2019. szeptember 20., péntek , Friderika

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Sajátos nevelési igényű tanulók >> Sajátos nevelés – integráció – inklúzió

Kutatási beszámoló a beszédjavító intézmények munkájáról

2009. június 17.

Kutatási beszámoló a beszédjavító intézmények munkájáról

Jelen kutatás 2001. január 1-jétől 2002. december 31-ig tartott.
A kutatásban az Országos Közoktatási Intézet Program és Tantervfejlesztési Központjában dolgozó két gyógypedagógus, logopédiai szakértők és a logopédiai szakma neves szakemberei vettek részt.

A kutatás vezetője: dr. Salné Lengyel Mária volt.

A kutatás célja – és ennek megfelelően a feladatok – többrétű volt.
Arra vállalkoztunk, hogy feltérképezzük a beszédjavító munkát végzők számát, szakmai felkészültségüket, munkakörülményeiket. Ezen túlmenően a tartalmi munkában bekövetkezett változásokat és a beszédjavító munka minőségét is igyekeztünk feltárni. A fentiek alapján kutatásunk magán hordozza a kvalitatív és kvantitatív kutatások jellemzőit.
Az egész vizsgálódási folyamatra a nyitottság volt jellemző, nem előre felállított hipotézisek bizonyítása, illetve cáfolása volt a célunk, hanem a tapasztalatok nyomán állapítottunk meg feltételezéseket és tettük meg javaslatainkat.

A kutatás aktualitása

1988-ban jelent meg hazánkban először olyan tartalmi szabályozó, amelyet a beszédjavító munka alapdokumentumának lehetett tekinteni.
Az azóta eltelt időben a gyógypedagógiában és a társtudományokban is nagy fejlődés következett be. Ezek a részben elméleti, részben a gyakorlatban kikristályosodott új diagnosztikus és eljárási módok nagyon sokrétű változást eredményeztek a logopédiai munkában.

Kutatási anyagunk hangsúlyos része a későbbi tartalmi szabályozás háttéranyaga, amely az egyes beszédhibákra, beszédzavarokra kidolgozott részletes kezelési terveket, illetve az ezekből készített kezelési minimumokat, kerettanterv jellegű terápiás programokat tartalmazza.

A törvényi szabályozók által új populáció bevonása a logopédiai kezelésekbe (más fogyatékos), a logopédusképzés változása, a sokféle fenntartó megjelenése a közoktatásban mind-mind szükségessé tették azt, hogy a beszédjavító munkát többféle aspektusból körüljárjuk, és a kapott eredményeket elemezzük, valamint a tapasztaltak alapján javaslatokat tegyünk arra, hogy milyen változtatások szükségesek ahhoz, hogy a beszédjavító munka hatékonyabb lehessen, illetve nagyobb százalékban kerüljenek felvételre a rászoruló beszédhibások. Fontos feladata volt vizsgálódásunknak a logopédusi kompetencia feltárása, illetve annak megfogalmazása, hogy a közoktatásban megjelenő – a beszéddel, a nyelvi fejlődéssel foglalkozó új szakemberek (nyelv- és beszédfejlesztő pedagógus, fejlesztő pedagógus) – hol és milyen módon segíthetik a logopédiai munkát anélkül, hogy kompetenciahatárokat sértenének.

A kompetenciakérdések kapcsán igyekeztünk javaslatot tenni az ún. diszlexiaprobléma helyes kezelésére. Jelenleg a diszlexiát átfogó fogalomként használják a gyakorlatban, minden olvasással kapcsolatos problémát a diszlexia témakörébe sorolnak. Az olvasási probléma súlyossága (olvasás-, írásakadályozottság; olvasás-, írászavar; olvasás-, írásnehézség) és a segítő szakember kompetenciájának (gyógypedagógus/logopédus; fejlesztő pedagógus vagy speciális kompetenciákkal rendelkező tanító; tanító) hozzárendelése a problémához egyértelmű helyzetet teremtene, és ezáltal a fejlesztések hatékonyabbá válnának.

