel élve sikeres tanulási stratégiákat alkalmazhassanak. Jelen tanulmány a tudásbázis tananyagegységeinek és tananyagelemeinek a tanórai hasznosításaira, alkalmazásaira tesz módszertani javaslatokat.

Dancsó Tünde

A Sulinet Digitális Tudásbázis tananyagainak felhasználása az oktatásban

A digitális tananyagok tanórai alkalmazása

A korszerű oktatás egyre nélkülözhetetlenebbé váló feladata az informatikai eszközök technikai használatának gyakorlati tanítása és a működtetéshez szükséges elméleti tudás együttes fejlesztése. E két terület közötti egyensúly megteremtése stratégiai jelentőségű, hiszen az eszközök optimális működtetéséhez szükséges gondolkodási képességek fejlesztése nélkül az eszköz technikai használatának az ismerete a folyamatosan fejlődő szoftverek világában elértéktelenedik (Dancsó 2005). Az alkalmazott módszerek között az önálló elsajátítás, illetve a tanár által irányított tanulás mellett egyre gyakrabban megjelenik a kortársi csoportokban zajló tapasztalatszerzés lehetősége is. A páros vagy csoportos tanulás mellett szól, hogy az interakciók számának növekedése következtében a tanulás hatékonyabb, a kognitív képességek mellett a diákok kommunikációs, szociális képességei is fejlődnek, amelyek a tanulási önszabályozás rendszerének kialakítására, az érdekérvényesítés fontosságának a felismerésére és alkalmazására késztetnek.

A kompetenciafejlesztés az iskolában funkcionálisan a tanulást, kommunikációt, tudásszerzést, gondolkodást jelenti (Nagy 2000). A tanítási-tanulási folyamatok közben azokat a kognitív rutinokat, készségeket, képességeket kell fejleszteni, amelyek a szociális, társadalmi, gazdasági környezetben való aktív részvételhez szükségesek. A kognitív kompetencia fejlesztése közben motiváló szerepe lehet a megismerési, értelmezési, felfedezési, alkotási, tudás vagy siker iránti vágynak, a játékszeretetnek és a kreativitásnak.

A Nemzeti alaptanterv a kommunikációs, szabálykövető, lényegkiemelő, együttműködési, problémamegoldó, kritikai, információkezeléssel kapcsolatos kompetencia fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, ezért ezekre az elektronikus tananyagok fejlesztése és alkalmazása közben is kiemelt figyelmet kell fordítani.

Az oktatási segédanyagok tanórai és tanórán kívüli használatát a konstruktív pedagógia és a digitális pedagógia módszertanának fejlesztése támogathatja (Horváth–Könczöl 2005). A digitális pedagógia résztvevőivel szemben elvárás, hogy minél alaposabban ismerjék meg a Sulinet Digitális Tudásbázis keretrendszerét, a rendszer alkalmazási lehetőségeit a tanítás-tanulás folyamatában, szerezzenek tapasztalatot a rendszer kezelésében, a tananyagok keresésében és a tanórai felhasználásukban. A haladó szintű felhasználók gyakorlatot szerezhetnek a tananyagok tervezésében, összeállításában, készítésében, szerkesztésében, fejlesztésében is.

Minden fejlesztés, így egy pedagógiai fejlesztés is csak akkor lehet sikeres, ha a tervezés és a megvalósítás során a kutatási eredményeken kívül tekintetbe veszi a felhasználók igényeit, fogadóképességét, valamint figyelemmel kíséri a termék hasznosulásának mértékét. A digitális tartalmak pedagógiai minőségének a garantálása és hatékony iskolai felhasználásának az elterjedése hosszú évekig eltarthat, és a folyamat bevezetését valószínűleg szakmai viták kísérik majd (Halász–Lannert 2007). A kialakított rendszer értéke a pedagógusok innovatív hozzáállásával, kreatív feladatok alkotásával, a tanulók megfelelő motivációjának megteremtésével javítható.

Az attitűd fejlesztése

A tananyagok alkalmazásakor nem szabad szem elől téveszteni az iskola elsődleges célját, miszerint a tanulókat a társadalmi beilleszkedésre kell felkészíteni, és ez elsősorban a korszerű eszközök használata iránti attitűd pozitív irányú megalapozását igényli. Az attitűd értékéről országos adatok állnak rendelkezésünkre, mivel az OECD által szervezett 2003. évi PISA-méréskor a 15 éves tanulók egy IKT-kérdőívet is kitöltöttek. A kérdőívben az attitűdöt olyan kérdésekkel térképezték fel, amelyekben a tanulóknak a számítógépek fontosságáról, szórakoztató jellegéről, a számítógép iránti érdeklődésükről, illetve arról kellett véleményt nyilvánítaniuk, hogy a számítógéppel végzett munka közben mennyire veszítik el az időérzéküket. A kérdőív eredménye szerint a számítógéppel való tevékenységet a magyar tanulók 88%-a szórakoztatónak tartja, 74%-ukat érdekli, de csak 71%-uk értett egyet azzal az állítással, hogy a számítógéppel végzett munka fontos az életében, míg a számítógéppel való munka során 68%-uk feledkezik el az időről (OECD 2005). Az adatok azt igazolják, hogy a magyar tanulók a számítógépet elsősorban szórakoztató eszköznek tekintik, a számítógép fontosságát, tanulási eszközként való alkalmazását legtöbbjük ebben a korban még nem ismeri fel. A felmérés eredményeképpen a magyar diákok (N=4765) informatikai attitűdjét jellemző érték a részt vevő 24 OECD-tagország 0,00 átlagához képest alacsonyabb lett (–0,20). Ez azt jelenti, hogy a magyar tanulók attitűdje ezen a téren alacsonyabb, mint a legtöbb OECD-tagország diákjaié. A mérés során mindössze három országban (Japán, Finnország, Írország) mutattak ki alacsonyabb attitűdértéket a 15 éves tanulókra vonatkozóan.

Az SDT kollaboratív eszköztára

A digitális pedagógia alkalmazásának feltétele a gazdag, sokoldalúan illusztrált, könnyen érthető és feldolgozható tartalom, gyorsan elérhető elektronikus tananyagbázis, valamint a szükséges, egyszerű, érthető funkciókat biztosító keretrendszer együttesén alapszik, amely megfelelő módszertan kidolgozásával és elterjesztésével válhat sikeressé.

Az SDT keretrendszere segítségével munkacsoportot hozhatunk létre, a fórum alkalmazásával a tagok között kooperáció valósítható meg. Az együttműködés hatékonyságát növeli, ha nemcsak az egy helyen tanuló diákok és tanárok vesznek részt a kommunikációban, hanem osztályok, esetleg iskolák között hozunk létre közös tudásbázist (Hunya 2005).