Feladatunknak tekintettük azt is, hogy javaslatot tegyünk az éves logopédiai munkát bemutató statisztikák megváltoztatására annak érdekében, hogy ne csak kvalitatív, hanem kvantitatív képet is kapjunk a logopédusok munkájáról.

Két megyében teljes körű vizsgálatot végeztünk. Hajdú-Bihar megyében és Pest megyében minden logopédus válaszolt kérdéseinkre. Hajdú-Bihar megyében kérdőíves módszerrel vettük fel a válaszokat, Pest megyében a logopédiai szakértő keresett fel minden kezelőhelyet.

A kutatás menete

Kérdőíves felméréssel kerestük a választ a logopédusok számára, munkakörülményeire, szakmai felkészültségükre vonatkozóan. Két kérdőívet készítettünk; az első kérdőív országos terjesztésű volt, a második kérdőív Hajdú-Bihar megye logopédusaihoz szólt. Ez utóbbi felmérés teljes körűre tervezett volt, és a logopédiai munka hatékonyságára vonatkozó kérdéseket is tartalmazott.

Országosan 1000 db kérdőívet küldtünk ki, a visszaérkezett kérdőívek száma 460 db volt. Sok helyről azért nem érkezett vissza válasz, mert nem vállalták a kitöltést, sok helyről visszajelzés sem érkezett.

Logopédusokat alkalmaznak az állami, helyi önkormányzati, illetőleg más fenntartó által szervezett közoktatási intézmények az óvodai nevelésben, az alapfokú nevelés-oktatásban, a középfokú nevelés-oktatásban és a szakképesítés megszerzésére felkészítő szakaszban annak ellenére, hogy a törvényi szabályozásban a beszédjavító munka színtere kizárólag a logopédiai intézet. A felsorolt intézmények közül bármelyik részt vehet a gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban is (pl. beszédfogyatékosok osztálya, óvodai csoportja szervezésével vagy integrált beszédfogyatékos gyermek, tanuló nevelése-oktatása révén), illetőleg a közoktatási intézmény kizárólagos feladata lehet a gyógypedagógiai nevelés-oktatás (pl. beszédjavító általános iskola, logopédiai osztály). Logopédusokat alkalmaznak a szülő és a pedagógus nevelő munkáját, továbbá a nevelési-oktatási intézmény feladatainak ellátását segítő pedagógiai szakszolgálatokban, ezek közül is elsősorban a logopédiai intézetben, a nevelési tanácsadóban és a tanulási képességet vizsgáló megyei, továbbá az országos szakértői és rehabilitációs bizottságokban.

A szakértői és rehabilitációs bizottságban folyó szakmai munkát kivéve (ahol a logopédus elsődlegesen a diagnózis megállapításában és fejlesztési javaslatok kialakításában vesz részt) a logopédus komplex habilitációs és rehabilitációs munkát végez. Ez magába foglalja a teljes fejlesztő ciklust a méréstől a beavatkozáson át az ismételt mérésig, vagyis a gyermek/tanuló átfogó és különleges gondozását.

A válaszok elemzése

Az országosan kiküldött kérdőívek válaszainak elemzése után az alábbi eredményeket kaptuk.

1. A fenntartók megjelölése

A fenntartók megjelölésénél a megkérdezettek 74,8%-a (323 fő) dolgozik megyei fenntartású intézményben. : 83% általános iskolában, 14% óvodában dolgozik (önkormányzati fenntartó), 0,5% magánvállalkozásban dolgozik. 1,3% szakértői bizottságok munkatársa, 1,2% középiskolai tanulókkal, továbbá egészségügyi intézményekben munkálkodva és nevelési tanácsadóknál működik.

2. A munkaviszony jellemzői

Milyen munkaviszonyok jellemzőek: Közalkalmazottként dolgozik a megkérdezettek 75,7%-a. 13,5%-ot megbízási szerződéssel alkalmazzák, 10,8% vállalkozó. Láthatóan igen vegyes a kép, amit még az is bonyolít, hogy egy logopédusnak egyszerre lehet főállása, mellékállása, és dolgozhat ezek mellett vállalkozóként is.