A kollaboratív eszközök sikeres alkalmazásának egyik előfeltétele a felfedezésen alapuló közös munka kialakításának az igénye, az alkalmazás folyamatainak az azonosítása, az alkalmazás közben felmerülő nehézségek feltérképezése, valamint e folyamatok kezelésének az alapvető ismerete, amely biztosítja, hogy a tanulási folyamatok során a tanulók valóban fejlesztőeszközöket alkalmazhassanak. Ez azt jelenti, hogy az alkalmazás előtt fel kell tárni a multimédiával segített didaktikai innovációk módszertanát, a személyi, tantervi és szervezeti igényeket, illetve a gyakorlati használatot megelőzően érdemes feltérképezni az alkalmazás korlátait is (Ton de Jong 2002).

Az SDT tananyagbázisának jellemzői

A Sulinet Digitális Tudásbázist 2007-ben EduMedia Éremmel és EduMedia Pecséttel díjazták. Az e-learning-keretrendszer több mint 11 ezer tanórai elektronikus tananyagot, ezen belül több mint egymillió tananyagelemet, szöveget, képet, térképet, animációt, szimulációt, videót, hanganyagot, linket, tesztfeladatot tartalmaz a közoktatás és a szakképzés 17 szakmacsoportjának érettségire felkészítő moduljainak témaköreiben. A rendszer oktatási és nonprofit célra bárki számára ingyenesen elérhető (http://www.sulinet.hu/tart/cikk/Rca/0/31710/1).

A tudásbázisnak két fontos összetevője van, a keretrendszer és maga a tananyagbázis. A keretrendszer legfontosabb funkciói a tananyagok közötti navigálás, a tananyagok megjelenítése és lejátszása. A tudásbázis tanulási és tartalommenedzsment (Learning Content Management System, LCMS) típusú keretrendszere és tananyagai lehetőséget biztosítanak az IKT-kompetencia fejlesztésére, a korszerű digitális pedagógiai módszerek alkalmazására, olyan Virtuális Tanulási Környezet, VTK (Virtual Learning Environment, VLE) kipróbálására, amelyben tanulás és tanár-diák interakció zajlik. „Az SDT program több mint e-learning-keretrendszer, a programban egyszerre kívánják fejleszteni a VTK kialakításához szükséges összes elemet.” (Horváth–Könczöl 2005)

A tananyagok együttesen jelenítik meg a szöveges és egyéb multimédiás, képi, illetve hangzó elemeket. A tananyagelemek között a legértékesebbek azok az interaktív elemek, amelyek használata közben a tanulók azonnali visszacsatolásban, értékelésben részesülhetnek. Az e-learning fejlesztése a hagyományos, papír alapú tananyag átalakítását igényli, de már a konvertálás első fázisában, a didaktikai tervezés során ki kell alakítani a tananyag optimális hatásrendszerét, amelynek során figyelembe kell venni azt, hogy a tananyagelemek, a szövegelemek, képek, animációk, mozgóképek, hangok, tesztfeladatok nem additív módon egészítik ki egymást, hanem transzformatív módon hatnak egymásra (Komenczi 2005).

Az SDT tananyagára is jellemzőek az e-learning-szabványok fő vonásai. A tananyag elemenként külön kezelhető, az elemek egyértelmű felhasználását egyéni, szemléletes szimbólumrendszer segíti. A pályázatokon készített tananyaggal szemben elvárás, hogy újrahasznosítható és tartós legyen, amely azt eredményezi, hogy a különböző verziójú keretrendszerekben ugyanúgy jelenik meg (Fogarasi–Nagy–Papp 2005).

A felhasználók oktatási, kutatási, ismeretterjesztési célokra térítésmentesen vehetik igénybe a tananyagokat. Rendeltetésszerű használatnak minősül a tananyagok módosítása, fejlesztése a tananyagszerkesztő (WorkflowClient) használatával, valamint a tananyagok tanórai vagy tanórán kívüli oktatásra való használata, így például a mentés vagy a feladatlapok nyomtatása is. Rendeltetésellenes használatnak minősül azonban az SDT-ben található vagy abban létrehozott anyag profitorientált felhasználása, illetve más weboldalon történő megjelenítése.

Tananyagegységek

A tananyagegység a tananyagelemek (Learning Object, LO) szervezett struktúrája. A tudásbázisban a leggyakrabban alkalmazott tananyagegység a téma, a foglalkozás, a lap, de egységként kezelendő a gyűjtemény, a fogalomtár, a tananyagvázlat és a foglalkozásvázlat. A tananyagegységek elérési útvonala a tallózóablakban, valamint a tartalmat megjelenítő ablak feletti interaktív felületen is nyomon követhető.

Téma

Az SDT-tananyagok ún. témákba szervezetten találhatók meg az adatbázisban. A témák összessége a teljes tananyagot felöleli, az egyes témák egy-egy nagyobb tananyagrészt dolgoznak fel, amelyek alatt ún. altémák is lehetnek. A témának, illetve altémának ugyanaz a szimbóluma. A témák foglalkozásokból épülnek fel.

Foglalkozás

A foglalkozás olyan tananyagegység, amely egy tanórán, 5-40 perc alatt feldolgozható ismeretanyagot tartalmaz, de természetesen egy tanórán nem kell a teljes foglalkozást feldolgozni, elegendő a foglalkozásnak egy kiválasztott részét elvégezni. A foglalkozás tartalmát a címe és a tárgya jellemzi. A cím rövid, de nem a tartalom általános leírása, a tárgy a címnél általában bővebb információt hordoz. A foglalkozás szerkezetileg csomópontokból áll, a csomópontokat leggyakrabban lapok alkotják, de csomópontok lehetnek gyűjtemények, feladatok, tevékenységek, sőt ritkább esetben akár elemek, például animációk is.

A foglalkozások címei az egyes műveltségi területek témái alatt olvashatók a bal oldali tallózóablakban. Ha a tallózóban kijelöljük egy foglalkozás címét, akkor a jobb oldali ablakban megjelennek a foglalkozás feldolgozására vonatkozó ikonok, megismerhetjük a foglalkozás tárgyát, a hozzá tartozó tanári és tanulói programokat (TIP-TAP), a foglalkozást alkotó csomópontok címét, megnyithatjuk a tananyagvázlatot vagy a foglalkozásvázlatot, illetve letölthetjük a foglalkozás referenciacsomagját.

Foglalkozásgráf

A foglalkozás szerkezetét a foglalkozásgráf ábrázolja, amely egyben a csomópontok feldolgozásának a sorrendjét jelzi a tanár és a tanuló számára. A foglalkozás csomópontjai közötti bejárási útvonal sorrendje a gráf szerkesztésekor definiálható. A foglalkozásgráf összefüggő és egyértelműen kijelöli azt az egységet (esetleg elemet), amelynek feldolgozásával a foglalkozás kezdődik. A foglalkozásgráf szerkezete azokat a tanulási utakat jelképezi, amelyeknek a bejárásával a foglalkozás feldolgozható. Egy foglalkozás többféle módon is feldolgozható, egy gráf az elágazásai révén többféle, a tanórai differenciálást támogató tanulási utat jelképezhet. Mivel a tudásbázis LCMS típusú rendszer, ezért a foglalkozások gráfjaiban általában nem találhatók olyan utak, amelyek egy csomópont többszöri feldolgozását javasolnák, mert az ismételt feldolgozás a tanulásirányítást szolgáló LMS (Learning Management System) típusú rendszerek jellemzője.

A foglalkozás gráfja a Tallózó ablakban jelenik meg, ha a foglalkozás nyitólapján a Foglalkozás megnyitása menüpontra kattintunk. A foglalkozáson belüli navigálást a gráf interaktív csúcspontjai is lehetővé teszik.

Lap

A foglalkozásokat lapok építik fel, egy foglalkozás általában több lapból áll. A lap akkora tananyagrész, amely egy képernyőnyi területen jelenik meg, vagy minimális gördítéssel áttekinthető. A lap a tananyagelemeket rendezett formában jeleníti meg. Az egyes lapokon általában többféle típusú tananyagelem található, amely az adott lapon megjelenő információ többféle módszerrel való feldolgozását támogatja. Az egyes lapokhoz külön tanítási és tanulási program tartozik, amely a lap aktualizálását követően tekinthető meg a Szolgáltatások ablakban. A lapok címei általában pontos információt szolgáltatnak azok tartalmáról, így a címek áttekintésekor a tanár egyértelműen el tudja dönteni, hogy az adott rész illik-e a tanóra tartalmához.

A foglalkozás lapjai a tanórán feldolgozandó anyagot egységekben jelenítik meg, egy lapon található információ a tanórán egyszerre feldolgozható egységet takar. A lapok közötti kapcsolatokat, a feldolgozás javasolt sorrendjét a foglalkozás gráfja jeleníti meg.

A lapok tanári és tanulói információi

Az egyes lapok feldolgozásához tartozó tanulási és tanítási útmutatók a Szolgáltatások ablak Tanár/Tanuló gombjával érhetők el. Diáknézetben az adott laphoz tartozó tanulói, tanárnézetben a tanári információk olvashatók. A lapokhoz tartozó tanulói, illetve tanári információk az egyes lapok feldolgozásához, a tanulás szervezéséhez adnak ötleteket, javaslatokat, módszertani tanácsokat.

Gyűjtemény

A gyűjtemény olyan tananyagegység, amelyben tesztfeladatokat, szövegelemeket, képeket, hangokat, animációkat, mozgóképeket, linkeket vagy tevékenységeket találhatunk. A gyűjteménynek kétféle típusát különböztethetjük meg: az egynemű és a többnemű gyűjteményeket. Az egynemű gyűjtemények azonos típusú elemeket, a többneműek különböző típusú elemeket tartalmazhatnak. Az SDT tananyagbázisában leginkább homogén gyűjteményekkel találkozhatunk.

Tanulói program

A tananyagegységekhez tartozó tanulói programok (TAP) ötleteket, tanácsokat adnak az adott tananyag hatékony feldolgozásához, módszertani javaslatokat tesznek az önálló tanulás sikeres megvalósításához. A tanulói információ utalhat az adott foglalkozás vagy lap feldolgozásához szükséges előismeretekre, tanácsot adhat a célok elérése érdekében megvalósítandó tevékenységekre, gyakorlatokra, tanulási módszerekre, felhívhatja a figyelmet a tananyag összefüggéseire, rámutathat az adott foglalkozás helyére a tananyagban, illetve hasznos instrukciókat, információforrásokat adhat az érdeklődők részére további fejlődésük segítése érdekében. A korszerű pedagógiai módszerek elterjedésének egyik eszköze lehet a foglalkozásokhoz tartozó hatásos, figyelemfelkeltő, érdekes tanulói program, amely a módszerek kipróbálására, a tananyag elsajátítására, közös feldolgozására ösztönzi a diákokat, sőt további tevékenységre, például kutatómunkára készteti őket.

A jó tanulói útmutató formailag kerüli az utasító, felszólító, parancsoló mód használatát, helyette a tanácsadó, javaslattevő, feltételes módot használja, azaz a tanuló döntésére bízza, hogy a változatos tanulási módszerek, javaslatok, ötletek közül melyiket tekinti relevánsnak, megvalósíthatónak, követendőnek. A tanulási módszerre vonatkozó javaslat a foglalkozás során feldolgozott tananyag tartalmának hasznosságát, felhasználási lehetőségeit hangsúlyozza. A jó tanulói információ a tanulókat a tananyaggal kapcsolatban gondolkodásra, problémamegoldó képességük fejlesztésére, társas tevékenységek végzésére, a szövegrészek közös értelmezésére, csoportos feldolgozására, a képek szövegkörnyezettel azonos vagy azt kiegészítő információhordozó szerepének felismerésére ösztönzi. A tanulói útmutató pedagógiailag akkor eredményes, ha a Nemzeti alaptantervvel megegyező alapelveket közvetít, azaz többek között hangsúlyozza a szociális, az életviteli és az IKT-használattal kapcsolatos kompetenciák fontosságát, és ezeket tartalmában a tanuló számára az életkori sajátságoknak megfelelő szövegkörnyezetben, érthető, könnyen megvalósítható, követésre alkalmas módon közvetíti. Például Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című novellája feldolgozásának tanulói programjában az alábbi instrukciók olvashatók.

Közismeret – Műveltségi területek» Anyanyelv és irodalom » Irodalom» Irodalom »7. osztály» Az epika »A novella »A novella » Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem

„Hallgasd meg az Utazás a koponyám körül részletét! Ezután olvasd el az életműről szóló tankönyvi szöveget! Nézd meg a filmadaptációkat! A Tanár úr kérem című írásműhöz készített rajzos illusztrációkat tekintsd meg! Ezután olvasd el a Röhög az egész osztály című részletet! Olvasd el a tankönyvi műértelmezést! Keresd meg a fogalomtárból a komikum szócikket! Ha nevetni akarsz, a komikum példatárából hallgasd meg a Moličre-művek részleteit, és nézd meg a filmrészleteket!”

Tanítási program

A tanítási program (TIP) a tanárok részére tartalmaz információkat az adott foglalkozás feldolgozásához. A tanítási program kiemeli és pontosítja az adott foglalkozás tananyagának tanítási céljait, különböző alternatív felhasználási lehetőségeket mutat be, jelzi azt, hogy hogyan lehetne társítani az IKT alapú tanítási módszereket a hagyományos tanítási módszerekkel, javaslatot tesz a tananyaggal kapcsolatos egyéb online vagy papír alapú szakirodalom feldolgozására.

Azok a tanári útmutatók, amelyek figyelembe veszik a Nemzeti alaptanterv irányelveit, rendszerint integrálják a kompetenciafejlesztés egyes területeit is, tehát utalnak a kommunikációs, szabálykövető, lényegkiemelő, együttműködési, problémamegoldó, kritikai, döntési, életvezetési, valamint az információk kezelésével kapcsolatos képességek fejlesztésére is.