3. A képzés jellege

Arra a kérdésre, hogy milyen jellegű képzésben szerezte diplomáját, az alábbi válaszokat kaptuk:

  • a megkérdezettek 52,8%-a szerezte a diplomáját nappali rendszerű képzésben,
  • 44,5% járt levelező tagozatra,
  • 2,7% végzett esti tagozaton.

Gyakorlatilag a választ adó logopédusok fele szerezte meg a diplomát nappali rendszerű képzésben. A gyógypedagógus-képzést végző intézmény – jelenleg az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolai Kar, elődje a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola – képzési követelményrendszerét elemezve a nappali képzés tartalma jelentős mértékű többlettudást és kompetenciát nyújt, mint a levelező vagy esti képzés. Bizakodásra ad okot, hogy a megkérdezett logopédusok nagy számban vesznek részt továbbképzéseken.

4. Továbbképzések

Arra, hogy milyen továbbképzéseken vettek részt, az alábbi válaszok érkeztek:
58 féle akkreditált tanfolyami képzésben 283-an vettek részt, ez a megkérdezettek 64%-a. A képzések átlagos óraszáma 148,3.
Nem akkreditált továbbképzésre 163 fő járt, 36,8%. Ennek átlagos óraszáma 75. A válasz adók 5%-nak van más felsőfokú végzettsége is.

5. A logopédusok foglalkoztatása a közoktatásban

Sajátosan alakult a logopédusok foglalkoztatása a közoktatásban. Gyakori, hogy a logopédus szolgáltatását olyan intézményben valósítja meg, mely csupán befogadója, de nem munkáltatója. Viszont abban az intézményben, amely a munkáltatója, nem végez szakmai munkát. A logopédiai ellátás további sajátossága, hogy a fenntartó által létesített logopédus álláshelyek és a foglalkoztatott logopédusok száma gyakorta nem azonos. A közoktatási intézmények, ha elégedetlenek a fenntartó által biztosított logopédiai ellátással, vagy éppen a centrális szervezés miatt ítélik úgy, hogy az intézmény gyermekei/tanulói ellátatlanok, megtalálják annak módját, hogy „saját” logopédust foglalkoztassanak.

A logopédiai szolgáltatás két szervezési modellt követ a gyakorlatban. Az egyik szerint a fenntartó centralizált szolgáltatásra törekszik, megfelelő intézményi infrastruktúrával, szakmai közösség létrehozásával és széles tevékenységkínálattal. Ilyen működést biztosít a beszédjavító általános iskola, a logopédiai csoport/osztály, a logopédiai intézet, a többcélú de közös igazgatású pedagógiai szakszolgálat, pl. ha egy szervezetben, de szakmailag önállóan működik a nevelési tanácsadás és logopédiai ellátás. Megállapítható, hogy a létrehozott centrumokban a fizikai és humán erőforrások összevonásával nagyobb esély van jó munkafeltételek és széles körű ellátás megszervezésére.

Lehet centralizált a logopédiai ellátás abból a kényszerből adódóan is, hogy a település egyetlen logopédiai ellátóhelyét célszerű a központi elhelyezkedésű közoktatási intézményben kialakítani, hogy a település valamennyi gyermeke és tanulója számára hozzáférhető legyen a szolgáltatás. Többnyire azt tapasztaljuk, hogy ezekben az esetekben is jól felszerelt kezelőhelyiség áll rendelkezésre, és megfelelően támogatják a logopédiai munkát.