A foglalkozás felhasználásának a hatékonyságát növeli, ha a tanítási és tanulói program egymással koherens, és ugyanazt a tanítási, illetve tanulási módszert közvetíti a tanár, illetve a tanuló számára is. Például Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című novellája feldolgozásának tanítási programjában az alábbi javaslatok szerepelnek.

Közismeret – Műveltségi területek » Anyanyelv és irodalom » Irodalom » Irodalom » 7. osztály»Az epika » A novella » A novella » Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem

„Érdemes megismertetni Karinthy Frigyest az életmű és a fotó segítségével. Hasznos, ha a tanulók előzetesen olvasgatnak a szöveggyűjteményből. Célszerű megbeszélni, milyen tipikus helyzeteken nevettek. Segít az értelmezésben, ha a tanulók iskolai élményeikből mulatságos történeteket mesélnek el, majd közösen összegyűjtik a komikum jellemzőit. Hasznos, ha utóbbiakról vázlatot készítenek. Ellenőrzésképpen célszerű megnézni a fogalomtárat, és ha kell, kiegészíteni a vázlatot.”

Fogalomtár

A fogalomtár típusú tananyagegységben helyezkednek el az adott foglalkozáshoz tartozó fogalmak és azok leírásai, definíciói. A fogalom jelentését a tananyag készítői nagyon tágan értelmezhetik, ezért egy-egy műveltségi területhez tartozó tananyag akár több ezer fogalmat is tartalmazhat foglalkozásonként csoportosítva.

A tananyagban használt fogalmak általában együtt is megtekinthetők a foglalkozáshoz kapcsolódó fogalomtárban. A fogalomtár listájában mindig csak az első tíz fogalom neve jelenik meg, a többi elem a További elemek“ gomb használatával tekinthető meg. A foglalkozás során az egyes fogalmakkal és a fogalmak jelentésével, definícióival a szövegelemek olvasása közben is találkozhatnak a tanulók. A fogalom magyarázata a fogalom mellett felugró, rögzített méretű, gördíthető szövegdobozban jelenik meg az egérmutató hatására. Ezek a felbukkanó szövegdobozok olvasás közben azonban zavarhatják azokat a tanulókat, akik az egér mutatójával követik a sorokat, ezért a szövegdobozok megjelenését kikapcsolhatóvá kellene tenni a tudásbázisban.

A tantárgyak közötti integrációt, a tudományterületek közötti összefüggések feltárását támogatja, hogy az egyes fogalmakhoz tartozó magyarázatok ugyanabban a szövegdobozban jelennek meg, zárójelben annak a tantárgynak vagy korosztálynak a megjelölésével, amely számára az adott definíció íródott. Például a folyadék definíciója így jelenik meg a fizika fogalomtárában: „A halmazállapotok egyike, melyben az anyag felveszi a tartóedény alakját.” A kémiában a folyadék definíciója ugyanezt a leírást is tartalmazza, sőt ennél bővebb információt ad: „A folyadék részecskéi közel vannak egymáshoz, közöttük erős kölcsönhatás van. Ennek következménye, hogy gyakorlatilag összenyomhatatlanok. A részecskék egymáson elgördülhetnek. Felveszik a tartóedény alakját, térfogatuk állandó, alakjuk viszont nem.” Az egyes műveltségi területek fogalmaihoz tartozó különböző definíciók összehasonlítása hasonlóság vagy azonosság esetén a tanultak megerősítését szolgálja, míg az eltérések, különbségek az okok feltárására ösztönözhetik a tanulókat; mindez lehetőséget nyújt a tantárgyak közötti kapcsolatok kiépítésére, az integráció megteremtésére.

Fogalomtérkép

A jelentést tartalmazó információk szervezésére, a szerveződés leírására számos modellt alkottak már a kognitív pszichológiában, az egyik megközelítés szerint a jelentéssel rendelkező információkat szervező sémák a fogalmak, amelyeket állítások, kijelentések kapcsolhatnak össze. A kapcsolatok és a fogalmak alapján nagyméretű hálózatok készíthetők, a hálózatokban kialakult szorosabb kapcsolatok pedig újabb sémákká szerveződhetnek. A hálózatok modelljei jól szemléltethetik azt, hogy miként válik az értelmetlen adathalmazból értelmes tudás, hogyan kapcsolódhat egy eddig nem ismert fogalom a már ismert elemekhez (Csapó 2003).

Az információk fogalmi térképekkel való értelmezése, feldolgozása olyan tanulási technika, amely az értelemgazdag tanulást támogatja. A fogalmi térkép készítése megkönnyíti az információk rendszerezését, szervezését, elősegíti a tananyag hatékony feldolgozását. Kutatási hipotézisek szerint a fogalmi térképezés rendszeres használata révén a tanulók tudása stabilabbá, szervezettebbé válik. Ezt kívánta igazolni az egyik hazai kutatás, amelynek során a tanulók kétféle feladatot kaptak: előre elkészített térképet kellett kiegészíteniük a hiányzó fogalmak, kapcsolatok megnevezésével, illetve önállóan rajzolhattak fogalomtérképet. A kutatás célja az volt, hogy a tanulók a program végére elsajátítsák a fogalmi térképezés technikáját, illetve emelkedjen a tudásszintjük (Habók 2007).

Az SDT-ben a fogalmak közötti logikai kapcsolatokat vizuálisan egy csúcsokból és élekből álló fogalomtérkép jeleníti meg, a csúcsokat irányított élek kötik össze. A fogalomtérképeket az SVG Viewer szoftverrel lehet megtekinteni. A fogalomtérkép olyan fastruktúra, amely a tananyag fogalmainak kapcsolódásait, egyben a feldolgozhatóság sorrendjét is ábrázolja. A fogalmak közötti kapcsolat egyirányú, és tartalmazza a kapcsolat típusát is. Bár egy foglalkozáshoz tartozó fogalomtérkép többféle módon is elkészíthető, a rendszerben természetesen csak egyféle változat található, amely a fejlesztő logikáját tükrözi.

Érdekes és hasznos pedagógiai kísérlet, ha a pedagógusok az adott fogalmak felhasználásával tetszőleges fogalomtérképet rajzoltatnak a gyerekekkel. Az egyénileg készített fogalomtérkép jól jellemzi a tanuló gondolkodásmódját, igazolja rendszerben való gondolkodásának eredményességét, és feltárja hiányosságait. A gráf szerkesztésekor követelmény a teljesség, az áttekinthetőség és a kapcsolatok típusának minimalizálása. A fogalomtérkép használata lehetővé teszi, hogy egy-egy tanórát a fogalmak közötti összefüggések alapján építsünk fel.