A fenntartó decentralizáltan szervezett szolgáltatása – talán éppen a szolgáltatást igénybe vevők kívánsága szerint – a logopédiai ellátást minél több közoktatási intézményben működteti. A fenntartó ezt megoldhatja úgy, hogy kevés számú logopédusát utaztatja, azaz több közoktatási intézménybe telepít ellátást, de az is általános gyakorlat, hogy több logopédus alkalmazásával folyamatosan működő, állandó decentrumokat alakít ki. A logopédiai munka hatékonyságát azonban veszélyeztetheti, hogy a fenntartó nem tud minden decentrumban ideális munkafeltételeket biztosítani, a befogadó intézmény pedig nem érzi magáénak ezt a feladatot. A szolgáltatás gyakran logopédiai munkavégzésre alkalmatlan kezelőhelyiségben, rossz felszereltséggel és zavart feltételek között valósul meg (pl. áthallás, erős háttérzaj, többfunkciójú helyiség korlátozott használata stb.). További probléma, hogy a logopédusnak nehéz konzultálnia, tanácsot kérnie hasonló szakképzettségű szakembertől. Ha nincs megszervezve helyben vagy a körzetben a logopédiai szakmai munkaközösség, akkor gyakorlatilag önállóan kell döntéseket hozni a logopédiai beavatkozás irányát és tartalmát illetően. Az egyedül tevékenykedő logopédus nem tud specializálódni, szakmailag gyakran magányos a befogadó intézményben. Annak veszélye is fennáll, hogy a logopédust olyan feladatokkal bízzák meg (pl. udvari ügyelet, szünidei ügyelet, helyettesítés osztályban, csoportban), amelyekre nincs képesítve, amelyek nem kapcsolódnak szervesen az alaptevékenységéhez, sőt gyengítik annak végzésében. A már hivatkozott átfogó megyei vizsgálatból kiderült, hogy a helyi ellátást szolgáló logopédiai kezelőhelyiségek többsége a felmérés idején nem felelt meg a munkavégzés szükséges követelményeinek.

6. A kezelőhelyiségek

A kezelőhelyiségek iránt érdeklődő kérdésünkre az alábbi válaszok érkeztek:

Mindössze a megkérdezettek 61%-ának áll a rendelkezésére logopédiai szoba.
Ezeknek a 82%-át egyetlen logopédus, 13,4%-át két logopédus használja.

A logopédiai szobák egyéb funkciója még:
Ügyintézés (9,3%), tantestületi szoba (8,3%), fejlesztő pedagógiai szoba (18,9%), korrepetálás színhelye (4,8%), pszichológiai rendelő (10,6%), szakkör (3,5%), könyvtár 4,5%).

7. Eszközök

A logopédiai tevékenységhez szükséges eszközök nem minden kezelőhelyen vannak. A logopédiai tevékenységhez szükséges eszközök számottevő részét rendszeresen szállítja 137 fő, nincs szükség a szállításra 193 esetben, ritkán szükséges az eszközöket szállítani 100 esetben.

8. Munkaközösségek

A decentrumokban sok esetben egyedül dolgozik a logopédus. Szakmai kapcsolatai, közösséghez tartozása már nem annyira egyértelmű, mint a centrumokban dolgozó logopédusoknál.
Logopédiai munkaközösségnek 327-en tagjai, 88-an nem.
A munkaközösségi tagok találkozása évente két alkalommal 94, évente 4-5 alkalommal 91, minden hónapban 144 helyszínen valósul meg.

  1. ábra: A munkaközösségi értekezletek (megbeszélések) gyakorisága

9. A szülőkkel való kapcsolattartás formái

Üzenő füzeten át 34, fogadóóra tartásával 36, bármikor felkereshetik a logopédust 324 helyszínen. Ez utóbbi nem a logopédus, hanem a szülő aktivitását jelzi.
A foglalkozás végén és szülőket értesítve kommunikálnak még 5, illetve 7 esetben.

A centrális és decentrális működés egyidejűsége hasonlatos ahhoz az egészségügyi modellhez, amelyben a területi rendelő és a szakrendelő ésszerű munkamegosztásban együttesen biztosítja az ellátást. A gyógypedagógia történetileg és működésében is erősen kötődik a medicinához, a hasonló szerkezetű szolgáltatási modell a közoktatásban is elfogadható, hiszen ezt a logopédiai ellátás törvényi szabályozása is lehetővé teszi.