Az SVG Viewer programmal kereshetünk a fogalomtérkép fogalmainak és kapcsolatainak a szavai között, a kép mérete változtatható, nagyítható, kicsinyíthető, illetve bármikor visszaállítható az eredeti méretre, a térkép mozgatható, kinyomtatható, valamint lementhető vektorgrafikus képként.

Az egyes foglalkozásokhoz tartozó fogalomtérképek összegyűjthetők, és tömbösítve is alkalmazhatók. A képállományok konvertálást követően egyedileg módosíthatók, például a kapcsolatok vagy a fogalmak nevének törlésével a tanóra végén az elsajátítottak ellenőrzésére is felhasználhatók. A fogalomtérkép kiegészíthető, a már meglevőkhöz új fogalmak is beépíthetőek, vagy összefoglaláskor, a fogalmak rendszerezésekor is hasznos tanítási-tanulási segédeszköz lehet. A kész fogalomtérkép egyik alkalmazása lehet például az, ha olyan fogalmak közötti kapcsolatok leírását kérjük a tanulóktól, ahol a fogalmak nem közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz. A kapcsolatok definiálása a tanulók értelmező, szövegalkotó, szövegértő, rendszerező kompetenciáit fejleszti.

Tananyagvázlat

A tananyagvázlat olyan tananyagegység, amely a diákok számára foglalja össze egy foglalkozás tartalmát, tehát gyakorlatilag a füzetben készített órai vázlatot helyettesítheti. A tananyagvázlat tartalmazza az adott foglalkozás fogalomtérképét, a foglalkozáshoz tartozó tanulói információkat, a kimeneti követelmények szintjét, a foglalkozás során tárgyalt lapok címét, tárgyát és az egyes lapok tanulói információit.

Foglalkozásvázlat

A foglalkozásvázlat olyan tananyagegység, amely a tanárok részére foglalja össze egy foglalkozás alapvető információit. A foglalkozásvázlat tartalmazza a foglalkozáshoz tartozó tanári információkat, a foglalkozás során tárgyalt lapok címét, tárgyát és az egyes lapok tanári információit.

A foglalkozásokhoz tartozó tananyag- és foglalkozásvázlat közvetlenül a tanulói, illetve tanári információ alatt érhető el.

Tananyagelemek

Tananyagelemnek nevezzük az elemi, újrafelhasználható, önálló jelentésű tartalmat. A tananyagelemek egymástól függetlenek, azaz nem hivatkozhatnak egymásra vagy más tananyagegységre, tananyagelemre. Ez a feltétel biztosítja azt, hogy az adott tananyagelem más tantárgyak tananyagaiban is felhasználható. A tananyagelemek lehetnek szövegelemek, képek, animációk, mozgóképek, hangok, hivatkozások, tesztfeladatok, fogalmak. A tartalom fejlesztésekor a tananyagelemeket tartalmi és technikai metaadatokkal (Learning Object Metadata, LOM) látják el.

Szövegelem

Az iskolának nagy szerepe van abban, hogy a tanulók számára csak tudományosan elfogadott, lektorált, hiteles, megbízható információforrásokat közvetítsen. A pedagógusoknak gondot kell fordítaniuk a kritikai olvasás képességének fejlesztésére, ki kell alakítaniuk a tanulókban az olvasott szöveg ellenőrzésének, az információk szelektálásának képességét, amely a valódi információk befogadását, illetve a hibák kiszűrését, jelzését is magában foglalja.

Az elektronikus tananyag szövegrészei is meg kell hogy feleljenek a tankönyvekkel kapcsolatos követelményeknek, vagyis elvárás, hogy a szöveg feleljen meg az életkori sajátosságoknak, tanulható és tanítható legyen, álljon összhangban a tartalmi szabályozással, valamint nyelvtanilag is helyes legyen. A szövegelemek összefüggő szövegrészeket tartalmaznak, az elemek egységes tipográfiai megjelenését a tananyagszerkesztő szoftverben beállítható stílusok teszik lehetővé. Az SDT szövegelemei 8,5 pt betűméretben jelennek meg. A szövegelemek nem tartalmazhatnak fizikai formázásokat, de az elemek egyes részei logikai stílusjegyekkel formázottan jelenhetnek meg. Ha a tananyagszerkesztőben egy szövegrészt például a fogalom nevű logikai stílusjeggyel láttak el, akkor a szavak formailag félkövér betűstílusban jelennek meg a szövegelemben. Ha a szövegelemben az egérkurzort a fogalom fölé mozgatjuk, a fogalom magyarázata egy rögzített méretű, függőleges gördítősávval ellátott szövegdobozban olvasható. Ha ugyanazt a fogalmat több műveltségi terület fejlesztésekor is definiálták a szerzők, akkor a szövegdobozban ezek mindegyike olvasható, így a különböző műveltségi területek definíciói egymással közvetlenül is összehasonlíthatók.

A szövegelemek alkalmazásával elsősorban a tanulók ismeretei bővülnek, olvasási, szövegértő, szövegértelmező, szövegfeldolgozó képességük fejleszthető. A szövegelemek a tanórán egyéni vagy páros munkában is feldolgozhatók. A szövegelemek felhasználásával olyan tevékenykedtető feladatlapok készíthetők, amelyek a tudásbázis anyagának feldolgozása közben vagy a tananyagbázis megismerését követően a tanultak ellenőrzésére használható.

Kép

A képek illusztrációt, fényképet, ábrát, szabadkézi grafikát, térképet, diagramot, folyamatábrát tartalmazó tananyagelemek. A képelemek a leggyakrabban a tananyag szemléltetésére, a szövegelemek kiegészítéseképpen vagy annak szinonimáiként alkalmazhatók.

A tanulási folyamatban megerősítő hatása van annak, ha a tanulók a képernyőn és a nyomtatott anyagokban is ugyanazzal a képpel találkoznak, ezért az SDT oldalain található képek kiválóan alkalmazhatóak feladatlapok készítéséhez, de tanulói beszámolók, kiselőadások összeállításakor is felhasználhatók. Az SDT képelemei többféle formában, elő-, normál, illetve nagyított nézetben is elmenthetők, ez megkönnyíti az egyéb környezetben történő felhasználásukat, például a képek feladatlapokba illesztését vagy gyűjteménybe szervezésüket.

Animáció

Az animációk folyamatokat, eseményeket bemutató tananyagelemek, amelyek a felhasználókat kisebb-nagyobb mértékű interaktivitásra ösztönzik, tevékenykedtetik. Az interaktivitás miatt ez a tananyagelem figyelembe veszi az egyéni különbségeket, alkalmazkodik a tanulók egyéni tudásszintjéhez. Az interaktivitás egyfajta párbeszédet eredményez a gép és a felhasználó között, ezért a diákok a saját ütemük szerint, eltérő idő alatt oldhatják meg a feladatokat.

Egy animáció készítésekor pedagógiai cél, hogy a programba való felhasználói beavatkozás ne csak a technikai rutinokat mozgósítsa, hanem a kognitív rutinok fejlesztését is eredményezze. Emiatt kevés pedagógiai értéke van annak az animációnak, amely próbálgatással kitölthető, nem ad visszajelzést a felhasználó részére, vagy a tartalom a kattintás helyétől függetlenül lineárisan, bemutatószerűen jelenik meg. Technikailag hibás az az animáció, amely nem teszi lehetővé a visszalépést, és módszertani hibára utal az, ha az animáció nem tartalmaz útmutatót, segítséget a megoldáshoz.

A tananyag elemei közül a legnépszerűbbek azok az animációk, amelyek valamilyen folyamat, esemény megértését segítik, esetleg más eszközökkel nehezen szemléltethető algoritmust szimulálnak. Az animációk közül hatékonyan alkalmazhatók a tanórákon az interaktív típusú animációk, amelyek a tanulókat aktív tevékenységre, gondolkodásra késztetik, miközben vizuális élményt is nyújtanak.

Egy animációt könnyen elérhetünk az elem fölött megjelenő bejárási útvonal lejegyzésével, de a címsorból vagy a Szolgáltatások ablak metaadataiból az elem közvetlen elérési útvonala is lemásolható. A bejárási útvonal segíti a tájékozódást, lehetővé teszi az egyértelmű navigálást, mert a tartalom felett megjelenő interaktív felületen bármelyik közbenső szintre vissza lehet lépni, az elérési útvonal azonban gyorsabb elérést tesz lehetővé.

Az animációk az SDT-mentés nyomógomb alkalmazásával elmenthetők, így offline módon, háttértárról is indíthatók, azaz a hálózat működésétől függetleníthetők. Hasznos interaktív típusú történelmi animáció érhető el például az alábbi útvonalon.

Tananyagok» Közismeret – Műveltségi területek » Ember és társadalom » Történelem » Történelem » Az őskor és az ókor világa » Az ókori Róma » A várostól a birodalomig » A Földközi-tenger medencéjének meghódítása » Róma hadserege » A római katona.

A legegyszerűbb, diavetítés jellegű, nem interaktív típusú animáció az SDT-ben egyszerűen csak megtekinthető, az indítást követően legfeljebb a tovább vagy a vissza gombbal lehet vezérelni a lejátszást. Egyszerűen lejátszható, nem interaktív animáció található például a kémia tantárgyban a desztilláció folyamatának a szemléltetésére.

Közismeret – Műveltségi területek » Ember és természet » Kémia » Kémia » Általános kémia » Ismerkedés a kémiával » Kémiailag tiszta anyagok és keverékek » A desztilláció.

Az animáció lejátszása közben a felhasználó csak passzív megfigyelő, az animáció lejátszható vagy újrajátszható, más beavatkozási lehetőség nincs. Az animáció oktatási célja lehet a kémiaórán bemutatott kísérlet eszközeinek vagy lépéseinek az ismétlése vagy a tanuló által vezérelt bemutatása felelet közben. A folyamatok lejátszásának a lehetősége az otthoni felkészülés közben is segítséget nyújthat a diákok részére, szervesen kiegészítheti a tankönyvben szereplő szöveget és állóképeket.

Interaktív típusú animáció futtatásakor a tanuló beavatkozhat a folyamatba, a beavatkozás eredményessége lépésenként vagy a teljes folyamat megoldását követően ellenőrizhető. Deduktív módszert megvalósító animáció típusú tananyagelem található a kémia tantárgy anyagai között a kémiai reakciók besorolására, amikor is a feladat a felsorolt példák osztályozása, azaz mozgatása a megfelelő kémiai reakciótípushoz.

Közismeret – Műveltségi területek» Ember és természet » Kémia » Kémia » Általános kémia »Tulajdonságok, változások, folyamatok » Bomlás és egyesülés » Bomlás és egyesülés táblázatosan.

Az animáció pedagógiailag hasznosabb, ha visszacsatolást is tartalmaz, amelynek során a tanuló ellenőrizheti a megoldását, meggyőződhet annak helyességéről, vagy szembesülhet azzal, hogy a feladatot nem jól oldotta meg. Az animációs folyamat megértését nagyobb mértékben biztosítja a tanári irányítás és a megfelelő módon választott munkamódszer, például a párban vagy csoportosan végzett munka. A használhatóságot növeli, ha az ilyen típusú elemek megoldása során a tanuló a tanártól vagy a tanulótársaitól függetlenül, önállóan is ellenőrizheti tudását. Az alábbi címen elérhető animáció rövid, egyértelmű utasítást tartalmaz, és a teljes megoldást követően a tanuló azonnal ellenőrizheti a megoldás helyességét, de nem ellenőrizheti a részmegoldásokat, azaz a tanulónak a teljes megoldásra kell törekednie.

Közismeret – Műveltségi területek» Ember és természet » Kémia » Kémia » Általános kémia »Tulajdonságok, változások, folyamatok » Fizikai változás, fizikai tulajdonság »Fizikai és kémiai változások.

Az animációk esetében nélkülözhetetlen a súgó használata, mert a legtöbb esetben csak ennek elolvasása és értelmezése után derül ki, hogy mi az elvégzendő feladat az adott animáció esetében. Ha az animáció nem tartalmaz beépített súgót, akkor a feladat értelmezése, a megoldáshoz szükséges lépések kitalálása is a felhasználóra hárul, ez azonban a feladat sikeres megoldását esetlegessé teszi, az elem értékét csökkenti.

Mozgókép

A mozgóképek oktató-, játék- és rajzfilmek, illetve ezek részletei. Az ilyen típusú tananyagelemeket a biztonságos alkalmazás és a jobb minőségű kép érdekében érdemes a használat előtt nagyított méretben elmenteni. A mozgóképet narrátor szövege is kísérheti, ilyen elem például az egyik informatika-tananyagban szereplő tananyagelem, amely a képernyőkímélők beállításait szemlélteti, miközben a tanulók hallgathatják a szöveget is.

Szakképzés – Szakmacsoportok» Informatika » Informatikai alapismeretek » Számítástechnikai gyakorlatok » Számítógépes alapgyakorlatok » Képernyő beállítása: felbontás, háttér » A képernyőkímélő beállítása » A képernyőkímélő.

Hang

A hang olyan tananyagelem, amely beszédet, zenét, zenei részletet, zörejt, zajt, állathangot (pl. madárfüttyöt) vagy valamilyen egyéb hangot tartalmaz. A hang típusú tananyagelem kiválóan alkalmazható például irodalomórán egy-egy vers bemutatásához vagy otthoni megtanulásához. Az irodalom tananyagban például Vörösmarty Mihály Szózat című verse is meghallgatható.

Közismeret – Műveltségi területek » Anyanyelv és irodalom » Irodalom »Irodalom » 7. osztály»A líra » Az óda, a himnusz és a rapszódia » Az óda, a himnusz és a rapszódia »Vörösmarty Mihály: Szózat » Vörösmarty Mihály: Szózat.