Fentieket összefoglalva: nem az ellátási modellek egységesítését javasoljuk, hanem annak a kritériumrendszernek a kialakítását és érvényesítését, amely a logopédiai ellátás működésének szükséges feltételeit tartalmazza. Ilyenek a logopédiai munkahely infrastruktúrája (telefonvonal, üzenetrögzítő, számítógép, nyilvántartó és készségfejlesztő szoftverek stb.), a logopédiai kezelés feltételeinek biztosítása (megfelelő méretű helyiség, természetes fény, többfunkciójú berendezés, várószoba áthallás nélkül stb.), a logopédus norma szerint való eszközellátása (az előzőekben felsoroltakat részben tartalmazza a 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 4-es számú melléklete a pedagógiai szakszolgálat intézményeinek kötelező (minimális) eszközeiről és felszereléseiről).

  2. ábra: Milyen arányban állnak a rendelkezésre logopédiai vizsgáló eszközök (100% az összes megkérdezett)?

A szakmai munka támogatására célszerű lenne elérhetővé tenni a speciális szakmai szolgáltatást, azt rendszeressé tenni és bővíteni; szükség lenne segítségnyújtásra logopédiai szakmai műhely vagy munkaközösség létrehozásában, támogatás a szaktudás folyamatos gyarapításához (részvétel továbbképzésben, óralátogatáson, szakmai rendezvényeken), valamint célzott támogatásra helyi szakmai programok szervezéséhez. Napjaink újdonsága, a logopédiai marketing mindezeket tartalmazza, és arra is van példa, hogy sikeresen meg is valósította.

10. Támogatások

Arra a kérdésre, hogy milyen jellegű támogatásban részesülnek, a következő válaszokat kaptuk (a 100% 436 pedagógus):
Támogatásként a legnagyobb arányban a pedagógusigazolványt, a pedagógusszabadságot és a szakkönyvtámogatást kapják, de jelentős még az étkezési, a közlekedési támogatás is (436).

  3. ábra: A támogatások jellege és mértéke (az összes megkérdezett 436 fő)

11. Szülőktől kapott segítség, otthoni foglalkozások

9 logopédus azt jelezte, hogy soha nem kap segítséget; 179-en ritkán; 214-en általában igen; 26-an rendszeresen.

12. A kezeltek életkora

Arra a kérdésre, amely a kezeltek életkorát firtatta, az alábbi választ kaptuk: 86 logopédus óvodásokkal, 87 logopédus iskolásokkal, 2 logopédus középiskolásokkal foglalkozik.

13. Hány főt láttak el egy év alatt?

  • 40 fő alatt 199 logopédus
  • 40–50 fő között 76 logopédus
  • 50–60 fő között51 logopédus
  • 60–70 fő között 44 logopédus

Ezek a számok sajnos csak a logopédusok túlterheltségét mutatják és azt a tényt, hogy a minőségi munka valahol sérűl, vagy ha nem ez a helyzet, akkor valószinüsíthető, hogy az enyhe eseteket kezelik.

14. Milyen formában végzik a kezeléseket?

Egyéni foglalkozást jelzett 40 fő, ami a fenti eredményeknek ellentmond. Az 5,6%-os csoport létszám viszont arra utal, hogy sok gyermeket vesznek fel, s ezt súlyos beszédhibások mellett nem tudnák megtenni.

15. Mit csinál a logopédus a beszédhiba-javításon túl?

Az óvodások képességfejlesztését a logopédusok 84%-a, míg az iskolai tanulókét 16%-uk végzi. Ez olyan adat, amely azt a feltételezést bizonyítja, hogy a beszédjavító tevékenység az óvodások esetében képességfejlesztéssel egészül ki. Az óvodások képességfejlesztése csak a megkésett beszédfejlettségű, a prognosztizálhatóan nyelvi fejlődési zavara miatt iskolai tanulási problémák megjelenése esetében logopédusi feladat. A statisztikákat elemezve, amelyek a beszédhiba típusonkénti gyermeklétszámot mutatják be, nem indokolt az ilyen arányú készségfejlesztés. Ez egyértelműen a beszédhibák kijavítását hátráltatja, és növeli az előjegyzett tanulók számát.

16. Kezeltek-e ún. más fogyatékos tanulókat?

Beilleszkedési zavarok miatt 753 óvodást és 1156 iskolai tanulót küldtek. 321 óvodást és 702 iskolást kezeltek.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.