Tesztfeladat

A foglalkozásokhoz általában tesztfeladatok is tartoznak, amelyekkel a foglalkozás elsajátítását, megértését lehet ellenőrizni. A tesztfeladatok elsősorban zárt kérdéseket tartalmaznak, a feladatok típusa lehet eldöntendő (alternatív, igaz-hamis) kérdés, egyszeres vagy többszörös választás, egyszeres vagy többszörös hibakeresés, kérdés-válasz, kiegészítendő idézet, sorba rendezés, párosítás, többszörös asszociáció, relációanalízis. A feladatok megoldásához a tanulók egyértelmű utasítást kapnak, a megoldás során egységes módszereket kell alkalmazniuk, például meg kell jelölniük a helyes vagy helytelen válaszok előtti szimbólumokat, egymás mellé kell mozgatniuk a megfelelő elemeket, vagy ki kell választaniuk egy legördülő listából a helyes választ.

Az SDT-ben gyakori az eldöntendő, illetve az egyszeres választás típusú tesztfeladat, ritka elem azonban például a relációanalízis, amely az egyszeres választás típusú feladat speciális változata. A relációanalízis típusú feladatban két tagmondatból álló összetett mondat olvasható, amelyet a „mert” kötőszó kapcsol egymáshoz. A választás előtt el kell dönteni, hogy külön-külön igazak-e a tagmondatok, és azt is meg kell állapítani, hogy van-e köztük ok-okozati összefüggés. A lehetséges ötféle válasz:

  • az állítás és az indoklás is helyes, és az indoklás magyarázza az állítást;
  • mindkettő igaz, de nincsenek összefüggésben;
  • az állítás igaz, de az indoklás nem;
  • az állítás nem igaz, de az indoklás önmagában igaz;
  • az állítás és az indoklás is helytelen.

A tesztfeladatok megoldását követően az Ellenőriz feliratú gombbal lehet megtekinteni az eredmény helyességét. Jó válasz esetén a „Helyes megoldás”, hibás válasz esetén a „Hibás megoldás” felirat minősíti a választ. Hibás válasz esetén a tanuló akárhányszor újra próbálkozhat, mert a helyes válasz nem jelenik meg az ellenőrzésre szolgáló gomb hatására, sőt a teszt újraindításakor a válaszok sem mindig ugyanabban a sorrendben jelennek meg, ha a szerkesztéskor éltek ezzel a beállítási lehetőséggel.

A tesztfeladatokkal szemben elvárás, hogy az adott tartalomhoz adekvát módon illeszkedjen a feladatok típusa. A leghatékonyabb tesztfeladatok azok az interaktív elemek, amelyek a megfelelő technikai kivitelezés mellett a tanulót gondolkodásra ösztönzik, vagyis amelyekben a technikai és a kognitív képességek fejlesztése együttes célként jelenik meg. Az SDT-ben jelenleg megjelenő tesztfeladatok a legtöbb esetben olyan egyszerű alternatív kérdések vagy kiválasztást igénylő feladatok, amelyek kevésbé támogatják az önálló tanulást.

A tesztelemek csupán a tanulói önellenőrzést szolgálják, a feladatok megoldását követően az eredményt a rendszer nem tárolja, emiatt jelenleg nem alkalmas a tanulás irányítására. Az alkalmazás egyedüli hátránya, hogy a gyűjteményekben csoportosított tesztfeladatok használata lassú, mert csak elemenként jeleníthetők meg, így a megoldás ellenőrzése is csak elemenként történhet. A tananyagszerkesztő program (WorkflowClient) lehetővé teszi, hogy a tesztfeladatokat egy lapra helyezzük, ekkor a tesztek a képernyőn egyszerre jelennek meg. A kétféle szerkesztés eredménye között annyi a különbség, hogy ha a tesztfeladatokat gyűjteményben tárolják, akkor a tesztfeladatok egyenként jeleníthetők meg, míg a tesztfeladatok lapra helyezését követően a tesztkérdések egyszerre jelennek meg. Természetesen ez utóbbi esetben is csak egyenként lehet megoldani a feladatokat és ellenőrizni a megoldások helyességét. Tapasztalat szerint az önellenőrzés hatékonyságát a lapra helyezett tesztfeladatsor elsősorban a gyorsabb kezelhetőség miatt jobban támogatja.

Link

A tananyagok elemei közötti átjárhatóságot szolgálják a linkek, amelyek külső, internetes forrásra mutathatnak. Szerkesztéskor fontos követelmény, hogy az internetes forrás szakmailag hiteles, biztos és ingyenes elérésű oldal legyen, a hivatkozás pedig megfelelő mélységű.

A linkek önálló tananyagelemként jelennek meg, de gyűjteménybe is szervezhetők. A hivatkozások lehetővé teszik a tantárgyak vagy foglalkozások közötti összefüggések feltárását. A tanulók megkereshetik és feldolgozhatják, átalakíthatják a tananyaggal kapcsolatos egyéb ismertetőket, tájékoztatókat, így ezek használata hosszú távon az integrációt támogatja.

Fogalom

A fogalom tananyagelem az adott foglalkozás során tárgyalt új ismeret definícióját, az információ leírását, meghatározását tartalmazza. Egy fogalomhoz a korosztálytól, követelményszinttől függően többféle meghatározás tartozhat, de a különböző követelményszintekre érvényes fogalmaknak mindig önmagukban értelmezhetőknek kell lenniük.

Elvárás, hogy a fogalom leírása rövid, világos, szakmailag helyes legyen. Az újrafelhasználhatóság érdekében az egyes fogalmak nem hivatkozhatnak egymásra. A fogalmak együttese lefedi az adott foglalkozásban közvetített új ismereteket. Az egyes foglalkozások fogalmaiból alkotott fogalomgráf minden esetben összefüggő, bejárható, a fejlesztéskor azonban követelmény, hogy egy tantárgy összes foglalkozásgráfja kapcsolódjon egymáshoz legalább egy közös fogalommal, mert ez egyben a tananyag összefüggőségét is biztosítja.

Összefoglalás

Az információs és kommunikációs kultúra fejlesztésekor az informatikai eszközök, elektronikus tananyagok biztonságos és hatékony alkalmazására kell felkészíteni a tanulókat. A Sulinet Digitális Tudásbázis tanórai és tanórán kívüli alkalmazása kiváló lehetőséget biztosít az elektronikus tananyagok oktató hatásának tanulmányozására, a korszerű digitális pedagógiai módszerek kipróbálására. Az elektronikus tananyagok használata közben új tanítási-tanulási módszerek keletkeznek, a feldolgozást gyorsíthatja a kortársi segítségnyújtás igénybevétele, miközben a frontális munkamódszer szolgálhat az óra elején és végén a tanóra kereteként (Hunya–Dancsó–Tartsay 2006).

Az információs, kommunikációs technológia fejlődésének következtében a tanítás során alkalmazott módszerek átalakulnak, módosulnak, az elektronikus tananyagok alkalmazása a frontális módszer felhasználásának csökkenését, az egyéni és társas tanulás lehetőségének növekedését eredményezi, a pedagógusok szerepe megváltozik, tevékenységük elsősorban a tanulási folyamatok előkészítésére, szervezésére, támogatására, ellenőrzésére és értékelésére irányul. A tananyag feldolgozását megkönnyítheti, hatékonyságát növelheti, a tanítási és a tanulási folyamatokat élményekkel gazdagítja, ha olyan tanítási eszközöket és módszereket alkalmazunk, amelyek a tanulókat problémamegoldó, gondolkodtató, kommunikációt igénylő tevékenységek végzésére ösztönzik. Az SDT-tananyagok a keretrendszerben közvetlenül alkalmazhatók, de az egységek, elemek könnyen konvertálhatóak kiegészítő segédanyagokká, amelyek használata a keretrendszerben lévő tananyag oktató hatását növelheti. A tananyag tartalmának felhasználásával könnyen készíthetők hasznos tanítási segédanyagok, óravázlatok, feladatlapok, amelyek alkalmazásával a tanulók a tanár közvetlen segítsége nélkül is képesek feldolgozni a digitális tananyagot (Hunya–Dancsó–Tartsay 2006). A feladatlapokban alkalmazni kívánt tananyagegységet vagy tananyagelemet kétféle módon érhetjük el. Az elérési útvonal lépésenkénti bejárása biztos, de időigényes módszer, elsősorban frontális osztálymunka közben használható. Az informatikai eszközökkel tartott tanórákon előnyösebb, ha a feladatlapok is elektronikus formájúak, mert a hivatkozások alkalmazása gyorsabb és biztonságosabb elérést biztosít. Ezért az IKT-s tanórákon elsősorban a hálózatról vagy egy honlapról letöltött feladatlapot érdemes használni.

A Sulinet Digitális Tudásbázis keretrendszere, tananyagbázisa, tananyagegységei, tananyagelemei gazdag lehetőséget biztosítanak az információs kommunikációs technológián alapuló tanítási módszerek alkalmazására (Dancsó 2007a). A tananyagok használata ma még nem túl gyakori az iskolákban (Dancsó 2007b), a hatékonyság megváltoztatása érdekében az SDT használatának elterjesztését pedagógus-továbbképző programok is támogatják. A továbbképzések egyik várható eredménye, hogy az SDT használata a közoktatás minden területén elterjed. A kifejlesztett tananyagokhoz a technikai ismertetők mellett elsősorban módszertani segédanyagokra, a tanári munkát megkönnyítő feladatlapok, útmutatók, tanmenetek elkészítésére és terjesztésére van szükség (Dancsó 2005).

A korszerű digitális pedagógia az elektronikus tananyagok megtekintésén, bemutatásán és egyéni használatán kívül a közös munkavégzés lehetőségét is magában foglalja. A tartalom használatát szervesen kiegészíthetik a kollaboratív eszközök, például a levelezőlista, a munkacsoport, a fórum vagy a chat használata is. A számítógéppel segített kollaboratív tanulás (computer supported collaborative learning, CSCL) új dimenziókat nyit a tanulás és tanítás folyamatában, a kooperáció, az együttműködés a közeljövőben a tanulási folyamat szükséges elemévé válik, így fejlesztése, módszertanának kialakítása is a pedagógia, a neveléstudomány feladata lesz.

Az elektronikus tananyagok alkalmazása a kezdetekben több felkészülést, innovatív megközelítést, a szakmai ismeretek folyamatos megújítását igényli a tanároktól, ez a tevékenység azonban a tanároknak és a tanulóknak is élményekkel teli kísérletezési korszakot jelenthet. A bevezetés nehézségeinek feltárása után sor kerülhet az alkalmazók közötti hatékony párbeszéd kialakítására, a legjobb gyakorlatok (best practice) ismertetésére, terjesztésére, a pedagógiai innovációk ösztönzésére és bemutatására, amely az eredményes és hatékony oktatás megalapozásának és kivitelezésének leghatékonyabb módszere.

Irodalom
Csapó Benő (2003): A képességek fejlődése és iskolai fejlesztése. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Dancsó Tünde (2005): Az informatikai kompetencia fejlesztése az oktatásban. In Informatika a felsőoktatásban 2005. Konferenciakiadvány, Debrecen. http://agrinf.agr.unideb.hu/if2005/kiadvany/papers/F22.pdf.
Dancsó Tünde (2007a): Az informatikai kompetencia fejlesztési lehetőségei és az IKT-eszközök alkalmazása az oktatásban. In Bábosik István – Torgyik Judit (szerk.): Pedagógusmesterség az Európai Unióban. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 67–83.
Dancsó Tünde (2007b): Az informatika tantárgy eredményességét befolyásoló tanulási módszerek. In Korom Erzsébet (szerk.): V. Pedagógiai Értékelési Konferencia. Szeged, 2007. április 12–14. Program. Tartalmi összefoglalók. Szegedi Tudományegyetem, Szeged.
Fogarasi Isván – Nagy Attila – Papp Gyula (2005): Szabványosítás. In Hutter Ottó – Magyar Gábor – Mlinarics József (szerk.): E-learning, 2005. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 73–108.
Habók Anita (2007): Fogalmi térképek alkalmazása a magyar nyelvtan tanulásában 4. és 7. évfolyamon. In Korom Erzsébet (szerk.): V. Pedagógiai Értékelési Konferencia. Szeged, 2007. április 12–14. Program. Tartalmi összefoglalók. Szegedi Tudományegyetem, Szeged.
Halász Gábor – Lannert Judit (2007, szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról 2006. Országos Közoktatási Intézet, Budapest.
Horváth Ádám – Könczöl Tamás (2005): Közoktatás. In Hutter Ottó – Magyar Gábor – Minarics József (szerk.): E-learning, 2005. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.
Hunya Márta (2005): Virtuális tanítási környezetek. Iskolakultúra, 10. sz. 53–69.
Hunya Márta – Dancsó Tünde – Tartsayné Németh Nóra (2006): Informatikai eszközök használata a tanítási órákon. Új Pedagógiai Szemle, 7–8. sz. 163–178. http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2006-07-in-Tobbek-Informatikai
Komenczi Bertalan (2005): Tananyagfejlesztési módszertan. In Hutter Ottó – Magyar Gábor – Mlinarics József (szerk.): E-learning, 2005. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 37–72.
Könczöl Tamás (2004): A Sulinet Digitális Tudásbázis program. Iskolakultúra, 12. sz. 90–96.
Nagy József (2000): XXI. század és nevelés. Osiris Kiadó, Budapest.
OECD (2005): Are Student Ready for a Technology-Rich World? What PISA Studies Tell Us.
Ton de Jong (2002): Tudáskonstrukció és -megosztás média-alapú alkalmazásokkal. Magyar Pedagógia, 4. sz. 445–457.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.